Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-24 / 174. szám

TOLNAI NAPLÓ ! mÁC PfíOLETÁOJAI ECYÍfÜLJrmf! A MAI SZÁMBAN: As árvízvédelmi kormány­biztosság jelentése (2. o.) — A szovjet kormány nyilatkozata a genfi értekezletről (2­ o.) — A közlekedés- és postaügyi minisztérium közleménye (2. o.) — Az értényi Dózsa tsz-ben ... (3. o.) — A bátaszéki vasutasok a leperdi állami gaz­daságot patronálják a cséplés ideje alatt (3. o.) — Ma­­ste mutatja be a bonyhádi Vasas színjátszó-együttes a „Faun“-t (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOMÁCA'NAR LAPJA '.■­•.Vico*'.' XI. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 24 Köszönjük a Néphadsereg tagjainak ELVTÁRSAK! NÉPHADSEREGÜNK HARCOSAI! A hatalmassá áradt Duna hömpölygő hullámai elleni roppant küz­delmet az egész ország figyeli, s egy akarattal harcol az ár feletti győze­lemért. Az ostromló vízóradat a mi falunkat, Madocsát és Bölcskét is pusz­tulással fenyegeti. A község dolgozó parasztjai azonban tudják és látják azt hogy ami­ért a Duna mindezideig nem árasztotta el bőséggel termő földjeinket azt elsősorban nektek, néphadseregünk katonáinak köszönhetjük. Nek­tek, akik a nehéz megpróbáltatások ellenére, hősi erőfeszítéssel az elsők között harcoltok a gátakon, hogy megfékezzétek a víz rengeteg pusztí­tó erejét. Az ár győzelme sokmilliós veszteséget jelentene falunknak, egész népgazdaságunknak. Ezért kérlek be­nneteket, hogy önfeláldozó hősi helytállással véd id­cig továbbra is földjeinket. Ez emberfeletti munkában gazdag napokban falunk dolgozói még mélyebben érzik, hogy néphadseregünk vér a nép véréből, hús a nép húsából. Példázok új lendületet, s acélos akaratot adnak Madocsa és F­öleske dolgozó parasztjainak, s még szilárdabbá kovácsolják dolgozó népünk és a néphadsereg eltéphetetlen kapcsolatát. TÖRJÉK FERENCNÉ a madocsai tanács VB-elnöke. Tolnanémedi Téglagyár: 50.000 darab tégla az árvízkárosultak megsegítésére A Tolnanémedi Téglagyár dolgo­zói nem törődnek azzal, hogy né­hány órával ezelőtt véget ért a mű­szak. A vetőasztalok mellett ott van­nak a nyersgyártók, vetik a téglát. Nagy gyakorlatot és gyors mozgást igényel a kézivetés. Naponta több­ször megtelik a „plat’c" nyerstéglával amelyet gyorsan raknak „máglyára“, hogy ismételten újabbakkal rakják meg azokat. Szerdán talán az eddiginél még job­ban siettek a nyersgyártó brigádok, s nagyon figyelték egymás teljesít­ményét . Ez a munkamenet a kor­­gresszusi műszakra emlékeztet, ak­kor volt ilyen verseny — mondja Komáromi Antal, — aki 4 tagú bri­gádjával egy műszakban hatezer da­rab téglát ver ki. A téglagyár dol­gozói most az árvízkárosultak meg­segítéséért versenyeznek, ezért dol­goznak fáradhatatlanul a műszak után is. A nagy veszély idején az üzem 15 legjobb kubikosa a mado­­csai gáton dolgozott. —­ Láttuk a vízzel elárasztott ku­korica, burgonyaföldeket — mondja Szűcs István kihordó. — Siralom volt nézni a gyönyörű határt. El­képzeltük a látottak alapján, hogy mi lehet a Szigetközben, ahol lakó­házak is rombadőltek, s a lakosság egy része hajléktalanná vált. Ma­gunkat képzeltük a helyükbe — így indult be a verseny, ennek nyomán tettünk felajánlást az árvízkárosultak megsegítésére. A Tolnanémedi Téglagyár teljes egészében kézivetésű üzem, de dol­gozói tudják azt, hogy most tőlük is többet vár a haza. Ezért ajánlot­tak fel 50 ezer darab téglát, amely két kis családi ház felépítéséhez szüké­ges. Vállalásuk teljesítéséhez már hozzá is kezdtek, s elhatároz­ták, hogy naponta egy-két órát dol­goznak műszak után, hogy alkotmá­nyunk ünnepéig vállalásukat telje­síthessék. IGCÍYEMK »OLGOZOL TARÉRT! A bátaszéki dolgozók az árvízkárosultakért: „Érezzék azt, hogy nincsenek egyedül, velük van az egész ország" J­úlius 20-án az árvízvédelmi kor­mánybiztosság közleményéből arról értesültünk, hogy szomszéd községünkben, Bátán közel 100 lakó­ház veszélyben van. A dunai áradat visszaverésében eddig mintegy 000 bátaszéki dolgozó vett részt, hogy ezzel is segítsen Madocsa, Pörböly­ és Báta árvíz által fenyegetett népé­nek. Ezen a napon azonkívül, hogy az illetékes árvízvédelmi bizottság megfelelő létszámú munkaerőt ka­pott Bátára, alakult még egy külön „különítmény“ a kommunistákból, ciszistákból, az MNDSZ-szervezet asszonyaiból és leányaiból, összesen 43 fővel. Farkas Aurél elvtárs, a község alap szervezeti párttitkára vezetésével 10 kommunista, Gegő Imréné elvtársnő, az MNDSZ szervezet elnökhelyette­sének vezetésével 21 MNDSZ tag és Péter Rinaldó elvtárs DISZ-titkár vezetésével 12 DISZ fiatal indult harcba a bátaiak megsegítésére. Ott voltak községünk kommunistáinak és tömegszervezetei­nek legjobbjai, akik fáradtságot nem ismerve har­coltak az ár ellen. V­­arjas József bátaszéki malom kommunista igazgatója, szak­tudásával párosult lankadatlan erő­vel állt be munkára a bátai malom mentési munkálatainál. A „különít­mény“, férfiak és nők, a katonai és vállalati tehergépkocsira lapátolták a földet, erősítették a lakóházakat vé­dő nyúlgátakat. Amikor a „különítményt“ elszál­lító gépkocsi elindult községünkből és Báta felé vette az irányt, annak dacára, hogy más irányú igen fontos elfoglaltságom volt, elmentem Bátá­ra. Igen jó érzés volt azt hallanom, hogy a bátaszéki „különítmény“ tag­jai már 30 tehergépkocsit raktak meg földdel és lelkesen dolgoznak. Fel­kerestem a bátai front parancsnoksá­gát, T. Sümegi István elvtárs, a bátai községi tanács elnöke a segítséget megköszönve ezt mondotta: „A Bá­taszékről érkezett segítség igen jelen­tős, becsületes szomszédhoz méltó“. Én, aki már évek óta ismerem Sü­megi elvtársat, láttam rajta, hogy a segítséggel meg van elégedve, de én még nálánál is elégedettebb voltam, mert „különítményünk“ becsülettel helytállt. átaszék dolgozó népe együtt­érez az árvízkárosultakkal és igyekszik minden segítséget megad­ni nekik. Azonkívül, hogy az árvíz elleni harcban munkával is részt­­vettek, anyagiakban is segíteni igye­keznek rajtuk. A bátaszéki bölcsőde dolgozói például egytől-egyig felaján­lották, hogy pénzbeli segítséget nyúj­tanak az árvízkárosultaknak. Kovács Jakabné 200, Szijjártó Istvánná 100, Leihöcz Mária 50, Horváth Gyuláné 50, Csókás Jánosné 50 és Szabó Sán­­dorné 30 forinttal siet segítségükre. A község vezetői is bejelentették segítőkészségüket, így Lehőcz János elvtárs vb. elnök 100, Fazekas Aurél elvtárs, községi alapszervezet titkára 50 forinttal. A tömegszervezeti veze­tők közül Gegő Imréné elvtársnő, aki az üdülési szabadságon lévő MNDSZ elnökét helyettesíti, 400 forintot ajánlott fel az árvízkárosul­tak részére. Ezenkívül egy iskolás gyermek 6 hónapi gondozását, éle­lemről és ruházatról való ellátását vállalta. 4 S­egíteni fogunk azoknak a dolgo­zóknak, akiket közvetlenül érintett a mindent elsöprő ár, érez­zék azt, hogy nincsenek egyedül, ve­lük van az egész ország, gondosko­dik róluk a párt és a kormány. Én, aki a „rakoncátlan“ Dráva partján születtem és nevelkedtem fel, tudom, hogy mi az árvíz, és éppen ezért el­határoztam, hogy az árvíz sújtotta dolgozók megsegítéséhez 300 forint­tal járulok hozzá és ezt az összeget a mai napon rendeltetési helyére fel is adtam. Hidegh Mihály párttitkár. A nyolcszáz négyszögöl muhar Az árvízveszély hírére Simontor­­nyán is megmozdultak az emberek, százával jelentkeztek a gátakra. A tanácsházán nagy volt a sürgés-for­gás, még ma is élénkebb a forgalom, mint máskor. A tanács dolgozói lá­zas buzgalommal szerveznek, intéz­­ke­dnek. Most gépkocsi szerzéséről kell gondoskodniok, majd élelem kell a töltéseknél dolgozóknak. Közben otthon a faluban sem állhat meg az élet, a munka, az aratásnak, a cséplésnek nem szabad meglassul­nia. Nincs is semmi hiba ezen a vonalon sem. Az árvízről szóló vészhírekkel teli napok egyikén egy idős parasztbácsi ballagott be tempósan, meggondol­tan a községi tanácshoz. Becsületes, nyílt arcáról mindjárt le lehetett ol­vasni, hogy valami nagy elhatáro­zással jön és örömmel tölti el saját elhatározása. Egyenesen a titkárhoz akar menni. A tanács VB-titkára szí­vélyesen fogadja Lénárt Ferencet, hiszen a falu egyik élenjáró gazdá­ja, munkában és kötelességteljesítés­ben egyaránt. Szorgalmasan művel­­geti a hold földjét, az idén is elsők között fejezte be az aratást. — No, mi újság van, Ferenc bá­tyám? — érdeklődik a titkár. — Hát nem sok —1 vonja meg a vállát Ferenc bácsi — csak úgy gon­doltam, hogy ... És mindjárt­ rátér a mondanivalójára minden kertelés nélkül, mert már igen kikívánkozik belőle. — Úgy gondoltam, hogy mivel én már öregember vagyok, a gátaknál nem olyan sok hasznomat vennék, de azért én is segíteni akarok a baj­bajutottakon, mert hát látom, hogy mindenki ezt teszi. Én 800 négyszög­ölön már felszántottam a tarlót, be is vetettem mudarral. Jó takarmány lesz még abból ilyen időjárással. Az­tán a víz sok takarmányt elpusztí­tott úgyis, a megmentett állatoknak meg enni kell. Hát én felajánlom ezt a 800 négyszögöl muhorvetést, illetve takarmányt.­ Ferenc bácsi ezután elhallgat, za­vartan köhinti köszörüli a torkát, — mivelhogy a titkár sem jut mind­járt szóhoz. Nézi az öregembert, va­lami kellemes, meleg szorongást érez a mellében. Lám csak ez a Ferenc bácsi, senki sem mondta neki, hogy így is segíthet, ő maga gondolta ki... De ehhez nem csupán ész kellett, hanem magyarul érző szív is. v Mozgóboltok az árvízaujtotta területeken Az árvíz által veszélyeztetett te­rületek lakosságának és az árvízvé­delemnél dolgozók ellátása a földmű­­­vesszövetkezetek feladata­. Ezt a ne­héz munkát földművesszövetkezete­­ink becsülettel végzik. Madocsán egy, Pakson kettő, Bölcs­kén három moz­góboltot üzemeltet­nek az árvízvédelemnél. A szövetke­zeti boltok éjjel-nappal nyitva tar­tanak . Áru van bőven. Madocsán az 1. sz. boltban 2 mázsa sajt, 35 kg vaj, 3 mázsa szalonna, 30 kiló szalá­mi, nagymennyiségű egyéb töltelék­áru, több, mint 200 kiló cukorka, 10 mázsa liszt és sok egyéb közszük­ségleti cikk áll a dolgozók rendelke­zésére. Az áruellátást jól szervezte meg a földművesszövetkezetek paksi já­rási központja. A bolti dolgozók ön­­feláldozóan éjjel-nappal dolgoznak váltott műszakban és még az ár­vízvédelmi munkáknál is segítenek. Keresztes László italboltkezelő va­sárnap és hétfőn éjjel a gátépítésnél dolgozott, nappal pedig kiszolgált az italboltban. A járási központ dolgozói közül Varga János, Fenyvesi Aladár fo­gyasztási ellenőrök, Jancsek László fogyasztási osztályvezető állandóan segítik a szövetkezetet az áruellá­tásban, de az árusításiban is. Varga elvtárs már három nap és három éj­jel egyfolytában dolgozik, hogy ne legyen fennakadás a munkában. A dolgozók kívánságainak eleget tesz­nek A hiányzó árucikkeket még az­nap beszerzik. A paksi földművesszövetkezet sa­ját autóját rendezte be mozgóbolt­nak. Ezenkívül 3 lovaskocsi, 3 teher­kocsi hordja ki az árut a töltésre. A szövetkezetek dolgozói mindent elkövetnek, hogy biztosítsák a meg­felelő ellátást. A paksi földműves­szövetkezet szabad felvásárlásból biz­tosítja a zöldiségárut, de a madocsai és a bölcskei felvásárlók is segíte­nek ebben. Bölcskén egy óra alatt 2 mázsa hagymát és 5 mázsa burgo­nyát vásárolt fel a felvásárló és adta át az üzemi konyha részére. Szabó Ferenc Röpgyűlés a gáton • röpgyűlés az üzemben NAGY HARC FOLYIK ezekben a napokban a Duna-menti községek­ben. A Duna vízállása a tolna megyei szakaszon elérte tetőfokát. A megye lakossága, a falvak és üzemek dolgo­zói hősiesen veszik ki részüket a mentési munkálatokból. A Simontornyai Bőrgyár munká­sai a község lakosságával összefogva siettek a veszélyes terület megse­gítésére. Vasárnap 208 segíteni akaró indult útnak Simontornyáról, azóta minden nap egymást váltva dolgoz­nak a gáton, hogy az árvízveszélyez­­tetett községeknek segítséget adja­nak. KEDDEN ESTE A MADOCSAI HÖKONYNÁL 220 simontornyai dol­gozó lapátolta a földet a kaposvári tüzéralakulat harcosaival. Este 9 órá­ra szorgalmas, kemény munkával si­került megerősíteniük a gátat, meg­akadályozták a veszélyesen növekvő víz áttörését. Nehéz, de eredményes volt a munka, s a fáradt mentők a jól végzett munka után indulásra gyülekeztek. Egyszerre harsány hang hívja egybe a hazafelé készülődő­­ket. Valamennyien a csoportvezető köré gyülekeztek. — Elvtársak, rövid röpgyűlést tar­tunk — mondja a vezető. Több mint 300 ember állt a gáton és nagy figyelemmel hallgatta a csoportvezetőt, akinek kezében a hadsereg „Harci Híradója” fehérült. A meghatottságtól el-elcsuklik a hangja, amikor a fáklya fényénél felolvassa a kaposvári tüzéralakulat harcosainak helyszínen szerkesztett, rögtönzött híradóját. „Mi a tüzéralakulat harcosai öröm­mel látják azt, hogy Simontornya dolgozói, üzemiek és falusiak egy­aránt hősiesen veszik ki részüket a napok óta tartó árvízvédelmi mun­kából. Nagy elismeréssel adózunk munkájuknak, s ígérjük az elvtársak­nak, hogy minden odaadásunkkal azon leszünk, hogy a reánk váró fel­adatot a legtökéletesebben végrehajt­suk. Elvtársi üdvözlettel: A kaposvári tüzéralakulat harcosai.” KÖNNY CSILLOG A SZEMEK­BEN, a katonák és polgáriak ölel­kezve szorongatják egymás közt. Mint már számtalanszor, íme most is bebizonyosodott, a honvédségnek az a szép jelszava: „Néppel tűzön, vizen át”. A teherautó reflektora széles fény­csóvával söpri végig az országutat, viszi a fáradt, de mégis jókedvű dol­gozókat. Viszi az elismerést, a „har­ci híradót”, amelyre méltán lehet büszke a Simontornyai Bőrgyár minden dolgozója, de büszke lehet a község is, amely legjobbjait küldte a bajbajutottak megsegítésére. SZERDÁN REGGEL futótűzként terjedt el a gyárban a dunaparti röpgyűlés híre. Elsőnek a meszes műhely „mozdult” meg. Reggel 8 órakor röpgyűlést tartottak a dolgo­zók, s egyhangúan a napi keresetü­ket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére. A meszes műhelyből többen részt vesznek a közvetlen mentési munkálatokban, s így keve­sebb létszámmal dolgoznak. Deli György sztahanovista javaslatára már a hét elején mozgalmat indítot­tak, „kevesebb létszámmal is telje­sítjük a tervet”. A mozgalom ered­ményes, a tervüket eddig napról­­nlapra maradéktalanul teljesítették. A FELLOBBANÓ SZIKRA gyor­san terjedt tovább, s a meszes mű­hely röpgyűlését sorra követték a többi üzemrészek is. Párttagok, di­­sztéták, pártonkívüliek neve sorako­zik a gyüjtőíven és ki-ki tehetségé­hez mérten egy-két napi fizetését, vagy fizetésének 2 százalékát jegy­zi a neve mellé. Rövid 2 órája folyik a gyűjtés, s a­z íven már eddig több mint 5 ezer forintot ajánlottak fel a Simontornyai Bőrgyár dolgozói, hogy forintjaikkal is segítsék az árvíz­­károsultakat.

Next