Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-17 / 194. szám

2 Táviratváltás a Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házának elnökei és az angol parlament két házának elnökei között MORRISON ÚRNAK, AZ ALSÓHÁZ ELNÖKÉNEK LORD SIMONDSNAK, A LORDOK HAZA LORDKANCELLÁRJÁNAK LONDON, NAGY-BRITANNIA A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa szeretne hozzájárulni a Szovjetunió és Nagy-Britannia népei közötti kap­csolatok további megjavításához és ezért tisztelettel meghívja az angol parlament mindkét házának tagjait, hogy küldöttségileg látogassanak el a Szovjetunióba. Hálásak lennénk, ha meghívásunk elfogadásáról érte­sítenének és közölnék küldöttségük Szovjetunióba érkezésének alkalmas időpontját.I A VOLKOV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi tanácsának elnöke V. LACISZ a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nemzetiségi tanácsának elnöke VOLKOV ÚRNAK, A LEGFELSŐ TANÁCS SZÖVETSÉGI TANÁCSA ELNÖKÉNEK LACISZ URNAK, A LEGFELSŐ TANÁCS NEMZETISÉGI TANÁCSA ELNÖKÉNEK Moszkva Rendkívül hálás vagyok szívélyes meghívásukért, amelyben azt indít­­ványozzák, hogy parlamenti küldöttségünk utazzék a Szovjetunióba. Az alsóház tagjai nevében a meghívást boldogan elfogadom. Javas­lom, hogy a látogatásra szeptember végén, vagy október elején kerüljön sor . MORRISON az alsóház elnöke. VOLKOVNAK, A LEGFELSŐ TANÁCS SZÖVETSÉGI TANÁCSA ELNÖKÉNEK LADISZNAK, A LEGFELSŐ TANÁCS NEMZETISÉGI TANÁCSA ELNÖKÉNEK Moszkva Rendkívül hálás vagyok meghívásukért, amelyben indítványozzák, hogy parlamenti küldöttségünk utazzék a Szovjetunióba. A Lordok Háza tagjainak nevében a meghívást boldogan elfogadom. Javaslom, hogy az utazásra szeptember végén vagy október elején ke­rüljön sor. SIMONDS, a Lordok Házának lordkancellárja. ­­eh­­u beszéde Új-Delhi (MTI) Nehru, India mi­niszterelnöke és külügyminisztere India függetlenségének hetedik év­fordulója alkalmából beszédet mon­dott. India — mondotta Nehru — meg­szabadult az idegen uralomtól, de maradt még néhány kis beékelt te­rület, amelyet fel kell szabadítani. E területek lakossága rövidesen él­vezni fogja a szabadságot, mert In­dia elhatározta felszabadításukat és nem mond le arról, amíg végre nem hajtja. „Örökre elmúltak azok az idők — fűzte hozzá a miniszterelnök — ami­kor egy ország egy másikon ural­kodhatott és azok, akik ezt az időt meg akarják hosszabbítani, nem ér­tik meg a század szellemét és India akaratát".­­ A portugál területek kérdéséről szólva hangsúlyozta, hogy a Goa ügyének békés rendezése próbakő lesz, mert megmutatja, hogyan lehet a gyarmatosítás kérdését békés ren­dezéssel megoldani. Nenni nyilatkozata Róma (TASZSZ). Húsz évvel ez­előtt, 1934. augusztus 17-én írták alá az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt akcióegységé­­ről szóló egyezményt. Ezzel az év­fordulóval kapcsolatban az Avanti Pietro Nenninek, az Olasz Szocialis­ta Párt főtitkárának nyilatkozatát közli. Nenni a többi között megállapítja, hogy az akcióegység politikájának megvalósítása alapján, különösen az 1948—1953. közötti időszakban sike­res ellenállást lehetett tanúsítani az olasz reakciós körök politikájával szemben. A m­unkanélküliek száma Philadelphiában 120.000 főre emelkedett Newyork. A newyorki Daily Wor­ker­ közlése szerint csupán Philadel­phiában 120.000 ember van munka nélkül. A munkanélküliek mintegy 50 százaléka 25 éven aluli fiatal. A lap megállapítása szerint igen nehéz, szinte teljesen lehetetlen feladat a fiatalok számára munkát találni a városban. Brasilia volt hadügy­minisztere a népek kölcsönös megértéséért Montevideo (TASZSZ). Az Ultima Óra című lap közli, hogy Estilac Leal tábornok, volt brazíliai hadügymi­niszter, Brazília második katonai övezetének parancsnoka Sao Paulo­­ban tett nyilatkozatában az atom- és hidrogénbomba eltiltása mellett fog­lalt állást. Hangsúlyozta, hogy felül kell vizsgálni „a nyugat és kelet kö­zötti nemzetközi kapcsolatokat“, hogy meg lehessen teremteni a köl­csönös megértést és a békés együtt­élést. NAPE Ø Csou En-laj fogadta a brit munkáspárti küldöttséget Peking (Új Kína) Csou En-laj, a népi közigazgatási tanács elnöke va­sárnap délelőtt Pekingben fogadta a brit munkáspárt küldöttségének tag­jait. A fogadás után ebéden látta vendégül a küldöttséget, amely a kínai népi külügyi intézet meghívá­sára érkezett a Kínai Népköztársa­ságba. Fogadás Phenjanben Korea felszabadulásának kilencedik évfordulója alkalmából Phenjan (TASZSZ) Korea felsza­badulásának kilencedik évfordulója alkalmából­ a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság Minisztertanácsa augusztus 15-én este fogadást rende­zett. A fogadáson Kim Ir Szen beszé­det mondott. Fogadás a Koreai Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén Moszkva (TASZSZ) Korea felsza­badulásának kilencedik évfordulója alkalmából Lim He, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete augusztus 15-én fogadást rendezett. A fogadáson megjelent N. A. Bul­­ganyin, L. M. Kaganovics, M. Z. Szaburov, Sz. P. Bescsev, A. F. Zaszjagyko, A. G. Zverjev, I. G. Kabanov, A. J. Visinszkij, G. K. Zsu­­kov és a Szovjetunió Politikai, gaz­dasági és kulturális életének szá­mos kiemelkedő személyisége. Angol kü­ldöntés érkezett a moszkvai mezőgazdasági kiállításra Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumának meghívására vasárnap angol küldött­ség érkezett a moszkvai mezőgazda­sági kiállításra. A küldöttséget Sir James Scott Watson, az angol föld­művelési minisztérium tudományos tanácsadója vezeti. A küldöttség tag­jai tudósok, mezőgazdasági szak­emberek. A bonni kormány kedden rendkívü­li ülést tart Berlin (MTI). A nyugatnémet kor­mány kedden a szabadságát megsza­kító Adenauer kancellár elnökleté­vel rendkívüli ülést tart. A rendkívüli minisztertanács na­pirendjén a John-ügy és az „európai védelmi közösségi“ szerződés módo­sítására tett francia javaslatok kér­dése szerepel. 1954 AUGUSZTUS 17 Ipari nagyhatalom lesz Kína A Hab folyó hídja építés alatt középdél-Kínában, Ilangjang és Han­kow között. Ez a folyó fontos rész a Jangce folyam hídépítéseinek ha­talmas hálózatában. Ha a hidak felépültek összekötik az 1220 km-es Peking Hankow vasútvonalat és az 1102 km-es Hankow-Kanton vasút­vonalat egyetlen fővonallá.­t| Képen: A Han folyó hídjának pillérei építés alatt.­­ A yuineni olajmezők Kína legnagyobb olajközpontja északnyugaton, mely az állam által előirányzott, első negyedéves tervét főbb vonalaiban túlteljesítette. Két új olajforrás kezdte meg működését és több új olaj­kút van feltárás alatt. Képen: az olajfinomító A japán nép az atomfegyver betiltását követeli Sanghaj (TASZSZ). Mint a „Kiondoncsuszin“ japán hírügynök­ség közli, Hirosima­ megyében — amelynek fővárosa ellen kilenc év­vel ezelőtt az amerikaiak atomtáma­dást intéztek — kilencszázezer a tö­megpusztító fegyverek betiltását kö­vetelő aláírást gyűjtöttek. Hirosima­­megye lakói a tizenhét kötetnyi alá­írást tartalmazó petíciót az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez küldik el. Az Egyesült Állam**!* politikája és Fran­ciaoesKás­ érdekei A francia parlamentre és kor­­mányra erős nyomást gyako­rolnak, azzal a szándékkal, hogy az „európai védelmi közösségről” és az u. n. „európai hadsereg” felállításá­ról szóló szerződés sürgős ratifikálá­sára kényszerítsék. Ez a nyomás első­sorban Washingtonból indul ki, de Washingtonnak kezére játszanak azok a francia reakciós körök is, amelyek az amerikai agresszív poli­tikát tekintik irányadónak. Az „európai védelmi közösségiről szóló szerződés ratifikálásával szem­ben igen erős az ellenállás. Az Egye­sült Államok vezető körei azonban arra számítanak, hogy sikerül ezt az ellenállást megtörniök. Ebből a célból a legerősebb nyomást gyako­rolják a francia parlamenti képvise­lőkre és Franciaország közvélemé­nyére. A „Libération“ c. lap adatai szerint csupán az „európaisták“ plakátjaira, brossúráira és más meg­nyilatkozásaira több százmilliárd frankot irányoztak elő. Az amerikai vezető körök és bon­ni partnereik olyasmit akarnak rá­kényszeríteni a francia népre, ami sorsára végzetes lehet. A párizsi szerződés értelmében a Franciaor­szágra háruló kötelezettségek ször­nyű veszélyt tartalmaznak: azt, hogy a revansvágyó Nyugat-Németország „hidegen bekebelezi“ Franciaorszá­got. Amellet, mint­ ismeretes, ez a szerződés a nemzetközi biztonságot és az európai békét is fenyegeti. A szerződés legfőbb célkitűzése az, hogy törvényesítse Nyugat-Németor­szág militarizálását és feltámassza a Wehrmachtot. A bonni köztársaság vezető körei hivatalosan arról be­szélnek, hogy a szerződés hatályba lépésének első időszakában 550 ezer főnyi, majd 2-3 év múlva 800 ezer főnyi hadsereget állítanak fel. Theodor Blank, Nyugat-Németország hadügyminisztere bonni diákok előtt tartott beszédében kijelentette, hogy a legközelebbi években „60 német hadosztály létesül.” Ehhez a bázis már megvan: Nyugat-Németország­­ban különböző katonai és félkatonai szövetségesek legálisan működnek, ezek tagjainak száma megközelíti a kétmilliót. A „minimális“ tervben előirány­zott 550 ezer katona öt és félszer annyi, mint amennyit a versaillesi szerződés Németországnak engedé­lyezett. Ez a hadsereg számban lé­nyegesen felülmúlja a francia hadse­reg szárazföldi állományát, amely René Pleven, volt francia hadügy­miniszter kijelentése szerint 413 ezer emberből áll. A „közösség“ ügyeiben tehát Nyugat-Németország kezdettől fogva többet fog „nyomni“ a latban, mint Franciaország. A „közösség“ egyik vezető szer­­vében, a tanácsban az egyes tagállamok szavazatainak számát „hozzájárulásuk“ arányában állapít­ják meg. Ez a hozzájárulás pedig részben a pénzbeni hozzájárulás, részben pedig a „közösség’“ rendelke­zésére bocsátandó csapat-kontingen­sek nagyságából tevődik össze. (Pá­rizsi szerződés 4. § 43. cikkely). Nyu­gat-Németország, amely hatalmas ruhr-vidéki iparral és a legnagyobb hadsereggel rendelkezik, mindjárt kezdetben uralkodó pozícióra tehet szert a „közösségben“. Ezt az állapotot rögzíti le a szer­ződéshez csatolt titkos egyezmény, amelyről a „Szenzációs leleplezések Adenauer Németországáról“ címmel Franciaországban nemrég megjelent brosúra szerzői számolnak be. E tit­kos egyezmény értelmében a szerző­dés első éveiben Nyugat-Németor­szág az összes szavazat 33,8%-ával (vagyis a szavazatok több, mint egy­­harmadával), Olaszország 27 százalé­kával, Franciaország 24.9 százaléká­val, a Benelux országok pedig 14.5 százalékával rendelkezne. Nem nehéz rájönni, miért tartották szükséges­nek a párizsi szerződés kidolgozói a szerződés titkos függelékébe foglal­ni ezeket a feltételeket! „De nemcsak a tanácsbeli szavaza­tok megoszlásáról van szó. — írja Jules Moch francia nemzetgyűlési képviselő, leleplezve az EVK Fran­ciaországra­­ nézve veszélyes jelentő­ségét. — A probléma lényegesen át­fogóbb és Franciaország szembekerül vele a közgyűlésben és a biztosság­ban egyaránt. A gazdasági okok el­kerülhetetlenül erre vezetnek. Amint ilyenfajta vitás kérdések felmerül­nek — és ez feltétlenül megtörténik, pl. akkor, amikor a fegyverkezési tervek végrehajtása megkezdődik, — igen valószínű, hogy kisebbségben maradunk, mivel Belgium gazdasági szempontból szorosabb kapcsolatban áll Németországgal, mint velünk. A rajnai államcsoporton belül a kölcsö­nös függés a jövőben még erősebb lesz". A felsorolt tényekből, valamint a nyugatnémet revansisztáknak nyúj­tott amerikai támogatásból követ­kezően a párizsi szerződés kétségkí­vül megadja a lehetőséget a bonni köztársaságnak, hogy megalapozza uralmát a „kis Európában”. Dehler volt bonni igazságügyminiszter nyíl­tan ki is jelentette: „Ha megkapjuk a 12 hadosztályt (vagyis, ha ratifikálják a párizsi szerződést. — A szerk.­,­ miénk az uralom Európában.” Neumayer jelenlegi igazságügymi­niszter hangsúlyozta: „Megmutatjuk, hogy végső fokon nem a szerződések vagy egyezmé­nyek feltételei, hanem a reális erő­viszonyok döntenek.” A párizsi szerződés veszélyezteti Franciaország nemzeti függet­lenségét és szuverenitását. A szerző­désben való részvétel mindenekelőtt Franciaország nemzeti­­ hadseregé­nek felszámolását jelenti. A szerző­dés szerint Franciaországnak csupán ahhaz van joga, hogy rendőrséget és csendőrséget tartson, továbbá „nem­zeti csapatokat”... az államfő sze­mélyének védelmére (3. §. 10. cik­kely.). Nemcsak hogy a vezérkar és a hadügyminisztérium, de még a par­lament is elveszti azt a jogát, hogy irányíthassa a francia csapatokat és rendelkezhessen velük. A szerződés alapján a katonai szolgálati időt a „közösség” tanácsa határozza meg (lásd a katonai jegyzőkönyv 2. §. 12. cikkelyét), az újoncok behívását a biztosság irányítja (2. §. 73. cikkely), a káderek kiválasztása és képzése szintén a biztosság hatáskörébe megy át (1. §. 78./b cikkely). A biz­tosság jogot nyer katonai címek adományzására és magasabb pa­rancsnokok kinevezésére (31. cik­kely), tehát olyan jogköre lesz, amely a francia alkotmány értelmé­ben csupán a Francia Köztársaság elnökét és miniszterelnökét illeti meg. A párizsi szerződés értelmében Franciaország elveszti azt a jogát, hogy a biztosság engedélye nélkül gyárthasson vagy behozhasson fegy­vert, még ha arra a legnagyobb szüksége is volna saját védelme ér­dekében (1. §. 107. cikkely). A Fran­cia Egyetemi Szövetség „Mi lesz Franciaországgal?” c. brosúrájában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „Ha robbanóanyagokat, vagy akár a 60 százalékosnál nagyobb tömény­ségű hidrogén-hyperoxidot akarunk gyártani, nemcsak hogy kérnünk kell ehhez a biztosság engedélyét, de az utóbbinak az engedély meg­adása után még állandó ellenőrt is kell kineveznie”. E tények világánál érthető, hogy Juan, Franciaország marsallja a francia hadsereg több más vezető­jéhez hasonlóan, miért száll síkra az „európai hadsereg” ellen. (Szerdai számunkban folytatjuk.) ,

Next