Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-13 / 164. szám

fATWAI mk­ mOl £ TAPTAI ECWŰLJETEK! A MAI SZAMBAN: A francia és angol sajtó az indokínai kérdéssel kap­csolatos genfi tárgyalásokról (2. o.) — 85 éve született Kandó Kálmán, a vasútvillamosítás úttörője (2. o.) — Árvíz Ausztriában (2. o.) — A nagyszékelyi Dózsa Népe tsz öt esztendeje (3. o.) — Tanuljunk a Komszomol tapasztalataiból (3. o.) — Nyári kultúrmunka a tamási járásban (4. o.) — Célunk az önköltség csökkentése (4. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG­Á­NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM. 164. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1954 JÚLIUS 13 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL A bikácsi Béke tsz befejezte az őszi árpa aratását, a Petőfi tsz a gépállomásra vár A bikácsi határt is gyakran meg­látogatja az eső napjainkban. A köz­ség dolgozó parasztjai bizony nem szívese­n fogadják már a „hívatlan vendéget"­, hiszen nagyban akadá­lyozza munkájukat, késleltette a nö­vényápolást, most pedig az aratást késlelteti. A növényápolás nehézsé­geivel már megbirkóztak, most azon­ban a terménybetakarításért indul­tak harcba, és ebben a harcban még inkább szükség van a jó idő minden percére. Az I-es típusú Béke termelő szövetkezet tagsága az őszi árpát már learatta, a tarlóját is megbuktatta. Az egyéni dolgozó parasztok sem késlekednek az aratással. Gödöny István és Kovács József elsőnek vé­geztek az árpaaratással. Ők már be is vetették a megbuktatott árpatar­lót másodnövénnyel. Most már a bú­za aratását végzik. Nem akarnak utolsók lenni azzal sem. Tudják, hogy a gabona csak akkor van biz­tonságban, ha már zsákokban vagy a gazda padlásán van. Ők bizony akkor érzik jól magukat, ha mind­ezek mellett állam iránti kötelezett­ségüket is teljesítették. Gödöny Ist­ván és Kovács József dolgozó pa­rasztok példáját követi a község töb­bi dolgozó parasztja is, így megvan a biztosíték arra, hogy Bikács köz­ség időben végez az aratással és a­­ gabonabegyűjtési terv teljesítéséért folyó versenyben sem lesz az utol­sók között. Ahhoz azonban, hogy ez meg is valósuljon, szükséges az is, hogy a gépállomás több gondot for­dítson a községre. Ne késleltesse sem az aratást, sem pedig a cséplőgépek megküldését. Ö rájuk kellett várni a Petőfi tsz-nek is, de amint a jelek mutatják, a csépeltető gazdáknak is várniok kell, mert a cséplőgépek még nem érkeztek meg a községbe. Kiállítás a 73/2 Építőipari Vállalatinál ötéves tervünk megvalósítása so­rán hazánkban az építkezés eddig soha nem látott méreteket öltött. Egyre-másra épülnek a legmoder­nebb házak, lakótelepek. Szemünk láttára nőnek ki a földből az új üze­mek, ipari központok. Megyénkben a 73/2. Építőipari Vállalat dolgozói építik a Bonyhádi Zománcművek ha­talmas új zománcozó csarnokát, amely a kormányprogrammnak meg­felelően, több közszüi­kségleti cikk gyártását segíti elő. A vállalat építi — több nagyobb építkezésen kívül — a várdombi gépállomást is, amely a mezőgazdaság fejlesztésének és gépesítésének végrehajtását célozza. A napról-napra szaporodó építke­zés egyre több munkaerőt állít csa­tasorba, akiknek szakmai és politi­kai képzésére az építővállalat veze­tősége nagy gondot fordít. A szak­­szervezet javaslatára balesetelhárítá­si mozgalmat indítottak, s ennek ke­retében kiállítást rendeztek a válla­lat székházában. A kiállítás a dol­gozók megváltozott életét, munka­­viszonyát szemlélteti. Láthatjuk a dolgozók üzemi étkeztetését, bemu­tatja a színes viaszosvászonnal le­terített asztalt, a tiszta edényeket, evőeszközöket. A másik helyen a téli ruha, védőkesztyű, mentőfelszerelés, stb. látható. Miniatűr épületeken mutatják be a helyes és a helytelen állványozást, a rossz munkaszervezésből származó baleseteket. A kiállítás fényképsoro­zata az építőipar fejlődését, gépesí­tését, a megváltozott munkafeltétele­ket szemlélteti. A múltban az építő­ipari munka a legnehezebbek közé tartozott, mert a legtöbb munkát kézierővel kellett elvégezni. Népi de­mokráciánk célul tűzte ki az építő­ipar gépesítését. A kiállítás fénykép­anyagában láthatjuk azokat a gépe­ket, amelyeket védőkészülékkel lát­tak el a dolgozó megvédése érdeké­ben. A termelékenység emelése mel­lett biztonságot is nyújtanak ezek a gépek. A kiállítás tanulságos és hasznos, nemcsak az építőiparban dolgozók, de a kívülállók részére is, mert szemléltetően mutatja be azt, hogy a szocializmust építő országban leg­főbb érték az ember. A dombóvári Lan­gyár dolgozói fosadjuík Szeptemberre befejezzük éves tervünket A Dombóvári Lengyár arról neve­zetes, hogy megyénk üzemei közül, mint a kongresszusi verseny győzte­se, ők nyerték el a megyei pártbi­zottság zászlaját is. Az üzem még arról is nevezetes, hogy havi, dekád és napi tervét pontosan teljesíti. Ez az egyenletes és folyamatos terme­lés tette lehetővé azt, hogy az I. negyedévi tervüket forint értékben 119,7. mennyiségben 128 százalékban teljesítették. A dolgozók versenylendülete a fél­éves terv teljesítésében is sikereket hozott. Június 10-én mennyiségben 115, pénzértékben 118 százalékban fejezték be tervüket. A III. negyedév is a szokásos terv­szerűséggel indult, amelynek előké­szítése elég sok gondot okozott a gyár vezetőségének. Sokszor esik az eső és alaposan áztatja a szára­dásra kirakott rostsátrakat. Az üzem dolgozói azonban nem azért kapták a kongresszusi zászlót, — amelynek átadásánál fogadalmat tettek az él­üzem cím elnyerésére —, hogy meg­ijedjenek a nehézségektől. Nem ijed­nek meg hanem elszántsággal győzik le azokat. Egy-egy versenyszakasz befejezése után újabb versenyt indítanak. Bri­gád-brigáddal , egyén-egyénnel áll párosversenyben. Augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepének tiszteleté­re szép vállalásokat tettek. Ónodi Géza sztahánovista tilos vállalta, hogy napi normáján felül 7 kilo­gramm kóc kitilolásával túlteljesíti napi előirányzatát, szeptember 20-ra pedig befejezi éves tervét. Egyben versenyre hívta ki Scheffer Rózsi ifit, aki 5 kilogrammal teljesíti túl napi előirányzatát, s szeptember 20- ig ugyancsak befejezi éves tervét. A tilosok vállalását követte az áztatá­sok és a törős brigádok felajánlása. Az áztatások elhatározták, hogy az egy köbméterre eső beraikási súlyt 2 százalékkal emelik és a III. negyed­év áztatási tervét 105 százalékra tel­jesítik az áztatási kapacitás emelé­sével. Az üzem egész területén tisztasá­got és szervezettséget látunk, s a szervezettség ösztönző hatása megmu­tatkozik a munkások között is. Min­denki kitesz magáért. A termelés ritmusát nem zavarják a fegyelem­­sértők. Az üzemben egyetlen igazo­latlan hiányzó sem volt. A Dombóvári Lengyár dolgozói áll­ják adott szavukat, amelyet a kon­gresszusi zászló elnyerése után tet­tek. Napról-napra kimagasló telje­sítmények születnek. A dolgozók el­határozták, hogy a gyár éves tervét szeptember 25-ig befejezik, Aratják a búzát, megkezdték az őszi árpa bebord­ását a regölyi dolgozó parasztok A hosszú év sok munkája után el­érkezett az aratás ideje Regöly köz­ségben is. Az elmúlt hét csütörtök­jén több gazda hozzá is kezdett az őszi árpa aratásához. Elsőnek Nagy Sándor végrehajtó bizottsági tag vé­gezte el az őszi árpa aratását. Pén­teken már több gazda kezdett hoz­zá a búza és rozs aratásához. A szer­dai zivatar után megnehezedett az aratás, mert sok gabona ledőlt és sok helyen előbb a vizet kellett le­ereszteni a földről és csak aztán tud­tak hozzákezdeni az aratáshoz. A regölyi gazdák összefogtak, s egye­sült erővel siettek egymás gaboná­jának megmentésére. Munkájuk nyo­mán csütörtökön délutánra már min­den gabonáról leengedték a vizet. A szombati nap az előző napoktól eltérően napsütéssel kezdődött. A gazdák kihasználták ezt s már a kora reggeli órákban indultak ga­bonaföldjeikre. A legtöbben már a búzát aratják. Azok a gazdák, akik ősziárpájukat már learatták és bú­zájuk még nem érett be, megkezd­ték az ősziárpa behordását. A köz­ségbe megérkeztek a cséplőgépek is. Az adminisztratív dolgozók baráti segítsége A két tolnai üzem, a textil és a selyemgyár adminisztratív dolgozói mozgalmat indítottak üzemükben a mezőgazdaság megsegítéséért. A moz­galom keretén belül a mözsi Úttö­rő tsz-szel kötöttek megállapodást, s vállalták, hogy a textilgyár 10, a selyemgyár dolgozói pedig 5 hold kukoricát művelnek meg. Az elmúlt napokban a Tolnai Se­lyemfonó 25 irodai dolgozója jelent meg az Úttörő tsz — budapesti mű­­út és a szedresi út találkozásán lé­vő háromszöges — hatalmas kukori­catábláján, hogy a legnagyobb do­log időben kétkezük munkájával se­gítsék a tsz tagságát a növényápo­lásban. A tagok nagy örömmel fo­gadták az üzem adminisztratív dol­gozóinak segítségét — mely a leg­jobbkor jött, — mert az esős időben a kukoricával együtt a gyom is úgy nő, mintha csak húznák. A 25 ad­minisztratív dolgozó reggeltől szor­galmasan kapálta, egyelte a kukori­cát — s Bagoly elvtárs, a tsz agro­­nóm­usa szerint — szép munkát vé­geztek. Rencz József főkönyvelő például még a legjobb kapásokat is maga mögött hagyta, mindig elsőnek ért ki sorából. De szorgalmasan dolgoz­tak valamennyien, s mire a délutáni eső megjött, már végeztek is 5 hold kukorica gyomtalanításával, egyelé­­sével. A Selyemfonógyár irodai dolgozói a kiadós eső után újból készülnek a kapálásra, mert a tsz-szel olyan megállapodást kötöttek, hogy az 5 hold kukorica minden munkálatát elvégzik — egészen a betakarításig. Aki megfelelő időben vezeti, most az elsők között arathat Dalmandon is Péter-Pál nap óta megélénkült a dalmandi határ. A község dolgozó parasztjainak kezében kasza váltot­ta fel a kapát. Az aratás megkez­déséig mindenki arra törekedett, hogy növényeiket megszabadítsák a gyomoktól és ezzel megteremtsék a nyugodt légkört az aratás megkez­déséhez. Az aratás napja is elér­kezett. A dalmandiak fáradozása nem volt hiábavaló, növényeik tiszták és szépek. A gaz nem akadályozza fej­lődésükben. A gazdák pedig nyugod­tan végezhetik az aratást. Az aratás ugyan még nem általános, de azok a dolgozó parasztok, akik időben ve­­tetteik, ezt a munkát is időben tud­ták megkezdeni. Horváth Ferenc 9 holdas dolgozó paraszt idejében vé­gezte el a vetést, az ősszel és a ta­vasszal is, így az aratást is elsőnek tudta megkezdeni, mert korai veté­sű gabonája elsőnek érett be a köz­ségben. Az árpáját már learatta, a tarlót felszántotta és helyébe másod­növényt vetett. Törő István és Váraljai Dezső dol­gozó parasztok is az elsők között fogták meg a kasza nyelét, nem­csak a vetésben, de a növényápolás­ban is az elsők között voltak. Most pedig már learatták az őszi árpáju­kat, felszántották annak tarlóját, el­vetették a másodnövényt és meg­kezdték a búza aratását. Az ő pél­dájuk nyomán számos dalmandi gazda végezte el már ezeket a mun­kálatokat, és szorgalmazzák az ara­­tás mielőbbi befejezését. Alig hogy megkezdődött az aratás a gépállomás máris gondoskodott ar­ról, hogy a cséplés megkezdésére sem kelljen sokéig várakozni. A községnek beütemezett két cséplő­gépet kihúzatta a közös szérűkre és azok ott várják azt a napot, ami­kor az ő munkájuk is kezdetét ve­heti. Erre is rövidesen sor kerül. A nalmandiaik úgy terveztek, hogy jú­lius 18-ra befejezik az aratást. Azok a dolgozó parasztok pedig, akik előbb vé °z­nek, azonnal hozzálátnak a ta­­karodáshoz és megkezdik a cséplést, Minél több és minél jobb árucikket a dolgozóknak A Tolna megyei Vegyesipari és Ja­vító Vállalat dolgozói féléves tervü­ket 102,3 százalékra teljesítették. A jó eredmények nem jöttek maguktól, s az üzem valamennyi dolgozójának kemény harcot kellett vívni annál is inkább, mert sokszor anyaghiánnyal küzdöttek. A jó szervezőmunka és a dolgozók között kialakult verseny­­szellem azonban meghozta gyümöl­csét. Nem volt hiábavaló a fáradsá­guk. A féléves terv teljesítése a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny eredményeként jöhe­tett létre. A párttagok példamutatá­sát követték a pártonkívüliek, s min­den erejüket egybevetve elérték azt, amiért küzdöttek: féléves tervüket túlteljesítették. Az üzem dolgozói azonban nem pihentek meg a babérokon, s a kongresszusi műszak után sem csök­kent a versenyszellem, amelyet az alábbi szép brigádteljesítmények is bizonyítanak. A brigádok versenyében győztes­ként került ki a Kuczor festőbrigád, amely az 1. negyedévhez viszonyítva 10 százalékkal növelte teljesítmé­nyét. Méltán kapta meg az első he­lyet és az ezért járó dicséretet. A második helyezést Bitter Ernő esz­tergályos brigádja szerezte meg 211 százalékos teljesítményével, míg a versenyzők között harmadiknak az asztalosbrigádot kell megemlítenünk 180 százalékos átlagteljesítményé­vel. A verseny finisében csak néhány százalékkal maradt le az Auvalczki lakatos és Nyakas István kárpitos brigádja, akik a többiekkel vállvet­ve harcoltak a terv sikeres teljesíté­séért. A vállalat valamennyi dolgozója most a III negyedéves terv végre­hajtásáért küzd, amit a jó munká­val a munkafegyelem betartásával és a versenyszellem további foko­zásával akarnak elérni. Jelszavuk a kormányprogramm végrehajtásának szellemében „minél több és minél jobb árucikket a dolgozóknak.” Kisdorogon is befejezték az őszi árpa aratását A kisdorogi gazdák a tavaszi mun­kák megkezdése óta csaknem min­den munkában élenjártak megyei viszonylatban. A növényápolási mun­kákban sem maradtak le a szom­szédos községektől. Amikor elérke­zett az aratás ideje, egy percet sem késlekedtek az aratás megkezdésé­vel. Ennek eredménye lett, hogy a község dolgozó parasztjai és terme­lőszövetkezete befejezte péntekre az ő‘TM"-pa aratását. Szombaton már a legtöbb gazda a búzáját aratta. — Juhász Imre, Kóka Ágoston és Kel­ler János gazdák már a búza ara­tásukkal is végeztek. A Kossuth tsz árpatarlója szom­baton délre már fekete színt öltött magára, a földbe új mag került. A tagok másodnövényként 3 hold föld­be mohák­, kölest kukoricát ve­tettek. A többi területen is má­sodnövényként takarmányfélét ter­melnek. Puha Lászlóné a Szocialista Munka Hőse Nagy öröm érte a Dunaföldvári Kendergyár dolgozóit. Üzemük büsz­keségét, Puha Lászlóné elvtársnőt pénteken délben a Magyar Nép­köz­társaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Dolgozók Pártja 111. kongresszusá­nak tiszteletére indított szocialista munkaversenyben elért kimagasló teljesítményéért a „Szocialista Mun­ka Hőse” kitüntető címével és a ve­le járó Magyar Népköztársaság ér­demrendjével jutalmazta. Puha elvtársnő már sokszor része­sült elismerésben jó munkájáért: a legutóbbi képviselőválasztáson or­szággyűlési képviselőnek választotta meg a dolgozó nép. Mint a gyár leg­jobb tilosa, kétszeres sztahánovista és a „Könnyűipar kiváló dolgozója”. Valóságos művésze szakmájának,­­ többször volt országos első, s el­nyerte a „Szakma legjobb dolgozó­ja” kitüntető címet is. A kongresszusi versenyben már 1955 október havi tervteljesítésénél tartott: napi teljesítménye állandó­an 180—200 százalék között volt. — Puha elvtársnő kétgyermekes édes­anya, jelenleg a harmadik gyerme­két várja, s a szülési szabadság le­telte után ismét csatasorba áll a terv túlteljesítéséért.

Next