Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-24 / 174. szám
TOLNAI NAPLÓ ! mÁC PfíOLETÁOJAI ECYÍfÜLJrmf! A MAI SZÁMBAN: As árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése (2. o.) — A szovjet kormány nyilatkozata a genfi értekezletről (2 o.) — A közlekedés- és postaügyi minisztérium közleménye (2. o.) — Az értényi Dózsa tsz-ben ... (3. o.) — A bátaszéki vasutasok a leperdi állami gazdaságot patronálják a cséplés ideje alatt (3. o.) — Maste mutatja be a bonyhádi Vasas színjátszó-együttes a „Faun“-t (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOMÁCA'NAR LAPJA '.■•.Vico*'.' XI. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 24 Köszönjük a Néphadsereg tagjainak ELVTÁRSAK! NÉPHADSEREGÜNK HARCOSAI! A hatalmassá áradt Duna hömpölygő hullámai elleni roppant küzdelmet az egész ország figyeli, s egy akarattal harcol az ár feletti győzelemért. Az ostromló vízóradat a mi falunkat, Madocsát és Bölcskét is pusztulással fenyegeti. A község dolgozó parasztjai azonban tudják és látják azt hogy amiért a Duna mindezideig nem árasztotta el bőséggel termő földjeinket azt elsősorban nektek, néphadseregünk katonáinak köszönhetjük. Nektek, akik a nehéz megpróbáltatások ellenére, hősi erőfeszítéssel az elsők között harcoltok a gátakon, hogy megfékezzétek a víz rengeteg pusztító erejét. Az ár győzelme sokmilliós veszteséget jelentene falunknak, egész népgazdaságunknak. Ezért kérlek benneteket, hogy önfeláldozó hősi helytállással véd idcig továbbra is földjeinket. Ez emberfeletti munkában gazdag napokban falunk dolgozói még mélyebben érzik, hogy néphadseregünk vér a nép véréből, hús a nép húsából. Példázok új lendületet, s acélos akaratot adnak Madocsa és Föleske dolgozó parasztjainak, s még szilárdabbá kovácsolják dolgozó népünk és a néphadsereg eltéphetetlen kapcsolatát. TÖRJÉK FERENCNÉ a madocsai tanács VB-elnöke. Tolnanémedi Téglagyár: 50.000 darab tégla az árvízkárosultak megsegítésére A Tolnanémedi Téglagyár dolgozói nem törődnek azzal, hogy néhány órával ezelőtt véget ért a műszak. A vetőasztalok mellett ott vannak a nyersgyártók, vetik a téglát. Nagy gyakorlatot és gyors mozgást igényel a kézivetés. Naponta többször megtelik a „plat’c" nyerstéglával amelyet gyorsan raknak „máglyára“, hogy ismételten újabbakkal rakják meg azokat. Szerdán talán az eddiginél még jobban siettek a nyersgyártó brigádok, s nagyon figyelték egymás teljesítményét . Ez a munkamenet a korgresszusi műszakra emlékeztet, akkor volt ilyen verseny — mondja Komáromi Antal, — aki 4 tagú brigádjával egy műszakban hatezer darab téglát ver ki. A téglagyár dolgozói most az árvízkárosultak megsegítéséért versenyeznek, ezért dolgoznak fáradhatatlanul a műszak után is. A nagy veszély idején az üzem 15 legjobb kubikosa a madocsai gáton dolgozott. — Láttuk a vízzel elárasztott kukorica, burgonyaföldeket — mondja Szűcs István kihordó. — Siralom volt nézni a gyönyörű határt. Elképzeltük a látottak alapján, hogy mi lehet a Szigetközben, ahol lakóházak is rombadőltek, s a lakosság egy része hajléktalanná vált. Magunkat képzeltük a helyükbe — így indult be a verseny, ennek nyomán tettünk felajánlást az árvízkárosultak megsegítésére. A Tolnanémedi Téglagyár teljes egészében kézivetésű üzem, de dolgozói tudják azt, hogy most tőlük is többet vár a haza. Ezért ajánlottak fel 50 ezer darab téglát, amely két kis családi ház felépítéséhez szükéges. Vállalásuk teljesítéséhez már hozzá is kezdtek, s elhatározták, hogy naponta egy-két órát dolgoznak műszak után, hogy alkotmányunk ünnepéig vállalásukat teljesíthessék. IGCÍYEMK »OLGOZOL TARÉRT! A bátaszéki dolgozók az árvízkárosultakért: „Érezzék azt, hogy nincsenek egyedül, velük van az egész ország" Július 20-án az árvízvédelmi kormánybiztosság közleményéből arról értesültünk, hogy szomszéd községünkben, Bátán közel 100 lakóház veszélyben van. A dunai áradat visszaverésében eddig mintegy 000 bátaszéki dolgozó vett részt, hogy ezzel is segítsen Madocsa, Pörböly és Báta árvíz által fenyegetett népének. Ezen a napon azonkívül, hogy az illetékes árvízvédelmi bizottság megfelelő létszámú munkaerőt kapott Bátára, alakult még egy külön „különítmény“ a kommunistákból, ciszistákból, az MNDSZ-szervezet asszonyaiból és leányaiból, összesen 43 fővel. Farkas Aurél elvtárs, a község alap szervezeti párttitkára vezetésével 10 kommunista, Gegő Imréné elvtársnő, az MNDSZ szervezet elnökhelyettesének vezetésével 21 MNDSZ tag és Péter Rinaldó elvtárs DISZ-titkár vezetésével 12 DISZ fiatal indult harcba a bátaiak megsegítésére. Ott voltak községünk kommunistáinak és tömegszervezeteinek legjobbjai, akik fáradtságot nem ismerve harcoltak az ár ellen. Varjas József bátaszéki malom kommunista igazgatója, szaktudásával párosult lankadatlan erővel állt be munkára a bátai malom mentési munkálatainál. A „különítmény“, férfiak és nők, a katonai és vállalati tehergépkocsira lapátolták a földet, erősítették a lakóházakat védő nyúlgátakat. Amikor a „különítményt“ elszállító gépkocsi elindult községünkből és Báta felé vette az irányt, annak dacára, hogy más irányú igen fontos elfoglaltságom volt, elmentem Bátára. Igen jó érzés volt azt hallanom, hogy a bátaszéki „különítmény“ tagjai már 30 tehergépkocsit raktak meg földdel és lelkesen dolgoznak. Felkerestem a bátai front parancsnokságát, T. Sümegi István elvtárs, a bátai községi tanács elnöke a segítséget megköszönve ezt mondotta: „A Bátaszékről érkezett segítség igen jelentős, becsületes szomszédhoz méltó“. Én, aki már évek óta ismerem Sümegi elvtársat, láttam rajta, hogy a segítséggel meg van elégedve, de én még nálánál is elégedettebb voltam, mert „különítményünk“ becsülettel helytállt. átaszék dolgozó népe együttérez az árvízkárosultakkal és igyekszik minden segítséget megadni nekik. Azonkívül, hogy az árvíz elleni harcban munkával is résztvettek, anyagiakban is segíteni igyekeznek rajtuk. A bátaszéki bölcsőde dolgozói például egytől-egyig felajánlották, hogy pénzbeli segítséget nyújtanak az árvízkárosultaknak. Kovács Jakabné 200, Szijjártó Istvánná 100, Leihöcz Mária 50, Horváth Gyuláné 50, Csókás Jánosné 50 és Szabó Sándorné 30 forinttal siet segítségükre. A község vezetői is bejelentették segítőkészségüket, így Lehőcz János elvtárs vb. elnök 100, Fazekas Aurél elvtárs, községi alapszervezet titkára 50 forinttal. A tömegszervezeti vezetők közül Gegő Imréné elvtársnő, aki az üdülési szabadságon lévő MNDSZ elnökét helyettesíti, 400 forintot ajánlott fel az árvízkárosultak részére. Ezenkívül egy iskolás gyermek 6 hónapi gondozását, élelemről és ruházatról való ellátását vállalta. 4 Segíteni fogunk azoknak a dolgozóknak, akiket közvetlenül érintett a mindent elsöprő ár, érezzék azt, hogy nincsenek egyedül, velük van az egész ország, gondoskodik róluk a párt és a kormány. Én, aki a „rakoncátlan“ Dráva partján születtem és nevelkedtem fel, tudom, hogy mi az árvíz, és éppen ezért elhatároztam, hogy az árvíz sújtotta dolgozók megsegítéséhez 300 forinttal járulok hozzá és ezt az összeget a mai napon rendeltetési helyére fel is adtam. Hidegh Mihály párttitkár. A nyolcszáz négyszögöl muhar Az árvízveszély hírére Simontornyán is megmozdultak az emberek, százával jelentkeztek a gátakra. A tanácsházán nagy volt a sürgés-forgás, még ma is élénkebb a forgalom, mint máskor. A tanács dolgozói lázas buzgalommal szerveznek, intézkednek. Most gépkocsi szerzéséről kell gondoskodniok, majd élelem kell a töltéseknél dolgozóknak. Közben otthon a faluban sem állhat meg az élet, a munka, az aratásnak, a cséplésnek nem szabad meglassulnia. Nincs is semmi hiba ezen a vonalon sem. Az árvízről szóló vészhírekkel teli napok egyikén egy idős parasztbácsi ballagott be tempósan, meggondoltan a községi tanácshoz. Becsületes, nyílt arcáról mindjárt le lehetett olvasni, hogy valami nagy elhatározással jön és örömmel tölti el saját elhatározása. Egyenesen a titkárhoz akar menni. A tanács VB-titkára szívélyesen fogadja Lénárt Ferencet, hiszen a falu egyik élenjáró gazdája, munkában és kötelességteljesítésben egyaránt. Szorgalmasan művelgeti a hold földjét, az idén is elsők között fejezte be az aratást. — No, mi újság van, Ferenc bátyám? — érdeklődik a titkár. — Hát nem sok —1 vonja meg a vállát Ferenc bácsi — csak úgy gondoltam, hogy ... És mindjárt rátér a mondanivalójára minden kertelés nélkül, mert már igen kikívánkozik belőle. — Úgy gondoltam, hogy mivel én már öregember vagyok, a gátaknál nem olyan sok hasznomat vennék, de azért én is segíteni akarok a bajbajutottakon, mert hát látom, hogy mindenki ezt teszi. Én 800 négyszögölön már felszántottam a tarlót, be is vetettem mudarral. Jó takarmány lesz még abból ilyen időjárással. Aztán a víz sok takarmányt elpusztított úgyis, a megmentett állatoknak meg enni kell. Hát én felajánlom ezt a 800 négyszögöl muhorvetést, illetve takarmányt. Ferenc bácsi ezután elhallgat, zavartan köhinti köszörüli a torkát, — mivelhogy a titkár sem jut mindjárt szóhoz. Nézi az öregembert, valami kellemes, meleg szorongást érez a mellében. Lám csak ez a Ferenc bácsi, senki sem mondta neki, hogy így is segíthet, ő maga gondolta ki... De ehhez nem csupán ész kellett, hanem magyarul érző szív is. v Mozgóboltok az árvízaujtotta területeken Az árvíz által veszélyeztetett területek lakosságának és az árvízvédelemnél dolgozók ellátása a földművesszövetkezetek feladata. Ezt a nehéz munkát földművesszövetkezeteink becsülettel végzik. Madocsán egy, Pakson kettő, Bölcskén három mozgóboltot üzemeltetnek az árvízvédelemnél. A szövetkezeti boltok éjjel-nappal nyitva tartanak . Áru van bőven. Madocsán az 1. sz. boltban 2 mázsa sajt, 35 kg vaj, 3 mázsa szalonna, 30 kiló szalámi, nagymennyiségű egyéb töltelékáru, több, mint 200 kiló cukorka, 10 mázsa liszt és sok egyéb közszükségleti cikk áll a dolgozók rendelkezésére. Az áruellátást jól szervezte meg a földművesszövetkezetek paksi járási központja. A bolti dolgozók önfeláldozóan éjjel-nappal dolgoznak váltott műszakban és még az árvízvédelmi munkáknál is segítenek. Keresztes László italboltkezelő vasárnap és hétfőn éjjel a gátépítésnél dolgozott, nappal pedig kiszolgált az italboltban. A járási központ dolgozói közül Varga János, Fenyvesi Aladár fogyasztási ellenőrök, Jancsek László fogyasztási osztályvezető állandóan segítik a szövetkezetet az áruellátásban, de az árusításiban is. Varga elvtárs már három nap és három éjjel egyfolytában dolgozik, hogy ne legyen fennakadás a munkában. A dolgozók kívánságainak eleget tesznek A hiányzó árucikkeket még aznap beszerzik. A paksi földművesszövetkezet saját autóját rendezte be mozgóboltnak. Ezenkívül 3 lovaskocsi, 3 teherkocsi hordja ki az árut a töltésre. A szövetkezetek dolgozói mindent elkövetnek, hogy biztosítsák a megfelelő ellátást. A paksi földművesszövetkezet szabad felvásárlásból biztosítja a zöldiségárut, de a madocsai és a bölcskei felvásárlók is segítenek ebben. Bölcskén egy óra alatt 2 mázsa hagymát és 5 mázsa burgonyát vásárolt fel a felvásárló és adta át az üzemi konyha részére. Szabó Ferenc Röpgyűlés a gáton • röpgyűlés az üzemben NAGY HARC FOLYIK ezekben a napokban a Duna-menti községekben. A Duna vízállása a tolna megyei szakaszon elérte tetőfokát. A megye lakossága, a falvak és üzemek dolgozói hősiesen veszik ki részüket a mentési munkálatokból. A Simontornyai Bőrgyár munkásai a község lakosságával összefogva siettek a veszélyes terület megsegítésére. Vasárnap 208 segíteni akaró indult útnak Simontornyáról, azóta minden nap egymást váltva dolgoznak a gáton, hogy az árvízveszélyeztetett községeknek segítséget adjanak. KEDDEN ESTE A MADOCSAI HÖKONYNÁL 220 simontornyai dolgozó lapátolta a földet a kaposvári tüzéralakulat harcosaival. Este 9 órára szorgalmas, kemény munkával sikerült megerősíteniük a gátat, megakadályozták a veszélyesen növekvő víz áttörését. Nehéz, de eredményes volt a munka, s a fáradt mentők a jól végzett munka után indulásra gyülekeztek. Egyszerre harsány hang hívja egybe a hazafelé készülődőket. Valamennyien a csoportvezető köré gyülekeztek. — Elvtársak, rövid röpgyűlést tartunk — mondja a vezető. Több mint 300 ember állt a gáton és nagy figyelemmel hallgatta a csoportvezetőt, akinek kezében a hadsereg „Harci Híradója” fehérült. A meghatottságtól el-elcsuklik a hangja, amikor a fáklya fényénél felolvassa a kaposvári tüzéralakulat harcosainak helyszínen szerkesztett, rögtönzött híradóját. „Mi a tüzéralakulat harcosai örömmel látják azt, hogy Simontornya dolgozói, üzemiek és falusiak egyaránt hősiesen veszik ki részüket a napok óta tartó árvízvédelmi munkából. Nagy elismeréssel adózunk munkájuknak, s ígérjük az elvtársaknak, hogy minden odaadásunkkal azon leszünk, hogy a reánk váró feladatot a legtökéletesebben végrehajtsuk. Elvtársi üdvözlettel: A kaposvári tüzéralakulat harcosai.” KÖNNY CSILLOG A SZEMEKBEN, a katonák és polgáriak ölelkezve szorongatják egymás közt. Mint már számtalanszor, íme most is bebizonyosodott, a honvédségnek az a szép jelszava: „Néppel tűzön, vizen át”. A teherautó reflektora széles fénycsóvával söpri végig az országutat, viszi a fáradt, de mégis jókedvű dolgozókat. Viszi az elismerést, a „harci híradót”, amelyre méltán lehet büszke a Simontornyai Bőrgyár minden dolgozója, de büszke lehet a község is, amely legjobbjait küldte a bajbajutottak megsegítésére. SZERDÁN REGGEL futótűzként terjedt el a gyárban a dunaparti röpgyűlés híre. Elsőnek a meszes műhely „mozdult” meg. Reggel 8 órakor röpgyűlést tartottak a dolgozók, s egyhangúan a napi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére. A meszes műhelyből többen részt vesznek a közvetlen mentési munkálatokban, s így kevesebb létszámmal dolgoznak. Deli György sztahanovista javaslatára már a hét elején mozgalmat indítottak, „kevesebb létszámmal is teljesítjük a tervet”. A mozgalom eredményes, a tervüket eddig naprólnlapra maradéktalanul teljesítették. A FELLOBBANÓ SZIKRA gyorsan terjedt tovább, s a meszes műhely röpgyűlését sorra követték a többi üzemrészek is. Párttagok, disztéták, pártonkívüliek neve sorakozik a gyüjtőíven és ki-ki tehetségéhez mérten egy-két napi fizetését, vagy fizetésének 2 százalékát jegyzi a neve mellé. Rövid 2 órája folyik a gyűjtés, s az íven már eddig több mint 5 ezer forintot ajánlottak fel a Simontornyai Bőrgyár dolgozói, hogy forintjaikkal is segítsék az árvízkárosultakat.