Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-06 / 158. szám

1954 JÚLIUS 6 % IN­A­P­L­O Az első aratás... A paksi Új Élet tsz készül az aratásra . — Le akartok válni, mert sok az adósság, ugye? — Nem, ha megyünk, akkor az adósságból is elvisszük részünket. Ez a rövid párbeszéd nem is olyan régen, pár hónappal ezelőtt zajlott le, nem éppen a legudvariasabb for­mák között a németkéri Ságvári tsz tagjai között. Az a csoport, amelyik menni akart, a Ságvári tsz egyik üzemegységét képezte. Németkér és a kanacsi állami gazdaság között elterülő földterületen. Megunták ezek az emberek a mostohagyermek sze­repét játszani. Dicséretet soha, de bírálatot annál többet kaptak. Pedig ők is ugyanahhoz a nagy szövet­kezeti családhoz tartoztak. Nagyon sok huza-vona után 1953 decemberében , mégis megalakította ez a csoport paksi Új Élet tsz név alatt kis közösségét, Szemes Pál elnök elvtárs irányítása alatt. Be­teljesedett a régi vágy, önállóak lettek, zsebükben egyetlenegy kraj­cár nélkül, de 160 ezer forint adós­sággal elindultak a göröngyös úton, hogy a hegyek megmozgatására is képes erejükkel ezt az utat tükör­simára egyengessék. 1954 tavasza az éltető erőt jelentette ennek a 28 szövetkezeti tagnak, akik össze­sen 210 holdon kezdték meg a közös gazdálkodást. Azt tartja a közmon­dás, hogy „minden kezdet nehéz­”, de még milyen, különösen, amikor csak a 62 hold őári búza került mély­szántásba, a többi tavaszi szántás­ba. A dunaszentgyörgyi gépállomás derekasan segítette és egyengette a gyerekcipőben járó tsz tagságának útját. Debreceni József traktoros szinte odanőtt acélparipája nyer­gébe, szántott, vetett, hogy a ma­gok mielőbb a földbe kerüljenek. Be­csületes iparkodó munkájával nem­csak a termelőszövetkezetet segítette, hanem saját maga és a gépállomás becsületét is egyszer s mindenkorra biztos alapra helyezte. Szeretik is őt a tsz-tagok. — Mintha a mi kis családunk egyik tagja, gyermeke lenne — mondotta Szemes elvtárs. Teltek-múltak a napok. Zöldbe bo­rult Kovács Endre hajdani földbir­tokos vén kastélyát övező évtizedes fűz- és gesztenyefák lombjai. Dús lombjuk között fészket rakott a ma­dár. Kora hajnalban ők köszöntötték elsőnek a kastély lakóit, a termelő­szövetkezeti tagokat. Szinte emberfeletti erővel küzdött a tagság. A gaz nőtt, nem volt őszi mélyszántás. Mindent, de mindent tavaszi szántásba kellett vetni. Dolgoztak látástól vakulásig. Egy fillér nélkül kezdték, és alig két hónap múlva már osztottak is 7 forintot a teljesített munkaegysé­gekre. Nem volt boszorkányság, vagy varázslatos hókusz-pókusz, nem a mesebeli tündér hozta, hanem sa­ját maguk teremtették meg, szor­galmas munkájukkal. Alig pár hold­ra terjedő erdőségükből kitermelték a fát és mint szerszámfát értékesí­tették. Közel 30 ezer forintot kap­tak. Ez volt az alap, amelyet nem terhelt adósság, amiből a következő hónapig éltek és fedezték a terme­lőszövetkezetben felmerülő kisebb kiadásokat. A 160 ezer forint adósság közép­­lejáratú hitel. Ebből, ebben a gaz­dasági évben 31 ezer forintot kell törleszteni. Ez meglesz, éspedig így: 10 hold borsó termesztésére kötöt­tek szerződést. A holdanként 200 forintos szerződésben járó előleget nem vették fel, majd egyszerre. A borsó jól fizet, igaz kapásborsó, és kétszer kapálták. Hétfőre már be is fejezik a borsócséplést, a borsó azonnali leszállítása után járó összeg mind a törlesztésbe megy. Ide jut majd ősszel az a 10 darab, jelenleg 120 kilogramm átlagsúlyú sertés is. — Egy fillér tartozásunk nem ma­rad a 31 ezer forintból vissza — mondotta az elnök. A 45 hold kukoricájukat kétszer kultivátorozták és kapálták, cukor­répájuk háromszor megkapálva, bur­gonyájuk feltöltve, egyszóval az igyekvő munka nyoma minden egyes földdarabon meglátszik. A termelőszövetkezet lelkes kis hadserege első boldog aratására ké­szül. Minden egyes ember, aki csak kaszát, vagy sarlót tud fogni, az megy ki a gabonaföldre, hogy része­se legyen az első közös aratásnak. A hét elején 14 hold rozs, majd 3 hald árpavetésüket fogják először kézzel learatni, a 62 hold őszi és 10 hold tavaszi búzát pedig egy ké­vekötő aratógép takarítja le. A boldog készülődés, a mindennapi munka mellett tervez­getnek a tagok, már eddig is szé­pen rendbehozták az istállókat és még az őszig saját erőből 160 köb­méter siló befogadásra alkalmas göd­röt is építenek. A tervezgetés és a mostani ered­mények láttán feltettem a kérdést: — Mennyit osztanak kenyérgaboná­ból majd? — Mosolyogva gondolko­dik Szemes elvtárs, szemében öröm csillog, hallgat egy darabig, mintha nem akarná elárulni. — Az én szá­mításom szerint 6 kilót osztunk, de csak búzából. Ezeket a szavakat olyan hangsúllyal mondotta Szemes elvtárs, mintha már most biztos len­ne abban, hogy meglesz a 8 kiló is. Mire a beszélgetésben idáig ér­tünk, éppen befejeztük a tsz hatá­rának megtekintését. Szemes elvtárs nem titkolt büszkeséggel tekintett végig az aranylón sárga búzaten­geren és a nagyon szép méregzöld színű kukoricatáblán. így dolgoznak, küzdenek a termelőszövetkezet tag­jai. Megalakították az „Új Élet1" ter­melőszövetkezetet és valóban a név­hez méltóan megindultak az új élet kialakításának útján. Lassan beesteledik, csak a vén kastély és az évtizedes fák mered­nek méltóságteljesen a magasba, vi­gyázva őrködnek a kastély lakóinak boldog álma felett. B. R. Huszonöt százalékkal emelkedett a kiskereskedelem eladási forgalma A szocialista termelés célja, hogy biztosítsa a tár­sadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szük­ségleteinek maximális kielégítését. Ezt mutatja az is, hogy számos üzemünk nemcsak teljesítette, de túl is teljesítette féléves tervét. Az elmúlt év júliusi és szeptemberi árleszállítása az idei évben rendezett fizetések, valamint a paraszt­ságnak nyújtott számos kedvezmény hatására jelentő­sen megnövekedett megyénk lakosságának vásárló­ereje. Ennek eredményeként a kiskereskedelmi eladá­si forgalom 1954 második negyedévében 25 százalék­kal emelkedett az első negyedévhez viszonyítva. En­nek megfelelően az ipar 1954-ben lényegesen több közszükségleti cikket készít a vevőközönség számára, mint 1953-ban. Ruházati cikkekből 125, varrógépek­ből 197, tűzhelyből 147, kerékpárból 145, bútorból 150 százalékot gyárt le az előző évvel szemben. A mező­­gazdaság fejlesztésére meggyorsult a mezőgazdasági gé­pek és alkatrészek gyártása, lényegesen nagyobb men­­­nyiségű mezőgazdasági szeráru, permetezőgép, lókapa, kukoricadaráló, különféle háztartási cikk és gyermek­játék áru kerül falusi dolgozóknak. A fenti számok azt mutatják, hogy az ipari munkásság szívén viseli a falusi lakosság életszínvonalának emelését, ezt bizo­nyítják a tervek teljesítése és túlteljesítése. Ugyan­akkor munkásosztályunk joggal számít szövetségesére, a dolgozó parasztságra, hogy eredményes munkájuk után a beadás maradéktalan teljesítésével segítsék a párt- és a kormányhatározat végrehajtását. A példamutató gazda Friedrich József szakadáti dolgozó paraszt évek óta mindig példamutatóan teljesíti állam iránti kötelezett­ségét. A községben egyike volt azoknak a dolgozó pa­rasztoknak, akik a kongresszus tiszteletére versenyt kezdeményeztek. A versenyből Szakadat került ki győz­tesen, de az elsők között is első volt Friedrich József, aki példamutatásáért egy kerékpárt kapott ajándékba. Az életből lestük el A kis szobában, a mözsi gépállomáson egy középkorú férfi ül az egyik asztal mellett. Az előtte heve­rő papírhalmazból sonkadarab és kenyér kerül elő s falatozáshoz lát. Nyilván ebédel, de sok lehet a dol­ga, mert az idő nagyon eljárt, hiszen négy óra fele jár. Többen is jár­nak ki-be itt, s mivel már jóval előbb érkeztem, mint az ebédelő, így be sem mutatkoztunk egymásnak. Ismeretlenül hallgattam tehát meg egy igen érdekes és nagyon tanulságos beszélgetést, amely — amint később kiderült — két kommunista közt folyt le. Mindjárt az első szavaknál kide­rült, hogy az ebédelő elvtárs a mö­zsi gépállomás vezető mechanikusa, aki mintegy két hete került vissza iskoláról. A másik beszélgető a gépállomás egyik traktorosa. Mindket­ten a pártszervezet taggyűlésének megkezdésére várnak, s e­közben in­dul meg közöttük az eszmecsere, csak úgy falatozás közben, minden elő­készítés nélkül. — Két hete vagyok már a gép­állomáson. — hallom a vezető me­chanikus hangját, míg magam az egyik könyvben lapozgatok — de megállapíthatom, hogy a munkafegyelemmel nem valami jól állunk. De nem valami nagy gondot fordítanak a traktorosok a karbantartásra sem. — Mindjárt példát is hallok erre, mégpedig a vele beszélgető traktoros rovására. Elmondja neki, hogy ő is, különösen mivel kommunista, na­gyobb gondot fordíthatna gépére. — Kitől tanuljanak, kit kövessenek a többiek, ha nem a párttagokat. — szól a vezető mechanikus. — A trak­toros ötöl-hatol, hogy nem így — nem úgy, de konkrétan is szól a bírálat. — Emlékezzen az elvtárs cs­ak egy kicsit vissza, míg a gépe bent volt forgolódott körülötte, s elfelejtette megnézni, hogy van-e benne olaj? Már kint járt vele a területen, amikor megállapították, hogy alig van benne valami. Súlyos kár szár­mazhatott volna ebből. — Erre már nem volt mit kertelni, s a traktoros nem is apellált. — Igaza van az elvtársnak, de higgje el, csak az elsői évben és most fordult elő ilyesmi velem, de fogadom, hogy nem lesz ilyen többet. — A bírálat azonban tart tovább, de nem úgy, hogy az sértő legyen. Érvek sora hangzik el közben. — Nemcsak az anyag pazarlás miatt fontos a karbantartás gondos el­végzése, nem is a gépállások megszüntetése miatt, hanem inkább a hi­bák következményei miatt. A mező­gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatok sikeres végreha­jtásában, amint ezt a III. pártkon­gresszus is meghatározta, nagy szere­pünk van nekünk gépállomási dol­gozóknak. Ha tehát áll a gép, nem tudjuk jól segíteni a gyors betakarí­tást, óráról-órára több lesz a szemveszteség. Károsodnak a dolgozó pa­rasztok, az ország, de a gépállomás is. Újra csak élénk bólintgatás s az előbbiekhez hasonló fogadkozások hangzanak el a traktoros részéről. Arcán szinte látszik, mennyire meg­bánta könnyelműségét, s hogy men­nyire igyekszik majd ezután kom­munistához méltóan dolgozni. Nem haragudott meg, mert az egész be­szélgetés eszményien, kommunisták közötti valóban emberi hangnemben folyt le. Tanított, nevelt­e rövid tanácskozás, mégha a fő lényege bírálat volt is. Mozgósított is e beszélgetés még jobb eredmények elérésére, s elsősorban a hiba kijavításán kere­sztül. A traktoros átment a másik szo­bába, ahol már többen várták a taggyűlés megkezdését. Most már megpróbáltam a neveket is megsze­rezni, s megtudtam, hogy az értékes beszélgetés Loboda József elvtárs, a mözsi gépállomás vezető mechaniku­sa és Vass Imre elvtárs traktoros között folyt le. Sok-sok ilyen beszélgetésre van szükség életünk minden területén, a hibák kiküszöbölése érdekében. Emberi szóval, meggyőző érvekkel nevelhetik egymást a kommunisták és különösen a vezetők, így tanít­hatják egymást a pártonkívüliek he­lyes nevelésére, mozgósítására is. Ha Loboda elvtárs ilyen felvilágosító, nevelő munkát végez a többi párttagok és a pártonkívüliek között is, akkor kommunista vezetőhöz méltóan dolgozik. Ennek jó eredménye természetesen nem is maradhat el. Nem marad el már most a keny­ércsata idején sem. A bonyhádi földművesszövetkezet nagyobb gondot fordítson a felvásárlásra A földművesszövetkezeteknek — köztük a bonyhádi földművesszövet­kezetnek is — egyik fontos feladata a szabad termelvények felvásárlása és az áruk legrövidebb úton való el­juttatása a fogyasztókhoz. A bony­hádi földművesszövetkezetnek Bony­­hádot, valamint a nagymányoki bá­nyavidék dolgozóit kellene ellátni zöldség- és gyümölcsféleségekkel. A szövetkezet e feladatát azonban nem hajtja végre úgy, ahogyan azt a bá­nyászok és a dolgozók elvárnák tő­lük. A Nagymányokon lévő gyümölcs­ös zöldségbolt hiába rendeli meg a szükséges árut, nem kapják meg. Ugyanígy vannak a mázai és a vár­aljai népboltok is. Még a Bonyhá­­don lévő földművesszövetkezeti bolt is csak néha kap megfelelő men­­­nyiségű árut zöldség- és gyümölcs­­féleségekből. Az nem fedi a valósá­got, hogy nem lehet felvásárolni. Mert hiszen a bonyhádi Dózsa Népe termelőszövetkezet is kínált árut a szövetkezetnek, azonban nem vették át. De ha nem lenne megfelelő men­­nyiségű felvásárolható áru Bonyhá­­don, akkor is van mód a jó ellátásra. A járási felvásárlási irodán keresz­tül lehet igényelni és meg is kap­nák olyan helyről, ahol a felvásárlás nagy, de helyben nem tudják érté­kesíteni. Nagyon fontos, hogy­ a bonyhádi földművesszövetkezet vezetői az el­következendő aratás és cséplési idő alatt okvetlenül megfelelő mennyi­ségű és minőségű áruval lássák el Bonyhádot és környékét. Tegyenek meg mindent a lakosság jó áruellá­tása érdekében. Mert amíg ők pihen­tek, addig a dunaföldvári, a kurdi és még sok szövetkezet nagyon so­kat tett azért, hogy zöldség és gyü­mölcs megfelelő mennyiségben ke­rüljön a fogyasztókhoz. Ha az ember a termelőszövetkezeteket jár­ja, gyakran találkozik olyan hangokkal: ,,nincs jövedelem, nem lehet megélni a tsz-ben.” Ha azonban megnézzük közelebbről, kik beszélnek így, gyorsan meg tudjuk állapítani, hogy azok beszélnek így, akik nem veszik ki részüket a kö­zös munkából. Az pedig természetes, ha valaki nem dolgozik, nincs munkaegysége és a munka­egység után jövedelme sem, így tehát az ilyen elégedetlenkedők saját magukkal szemben lehet­nek elégedetlenek. Aki dolgozik, annak termé­szetesen van is jövedelme. Nézzük meg Boros Györgynek, a szakcsi Új Élet tsz egyik tagjának jövedelmét. Boros elv­társ olyan, hirtelen haragú ember. Ha ,felbor­­solják”, gyakran mondogatja: „Kilépek a tsz­ből”. Ezt azonban a világért sem tenné meg, hiszen jó munkája után szépen­ van jövedelme is. Feleségével dolgozik együtt. Június közepe tájá­ig közel 300 munkaegységük volt. Nézzük meg talán, milyen volt Borosék múlt évi jövedelme. Tavaly 583 munkaegységet értek el s 22 mázsa búzát, 5 mázsa árpát 7 és fél má­zsa burgonyát kaptak munkaegységük után.­­ Ezenkívül még pénz is állt a házhoz. Amikor pedig értékesítették, felesleges terményüket, hoz­zászámítva a háztájit is, mert azon is jó ter­mésük volt, közel 17 ezer forint ütötte marku­kat. Kilencezerért házat vettek, 5000 forintból pedig ruhát vásároltak, még így is maradt pár­ezer forintjuk költőpénznek. Ma büszkén muto­gatják ruhásszekrényüket, és boldogan mondják, hogy a „magunkéban lakunk”. • Borosék mindig kiveszik részüket a közös munkából. Boros elvtárs most is nagyon siet,­­ „hív a munka, sietnem kell, a vörösherét kaszál­juk, mert bizony az még talpon van. Pedig a párttitkár elvtárs régóta sürget bennünket, meg az aratás is itt van a nyakunkon, mindenkinek meg kell fogni a munkát, senki sem lustálkod­hat, meg bizony kevesen is vagyunk egy kicsit. A munkaerőhiányt igyekezetünkkel pótoljuk. Re­méljük, hogy őszre már többen leszünk. Addig is példamutatásunkkal, azután pedig a jövedel­münkkel is fogunk agitálni a szövetkezet mel­lett, mert bő termésre és szép jövedelemre szá­mítunk.” Aki dolgozik, az számíthat is szép jö­vedelemre. Ezt igazolja Boros György példája is. HORVÁTH LAJOS és BALÁZS LAJOS levelezők, Dombóvár, ___ LEVELEZŐSNK ÍRJÁK „Példamutatásunkkal, jövedelmünkkel agitálunk a szövetkezet mellett“ Megjelent az MDP Központi Vezetőség Agitá­­ciós és Propaganda Osztály kiadásá­ban „A cséplőgéptől a begyűjtőhely­re a gabonát!" című brosúra. A kiadvány a mezőgazdasági mun­ka jelenlegi szakaszának két-három kiragadott fontos problémáját veti fel, melyeket konkrét példákkal, adatokkal támaszt alá. Tartalmán keresztül segítséget nyújt a falusi dolgozók számára, hogy könnyebben megérthessék a párt- és kormányha­tározatok végrehajtásának szükséges­ségét. A brosúra olvasása hozzásegí­ti a pártszervezetek népnevelőit, hogy jó agitációs érvekkel segítsék, magyarázzák dolgozó parasztságunk­nak a beszolgáltatás maradéktalan teljesítésének fontosságát. A brosúra beszerezhető a falusi pártszervezeteknél, állami gazdasá­gok, gépállomások és termelőszövet­kezetek pártszervezeteinél

Next