Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-16 / 63. szám
2 • • ünnepélyesen kiosztották az 1954. évi Kossuth-díjakat Március 15-én, hétfőn — ezúttal immár hetedízben — osztották ki a szabadságharc centennáris évforduló alkalmából a tudomány, a művészet, az irodalom, a szocialista építőmunka terén • elért kiemelkedő eredmények jutalmazására alapított Kossuth-díjakat. A parlament kupolacsarnokában megtartott ünnepségen megjelentek: Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Kristóf István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai és a politikai, gazdasági és kulturális élet több más vezető személyisége. Az ünnepséget Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg: — Az 1848—49-es magyar forradalomra és szabadságharcra történő ünnepi emlékezésünk immár hetedik esztendejével kapcsolódik egybe a Kossuth-díjak kiosztása. Évről-évre megjelennek a parlamentben dolgozó népünknek a tudományok művelésében, a kulturális és a termelőmunkában kitűnt legjobbjai, hogy átvegyék méltó jutalmukat, a nép államának magas kitüntetését. — Az a kilencvenhét Kossuth-díj, amelyet most kiosztunk, mindennél ékesszólóbban mutatja, hogy hazánkban pártunk és kormányunk szerető gondoskodása kíséri az alkotó munkát, értékeli és jutalmazza a kiváló eredményeket. — Munkahőstettek véghezvitelére, jelentős tudományos és művészi eredmények elérésére soha nem volt ilyen lehetőség nálunk, mint napjainkban — hangsúlyozta a továbbiakban Dobi István. — Nem volt még történelmünkben kedvezőbb helyzet a mainál a magyar tudományos alkotó gondolkodás felszárnyalására. Éljenek művészeink, kutatóink és tudósaink ezzel a kiváló lehetőséggel s miközben mindent megteszünk — helyesen — az élenjáró szovjet tapasztalatok minél szélesebb körű átvételére, eredményes alkalmazására, alkossunk bátran és merészen, — éppen a szovjet példán is tanulva, — eredetit, újat a kultúra és tudományok, a szocialista építés minden területén. — Nincs megtisztelőbb feladat legjobbjaink, az egész magyar értelmiség számára, mint népünk művelése az irodalom, a kultúra eszközeivel. Adjon a mi népi kultúránk és művészetünk optimizmust, derűt népünk millióinak. Legyenek a mi kitüntetett tudósaink, művészeink, munkásaink és parasztjaink legfőbb hirdetői annak, hogy a mi szabad hazánkban az szerzi magának a legnagyobb dicsőséget, aki a legtöbbet adja a népnek. Március 15-én felidézzük nagy negyvennyolcas elődeink: Kossuth, Petőfi, Táncsics és a többi hazafi dicső tetteit, hogy áldozatos életük példájából erőt merítve, még eredményesebben tudjunk küzdeni és munkálkodni dolgozó népünk javán, drága hazánk felvirágoztatásán. — A szabad Magyarországon úgy ünnepeljük legméltóbban március 15-ét — mondotta ezután, — ha ezen a napon az egész magyar nép nevében kitüntetjük 1848 ügyének legigazibb folytatóit, a hazaszeretet, az alkotómunka hőseit. — Engedjék meg — fejezte be beszédét. Dobi István, — hogy még egyszer szívből köszöntsem az új Kossuth-díjasokat, s az egész dolgozó magyar nép nevében további sikereket kívántak munkásságukhoz, hazánk üdvére, népünk javára, békés építőmunkánk újabb nagyszerű sikereire. Dobi István ezután átadta a Kossuth-díjakat a kitüntetetteknek. A tudományos munka kitüntetettjeinek nevében Lissák Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja mondott köszönetet. A Magyar Házköztársaság Miisztertanácsának határozata az 1954. évi Kossuth-díjak odaítéléséről TERMÉSZETTUDOMÁNYOK TERÉN 20.000 Et-os ezüstfokozatú Kossuthdíjat kapott a többi között: Lissák Kálmán, az Akadémia levelező tagja, a magasabb idegtevékenység kutatására szolgáló első korzerű laboratórium megszervezéséért, az agykéreg és a mélyebb agyvelői központok kapcsolatának vizsgálatában elért eredményeiért. MŰVÉSZET ÉS IRODALOM TERÉN 10.000 El-os bronz fokozatú Kossuthdíjat kapott a többi között: Szabó Samu színművész, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, kiemelkedő színpadi alakításaiért. Az ENSZ európai gazdasági bizottságának március 13-i ülése Genf (TASZSZ). Az ENSZ európai gazdasági bizottságának március 13-i ülésén a vita nagy része a lengyel küldöttség javaslata körül forgott. Lengyelország képviselője ugyanis javasolta, hívják meg a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségét, vegyen részt a bizottság munkájában. Katz Suchy, Lengyelország képviselője a javaslatot megindokolva rámutatott arra a fontos szerepre, melyet Németország az európai országok gazdasági együttműködésében betölt és hivatkozott arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői már részt vesznek az európai gazdasági bizottság különböző albizottságainak munkájában. A javaslatot támogatta a Szovjetunió, Ukrajna, Bulgária, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia képviselője. A nyugateurópai országok képviselői felszólalásukban kénytelenek voltak elismerni Németország két része részvételének fontosságát, de ellenezték a lengyel javaslatot a kérdés kedvező megoldását állítólag akadályozó jogi és politikai indokokra támaszkodva. P. N. Kumikin a Szovjetunió képviselője kijelentette, feltétlenül megérett annak a szükségessége, hogy Németországot bevonják az ENSZ európai gazdasági bizottságának munkájába. Ezt a szükségességet — mondotta— az a hely és jelentőség határozza meg, amellyel Európa gazdasági életében rendelkezik a hetven millió lakosú, fejlett iparral bíró Németország. Az Egyesült Államok és néhány nyugateurópai ország képviselője javasolta, hogy ne szavazzanak a lengyel javaslat fölött A bizottság a svájci küldöttség határozati javaslatát fogadta el, amely szerint Lengyelország javaslata föött nem szavaznak. Ezután az ülésszak folytatta a külkereskedelem fejlesztésével foglalkozó albizottság munkájának megvitatását. Szíria és Libanon Kommunista Pártja főtitkárának nyilatkozata : Beirut (TASZSZ) Haled Bagdas, Szíria és Libanon Kommunista Pártjának főtitkára nyilatkozatot adott a „Telegraph" című lap különtudósítójának. Bagdas a legutóbbi szíriai eseményeket érintve, amelyek következtében megdöntötték Sisakli kormányát, kijelentette: „Az összes előző szíriai államcsínyek során a néptől elszakadt, korlátozott számú személy összeesküvéséről volt szó. Sisakli diktatúrája azonban egy széleskörű népi mozgalom eredményeképpen szenvedett vereséget, amely mozgalom során egység jött létre a nép, a katonaság tömegei és a becsületes tisztek között. E diktatúra bukásának ezért másfajta következményei lesznek, mint a korábbi diktatúrák bukásának. A tudósítónak arra a kérdésére, hogyan látja a szíriai helyzetet Sisakli uralmának bukása után, Bagdad ezt mondotta: „Szíriának olyan kormányra van szüksége, amely a nép támogatását élvezi. Enélkül nem lesz semmiféle biztonság az országban. A nép támogatását élvező kormány szembeszállhat majd az imperialisták és ügynökeik minden összeesküvésével, bármilyen erőfeszítéseket tegyenek is az imperialisták és bármennyi pénzt fordítsanak erre a célra, nem képesek komoly rendzavarásokat előidézni, vagy államcsínyt végrehajtani ha a nép teljes támogatásban részesíti a jelenlegi hatóságokat." Bagdad a továbbiakban rámutatott hogy a kommunisták készek támogatni a nemzeti-demokratikus kormányt, amely szembeszáll az imperialista „tervekkel", megjavítja az ország helyzetét. „A szíriai kommunisták — mondotta — készek támogatni az ilyen kormányt, anélkül, hogy feltételül kötnék ki a kormányban való részvételt." Bagdas végül hangsúlyozta: a szíriai nép nem engedi meg, hogy visszafelé forgassák a történelem kerekét. „A szíriai nép — mondotta Bagdas — előre akar menni a nemzeti függetlenség, a demokrácia útján." Női nylon fehérneműek gyártásával kísérleteznek a Selyem- és Gyapjú írigyárban A kötszövő ipar néhány szakemberéből, a textilipari kutató laboratórium és a kötszövő ipari laboratórium munkatársaiból az elmúlt hetekben komplex brigád alakult, hogy nylon fehérneműk gyártásával kísérletezzék. Az első mintadarabok el is készültek, a Selyem- és Gyapjúárugyárban nagyon szépek, ízlésesek könnyen moshatók, vasalni pedig nem kell a nylon fehérneműt. Szakítószilárdságuk négyszer erősebb a műselyemnél. NAPCÖ A Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa Varsó (TASZSZ) Március 14-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusának ülésén folytatták a vitát a harmadik napirendi pont: „A hatéves terv utolsó két évének (1951- 55) főbb gazdasági feladatai“ felett. Tadeusz Gede, a minisztertanács elnökhelyettese az élelmiszeriparnak a dolgozók életszínvonala gyors emelésével kapcsolatos feladatairól beszélt, majd Julian Tokarski gépipari miniszter szólalt fel. Pártja nevében üdvözlő beszédet mondott a kongresszuson Abno Aaltonen, a Finn Kommunista Párt elnöke és Willi Mohn, Németország Kommunista Pártja elnökségének tagja. Nemzeti bizottsági választások lesznek Csehszlovákiában Prága (TASZSZ). A CTK közli, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya a helyi nemzeti bizottságok választásait 1954 május 16-ára tűzte ki. Václav Skoda igazságügyminiszter elnökletével megalakult a központi választási bizottság. 1954 MÁRCIUS 10 GONDOLATOK 1848 TÜKRÉBEN Az 1048—49-es évek aranybetűkkel kerültek be népünk, nemzetünk történelmi könyvébe. Az egyetemes emberi haladás élvonalában állott akkor a magyar nemzet, magasan lobogtatva a szabadság szent zászlaját. Petőfi, a nagy magyar forradalmi költő így énekelt, amikor az ellenforradalmi erők leverték már az európai forradalmat, de a magyar nép még győzedelmeskedett a belső és külső elnyomók ellen: ,,Ha a mi fényünk nem ragyogna A vég keletien éjen át, Azt hinnék fenn az égben, hogy Elenyészedt a világ“*. E legendás hírű, hősi korszaknak volt kiindulópontja 1848 március 15. Forradalom volt ez, amelyben a több százéves Habsburg elnyomás ellen, a reakciós feudális urak elnyomása ellen, a független, polgári magyar állam megteremtéséért harcolt a pesti nép, s vele az egész ország népe. 1848 március 15-e nemzeti ünnepünk. De nem úgy ünnepelünk, mint Horthyék honfibús, irredenta, soviniszta szellemű korában, amikor népünk hazafias érzéseit a szomszédos népek gyűlöletére használta fel a hazaáruló politika. Más jellegű, más célú a mi nemzeti ünnepünk. A mi hazafias érzéseink elválaszthatatlanok baráti szomszédaink megbecsülésétől, tiszteletétől. Egy volt a mi bánatunk a múltban, egy a mi örömünk és boldoságunk a jelenben és egy lesz a jövőben is. A hömpölygő öreg Duna partján épülő, szépülő országainkat, a közös sors, a közös jelen, a közös alkotások, a közös jövő fűzi össze. 1848—49-ben az ellenforradalmi Habsburg politikának — vezetőink nemzeti kérdésben elfoglalt helytelen álláspontjuk miatt — sikerült kihasználni a nemzeti gyűlölködés politikáját. Pedig Dunavölgy népei akkor is egyet akartak: független, szabad államban élni. Nem hagyjuk megismételni a múltat, nem hagytuk megszakítani a baráti szálakat, amelyek szomszédos népeinkkel összekötnek bennünket. Nem feledjük azokat a nemzetiségi hősöket, akik a magyar szabadságharc kivívásáért és megvédéséért áldozták életüket 1848—49-ben. Nem feledjük azokat a szerb fiatalokat, akik 1848 március 15-én a Nemzeti Múzeum kertjében bontottak szerb színű lobogót, amelynek nyele piros-fehér-zöld színű volt. Nem feledjük az erdélyi román ifjúság áldozatos harcát, akik a legendás hírű lengyel tábornoknak, Bem Józsefnek seregében néztek farkasszemet a császári ágyúkkal. Nem feledjük a szlovák fiatalok — a selmecbányai szlovák bányászakadémikusok — bátorságát, nemzetünk felé tanúsított tiszteletüket, amikor március 18-án, nemzeti zászlónk mellé kitűzték a szlovák nemzeti zászlót is. Nem feledjük, el Alexej Guszjev orosz tüzérszázadost, aki kis csapatéval a cári zsarnokság minden kegyetlensége ellenére a magyar forradalom ügye mellé állt. Guszjevet és 15 társát katonai bíróság elé állították. Guszjev a főtárgyaláson a következőket mondotta: ..Azért harcoljunk a magyarok ellen, mert ők ellenségei a Habsburg császárnak? Ez valóban nem ok arra, hogy orosz vért ontsunk, hiszen az orosz népnek semmi oka nincsen arra, hogy barátsággal gondoljon a Habsburg császárra, viszont minden oka megvan arra, hogy ellenségének tekintse a Habsburgokat, akik elnyomják a kis szláv népeket... Azzal, hogy a magyarokat legyőzzük, még nem szabadítottuk fel a Habsbrg birodalomban élő szlávokat, csak azt érjük el, hogy a szónokon kívül a magyarok is a németek; rabságába kerülnek. Nekünk nem azért, hanem az ellen kell harcolnunk! Ha a magyar forradalom győz, a magyarok véres áldozatokkal kivívott szabadságuk védelmére a szláv szomszédok barátságához fognak fordulni. A Habsburg-birodalomban élő szláv népek szabadságát tehát éppen annak a magyar ügynek a védelme hozná meg, amelyet a magyar szabadságharc vérbefojtásával kell állítólag elérni.“ A szabadságharcunkra fekete fátyolt borító cári haderőik egyszerű orosz parasztjai is sokat meséltek az összefogásról. Egyik közlegény, aki a világosi fegyverletétel után három napig volt együtt a magyarokkal, azt meséli: ,,Egy üstből, kanalaztam velük a levest. Hej a terem buráját — mondogatták a magyarok, — ha a muszka meg a magyar összefogna, de di_ cső lenne!“ (Fátéjen: Egy orosz közlegény a magyarországi hadjáratról. 1819.) Akkor azonban nem fogott össze az orosz és a magyar. 1848—49-es őseink nem harcolhattak még az osztálynélküli társadalomért, a kizsákmányolásmentes Magyarországért. Erre még nem érett meg az akkori magyar társadalom. Ma már megérett. Ilyen gondolatokat ébreszt bennünk a mi nemzeti ünnepünk, 1848 március 15. 106. évfordulója. Ma, amikor gazdag termelőszövetkezetek virágosak azokon a földeken, amelyről még Petőfi a „Csárda romjai"-t írta, amikor fokozottan szükségünk van baráti szomszédaink megbecsülésére, egymás kölcsönös segítésére, jóvátesszük a múlt hibáit, tanulunk a múlt hibáiból és ügyünk legyőzhetetlen lesz! Fehér István KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Mi történt a köztársasági klubban A Köztársasági Párt newyorki országos klubjának terme zsúfolásig telve volt. A Lincoln-napon, február 12-én rendezett hagyományos ebéd altalmából összegyűlt a párt díszevirága: nagyiparosok, bankárok, keeskedők és a pártapparátus boncai. Csengtek a poharak, üdvözlő tósztokat, ünnepi beszédeket tartottak. A hangulat már elég emelkedett volt, amikor a következő szónok emelkedett szólásra, de szavai olyan disszonánsan csengtek, hogy a legnagyobb zavarba hozták az egybegyűlteket. A szónok a következőket mondta: „A háború és a háború előkészítése nem segíti elő az igazi fejlődést. Életszínvonalunkat csak az élelmiszerfogyasztás fokozásával, a ruhagyártás növelésével és a ruházat minőségének javításával, több és jobb lakóház, iskola, kórház és templom építésével, erőművek, gyárak építésével, közmunkák elvégzésével, különböző közlekedési és postai vonalak építésével, gépkocsik, mezőgazdasági munkaeszközök, teherautók, rádiók, távolbalátók és sok száz egyéb árucikk gyártásával tudjuk emelni. Életszínvonalunkat nem lehet igazán emelni bombázó és vadászrepülőgépek, hadihajók, tengeralattjárók, tankok, ágyuk és lőszerek gyártásának állandó fokozásával. Nem bírom azokat az embereket, akik szemmelláthatólag azt tartják, hogy a vérontás a munkával való ellátottságot jelenti... Ostobaság volna azt hinni, hogy a katonai kiadásokon át vezet az életszínvonal emelésének észszerű útja. Kétségkívül senkinek sem szabad annyira egoistának lennie, hogy érdekének tartsa a háborút." Teljességgel lehetséges, hogy az összejövetel egyes részvevői egy-kettőre leszámoltak volna a veszélyes szónokkal, ha ez nem maga ... Mr. Charles Wilson, az Egyesült Államok hadügyminisztere, a General Motors monopólium feje lett volna. Már pedig ez a monopólium három év alatt több, mint hétmilliárd dollár értékű állami megrendelést kapott és Wilsonnak évi 556.000 dollár személyi javadalmazást fizet. Maga Mr. Charles Wilson ismételten és nyilvánosan ágált a fegyverkezési hajsza fokozása, s az Egyesült Államok fokozott agressziós és háborús készülődése mellett. Ugyan mi történhetett Mr. Wilsonnal? Lehet, hogy most hirtelen mardosni kezdi a lelkiismeretfurdalás „egoizmusa“ miatt és — saját szavaival élve — már nem tartja „érdekének a háborút”? Lehetséges, hogy a köztársasági párt klubjában beszéde elején kifejtett értelmes gondolatai nézetei megváltozását jelentik s ezentúl nem a háború, hanem a békés politika, az amerikai gazdaság demilitarizálása, az amerikai nép életének megjavítása, s a Lincolnnapon oly ékesszólón festett bajainak és ínségének enyhítése mellett száll síkra? Szó sincs róla! Wilson beszéde további részében áttért a gyakorlati tanulságokra, jövőbeli akcióprogrammjára, s egyszeribe mintha kicserélték volna! Eképpen vázolta a vezetése alatt álló hadügyminisztérium tevékenységét: „A vezérkari főnökök új egyesített bizottsága befejezte az új stratégia kidolgozását. Részleteiben is készen állnak az új fegyverek alkalmazásának katonai tervei, beleértve az atomenergia alkalmazásán alapuló terveket. Tovább erősítjük légierőnket .. A repülőgépgyártó vállalatoknak jelenlévő képviselői helyeslő morajlással fogadták ezeket a szavakat Wilson azonban nemcsak őket tette elégedetté, így folytatta: „Meggyorsítjuk a leghatásosabb fegyverzeteket illetően a kutatómunkákat és a gyártást. Az élen kell maradnunk. Folytatjuk tényleges katonai erőnk növelését... Polgári és katonai személyek kitartóan, új módon tanulmányozzák tartalékaink, mozgósítási alapunk kialakításának programmját, a raktári készletezést és a termelést... Tartalékaink növelése céljából törvényjavaslatokat terjesztünk elő és egyéb intézkedéseket teszünk..." Az Egyesült Államok hadügyminisztere, mint látjuk, a Lincoln-napon egy pillanat alatt átváltozott a béke védelmezőjévé, majd ugyanígy pillanatok alatt visszaváltozott fékevesztett militaristává! Beszéde megjelent az amerikai lapokban. Az egyszerű amerikaiak százezrei láthatták békeszeretetükről fecsegő, de háborúra készülő, az amerikai népnek felvirágzást ígérő, de a valóságban a népet a General Motors és más monopóliumok javára fosztogató, háborús kalandokat tervező politikusaik kétkulacsosságát,