Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-16 / 141. szám

A MAI SZAMBÁN: Megnyílt az országgyűlés új ülésszaka (2. o.) — Kibő­vített pártbizottsági ülés a Simon­tornyai Bőrgyárban (3. o. )— 23 traktoros tett felajánlást a bonyhádi gép­állomáson (3. o.) — A kulák-karrier (3. o.) — Az újító­­mozgalom eredménye a Bonyhádi Cipőgyárban (4. o.) — Szkander Bég (4. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM­ARA 50 FILLÉR ___________________________________________SZERDA, 1954 JÚNIUS 16 TRAKTOROS KAP MEGYEK EREK A gépek kijavításával ünnepeltek a szedresi gépállomás traktoristái Június 12. szombat. A szedresi gépállomáson ma van a nyári munkákra való felkészülés felülvizsgálása. A gépeket bizottság vizsgálja fel­ül, ahol megállapítják, hogy jól, vagy rosszául készült-e fel a gépállomás a ga­­bonabetakariításra, a másod­vetésre és a többi mun­káikra. A szemle befejezése után a gépállomás hatalmas szerelőcsarnokában félórára szünetelt a munka. Röp­­gyűlésre jöttek össze a tzraktoristák, a szerelők, a kom­bájnvezetők, a cséplőgépvezetők, a cséplő munkacsapat­­vezetők, egyszóval a gépállomás egész kollektívája. A röpgyűlésen értékelték a téli, illetve a nyári gépjaví­tást. A bizottság elnöke, Horváth József II. elvtárs és a bizottság többi tagjai megállapították, hogy a szek­szárdi járásban lévő 3 gépállomás közül a szedresi gép­állomáson javították ki legjobban a gépeket, szerve­­zésileg is it­t készültek fel legjobban a nyári nagy munkáikra. A röpgyűlésen több hozzászólás is hangzott el, ahol a traktoristák vállalást tettek: Andi József elvtárs, az egyik aratógépvezető versenyre hívta ki a mözsi gép­állomás legjobb iparógépvezetőjét, vállalta, hogy az előírt 160 hold helyett 200 holdon végzi el az aratást. Cséplási tervét pedig túlteljesíti, a 37 helyett 40 va­gon gabonát csépel e­l. Ilyen vállalás több is hangzott el, a szedresiek nyugodtan várják a nyári nagy mun­kák kezdetét, mert tudják, hogy gépeik jól vannak kijavítva. Június 13, vasárnap. Szedresen már a kora reg­geli órákban zenészek köszöntötték a mezőgazdaság kiváló harcosait, a traktoristákat. Ez a nap, június második vasárnapja ugyanis traktoros nap, a traktoris­­táké, azoké, akik minden nehézséggel szembenéznek, fáradságot nem kímélve dolgoznak a nagyobb darab kenyérért, a boldogabb holnap megteremtéséért. Vidám traktorosnap a sárpilisi gépállomáson Ünnepi díszbe öltözött vasárnap az ország minden gépállomása. Virágok díszítették a traktorokat, győzel­mi eredmények dobogtatták a traktorosok szívét. Az első traktoros nap felejthetetlen ünnepére gyűltek ös­­­sze a sárpilisi gépállomás dolgozói már a reggeli órák­ban. A fiatal traktorosok kerékpárosversenyt, céllövé­szetet és röplabdamérkőzést rendeztek. Délben közös ebéden vettek részt, ahol a kiváló eredményit elérő traktorosok díszoklevelet és pénzjutal­mat kaptak. A megyei tanács díszoklevelét és 1100 forint pénzjutalmat kapott Gibus Jakab brigádvezető, Ambrus György, Balogh Gyula és Siklós Imre trakto­rosok ugyancsak a megyei tanács díszoklevelét kapták. Ez alkalommal osztották ki a kongresszusi emléklapo­kat a vállalásukat teljesítő traktorosoknak. A délután változatos műsorral, sporttal és tánccal telt el. Este pedig közös vacsorán és beszélgetésen ke­resztül emlékeztek vissza a megtett útra és tekintettek az új feladatok elé.Az ünnepély a késő éjszakai órákban ért véget, s víg kedéllyel tértek a traktorosok otthonuk­ba, hogy másnap új erővel kezdjenek a gépi munka nagy csatájához, a növényápoláshoz. Ötvenöt traktorost tüntettek ki szombaton Szombat délelőtt, a szekszárdi Szabadság szálló nagytermében a megyei pártbizottság, a megyei ta­nács és a MEDOSZ vezetői a trak­toros nap alkalmából vendégül lát­ták Tolna megye kiváló traktoro­sait. Az üdvözlő beszéd után Sajgó Ferenc, a megyei tanács vb. elnök­helyettese átnyújtotta a kitünteté­seket és pénzjutalmakat. Az iregszemcsei gépállomás dol­gozói, — akik tavaszi tervüket első­nek teljesítették a megyében — 3000 forintot kaptak, Tóth János és Uj László brigádvezetőket, va­lamint Béndek István traktorost pedig a „gépállomás kiváló dolgo­zója" jelvénnyel tüntették ki. A megyében összesen hatan kapták meg ezt a jelvényt. Többen kap­tak pénzjutalmat. Keresztes István és Feil Ferenc állami gazdasági traktorosok sztahánovista oklevelet, negyvenöten pedig díszoklevelet kaptak. Pék János, a tamási gépállomás országos hírű rotorosa — aki közel 500 holdon végzett idén növény­­ápolást, — vállalta: június 23-ig 800 holdat kapál meg kiváló minő­ségben és versenyre hívja a megye minden gépi növényápolóját. Majd így folytatta: „Én a tamási Vörös Szikra tsz­­ben dogozom. Családomon kívül még 380 dolgozó várja, hogyan dol­gozok, mert ettől függ az ő jövedel­mük is. Lényeg az, hogy eső után ne odahaza, hanem a mezőn vár­juk meg, hogy kisüssön a nap és azonnal kezdjünk munkához. Vál­lalom, hogy idén évi tervteljesítés­ben 2 (kettő) százalékkal túlszár­nyalom Tóth Lászlót, a szocialista munka hősét.” Rein Péter, a bonyhádi gépállo­más retorosa csatlakozott a 800 holdas kapálási mozgalomhoz. Rein Péter eddig 391 holdat kapált meg, pedig a négy tsz-ben, ahol dolgo­zik, erősen dombosak a földek és a legnagyobb parcella 30 holdas. Kifogásolta, hogy a pincehelyi gép­állomás napi 15 holdas teljesít­ményt vállalt. — Ez megcsúfolása a verseny­nek — mondotta Rein Péter. — Tizennégy és fél hold a műszak­norma. 30 holdat még a legnehe­zebb területen is teljesíthetünk egy nap, miért kell 15 holdra ígéretet tenni. Ez nem vállalás! Az eső miatt elég sokat pihentünk. Most ezt a pár hetet ki kell bírnunk és dolgozzunk többet és jobban mint eddig. Uj László, az iregszemcsei gép­állomás brigádvezetője vállalta, hogy váltótársával minden 24 ódá­ból 22-et dolgoznak és kettőt gép­javításra fordítanak. Vállalta, hogy talajmunka tervét 200 százalékra teljesíti s egész évben kifogástalan minőségű munkát végez. Tolna megye kiváló traktorosai végül egy felhívással fordultak a megye minden traktorosához, bri­gádvezetőjéhez és agronómusához, hogy a növényápolásban, szénabe­takarításban, aratás és cséplésben, valamint a talajmunkákban min­den percet kihasználva harcoljanak a magasabb terméseredményekért. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének pedig távirat­ban tettek ígéretet arra, hogy min­den munkában az eddiginél jobban harcolnak a pártkongresszus útmu­tatásainak végrehajtásáért. A pincehelyi gépállomás dolgozói megfogadták, hogy a nyári munkák ideje alatt pótolják, amit a tavasszal elmulasztottak A pincehelyi gépállomás kollektí­vája nagyon jól tudja, hogy tavasszal a gépállomás nem végzett kitűnő munkát. Amellett, hogy a tervet is csak 78 százalékra teljesítette, sok helyen a minőségi munkákban is volt kifogásolni való. Június 13-án, az első traktoros napon elmondták, hogy mit kellett volna csinálni, hogy a gépállomás munkájában ne legyen kifogásolni való. Ahogy a közmon­dás tartja: „Eső után köpönyeg”. Ké­ső, mert a tavaszi idény már lejárt. De ez­ egyáltalán nem jelenti azt, hogy ebben az esztendőben ezért a gépállomás kollektívájának az egész megye színe előtt szégyenkezni kell­jen. Lehetőség bőven van, hogy a gépállomás pótolja mulasztását, be­bizonyítsa a környék termelőszövet­kezeteinek és egyéni dolgozó paraszt­jainak, hogy minőségileg is meg mennyiségileg is jó munkát végez. A gépállomás kollektívája ezt be is akarja bizonyítani, ezt bizonyít­ják az első traktoros napon elhang­zott versenyvállalások és fogadal­mak ... !* Hegyi István, az egyik cséplőgép vezető megfogadta, hogy 81 vagon gabonát cséptél el a nyáron. Józsa Gergely elvtárs, az egyik traktorista azt vállalta, hogy a tarlóhántás ide­je alatt napi tervét 50 százalékkal túlteljesíti, a cséplés megkezdéséig az előírt 40 hold helyett 100 holdon végzi el a tarlóhántást. Az első traktoros nap alkalmából hatan kaptak „A gépállomás kiváló dolgozója“ című kitüntetést az iregszemcsei gépállomáson „Bák­ó“ Kornfeld Móricz egykori intézőjének, Ri­­bláncky Miklós 12 szobás épületeinek udvarán hatalmas fenyőfák bólogatnak a tájra. De milyen jó is ilyenkor az a kis árnyék, amit a megöregedett fenyőfák ad­nak. Az ember itt keres menedéket, idehhúzódik a rek­­kenő hőség elől. Idehúzódtak most, június 13-án az iregszemcsei gépállomás és kísérleti gazdaság trakto­rosai, a község dolgozó parasztjai és azok, akik az első traktoros nap alkalmából a délelőtti ünnepségen részt­­vettek. Nem mindennapi esemény színhelye volt ez az udvar, a traktoristákat köszöntötték megyénk vezetői, megyei és járási pártfunkcionáriusok és a környék ter­melőszövetkezeti vezetői. A traktoros napon Polányi Máté elv­társ, a tamási járási pártbizottság második titkára tartott ünnepi be­szédet. Méltatta a nagy nap jelentőségét, utalt a jövő feladataira, arra, hogy a traktorig­árcnak hogyan kell vi­szonozni azt a szeretetek megbecsülést, ami a nap min­den órájában, de az első traktoros napon is megnyil­vánult egész dolgozó népünk­­ részéről. Az első traktoros nap alkalmából a délelőtti ün­nepségen Teszler Vendel elvtárs, a megyei tanács el­nökhelyettese 6 dolgozónak adta át „A gépállomás kiváló dolgozója“ című kitüntetést. Kitüntetést kaptak Tóth János elvtá­rs, az Előre-brigád vezetője, Ángyán János, Uj László, Molnár Lajos, Béndek István és Szabó József traktoros elvtársak. A gépállomáson 33 traktoros, illetve műszaki dol­gozó és brigádvezető részesült pénzjutalomban és el­ismerő dicséretben. Köztük Szűcs János, Bugyi János, Polovics József és még sokan mások. A traktoros nap tiszteletére egész napos sport- és kultúrműsor volt Iregszemcsén. Többek között a Bp. Vasas labdarúgó csapata is szórakoztatta az iregiszem­­cseieket. Bölcskei gépállomás: Díszoklevelet és pénziolat osztottak ki­ a legjobb traktorosok között A bölcskei gépállomáson a traktoros nap alkalmá­val lelkes tömeg gyűlt össze. Már a kora délelőtti órák­ban dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok a traktorosokkal együtt beszélgettek az ünnepély jelen­tőségéről. Tíz órakor lépett az ünnepi emelvényre Hu­ber Lajosné a járási tanács főagronómusa, hogy el­mondja ünnepi beszédét. Visszatekintett a megtett út­ra, a gépállomás fejlődésére, és azokra az eredmények­re, melyek a traktorosok lelkes munkájának köszön­hetők. Majd új harcra, még nagyobb eredmények el­érésére szólította fel a traktorosokat, kérte őket, hogy mindenkor tartsák szem előtt a gépi munka jelentősé­gét, a magasabb termés elérésében. Az ünnepi beszéd elhangzása után pénzjutalmakat és díszokleveleket, osztottak ki a gépállomás kiváló dol­gozóinak. Délben a traktorosok, termelőszövetkezeti ta­gok és egyénileg dolgozó parasztok közös ebéden vet­tek részt. Délután futballmérkőzést játszottak a traktorosok a bölcskei futballcsapattal. Este pedig közös vacsorán vettek részt, majd a madocsai népi zenekar tánczené­jére táncra perdültek. öreg és fiatal, fiú és lány meg­találta szórakozótársát, s a hajnali órákig vígan ropták a táncot. Magastermetű, feketébe öltö­zött szőke fiatalember száll le a bonyhádi autóbuszról. Pillanatra megáll, szétnéz. Napbarnított­, hos­­­szú ujjaival hátrasimítja szemébe ló­gó haját és hosszú, kimért léptekkel elindul. A megyei tanács nagytermében is­merősökkel találkozik. Szombaton, a traktoros nap előírt, a megyei párt­­bizottság és a megyei tanács vendé­gül látta Tolna megye kiváló trak­torosait. Rein Pétert, a bonyhádi gép­állomás híres rotorosát is azért hív­ták ide, mert a növényápolásiban or­szágos viszonylatban a legjobbak közé küzdötte fel magát.­­ Már néhány nap óta nem én vagyok az első — mentegetőzik sze­rényen. — Pék elvtárs megelőzött, többet kapált, min­t én. De leszek én még első, mégpedig hamarosan. Olyan határozott hangon beszél, hogy senki sem kételkedik szavai­ban. Rein elvtárs június 11-ig 391 holdon végzett növényápolást, de nem akármilyen körülmények között. Négy tsz-ben dolgozik, a bony­hádi Dózsa Népe, a Szabad Föld, a grábóci Alkotmány és a marosi Kos­suth tsz földje kevés kivétellel erő­sen dombos, ami dupla figyelmet és szakértelmet követel. Nehezíti a mun­kát még az is, hogy a legnagyobb parcella mindössze harminc hold a szövetkezetek kapásnövényéből, így szinte minden nap vándorolnia kell egyik tábláról a másikba, ami néha komoly időveszteséget jelent. A kiváló zetoros azonban nem ijed meg a nehézségektől. — Vállalom, — mondja magabiz­tosan, — aratásig 800 holdon végzek növényápolást. Amikor az idő enge­di, 16 órát dolgozom naponta. Ez a pár hét nagyon szoros, ezt kön­­­nyen ki is bírom, úgyis sokat pihe­­nnünk mostanában az eső miatt. Régi ismerőseivel a traktoros nap­ról beszélget. Örömtől ragyogó arccal magyarázza, hogy milyen jóleső ér­zés az első traktoros napra készülni, a megye legjobbjaival együtt érte­kezni. Milyen jó tudni azt, hogy jú­nius második vasárnapján ezután minden évben a traktorosokat ün­nepli az egész ország. — Bevallom, — magyarázza alig hallhatóan, — a bányász pedagógus, vasutas- és más hasonló napokon szinte rosszul esett, hogy nekünk, traktorosoknak nincs egy napunk, amikor mindenki rólunk beszélne, minket ünnepelne. No, de ezt is megértük! Rein Péter három évvel ezelőtt még kiszolgáló volt a földművesszö­vetkezeti boltban. Három év alatt, amióta traktoron ül, sok dicsőséget szerzett a gépállomásnak, egyre in­kább megszeretteti a gépi munkát. A körzetéhez tartozó termelőszövet­kezetek mindig számíthatnak rá. Ő mindent megtesz azért, hogy minél magasabb terméseredményt érjenek el. Igaz, a tsz-tagok jövedelme mel­lett a saját magáét is szaporítja szor­galmával. Az elmúlt évben például 36 ezer forintot keresett. Most, hogy a megye élenjárói kö­zött ünnepelheti az első traktoros na­pot, még jobban érzi, hogy a párt, a kormány és az egész dolgozó ma­gyar nép mennyire megbecsüli azo­kat, akik áldozatkész munkával dol­goznak mindnyájunk szebb, boldo­gabb jövőjéért. Szekszárdon, a Szabadság Szál­ló nagytermében kerül sor az ün­nepélyes fogadtatásra. A díszebéd előtt pénzjutalmakat és díszoklevele­ket, valamint „kiváló dolgozó“ jel­vényt nyújtanak át a legjobbaknak. Rein Péter, amikor meghallja saját nevé­t, önkéntelenül elmosolyodik, s meghatódva veszi át a díszoklevelet. Leül, s egymásután többször elolvas­sa tartalmát és nézi, egyre csak né­zi a megbecsülés újabb bizonyítvá­nyát. Amikor a szomszédjai közelebb­ről érdeklődnék, hogy van-e már kitüntetése, vagy ez az első, nem fe­lel mindjárt. Lá­tszik rajta, hogy nem talál méltó szavakat arra, amit mondani akar. Rövid várakozás után így felel: — Az, hogy ma itt lehetek, s hogy díszoklevelet kaptam, számomra nagy kitüntetés. Életem legnagyobb kitün­tetését azonban már megkaptam, még májusiban, amikor felvettek tagje­löltnek. Ennél nagyobb kitüntetésit csak akkor kaphatok, amikor a tag­jelöltek soraiból taginak vesznek fel a pártba, úgy akarok dolgozni, hogy ezt is mielőbb kiérdemeljem. A LE«­A<a»KB KITÜNTETÉS

Next