Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-03 / 156. szám

/ T ftolai YtLla PROÍmfö&TESfi?Élettem&r A MAI SZAMBÁN: Külpolitikai hírek (2. o.) — Megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot a földművesszövetkezetek és a kis­ipari termelőszövetkezetek (2. o.) — Agronómusok jó munkája — a bő termés záloga (3. o.) — Állatállomá­nyunk fejlesztésének alapja a pillangós takarmány­termelés (3. o.) — A törvény szigorát alkalmazzák a munkafegyelem lazítói ellen (3. o.) — Kulturális hírek Bonyhádról (4. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 3 Ku­ltúragitáción­król Az agitáció jelentőségéről, szüksé­gességéről felesleges beszélnünk, ezt már nem szükséges bizonyítani. A felvilágosító szó, a példamutató tett százakat ragadhat magával, akár hazafias kötelességteljesítésben, akár valamely munka szorgalmas, idő­beni elvégzésében. A felvilágosítás és a példamutatás mellett, amely részben a népnevelőkre, részben az élenjárókra, de valójában mindenki­re vonatkozik, nem szabad megfeled­keznünk a kultúragitációról sem, amely ha jóakarattal, ízléssel és kel­lő időben alkalmazzuk, feltétlenül olyan eredményes, mint az előző ket­tő. Végeredményben mindenfajta kulturális tevékenységnek egyben agitálni is kell valamilyen ügy ér­dekében, hiszen új, hamisítatlan, tiszta kultúránk tulajdonképpeni lé­nyege a szórakoztatva tanítás. Az elmúlt évben a különböző ren­dezvények száma mellett örvendete­sen megnőtt az úgynevezett csasz­­tuska-brigádok köszöntéseinek szá­ma is. A különféle szakkörök is se­gítették a kultúragitációt, ahol vol­tak és megfelelő irányítás mellett dolgoztak. Szemléltető agitációs esz­közökkel mozgósítottak a soron lévő mezőgazdasági feladatok időbeni el­végzésére, — több, kevesebb siker­rel. Gyakran igen ötletes készítmé­nyekkel elevenítették fel a már-már lanyhuló versenyszellemet. Az idén valahogyan úgy állott a kultúragitáció kérdése, hogy talán nem is szükségesek a köszöntőbri­gádok, mert feleslegesen zaklatják a dolgozókat, meg aztán most a tar­talmas, művészi értékű kultúrmun­­kára kell törekedni, hiszen ezt tűzte célul az új kormányprogramon is. A művészet pedig ilyen vonatkozás­ban általánosan elterjedt — nem ép­pen egészséges — felfogás szerint a háromfelvonásos operetteknél kezdő­dik. Hát ez nem egészen így van. A kormányprogramm helyes irányú, fel­felé ívelő utat mutatott a kultúrmun­­kának is és ezen belül a kultúragi­­tációnak. Mindenekelőtt azt rögzít­sük le, hogy a köszöntőbrigádok munkáját nem szabad megszüntetni. Feltétlenül voltak hibák az elmúlt nyáron ezen a vonalon, de sok jól hasznosítható tapasztalat is adódott. Ne dobjuk félre ezeket, új módsze­reinkkel együtt alkalmazzuk őket. A minőségre és egyáltalán a szóban for­­gó agitációra legtömörebben és leg­­világosabban Leszjuk elvtárs, a nemrégen hazánkban járt szovjet kulturális küldöttség tagja ad vá­laszt: „Keveset adjunk, de azt jól, csak megfelelő helyen és megfelelő léppen, hogy a dolgozó, akinek szól, feltétlenül érezze a megbecsülést és ha azt érzi, akkor munkánk gyümöl­csözni fog.“ Igen, adjunk keveset, szépet és tartalmasat, de nem semmit. Nehe­zen képzelhető el, hogy ha a bony­hádi kultúrotthon zeneiskolájának valamelyik növendéke hegedűvel a hóna alatt, kedves dallammal kö­szönt be egy élenjáró gazdához, azt ne fogadnák szívesen, vagy bárki mogorva, elutasító arcot vágna, ami­kor vasárnap délelőtt csapódik a kis­ajtó és vidám, mótásajkú fiatalok csoportja érkezik köszönteni, üdvö­zölni a példamutatást és a példa­mutatót. Miért van az mégis, hogy megyénk igen sok községében, köz­tük olyan nagy községben, mint Bátaszéken, a növényápolás idején egyetlen élenjáró gazdát sem köszön­töttek? Az aratás, cséplés időszakában ilyen nem fordulhat elő. Széles kör­ben kell alkalmazni az életrevaló kezdeményezéseket, mert vannak ilyenek. Tamásiban például vasár­naponként a község hangoshíradóján keresztül „Mi történt a héten“ cí­mű színes műsort adnak. Ez néhány szellemes köszöntőből, versenyérté­kelésből, zene- és énekszámokból te­vődik össze. A megyei tanács népművelési osz­tálya is új módszereket tervez a kul­­túragitációs munka megjavítására. A helyi népszokások alkalmazásával, aratóbálok rendezésével, munkacsa­patok közötti sportversenyek rende­zésével próbál új színt, elevenséget vinni a megszokott, s már-már sab­lonszerűvé vált agitációba. A mezőgazdasági szakelőadások, amelyek egy-egy mezőgazdasági tár­gyú kisfilm kíséretében történtek, még mindig időszerűek és az eddigi tapasztalatok alapján kedveltek is, tehát nem szabad félbehagyni szer­vezésüket. A szemléltető agitáció sem elvetendő módszer. A kultúrhá­­zakban működő szakkörök szelleme­sen agitáló képein és különböző szemléltető készítményein keresztül igen hatásosan lehet népszerűsíteni, ami arra érdemes. Itt kell megemlé­kezni a szekszárdi járási kultúrott­hon képzőművész szakköréről, amely­nek tagjai megyei jelleggel bíró me­zőgazdasági kiállítást készítettek. A kiállítás anyaga vándorol megyénk falvaiban, jelenleg Bonyhádon van. Ezenkívül ígéretet tettek a szakköri tagok, hogy mintaplakátokat készí­tenek a megye többi kultúrotthonai részére, hogy a tavalyi sematikus plakátok helyett ízléses, szép és ag­­­ratív készítmények kerüljenek a dol­­­gozók elé. Nem régi, de már elég gyakran alkalmazott módszer, hogy a külön­böző kultúrrendezvényekre tisztelet­­jegyet küldenek egy-egy élenjáró dolgozónak. Ilyenkor külön rigmus­sal és az előadás ajánlásával köszö­nik, illetve dicsérik meg illetékesek a meghívottak jó munkáját. A rigmusbrigádok minőségi szín­vonalának biztosítása érdekében jó lenne egységbe fogni a megye tehet­séges rigmus íróit, a szereplésekbe be kell vonni a legjobb művészeti csoportok tagjait is. Sokat segíthet­nek mindebben a pedagógusok. A mözsi pedagógus népművelési ügy­vezető például olyan kiváló kultúr­agitációt fejt ki, hogy módszeres sokszorosításra érdemesek. Ha kultúrmunkásaink lépést akar­nak tartani az élet, a lázas munka ütemével, akkor bizony ki kell né­hányszor a munkahelyre is látogat­niuk, a tarlóra, vagy a cséplőgépek­hez. Ilyenkor természetesen a dol­gozók pihenőidejét kell rövid, ked­ves műsorral kellemessé tenni. Kultúrmunkásainknak nem szabad elszakadniok az élettől, az életet pe­dig most az új kenyér jelenti. Sem­mi esetre sem szabad lebecsülni a kultúragitációs munkát, mert annak művészi színvonalra emelése még sokkal komolyabb és jelentősebb fel­adat, mint egy háromfelvonásos ope­rett előadása. Jó eredményt csak a színes-lélek­­kel végzett munka hozhat. Éppen ezért kedvvel, céltudatosan lássanak hozzá az előttük álló feladatok vég­rehajtásához kultúrmunkásaink, ve­zetőik pedig a legjobb tudásuk sze­rint szervezzenek, irányítsanak. Az eredmény megéri a fáradságot. Learatták az ősziárpát a csurgói üzemegységben A­z alsóleperdi állami gazdaság csurgópusztai 99 ^ üzemegységében június 26-án reggel nagy volt a sürgés-forgás. Beérett az üzemegység ősziár­pája és a dolgozók az aratás megkezdéséihez készü­lődtek. Jól felkészülve, a kaszák pedig kiélesítve vár­ták ezt a napot. Nem is tartott sokáig ez az aratás, 29-ére már be is fejezték a 28 hold őszi árpa aratá­sát“ — legalább is Molnár József így írja levelében. Ne gondolja azonban senki­ ,hogy az üzemegység vezetősége erre a célra külön munkásokat fogadott, nem, az üzemegység kertészei és kocsisai fogták meg a kaszanyelet, hogy kivegyék részüket az aratásból. Papp György és Kadlicskó Gyula kocsisok ebben a munkában is megállták helyüket, ők vezettek végig­­ az árpa aratásában, s mindketten 171 százalékos napi teljesítményt értek el, így egynapi keresetük fejen­ként 83.33 forint volt. A két kaszás után Tévald Er­zsébet és Zrínyi Ilonka marokszedők szedték a ren­det. Ők is 171 százalékos teljesítményt értek el, napi keresetük 69.99 forint volt. Z­­rínyi Ilonkának jól jött ez a munka, de meg is állta derekasan a helyét. Alig 16 éves, ta­nítónőképzőbe jár. Most szünidejét tölti és ezt az időt használta ki, hogy egy kis pénzt is keressen. — Tévald Erzsébetnek sem jött rosszul a jó kereset, így mindketten megfogadták, hogy a búza aratásából is kiveszik részüket, mégpedig azok után a kaszások után szedik a rendet, akik után most az árpa aratás­kor szedték. Kollár György és Szabó Ferenc is kiváló munkát végeztek. Kollár György a kévekötözésben teljesített 171 százalékot és keresett naponta 83.33 forintot. Sza­bó Ferenc pedig a köteleket terítette. Ezzel a munká­val 64.06 forintot keresett egy napra. n ícséret illeti a kertészeti dolgozókat is. Hiszen 10 kaszával vettek részt az aratásban és va­lamennyien 137 százalékra teljesítették napi normáju­kat. Amikor pedig végeztek az árpa aratásával, meg­fogadták, hogy kiveszik részüket az üzemegység terü­letén lévő embermagasságú búza aratásából is. Verseny a paksi Vörös Sugár és a dunaföldvári Alkotmány tsz-ek között A dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezet kedden befejezte 100 hold kukoricájának harmadszori kapálását. Mindezek mellett cukorrépájukat, napra­forgójukat is háromszor megkapálták, és feltöltöget­ték 26 hold burgonyájukat. A termelőszövetkezetben nagy változás történt Tóth József volt csendőr kizárá­sa óta. Az ellenség kizárása óta megváltozott a mun­kához való viszonyuk a tsz-tagoknak. Ma már meg­vetéssel fordulnak a kizárt ellenség felé és jó mun­kával bizonyítják be, hogy jövedelmező a termelőszö­vetkezet és biztos jövőt ad a becsületes termelőszö­vetkezeti tagoknak. A napokban, amikor a paksi Vörös Sugár terme­lőszövetkezet versenyre hívta ki termelőszövetkezetü­ket örömmel fogadták a tsz-tagok a versenyfelhívást és megfogadták, hogy a paksi Vörös Sugár termelő­­szövetkezet versenyfelhívását kiegészítik, s az alábbi versenypontok szerint dolgoznak a gazdasági év be­fejezéséig. „Csatlakozunk a 30 mázsás kukorica, a 100 má­zsás burgonya és 200 mázsás cukorrépa termelési moz­galomhoz. Ennek elérése érdekében kukoricánkat szük­ség szerint legalább háromszor kapáljuk és kultiváto­­rozzuk. Cukorrépánkat négyszer kapáljuk, a burgo­nyát pedig kétszer töltögetjük. Az aratást a szem­veszteség megakadályozása érdekében viaszérésben kezdjük, s a megkezdéstől számított 10 mun­kanap alatt befejezzük. Kenyérgabona termésünk behordását az aratás befejezése után 8 nap alatt elvégezzük. Aratás után a tarlót három napon belül felszántjuk és leg­később július 25-ig 72 holdon elvégezzük a másod­vetést. Gabonacséplésünket tíz munkanap alatt befe­jezzük és beadási kötelezettségünknek közvetlenül a cséplőgéptől teszünk eleget. A vetőszántást október 20-ig, őszi vetéseinket pedig október 30-ig befejezzük, összes terményünk betakarítását október 30-ig elvé­gezzük. Az őszi mélyszántást pedig november 15-ig elvégezzük1" — hangzik a dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezet versenyvállalása. A parhanti Felszabadulás tsz: Tizenegy mázsás átlagtermést Tárunk Termelőszövetkezetünk a tavaszi munkálatok menetében mindig élen­járt. 13 hold takarmány- és cukor­­répánkat négyszer kapáltuk meg. 200 mázsás, vagy még ennél is ma­gasabb átlagtermést akarunk elérni, de tudjuk, hogy ezt csak jó talaj­műveléssel lehet. Éppen ezért és azért is, mert okultunk a múlt év hibáiból, a kukorica negyedik kapá­lását is elvégeztük. Pedig ez sem kis terület, mintegy 60 holdat tesz ki. A l­ő hold napraforgónkat há­romszor, a gyapotot pedig negyed­szer kapáltuk már meg. A növény­­ápolás mellett a szénabetakarítást sem hanyagoljuk el, 66 hold széna­termésünket már betakarítottuk,­­ így nyugodtan várjuk az aratás m­­eg­kezdését, ami e hét végére be is fog következni. Az 5 hold mustárunk már beérett, de az őszi árpa aratá­sát is megkezdjük a hét utolsó nap­jaiban. Bátran nézünk az aratás elé. Az idejében elvégzett növényápolás és az agrotechnikai eljárások alkalma­zása meghozta gyümölcsét, nem­csak kapásaink fejlődnek szépen, de az őszieknél is jó közepes termés­re számíthatunk. Holdanként leg­alább 11 mázsás átlagtermést vá­runk, de lehet, hogy ennél is több lesz. Cseri Lajos Aparhant, Felszabadulás tsz Megkezdték a cséplőgépek kihuzatását a hőgyészi gépállomás dolgozói „A hőgyészi gépállomáson most nagy a forgalom. Folyamatban van a cséplőgépeknek a területre való kiszállítása. A cséplőgépekkel ter­mészetesen az erőgépek is kivonul­­­nak a cséplés megkezdésének színi helyére és ott várják a nagy csata, az aratás, cséplés és egyéb munká­latok megkezdését" — írja levelé­ben Trick Ferenc, a gépállomás párttitkára. A levél további sorai arról szólnak, hogy az elmúlt va­sárnap, mintegy 20 gépállomási dol­gozó és a vezetőség növényápolási munkán voltak a mucsi Vörös Zász­ló termelőszövetkezetben. Jól jött ez a kis segítség a tsz-nek. Hogyne jött volna jól, hiszen 10 holdon végezték el a növényápolást a gép­állomás dolgozói. Bonyhádi vörös tarkákat, bogyiszlói fűszerpaprikát, szőlőt, gyümölcsöt és különböző növényeket visznek Tolnából a mezőgazdasági kiállításra A TOLNA MEGYEI állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok nagy érdeklődéssel készülnek az őszi mezőgazdasági kiállításra. Bony­hádi vörös-tarka teheneket, biká­kat, szőlőt, gyümölcsöt és külön­böző növényeket visznek Tolnából Budapestre. Az állattenyésztésről híres ma­­docsai Igazság termelőszövetkezet három minta­tehene mellett még három termelőszövetkezet és hat egyénileg dolgozó paraszt tehenei képviselik a kiállításon a bonyhá­di vörös tarkákat. Ott lesz Jauk Mihály kakasdi egyénileg dolgozó paraszt, 27 literes Narancs nevű tehene és Fülöp István Pirosa Zombáról, amelyiknek 6150 kiló az évi tejhozama. Nakról, Szakosról és más tős­gyökeres állattenyésztő községből 17 egyénileg dolgozó paraszt biká­ja lesz látható a kiállításon. Köz­tük Bodonyi János tabódi egyé­nileg dolgozó paraszt Palkója, amelyiket külalakjával, szárma­zásával és különböző jótulajdon­ságaival bátran nevezhetjük az eredeti magyar vöröstarka bikák mintaképének. A TENGELICI PETŐFI tsz-ből fehér hússertés anyakocát, a zom­­bai Vörös Csillagból, a kistormá­­si Dózsából és Kölesdről az egyé­nileg dolgozó parasztoktól szintén fehér hússertés növendék kano­kat visznek. Emellett több birkát, legkorn és sárga magyar tyúko­kat, pekingi kacsákat, bronz és mexikói pidykákat, valamint nagy fajta fehér ludakat visznek ter­melőszövetkezetekből. Elviszik a dunakömlődi Szabadság tsz 6,5 kilós anyalibáját, amelyik 37 to­jást adott ez év tavaszán és ebből 36 kisliba él. az Állatok mellett gyü­mölcsöt és különböző növényeket is szállítanak fel Tolnából.­­ A bonyhádi Dózsa Népe tsz kiváló minőségű búza mellett a kiállí­tás „Talajhasználat és vetésforgó” című részlegéhez ad értékes kép­es természetbeni anyagot, amelyik bemutatja a jó és rossz elővete­­mény hatását. A medinai Béke tsz burgonyát visz, amiből tavaly 150 mázsát termeltek holdanként. A zombai Béke tsz tavaly 200 mázsán felül termelt cukorrépát holdanként, idén pedig 250-et vál­lalt. Ők cukorrépával szerepelnek a kiállításon. A híres bogyiszlói fűszerpaprikából Szente Pál élen­járó paprikatermelő mutatja be termését. Bodó József bonyhádi egyénileg dolgozó parasztnak pe­dig a kukoricáját láthatják az ér­­deklődők, amiből tavaly 60 má­zsát takarított be holdanként. —* Szekszárd környékéről bort, sző­­lőt, almát, körtét s egyéb gyü­­mölcsöt és növényt szállítanak az őszi mezőgazdasági kiállításra.

Next