Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-09 / 161. szám
* N'APCö A sióagárdi népi együttes nyári munkájáról Mindenféleképpen jót tett a járási kultúrverseny a sióagárdi népi együttesnek. Aki látta a járási bemutatót, az még emlékszik rá, hogy a szereplés, amit ezúttal produkált az együttes, bizony nem öregbítette hírnevét. A primitív játékok, énekek nem elégítették ki a közönséget, mindenki más többet várt az országszerte híres sióagárdi együttestől. A lányokon csak a szépen vasalt szoknya mutatott, ahogy a nóta is mondja. Hanem azért mégis jó volt a verseny arra, hogy ráébressze az együttest hanyatlására, hibáira és követendő példákat állítson elébe, egyszóval megmutassa a fejlődés további útját. — Mi is tudnánk olyat, mint a pilisiek, vagy a bátaiak — ágaskodott az önérzet Lakos Katiban és társaiban a versenyen látottak után. Ne feszegessük azonban ma már, hogy mi volt az oka a kultúrversenyen való gyenge szereplésnek, hanem inkább azt nézzük meg, hogy mit csináltak azóta, milyen munkát végeznek most az együttes tagjai, tervezgetnek-e? Azt mindjárt az elején megmondhatjuk, hogy Pető József népművelési ügyvezető bevallása szerint nyári kultúragitációs munkát eddig még egyáltalán nem végeztek. Csereműsorokat adott ugyan az együttes, járt Zombán, szépen szerepelt Kakasdon is, de eddig még egyetlen élenjáró gazdát sem köszöntött. Hogy miért? Erre nehezen tud választ adni Pető József, vagy talán restelli bevallani ez a talpig becsületes, lelkiismeretes munkát végző pedagógus, hogy ők is felültek annak a nézetnek, amely szerint az élenjárók köszöntése zavarásszámba megy? — Ezután mindenesetre másképpen lesz, sőt már most is másképpen van. A népi együtes tagjaiból rigmus brigádot szerveztünk és az aratás, cséplés idején már munkába is lép. Szabadi Mihály a szekszárdi gimnázium tanulója vállalta el a rigmusbrigád vezetését és ő maga írja az időszerű rigmusokat. Már régebb idő óta foglalkozik rímfaragással, van is néhány jól sikerült verse és tehetséget érez magában. Néhány régi agárdi dalt is tanulgatnak a rigmusbrigád tagjai, hadd köszöntsék a sióagárdi dolgozókat saját, régi szép dalaik — meséli el Pető elvtárs. Azért ebben a nagy dologidőben is összejönnek az együttes tagjai minden héten. A járási verseny óta fiúkkal is bővült a tánccsoport. A sióanárdi legények a bátaiaktól kaptak kedvet a népi tánchoz és eddig már hét fiú tanulja a kanásztáncot, de több is lesz, ahogy látom az érdeklődésből — mondja Pető József. — Van még egy tervem — folytatja titokzatos mosollyal, — de nem tudom, sikerül-e majd? — No, csak ki vele — biztatom a vonakodót. — Hát az, — böki ki végül, hogy a cséplés idején egy helyi lapot akarok szerkeszteni „Cséplési Híradó” címmel. A példányokat persze magam gépelném és bennük a munkák menetéről, a versenyről adnánk hírt. Már beszéltem a tanácselnök elvtárssal ebben az ügyben és ő is jónak látja. Biztos vagyok benne, hogy ha Pető József olyan ambícióval lát munkához, mint eddig szokott és még több olyan segítőtársat keres maga mellé, mint Szabadi Mihály és Lakos Kati, akkor legközelebb már csupa jó eredményt találok Sióagárdon. Lakos Kati, a táncosok vezetője a maga munkájáról és távolabbi terveikről beszél. — Elkezdtem összegyűjteni a régi farsangi szokásokat és ezektől szeretnék egy sióagárdi jellegű népi játékot összeállítani. Úgy látom, hogy gazdag hagyományokat találok. Az idősebb asszonyok, köztük Szűcs Istvánné, népszerű nevén azonban csak Éva néni és István Mihályné, illetve örzse néni, szívesen mesélnek arról, hogy mulattak a régi farsangokon, sőt öregesen el is járnak egy-egy régi táncot, vagy elénekelnek egy nótát. Ha Katinak sikerül, szépen feldolgozni a tervezett népi játékot, akkor megmutatja a sióagárdi együttes, hogy valóban nem marad el a pilisi és a bátai együttestől. Négy barátnő — négy új óvónéni Jól emlékszem még rá, hogy az iskolaév kezdetén a szüneteik végeztével egy lovaskocsira szokták felrakni csomagjaikat és olyan búcsúzkodást rendeztek mindig, mintha legalább valami külföldi egyetemre mennének, pedig a termelőszövetkezet lovai, csak Hogy észre szokták vinni a négy kistormású lányt, a képzősöket — ahogy a faluban mondták. Igen, a négy lány: Bódi Irénke, Pintér Ilonka, Turóczi Juliska és Mester Manci a hőgyészi óvónőképzőbe iratkoztak be az általános iskola VIII. osztályának elvégzése után. Elválaszthatatlan jó barátnők lettek, gyakran egyformán is öltözködtek. Szinte észrevétlenül repült el három esztendő. Észrevétlenül, de azt már nem mondhatjuk, hogy nyomtalanul. Bizony sok minden történt ezalatt az idő alatt. A napokban vonaton utaztam, s az egyik kocsi ablakában az én régi kistormási lányismerőseim közül pillantottam meg kettőt, Irénkét és Mancit. Oda szálltam fel hozzájuk, érdekeit, mire vitték eddig és milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan. Megtudtam, hogy már mindegyik képesítővel rendelkező, komoly óvónő. Még élénken él emlékezetükben a képesítő izgalma és leginkább arról beszélnek, hogy melyikük milyen tételt kapott, hogy sikerült a felelete, de ezután szinte rá menet nélkül, a terveikről nyilatkoznak. Már mindegyikük tudta, hogy hova helyezték. — Zala megyébe kerültünk Irénkévei — mondja Manci, — kicsit messze leszünk a szüleinktől, dehát azért nem a világ végén. — Mennyivel jobb nekünk most, hogy felemelték a pedagógusok fizetését, — mondja Irénke őszinte örömmel. Mi már a legelső fizetésünket is eszerint kapjuk. Igen, ez is fontos, nagyon fontos a fizetés, az első kereset. A szép terveikkel tele, pályájukon lelkesedéssel induló fiatal óvónénik is szeretnek csinosan öltözködni, amint azt plánéin és írónkén is látom, sőt, amint közvetlen beszédükből megtudom, a férjhezmenésre, a kelengyére is gondoltak már. — Nem is tudom elmondani, milyen boldog voltam, amikor először fogtam a kezembe a képesítő oklevelet. Óvónéni vagyok, óvónéni vagyok — dobogta még a szívem is. — meséli Pintér Ilonka, — bár nem egyszer hallottam már ezt a megszólítást a próbatanítások alkalmával. Egy este ugyanis felkerestem Pintér Ilonkát. A négy lány között mindig ő volt a legszorgalmasabb, most is ő vizsgázott a legjobb eredménnyel. — Vagy Simontomyára, vagy Diósberénybe fogok menni — mondja Ilonka. — de azért, ha választanom lehetne, mégis szívesebben mennék Simontomyára. Igen. Ilonka mindig ilyen volt, szerény, kötelességtudó, de azért határozott, úgy látszik, az iskolaévek nem változtatták meg. Jó óvónéni lett belőle. Pintér néni boldog mosollyal nézi lányát, egyiket nyolc élő gyermeke közül. — Lám, csak óvónő lett Ilonkából és már ő is elmegy végleg a családból, önálló lesz. Hiába, megnőnek ezek a gyerekek. — Ilyet gondol és mond Pintér néni. Most már külön-külön indul el a négy lány, a négy barátnő csomagjaival, mindegyiket várja egy munkahely, zsivajgó, nyiladozó értelmű gyermeksereg, de várják a falvak dolgozói is, hogy fiatalos lelkesedésükkel a falu kulturális életének élére álljanak. „Jó munkáért-bál“ Mőcsényben és Bátaapátiban A bonyhádi járási kultúrotthon az elmúlt hét végén a járás két községében, Mőcsényben és Bátaapátiban „Jó munkáért-bál'‘-t rendezett. Ezeknek a községeknek a fiataljai és öregjei egyaránt örömmel fogadták ezt a kezdeményezést. A kultúrterem mindkét helyen megtelt táncoló fiatalokkal. Ez alkalommal a kultúrotthon vezetősége arra törekedett, hogy a nyári mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban beszélgessen a gazdákkal. A mőcsényiek e bál alkalmával értesültek arról az örvendetes hírről is, hogy augusztus közepére kigyullad a kultúrotthonukiban a villany. A mőcsényi és bátaapáti ,.Jó munkáért-bál“ után Aparhantom rendezett a kultúrotthon hasonlót, s itt is jól sikerült, elérte célját, a kultúragitáció egyik újszerű módszerévé vált. Hunvesten vendégszerepel a gyönki földművesszövetkezet kultúrgárdája Hőgyészről adták hírül, hogy a gyönki földművesszövetkezet kultúrcsoportja ott vendégszerepelt, a „Borjú“ című darabot adta elő. A közelmúltban alakult kultúrgárda tehát nem tétlenkedik. Hőgyészem nem is olyan régen, a Faluszínház előadásában látták „A borjú“-t, mégis sokan megnézték a gyönkiek előadását, még olyanok is, akik már látták egyszer a darabot. Még ez utóbbiaknak sem okozott csalódást a gyönki kultúrcsoport szereplése, mert annak minden tagja tudása legjavát adta. A szereplők ügyes, jó alakításai, biztos szereptudásuk azt bizonyítja, hogy az előadást szorgalmas, áldozatos munka előzte meg. 1954 JÚLIUS 9 SPORT Jegyzetek a cehszlovák-magyar atlétikai viadalról Lapunk munkatársa az OTSB meghívására részt vett a szombat-vasárnap megrendezett csehszlovák-magyar válogatott atlétikai viadalon. Ott szerzett benyomásai alapján készültek az alábbi jegyzetek. * Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy vidéki létemre már ötödször kereshettem fel Népstadionunkat szombat délután. Már a Keleti pályaudvar környéke hatalmas sürgést-forgást mutatott — természetesen azonban nem angol—magyar méretekben — és a stadion előtt a pénztárak előtt sorbanállók serege azt bizonyította, hogy példátlanul megnőtt az érdeklődés az atlétika iránt. ^ Élénken emlékszem arra, hogy a háború előtt a finn —magyaron a diákok hathatós megmozgatása révén sikerült egy ízben libOOO nézőt összehozni a B’ESZKRT pályára, most pedig szombaton 25.000, vasárnap pedig 30.000 néző tapsolta a magyar atléták nagyszerű győzelmeinek. Ebben a nagy érdeklődésben természetesen része van a Népstadionnak is, amely Európa egyik leggyorsabban épített, legjobban karbantartott pálya. De része van a rohamlépésekkel fejlődő magyar atlétikának is.A legnagyobb élményt természetesen a 10 ezer méteres síkfutás volt. Zátopek a háromszoros olimpiai bajnok aki 10.000 méteren eddig nem talált legyőzőre és Kovács küzdelme mindig csemegét jelent az atlétabarátok számára. A 25 körös verseny igen érdekesen alakult. A verseny legnagyobb részében mintegy 22 körön át Zátopek vezet. A jellegzetes szenvedő arckifejezése ezen a napon valahogy még szenvedőbb volt. Kovács szorosan haladt a nyomában és csak időnként sikerült mintegy 10—15 méteren előnyt szereznie a világhírű futónak. Az első 1000 méter meglehetősen álmos volt, de a továbbiak során alaposan megélénkült az iram és végülis Kovács nagyszerű új csúccsal járult hozzá a csúcsterméshez. A csúcs mellett Zátopek legyőzése jelentette a világraszóló sikert. Az utolsó két körben páratlan volt a küzdelem. A 25.00- es nézősereg a helyéről felállva bíztatta Kovácsot és a félve remélt siker valóra vált, mert az egyenes elején Kovács megelőzte világhírű ellenfelét és onnan vérig vezetve mintegy 6—8 méterrel előbb érkezett a célba. A közönség öröme leírhatatlan volt. Pillanatok alatt mintegy 3—400 ember ugrott át a kerítésen és berohanva a pályára vállára emelte a Budapesten rendkívül népszerű ,,kis Kovácsot". Kovács győzelmének a hírét természetesen pillanatok alatt röpítette világgá a távirat, telefon és félórával a verseny befejezése után már telefonon érdeklődött a verseny részletei iránt London, Stockholm, Bukarest. Késő este pedig állandóan csengett a telefon a Népstadionban ,s valamennyi európai nagyváros pontos tudósítást kért a verseny lefolyásáról. * A kalapácsvetés megkezdésekor felsmorajlott a közönség. Nagy eredményre lehetett számítani, mert Csermák jóval a 60-as körön kívülre dubait bemelegítésképpen. Az első sorozat azonban nem igazolta a várakozást. Csermák földbevert kalapácsa csak úgy 40 méter körül „süllyedt" el a stadion gyepén (a labdarúgók igen „szeretik" emiatt a kalapácsvetést), meglepetésre azonban valamennyi többi dobó kilépett és ezzel az eredményével is vezetést tudott szerezni az első sorozat után. A csűre azonban itt sem maradt el Sőt, ha egy hajszállal ki nem lép, ötödik dobásánál, jóval 62 méter fölé kerül a magyar csúcs is, meg a világcsúcs is. Amikor a bemondó közölte Csermák eredményét, megjegyezte, hogy a hitelesített világcsúcsnál ez az eredmény jobb, de Strandli dobott már ennél nagyobbat is, amely hitelesítés és ,,kitárgyalás alatt áll. Még itt is kísért a ,,kitárgyalás 4, ez a nyakatekert, rettenetes kifejezés. Hatalmas léptekké fejlődik a magyar atlétika. Elég itt utalnunk a női síkfutásban elért 118-as új csúcseredményre, melynek értékét emeli az, hogy a kis Neszmélyi alig múlott 15 éves, Csermák, Kovács, Élics, stb., új csúcsára, melyek világviszonylatban is figyelemreméltó eredmények. Még mindig vannak azonban olyan versenyszámok, amelyekben siralmas a helyzet. Minden versenyszám előtt ismertette a bemondó a legjobb magyar és csehszlovák eredményeket. Magasugrásnál ezt mondotta: Magyar csúcs Bodosi 1% mn. Bizony szomorú, hogy Bodosi Miska közel 20 éves csúcsa még mindig megdöntetlen, de még szomorúbb az hogy magyar válogatott versenyző 170 cm s eredményt ért el válogatott viadalon. A másik ilyen versenyszámunk a 100 méteres síkfutás. Ugyanilyen elmaradt versenyszám volt a súlylökés, itt azonban komoly javulás van és Mihályffi szombat délután már néhány centiméterrel megközelítette Darányi dr 15.77-es csúcsát, mely a jelek szerint most már nem lesz hosszú életű.* Tolna megyei versenyzők is szerepeltek a válogatott viadalon, mégpedig ketten. A távolugrásban a gyönki Földessy győzelme küzdelem után született meg és ezúttal kénytelen volt egy 755 cm-es t eredménnyel ,,beérni". A tamási Lukács gerelyhajításban volt válogatott. Az ő szerreplése már nem volt ilyen sikeres. 63 méteres dobásával a 4. helyen végzett. Büszke voltam ezekre a fiúkra és azon sóhajtoztam magamban hogy a jelenlegi körülmények között mikor tesz Tolna megye ismét abban a helyzetben, hogy ilyen versenyzőket adjon a magyar atlétikának. * A második napon a legnagyobb sikert Élies érte el. Megjavította az olasz Conselini Európa csúcsát a diszkoszvetésben. Pazar verseny volt. Minden versenyző 50 méteren felül dobott és a győztes Elies 55.79 et. Hogy ez az eredmény milyen csodálatos, annak illusztrálására hadd említsem meg, hogy mostanában legfeljebb egyetlen versenyző képes arra Tolna megyében, hogy 55 méteres eredményt érjen el. Percekig ünnepelte a stadion közönsége az új Európa csúcsot. * Az 15.000 méteres síkfutás az első napi 10.000-hez hasonlóan páratlanul izgalmas volt. Zátopek óriási klasszisát mutatja, hogy egy olyan drámai 10.000 méteres verseny után másnap is rajthoz állt az 5.000 méteres síkfutásban. Ezúttal fordítva alakult a verseny. A két magyar vezetett a táv legnagyobb részében. Két és fél körrel a cél előtt erősített Zátopek és két körrel a cél előtt előzte a magyarokat Tábori ekkor kiesett a versenyből, de Szabó könnyedén a nyomában maradt és már már újabb meglepetés lógott a levegőben, de Zátopek is tudott még újítani a célegyenesben, végül is egyetlen méterrel ő nyerte meg a versenyt. * Még sokáig lehetne folytatni. Nem szóltam még a 800 méteres férfi- és női síkfutásról, a férfi 1.500 méterről, a gerelyhajításról, a 400 méteres gátfutásról, a női gerelyhajításról, a hármasugrásról stb. stb. Egyszóval látni kell az ilyen versenyt, mert töredékes beszámoló nem ad hű képet a verseny izgalmairól, szépségeiről, a csodálatos, felejthetetlen küzdelmekről. A verseny végén összetalálkoztam a dunaföldvári diákokkal. Akkor ott jőtt az eszembe, hogy egy ilyen válogatott viadalra tanulmányi kirándulást kellene vezetniök a tolna megyei középiskoláknak és az ilyen nagy versenyen tapasztalt hatalmas élmények hatására minden bizonynyal az atlétika felé fordulna a megye ifjúságának a figyelme. Tudományos kutatómunkájáért megjutalmazták Mészáros Gyulát, a szekszárdi múzeum igazgatóját A Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya Mészáros Gyulát, az országos hírű szekszárdi Balogh Ádám múzeum igazgatóját „Korai felsőpaleolit-korú festéki bánya Lovas mellett“ című dolgozatáért 1000 forintos ösztöndíj jutalomban részesítette. Mészáros Gyula a közelmúltban szűkebb hazájában, a veszprém megyei Balatonvidék vadregényes hegyei között, Lovas község határában felfedezte és feltárta a világ eddig ismert legrégibb ásványi festékbányáját. Nagy jelentőségű felfedezésével Földünk bányászatának kezdeteit évtizedekkel hátrább, a távoli jégkorszakba sikerült visszatolni. Kutatásai nyomán egyúttal fény derült arra is, hogy az ősközösségbe tömörült ember akaratereje milyen bámulatos alkotásokra volt képes, már a jégkorszak nehéz természeti viszonyai közepette, továbbá milyen tökéletes, nem egy esetben speciális bányász munkaeszközöket tudott létrehozni a rendelkezésére álló elejtett ősállatok csontjaiból, agancsaiból, agyarából. A nagyjelentőségű felfedezés eredményeit feldolgozó munkaközösség tagjai: Mészáros Gyula archaeológus (Szekszárdi, Vértes László archaeológus-paleontológus (Budapest) és Simoncsics Pál biológus (Szeged), tollából a Magyar Tudományos Akadémia több nyelven fogja tudományos folyóiratának hasábjain publikálni. Államunk sok segítséget adott a kutató munkához, mint ahogyan mindenféle tudományos kutatást állandó erkölcsi és anyagi segítséggel mozdít elő. Őszintén kívánjuk, hogy fiatal tudományos kutatónk, Mészáros Gyula akadémiai jutalmazása mind őt, mind a magyar kutatógárda valamennyi tagját újabb és újabb felfedezések, mind nagyobb horderejű tudományos eredményeik elérésére ösztönözze. Mészáros Gyula ígéretet tett, hogy felfedezését és annak eredményeit a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat egyik tudományos előadásán ismertetni fogja Szekszárd város dolgozóival. Kutatásaihoz további eredményes munkát kívánunk! Három hónap jegyzeteiből A május 2.-ra kisorsolt mérkőzésekből a Paksi Kinizsi—Bonyhádi Vasas mérkőzés május 1-én került lejátszásra. Mivel május 1-én több bajnoki mérkőzés nem volt, így természetesen én is Paksra mentem, hogy megnézzem a két csapat harcát. A paksi közönség egy része még bízott a csapatában, hogy győz, míg a közönség másik része már előre lemondott arról, hogy a Vasas ellen győzni tudjanak. Az első félidőben a Kinizsi még tudta tartani magát, azonban a második félidőben — részint a rossz csere következtében — a Kinizsi csatársora képtelen volt tartani a kitűnően működő Vasas csatársorát. A kitűnő csatársorból különösen kitűnt a fiatal Heil Bálint, akinek minden megmozdulása gólveszélyt jelentett. A játékvezető egy kétes 11-est adott meg a bonyhádiak javára, melyet természetesen ők értékesítettek is. A közönség a játékvezető ellen tüntetni kezdett és az igazi tüntetés csak a mérkőzés végén érte el a tetőfokát. A mérkőzés végén a közönsg egy része mint sajnos ilyenkor vidéken szokás a játékvezetőben kereste a hibát. Többszázan kisérték a játékvezetőt az öltözőig, aki minden különösebb baj nélkül be is jutott az öltözőbe, hogy ott átöltözzön polgári ruhába. A közönség azonban nem tágított és várta a játékvezetőt. Az igazi bonyodalom még csak most kezdődött. Az egyik bonyhádi szurkoló mind termetre, mind kopaszságra nagyon hasonlított a játékvezetőre, és a bonyhádi szurkoló ayőzelem után bekísérte a bonyhádi játéosokat az öltözőbe. Az öltözőiből néhány perc múlva sietve jött ki, hogy az országút szélén lévő bonyhádi autóbuszba szálljon be. Ekkor kezdődött a „cirkusz". A paksi szurkolók eddigre már a felnőttek túlnyomó többsége elment csak a gyerekek voltak ott) a játékvezetőt körülvette és követte az autóbusz felé, miközben több udvariasnak nem mondható megjegyzést tettek ránézve. Szegény bonyhádi szurkoló csak körülnézett és nem értette, hogy miért követi őt ez a nagy gyerekhaH. Csak az autóbuszhoz érve, amikor már a szurkoló társai megmagyarázták, jött rá, hogy őt tulajdonképpen a játékvezetővel tévesztették össze, s ennek köszönhette a nagy népszerűséget.*4 (Folytatjuk.) Négy 12 találatos szelvény volt a Totóban 12 találat , 33.075 forint 11 találat = 1.150 forint 10 találat 1. 131 forint Nyári Kupa, ifjúsági válogatott és megyei Labdarúgó mérkőzések szerepelnek a Totó e heti szelvényén. Totózzon ön is! Nyerhet ön is! HÍREK PÉNTEK, JÚLIUS 9 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR: 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP: Lukrécia. — IDŐJÁRÁSJELENTÉS: Várható időjárás péntek estig: — Ma erősen felhős idő, holnap már kevesebb felhő, többfelé, főleg keleten még újabb eső, zivatar. Mérsékelt, a Dunántúlon élénik északnyugati-északira forduló szél. Az éjszakai lehűlés erősödik. A nappali hőmérséklet nyugaton emelkedik, a Tiszántúlon csökken. Várható hőmérsékleti értékek péntek reggel: nyugaton 9—12, keleten 12—15, délben nyugaton 17, keleten 20—23 fok között. MOZI Garay filmszínház. Július 11-ig: TÁVOLI KIKÖTŐ. Színes szovjet film. Kezdések: vasár- és ünnepnap: 5, 7 és 9 órakor, hétköznap: 7 és 9 órakor. SZEKSZÁRDI lerakatunk részére adminisztrációs munkaerőt keresünk. — Lehet kezdő is. Ajánlatokat a Pécsi Papírértékesítő, Pécs, Perczel u. 2. alá kérünk. TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszám** 2010, 2011 Szekszárd, Széchenyi utca 18. M. N. B. egérszámlaszám: 00.878.063—38 Előfizetési díj: havi 11.— forint. Bárány a megyei Szikra Nyomda Pécs, Munkácsy Mihály utca 10 az. Telefon: 20-27. A nyomdáért felel: MELLES REZSŐ. f