Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-25 / 98. szám
1954 ÁPRILIS 25 NAPLÓ Több gondot fordítsanak a baromfinevelésre a faddi Új Elet tss-ben TermelősBőven ítezeteink általában nagyon szép eredményeket tudnak felmutatni az egyes állatfajták tenyésztésénél. De csak „egyes" állatfajtáknál, mert különösen a baromfitenyésztés megyénk valamennyi baromfitenyésztő termelőszövetkezetében nagyon siralmas képet mutat. Egy példa a „sok" közüli: A faddi Új Élet termelőszövetkezet tagsága elhatározta, hogy állatállományukat baromfival is kibővítik annál is inkább, mert van egy 500-as Gergely-féle petróleummal fűthető keltető gépük. Körülbelül két héttel ezelőtt keltek ki az év első naposcsirkéi és látszólag eredménnyel is, mert a berakott 545 darab tojásból 445 darab csirke kelt ki. Ez nagyon szép eredmény. A csirkék további nevelésével történt a baj. Az első két-három nap gyönyörűek voltak, alig volt elhullás. — Most meg — mondja Lubastyik József állattenyésztési brigádvezető — naponta 10—15 darab hulla is van. őszintén és magabiztosan fejti ki véleményét Lubastyik elvtárs a géppel keltett naposcsirkékről. Szerinte a géppel keltett csirke nem olyan tökéletes fejlettségű, ő legalább is arra vezeti vissza a jelenlegi nagy elhullást. Ez az okoskodás azonban nem helytálló, mert ha Lubastyik elvtárs jobban körülnézne, akkor észrevenné, hogy nem a gépkeltetésnél van itt a baj, hanem a gondozásnál és a tartásnál. Fanta Ferencné, a naposcsirkék gondozója felületesen végzi munkáját Ezt bizonyítja az is, hogy már 2 hetesek a csirkék és a keltető gép még nincs kitisztítva, fertőtlenítve. Fanta Ferencné pedig szaktanfolyamot végzett, ahol egész biztosan „hallott“ arról, hogy a legfontosabb teendő kelés után a gép fertőtlenítése. •— Igen ám, de NEM JUT MINDENRE IDŐ — mondta Fanta Ferencné, amikor véletlenül benéztem a gép belsejébe. Nem szóltam semmit, csak azon csodálkoztam alig félóra múlva, amikor a sok dolga miatt élni is alig ráérő baromfigondozónő vígan pattogtatta „szélvédett" helyen a kukoricát Miközben a keltető gép piszkosan ott ül a szobában, a kis csirkék pedig dideregve kerestek az udvar valamelyik zugában szélvédett helyet. AZ EREDMÉNYES CSIBENEVELÉS ELŐFELTÉTELE a helyes takarmányozáson kívül, a meleg, az oxigéndús levegő biztosítása és az „egészségügyi“ rendszabályok betartása. Ezt azonban nemcsak elméletben kel tudni, hanem a gyakorlatiban is meg kell valósítani. A termelőszövetkezetnek van egy baromfiólja, ami alkalmas csibenevelésre, egyenlőre azonban nincs olyan állapotban, hogy csirkéket lehessen belerakni, bár nem napokkal ezelőtt tudhatta meg a tsz tagsága, hogy 3 hét múlva napos baromfira számíthatnak. Egyéb helyiség hiányában egy kis szobában helyezték el a csirkéket, ahol a keltető gép is van, amelynek egy picike ablakán juthatna be a világosság. Ez azonban egyelőre lehetetlen, mert papír borítja az üveget Az ideiglenes nevelővé átalakított szoba padozatát vastagon borítja a piszok. Tehát elsősorban ezekre vezethető vissza a naposcsibék nagymérvű elhullása, nem pedig a géppel történő keltetésre. Szeretik a hatai tanácsot Tavaly is példás rend uralkodott a hazai határban, éppen úgy, mint az idén. — A fene egye meg, egy tábla mégis elcsúfítja a határt, mit tegyünk — gondolkodott imígy a község feje, T. Sümegi József, a tanácselnök. Tenni kéne valamit. Ez a 44 hold nem csúfíthatja el a határt. Töprengett, töprengett, hogy mitévő legyen. Bántotta nagyon, hogy a határszemle során mindenki ebbe a földbe „botlott meg“, miért nincs felszántva? Miért nem termelnek? Könnyű ezt mondani, de hogyan lehetne segíteni, erről aztán nem szólít a krónika. Hát ki tehet arról, hogy Ivánka Ferencné bitangba meri hagyni 44 hold földjét. Igen ám, de azért tanácselnök a tanácselnök, hogy törje a koponyáját. Hát, ami azt illeti jó koponyához került az ügy, megsokalta a latolgatást T. Sümegi elvtárs és a tettek mezejére lépett. Egyszóval „patronálta" ezt a 44 hold földet Elgondolásában és munkájában az az elv vezette, hogy a kecske is jóllakjon, no meg káposzta is maradjon. A földet felszántana a gépállomással és kiadta részibe művelni. 24 holdon vetettek kukoricát Jól sikerült a termés, kukoricát kapott a dolgozó, aki harmadába vállalta a föld megművelését, meglett a kulák 74 mázsa kukorica beadása és így piacra is jutott mert összesen 300 mázsa termett. Természetesen a felesleget a terménybegyűjtő vásárolta meg hatósági áron. A kapott pénzen aztán vásároltattak baromfit, tojást, sőt ebből rendezték a kulák félévi adóját is. Rugalmasan, de mégis megoldotta a kérdést T. Sümegi elvtárs, hogy ne maradjon műveletlen földje a határnak. Ilyen tanácselnökkel, ilyen községben öröm dolgozni. Igaz, hogy a község dolgozó parasztjai is megtesznek mindent, hogy kiharcolják az első helyet. — „Repülőgéppel haladunk" mi a tavaszi munkák elvégzésénél — mondotta mosolyogva T. Sümegi elvtárs, amikor a teljesítés iránt érdeklődött Igaz is. A járási tanács versenyhíradóján a repülőgép jelképénél van odaírva, hogy „Béta“, ami azt jelenti, hogy járási viszonylatban a mezőgazdasági munkák elvégzésében első helyen állt. T. Sümegi József, és egyszóval a tanács jó munkája, nemcsak a járási tanács első helyezésénél nyilvánul meg, hanem a tanács nagyon sok tettén, ami az embertársak megbecsüléséről, megsegítéséről és szeretetéről tanúskodik. Bátán is vannak öregebb bácsikák, nénikék, akik már bizony tehetetlenek ahhoz, hogy elmenjenek a szomszédos erdőgazdaságba akár még rőzsot galyázni is. öregek. Ez azonban nem mentség arra, hogy a 73 éves Marta József és a 80 éves Decsi József egész télen át fűtetlen szobába legyenek. A tanács segített. Nem sokba került, csak egy telefonbeszélgetésbe, — no meg egy kis jóindulatba — és máris tett fa. De nemcsak az öregek téli tüzelőellátásáról gondoskodott a tanács, hanem a legifjabb nemzedékről, a gyerekekről is. Társadalmi munkával — élen az elnök elvtárssal — gyűjtötték össze a tüzelőanyagot, de mégis minden reggel meleg napköziotthon várta jövő életünk reménységeit. Az elnök elvtárs irodájának ajtaján felénk, halk kopogtatás hallatszott. A barátságos tessék szóra Siák István lépett be. — Na, mi újság bátyó — kérdezte barátságosan Sümegi elvtárs. Meg sem várta a választ, amikor hirtelen felveti a következő kérdést: — Átköltözött már az új lakásba? — Még nem — feleli az öreg, — de rövidesen. Magyarázólag hozzáfűzi T. Sümegi elvtárs, hogy a 74 éves Siák István eddig egy földbevájt üregben lakott, amit azelőtt sertésólnak használtak. Most a tanács rendesebb, emberibb hajlékot biztosított Siák Istvánnak. Segítette a tanács a község dolgozó parasztjait azáltal is, hogy a határban 31, a községben pedig 12 kutat fúrattak, melyeket évente egyszer tisztíttatnak is. Ezek és az ezekhez hasonló intézkedések nagyon népszerűvé tették Bátán a tanácsot. Szeretik és megbecsülik a tanácsi dolgozókat, mert tudják a dolgozó parasztok, hogy a jobb életük megteremtésén fáradoznak. / B. R. 5 A Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya jelenti: Legújabb értékelésünk szerint a tavaszi munkákban Pálfa község tört az élre, amely tavaszi árpa és zabból 121, napraforgóból 128, burgonyából 106, cukorrépából 100, kukoricából 84, szántásból 100, pillangósokból 102 százalékra teljesítette a tervet. Megyénk második községe Tengelic; tavaszi árpa és zabból 325, burgonyából 102, napraforgóból 101, lucernából 100, szántásból 100 százalékra teljesítette tervét. A megye harmadik községe Bogyiszló, amely tavaszi árpából 109, zabból 102, burgonyából 100, napraforgóból 156, lucernából 101, szántásból 100 százalékra áll a tavaszi munkákban. Megyénk legjobb termelőszövetkezete jelenleg a Kölesd-borjádi „Haladás", amely minden tekintetben túlteljesítette tavaszi vetésterveit és minden mezőgazdasági munkában előre van. MEGYEI TANÁCS VB. MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYA Kisvejke dolgozó parasztjai versenyre hívják megyénk valamennyi községét Kisvejke község dolgozó parasztjai január 7-én megtartott tanácsülésen válazt tettek a III. pártkongresszus tiszteletére. Vállalták többek között, hogy kihordják a trágyát, megfogásolják pillangós növényeiket és annak 50 százalékát fejtrágyázzák. Vállalták még 1000 darab facsemete ültetését. Begyűjtés vonalán negyedéves tervük 100 százalékos teljesítése szerepelt. Ezeket a vállalásokat Kisvejke dolgozó parasztsága becsülettel teljesítette. Az április 11-én megtartott tanácsülésen a község dolgozó parasztjai újabb vállalást tettek és egyben versenyre hívták ki Tolna megye valamennyi községét. A versenyfelhívás így hangzik: „A III. pártkongresszus tiszteletére az összes tavaszi növények vetését április 25-ig befejezzük. A kukoricát a termelőszövetkezetek 100, az egyéni dolgozó parasztok 50 százalákban négyzetesen fogják vetni. A növényápolási munkákat, amint a növények kikelnek, azonnal megkezdjük. Az őszi kalászosok közül adatoljuk a gazt. A kukoricát négyszer megkapáljuk. A cukorrépát az egész határban május 1-ig egyszer megkapáljuk. Állattenyésztésünk fejlesztése érdekében a község legelőit szakaszokra osztjuk. A lucernát és rétifüvet virágzásában lekaszáljuk és a kaszálástól számított 8 napon belül betakarítjuk. Termelőszövetkezetekben megerősítjük a munkacsapatok közötti versenyt, minden családtagot bevonunk a munkába, a kapásnövényeket parcellákra osztjuk, a minőségi munka ellenőrzése végett. Első félévi begyűjtési szervünket mindenből 103 százalékra teljesítjük. A munkákat úgy szervezzük meg, hogy a dolgozó parasztság többsége minden szombaton részt tudjon venni a versenyvállalás teljesítésének értékelésén." Jó munkát végez a dunakomlősi gyümölcstermelési szakbizottság A termelési bizottságok és az egyes szakbizottságok nagyon sokat segítettek már a községek dolgozó parasztjainak. A növénytermesztő szakbizottságok és az állattenyésztő szakbizottságok jó munkájára vezethető vissza az, hogy sok község dolgozó parasztja időben elvetett, fejtrágyázták őszi vetéseiket, illetve, hogy nagyon sok községben kialakították a fajállományt és azokat törzskönyveztették. Dunakömlődön a gyümölcstermelési szakibizottságot illeti a dicséret. A bizottság a „fák-hete“ alkalmával 200 darab különböző gyümölcsfa-csemeték ültetését szervezte meg. A község dolgozó parasztjai örömmel fogadták a szakbizottságnak azt a javaslatát, hogy együttes erővel permetezzék gyümölcsfáikat. E célból egy 3 tagból álló brigádot alakítottak Demcsik Ferdinánd, Kaposi Lajos és Hollós Ferenc személyében, akik vállalták a gazdák gyümölcsfáinak permetezését. A permetezéshez szükséges anyagot a szakbizottság vásárolta meg, a gazdák pedig minden permetezett gyümölcsfáért 3 forintot fizettek. Szekfű Erzsi a madocsai „Igazság 44 termelőszövetkezet tagja lett HADD KEZDJEM ezt a történetet, úgy mint a mesét szokták. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz anya és egy gonosz apa, akik semmi áron sem akartak beleegyezni abba, hogy lányuk, Erzsi kitegye lábát a házból. No, de mi haszna ilyen esetben a szülők határozottsága, különösen, ha a gyerek is határozott. A 19 éves Székfü Erzsire pedig igazán rá lehet mondani, hogy határozott, olyan mint az a többi sokszázezer ifjú, aki mindent kész elkövetni, hogy vágyai teljesüljenek. Még akkor sem lehetne megvetni ezt a fiatal lányt, ha valamilyen szerelmi dolgok lettek volna a szülői ház elhagyásának indító okai. Nem, nem! Szeretemről egyáltalán nincs szó. A nép iránti szeretet, a nép iránti felelősségtudat fűti ezt a fiatal lányt. Határozott, és elhagyta a szülői házat. Mint mondja, gondolta: „Lesz, ami lesz.“ Egyszerűen az lett, hogy elindult „világot próbálni", azaz mégse, a paksi járási tanács mezőgazdasági osztályára ment dolgozni, ahol tsz könyvelő lett. Tekintélyes beosztás ez, hiszen a paksi járásban csaknem 30 termelőszövetkezet van, bizony azoknak a könyvelőit irányítani nem könnyű. De Erzsi minden nehézséggel szembeszállt, hol autóbuszon, hol motorkerékpáron, hol kerékpáron, de sokszor még gyalog is rótta a járást. Megszerette a termelőszövetkezeteket, összeforrt velük, s mint mondja, úgy érezte megszakad a szíve, ha nem dolgozhat együtt Miß a határban a termelőszövetkezet tagjaival. * MIKOR MEGJELENT a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat, a paksi járási tanács mezőgazdasági osztályán valóságos láz tört ki. Mindenki menni akart, kiválasztották az elvtársak, ki-ki a, *maga“ termelőszövetkezetét és elkezdődött a tervezgetés. Erzsi nem tervezett, napokig szokatlanul rosszkedvű volt, látszott rajta, hogy bántja valami. Nem boldog ez a fiatal lány, annak ellenére, hogy előtte tündökölnek a jövő ragyogó távlatai, mégis úgy érzi, ő az egyedüli a világon, aki olyan boldog, talán.* A NAP ARANYLÓ SUGARAI beragyognak a madocsai „Igazságé termelőszövetkezet "irodájának nyitott ablakán Az ablakon kihajolni tom most azt a fiatal, komoly rekirt,»h"t lányt, akiről én magam is úgy vélekedtem, hogy boldogtalan. * ! — Hogy, hogy itt? ! — Beléptem a madocsai „Igazság“ termelőszövetkezetbe. Nem ismertem rá erre a lányra. Olyan lelkesedéssel beszélt jövőjéről, terveiről, hogy az nem mindennapi. — És miért pont ebbe a termelőszövetkezetbe jött? — Azért, mert itt olyan lelkes fiatalság van, hogy bennük megtalálom, ami után olyan régóta vágytam. MADOCSÁN VALÓBAN VANNAK LELKES FIATALOK. Az a 20 ifjú, aki a termelőszövetkezet szorgos tagja, akár termelő munkáról, akár kultúrmunkáról van szó, mindig testrekész. Most is színdarabot tanulnak május 1-re, amiben már Erzsi is részt vesz. A szövetkezet Erzsit készpénzzel akarta fizetni havonta, mert hát ezzel is kedveskedni akartok, hogy semmiben se legyen hiánya, semmi miatt se vágyódjon máshova. Nem nem! Erzsi ebbe a világért sem egyezett bele. Ő beiratkozott a termelőszövetkezetbe, olyan tagja, mint az a többi nyolcvan, ő munkaegységet akar szerezni. Kinn a mezőn dolgozni, úgy mint a szövetkezet többi tagjai, örömét, bánatát meg akarja osztani a szövekezet tagjaival, mert most már ő is a marocsai „Igazság“ tsz tagja. f. fi 361 haladnak a szőlőmunkák • 50 holdon telepítenek szőlőt Szekszárdon A Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalat szekszárdi pincészetében fejtik a híres szekszárdi vörösbort A pince előtt gyakran látni vidéki kocsit, amint viszi a bort a földművesszövetkezet, vagy vendéglátó vállalat italboltjaiba. Közben a szekszárdi határban szorgalmasan dolgoznak a szőlősgazdák, hogy jövőre még több bort adhassanak a dolgozóknak. Szeksszárd alatt észak-nyugat és dél irányban a kifli alakban húzódó hegyoldalon minden művelésre alkalmas területen kikapálták, megmetszették a szőlőt, s most oltanak, pótolják a kipusztult tőkéket, s mintegy 50 holdon új szőlőt telepítenek. Az erősen középkötött talajban vadalanyba oltják a kadarkát, mert így nagyobb a filoxéra ellenálló képessége. Szekszárdon 1—2 évvel ezelőtt többen lemondtak a szőlőjükről, de akik nem mondtak le, azoknak is egy része elhanyagolta az ápolást. A szőlő hasznosításáról szóló rendelet után azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Egymás után jönnek a gazdák a tanácshoz, akik szőlőt akarnak bérbe venni. Ott pedig részletesen megmagyarázzák: a szerződés 10 évre szól, 400 négyszögölig nincs bérbeadás, az új telepítés után 4 évig nincs beadás, ha pedig 20 százaléknál több a pótlás, annyival csökken a bérbeadás. Emellett elmondják azt is, hogy milyen munkákra kötelez a szerződés. A bérlők pedig soha nem látott lelkesedéssel fognak a munkához. Orbán Istvánná 940 négyszögöl bérelt szőlőjét kikapálta, megmetszette, karózta, műtrágyázta, és most pótolja a hiányzó tőkéket. De nem marad el mögötte a többi 26 szőlőbérlő gazda sem. Emellett a régi szőlősgazdák is idén nagyobb lelkesedéssel végezték az időszerű munkákat. A földművesszövetkezettől már eddig 600 kiló rézgálicot vásároltak, hogy felkészülve várják a permetezés idejét. A szekszárdi szőlősgazdák egymással versenyezve dolgoznak a több és jobb borért«