Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-27 / 203. szám

2 I Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke levelet intézett René Cotyhoz, a Francia Köztársaság elnökéhez Berlin (MTI): Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, augusztus 23-án levelet inté­zett René Cotyhoz, a Francia Köz­társaság elnökéhez. Wilhelm Pieck a levélben többek között a követke­zőket írja: “ Attól a mély gondtól áthatva, hogy a Nyugat-Németország újrafel­­fegyverzésére és revansháború kirob­bantására irányuló politika, amelyet az Adenauer-kormány agresszív erők nyomására folytat, teljesen hamis és veszélyes nézeteket válthat ki a francia nép körében a német nép igazi akaratáról, a Német Demokra­tikus Köztársaság elnökeként köz­társaságunk békeszerető állampolgá­rai, valamint Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin békeszerető lakossága nevében a következő megállapítások­kal fordulok Önhöz, mint a Francia Köztársaság elnökéhez és ezzel a francia néphez: — A német nép ellenzi Adenauer politikáját, a felfegyverzés és a hábo­rús előkészületek politikáját. A né­met nép nem akar háborút, hanem békében és barátságban kíván élni a francia néppel éppen úgy, mint valamennyi más néppel.» — A német és a francia népnek egyaránt érdeke az európai béke biz­tosítása, amely mindkét állam érde­keit szolgálja. Van út, amely vala­mennyi európai állam igazi biztonsá­gának megteremtéséhez vezet. Ez az út: összeurópai kollektív biztonsági egyezmény életrehívása, amely annál előbb létrejön, minél aktívabb mó­don veszik a béke ügyét saját kezük­be az érdekelt népek! — Nyugat-Németország újrafelfegy­verzése megakadályozza Németország egységének helyreállítását. Németor­szág demokratikus alapon történő­­ újraegyesítése nélkül viszont nem kerülhet sor az európai béke komoly biztosítására. Ezért a francia, a né­met és valamennyi európai nép bé­keerőinek érdekében remélem, hogy a francia nemzetgyűlés sohasem ra­tifikálja majd a bonni és a párisi szerződést. A történelmi tapasztalat arról ta­núskodik, hogy a német militarizmus nagy veszély Franciaország számára, és hogy a német militarizmus feltá­masztása a legveszedelmesebb ka­landokba vonná be Franciaországot, Németországot és más európai álla­mokat. — Meggyőződésem, hogy a békesze­rető Franciaország támogatja majd a német népnek a békeszerződés mi­előbbi megkötésére vonatkozó kíván­ságát, mert a békeszerződés szava­tolná az egységes és egyenjogú, va­lamennyi európai állammal jószom­szédi viszonyban élő Németország békés és demokratikus fejlődését.­­• A Franciaország és Németor­szág békeszerető erői közötti baráti megegyezés szempontjából nagy je­lentőséggel bír a kölcsönösségre és mindkét fél előnyeire épülő gazda­sági és kulturális kapcsolataink fej­lődése. Ezt a fejlődést megakadályoz­ná az európai védelmi közösségi szerződés, amely mind Németország, mind Franciaország nemzeti függet­lenségének elvesztését vonná maga után. — Biztosíthatom Önt, Elnök Úr, és a francia népet, hogy a Német Demo­kratikus Köztársaság minden módon ápolja majd a béke­­ gondolatát és minden eszközzel igyekszik a béke­szerető­ erők befolyását egész Német­országban fokozni úgy, hogy a nyu­gatnémet militaristák képtelenek le­gyenek Franciaországra politikai nyomást gyakorolni és új revans­­háborút előkészíteni. A vietnami központi egyesített fegyverszüneti bizottság közzétette július 29-től augusztus 20-ig végzett munkájáról szóló jelentését eredményét jelenti. Az egyezmény konkrét formában szögezi le a sza­bado­nbocsátás helyének, időpontjá­nak és módozatainak kérdéseit. A fegyverszünet módozatait szin­tén tisztázták és nagyszámú egyez­ményben fektették le. Augusztus 13-tól 20-ig három egyezményt kötöttek meg, egy ideig­lenes katonai demarkációs vonal ki­jelölésének módozatairól, a demili­­tarizált övezetek kijelöléséről, mind­két fél csapatai átcsoportosításának határidejéről, időleges átcsoportosítá­­si övezetek meghatározásáról Közép- Vietnam számára és a Francia Unió haderőinek nyújtandó légi segélyről.1 Peking (Új Kína): A vietnami köz­­ponti egyesített fegyverszüneti bizott­ság a Vietnami Tájékoztató Iroda útján szerdán beszámolt július 29- től augusztus 20-ig végzett munkájá­ról. A bizottságnak e huszonkét nap során legélénkebben vitatott két fő­kérdése a hadifoglyok és a letartózta­tott polgári személyek szabadon bo­­csátása, valamint a fegyverszünetnek Vietnam egész területén való meg­valósítása volt. A hadifoglyok és letartóztatott pol­gári személyek szabadon bocsátásáról szóló, augusztus közepén aláírt egyez­mény az értekezlet egyik legnagyobb Francia lapok Mendes-France nemzetgyűlési beszámolójáról Párizs (MTI): Valamennyi francia lap foglalkozik Mendes-Franca mi­niszterelnöknek a nemzetgyűlési bi­zottságok előtt tartott beszámolójá­val. A jobboldali Parisien Liberé véle­ménye az, hogy „Mendes-France szerdán világosan állást foglalt a ra­tifikálás ellen.“ A lap szerint­­­ ezid­á­­ig ugyanis kétségek voltak a minisz­terelnök igazi szándékait illetően, de úgy látszott, hogy az európai védel­mi közösség híveinek oldalára állott. A brüsszeli konferencia, az az ellen­ségesség, amelybe e konferencián a miniszterelnök ütközött és az a ke­serű szájíz­, amelyet onnan magával hozott, előidézte magatartásának ma megállapítható megfordulását, vagy legalábbis új irányba való fejlődé­sét. Mennes-France ma már az euró­pai védelmi közösség alapeszméjét, vagyis a nemzetfölöttiség gondolatát ítéli el.. Az EVK legbuzgóbb propagandis­tája, a Le Figaro is azt hangoztatja, hogy ,,Mendes-France felfedte az európai védelmi közösség iránti el­lenséges érzületét." A polgári Combat a miniszterel­nöknek a parlamenti bizottságok előtti beszámolója után valószínűnek tartja, hogy a nemzetgyűlés — ha­csak előre nem látott kezdeményezé­sek nem történnek — elveti majd az európai védelmi közösség ratifikálá­sát. A l'Humanité e cím alatt számol be a miniszterelnök kijelentéseiről­ . Mendes-France beszámolója meg­erősíti: az európai védelmi közösség a hazaárulás eszköze.“ Az amerikai megszállók el akarták fojtani a nyugatnémetországi dolgozók bérküzd­e­mét Berlin (MTI). Az Amerikai Egye­sült Államok nyugatnémetországi főbiztosságának két tisztviselője szerdán­ felkereste Walter Freitagot, a Szakszervezeti Szövetség elnökét és közölte vele, hogy abban az eset­ben, ha a közüzemi, szállítási és köz­lekedési dolgozók szakszervezete or­szágos sztrájkra szólítja fel tagjait, az amerikai megszálló hatóságok él­nek majd a megszállási statútumban biztosított beavatkozási jogukkal. Az amerikai főbiztosság a meg­szállási szabályzat harmadik cikke­lyére alapozza nyílt fenyegetését. Ez a cikkely kimondja, hogy „a meg­szálló hatóságok szükség esetén rész­ben vagy egészben átvehetik a vég­rehajtó hatalmat.“ Harold Slassen nyilatkozata (MTI). Mint a londoni rádió jelen­téséből kitűnik, az Egyesült Álla­mok bizonyos mértékben csökken­tette azoknak az árucikkeknek lis­táját, amelyeknek Kelet-Európába szállítása tilos. A kiviteli korláto­zások feloldása nyolcvan, eddig til­tott árura vonatkozik. Harold Slassen, az amerikai kül­földi gazdasági műveletek hivatalá­nak vezetője csütörtökön kijelentet­te, hogy a korlátozások egy részéi­nek megszüntetése „csupán az euró­pai kommunista országokra vonat­kozik, s Amerika továbbra is kor­látozza a Kínába irányuló szállítmá­nyokat.“ NAPC6 A brazíliai helyzet ••• NEW YORK A* Impreosa­ Popular cmfi brazí­liai lap augusztus 21-én közölte a Brazil Kommunista Párt főtitkárá­nak, Prestesnek nyilatkozatát. Pres­­tes a brazíliai politikai válságot ele­mezve felhívja a figyelmet arra, hogy a fasiszta tábornokok egy csoportjá­nak — az amerikai imperializmus csatlósainak — vezetése alatt állam­csínyre kerülhet sor. Az amerikaiak elégedetlenek a bra­zíliai helyzettel és tétovázás nélkül a bűnös akciók útjára lépnek, hogy az országban zavart és nyugtalansá­got keltsenek s ezzel megkönnyítsék az államcsíny végrehajtását. Jelenleg a legfőbb veszély az úgy­nevezett „Demokratikus Unió" tagjai sorába tartó 1­6 politikusoktól indul ki, akik cinikusan „ellenzéknek" te­tetik magukat és kapcsolatban állnak a fasiszta tábornokok csoportjával. Prestes befejezésül így ír: „Ha a demagógok és fasiszta tábornokok a brazilokat egymás ellen akarják uszí­tani, akkor mi tudni fogjuk, hogyan válaszoljunk. Határozottan síkraszál­­lunk mindazok oldalán, akik készek harcolni alkotmányunk védelmében.“ PÁRIZS Mint az AFP jelentéseiből kitűnik, Brazíliában továbbra is zavaros a helyzet. A kormány kísérleteket tesz, hogy az elnökváltozás okozta zavar­gások ellenére helyreállítsa a rendet. Szerdán Rio de Janeiroban nagy­szabású tömegtüntetés volt. Az ös­­­szegyűlteket a koradélutáni órákban a városi repülőtér környékére szorí­tották, de ez csak fokozta a tünte­tést. A délutáni órákban támadást in­téztek a légügyi minisztérium épüle­te ellen. NEW YORK Café Filho elfoglalta Brazília el­nöki székét. Az új elnök Eduardo Gomez tábornokot nevezte ki lég­ügyi miniszterré. De Costa tábornok továbbra is hadügyminiszter marad. A Vargas kormány összes többi mi­nisztere benyújtotta lemondását. Az Associated Press hírügynökség washingtoni tudósítója jelenti, hogy Café Filho-t, Brazília új elnökét hi­vatalos washingtoni körökben „olyan embernek tartják, aki már régóta baráti érzelmeket táplál az Egyesült Államok iránt.“ A tudósító rámutat, hogy Café Fil­ho többször kijelentette: A brazilok­nak nem kell félniök az amerikai tő­kebefektetésektől, amelyek — Filho szavai szerint — elősegítik Brazília fejlődését. 1954. AUGUSZTUS 21 Új világ épül a Távol-Keleten Tang Ku új kikötő Tiencin mélyvíz­ hajóforgalmát szolgálja. A ki­kötő a Haiho folyó torkolatánál fekszik és kulcspozíciót tölt be észak és északnyugat Kína tartományainak hatalmas hátországai forgalmá­nak v­íziúton történő lebonyolításában. A kikötő 160 km-re fekszik Pe­­kingtől, Kína első mesterséges kikötője. Két hullámtörő gát védi és vasútvonal köti össze Kína 7 legfontosabb fővonalával. Motorkocsi ít­irakása egy hajóról úszód­arú segítségével. Lengyel szakértők nagy segítséget nyújtanak az északkoreai vasút­hálózat helyreállításánál. A brit munkáspárti küldöttség csütörtökön befejezi pekingi látogatását és Sanghajba utazik London (MTI). A londoni rádió közlése szerint a Kínában tartózkodó munkáspárti küldöttség csütörtökön befejezi pekingi látogatását a város polgármestere által adott fogadással. A küldöttség tagjai csütörtökön Sang­hájba utaznak és később elválnal egymástól. Attlee Ausztráliába és Új-Zélandba utazik, míg a küldöttség többi tagja Japánba megy. Martin Roda Becher — egy 9 éves svájci kisfiú. Egy eléggé felnőtt svájci kiadóvállalat mégis kiad­ta a 9 éves kisfiú „Das wahre Leben“ (Az igazi élet) című verseskötetét. Három éve, amikor Mar­tin még csak hat éves volt, Bécsben már kiad­ták műveit. Alexandr Frey felnőtt kritikus ma­gasztaló cikkében méltat­ta ezt az eseményt a „Na­tional Zeitung“ című ba­­seli lapban. Legújabban a ..Der Spiegel“ című nyu­gatnémet folyóirat fi­gyelmét­­ keltette fel Mar­tin Becher „a múzsák gyerm­eke...“ A folyóirat, nehogy ol­vasóit, kétségben hagyja afelől, mivel gazdagította ez a kilenc esztendős „ős­tehetség“ a kapitalista vi­lág ultramodern irodal­mát, idéz Martin Becher verseiből és prózai mű­veiből. „Repnekműként“ tálalja például „A rendőrség fel­repül az égbe“ című köl­teményt. A versikében a nap ráesik a földre. Az emberek jajveszékelnek. „De hírre megjelenik a rendőrség, régesrég el­égett minden. Csak a rendőrök maradtak ép­ségben. Erre fel elindul­nak az égbe ...“ Az utolsó versszek emigyen szól: Kedveseim nagy csodál­kozásukra Mégis azt látták, Hogy a csillagokon újra megjelentek az embe­rek, Csak ezek mind rendőrök voltak. Higgje el az olvasó, hogy a fordításban nem sikkadt el az eredeti mű ,sajátszerűsége". Martin Becher verseiben ugyanis nincs se rím, se ritmus, se értelem. Ez a szóhal­maz minden nyelven egy­formán „sajátszerű.“ Martin Becher prózai műveiből is adunk egy kis ízelítőt: „Éjjel“ című írásában Hans szülei rab­­lójelmezben álarcos bál­ba mennek. Hans otthon­marad. Fél a rablóktól, s amikor szülei hajnali négy óra tájt keresztül­osonnak szobáján, vi­gyázva, hogy fel ne éb­resszék, (persze, félelmé­ben nem alszik­, 5 abban a hitben, hogy rablók, egy üveggel fejbevágja apját. A „mű“ tanulsága az utolsó mondatból tűnik ki: „Hansnak ma nem kell iskolába mennie, mert szülei ágynak dőltek és nem tudnak ráparan­csolni“. Részlet a „csodagyerek“ „A nyugodt kutya“ című írásából, amely a „Der Spiegelében jelent meg. ..A kutya az utcán sétált és túlságosan nyugodt volt ahhoz, hogy akár egy han­got is kiadjon. Néha meg­állt és pukkadásig itta magát. Gazdája el akarta adni 50 schillingért. A kutya is el akarta adni a gazdáját 50 schillingért. De aztán mind a ketten elhatározták, hogy egyik sem adja el a másikat...“ A beavatatlan olvasó ezek után azt hihetné, hogy a svájci kiadóválla­lat és a német „Der Spiegel“ — bolondok háza Akiknek azonban vala­melyes fogalma van a mai nyugateurópai „mű­vészbarátok“ erkölcsei­ről, az kitalálja, hogy a kilenc esztendős Martin „műveiben“ éppen a tel­jes értelmetlenség tetszik a svájci kiadóvállalatnak és a nyugatnémet folyó­iratnak. A már említett Alexan­der Frey svájci kritikus szerint Martin Becher­­.olyan nyelvi formákba öltözteti fantáziáját, ame­lyeknek „csengését“ mi, akiket köt a nyelvtan és az értelem, „nem értjük“. A kis költő az idők szép­séges messzeségébe távo­lodik el... Úgynevezett „hibái“ a terra incogni­ta“ birodalmában csodá­­atos felfedezésekre ve­zetnek rá bennünket.. . Egyszóval a nyelvtan és az értelem hiánya az idők szépséges messzesé­gébe vezet el... Az em­beriség évezredek fárad­ságos munkájával ismerte fel a művészi alkotás törvényeit, évezredek hos­­szú során át mindig a megfelelő szavakat keres­te gondolatai és érzelmei kifejezésére. És most jön Alexander Frey, aki fel­fedezte, hogy a nyelvtan és az értelem korlátja a művészetnek­ . Ha az ő mértékével mérjük ,az irodalmat, természetesen a csecsszopót is lángel­mének kiálthatjuk ki. Csak rá kell fogni sírásá­ra, hogy az a költészet gyöngyszeme... Az utóbbi időben ros­­­szul megy Nyugat-Euró­­pa irodalmi szélhámosai­nak. Széles tömegek kez­denek rájönni, kiknek hasznos az értelemtől, a logikától és a nyelvtan­tól „mentes“­, művészet. A mindenható pénzeszsákok hűséges szolgái a nyugat­európai irodalmi sznobok, ezért mindenféle csalafin­ta fogáshoz folyamodnak. Ezúttal egy kilenc eszten­dős gyereket használnak fel spekulációikhoz. Az sem egészen mel­lékes, hogy a­ „csodagye­rek“ szülőapja, Ulrich Becher, maga is az ultra­modern nyugati­ művészet művelője. ’Színmű- és novellaíró. Ebből­­ követ­kezőleg a kis Martin Becher felnőtt módon rossz novellái és versei korántsem a gyermeki fantázia, hanem sokkal inkább a ferde nevelés termékei. Victor Hugo „A nevető ember“ című regényében egy „comprachicos“-­ban­da kisgyermekeket rabol. Az elrabolt gyermekekből torzító műtéttel id­ősbor­­zonga­tó lárvákat csinál­nak. Napjaink­­ com­pra­­chicosai“ épp ilyen, kö­­nyörtele­nek. Csak ők nem a testet, hanem a lelket torzítják el. Jlél&kmívyezak Irta : L. Cs. Or na ja

Next