Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-25 / 98. szám

1954 ÁPRILIS 25 NAPLÓ Több gondot fordítsanak a baromfinevelésre a faddi Új Elet tss-ben TermelősBőven­ ítezeteink általában nagyon szép eredményeket tudnak felmutatni az egyes állatfajták te­nyésztésénél. De csak „egyes" állat­fajtáknál, mert különösen a baromfi­tenyésztés megyénk valamennyi ba­­romfitenyész­tő termelőszövetkezeté­ben nagyon siralmas képet mutat. Egy példa a „sok" közüli: A faddi Új Élet termelőszövetke­zet tagsága elhatározta,­ hogy állatál­lományukat baromfival is kibővítik annál is inkább, mert van egy 500-as Gergely-féle petróleumma­l fűthető keltető gépük. Körülbelül két héttel ezelőtt keltek ki az év első napos­­csirkéi és látszólag eredménnyel is, mert a berakott 545 darab tojásból 445 darab csirke kelt ki. Ez nagyon szép eredmény. A csirkék további nevelésével tör­tént a baj. Az első két-három nap gyönyörűek voltak, alig volt elhul­lás. — Most meg — mondja Lubas­­tyik József állattenyésztési brigád­­vezető — naponta 10—15 darab hul­la is van. őszintén és magabiztosan fejti ki véleményét Lubastyik elv­társ a géppel keltett naposcsirkékről. Szerinte a géppel keltett csirke nem olyan tökéletes fejlettségű, ő leg­alább is arra vezeti vissza a jelen­legi nagy elhullást. Ez az okosko­dás azonban nem helytálló, mert ha Lubastyik elvtárs jobban körülnéz­ne, akkor észrevenné, hogy nem a gépkeltetésnél van itt a baj, hanem a gondozásnál és a tartásnál. Fanta Ferencné, a naposcsirkék gondozója felületesen végzi munkáját Ezt bi­zonyítja az is, hogy már 2 hetesek a csirkék és a keltető gép még nincs kitisztítva, fertőtlenítve. Fanta Fe­rencné pedig szaktanfolyamot vég­zett, ahol egész biztosan „hallott“ arról, hogy a legfontosabb teendő kelés után a gép fertőtlenítése. •— I­gen ám, de NEM JUT MINDENRE IDŐ — mondta Fanta Ferencné, amikor véletlenül benéztem a gép belsejé­be. Nem szóltam semmit, csak azon csodálkoztam alig félóra múlva, ami­kor a sok dolga miatt élni is alig ráérő baromfigondozónő vígan pat­togtatta „szélvédett"­ helyen a kuko­ricát Miközben a keltető gép pisz­kosan ott ül a szobában, a kis csir­kék pedig dideregve kerestek az ud­var valamelyik zugában szélvédett helyet. AZ EREDMÉNYES CSIBENEVELÉS ELŐFELTÉTELE a helyes takarmányozáson kívül, a meleg, az oxigéndús levegő biztosí­tása és az „egészségügyi“ rendsza­bályok betartása. Ezt azonban nem­csak elméletben kel tudni, hanem a gyakorlatiban is meg kell valósí­tani. A termelőszövetkezetnek van egy baromfiólja, ami alkalmas csi­benevelésre, egyenlőre azonban nincs olyan állapotban, hogy csirkéket le­hessen belerakni, bár nem napok­kal ezelőtt tudhatta meg a tsz tag­sága, hogy 3 hét múlva napos bar­­omfira számíthatnak. Egyéb helyi­ség hiányában egy kis szobában he­lyezték el a csirkéket, ahol a kel­tető gép is van, amelynek egy picike ablakán juthatna be a világosság. Ez azonban egyelőre lehetetlen, mert papír borítja az üveget Az ideigle­nes nevelővé átalakított szoba pado­zatát vastagon borítja a piszok. Tehát elsősorban ezekre vezethető vissza a naposcsibék nagymérvű el­hullása, nem pedig a géppel történő keltetésre. Szeretik a­ hatai tanácsot Tavaly is példás rend uralkodott a hazai határ­ban, éppen úgy, mint az idén. — A fene egye meg, egy tábla mégis elcsúfítja a határt, mit tegyünk — gondolkodott imígy a község fe­je, T. Sümegi József, a tanácselnök. Tenni kéne vala­mit. Ez a 44 hold nem csúfíthatja el a határt. Töp­rengett, töprengett, hogy mitévő legyen. Bántotta na­gyon, hogy a határszemle során mindenki ebbe a föld­be „botlott meg“, miért nincs felszántva? Miért nem termelnek? Könnyű ezt mondani, de hogyan lehetne segíteni, erről aztán nem szólít a krónika. Hát ki tehet arról, hogy Ivánka Ferencné bitangba meri hagyni 44 hold földjét. Igen ám, de azért tanácselnök a tanács­elnök, hogy törje a koponyáját. Hát, ami azt illeti jó koponyához került az ügy, megsokalta a latolgatást T. Sümegi elvtárs és a tettek mezejére lépett. Egyszó­val „patronálta" ezt a 44 hold földet Elgondolásában és munkájában az az elv vezette, hogy a kecske is jóllakjon, no meg káposzta is marad­jon. A földet felszántana a gépállomással és kiadta részibe művelni. 24 holdon vetettek kukoricát Jól si­került a termés, kukoricát kapott a dolgozó, aki har­madába vállalta a föld megművelését, meglett a kulák­ 74 mázsa kukorica beadása és így piacra is jutott mert összesen 300 mázsa termett. Természetesen a feles­leget a terménybegyűjtő vásárolta meg hatósági áron. A kapott pénzen aztán vásároltattak baromfit, tojást, sőt ebből rendezték a kulák félévi adóját is. Rugalmasan, de mégis megoldotta a kérdést T. Sü­megi elvtárs, hogy ne maradjon műveletlen földje a határnak. Ilyen tanácselnökkel, ilyen községben öröm dolgozni. Igaz, hogy a község dolgozó parasztjai is megtesznek mindent, hogy kiharcolják az első helyet. — „Repülőgéppel haladunk" mi a tavaszi munkák elvégzésénél — mondotta mosolyogva T. Sümegi elv­­társ, amikor a teljesítés iránt érdeklődött Igaz is. A járási tanács versenyhíradóján a repülőgép jelképénél van odaírva, hogy „Béta“, ami azt jelenti, hogy járási viszonylatban a mezőgazdasági munkák elvégzésében első helyen állt. T. Sümegi József, és egyszóval a tanács jó mun­kája, nemcsak a járási tanács első helyezésénél nyil­vánul meg, hanem a tanács nagyon sok tettén, ami az embertársak megbecsüléséről, megsegítéséről és szere­­tetéről tanúskodik. Bátán is vannak öregebb bácsikák, nénikék, akik már bizony tehetetlenek ahhoz, hogy elmenjenek a szomszédos erdőgazdaságba akár még rőzsot galyázni is. öregek. Ez azonban nem mentség arra, hogy a 73 éves Marta József és a 80 éves Decsi József egész té­len át fűtetlen szobába legyenek. A tanács segített. Nem sokba került, csak egy telefonbeszélgetésbe, — no meg egy kis jóindulatba — és máris tett fa. De nem­csak az öregek téli tüzelőellátásáról gondoskodott a tanács, hanem a legifjabb nemzedékről, a gyerekekről is. Társadalmi munkával — élen az elnök elvtárssal — gyűjtötték össze a tüzelőanyagot, de mégis minden reggel meleg napköziotthon várta jövő életünk remény­ségeit. Az elnök elvtárs irodájának ajtaján felénk, halk kopogtatás hallatszott. A barátságos tessék szóra Siák István lépett be. — Na, mi újság bátyó — kérdezte barátságosan Sümegi elvtárs. Meg sem várta a választ, amikor hirtelen felveti a következő kérdést: — Átköl­tözött már az új lakásba? — Még nem — feleli az öreg, — de rövidesen. Magyarázólag hozzáfűzi T. Sü­megi elvtárs, hogy a 74 éves Siák István eddig egy földbevájt üregben lakott, amit azelőtt sertésólnak hasz­náltak. Most a tanács rendesebb, emberibb hajlékot biztosított Siák Istvánnak. Segítette a tanács a község dolgozó parasztjait az­által is, hogy a határban 31, a községben pedig 12 ku­tat fúrattak, melyeket évente egyszer tisztíttatnak is. Ezek és az ezekhez hasonló intézkedések nagyon népszerűvé tették Bátán a tanácsot. Szeretik és meg­­­becsülik a tanácsi dolgozókat, mert tudják a dolgozó parasztok, hogy a jobb életük megteremtésén fáradoz­nak. / B. R. 5 A Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya jelenti: Legújabb értékelésünk szerint a tavaszi munkákban Pálfa község tört az élre, amely tavaszi árpa és zab­ból 121, napraforgóból 128, burgo­nyából 106, cukorrépából 100, kuko­ricából 84, szántásból 100, pillangó­sokból 102 százalékra teljesítette a tervet. Megyénk második községe Tenge­­lic; tavaszi árpa és zabból 325, bur­gonyából 102, napraforgóból 101, lucernából 100, szántásból 100 száza­lékra teljesítette tervét. A megye harmadik községe Bo­gy­iszló, amely tavaszi árpából 109, zabból 102, burgonyából 100, napra­forgóból 156, lucernából 101, szán­tásból 100 százalékra áll a tavaszi munkákban. Megyénk legjobb termelőszövetke­zete jelenleg a Kölesd-borjádi „Hala­dás", amely minden tekintetben túl­teljesítette tavaszi vetésterveit és minden mezőgazdasági munkában előre van. MEGYEI TANÁCS VB. MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYA Kisvejke dolgozó parasztjai versenyre hívják megyénk valamennyi községét Kisvejke község dolgozó paraszt­jai január 7-én megtartott tanács­ülésen vála­zt tettek a III. párt­kongresszus tiszteletére. Vállalták többek között, hogy kihordják a trá­gyát, megfogásolják pillangós növé­nyeiket és annak 50 százalékát fej­trágyázzák. Vállalták még 1000 da­rab facsemete ültetését. Begyűjtés vonalán negyedéves tervük 100 szá­zalékos teljesítése szerepelt. Ezeket a vállalásokat Kisvejke dolgozó pa­rasztsága becsülettel teljesítette. Az április 11-én megtartott tanács­ülésen a község dolgozó parasztjai újabb vállalást tettek és egyben ver­senyre hívták ki Tolna megye vala­mennyi községét. A versenyfelhívás így hangzik: „A III. pártkongresszus tiszteleté­re az összes tavaszi növények veté­sét április 25-ig befejezzük. A ku­koricát a termelőszövetkezetek 100, az egyéni dolgozó parasztok 50 száza­lákban négyzetesen fogják vetni. A növényápolási munkákat, amint a növények kikelnek, azonnal meg­kezdjük. Az őszi kalászosok közül adatoljuk a gazt. A kukoricát négy­szer megkapáljuk. A cukorrépát az egész határban május 1-ig egyszer megkapáljuk. Állattenyésztésünk fejlesztése érde­kében a község legelőit szakaszok­ra osztjuk. A lucernát és rétifüvet virágzásában lekaszál­juk és a ka­szálástól számított 8 napon belül be­takarítjuk.­­ Termelőszövetkezetekben megerő­sítjük a munkacsapatok közötti ver­senyt, minden családtagot­­ bevonunk a munkába, a kapásnövényeket par­cellákra osztjuk, a minőségi munka ellenőrzése végett. Első félévi begyűjtési szervünket mindenből 103 százalékra teljesítjük. A munkákat úgy szervezzük meg, hogy a dolgozó parasztság többsége minden szombaton részt tudjon ven­ni a versenyváll­alás teljesítésének értékelésén." Jó m­­­unkát végez a dunakomlősi gyümölcstermelési szakbizottság A termelési bizottságok és az egyes szakbizottságok nagyon sokat segí­tettek már a községek dolgozó par­asztjainak. A növénytermesztő szak­bizottságok és az állattenyésztő szak­bizottságok jó munkájára vezethető vissza az, hogy sok község dolgozó parasztja időben elvetett, fejtrágyáz­ták őszi vetéseiket, illetve, hogy na­gyon sok községben kialakították a faj­állományt és azokat törzsköny­veztették. Dunakömlődön a gyümölcsterme­lési szakibizottságot illeti a dicséret. A bizottság a „fák-hete“ alkalmá­val 200 darab különböző gyümölcs­fa-csemeték ültetését szervezte meg. A község dolgozó parasztjai öröm­mel fogadták a szakbizottságnak azt a javaslatát, hogy együttes erővel permetezzék gyümölcsfáikat. E cél­ból egy 3 tagból álló brigádot ala­kítottak Demcsik Ferdinánd, Kaposi Lajos és Hollós Ferenc személyében, akik vállalták a gazdák gyümölcs­fáinak permetezését. A permetezéshez szükséges anyagot a szakbizottság vásárolta meg, a gazdák pedig minden permetezett gyümölcsfáért 3 forintot fizettek. Szekfű­ Erzsi a madocsai „Igazság 44 termelőszövetkezet tagja lett HADD KEZDJEM ezt a­ történetet, úgy mint a mesét szokták. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz anya és egy gonosz apa, akik semmi áron sem akartak beleegyezni abba, hogy lányuk, Erzsi kitegye lábát a házból. No, de mi haszna ilyen esetben a szülők határozottsága, kü­lönösen, ha a gyerek is határozott. A 19 éves Szék­fü Erzsire pedig igazán rá lehet mondani, hogy határozott, olyan mint az a többi sokszázezer ifjú, aki mindent kész elkövetni, hogy vágyai telje­süljenek. Még akkor sem lehetne megvetni ezt a fiatal lányt, ha valamilyen szerelmi dolgok lettek volna a szülői ház elhagyásának indító okai. Nem, nem! Szeretemről egyáltalán nincs szó. A nép iránti szeretet, a nép iránti felelősségtudat fűti ezt a­­ fiatal lányt. Határozott, és elhagyta a szülői házat. Mint­­ mondja, gondolta: „Lesz, ami lesz.“ Egyszerűen az lett, hogy elindult „világot próbálni", azaz mégse, a paksi járási tanács me­zőgazdasági osztályára ment dolgozni, ahol tsz könyvelő lett. Tekintélyes beosztás ez, hiszen a paksi járásban csaknem 30 termelőszövetkezet van, bizony azoknak a könyvelőit irányítani nem könnyű. De Erzsi minden nehézséggel szembe­­szállt, hol autóbuszon, hol motorkerékpáron, hol kerékpáron, de sokszor még gyalog is rótta a já­rást. Megszerette a termelőszövetkezeteket, össze­forrt velük, s mint mondja, úgy érezte megszakad a szíve, ha nem dolgozhat együtt Miß a határban a termelőszövetkezet tagjaival. * MIKOR MEGJELENT a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló párt- és kormányhatározat, a paksi járási tanács mezőgazdasági osztályán való­­ságos láz tört ki. Mindenki menni akart, kivá­lasztották az elvtársak, ki-ki a, *maga“ termelő­szövetkezetét és elkezdődött a tervezgetés. Erzsi nem tervezett, napokig szokatlanul rosszkedvű volt, látszott rajta, hogy bántja valami. Nem bol­dog ez a fiatal lány, annak ellenére, hogy előtte tündökölnek a jövő ragyogó távlatai, mégis úgy érzi, ő az egyedüli a világon, aki olyan boldog, talán.* A NAP ARANYLÓ SUGARAI beragyognak a madocsai „Igazságé termelőszövetkezet "irodá­jának nyitott ablakán Az ablakon kihajolni tom most azt a fiatal, komoly rekirt,»h"t lányt, aki­ről én magam is úgy vélekedtem, hogy­ boldogta­lan. * ! — Hogy, hogy itt? ! — Beléptem a madocsai „Igazság“ termelő­­szövetkezetbe. Nem ism­ertem rá erre a lányra. Olyan lelke­sedéssel beszélt jövőjéről, terveiről, hogy az nem mindennapi. — És miért pont ebbe a termelőszövetkezetbe jött? — Azért, mert itt olyan lelkes fiatalság van, hogy bennük megtalálom, ami után olyan régóta vágytam. MADOCSÁN VALÓBAN VANNAK LELKES FIATALOK. Az a 20 ifjú, aki a termelőszövet­kezet szorgos tagja, akár termelő munkáról, akár kultúrmunkáról van szó, mindig testrekész. Most is színdarabot tanulnak május 1-re, amiben már Erzsi is részt vesz. A szövetkezet Erzsit készpénzzel akarta fi­zetni havonta, mert­ hát ezzel is kedveskedni akar­­tok, hogy semmiben se legyen hiánya, semmi miatt se vágyódjon máshova. Nem nem! Erzsi ebbe a világért sem egyezett bele. Ő beiratkozott a termelőszövetkezetbe, olyan tagja, mint az a többi nyolcvan, ő munkaegységet akar szerezni. Kinn a mezőn dolgozni, úgy mint a szövetkezet többi tagjai, örömét, bánatát meg akarja osztani a szöve­kezet tagjaival, mert most már ő is a mar­­ocsai „Igazság“ tsz tagja. f. fi­ 361 haladnak a szőlőmunkák • 50 holdon telepítenek szőlőt Szekszárdon A Mecsekvidéki Borforgalmi Vál­lalat szekszárdi pincészetében fejtik a híres szekszárdi vörösbort A pin­ce előtt gyakran látni vidéki kocsit, amint viszi a bort a földművesszö­vetkezet, vagy vendéglátó vállalat italboltjaiba. Közben a szekszárdi ha­tárban szorgalmasan dolgoznak a sző­lősgazdák, hogy jövőre még több bort adhassanak a dolgozóknak.­ Szek­sszárd alatt észak-nyugat és dél irányban a kifli alakban húzódó hegyoldalon minden művelésre al­kalmas területen kikapálták, meg­metszették a szőlőt, s most oltanak, pótolják a kipusztult tőkéket, s mint­egy 50 holdon új szőlőt telepítenek. Az erősen középkötött talajban vad­­alanyba oltják a kadarkát, mert így nagyobb a filoxéra ellen­ál­ló képes­sége. Szekszárdon 1—2 évvel ezelőtt töb­ben lemondtak a szőlőjükről, de akik nem mondtak le, azoknak is egy része elhanyagolta az ápolást.­ A szőlő hasznosításáról szóló rendelet után azonban gyökeresen megválto­zott a helyzet. Egymás után jönnek a gazdák a tanácshoz, akik szőlőt akar­nak bérbe venni. Ott pedig részlete­sen megmagyarázzák: a szerződés 10 évre szól, 400 négyszögölig nincs bérbeadás, az új telepítés után 4 évig nincs beadás, ha pedig 20 szá­zaléknál több a pótlás, annyival csökken a bérbeadás. Emellett el­mondják azt is, hogy milyen mun­kákra kötelez a szerződés. A bérlők pedig soha nem látott lelkesedéssel fognak a munkához. Orbán István­ná 940 négyszögöl bérelt szőlőjét ki­kapálta, megmetszette, karózta, mű­trágyázta,­­ és most pótolja a hiányzó tőkéket. De nem marad el mögötte a többi 26 szőlőbérlő gazda sem. Emel­lett a régi szőlősgazdák is idén na­gyobb lelkesedéssel végezték az idő­szerű munkákat. A földművesszövet­kezettől már eddig 600 kiló rézgáli­­cot vásároltak, hogy felkészülve vár­ják a permetezés idejét. A szekszárdi szőlősgazdák egymással versenyezve dolgoznak a több és jobb borért«

Next