Tolnai Napló, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-28 / 74. szám

i 1954. MÁRCIUS 28. A megyei pártbizottság zászlajáért­ .► A pártkongresszus tiszteletére fogadalmat teszek, túlteljesítem tervemet, megjavítom munkám­ minőségét" — így hangzott el sokezer dolgozó felajánlása néhány héttel ezelőtt. A szavakat tettek követték, s a nehézségek egész sorát győzték le a kommunista és párton kívüli dolgozók, hogy méltóképpen ünnepeljék pártunk kongresszusát. A BONYHÁDI ZOMÁNCGYÁRBAN 436 munkás mellett az üzem 39 műszaki dolgozója tett vállalást, s az eredmények azt mutatják, hogy beváltották szavu­kat. Gyopár Ferenc, a gyár főmérnöke ötödmagával egyes m­űhelyrészek patronálását vállalta, melynek ered­ményeként az elmúlt hónapok nehézségeiből adódó le­maradás egy részét be tudták hozni. Rabatin Károly, műszaki osztályvezető a csiszolt edények jobb és szebb minőségben való gyártásához elkészített egy húzó szer­szám garnitúrát. Salacz Ottó, Stekli Gyula és Tóth Jó­zsef művelettervezők pedig az egytől öt literes tejes­kannák gyártmánykönyvét vizsgálták felül, s újonnan alkalmazott technológiával, a minőség javításával a gyár 83 százalékos minőségi vállalását 87,1 százalékra teljesítette. SIMONTORNYAI BŐRGYÁR. A párt iránti szere­tet szép példáját adják a Simontornyai­ Bőrgyár dol­gozói a kongresszusi versenyben. Az első negyedévben a minőség megjavításával 162 348 forint megtakarítás­ra tettek felajánlást, a III .pártkongresszus tiszteletére. Ezt a vállalásukat eddig már 166 528 forint értékben túl is teljesítették. A meszes­ műhelyi tímárok az egyéni vállalások teljesítésével a többi üzemrész munkáját is elősegítik. A gépesek, a gépcsípéseket 1 százalék alá­­ szorították. A box faragók a gépek karbantartását fe­jezték be, a hordós­ csoport dolgozói pedig a velúr és huntigbőrök foltosságmentes felteregetését teljesítették 100 százalékig. Polákovics Istvánná és Kalános Jánosné a kenézi hibákból származó átdolgozásokat a 2,1 száza­lékról 1,5­ százalékra vállalta s jelenleg 1,3 százaléknál tartanak. Megtették a magukét a boxkikészítő műhely műszaki dolgozói is. Megvalósították a dekádonkénti ütemes termelést, s­ ezzel a január havi lemaradásu­kat — mely a gőz- és energiahiányból eredt — már­cius hó második dekádjáig behozták. A Simontornyai Bőrgyárban a kongresszusi ver­senyvállalások teljesítéséhez nagyban hozzájárult az elvtársi segítés. A cseresfa­ragók két fiatal betanítását vállalták, s­ ma már mindkét tanuló 100 százalékon felül teljesít. Mózes István borfaragó pedig, akinek 141 az átlaga, munkamódszerét Őri Istvánnak adta át, aki március második dekádjában már 128 százalékra emelte teljesítményét.­­ A SÜTŐIPARI V­AIX A LAT. A III. pártkongresszus tiszteletére a sütőipari dolgozók is bekapcsolódtak a szocialista munkaversenyb­e. Felajánlásaikat igyekeznek teljesíteni, melynek nyomán rohamosan szűnnek meg az év elején még meglévő hibák. Ma már 10 féle süte­ményt gyártanak, amelyeknek minősége különösen már­cius hónapban megjavult, s így szívesebben is fogyaszt­ják a dolgozók. Ha figyelemmel kísérjük a szekszárdi vállalat mun­káját, megállapíthatjuk, hogy a kenyér minőségénél van javulás a most folyó munkaversenyszakaszban. A sütemény gyártása már nem a legjobb, mert a minő­sége nem megfelelő. A bonyhádi vállalat az, mely kongresszusi vállalását minden részletében teljesíti, nem csak jó minőségű kenyeret, de jó minőségű süteményt is biztosít a fogyasztók részére. Értek el eredményt a kenyér és sütemény gyártásánál a tamási, dombóvári és a paksi vállalatok is. A gyönki vállalatnál azonban még mindig nem javították meg a kenyerek és süte­mények minőségét. A vállalat eredményesen dolgoz­hatna, ha közvetlenül Gyünk községben javítana a munkán. S arra megvan a lehetőség, hogy itt is javu­lás álljon be hamarosan, mert hiszen a Sütőipari Tröszt már sok segítséget adott a dolgozóknak a munka meg­javításához. Épületszerelő vállalat, a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban a Tolnamegyei Épületsze­relő Vállalat jól felkészült az 1954. évi villamosítási terv végrehajására. Ennek keretében több állami gaz­daságban és­ mezőgazdasági termelőszövetkezetben gyul­lad ki a fény. A zombai Szabadság tsz-ben az elmúlt napokban kapcsolták be a villanyt, de rövidesen befejezik a sze­relési munkálatokat a bölcskei Vörös Október tsz-ben is. Az Épületszerelő dolgozóinak jó eredményeihez nagyban hozzájárult a pártkongresszus tiszteletére tett vállalások teljesítése. Imre Mihály csoportvezető irá­nyításával 12 villanyszerelő dolgozik a sütvényi állami gazdaságban, s a munkák eddigi menete azt mutatja, hogy két héttel a határidő előtt, április 4-re befejezik vállalásukat, mely a Tolnamegyei Épületszerelő Válla­lat minden eddigi teljesítményét felülmúlja. A közeljövőben a hőgyészi Új Barázda, nagydorogi Felkelő Nap és a naki Út a Szocializmus Felé tsz vil­lamosítását kezdik meg, s ezenkívül két állami gazda­ságban és többszáz tsz lakóházban jut el a fény még ebben az évben. A párt III. kongresszusára tett vál­lalás teljesítéséért egyre inkább fo­kozódik a harc megyénk dolgozói között. Egyre világosabban látják, hogy a tervek teljesítése nemzeti feladat, s a kivívott eredményekkel népünk életszínvonalát emeljük. A Paksi Konzervgyár munkásai is kötelességüknek tartják a terv mara­déktalan végrehajtását. Az év első hónapjában 122 százalékot, a máso­dik hónapban 105 százalékot értek el, s az év elejéről nem hoztak át adós­ságot az I. negyedév végére. Március 22-én a műszaki vezetők, a párt­ és a szakszervezet értékelték­­ a kong­resszusi felajánlásokat, s megállapí­tották, hogy a 305 felajánló közül 274 mun­kás és 13 műszaki dolgozó már teljesítette is vállalását. A Stad­ler karbantartó részleg elsőnek tett eleget felajánlásának, s újabb vállalást tettek, hogy az utalványozott idő előtt 280 mun­kaórával hamarabb fejezik be a kazán javítását. A férfiak jó eredménye mögött nem maradnak el a nők sem. A man­dulatisztítók 120—125 százalékos vál­lalásuk mellett az elmúlt dekádban 135—140 százalékon mozogtak, s el­határozták, hogy ezt a szintet, nem­csak a kongresszusig, hanem azon túl is tartják. A dolgozóknak ez a vállalása a minisztertanács, és a SZOT Elnökségének a verseny új rendsze­réről szóló határozatából indult ki az új sztahanovista szint megállapításá­ért és eléréséért. Az üzemnek 22 sztahanovistája van. Üzemrészenként megállapítot­ták és kifüggesztették a feltételeket. A szárítóban például Borsi Júlia sztahanovistának a 130 százalékot kell tartania leg­alább 3 hónapig, ugyanakkor a selejtet a megengedett százalék alá szorítania. A munkafegye­lem betartásán kívül szerszámot és anyagot takarít meg, s a jó tapasztalatok átadásával segíti dolgozó társait. A versenynek ez a formája új, friss lendületet visz a Sztahanov­­mozgalomba, s alkalmat ad a ma­gasabb eredmények kibontakoztatá­sára a Paksi Konzervgyárban. Paksi Konzervgyár: A dolgozók többsége már jelesítette a kongresszusi felajánlását A Javító Vállalat versenyfelhívásai „Termeljünk többet, jobbat és olcsóbbat“ Megyénk kisipari termelészövet­­kezeteinek egy része már teljesítette a III. pártkongresszusra tett felaján­lását, s az újabb árleszállítás örö­mére hosszabb lejáratú vállalásokat tettek. A­­ Tolna megyei Vegyesipari, és Javító Vállalat dolgozói az elmúlt napokban termelési értekezletet tar­tottak, ahol elhatározták, hogy a kormányprogramja megvalósítása ér­dekében „termeljünk többet, jobbat és olcsóbbat“ versenyre hívják ki az egész ország vegyesipari és javító vállalatait, az alábbi szempontok alapján: 1. A mezőgazdaság fejlesztése és megerősítése, valamint a többterme­lés érdekében kisgépeket gyártanak, szabványméret szerint, vagy attól eltérően 100 százalékos minőségben, valamint mennyiségiben. 2. A lakosság részére háztartási és egyéb tömegcikkek gyártása szab­ványméret szerint, vagy attól elté­rően, 100 százalékos minőségben és mennyiségben. 3. A lakosság javítási szükségletei­nek kielégítése 100 százalékos minő­ségben és mennyiségben, valamint olcsóbban. 4. A vállalat dolgozói továbbá vál­lalták, hogy 1954. évben patronálják a szekszárdi Gőgös Ignác termelő­szövetkezetet, műszakilag és admi­nisztratívan. Bánlaki László főköny­velő vállalta, hogy ebben az eszten­dőben a Gőgös Ignác termelőszövet­kezetben fennálló könyvelési, vala­mint adminisztratív hiányosságokat megszünteti. 5. A versenyértékelést negyedéven­ként a mérlegbeszámoló alapján, an­nak figyelembevételével, hogy terme­lési tervének hány százalékát telje­síti, a fent megjelölt cikkek gyártá­sával, illetve javítási munkákkal. Minőségi értékelést az átvevők ál­tal írásban elismert minőségi mun­ka, illetve minőségi kifogás és rekla­mációik alapján. Ezen versenykihívással és a ver­seny megvalósításával vállalatunk valamennyi dolgozója meg akarja hálálni pártunk és kormányunk gon­doskodását és a vállaltak túlteljesíté­­sével köszöntjük hazánk fe szabadu­­lásának 9. évfordulóját. Kovács Lajos vállalati igazgató, Ökrös Pál MDP párttitkár, NAPLÓ 5 Államunk gondoskodása a munkában megrokkant és kiöregedett dolgozókról Szakszervezetek Megyei Ta­nácsához beérkezett levelek nagy része foglalkozott az idős és rok­kant dolgozókat érintő nyugdíjellá­tásról. Éppen ezért szükségesnek tar­tottuk, hogy lapunkban foglalkoz­zunk az új nyugdíjtörvény ismerte­tésével. Az 1929-ben megalkotott nyugdíj­­törvény a legközelebbről sem szol­gálta az arra rászorulók ügyét. A Horthy-rendszer vigyázott arra, hogy kiöregedett dolgozóink csak oktani összegű ellátást­­ kapjanak, amely a legnyomorúságosabb körülmények között is esetleg csak lakbérre volt elegendő. A Horthy-rendszer ránk maradt rosszemlékű hagyományát szüntette meg a most megjelent új nyugdíj­­törvényünk. Kormányunk új rende­letében kifejezésre jut a megbecsülés azok iránt a dolgozók iránt, akik kiöregedtek, vagy esetleg rokkantsá­guk esetén gondoskodásra szorulnak. A járadékok emelése különböző. A 65 évnél idősebb munkások járadé­ka emelkedik 40—45 százalékkal, a 65 évet be nem töltött járadékosoké pedig 20—33 százalékkal. A mező­­gazdasági öregségi járadékok 20 szá­zalékkal, a mezőgazdasági özvegyi nyugdíjasoknál 33, a rokkantsági és felemelt öregségi nyugdíjaknál pedig 59 százalékkal emelkednek. Az emelt összegű ellátás március hó végén folyósításra kerül, s így április 1-től az esedékes ellátások összegéről a dolgozók ezen keresztül értesülést kapnak. • • A­regségi nyugdíj jár a hatvana­dik életévét betöltött férfinek és az ötvenötödik életévét betöltött nőnek, ha legalább 10 évi szolgálati ideje van. A nyugdíj megállapításá­nál az 1929. január 1-től fennállott munkaviszonyok vehetők figyelembe, mert az öregségi, stb. biztosítás csak akkor lépett hatályba. Ha a dolgozó munkaviszonyában egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati időt a nyugdíj megállapításánál figyelem­be venni nem lehet. Az öregségi nyugdíj összege az utol­só egyévi munkabéré­tlag 15 százalé­ka. A Nyugdíjtörvény előnyöket biz­tosít annak a dolgozónak, aki az öregségi nyugdíjat az életév betöl­tésekor nem veszi igénybe, hanem csak öt év elteltével, vagy ha mun­kaviszonyának saját elhatározásán kívül álló okiból való megszűnése (például megrokkanás) esetében ké­ri. Ebben az esetben a munkabér ha­vi átlagának a 30 százalékát kapja törzsnyugdíjként. 1945. január 1-től minden munkaviszonyban eltöltött év után a törzsnyugdíj 2 százaléka jár nyugdíjkiegészítés címén. Meg­rokkanás esetében rokkantsági nyug­díj jár annak a dolgozónak, aki a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte és rok­kantsága előreláthatóan egy év el­telte előtt nem szűnik meg. A­z özvegyi nyugdíj a férj halá­lától számított egy éven át jár minden özvegynek, akinek elhalt férje a rokkantsági nyugdíjhoz szük­séges szolgálati időt eltöltötte. Ál­landó özvegyi nyugdíj jár a nyugdíj­ra jogosult özvegynek, ha a) a férje halálakor ötvenötödik életévét be­töltötte, vagy rokkant, b) legalább két árvaellátásra jogosult gyermek ellátásáról gondoskodik. Árvaellátás jár a rokkantsági nyugdíjhoz szük­séges szolgálati idő eltöltése után meghalt dolgozó, valamint,­­nyugdíjas gyermekének. Az árvaellátás a gyer­mek tizenhatodik életévének, tovább­tanulás esetén tizennyolcadik élet­évének betöltéséig jár. 1939 január 1-től a mezőgazdasági dolgozók is öregségi nyugdíjat kap­nak. Mezőgazdasági öregségi jára­dékra az a férfi munkavállaló jogo­sult, aki 65. életévét betöltötte és a 15 évi várakozási időt megszerezte. A várakozási időt a következőkép­pen kell számítani: az 1939. január 1-ét megelőző évekből annyi évet le­het beszámítani, ahány évvel igénylő 1939 január 1-én 50. életévét túlha­ladta és a helyi tanács igazolja, hogy ezekben az években évenként leg­alább 15 héten át gazdasági munka­­viszonyban állt. Az 1939. január 1- től 1943. december 31-ig terjedő idő­szakról csak azok az évek számít­hatók be, amely években az igénylő évenként legalább 15 heti bélyegle­rovást teljesített. Ezt az OMBI könyv­vel kell igazolni. Az 1944. január­­­­tól 1947. március 31-ig terjedő idő­ben az igénylő munkaviszonyait a helyi tanács v. b. igazolja, mert ezekben az években a járuléklerovás szünetelt. 1947. április 1-től pedig csak azok az évek vehetők figyelem­be, amelyben évenként legalább 105 napra a bélyeglerovás megtörtént. Ennek a munkaviszonynak igazolá­sára biztosítási igazolványt és bélyeg­lapot kell csatolni. A mezőgazdasági dolgozók özve­gye 60. életévének betöltésé­től jogosult özvegyi járadékra, ha az elhalt férje az öregségi járadék megállapításához szükséges feltéte­lekkel rendelkezik. Nem lehet öreg­ségi, illetve özvegyi járadékot meg­állapítani abban az esetben, ha az igénylő olyan földbirtok tulajdono­sa, melynek jövedelme a 20 arany­koronát, területe pedig a két katasz­teri holdat meghaladja. Ez kizáró ok a járadék megállapításánál, ha egyéb­ként nyugdíj-jogosult is lenne. Az 1938. XII. törvénycikk a női mezőgazdasági munkavállalókat nem vonta biztosítási kötelezettség alá, így a női mezőgazdasági dolgozók részére járadékot megállapítani nem lehet. A női mezőgazdasági munka­­vállalók csak 1947. április 1-től van­nak biztosítva, ez időponttól még a 10 évi szolgálati időt még nem sze­rezhették meg. Az öregségi, rokkant­sági, özvegyi, árva­ellátást, valamint a baleseti járadék igényeket az e célra rendszeresített nyomtatványon kell előterjeszteni a területileg ille­tékesei SzTK Alközpontnál. Segítsenek végre rabunk az illetékesek A mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló minisztertanácsi határozat végre­hajtásában nagy szerep jut a Föld­művelésügyi Minisztérium Anyagel­látó Vállalatára is. A pótalkatrésze­ket, s m­ás anyagokat vállalatunknak kell állandóan raktáron tartani, hogy a kellő időben gépállomásaink, álla­mi gazdaságaink, tszcs-iink rendel­kezésére bocsájthassuk. Sajnos meg kell mondani, hogy a vállalat megyei kirendeltségének nin­csenek meg azok a feltételek, ame­lyek a fentiek végrehajtásához szük­ségesek. Nincs biztosítva megfelelő raktárterület, amely befogadná azo­kat az anyagokat, melyek a párt és a kormány határozatának eredmé­nyeként gyárainkból özönlenek válla­latunk felé. Hogy megyénkben a mezőgazdasági üzemeknél a gépál­lást alkatrész hiányában csökkent­hessük, feltétlenül szükséges, hogy megfelelő mennyiségben és időben raktárunkban készletezzük az alkat­részeket. Vállalatunk a reábízott feladatok maradéktalan végrehajtása érdeké­ben első ízben tavaly januárban be­advánnyal fordult a Városi Tanács­hoz, kérve megfelelő helység bizto­sítását. 1953. júniusában ismét a ta­nácshoz fordultunk, hogy most már másfél év gondolkodási idő után ké­résünket vegye napirendre és azt­ elégítse is ki. Beadványainkban sze­mélyesen is tettünk javaslatokat a részünkre megfelelő helyiségekre, de a Megyei és Városi Tanácsnál nem találtak még sem módot arra, hogy kérelmünket elintézzék. Itt meg kell említeni többek között azt a helyi­séget, melyet tavaly ősszel kértünk. S mert vállalatunknak nincs patro­­nálója a Megyei Tanácsnál, így a helyiséget a Sütőipari Tröszt kapta meg, mely vállalat még ma sem használja azt, így közel egy éve már, hogy a helyiség kihasználatlanul áll akkor, amikor városunknak több vál­lalata is van, amely helyiség hiá­nyában szenved. A közelmúltban vállalatunk köz­pontjából jött el Szekszárdra egy elvtárs, aki több napig tárgyalt ez­­ügyben az illetékes szervekkel, de természetesen eredménytelenül. A Megyei és Városi Tanács ezügyben illetékes személyei még mindig nem változtattak álláspontjukon. Állan­dóan csak azzal válaszolnak kéré­sünkre, javaslatainkra, hogy „nincs helyiség, nem tudunk adni."­ Az igaz, hogy vállalatunk is sze­repel azok között a vállalatok között, melyeket átcsoportosítással kíván megfelelően elhelyezni a tanácsnál nemrégen alakult bizottság. Itt azon­ban megjegyezni kívánom, hogy mindezt csak félfüllel hallottuk, mert Ceber elvtárs, az ügy intézője nem volt hajlandó tárgyalni többszö­rös kísérletezés után sem, ehelyett egyszerűen kijelentette, hogy „nem tárgyalok“. Mi megköszöntük a hoz­zánk intézett fenti szavakat és le­lógott orral tovább álltunk. De pon­­tot nem tettünk az ügy végére, ha­­ nem tovább harcolunk a dolgozók jobb áruellátása érdekében, a hatá­rozat sikeréért. Még mindig remél­jük, hogy ezen harcunkat az illeté­kesek egyszer majd megunják és­­ aülnek „tárgyalni“, hogy végre meg­oldják vállalatunknak ezen régóta húzódozó problémáját. Fodor István a kirendeltség vezetője.

Next