Tolnai Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-16 / 90. szám

TnTiwaiti LAG PROtmkjJU ECr £ SÜKJFTEKt> A MAI SZAMBAN: A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tájékoztató közleménye (2. o.) — Rövid külföldi hírek (2. o.) — Indokína népei a tartós béke megteremtése mellett vannak (2. o.) — Több segítséget várnak a Furkópusztai Kendergyár dolgozói a Rostipari Igazgatóságtól (3. o.) — Javult a minőség, részleteiben is teljesítették a tervet a Simontornyai Bőrgyár dolgozói (3. o ) — A gépállomások versenyének értékelése AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM ARA SO FILLER PÉNTEK, 1954 ÁPRILIS 16 Megyénk termelőszövetkezeti parasztságának közös és egyéni érdeke a példamutató gazdálkodás Alig egy hónapja zajlott le termelőszövetkezeteink igen fontos eseménye: a termelőszövetkezetek élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása. Jelentős állomás volt ez a tanácskozás termelőszövetkezeteink feljesztésének, sok olyan kérdésben nyújtott útmutatást, amelyek eddig nem voltak elég világosak és a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai nem tekintették őket döntő feladatuknak. E kérdések egyike a termelőszövetkezetek példás gazdálkodása, s ennek közvetlen elősegítője. a munkaerő biztosítása, a tavaszi munkák jó minőségben való elvégzése. Ez most megyénk termelőszövetkezeti parasztságának a legközvetlenebb egyéni és közös érdeke. Megyénk termelőszövetkezetemnet tagsága a kormányprogramra megjelenése óta szövetkezeteink megvédéséért kemény harcot vívtak. Ezzel bebizonyították, hogy megyénkben is mély gyökeret vert a szövetkezeti mozgalom és jó irányban halad. E nagy és győzelmes harc után újabb lendületet adott a szövetkezeti mozgalomnak pártunknak és kormányunknak az a sok intézkedése, amelyek nagymértékben előségeik a termelőszövetkezetek példamutató gazdálkodását. De párunk és kormányunk harcba szólította megyénk szövetkezeti parasztságát is a terméshozamok növelésére. Nem kétséges, hogy megyénk szövetkezei parasztsága ezt a harcot is győzelemre viszi. Ebben a gazdasági évben megyénk termelőszövetkezetei már igen sok új sikert értek el, mind a mezőgazdasági munkák területén, mind a begyűjtési tervek teljesítése területén, mind pedig a szövetkezeti mozgalom megszilárdítása területén. Elég ezt csupán azzal bizonyítani, hogy a tavaszi búzavetést a termelőszövetkezetek határidő előtt túlteljesítették és egyéb más tavaszi munkákban is példát mutatnak. A szövetkezeti mozgalom szilárdulását pedig elég azzal magyarázni, hogy az emúlt hetekben, de napjainkban is számtalan egyéni paraszt lépett be a termelőszövetkezetbe, vagy kérte vissza magát az, aki már egyszer tagja volt. A dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezet például az elmúlt héten több mint 20 taggal erősödött. De lehetne sorolni tovább, mert ilyen példa ma már számtaln van a megyénkben. Hiba volna azonban azt állítani, hogy termelőszövetkezeteink összességében példamutatóan gazdálkodnak, kihasználnak minden lehetsséget a közös vagyon gyarapítása érdekében. Sok olyan termelőszövetkezeti tag van a megyében, aki nem ismeri az alapszabályt, nem veszi ki részét a munkából, nem érdekli a szövetkezet problémája. El lehet ezt mondani a nagyszékely Dózsa termelőszövetkezetről, ahol a nagyfokú szervezetlenség és felelőtlenség miatt elmaradtak a tavaszi munkákkal. Felvetődik a kérdés, vajon a nagyszékely Dózsa termelőszövetkezetben ismerik-e a tagok az alapszabályt? Bizonyára igen kevesen, mert ha ismernék, akkor minden tag rendszeresen kivenné részét a közös munkából. De ezzel, nemcsak Nagyszékelyen, hanem máshol is baj van. Még számtalan olyan termelőszövetkezet van a megyében, ahol a tagok úgy érzik, nem saját gazdaságuk irányítói. Márpedig a szövetkezet az senki másé, mint maguké a termelőszövetkezeti tagoké, ők vannak hivatva a gazdasági tervek elkészítésére, a beruházások jóváhagyására, egyszóval a szövetkezet irányítására. Ezért van arra szükség, hogy brigádértekezleten, vagy akár munka közben minden szövetkezetben használják fel az időt olvasásra, vitassák meg az alapszabály minden pontját. A vezetőknek, a vezetőség tagjainak pedig kötelességük az alapszabály betartásával irányítaná a szövetkezetét. Ahol a szövetkezet elnöke gátlója az alapszabály betartásának, a közgyűlés határozatától eltérően intézkedik, ott a tagságnak jogában áll felelősségre vonni, vagy legrosszabb esetben leváltani.. Ahol a szövetkezet elnöke megsérti a szövetkezeti demokráciát, egyszerűen felrúgja az alapszabályban előírtakat, ott a tagság előbb-utóbb elfordul a szövetkezeti gazdálkodástól, nem megy a munka, aminek kárát a becsületes tagok is, tehát az egész szövetkezet érzi. Az ilyen eset az utóbbi időben már nemigen volt tapasztalható. Az elmúlt évben, — de már ebben az évben is, — sok termelőszövetkezeti vezető arról panaszkodott, hogy kevés a munkaerő. Éppen ezért jelölte meg a termelőszövetkezetek élenjáró dolgozóinak tanácskozása egyik legfontosabb feladatként a nők bevonását a termelő munkába. A termelőszövetkezetekben dolgozó nők szerepét és jelentőségét még fokozottabban előtérbe helyezi az országos tanácskozás, hiszen a dolgozó nők tevékeny részvétele nélkül nem várható a jó munka kialakulása termelőszövetkezeteinkben. Elég sok példa igazolja a mai évről: azok a termelőszövetkezetek küzdöttek munkaerőhiánnyal, amelyek nem tettek meg mindent a dolgozó nők bevonása érdekében. Sok olyan káros gyakorlat fékezte a dolgozó nőkben rejlő teremtő kezdeményezések kibontakozását, mint például az, hogy a tényleges munkát végző nők munkaegységeit férjeik javára írták jóvá, és a nőket, az asszonyokat úgynevezett munkakönyvesként szerepeltették. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek új alapszabálya eleve kizárja a munkakönyves tag szerepeltetését, de mégis nagy figyelmet kell szentelni arra, hogy valóban mint tagok és állandó dolgozók vehessék ki részüket a nők, a családtagok a termelőszövetkezet munkájából. A nők muztikába vonásának polgárjogot kell szerezni, minden termelőszövetkezetben, úgy mint ezt tették a tamási Vörös Szikra termelőszövetkezetben, vagy a dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezetben. Ha termelőszövetkezeteink vezetői ezt nem tévesztik szem elől, ha jogosan követelik meg minden tagtól, hogy vegye ki részét a közös munkából, akkor egész biztosan nem kell azon panaszkodtok, hogy nincs, aki elvégezze a munkát. Termelőszövetkezeteink tagjai nagy erőpróba előtt állnak. Be kell bizonyítanuek, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének megvalósításáért folytatott harc élenjárói. Ezt mindenek előtt azzal kell bebizonyítaniuk, hogy minden munkát időben elvégeznek, úgy dolgoznak, hogy termésátlagaik túlhaladják az egyénileg dolgozó parasztokét. Lassan elérkezik a tavaszi, majd a nyári növényápolások ideje. Termelőszövetkezeteinkben ezek elvégzését már jó előre meg kell szervezni. El kell érni, hogy ebben az évben minden termelőszövetkezetben négyszer, de legalább háromszor minden kapásnövényt megkapáljanak. Az előfeltétel ehhez biztosítva van. Megyénk termelőszövetkezeteinek szorgalmas, becsületes tagjai vannak. Most tehát arra van szükség, hogy termelőszövetkezeteink tagjai szilárd egységbe kovácsolódjanak össze, egyemberként vegyék ki részüket a közös munkából. Kiss Antal tsz csap. vez. hírek a megyéből Leperdpusztai Alteni Gazdaság Paksi Vörös Sugár tsz: Ifjabb felajánlást tettek az állattenyésztők A leperdpusztai állami gazdaság dolgozói párunk III. kongresszusának tiszteletére újabb vállalást tettek. A juhtenyésztésben dolgozó juhászok ifj. Harka Antal brigádvezetővel az élen vállalták, hogy a gazdaság juhállományát rövid időn belül feljavítják, mert az jelenleg elég rossz állapotban van. Varga Károly volt juhtenyésztési brigádvezető ellensége volt a juhtenyésztésnek, azért romlottak le a juhok. Az előző évben a hanyag gondozás következtében sok bárány elhullás volt. Az új gondozók vállalták, hogy az elhullást teljes egészében megszüntetik, a bárányokat pedig nem 10—12 kiló súllyal, hanem 18——20 kilóval választják el. Id. Harka Antal, pedig azt vállalta, hogy a bárányok nevelésében 200 százalékos súlygyarapodást ér el pártunk III. kongresszusának tiszteletére. A sertéstenyésztésben dolgozók az előző felajánlásukat azzal bővítik ki, hogy a munkafegyelmet megszilárdítják munkahelyükön, a sertésólakat a legnagyobb rendben tartják, az elhullást pedig 3 százalékkal csökkentik. Hágenbhurn József takarmánykonyhavezető pedig azt vállalta, hogy 5 százalékos takarmánymegtakarítást ér el a legeltetés bevezetésével. Valóra váltották adott szavukat 1954 március 15-e emlékezetes nap a paksi Vörös Sugár tsz tagságának életében. Nemcsak azért, mert nemzeti ünnep, hanem azért, mert ezen a napon tett vállalást a tagság a III. pártkongresszus tiszteletére. A tsz kőművesbrigádja vállalta, hogy a pártjkongresszus napjára felépít egy 100 férőhelyes sertéshizlaldát, ígéretük nem maradt puszta ígéret, mert a 100 férőhelyes sertéshizlaldát április 13-ig befejezték. Hizer Antal, Weisz Pál, Lacza István és Váci József tsztagok lelkiismeretes munkájához fűződik a hizlalda, amelyet saját erőből építettek. A Vörös Sugár tsz-nek 14 mázsa 40 kilogramm az egész évi sertésbeadása. Ebből már teljesítettek. Az újonnan épített sertéshizlaldáiba május 1-én 39 darab sertést fognak hízónak beállítani, amiből harmincat szabadpiacon fognak értékesíteni. A tsz tagsága vállalta, hogy sertésbeadási kötelezettségük egy részét — 6 mázsa súlyban — május 1-e teljesítik és a fennmaradó mennyiséget pedig augusztus 31-ig beadják. , Tonanémedi Téglagyár: 210.000 darab tégla terven felüli. • Téglagyáraink általában e hónap közepén kezdik meg a nyersgyártást. A Tolnanémedi Téglagyár kézivetői azonban már három héttel ezelőtt, március 29-én megkezdték e fontos munkát, így az elmúlt hónapban már 12 ezer darab nyerstéglát adtak a népgazdaságnak. Április hónap első dékánjában ismét nagy iramban haladt a kézi téglaverés az üzemben, és így 9-ig ebben az évben több, mint 100 ezer darab téglát termelnek. Ezzel máris túlteljesítették az e havi nyersgyártási tervüket. Az április 10-én megtartott termelési értekezleten a kézivetők még nagyobb eredmények elérésére tettek ígéretet. A Komáromi kézivető brigád 50 ezer, a Kormos 30 ezer, a Pintér, Gyémánt, Tiger, Ottlik és Dobó brigádok egyenként 20—20 ezer, a Bakó és a Miksi brigádok pedig egyenként 15—15 ezer darab nyerstégla gyártását vállalták, s ígérték, hogy ezt a mennyiséget még ebben a hónapban a havi terven felül gyártják le, így a téglagyár kézivető brigádjai ebben a hónapban 210 ezer darab nyerstégla gyártására adták szavukat. A kongresszus tiszteletére hasonló szép vállalásokat tettek az égetők is. Dudás Istvárnné, Székely István Marácz Józsefné arra tettek ígéretet, hogy a kongresszus napjáig terven felül 50 ezer darab téglát égetnek ki. Élenjáró módszereket alkalmaz a nagydorogi Új Élet tsz A nagydorogi Új Élet tsz tavaszi munkálatairól Gazdag Mihály levelezőnk aa: írja, hogy elvetettek 1ü hold tavaszbúzát, ugyanennyi árpát, 9 hold zabot, 10 hold napraforgót. A napraforgó vetését négyzetesen végezték, így könnyebb lesz megmunkálni is és magasabb lesz a termés is. A burgonya vetéssel is végeztek, mégpedig amint a levélből kitűnik, fészektrágyázással vetették a 10 hold burgonyát. Az Új Élet tsz tagsága már földbe tette a borsós lencsét, mákot, lucernát, barbacint és a répát is. Egyszóval végeztek a koratavasziak vetésével, de az ősziek fejtrágyázásával is. A tagság már azt is megtárgyalta, hogyan végezzék a kukorica vetését. Úgy döntöttek, hogy ezt is négyzetesen vetik, mégpedig fejtrágyával, kapálni pedig négyszer fogják. Sőt a termés emelése érdekében pótbeporzást is alkalmaznak. Hulladékanyagból többezer gyermekjáték A Bonyhádi Zománcgyárból naponta egymás után indulnak ki a zománcedénnyel megrakott autók, hogy a lakosság megnövekedett igényeit kielégíthessék, s a kerestet figyelembevételével bőven ellássák a háztartásokat zománcedénnyel. A zománcozott üstök, ceglédi kannák, mosdók és dagasztótélak százai mellett, különböző méretű 1—16 literes fazekakat, lábasokat és egyéb edényfélességeket szállítanak. A zománcedényeken kívül nagy mennyiségben készülnek a csiszolt kis és nagyobb méretű bográcsok, pecsenye- és palacsintasütők, amelyek a háztartásban nem nélkülözhetők. A zománcgyár dolgozói gondolnak a gyerekekre is, s felkészültek a tavaszi idényre. Hulladékanyagok felhasználásával sokezer darab homokjátékkal, vederrel, szitával és kerti szerszámokkal örvendeztetik meg a gyermekeket.I A dunaföldvári Alkotmány tsz és az egyénileg dolgozó parasztok barátsága Dunaföldváron 1950 augusztus 20- án alakult az Alkotmány tsz. Több, mint 2 évig azonban az egyénileg dolgozó parasztok szemében a község szégyenfoltjának számított. Jankó Lajos 18 holdas középparasztot és más társát a rokonokon kívül mások is megvetették. „Mi az Lajos?! Hát már te is ide jutottál? Koldus lettél, másként már nem tudsz megélni?" — kiabálták utána. A csoporttagok egy része eleinte a kertek alatt bujkálva ment a mezőre, hogy minél kevesebb egyéni paraszt ismerőssel találkozzon. Súlyosbította a helyzetet a csoporton belüli ellenségeskedés is. A növénytermelők az állatgondozókat szidták, hogy csak rájuk keresnek, mert az állatokból egyelőre semmi hasznuk. A tavalyi év azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet Dunaföldváron. Az Alkotmány tsz szép eredményekkel zárt. Amikor Jankó Lajos és felesége hazavitte a járandóságot: több, mint 20 mázsa kenyérgabonát, burgonyát, kukoricát, babot, lencsét, cukrot, olajat, szappant és ki győzné felsorolni mi mindent, senki sem szólt többet az elégedett családnak. A szövetkezet földjén gyönyörű tszta búza termett. Az egyéniek szívesen vásároltak vetőmagnak a csoport tagjaitól és többen őszi árpát is cseréltek. A télen, amikor a csoport műtrágyát vásárolt és minden hold őszi kalászost felvrágyózott, az egyéniek egymás után követték a jó példát. Januárban három család kilépett a tsz-ből. A szövetkezet mindent kifizetett, ami törvény szerint jár. Nem haragszanak egymásra, a barátság továbbra is fennmarad. A tavasszal pedig 23 új taggal szaporodtak, és burgonyából, kenyérgabonából pedig előleget kaptak az olyan új tagok, akik erre rászorultak. A tsz tagjainak pedig bőven van kenyere, minden család vágott 1—2 hízót, így nyugodtan várják az újat. A szövetkezet ma már több, mint 600 holdon gazdálkodik, jószágállományuk a járásban első helyen áll, a 120 sertésük és 350 birkájuk is gyönyörű. Márciusban olyan parasztfiatalok is beléptek a tsz-be, akiknek a szüleik egyelőre kívül maradtak. Gulányi Mihályt, Papp Ilonát és Jánost, valamint a többit, hamar megszerették a csoportban, mert még egyetlen napot sem hiányoztak a munkából. Minden tavaszi munkát példamutatóan elsőnek fejezte be a tsz. Ma már nem mint szégyenfoltra, hanem mint követendő példára néznek fel az egyéniek. Dunaföldváron nyoma sincs a régi ellenségeskedésnek. Amikor kéthetenként a helyőrség és a kendergyár kultúrgárdája vendégszerepel a tsz kultúrházában, sok egyénileg dolgozó paraszt tölti itt az estéjét, a fiatalok pedig a csoportbeliekkel együtt ropják a táncot. A tsz darálójába szintén úgy mennek az egyéniek, mintha sajátjuk lenne. Pere János, a szövetkezet agronómusa, ha egyénileg dolgozó paraszt mellett viszi el az útja, megáll, elbeszélget és tanácsot ad. Az egyéniek pedig szívesen fogadják szavait, mert látják, hogy segíteni akar így erősödik napról-napra át tsz és az egyénileg dolgozó parasztok barátsága Dunaföldváron.