Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-10 / 162. szám

1954 JÚLIUS 10N Sikerül-e a gabonát időben learatni Nagy­dörög környékén? jp1­ogas kérdés ez. Erre igazság szerint csak az lehetne a vá­lasz: ha a termelőszövetkezetekben minden mozgatható munkaerőt meg­mozgatnak, ha a gépállomás kéve­kötő ara­tógépeit, kombájnjait maxi­málisan kihasználják, akkor igen. Az egyéni parasztok kis parcelláján különösebb probléma nem lesz.­­ Részben, mert nem egyszerre érik be minden kisparcellán a gabona, mint a termelőszövetkezetek 50—60 holdas táblájában, részben pedig azért nem, mert sógor-koma, jóba­rát összefog és egy-két nap alatt learatják­­ a gabonát. Nem megy ez ilyen könnyen a termelőszövetkeze­tekben .. . Sokan vannak együtt a nagydoro­gi gépállomás igazgatójának irodá­jában. A napi munka ugyanis meg­beszéléssel szokott kezdődni. Most is az van. Jelen van két traktoros brigádvezető, a főgépész, két agro­nomics, a párttitkár, az üzemgazdász és az igazgató. A beszélgetést az idő­járással kezdik, bosszankodnak, hogy megint nem lehet időben kezdeni az aratást, mert az éjszaka esett az eső. Utána rátérnek a vontatók diszpo­nálására. Utoljára kerül sor ez idő­szak legfontosabb feladatára, a ga­­bonabe­takarításra. A beszélgetésből az tűnik ki, hogy e tekintetben nincs minden a legnagyobb rendben. A gabona mindenütt, rohamosan érik, aratni kellene, és ez nem megy olyan gyorsan, mint azt az ember szeretné. Járányi Gyula, a nagydorogi ter­melőszövetkezetek agronómusa azt hozta a gépállomások vezetőségének tudomására, hogy mindenütt meg­érett a gabona, aratni­­ kell, de gyor­san, mert 3—4 nap múlva pereg a szem és azt is hozzátette: nem lá­tom biztosítottnak a gabona gyors, kevés szemveszteséggel történő be­takarítását. Kun elvtárs, az egyik traktoros brigádvezető arról panasz­kodott, hogy Sönszentlőrincen el­romlott a borsócséplő. Sipőcz Antal elvtárs, a kajdacsi termelőszövetke­zetek agronómusa már kedden este rohant a gépállomásra, hogy küld­jenek még aratógépet, mert a No­vember 7 termelőszövetkezetben ké­sedelem nélkül aratni kell a tavaszi szí árpát. Bizony elvtársak, mindenütt aratni kell, mert külön­ben nagy lesz a szemveszteség. — mondja Szendi József elvtárs, a ve­zető agronómus. S közben megint szemetelni kell az eső. Térjünk most vissza a kérdéshez: sikerül-e a gabonát időben learatni Nagyüorog környékén. Az adottság ehhez bőven megvan. A gépállo­másnak 5 kévekötő aratógépe van, állítólag kap is még egyet. Van két kombájn is. Ez tehát nyolc ara­tógép. A 13 termelőszövetkezetben 3000 hold aratni való van. Ha a gé­pek kivétel nélkül teljesítik tervü­ket, 1200 hold gabonát aratnak le. De ha az aratógépvezetők teljesítik vállalásukat, akkor könnyen meg lesz az h­á00 hold is, tehát az aratni­­valóna­k a felét learatják a gépek. Elméletben ez így nagyon szépen fest, a gyakorlat sajnos mást mu­tat... H­iba volna a nagydorogi gépál­lomás kollektíváját most azzal vádolni, hogy a gabona betakarítá­sához nem ad olyan segítséget, mint amilyet várnak tőle. De akárhogy is nézzük, a jelenlegi helyzet azt bi­zonyítja, hogy a nagydorogi kom­bájnvezetők és aratógépkezelők a gabonabeta­karításhoz nem adnak olyan segítséget, amilyent várnak tőlük. A helyzet ugyanis az, hogy a 3000 hold aratnivalóból a két kombájnnak „nem jut1" munka. Az egyik például még egy szemet sem aratott, dacára annak, hogy álló gabona van bőven, meg lassan a szem is hullani kezd. A másik ugyan már dolgozott, de az is csak 10 holdat aratott. A gabona gyors betakarításáért harcoló mezőgazdasági dolgozók kö­zül joggal kérdezhetné bárki: a nagy­dorogi gépállomás kollektívája nem érzi a felelősséget azért, hogy na­gyobb darab kenyér jusson minden­kinek az asztalára? A gépállomás igazgatója, Takács elvtárs erre azt mondja: „Igenis érezzük a felelős­séget, tudjuk, hogy a dolgozó nép most a gépállomások felé összpon­tosította figyelmét, arra kíváncsi mindenki, hogy ebben az évben meg­álljuk-e helyünket a gabona­beta­karítás nagy csatáikban. Mi,­­érez­zük a felelősséget, de arról igazán nem tehetünk, vagy legalábbis ke­­vésbbé tehetünk, hogy a termelő­szövetkezetekben­­ idegenkednek a kombájntól, nem akarják megenged­ni, hogy géppel arassuk a gabonát." Takács elvtársnak igaza lehet , ab­ban, hogy a termelőszövetkezetben idegenkednek a gépi munkától. De miért vannak a kihelyezett agronó­­musok? Nem azért-e, hogy megma­gyarázzák a gépi munka előnyét, azt, hogy a gépállomás ebben az évben jóvá akarja tenni a korábban elkö­vetett hibáit, minőségileg is, meg mennyiségileg is jobb munkát vé­gez, mint tavaly. Ezért is vannak az elvtársak a gépállomáson. Nap­jainkban ez a legfontosabb felada­tunk. És ha eddig ezt nem tették, — mert nem igen tették, — akkor most ezt kell tenniök. N­­em lehet azonban egyoldalúan elbírálni ezt a kérdést. Látni kell, hogy a termelőszövetkezetek ve­zetői és tagjai is hibásak. Nagyon rosszul vélekedik az a termelőszö­vetkezeti vezető, amelyik azt mond­ja, hogy a gép munkájáért csak fi­zetni kell, az nem végez jó mun­kát. A gépállomásnak fizetni kell ez igaz, ezt nem akarja senki vi­tatni. De a gépi munka sokszorosan megtérül. Különösen a kombájn mun­kájáért kifizetett forintok térülnek meg sokszorosan. Hiszen ez a gép 60 ember nehéz fizikai munkáját végzi el egy nap. Jóllehet két hét múlva minden termelőszövetkezeti tag, minden ve­zető beleegyezne abba, hogy arasson a kombájn,sőt követelni fogják majd a gépállomás segítségét. De akkor már nagy részben késő lesz, mert ha elkezd peregni a szem, napról­­napra több hullik el és ez többszö­rösével csökkenti a termelőszövetke­zeti tagok jövedelmét annál az ös­­­szegnél, amit a kombájn munkájá­ért kifizetnének. A nagydorogi gépállomás egyéb­ként jól felkészült az aratásra. Nagyszerűen ki vannak javítva a gé­pek, minden kévekötő-aratógépre, minden kombájnra kalászemelőt szereltek. És amint Rácz elvtársnő, a párttitkár mondja, az egyfelé dőlt gabonát kalászemelővel nagyszerű­en aratja a gép. No, de mi haszna a jó gépnek, ha nincs megteremtve az előfeltétele annak, hogy dolgoz­zon. Ha ez meglesz, akkor sikerül a gabonát időben learatni Nagy­dörög­d környékén is. A Gyapjúbegyűjtő Vállalat 105 százalékra teljesítette tervét „1954 első felében 8,2 millió négy­zetméter pamutszövettel, 660 ezer férfiinggel, ISO ezer férfi öltönnyel több kerül forgalomba, mint a múlt év első felében”" — mondotta Far­kas elvtárs, az országgyűlés költség­­vetési vitáján. Ennek szellemében létesült a Gyapjúbegyűjtő és Textil Nyers­­anyagkkészletező Vállalat szekszárdi kirendeltsége, amely a kormány pro­­grammjának megfelelően fő feladatul a begyűjtés és raktározási munkán kívül a megye gyapjúhozamának emelését tűzte ki célul. A vállalat még csak ebben az évben kezdte meg munkáját, s először gyűjtötte be a megye gyap­jú­termését, máris szép eredmények­ről adhat számot. Begyűjtési tervét 105 százalékban teljesítette.­­ Ezt nagymértékben elősegítette az, hogy a gyapjú árát kormányzatunk kilo­grammonként 36 forintra emelte. A dolgozók látják, hogy jobb munká­juk és növekvő szorgalmuk arányá­ban növekvő mértékben élvezhetik munkájuk gyümölcsét. A nagyszéke­ly­ Dózsa tsz tagsága például közel 16 ezer forintot kapott a beadott mi­nőségi gyapjúért, amely a tagság jö­vedelmét emeli. Ezért mondotta joggal­ Farkas elv­társ az országgyűlésen elhangzott be­szédében, hogy „pártunk új politiká­ja, a kormányprogramm végrehaj­tása lényegesen megjavította dolgozó parasztságunk helyzetét... pártunk­nak és kormányunknak a dolgozó parasztságot támogató politikája nagymértékben növelte a dolgozó parasztság munkakedvét, megszilár­dította a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetségét, népi de­mokratikus államunk alapját.­1 — Ennek megvalósulását látják, s az eredmények arra serkentik a mun­kásokat és dolgozó parasztokat, hogy nagyobb munkakedvvel és szor­galommal támogassák ezt a politi­kát. Ez a megnövekedett mun­kakedv a vállalat jó teljesítményének egyik összetevője. A másik, ami szintén igen jelentős az, hogy a gyapjú be­gyűjtésén és raktározásán kívül a­­ vállalat szakemberei Kürti István és Böjti János elvtársak az állami gazdaságokat és termelőszövetkezete­ket meglátogatva szaktanácsokkal látják el a juhászokat és az egyéni juhtartó gazdákat. A telep valamennyi dolgozója nagy munkát végez. Az 5 raktározó bri­gád állandóan versenyben van egy­mással, s brigádter­vüket 170 száza­lékra teljesítik. De eredményes mun­kát végeznek és szép teljesítményt érnek el a vagonkirakók is, akik 4 óráról 45 percre csökkentették a vagonfelrakást. A szekszárdi gyapjúbegyűjtő vál­lalat szakemberei szorosan együtt­működnek a megyei állattenyészté­si igazgatósággal. Segítséget adnak a legjobb gyapjútermelő egyedek ki­választásához is, mert a cél az, hogy megyénket a legjobb juhtenyésztő megyék színvonalára emeljék. APCÖ Gyorsan­ fogy az aratás Tengelicen Tengelic a szekszárdi járás egyik nagy községe. Az itt lakók legna­gyobb része mezőgazdasági munká­val foglalkozik. Ebből következik az, hogy napjainkban az év legnagyobb feladataival kell megbirkózniok. A termelőszövetkezetnek és az I. típu­sú termelőszövetkezeteknek, meg a dolgozó parasztoknak összesen 1.560 hold gabonát kell learatniok, a learatás után a tarlót felszántani és annak nagy részét másodvetéssel be­vetni. A tengeliciek, — a termelő­szövetkezeti tagok csakúgy, mint az egyéni parasztok — ebben a munká­ban is megállják a helyüket.­­ Az 1560 holdból eddig 1.242 holdat le­arattak, ami azt jelenti, hogy már nem is sok aratni való van, alig 300 hold. Az aratással egyidejűleg a tarló­hántást is, meg a másodvetést is el­végzik a tengeliciek. Eddig összesen közel 170 holdon végezték el a tarló­hántást és ugyanekkora területen a másodvetést. Ezzel az eredménnyel jelenleg Tengelic vezet megyénkben a most folyó mezőgazdasági munkák elvégzésében. Bírálatunk nyomában: *"""" I Három forint tíz fillér helyett két forint nyolcvan fillérért adják a kávét Lapunk június 30-i számában­ bí­rálat­­ jelent meg a szekszárdi nagy cukrászda és a Vendéglátóipari Vál­lalat vezetőségéről, mert egyik héten két forint kilencven fillérért, a má­sik héten pedig három forint tíz fil­lérért adtak a nagy cukrászdában egy pohár kávét, meg két péksüte­ményt. „A rendkívüli áremelésről“ című cikkünkre a Vendéglátóipari Válla­lat, nem szóban, hanem tettekben válaszolt. Vizsgálat tárgyává tette a rendkívüli áremelkedés okát, s meg­állapította, hogy az szabályellenes volt. A vállalat vezetősége azonnal intézkedett, s amint a helyszínen ta­pasztaltunk, ma két forint nyolcvan fillérért adják egyik héten is, meg a másik héten is a pohár kávét, a pék­süteménnyel. Népnevelő értekezlet a szára­zdi pártszervezetnél Versenyre hívták a beszéli degkuti népnevelőket A mezőgazdaságfejlesztésről szóló párt és kormányhatározat sikeres végrehajtásának egyik döntő csatája folyik napjainkban: a gyors és a legkisebb szemveszteséggel történő aratás. Nem kis dolog ez, különösen most, hogy az esős idő is minduntalan közbeszól.­Éppen ezért az ed­digieknél még nagyobb lendületre, még nagyobb szervezettségre van szükség, hogy minden percet ki tud­junk használni. Nagy szerepük van­ ebben a munkában népnevelőinknek, akik példamutatásukkal, felvilá­gosító szavukkal megyénk falvaiban buzdítanak, lelkesítenek a gyors munkára. Népnevelőink azonban cs­ak úgy tudnak jó munkát végezni, ha pártszervezeteink megfelelő segít­séget adnak számukra és természete­sen menetközben ellenőrzik is munk­ájukat. A szárazdi pártszervezet igyekezett is harcba indítani a népnevelő­ket. A­z utóbbi népnevelő értekezleten megtárgyalták az aratással kap­csolatos agitációs felvilágosító munkát, módozatait. Szita János elvtárs, a pártszervezet titkára­­— amint Mo­hai Ferenc levelezőnk írja — beha­tóan foglalkozott a népnevelők soron következő feladataival. Beszélt az aratás időben való megkezdésének fontosságáról, a szemveszteség leg­kisebbre csökkentése érdekében, valamint a hordás, a cséplés gyors el­végzésének és a begyűjtés géptől történő megvalósításának nagy jelentő­ségéről. Felhívta a népnevelők figyel­mét arra is, hogy ezzel egyidőben úgy kell az agitátoroknak dolgozni­uk, hogy a tarlóhántás és másod­ve­tési tervek is teljesítve legyenek. Jó példákat is hozott fel a község dolgozó parasztjai közül, akikb­e bizton lehet számítani s népszerűsí­tésük mozgósító hatású a többi dol­gozó parasztokra. Nyúl Albert például az ősszel legelőször vetette el az őszi árpáját. Ezek szerint nem vélet­len, hogy legelőször is tud aratni. Bánki János egyénileg dolgozó paraszt is élenjár a községben, neve mindig ott van a legjobban teljesí­tők között, akár az adófizetésben, akár a begyűjtésben, akár most a mezőgazdasági munkákban. A népnevelők hozzászólásai azt bizonyították, hogy a pártszervezet jól előkészítette a népnevelő értekezletet. Az egyik népnevelő, Tóth Ida DISZ fiatal a szárazdi népnevelők kívánságára kihívta a keszőhideg­­kuti népnevelőket, hogy munkájuk nyomán a fent említett nagy felada­tokat községük augusztus 20-a hely­ett, már 15-re elvégzi. Különösen, örvendetes és más községek számára is követésre méltó, hogy a verseny­­felhívás alapja a népnevelők páros versenyén alapszik. Tóth Ida mind­járt ki is hívta Csima Lajost, Schn­eiker Anna Higed Annát, Tárkony­i Henrik Ocsovai elvtársat, Klug Ján­os Friedrich Györgyöt és Józsa elv­társat, hogy körzetükben felvilágosí­tó és példamutató munkájuk nyomán minden gazda határidő előtt végez a munkákkal. A népnevelőknek gondjuk volt arra is, hogy a betakarítás idején minél nagyobb biztonságban legyen­ek a gabonák. Elhatározták, hogy víztárolót készítenek munkaidő után, amelyben majd legalább 20 ezer liter víz áll készenlétben, így bizto­sítva lesz, hogy tűz esetén bőségesen állhat rendelkezésre az oltáshoz szükséges víz. Ilyen előkészítés nyomán mi is csatlakozunk Mohai Ferenc levei­nek befejező szavaihoz. ..Bátran néz­hetünk a jövő elé, mert biztos kezek­ben van községünkben is népünk kenyerének sorsa.“ A paksi földművesszövetkezet dolgozói is részt vesznek az aratásban Paks és vidéke körzeti földműves­szövetkezet tagjai termelési értekezle­ten ünnepelték meg július 3-át, a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. A termelési értekezleten Biczó Éva elvtársnő, a dolgozók lelkesedése közepette számolt be a földműves­szövetkezet fejlődéséről, az elért eredményekről, amelyet a falusi la­kosság jobb áruellátása terén értek el. Az eredményeket bemutatta Bi­czó elvtársnő a számok tükrében is. A II. negyedéves áruforgalmi tervü­ket 104 százalékra teljesítették. A termelési értekezleten résztvevők az eredményeken felbuzdulva lelkes fel­ajánlásokat tettek augusztus 20. Al­kotmányunk ünnepének tiszteletére. A fogyasztási ág dolgozói vállal­ták, hogy a 111. negyedévben az el­adási tervet 110 százalékra teljesítik, s emellett nagy gondot fordítanak az áruátvétel minőségi ellenőrzésére, a falu dolgozóinak minőségi áruval való ellátása érdekében. A szövetke­zeti mozgalom fejlesztésére felaján­lást tettek a szövetkezet dolgozói a részjegy és a tagszervezés terv telje­sítésére. A paksi földművesszövetkezet dol­gozói a szövetkezeti összefogás szel­lemében ünnepelték a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Elhatározták, hogy a kereskedelmi munkán kívül — két kezük munkájával — segítik a paksi Vörös Sugár tszH. Megala­kítottak egy 27 tagú brigádot és vál­lalták, hogy a legnagyobb dologk­ör­­ben, az aratási munkákban adnak segítséget a tsz tagságának. A verseny első helyezettje a­­ hőgyészi Téglagyár A Tolnamegyei Téglagyári Egyesü­léshez tartozó hőgyészi Téglagyár munkáját is az idei nedves időjárás nagymértékben befolyásolja, mivel teljes egészében kézivetésű üzem. Ennek ellenére maga mögött hagyta a modern gépesített üzeme­ket, s az ES-en belül az első helyen áll: elmúlt havi tervét 99,1 százalék­ban teljesítette. A hőgyésziek jer eredményeiben nincs „ördöngösség“, módszerüket nem rejtik véka alá, mert ezt min­den üzem utánuk csinálhatja. Első­sorban a telep vezetője, Schönberger elvtárs jó szervező munkájáról kell megemlékeznünk, aki fáradhatatla­nul a termelési folyamatok javítá­sán, a nehézségek leküzdésén dolgo­zik. Számtalanszor maga is példát mutat a termelő munkában, mert nem resteli megfogni a lapátot, vagy a talicskát, ha a szükség úgy kíván­ja. Ennek a példamutatásnak igen nagy szerepe van a kollektív szellem kialakításában, mert a dolgozók lát­ják, hogy a telepvezető, nemcsak vezetőjük, hanem munkatársuk is. Schönberger elvtárs magáénak érzi a dolgozók problémáit, a dolgozóik viszont magukénak érzik a termelési tervteljesítés feladatait. A földbá­nyászok, a téglavetők és égetők látva a példamutatást, a szilárd vezetést és munkaszervezést, szívesen verse­nyeznek, s mindig újabb és újabb versenyzők neve kerül a dicsőség­­táblára. Ez a hőgyészi Téglagyár jó ered­ményeinek „titka“, így szerezte meg az elsőséget, s így hagyott maga mögött olyan gépesített üzemet, mint a mázai és a paksi Téglagyár, így segíti elő a jó kollektíva a jó tervteljesítést, amely az egész nép ügye,

Next