Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-04 / 131. szám

2 A Laniel-kormány háborús politikája a nemzetgyűlési támadások kereszttűzében Páris (MTI). A francia nemzetgyűlés szerdán folytatta az eredetileg csak az indokínai kérdésnek szánt interpellációs vitát, amely azonban meghaladta az interpellációk által felvetett tárgykört és kiterjedt a kormány általános politikájára is. A szerdai ülés befejeztével a vita folytatását jövő szerdára halasztották. Joinville tábornok (kommunista) pártja nevében élesen elítélte a kormányt, amiért újabb erősítéseket küld Indokínába, tekintet nélkül arra, hogy ez a „szennyes háború” már hét év óta súlyos réseket üt a francia fegyveres erők állományában. A kommunisták — mondotta — állandóan és következetesen követelték és követelik ezen igazságtalan háború befejezését és sem az 1952. októberében kezdődött demokrácia ellenes kormány-összeesküvés, sem pedig az egymást követő kormányok üresen kongó szólamai nem akadályozhatják meg, hogy világosság derüljön a felelősség kérdésére, amely elsősorban Bidault külügyminisztert és Pleven hadügyminisztert terheli. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a kormány legutóbbi katonai döntései egyenesen nemzeti öngyilkosságot jelentenek Franciaország szempontjából az óceánon túli ágyúkirályok és profithiénák mohóságának kielégítésére. Pierre Chevigné hadügyi államtitkár azonnal szólásra jelentkezett, hogy kommunistaellenes szólamokkal próbálja megmenteni Pleven hadügyminiszter „becsületét”, azonban csak azt érte el, hogy Jean Pronteau kommunista képviselő szemébe vágta: — Emlékezzék csak arra, hogy hány ezer madagaszkári hazafi vérével szennyezte be ön a kezét! Utalva arra, hogy Chevigné annakidején — mint Madagaszkár szigetének főkormányzója — a bennszülött nép hóhérává vált, amikor felkelés tört ki a francia gyarmati iga ellen. A szerdai ülés utolsó felszólalója az MRP pártjához tartozó Monteil képviselő volt, aki képviselőtársai és az egész ház nagy meglepetésére, kormányellenes beszédet mondott. Elítélte ugyanis a kormány magatartását a szovjet balettművészek ügyében, sőt szót emelt a ,,1’Express’ című lap ellen foganatosított rendőri intézkedések miatt is. Nem kis feltűnést keltett, amikor kijelentette: valahányszor valaki világosságot akar deríteni az indokínai ügyre, rendőri intézkedésekkel vagy megfélemlítési kísérletekkel állják útját, így történt ez a múltban is több, Indokínában magas tisztséget betöltött kormánytisztviselő esetében. Marek GeiúMl Genf. Az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Morgan Phillips, az Angol Munkáspárt főtátskiára — mint már közöltük — szerdán délután Gentibe érkezett. Morgan Philipset a repülőtéren a Kínai Népköztársaság megbízottja fogadta. Az Angol Munkáspárt főtitkára csütörtökön megbeszélést folytatott a Kínai Népköztársaság képviselőivel. A megbeszélés célja a Kínai Népköztársaságba készülő angol munkáspárti küldöttség utazásának előkészítése. A küldöttség — mint ismeretes — Attlee és Bevan vezetésével ez év augusztusában látogat el Kínába. Genfi nemzetközi körök nagy jelentőséget tulajdonítanak a munkáspárti küldöttség kínai útjának és hangsúlyozzák, hogy a látogatás, amelyre a jelek szerint Churchilin miniszterelnök hallgatólagos beleegyezésével kerül sor, lényegesen előmozdíthatja a London és Peking közötti rendes diplomáciai kapcsolatok létrejöttét, a nagykövetek kicserélését. Molotov szovjet és Eden angol külügyminiszter újabb tanácskozása. A Svá éi Távirati Ügynökség jelentette, hogy Eden angol külügyminiszter szerdán látogatást tett Molotov szovjet külügyminiszternél. A két külügyminiszter tanácskozása másfél óráig tartott. Eden fogadta Menon indiai küldöttet. Eden angol külügyminiszter szerdán fogadta Krisna Menont, Nehru indiai miniszterelnök személyes képviselőjét. Az indokínai kérdéssel foglalkozó 11. zárt ülésen Eden elnökölt A genfi értekezlet csütörtöki zárt ülésén Eden angol külügyminiszter elnökölt. Ez az indokínai kérdés rendezésének szentelt 11. zárt ülés. Az Indokínában harcoló felek katonai képviselői csütörtökön délután újabb ülést tartottak Genfben. Az Indokínában harcoló felek katonai képviselői, akik szerdán tartották első érdemleges genfi értekezletüket, csütörtökön délután újabb megbeszélésre ültek össze. A Kenét SciMttia Párt elnökségénak illése Berlin (TASZSZ). Az ADN tudósítója jelenti Düsseldorfból, hogy a Német Kommunista Párt elnökségének május 30-i 14. plénuma közleményt adott ki, amely kiemeli: ..A Német Kommunista Párt úgy véli, hogy a nyugatnémetországi helyzet sürgősen új politikai tájékozódást követel.” A közlemény kiemeli, hogy ennek az új tájékozódásnak meg kell felelnie a német lakosság kívánságainak és érdekeinek. A közlemény rámutat, hogy a párt elnöksége a párt tevékenységének alapvető feladatát abban látja, hogy megoldja a német nép létfontosságú nemzeti kérdéseit és biztosítsa minden párttag kezdeményezését a népszavazás sikeres keresztülvitele érdekében. A francia nemzetiség hadügyi bizottságának ülése A francia nemzetgyűlés hadügyi bizottsága, amely egyhangúla,g Joinville tábornok kommunista képviselőt választotta meg az ügy előadójává , kedden foglalkozott Raymond Guyot kommunista képviselő pártja nevében benyújtott javaslatával, amelyben indítványozta, hogy a tényleges szolgálatát teljesítő korosztályt július 14-ére, a nagy francia nemzeti ünnep napjára szereljék le. Az ülésen a francia nép hangulatára rendkívül jellemző és a parlamentáris rendszerben ritka eset történt. A hadügyi bizottság egyetlen tagja sem jelöltette magát és nem javasolt senkit sem előadóvá egy De Saivre képviselő által előterjesztett indítvány ügyében. De Saivre a második világháború idején Pétain kabinetfőnöke volt és azt a javaslatot terjesztette elő, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy „Dien Bien Phu védelmezője kiérdemelte a haza dícséretét.'“ A hadügyi bizottság ülésén Bartolint kommunista képviselő megemlékezett a St. Etiénice-i, Tulle-i és Chateauroux-i fegyvergyárak hetvenkét munkásánek ügyéről, akiket kommunista meggyőződésük miatt elbocsátottak. Rövid vita után a hadügyi bizottság úgy döntött, hogy a bizottság elnöksége felkeresi Pleven hadügyminisztert és Chavigné hadügyi államtitkárt, és tiltakozik az alkotmánysértő eljárás ellen. NÄPCÖ Megnyílt a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa Páris (MTI). Csütörtökön délelőtt Ivryben (Páris külvárosa) megnyílt a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa. A kongresszus elnökségében helyet foglal Maurice Thorez, Jacques Duclos, Etienne Fajon, Benoit Fraction, Raymond Guyot, Frédéric Joliot-Curie, Maruce Servin és Jennette Vermeersch. • A francia expediciós csapatok újból tért vesztettek Patet Laotian Paris (MTI) A francia expediciós haditest közleménye is kénytelen elismerni, hogy az expediciós csapatokat Patet Lao területén újabb vereségek érték. Eszerint a franciák „feladták" védőálllásukat Patosétől negyven kilométernyire délre a Mekong folyó balpartján. A folyó képezi a határt Patet Lao és Thaiföld között. A visszavonuló francia csapatok, amelyek kénytelenek voltak magaiknak utat törni, a paterlaoi néphadsereg ostromgyűrűjén át, érzékeny veszteséget szenvedtek. A Lamel-kormány póthitelek megszavazását kéri Páris (MTI) Nemzetgyűlési körökben — és erről hírt ad a párisi sajtó is — körülbelül nyolcvanöt milliárdra becsülik a pénzügyi szükségletet, amelynek fedezésére a Lamielkormány rövidesen póthitelek megszavazását fogja kérni a törvényhozástól. Ebből kereken harminc milliárd szükséges az utóbbi hónapok fejleményei által a hadügyi költségvetésben ütött rések betömésébe, a többi pedig az Indoínába küldendő újabb erősítések és hadifelszerelések költségeit hivatott fedezni. Politikai körökben elterjedt hírek szerint, a kormány elsősorban a meglévő adók kulcsainak növelése útján kívánja előteremteni a szükséges pénzügyi fedezetét. Guatemala védelmében Montevideo (TASZSZ) Montevideoban ülést tartott az Uruguayi Dolgozók Általános Szövetségének Végrehajtó Bizottsága. A Végrehajtó Bizottság megtárgyalta, milyen helyzet alakult ki Latin-Amerikában annak következtében, hogy az Egyesült Államok, valamint nicaraguai és hondurasi bábjaik provokációkat követnek el a Guatemalai Köztársaság ellen. A Végrehajtó Bizottság elítélte az amerikai imperializmusnak Guatemala ellen készülő agresszióját és úgy döntött, hogy a Guatemalával való szolidaritását kifejező levelet intéz a Latinamerikai Dolgozók Szakszervezeti Szövetségéhez, a Szakszervezeti Világszövetséghez és a Guatemalai Dolgozók Általános Szövetségéhez. 1954 JÚNIUS 4 MARTIN ANDERSEN NEXÖ (1869—1954) Nyolcvanötödik születésnapját mér nem érte meg. A bátor békeharcost, a ragyogó tollú elbeszélőt, a dán nép nagy fiát pár héttel az évforduló előtt elragadta a halál. Andersen Nexö, az ünnepelt proletáríró pályafutása merészen változatos: több mint öt évtizeden keresztül aktívan részt vett a haladó emberiség szabadságmozgalmában. Első ízben akkor emelte fel tiltakozó szavát, amikor ötvenhárom évvel ezelőtt az imperialista hatalmak vérbe fojtották a kínai nép szabadságharcát. Azután bátran kiállott az 1905-ös orosz forradalom mellett majd 1914-ben, pár nappal az első világháború kitörése után, felhívással fordult a haladó világhoz és a tömegmészárlás azonnali beszüntetését követelte. Két nappal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után táviratilag felajánlotta szolgálatát Leninnek és késznek nyilatkozott vérét is ontani az emberiség legnagyobb forradalmáért. Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht szabdságáért is harcolt, majd Rákosi és Dimitrov elvtárs életéért és szabadságáért küzdött. Már közel járt a hetvenhez, amikor a spanyol szabadságharcosok lövészárkait járta. A második világháború éveiben pedig korát meghazudtoló ruganyossággal harcolt a Szovjetunió oldalán a világ népeinek felszabadulásáért. A második világháború után aktívan részt vett a haladó emberiség békeharcában és a sok milliós béketábor egyik legmarkánsabb arcélű katonája volt. Martin Andersen Nexo proletárszülők gyermeke. Dolgozni már öt esztendős korában kezdett: liba, tehénpásztor, mezőgazdasági cseléd, cipész és építőmunkás volt. Magánszorgalommal és vasakarattal annyira vitte, hogy tanító lett. Majd újságírásra adta magát. Már túl volt a harmincon, amikor írni kezdett. 1905 —1909 között megírta — ekkor erősen Gorkij hatása alatt állott — nagy munkásregényét, a „Hódító Pellé t”. Művével óriási hatást váltott ki: egyszerre a nagy írók sorába emelkedett. A burzsoázia felfigyelt rá: elismerte tehetségét, megvesztegetéssel a maga oldalára akarta vonni, és miután ez nem sikerült, megpróbálta agyonhallgatni. — Andersen Nexet azonban nem lehetett a „feledés sülyesztőjében” eltüntetni. Második nagy regényét, a „Szürke Fény”-t 1917—1925 között írta. A regény cselekményének hőse egy munkásleány, aki mint asszony a proletárférfi mellett találja meg helyét a jövendőért, a szocializmus győzelméért, vívott harcban, abban a küzdelemben, amelynek győzelme a munkásnő felszabadulását gyümölcsözi. Kommunistává, harcos kommunistává csak szovjet földön érett. Ott ismerkedett meg a szovjet néppel, ott, az épülő szocializmus lázas munkájánál, melynek legszebb jelenetei szinte a szeme előtt játszódtak le, ismerkedett meg az új embertípussal, a szocialista emberrel. Csak szovjet földön találkozott igazában az élő, az eleven, a mindennap vérértékes valóságába átültetett szocializmussal. Harmadik nagy proletárregényében „A Vörös Morten”ben (a Hódító Pelle befejezése), rámutat Pelle harcostársa, Morten taktikai és egyéb hibáira. Morten sejtette ugyan ezeket, de akkor még nem volt elég érett, hogy kiküszöbölje őket. „A Vörös Morten”, amelyben a szocialista vezetők árulása élesen kidomborodik, a kommunista erkölcs és hősiesség nagyszerű éneke. Andersen Nexe, aki nemrégiben még tiltakozott a gyarmati népek elnyomása és főleg a koreai nép ellen elkövetett gyalázatos merénylet ellen, mindenkorra letette termékeny tollát. Alkotásában, politikai és irodalmi örökségében tovább él és harcra szólít mindenkit, akinek szívügye az emberiség teljes felszabadulása. Wimmer Imre egyetemi könyvtáros. A VOKSZ részvétnyilvánítása Martin Andersen Nexő halála alkalmából Moszkva (TASZSZ) A VOKSZ vezetősége távaratot intézett Jörgen Jorgensen professzorhoz, a Dán-Szovjet Társaság elnökéhez, amelyben mélységes részvétét fejezi ki Martin Andersen Nexőnek, a dán nép kiváló fiának, a társaság megalapítójának halála alkalmából. A szovjet emberek szívében — mondja a távirat — örölkiké élni fog kedves barátunk ragyogó emléke. Az Országos Béketanács távirata a Dán Béketanácshoz A Magyar Országos Béketanács Martin Andersen Nexö elhunyta alkalmából táviratot küldött a Dán Béketanácsnak. Halála nemcsak a dán nép hatalmas vesztesége — hangzik a többi között a távirat — amely nagy fiát gyászolja benne, hanem a világ minden haladó emberéé is; mindazoké, akiknek drágák a kultúra és a béke értékei. Együttérzésünket és részvétünket küldjük a dán békeharcosoknak. Martin Andersen Nexö életműve és békeharca mindig ragyogó példa lesz előttünk népünk és az emberiség boldog jövőjéért vívott küzdelmünkben. Lscakosodásra hajlamos, középkorú férfi dőlt hátra nagy lihegve az ülés puha támlájára. A kétszemélyes fülkében rajta kívül egy sovány ősz gentleman ült, aki sűrű fekete szemöldöke előtt elképesztően nagy szemüveget viselt. A vonat elindult. Az ablak mellett nagy villanyórák úsztak el. Mindkét mutatójuk a 12-esen nyugodott, fennen ; hirdetve az utazóknak és az elitesüknek, hogy a Cleveland—Chicago éjszakai express percnyi pontossággal indult. — Sikerült!— kiáltott fel örvendezve a jóltáplált férfiú és tekintete arra invitálta útitársát, hogy csatlakozzék ujjongásához.' — El se hinné az ember! Két-három perccel ezelőtt még a kollegáimmal iddogáltam a bárban, amott az állomással szemben. Az ismeretinfd rá se hederítve útitársára, aludni készült. De az csak nem nyugodott: — Majdnem elfelejtettem! Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Henry Slender újságíró vagyok. — Majd meg sem várva, hogy a sűrű szemöldök tulajdonosa megnevezze magát, bő kockás kabátja zsebéből kihúzott egy lapos üveget. Aztán a gyakorlott bűvész mozdulatával két apró poharat húzott elő és megkínálta útitársát: — Igyunk mi is,...az utazók egészségére!... A gentleman undorral fintorította el arcát, sőt kissé hátra is húzódott. Ez a zordon fogadtatás kissé bántotta Mr Slendert, de azért nem tört le egészen. — Igyunk, öregem! Itt nincs mitől senn/! — beszélte rá szomszédját. — Itt nincs se főnök, se asszony, se anyós és nincs egyetlen ördögadta nyomozó sem! . . . A mogorva útitárs mérges pillantást vetett Slenderre szemüvege fölül, majd a késői időre hivatkozva annak a halaszthatatlan vágyának adott kifejezést, hogy jól kialudja magát a Chicagóban rá váró rengeteg tennivaló előtt. — Ha, ha! — myerített fel Slender. — Ön biztosan holmi „iszákosság elleni liga” tagja, vagy azok közé tartozik, akik erkölcsi tökéletesedés útján akarnak üdvözülni és jólétben élni. Nem így van? Fogadni mernék, hogy maga tiszt- ÉJSZAKAI RÉMKÉPEK írja: F. Konyicsev viselő valami megbízható irodában, vagy ingatlanügynök, vagy... A gentleman türelmetlenül felhúzta szemöldökét és félbeszakította Slender szóáradatát. Ha megengedi, az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság tagja vagyok. Jó éjszakát! Szempillantás alatt eltűnt minden tiszteletreméltóság, amely Mr Slender külsejét lelki egyensúlyának pillanataiban jellemezte. Gyér haja, amelynek rendeltetése az lett volna, hogy a fej kezdődő kopaszságát takarja, homlokába hullt, s ez rendkívül búbánatos külsőt adott Slendernek. Miközben hiába igyekezett nyakkendőjét kibogozni, bocsánatkérő szavakat mormogott, amire rettenetes szomszédja nem kegyeskedett válaszolni. Slender erre buzgósági rohamában felugrott és kikapcsolta a mennyezetvilágítást és az éjjeliszekrényen álló lámpácskát gyújtotta meg. A félhomály elnyelte a fekvőhelye sarkába húzódó Mr Slendert. A kerekek gúnyt űztek belőle: „Úgy kell neked, úgy kell neked, úgy kell neked ...” S a kerekek kattogásának ütemére ezüstös hangon csörömpölt a pohárba a teáskanál. „Semmi különös, — igyekezett megnyugtatni magát Mr Slender. — Utitársam talán holnapra elfelejti ezt az esetet. De mi lesz, ha beidéznek a bizottság elé?! Egyetlen tag személyes ellenszenve végzetes hatással lehet újságíró-pályafutásomra!” Mr Slendernek nem volt könnyű dolog eljutni mostani helyzetébe. Mint a botrány-krónika riportere kezdte az öreg Hearstnél és most, 20 évvel később, mint az egyik nagy esti lap főszerkesztője dolgozott. Mi tagadás, nem eszének és szorgalmának köszönhette, hogy e felelősségteljes pozícióba került: lankadatlan hittel és igazsággal szolgálta gazdáit. Egyébként, ha pontosabban akarjuk meghatározni a „hittel és igazsággal” kifejezést, hát éppen az ellenkezőjét kell érteni alatta. És most a véletlen ilyen útitársat sodort elébe... Ha megidézik a bizottságba, egyszeribe vége a jólétnek, amelyet Mr Slender, oly nagy igyekezettel szerzett meg magának. Aki fél, az rémeket lát. Az újságíró gyakorlott képzelete rémesnél rémesebb lázálmokat rajzolt Slender elé. Világosan elképzelte a fagyos, sírkövekhez hasonlóan súlyos mondatokat amelyekben amerikaellenes tevékenységgel vádolják. Szinte látta is utitársát a vádló szerepében, amint kijelenti róla, hogy vörös, vagy legalább is velük rokonszenvez. Bizonyára sárba rántja őt, mint újságírót (ami persze nem kerül különösebb fáradtságba) és mint magánembert. Mindent betöltő, vérfagyasztó rémület vett erőt rajta. Le sem hunyta a szemét. Egész éjjel rémképek gyötörték. Kevéssel hajnal előtt a szörnyű gentleman felébredt. — Hogy aludt? — kérdezte reszkető hangon a szerencsétlen Slender, akinek sápadt és kissé dagadt arca tiszteletteljes és szolgálatkész figyelmet fejezett ki. — Remekül. És ön? Látom le se feküdt. ...Csak nem az én tegnapi tréfám miatt? Tudja, a mértéktelenül bőbeszédű útitársak ellen nincs jobb védekezés .. . Pedig majdnem kitalálta, hogy mi vagyok: egy gépkocsi vállalat ügynöke. Tudja az a helyzet... Slendert őrjöngő düh fogta el. Búcsú nélkül kirohant a folyosóra. A rádió most bemondta, hogy öt perc múlva Chicagóba érnek. Az alig pirkadó hajnali betekintett a vonatablakokon és újabb hétköznap kezdetét jelezte, amelyen a statisztikai adat szerint 72 másodpercenkint egy-egy betöréses lopás és 40 percenkint egy-egy gyilkosságot követnek el. Az amerikai élet ütemét semmi sem bontotta meg. Az express pontosan, mine*rendszer szerint, 6 órakor megérkezett Chicagóba.