Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-22 / 120. szám

1M4 MÁJUS 22 A jó együttműködés sikere Ssafcadát községre igazán illik az a jó magyar közmondás, hogy „kicsi a bors, de erős”. E mondás igen könnyű magyarázata a következő. Nem nagy község, s mégis a benne dolgozó parasztok élenjárva teljesí­tik államunkkal, saját magukkal szembeni kötelezettségeiket. S me­­gyeszerte jó hírnevet vívtak ki ma­guknak. Természetesen elsősorban a párt­­szervezet jó munkájának lehet be­tudni azt, hogy a község a megyé­ben is a legkiemelkedőbb helyezést ért el a begyűjtés területén. A köte­lezettségek teljesítésében a pártta­gok jártak élen, mint Mihály Ár­pád elvtárs, aki egész évi sovány­­baromfi beadását a III. pártkongres­­­szus tiszteletére vállalta, hogy már­cius 1-ig beadja, s ezt már február 15-én teljesítette. De ugyanígy sorol­hatnánk Zeif Antalné elvtársnőt, Kanter György elvtársat és a töb­bieket is. A kommunistákat, mint mindenütt itt is a példamutatás erejének meg­felelően híven követték a párton­­kívüliek is. Pálinkás József, Schnei­der József, Kutasi György, Fried­rich József termelési bizottsági ta­gok, első típusú termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok, mind-mind érezték, hogy a falu be­csülete, a pártkongresszus tiszteleté­re indult verseny sikere a kommu­nistákhoz méltó cselekedeteket köve­tel tőlük is. Méltán kérdezheti akárki, hogy ilyen jó eredményt hogyan ért el a község? Mi is megkérdeztük. Gu­­bó Géza elvtárs, a községi tanács el­nökhelyettese többek között elmon­dotta, hogy a siker alapja az, hogy jó kapcsolatuk van a dolgozó pa­rasztokkal. Ennek alapja az, hogy mindent elsősorban szép szóval igye­keznek elintézni a község dolgozói­val. Ehhez szervesen kapcsolódik a pártszervezet felvilágosító, nevelő munkája. A fent nevezett kommunisták ter­mészetesen példamutatásukon kívül felvilágosító szavakkal is igyekez­nek a község dolgozó parasztjait kö­telezettségük teljesítésére mozgósíta­ni. Mellettük a pártonkívüli nép­nevelők is, mint Pató Gyula, Hóka János, de lehetne még sorolni to­vább is a neveket, akik nem csak a munkában, nem csak a felvilágo­sítás terén, de a pártkongresszus tiszteletére indult verseny fokozásá­ban is élenjártak azzal, hogy pél­dául Pató Gyula a hasonló földterü­letekkel rendelkező gazdákat hívta ki versenyre, Hóka János meg az egész Iskola­ utcát. A pártszervezet fő erőssége abban mutatkozott meg, hogy a község egyénileg dolgozó parasztjai és a ter­melőszövetkezet közötti jó kapcsola­tot igyekezett elmélyíteni. Az Arany Kalász termelőszövetkezet jó példája is egyre szebb, egyre jobb eredmé­nyek elérésére serkentette a község egyénileg dolgozó parasztjait is. Valójában így az egész község lakói jóformán részt vettek a begyűj­tési agitációban. Megértették, hogy a munkás-paraszt szövetség kétolda­lú, nemcsak a munkásosztályra, ha­nem a parasztságra is ró kötelezett­séget. A népnevelők szavából sok­kal kézenfekvőbben megértette min­denki, hogy mit jelent például a fa­lunak az 1949-ben bevezetett villany. A felszabadulás előtt csak két-há­­rom rádió működött a községben, most közel 70 készülék talált gaz­dára. A gyönyörű kéttantermes is­kolát már nem is kell bemutatni, amit a község azóta kapott, amióta a szabad, boldog élet útján elindul­hatott. A kormányprogramm megje­lenése utáni rendelkezések sok-sok kedvezménye mind-mind széles kör­ben tudott, de nem elfelejtett dolog. A kultúrterem bővítése, a járdaépí­tési hozzájárulás, az utcák még jobb világításának megvalósítása csak új lendítő erő volt a kötelezettségek teljesítésének mérlegén. A siker titka tehát az, hogy az alapszervezet vezetősége összefogott a termelőszövetkezet pártszervezeté­vel, s a tanáccsal és a példamuta­tás mellett nem sajnálták a meg­győző szíves szót sem. Ennek ered­ményeképpen nem hatástalanul tud­ták elmondani, hogy a törvény vé­di a dolgozó parasztokat a túlka­pások ellen, de ugyanakkor kötele­zi is őket arra, hogy a tervek telje­sítéséhez hozzájáruljanak. Elmondot­ták, hogy kormányunk az elmúlt hó­napokban leszállította a hús és a zsír árát. De elmondották azt is, hogy ehhez hasonló újabb árleszállí­tást csak akkor eszközölhet ismét, ha a begyűjtési tervek teljesítésével biztosítjuk a dolgozók ellátását. A falu példáján mutatták be, hogy aki a begyűjtés ellen beszél, az a további árleszállítás, a falu további fejlő­dését akarja megakadályozni. Nem beszélve az elmondottakról, május elsejével napköziotthon nyílt meg, amely nyilván megkönnyíti a köz­ség dolgozó parasztjainak munkáját. A kormányprogra­m adta kedvez­mény legjobb mértéke talán az, hogy a földművesszövetkezetet is bővíte­ni kell. A jó együttműködés Szakadáton eredményesen széjjelrombolta az el­lenséges elemek hangját, hogy „ne teljesítsd a kötelezettségedet, majd elengedik ezt is.” Róluk méltán pél­dát vehet megyénk számtalan köz­sége is. I Kovács János traktorom teljesítménye 309 százalék A hőgyészi Gyapjútermelő Válla­lat ürgevára gazdaságának dolgozói nagy érdeklődéssel olvasták az új­ságban azokat a felajánlásokat, me­lyeket a dolgozók a kongresszus tisz­teletéb­e tettek, őket is jobb munká­ra, nagyobb teljesítmény elérésére buzdították ezek az eredmények.­­ Munkájuk eredménye már a májusi első dekádnak értékelése során is megmutatkozott. Kovács János traktoros 309 szá­zalékos teljesítményt ért el a fo­gasolásnál, 14 óra alatt 12.7 nor­málholdat fogasolt meg. Ez azt jelenti, hogy ezért a teljesít­ményéért 161.59 forint munkabér jár. Kovács János megfogadta, hogy erőgépét minden műszak után lel­kiismeretesen kezeli, géphiba miatt nem lesz kiesése. Mucsi József kocsis is szép ered­ményt ért el: 38 óra alatt 200 mázsa istállótrágyát rakott fel kocsijára és szállított ki a ha­tárba. Teljesítménye 148 száza­lékos volt és ezidő alatt 232.32 forintot keresett. A szalma szállításnál 16 mázsa szal­mát ra­kott fel és szállított el ren­deltetési helyére, 105 százalékos tel­jesítményével 43.68 forintot kereset. Módszere nem ördöngős, csak az, hogy a munkaidő kezdetén már ké­szen áll a fogatával, így nincs idő­­vesztesége. Kihasználja a jó útviszo­nyokat, s több fordulót tud elérni. Hasonló módszerrel dolgozik ifj. Szalai János kocsis is, aki a trá­gyaszállításnál 145, homokszállí­tásnál pedig 200 százalékot ért el. Természetes, hogy a bérezése is en­nek megfelelő volt. Schmidt Vendel kocsis 171 százalékot, Schellenber­­ger Norbert kocsis a trágya­szállí­tásnál ugyancsak 145 százalékot, a homok­szállításnál pedig 200 száza­lékot ért el. Ezek az eredmények fé­nyesen bizonyítják, hogy jó munka­megszervezéssel és öntudatos dolgo­zókkal szép eredményeket lehet el­érni. NAPC6 Megju­almazták Pakson a jó munkát végző MSZT-aktívákat Meghitt ünnepséget rendezett a paksi járási MSET szervezet aktívái részére, amelyen a párt, a tanács és a tömeg­szervezetek képviselői is részt vettek. Kovács András, az MSZT járási titkára beszámolt munkájáról és ez­után következett az ünnepi ülés leg­szebb szakasza, a jutalmak kiosztá­sa. Székely Sándor általános isko­lai igazgatót, az Országos MSZT- központ lelkes mozgalmi munkájá­ért ezüstkoszorús érdeméremmel ju­talmazta. Blazsek Károly nevelő, mint népművelési ügyvezető eredmé­nyes kapcsolatot tart az MSZT szer­vezettel. Segítő munkájának elisme­réséül bronzkoszorús kitüntetést ka­pott. Kápolnás Kálmán, a községi szervezet vezetője nemrégen került funkciójába, de máris eredményeket hozott munkája. Kezdeti sikereit ér­tékes könyvvel jutalmazta a szer­vezet. A futái mázolták köszönetét Szé­kely Sándor tolmácsolta és még oda­­adóbb munkára tett ígéretet. Köszönetet mondott a paksi MSZT szervezet, a Konzervgyár és a tég­lagyár munkásainak is, akik önzetle­nül segítették szerepléseikkel a szer­vezet célkitűzéseinek valóra váltá­­sját. Olyan a csibráki „Vi­harsarok Népe” terme­lő­­szövetkezet, irodahelyisé­ge, mint egy megbolyga­tott méhkas, talán a tsz valamennyi tagja együtt van. Beszélgetnek, latol­gatják az eshetőségeket, de azért mindegyik tag magában azon sóhajtoz, hogy csak a Kapos-men­tét ki ne húzzam. Miről is folyhat ez a tervezge­­tés. Hiszen mindegyik tag az asztal közepén felhal­mozott papír­szeletkéket nézegeti, csak nem a béke­kölcsön rendkívüli sorso­lását végzik. Nem, most az fog eldőlni, hogy 11 hold cukorrépa 400 négy­szögölekre felparcellázott területén, ki, hol fog dol­gozni. Ez a terület 41 parcellára van felosztva. Az elnök, Csirik Ferenc elvtárs azért folyamodott ehhez a megoldáshoz, hogy a cukorrépa terület meg legyen művelve és így nem lesz harag, mert amilyen számú cédulát húz egy tag, azon a terü­leten fog dolgozni. A cukorrépa terület el­osztását követő napon az elnök elvtárssal mentem ki a határba, hogy meg­nézzük, hogy fejlődnek a növények. Alig értünk túl a vasúti töltésen, amikor nem is olyan messze, szor­galmasan dolgozgató em­bereket pillantottunk meg. Az elnök meglepetten áll egy pillanatig és nézte, nézte a szorgos embere­ket. Majd közelebb érve, kezével beárnyékolta a szemét és meglepetéssel hangjában szólalt meg. — Csuta Ferencné is kint van és kapál. Ez nagy szó, mert közel 6 éve áll a tsz, de ilyen még nem fordult elő. De itt van Bugyik József, Racskó Pál és még nagyon sokan a tagok közül, akik szor­galmasan kapálják a szé­pen kikelt cukorrépát. A 22-es parcella Jónás Gedeonnéé. Nem fiatal bizony, már 68 éves. Mén is fürgén halad, a tegna­pi esőtől még kissé ned­ves földön. — De nem lehet várni, amíg tökéle­tesen megszikkad a föld, — szól hozzám barátsá­gosan,­­ mert lehet, hogy holnap már újabb eső fogja megakadályozni a munkát. Ebéd után jött csak ki Jónás néni a ré­pa földre, a megkapált sorok azonban azt bizo­nyítják, hogy ez alatt a kis idő alatt sem lustál­kodott. Holnap meglesz, mondja magabiztosan és máris siet, hogy a tőle nem messze lévő Jakab bácsi még véletlenül se kerülje el. Csirik elvtárs szeretet­tel szemléli dolgos kis had­seregét, nézné még tovább is, de elszólítja őt is a munka. Holnap is ő is be­áll a cukorrépát kapálók táborába, mert az elnök sem képez kivételt. Ép­pen úgy kellett kihúzni a cédulát neki is, mint a többi tagnak. Búcsúzóul annyit még elárul, — de csak nekem, — hogy arra fog törekedni, hogy az ő 400 négyszögöles parcellá­ja szebb legyen a többi­nél, csokrosítani fog és pétisózza a cukorrépát. Ki lesz a győztes? A esi Urális Viharsarok Népe tsz tagjainak harca a nagyobb cukorrépa termésért 3 ii iregszemcsei gépállomás kollektívája és a gépállomáshoz tartózó termilásiövetkezetek közösen indultak harcin a migasihh termálszedani­akért Az iregszemcsei gépállomáson má­jus 18-án növényápolási bemutatóra és a növényápolási munkák idősze­rű megbeszélésére jöttek össze a termelőszövetkezetek elnökei, nö­vénytermesztési brigádvezetői, a gép­állomás agronómusai és azok a traktorosok, akik részt vettek a nö­vényápolásban. A növényápolási bemutató előtt Takács Lajos elvtárs, a gépállomás vezető agronómusa tartott rövid elő­adást, melyben foglalkozott a nö­vényápolási munkák szakszerű, jó­minőségű gyors elvégzésével. Utána kint a gyakorlatban bizonyították be a gépállomás traktorosai, hogy igen­is a gép gyorsabban és jobban dol­gozik, mint az ember. A növényápolási bemutató befeje­zése után a termelőszövetkezeti el­nökök kérésére újra megbeszélés volt. Ezen a megbeszélésen a felső­nyéki Vörös Csillag termelőszövet­kezet elnöke javaslatot tett arra, hogy a termelőszövetkezetek tagjai és a gépállomás kollektívája tegyen közös vállalást, melyben az áll, hogy május 24-ig elvégzik a cukorrépa sarabolását és egyelését, a kuko­rica fogasolását, a napraforgó első kapálását és egyelését, a burgonya sarabolását. Az természetes, hogy a gépállomás nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem tudnák az iregszemcsei körzetben le­vő termelőszövetkezetek tagjai ezt a fogadalmat valóra váltani. Ezért volt az­ a javaslat, hogy a gépállo­más kollektívája is induljon ezért harcba. Az iregszemcsei gépállomás kol­lektívája örömmel vállalta, hogy a legmesszebbmenő segítséget adja a termelőszövetkezeteknek, azt is, hogy mindent elkövetnek a magasabb ter­méseredmények eléréséért, azért, hogy a sárbogárdi Vörös Hajnal ter­melőszövetkezet által kezdeménye­zett 30 mázsás kukorica termésátlag­ból az iregszemcsei gépállomás kör­zetéhez tartozó termelőszövetkezetek kerüljenek ki győztesen. Horváth József 4 NAGY KÉRDŐJEL Simontornya legforgalmasabb ré­szén egy üres, kihasználatlanul ál­ló üzlethelyiség hatalmas kirakatai bámulták az élénk forgalmat. Szín­te szégyelték, hogy senki sem tö­rődik az ő bánatukkal, ők is sze­rették volna a vevőket, a különbö­ző árukkal csalogatni. Sajnos, úgy látszik, nincs aki megértse és mél­tányolja az ő panaszukat. Pedig nemcsak nekik, hanem a lakosság­nak is volt elég sérelme, főleg a kenyérellátásnál, mert bizony ná­lunk is komoly nehézségeket oko­zott a kenyér mennyisége és mi­nősége. Nem volt ritka, hogy a ke­nyérben egeret, bogarat és­­ más kellemetlen „vendéget" találtunk. Az igaz, hogy pékségeink száma sem volt elég, hiba volt a munka­erő területén is, de főleg a lelki­­ismeretes munka hiányzott. A kenyérellátás megjavítása ér­dekében komoly harcot vívtunk. E harcból eredt aztán a szerencse el­ső mosolya, mely az elhanyagolt üzletet beragyogta. Elterjedt a hír, hogy kenyérgyárrá alakítják át. Ettől a naptól kezdve mindenki bizalommal nézett a holnap elé, s valóban egy szép napon meg is in­dult a nagy munka. Szorgos kezek végezték a bontást, s egy darabig el is jutottak. Folyt, folyt a bon­tás, míg egy szép napon kiderült, hogy az épületből mégsem lesz ke­nyérgyár. Most ott meredeznek a falak, mint valami nagy-nagy kér­dőjel, s halkan beszélgetnek saját nyelvükön. Találgatják eljövendő sorsukat és így vagyunk mi is. Igaz ugyan, hogy kenyerünk van elég, de mit ér a mennyiség, ha rossz a minőség? Őszintén meg­mondhatjuk, semmit! Addig, amíg a városon, sőt nem egy kisebb fa­luban is, mint Simontornya, több­féle péksütemény kapható, addig nálunk csak kifli készül. De mi­lyen kifli? Ezt bizony csak annak becézik. Talán ő maga is szégyenli a becézést. A kenyér is igen gyak­ran ehetetlen, hol nyers, hol pe­dig nagyon sült, s a belseje liszt­csomókkal van „díszítve”. Pedig, mi simontornyai dolgozók is be­csületesen keresett pénzünkért jól kidolgozott kenyeret szeretnénk kapni. Vagy talán nincs igazunk? Sajnos, igazunk van, mert ma is szemtanúja voltam egy érdekes je­lenetnek, mely az üzemi pártirodá­ban folyt le. Cinkon elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára, Gyu­ricza elvtárs és jó­magam, ez al­kalommal is a kenyér minőségi­nek kérdését tárgyaltuk, miközbe Szabó Sándor elvtárs nagy bot­rá­kozással hozott be egy kis dar­ rézgálicot. Megbotránkozása indo­kolt volt, mert a rézgálicot a ke­nyérben találta. Vajjon mit gondol az a sütőipari dolgozó, aki ilyen felületes munkát végez. Azt gon­dolja tán, hogy a permetezéshez szükséges rézgálicot mi így akar­juk beszerezni, vagy szőlészetet te­lepítettünk a gyomrunkba? Ha igen, akkor nagyon téved, szőlő­hegyeinket továbbra is a simontor­nyai lankákra telepítjük. Ezután a történet után most már azt szeretnénk megérni, hogy e nagy kérdőjel eltűnjön községünk életéből és büszkén mondhassuk, „végre felépül a megígért kenyér­gyár és jó minőségű árut vásárolha­tunk.” BALATONI ISTVÁN Mamin-Szibirjak: Privalov milliói (Új Magyar) Mamin-Szibírják figyelmet érdem­lő író a múlt század nagy orosz realistái között. Regényeinek színte­re, témaköre egységes világot alkot: az Ural bányavidéke, gyárai, feltö­rekvő majd elzüllő gyároscsaládjai, a körülöttük zajló kisvárosi élet és a tíz- és százezres munkáslakosság jólétét áldozatul vető kicsinyes és önző érdekháb­orúsági ok: ez Mamin­ Szibiijak világa. Ugyanebbe a vi­lágba vezet el Privalov milliói cí­mű könyve is. Privalov, a mesébe illő Privalov vagyon örököse, meg­érkezik Uzelba és egyszeriben fel­kavarja a kisvárosi társaság apraját, nagyját; minden lány hozzá akar menni feleségül. Ezen mit sem vál­toztat, hogy a legendás milliók in­kább milliós adósságokból állnak, s maga a ,,hős"­ gyenge, tétova, utó­pista, álmokat dédelgető, de tettek­re képtelen ember. A regényből ki­emelkedik egy bátor, fiatal lány alakja, aki szakít gazdag családjá­val, hogy saját élete útját kövesse, s a regény legvégén, sok-sok hány­­kódás után, mégis Privalov élettár­sa lesz. A regény komoly társada­lomkritikai mondanivalói mellett mindvégig lebilincseli az olvasót for­dulatos cselekményével. Olvasd a ■rtflS Társadalmi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti dél

Next