Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-28 / 204. szám
1954. AUGUSZTUS 28 NÄPDÖ A dunaszentgyörgyi gépállomáson javult a munka, de a feladatok maradék nélküli teljesítése többet követel A dunaszentgyörgyi gépállomás vezetői és dolgozói 1949 óta, — a gépállomás fennállása óta — sok nehéz feladatot valósítottak meg. A hozzá fűzött reményeket azonban eddig csak részben váltotta be a gépállomás. 1949 óta még egyetlen alkalommal sem teljesítette tervfeladatát. Sok normálhold szántással, vetéssel, gépi kapálással, gépi aratással adósa maradt a termelőszövetkezeteknek, a környék egyénileg dolgozó parasztjainak. Az adósság egyik évről a másikra növekedett. Egyesek már szinte természetesnek vették, hogy a gépállomás egyetlen alkalommal sem teljesítette szerződésileg vállalt kötelezettségét. Mindezt a felsőbb szervek vezetői leginkább azzal indokolták, hogy alacsony a vezetés színvonala, ezért nem tölti be hivatását a gépállomás. Ebben volt is igazság. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat ezen is segített. A gépállomás élére az agrártudományi egyetemről küldte a párt Faludi Imre elvtársat, aki minden kétséget kizáróan képes irányítani egy olyan nagyjelentőségű szocialista szektort, mint a gépállomás. A régi vezető gazdászt is más területre helyezték át, helyettes új főagronómus, Somogyi elvtárs irányítja a szakmunkát. A műszaki gárdát is átszervezték. Ebben az esztendőben tehát lényegesen jobb körülmények között láttak munkához a dunaszentgyörgyiek. Minden feltétel megvolt ahhoz, hogy megszerezzék a tekintélyt. Mert hiszen, nem kell ezt tagadni, hogy a gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezeti tagok nem érezték a gépállomás segítségének hatását. Nem nyilatkoztak elismerően sem a vezetőkről, sem a dolgozókról, nem láttak segítőtársat a gépekben. Ezt a tűrhetetlen állapotot meg kellett szüntetni, mert a termelőszövetkezetek terméseredményeinek növelése parancsolólag megköveteli, hogy a gépállomás jobban dolgozzon, mint az elmúlt évben. Viszonylag jobban is dolgozik, mint eddig. Tavaly például a világért sem „engedte át“ az utolsó helyet senkinek. Ebben az évben sokat változott a helyzet. A dunaszentgyörgyieknek 1954 elején sikerült átadni az utolsó helyet másnak, azóta nem is volt utolsó a gépállomás. De első sem. A tavalyihoz képest sokat javult a munka, de a feladat maradék nélküli teljesítése sokkal többet követelt. Hiszen a gépállomás, — annak ellenére, hogy jobban dolgozik, mint tavaly, — ebben az évben sem teljesítette eddig előírt tervfeladatát. A gépi-kapálási tervet 48.2, a gépiaratási tervet 48.8, a tarlóhántási tervet 32.4 százalékra teljesítette. Tehát egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy Dunaszentgyörgyön most már minden rendben van. Szó sincs róla! A közvetlen elvégzésre váró őszi mezőgazdasági munkák ideje alatt sok mulasztást kell pótolni, sok hibát jóvá kell tenni. A feladat maga világos, 6.998 normálhold traktormunkát kell elvégezni november 15-ig. Egy-egy erőgépre ebből 340 normálhold jut. Nem lesz ezt könnyű teljesíteni, de minden különösebb megerőltetés nélkül lehet, és kell is teljesíteni. Naponta egy gépnek mindössze 5 hold talajmunkát kell elvégezni. Ezt mindenképpen kell teljesíteni, hiszen egy traktornak két műszakban, — ami egy huszonnégy órán belül van — 8,2 normál hold talajmunkát kell elvégezni. Ahhoz, hogy ez a feladat tejesítve legyen, sok mindenen kell sürgősen változtatni. Mindenekelőtt a pártszervezet munkáját kell megjavítani. Mert a tervek nemteljesítésének eddig is az volt a legfőbb oka, hogy egyes traktorosok kevés felelősséget éreztek munkájukért. És még az elmúlt napokban is megtörtént Németkéren, hogy a traktorosok egyszerűen megtagadták a munkát. Tehát elsősorban feltétlenül a pártszervezet nevelő munkájára van itt szükség. Meg kell értetni a traktorosokkal, hogy a jövő évi jobb termés érdekében minden percet ki kell használni. És ha ez szép szóval nem megy, akkor a gépállomás vezetőségének, pártszervezetének felelősségre kell vonni a traktorosokat, mert nem engedhető meg, hogy valaki minden indok nélkül ne dolgozzon. A dunaszentgyörgyi gépállomás pártszervezetének ehhez a munkájához a paksi járási pártbizottságnak is több segítséget kell adni. Mert eddig bizony a járási pártbizottság munkatársai legszívesebben elkerülték a gépállomás portáját. Mint a dunaszentgyörgyi vezetők mondják, a pártbizottság munkatársai közül csak nagy ünnepen lehetett valakit látni. A futó látogatásoknak, a villám-instruktori szerep megjátszásának is véget kell vetni. A párt paksi járási bizottság végrehajtó bizottsága éppen olyan felelős a dunaszentgyörgyi gépállomás munkájáért, mint a gépállomás vezetői. A felelősségre pedig most különösképpen nagy szükség van. Hiszen csaknem teljes egészében a gépállomáson múlik, hogy a hatósugarába tartozó termelőszövetkezetek milyen gabonatermést takarítanak be jövőre. A termelőszövetkezetek összes őszi vetéseinek talajelőkészítő munkáit a gépállomás végzi. A vetési munkálatokat pedig a gépállomás kihelyezett agronómusa irányítja. Nem kell ezek után különösképpen magyarázgatni, hogy milyen felelősség nyugszik a dunaszentgyörgyi gépállomás kollektívájának és a párt paksi járási bizottság vezetőinek vállán. A feladatok nagyok, de nem megvalósíthatatlanok. A gépállomás és a termelőszövetkezet összefogása, a pártszervezet jó munkája, a kommunisták példamutatása biztosíték a nagy feladat elvégzésére. Ha minden egyes vezető és dolgozó látja, hogy a gépállomáson javult a munka, de a feladatok maradék nélküli teljesítése többet követel, — és ennek szellemében dolgozik, — akkor az év végén nem kell szégyenkezni, hogy megint adósai maradtak a termelőszövetkezetek tagjainak, az egyénileg dolgozó parasztoknak és a dolgozó népnek. Megváltozott az élet a kölesdi Kossuth tsz-ben em lepődik meg és nem csodálkozik senki azon, ha hírt hallanak arról, hogy községükben az egy, vagy két termelőszövetkezet mellé egy harmadik is alakul. Nem nagy port felverő dolog ez, ha dolgozó parasztok, vagy földnélküliek és iparos szakmabeliek elhatározzák, hogy ezután egy közös célért dolgoznak együtt, gondot és örömet megosztva. Mi azonban ne térjünk észrevétlenül napirendre afelett, hogy Kölesden tavaly tavasszal megalakult a Kossuth termelőszövetkezet. Ezek az emberek 7973 tavaszán elhatározták, hogy alakítanak egy termelőszövetkezetet, megpróbálják a közös gazdálkodást. Nagyon találó az a közmondás, hogy „minden kezdet nehéz.” Nehéz is volt ennek, a még gyermekcipőben járó tsznek az első tapogatózó lépései. Nehéz volt azért,mert a földterület kisezer darabban, szétszórtan hevert a kölesdi határban. És így bizony nagyon nehéz volt a sok kis parcellán a kukoricát ■ megkapálni. őszintén szólva nem is jutott rá idő. Félnapok mentek el kocsikázással, amíg elérték egyik táblától a másikig. Egyszóval ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Kossuth tsz tagjai között napirenden voltak a kisebb villongások, nézeteltérések, aminek az lett a következménye, hogy egypár család évvégén kilépett. De voltak belépő tagok is, és úgy látszott, mintha kezdene a munka egyenes kerékvágásba haladni. Ment is volna, hiszen ősszel betagosították a több, mint 200 hold területet, amelyet 19 család művelt.nnek a 19 családnak az igyekezetét, megfeszített munkáját azonban éppen a tsz akkori elnöke Kimiti József nem méltányolta. Álljunk meg egy szóra és nézzük meg főhősünket, Kimiti Józsefet, a tsz-elnököt. Előhangnak csak annyit, hogy már lemondott elnöki tisztségéről és kezdi élni egyéni életét. Kimits József nem éppen a legtisztább kezű valaki, akinek nem egyszer vándorolt zsebébe egypárszáz forint illegálisan a tsz kasszájából. Az ő lelkiismeretét azonban mindez nem izgatja. A fődolog nála az, hogy a bank kiutalja azt a bizonyos TOO forintot, amelyet „tiszteletreméltó” főhősünk valahogy nem tudni miért, de elfelejtette odaadni annak az iparosnak, akit megilletett volna. Nem is olyan régen, alig 2 hónappal ezelőtt Kimits József nagylelkűen lemondott. Úgy látszik látta, hogy a tagság ki is nyitotta szemét és észrevette az ő becsületesnek éppen nem mondható munkáját. Lemondott, és a tagság elfogadta. Kimits József azonban ha elnök nem lehet, úgy látszik tag sem akar lenni, mert beadta kilépési nyilatkozatát. Annak idején 6 és fél hold földdel ment a tsz-be és ezt a földet persze most majd ki akarja vinni. Kimiti József csavaroseszű ember, aki már tagosításkor gondolt magára és így saját 6 és fél hold földjét nem tagosította be. E hét egyik napján azután kibújt a szög a zsákból. Kimiti József megmutatta igazi arcát Mivel ő ki fog lépni és gazdálkodni, szántani, vetni akar, ezért szüksége van igoerőre is. Hogy neki nincs, — ez nem okozott külön problémát, igénybe vette a tsz két más ökrét és illdberek elment, hogy felszántsa a jövendőbeli saját földjét. Iitt csak ennyit egyelőre a volt elnökről. Most pedig nézzük csak, hogyan is áll a kölesdi Kossuth tsz tagsága ma, akiket már Brenner György elvtárs vezet. — Én tudom — mondotta a tsz-elnök, — hogy ez a tsz meg fog erősödni, és ősszel a zárszámadás után sokkal biztosabban fogunk a tél és a következő év elé nézni. Előlegként 3 kiló kenyérgabonát tudunk osztani. Tudnánk most többet adni, de visszafizettük azt a tartozást, amit tavaly kapott a tagság. Tavaly még nem építkeztünk, az idén pedig építünk egy 16 férőhelyes sertésfiaztatót és egy 40 férőhelyes sertéshizlaldát. Takarmányunk lesz, nagyon szépnek mutatkozik a kukorica. Harminc hold lóhere területünkről pedig annyi szénát tudtunk és tudunk betakarítani, ami bőven elég lesz a 30 darab szarvasmarha, 3 pár ló és 2 darab csikó részére. És még e héten megkezdjük a silózást, 200 köbméter silót akarunk készíteni. A silózással egy időben pedig megkezdjük a trágyakihordást is. Jövőre még jobb és több termést akarunk betakarítani. Jóerű bizakodás árad Brenner György elvtárs minden egyes szavából. ő tudja, hogy az alakulás után erősen próbára tett termelőszövetkezeten rövidesen „behegednek a sebek.” És azután mindenképpen erős és ütőképes lesz a Kossuth tsz ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra gondolkodás nélkül leszámoljon az olyan emberekkel, akik nem a tsz megerősítését, hanem gyengítését tekintik céloknak, / i s Egy mintagazda tanácstag A nap lassan már elérte a koppányszántói dombok peremét, amikor a községen kívül úgynevezett „Katlan völgyben" értem. A kiskapuban beszélgető asszonyoktól és gyermekektől érdeklődöm, hogy melyik házban lakik Koszorús János. — A községi tanácstag«* keresi, ugye? — kérdezi az egyik asszony. Még ki sem mondtam az igent, a másik asszony máris újságolta, hogy mintagazda lett. Megköszöntem a tájékoztatást és mentem tovább. A falun kívül gyönyörű helyen fekszik Koszorús János lakóháza. — Amíg odaértem azon gondolkoztam, hogy miként köszöntsem Koszorús János tanácstagot és mintagazdát. Hangos köszönésemre egy fiatal asszony jött az udvarra, aki éppen végzett az állatok esti etetésével. Megkérdeztem tőle, hogy jó helyen járok-e, mert Koszorús János mintagazdát keresem, mosolygós arccal válaszolta, hogy igen, utána leültetett a pitvarban. — Beszélhetnék-e Koszorús Jánossal? — kérdezem a fiatal asszonytól, a nagykónyi gépállomás cséplőgépe mellett mint etető dolgozik, s csak késő este jön haza. Beszélgetésünk közben egy 3 éves kisfiú és egy 5 éves kislány simult az anyjához. Koszorúsné szeretettel ölelte magához a két gyermeket. Kérdéseimre elmondta: 8 hold földön gazdálkodnak, a földet saját erejükből munkálják meg. Hárman szokták végezni a mezőgazdasági munkálatokat. Beszélgetésünkbe belekapcsolódott idős Koszorús János is, aki akkor jött ki az istállóból az állatok mellől. — Három tehenünk van — újságolta. — Ezek a tehenek a segítőtársak a 8 hold föld megmunkálásában. Azt már nem kellett mondania, hogy a kisgazdaságban milyen egyéb háziállatok vannak. Saját szememmel láttam az ólban a disznókat, a karámban a birkákat, a ketrecben pedig a nyuszikat. De ezek mellett a sok apró jószág is megragadta a figyelmemet, mely csaknem ellepte az udvart. Az elmondottak és a látottak alapján újabb távbeszélők bekapcsolása, a Jánosnénak sok dolga lehet a háziállatokkal. Mégis szorgalmasan kivette a részét a mezőgazdasági munkákból is. Különös gondot fordítottak azok elvégzésére. A beadási kötelezettségüknek is időben tettek eleget. Megérdemelték hát a mintagazda jelvényt. Koszorús János azonban nemcsak a mezőgazdasági munkákban állja meg a helyét, hanem mint tanácstag is jól dolgozik. Jó munkája nyomán került be a tanács tagjai sorába, ahol jó népnevelő munkát végez, rendszeresen áttanulmányozza legújabban megjelent rendeleteket és azokat ismerteti dolgozó társaival. Szereti is őt mindenki a községben. Lassan alkonyodni kezdett, elbúcsúztam. Szép emlékekkel jöttem el Köszörűséktől, akik boldog családi életet élnek kis otthonukban. Ilyen tanácstag, mint Koszorús János, kevés van a községben, de bizonyára meg fog szaporodni a számuk, mert Koszorús János példamutatása mindenkit jobb munkára ösztönöz. Ezen gondolkoztam, amikor beérkeztem a faluba, s az egyre sötétedő alkonyatban láttam az egymást követő tehenes és lófogatos gazdákat, amint a mezőről hazafelé igyekeztek. Magyarszéki József Tamási Önköltségcsökkentés a postán Négy megye körzeti postahivatalainak értekezlete Augusztus 23-án négy megye (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) körzeti postahivatalainak forgalmi és műszaki vezetői a Baranyamegyei Pártbizottság kiküldötte, a postás pártszervezet titkába, a szakszervezet területi bizottság elnöke és a postavezérigazgatóság kiküldöttei jelenlétében Pécsett értekezletet tartottak. Az érekezleten pártunk III. kongresszusa által megadott irányelvek alapján Somfai János elvtárs, az igazgatóság vezető helyettese számolt be az igazgatóság eddigi önköltségcsökkentés eredményeiről és hibáiról. A beszámolóban feltárta azokat a hiányosságokat, melyek kiküszöbölése a posta vezetőségének és összes dolgozóinak legközelebbi döntő feladata. Somfai elvtárs hangsúlyozta, hogy a dolgozó nép életszínvonala és ezzel a postás dolgozók életszínvonala is csak azáltal emelkedhet, ha a termelékenység állandó növelése mellett önköltségünket is tervszerűen csökkentjük. — Az eddigi munkákból — mondotta — éppen a tervszerűség hiányzott, mert volt ugyan egyes területen eredményünk, de ez legtöbbször nem öntudatos munka eredménye volt. Feladata a postaigazgatóság dolgozóinak, hogy a II. félévben behozzák az I. félév lemaradását, mely csaknem 400 ezer forint költségtúllépésben nyilvánul meg. A beszámoló után az értekezlet a két fő szakmai ág szerint (forgalom, műszak) folytatta részletes megbeszéléseit. Az igazgatóság által összeállított 20 pontos önköltségcsökkentési tervjavaslatot részleteiben is megtárgyalták, és egyeseket elhagyva, másokat kiegészítve foglalták össze azokat a legfontosabb intézkedéseket, melyek nyomán az önköltségcsökkentésnek jelentkeznie kell. A legfontosabb intézkedések: A műszaki szolgálatban a használt anyagok fokozottabb felhasználása, a felesleges áramkörök lebontása útján távbeszélő igények kielégítése, a postaforgalmi szállítási eszközök fokozottabb igénybevétele műszaki szállításokra, mely által fuvarköltségmegtakarítást lehet elérni. A kiküldetési költségek 30 százalékkal való csökkentése, az elfekvő anyagok felkutatása és felhasználása, vagy más szerv rendelkezésére bocsátása. Forgalmi vonalon a kerékpár és motorkerékpár javítási költségeinek csökkentése, a bútorok, irodaeszközök szükségességének felülvizsgálása és a nélkülözhetők más szerv részére történő átengedése. A szállítási költségek csökkentése, a költségesebb magánszállítások megszüntetése és a MÁVAUT, vagy a saját kezelésbe vétele. A gépkocsikkal történő szállítás célszerűbb megszervezése, a hírlapmozgóposta késése esetében taxinál olcsóbb, de kielégítő szállítási eszközök igénybevétele, a kiküldetési díjak 30 százalékos csökkentése. Kártérítést előidéző okok kiküszöbölése, a kölcsön író- és számológépek szükségességének felülvizsgálása és még több kisebb jelentőségű intézkedést kell tenni az önköltség csökkentése érdekében. A tervezett intézkedésekkel a II. félévben 600 ezer forintos önköltségcsökkentést érhet el a postaigazgatóság. Az értekezlet résztvevői abban a biztos tudatban tértek haza az értekezletről, hogy pártunk 111. kongresszusa iránymutatása alapján — az intézkedési tervekre támaszkodva és a dolgozók tömegeinek a bevonásával — elérik a tervezett önköltségcsökkentést, mellyel nagyban hozzájárulnak életszínvonalunk további emeléséhez. Beszélgessünk könyvekről... A Szépirodalmi Könyvkiadó a közeljövőben kiadja Aristophanes: Vígjátékok című művét. Ebben az évben ünnepli a Béke Világtanács és az egész haladó emberiség Aristophanesnek, az időszámítás előtti 5. században élt nagy görög vígjátékírónak emlékét. Az ebből az alkalomból megjelenő kötet „Adalabeliek“-et és a „Lysistratá‘"-t adja az olvasó kezébe, Arany János fordításában. A kötetet műmellékletek díszítik. • ........... /