Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

1954 XCXJT­S 11 N A­P C­Ö Nem fontos elmennie a kombájnnak, ha levágja a 100 holdat . . . A több, mint 900 holdon gazdál­kodó kistormási Dózsa termelőszö­vetkezetben több, mint 300 hold ka­lászos vár aratásra. Idén szinte egy­szerre érik be minden aratnivaló s az esős időjárás nagyon hátráltatja ezt a munkát. Ilyen körülmények között bizony alaposan neki kell gyürkőzni, hogy — vállalásukhoz hí­ven — szemveszteség­­ nélkül takarít­hassák be a gabonát. — Sebaj, — mondotta Pintér Dezső, a szövetkezet elnöke néhány héttel ezelőtt. A varsádi gépállomás­tól kapunk egy kombájnt és egy aratógépet. Javasolom, hogy kös­sünk 280 holdra gépi aratási szerző­dést. Ha a kombájn levág 100 hol­dat — tekintettel arra, hogy ez mind­járt csépel is, lényegesen meggyorsul a munka. A Dózsa tsz tagságának jó része azonban nem így gondolkodott. — Nekünk nem kell kombájn, a mi drága terményünkben nem po­csékol! — kiabálták többen is egy­szerre. Még Göblös Mihály munka­csapatvezető is azzal érvelt, hogy a kombájn szétszórja a szalmát, sokat kell dolgozni utána, nem jól csé­peli ki a kalászokat, s a magot ál­landóan hordani és szárítani nehéz feladat. Inkább ne vágjon le egyet­len rendet sem a kombájn. Hason­lóan vélekedett Földes Mihály, Cseh János és még több tsz tag. A „kombájnpártiak” és a kombájn­­ellenesek között hosszú napokon éles vita folyt. Major Miklós agronómus és a tsz elnöke igyekezett meg­győzni a tagokat a kombájnavatás sokoldalú előnyéről. Elismerték, hogy tavaly valóban hallottak rossz kom­bájnmunkáról, amelyik szétszórta a szalmát, de idén ez nem lesz így, mert szalmagyűjtő szerkezettel dol­gozik. Arról pedig nem a kombájn tehetett tavaly, hogy Gyönkön éret­len gabonát vágattak vele és nem forgatták megfelelően a szemet, s csaknem begyulladt a gabona. Az elnök az agronómussal együtt papíron kiszámolta, hogy legkeve­sebb 100 forinttal olcsóbb holdan­ként a kombájnaratás. Ha a Dózsá­nak 100 holdat arat a kombájn, ezzel 10.000 forintot takarítanak meg. Az idei esős időben különösen nehéz fel­adat lesz a learatott gabona behor­­dása és cséplése. A kombájn meg­kíméli a szövetkezetet ettől a nagy munkától. Arról nem is beszélve, hogy a Dózsa tsz gyönyörűen fejlődő 10 holdas dohány­tábláján épp a csép­­lés idején kell megkezdeni az első szedést, ami sok munkaerőt igényel. A hosszas vita után mégis leszer­ződtek 280 hold gépi aratásra s úgy döntöttek, hogy a domb tetején lévő egyenes részt — 100 holdat — a kom­bájn arassa. Igaz, egynéhány tagot nem sikerült teljesen meggyőzni, ők továbbra is kételkedtek a gépóriás jó munkájában. Végre elérkezett a nagy nap: ara­tásra érett a Dózsa tsz 60 holdas árpatáblája, ahol szerdán megjelent a kévekötő aratógép mellett a kom­bájn is. Egy középtermetű, gesztenye barna, gyermekarcú fiatalember magabiztosan ült az acélnyeregben s nagy hozzáértéssel vezette gépét az aranysárga árpatáblán. Ifj. Vigh József mindössze 17 éves, de az elmúlt évben már kombájnt vezetett s 180 holdról aratott­ csépelt gabonát. A télen, jó eredménnyel vé­gezte el a kombájnvezető iskolát Jánosházán, így a tanultakat és a gyakorlati tapasztalatokat egyesítve nagy lelkesedéssel látott munkához. Amikor megkezdte az aratást , mint minden kezdéskor, itt is akadt némi hiba, amit menet közben azon­nal észrevett. Gyors mozdulattal állí­totta le ilyenkor a gépet, kijavította a hibát, s gyorsan tovább folytatta a munkát. A tsz tagok elismeréssel néztek az ifjú kombájnosra, az alacsony tar­lóra, a szépen sorjában rakott szal­makockákra. Nézték a szalmát, de nem találtak benne csépeletlen ka­lászt. A földön, szintén hiába keres­ték az elszórt apró szemeket. Amint előrehaladt a gép s egymásután tel­tek meg a zsákok, úgy növekedett a tsz tagok bizalma a kombájn iránt. „Ügyes kölyök” suttogták egymás között. S amikor elfogyott a 100 üres zsák, a kombájnnak le kellett állnia, a tagok maguk szaladtak zsák után. A vezetőség pedig megígérte, hogy megfelelő mennyiségű zsákról gon­doskodik sürgősen, hogy ezután ne kelljen a gépnek leállnia. Az első napon több mint 5 hold­ról aratott, csépelt a kombájn, de az eső megzavarta a munkát. Csütörtök reggel nagyon vizes volt az árpa s délután, mire felszáradt volna, újból megeredt az eső. A Dózsa tsz tagjai nem töltötték tétlenül ezt a napot. Rendbehozták a 300 négyzetméternyi kombájnszérűt, elsimították a talajt s körülárkolták, hogyha jön az eső, ponyvával betakarják a kiterített szemet, s az árok elviszi a lecsurgó esővizet. Közben arról beszélgettek, hogy azért nem muszáj elmenni a kombájnnak, ha levágja a 100 holdat, arasson addig, amíg erre alkalmas terület akad a Dózsa tsz dombos földjén. Ha az idő engedi, s teljes erővel arat a kombájn, július 15-re árpából, július 20-ra pedig búzából teljesíthetik beadási kötelezettségü­ket, s a gyors beadásért szép kis összeg prémiumot vághatnak zsebre. Ifj. Vigh József pedig — ki tudja hányadszor — részletesen megnézte a gépét, hogy mit lehetne még javí­tani rajta, hogyha felszárad az árpa, azonnal arathasson. Kistormáson kí­vül a varsádi Szabadság tsz-szel szer­ződött még 100 hold aratásra, úgy határozott, hogy 250 holdat arat az idén. Amikor az idő jó, vasárnap is egész nap dolgozik, s addig nem hagyja abba a munkát, amíg körze­tében egyetlen hold kombájnara­tásra alkalmas terület lesz. ARY RÓZA Naevtornvisi Állami Gazdaság 149 mázsával túlteljesítették vágómarha beadásukat Állami gazdaságainkban az elmúlt pár év alatt nagyon szépen kiala­kult az állattenyésztés. Egyre több lehetőség van arra, hogy állami gazdaságaink áttérjenek a minőségi állattenyésztésre. E célból tettem lá­togatást a nagy­tormási állami gaz­daságban, ahol Pelsőczy Árpád ve­zető állattenyésztő tájékoztatott a nagytormási állami gazdaság állat­­tenyésztésének eredményéről és ter­véről. — Én — mondotta Pelsőczy elv­társ —, az alakulástól, azaz 1949-től kezdve irányítom a gazdaság állat­­tenyésztését. Nem jó visszagondolni az elmúlt küzdelemmel teli évekre, arra az időre, amikor 27 darab rossz üszővel és három pár lóval kezdtük meg az állattenyésztés kialakítását. A mai nagytormási állami gazdaság valamikor a jelenlegi juhépusztai törzsállattenyésztő gazdaság egyik üzemegysége volt. Amikor leváltunk tőlük, kaptunk 27 darab üszőt, ame­lyek egy jó szót nem értek. Később sem változott az állattenyésztés képe, bár darabszám szerint gyarapodott az állatállomány. 120 darab üsző, 30 te­hén és 16 pár ló volt az istállóba be­kötve. Ezeket az állatokat az Állat­forgalmi Vállalat diszponálta hoz­zánk, el lehet képzelni, hogy milyen kevés tejet adtak. Az állatok amúgy­ is rossz kondícióját lerontotta még a takarmányhiány és az egészségtelen istálló. Ennek az öt küzdelmes évnek a nyomai még itt-ott ma is megtalál­hatók­ az állatállományban. Az a ki­tartó harc, amit Pelsőczy elvtárs folytatott az állatállomány kialakí­tása érdekében, mégis meghozta gyü­mölcsét. A gazdaság jelenleg 796 da­rab szarvasmarhával, 2592 darab ser­­téssel, 150 lóval és 21 csikóval ren­delkezik. Szívós munkával ma már sikerült olyan teheneket nevelni, mint a 29-es Olga és a 72-es Lencsi, amelyek 4900, illetve 4500 liter tejet adnak évente. Ezzel a két tehénnel fog a nagytormási­ állami gazdaság a budapesti kiállításon is résztvenni. A gazdaság szépen teljesítette, illetve túlteljesítette a félévi szedett vágó­marha beadását is. A terv szerint az első félévben 170 darab marhát kel­lett volna leadni 564 mázsa súlyban. Leszállítottak 170 darab marhát, 713 mázsa súlyban. 500 darab egészévi vírussüldő leadásukból 150 darabot már teljesítettek. A beadási kötelezettségük teljesí­tése mellett igen szép eredmények vannak a mesterséges borjúnevelő­ben. A borjú­nevelőben állandóan 00—70 darab a létszám. Az elmúlt félév alatt egyetlen egy elhullásuk nem volt. Ez a pár adat mind azt bizonyítja, hogy a nagytormási állami gazda­ságban elindult az állattenyésztés a fejlődés útján. Pelsőczy elvtárs sze­rint az idén és az elkövetkezendő években arra fognak törekedni, hogy saját nevelésű növendékállományból alakítsanak ki egy jó termelőképes­ségű, fejlett állatállományt. Ne féljenek az u­jtól a paksi téglagyár égetni A Paksi Téglagyár dolgozói az el­múlt napokban hősies munkát végez­tek. A község felett háromszor ha­talmas zivatar vonult végig. A Sánc-hegyről lezúduló víz és iszap nagy kárt okozott, mert többezer nyerstéglát eláztatott, ezenkívül az eltakarítás a legutóbbi ziv­atar­­ al­kalmával négy napi munkát adott a telep dolgozóinak. Az elmúlt hóna­pokban például 7 munkanap kiesé­sük volt. A sok nehézség ellenére azonban, mégis vannak eredmények, nyers­tégla gyártási tervüket 87 százalék­ban teljesítették az elmúlt hónapban. Sokkal nagyobb a lemaradás az ége­tési tervnél, amelyet 82,1 százalékra teljesítettek, s ezt azonban nem le­het csupán az időjárás viszontagsá­gaival magyarázni. A téglagyár égető kemencéje Ho­ff­­m­arm- rendszer­ű körkemence , amelynél minden technikai berende­­zés beépítése n nélkül­­— egy kis jó akarattal alkalmazhatnák a szovjet rendszerű „Duvanov-féle“ égetési módszert. A Paksi Téglagyárban négy vizs­gázott égető végzi a téglaégetést. Mi az oka annak, hogy szaktudásukat nem használják fel kellőképpen? Az oka, a régi módszerekhez való görcsös ragaszkodás. Túlságosan be­leélték magukat abba ,kár a fárad­ságért, az eddigi kísérletek sem hoz­tak eredményt, ebben a kemencében többet égetni nem lehet­! — mondo­gatják. Erre adott cáfolatot Fischl Jó­zsef elvtárs, aki egy-két hónapja ke­rült a telepre. Igaz nem is fél az ajtó, nem fél a több mun­kától. Bebizonyította, hogy a szén keverésével emelni lehet a kalóriát, s ezzel a minőséget is — mert na­gyobb hőfokon nagyobb szilárdságú a tégla. A kísérlet tehát bevált, így növekedett a tűz sebessége is, nyolc óra alatt 3—4 sorral tudott előre menni ■— míg a régi módszerhez ra­gaszkodó Óvári elvtárs egy sorral ju­tott előre egy műszak alatt. Fischl elvtárs úgy látja , javítani lehetne a munkát a téglarakásnál is. Java­solja, hogy a berakók egyenleteseb­ben rakják a kamrákat, így kisebb a légellenállás. A fűtőharangok helyes kezelésével pedig a füstgázakat, a nyerstégla előre szárítására hasz­nálhatják fel. „Minden terv és javaslat annyit ér, amennyit a gyakorlatban megva­lósítunk azokból“ — mondja a köz­mondás. A Paksi Téglagyárnál is most ez a feladat. Segítsék egymást az égetők, alakuljon ki az égetésnél is az a kollektív szellem, amely a veszély elhárításánál, az iszap elta­karításánál mutatkozott meg. Ne féljenek az úttól, használják fel a jó tapasztalainkat, így ők is felzár­kózhatnak az élenjáróik színvonalá­ra — mert ennek minden feltétele megvan, 7 A jó munkát megérdemelt jutalom követi Az adófizetés éppen olyan törvény és éppen úgy kötelez minden egyes dolgozó parasztot, akár a beadás ma­radéktalan teljesítése. Dunaföldvár dolgozó parasztsága ezt nagyon jól tudja. Nincs is panasz e téren, hiszen a félévi adófizetésüket 121,8 száza­lékra teljesítették. A dolgozó parasz­tok közül csak egy-két jó gazdát em­lítünk meg, ilyen például Jaki Fe­renc 10 holdas is, aki 2075 forint évi adófizetéséből 1045 forintot rende­zett. Vagy Kispál István fehérvári­­úti dolgozó paraszt, ki 2266 forint adójából 2179 forintot már befize­tett. Dunaföldvár község kétségen kívül ezzel az adóteljesítéssel a járás legjobb helyére küzdötte fel magát. Általában az a tapasztalat, hogy ahol az egyik munka jól megy, ott a többi munka miatt sem kell szé­gyenkezni. Ez így is van. Nemcsak az adófizetés szívügye a dolgozó pa­rasztoknak, hanem a begyűjtés és a mezőgazdasági munkák határidőre való elvégzése is. Pögl János 5 holdas dolgozó pa­raszt például már teljesítette jövő évi sertésbeadását. Tavaly is első­nek csépelt és elsőnek teljesítette ga­­bonabeadási kötelezettségét.­­ Az idén sem akarok lemaradni — mon­dotta — és vállalom, hogy 4 mázsa kenyérgabona beadási kötelezettsége­met cséplőgéptől fogom teljesíteni. A mezőgazdasági munkák elvégzésénél­­ is példát mutat Pögl János. 24­00 négyszögöl kukoricáját és 400 négy­szögöl takarmányrépáját háromszor kapálta. Mestyán István 8 holdas dol­gozó paraszt sertés-, baromfi- és tojásbeadási kötelezettségének mara­déktalan teljesítéséért jutalomként egy kukoricamorzsolót kapott. Be­adása mellett azonban nem hanya­golja a növényápolást sem. A megyeszerte meginduló aratás­hoz elsők között csatlakoztak a duna­­földvári parasztok. Katonás rendbe rakott gabonakeresztek az alapos és körültekintő munkát hirdetik. Ré­vész János dolgozó paraszt 800 négy­szögölön befejezte a rozs aratását, sőt a tarlóhántást is elvégezte. Mészáros György már learatta a 3 hold őszi­­búzáját is. A gazda szerint a gyönyö­rű búza 12 mázsa átlagtermést ígér. Az aratás mellett már megindult a borsó cséplése. A bölcskei gépállo­más cséplőgépe, mintegy 10—12 dol­gozó paraszt, közöttük Sürü Imre 5 holdas és Kinti János 12 holdas dolgozó paraszt takarmányborsóit csépelte el. Nagyon szépek ezek az eredmé­nyek, amelyeket a dunaföldvári dol­gozó parasztok eddig elértek. Lelkes munkájukat nem kéri ingyen tőlük az ország. A második 5 éves tervben Duna­­földvár község óriási változáson, át­alakuláson fog keresztülmenni. Egy 16 tantermes iskola fog épülni a Tol­­buchim­ utcában. A Kossuth Lajos­­utcáiban egy 4 tantermes iskola épí­tését­­ vették tervbe. Épül egy nép­fürdő és egy gőzfürdő is. Tervbe vet­ték a vezetékes rádió beszerelését, továbbá körülbelül 5 kilométeres út­szakaszon a németkéri bekötőút le­­kövezését, a község főútvonalának parkosítását, fásítását, új ártézi kutak építését, a villanyhálózat kibővíté­sét, SZTK kirendeltség létesítését és 3 kétemeletes bérház építését. Egyszóval Dunaföldvár község la­kossága sok mindent kap jó munká­jáért. Ezek a tények arra ösztönzik a község valamennyi lakóját, hogy még jobban dolgozzék, még többet termeljen, ezzel is kifejezze háláját a dolgozó nép államának. A papírgyűjtő hónap eredményei Több, mint három hete tart a pa­pír- és a textilhulladékgyűjtés or­szágszerte. Megyénk dolgozói arról tettek tanúságot, hogy megértették a papírgyűjtés fontosságát, amely je­lentős famegtakarítást jelent a nép­gazdaság számára. Begyűjtési tervet eddig 134.5 százalékra teljesítettük. A járások között első a dombóvári 168 százalékával, a második helye­zést a szekszárdi járás szerezte meg tervének 149.2 százalékos teljesítésé­vel. Megyénk öt járása jóval túltel­jesítette előirányzatát, azonban az átlagot erősen lerontja a paksi járás, amely mint sereghajtó, mindössze 88,6 százalékot ért el. A papírgyűjtés és a textilhulladék gyűjtése élénk visszhangra talált a lakóterületeken, ahol 3.177 kilogramm papír gyűlt össze, de a hivatalok is megértették a papírgyűjtés fontosságát. A Tolna­megyei Terményforgalmi Vállalat például 10 mázsa papírt vitt a szek­szárdi MÉH-telepre. Az iskolaév befejeződött ugyan, de az úttörő fiatalok is lelkesen kive­szik részüket a papírgyűjtésből. So­mogyi Andor bonyhádi úttörő 106 kilogramm papírt gyűjtött, amiért 53 bélyegpontot kapott. Szekszárdon Komád Márta, húga Éva és Szij­­jártó Juliska jelvényes fémgyűjtők vezetnek, akik már a fémgyűjtő hó­napban is — nagyszerű eredményt értek el — most szintén kitűntek jó munkájukkal, mert több, mint 100 kilogramm papírt és 70 kilogramm rongyot gyűjtöttek. Rendet a szekszárdi Népfürdőben! Szabadságom egy részét Szekszár­don töltöm. Itt tartózkodásom ideje alatt többször ellátogattam a Nép­fürdőbe (strandfürdő). Azonban már a második napon szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a fürdőben tűr­hetetlen, mondhatnám botrányos ál­lapotok uralkodnak. Sorozatos lopá­sok fordulnak elő, s ennek megaka­dályozására semmit sem tesznek. A férfiöltöző fogasakkal ellátott termé­ben például a vetkőzők ötletszerűen oda akasztják ruhájukat, ahová akar­ják. S mivel állandóan jönnek-men­­nek, az a legtöbbször nyitva van. A kabinos közben a női oldalra is kénytelen átmenni, öltözködőkre nem ügyel senki, így a fogason függő ruha és egyéb holmi szabad préda tárgya lesz. A felügyelő kabinosnak fogalma sincs (az adott körülményeik között nem is lehet), hogy aki öltöz­ködik az a saját, vagy éppen más­nak a ruhájával bíbelődik-e? Ki is jelentették, amikor e sorok írója egy vadonatúj zokni károsult­jaként panaszt tett, hogy a fogaso­kon elhelyezett ruhákért nem vállal­hatnak felelősséget. S mintegy vi­gaszként elmondták, hogy eltűnt már onnan nagyobb érték is. A fővárosi strandok jó példával szolgálnak az ilyen ruhafogasos rendszerű öltöző ruháinak elhelyezésére. Egyszerű drót ruhaakasztó alumínium szám­mal van ellátva, a számnak azonos mását a fürdőző kapja meg. Eltávo­záskor a leadott szám ellenében a kabinos adja ki a ruhát, de idegen soha nem megy a ruhák közé, így a kabinos is felelősséget vállalhat a beadott ruhákért. Csodálom, hogy ezt a jól bevált módszert a szekszárdi stranfürdő vezetősége nem vette át, nyilván helytelenül értelmezett sze­mélyzet-takarékosságból, vagy talán vétkes gondatlanságból. A magam és többszáz dolgozótár­sam, valamint azok munkás és diák fiai nevében (akik leginkább veszik igénybe az olcsóbb fogást) kérem ha­ladéktalanul teremtsenek rendet a Népfürdőben! Vezessék be a fentebb javasolt módszert! Gyors, megnyug­tató és eredményes intézkedéssel szüntessék meg a rendetlen állapo­tot, hogy a fürdőbe ellátogató dol­gozó zavartalanul élvezhesse a vá­rosban lévő egyetlen uszoda hűs vi­zének jótékony hatását. Gáncsov Károly ált. isk. tanár. Olvasd a minden számot. Elmél­eti fejlődésedet segíti »1611

Next