Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-19 / 196. szám
1984. AUGUSZTUS 19 NAPLÓ WA tömegekkel — a tömegekért valósítjuk meg célkitűzéseinket• A szekszárdi járás pártaktíva ülése Szombaton, augusztus 15-én tanácskozásra gyűltek össze a szekszárdi járás kommunista vezetői, pártfunkcionáriusai, az állami és gazdasági élet legtevékenyebb kommunistái. A pártaktíva ülésen a járási pártbizottság beszámolóját a járási párt végrehajtó bizottságának első titkára, Somi Benjamin elvtárs ismertet. A pártszervezetek, a helyi tanácsok és tömegszervezetek eredményesen mozgósították a falu dolgozóit a Központi Vezetőség júniusi és decemberi határozatának megvalósításáért. A pártkongresszus, — mely magasabb színvonalra emelte a határozatot, — új lendületet adott munkánknak. Cselekvő visszhangra talált, hogy államunk alapja a munkás-paraszt szövetség erősítése megköveteli az életszínvonal emelését — mondotta Somi elvtárs. A beszámoló részleteiben tárgyalta a járás gazdasági fejlődését, mai helyzetét és megszabta az elkövetkezendő idők feladatait. A járási pártbizottság beszámolójából, a beszámolót követő vitából félreérthetetlenül azt a tanulságot lehet levonni, hogy a legnagyobb feladat most, mindenekelőtt a pártszervezetek megerősítése, a pazarlás megszüntetése, a párt és tömegek kapcsolatának erősítése. Ennek megvalósításától függ valamennyiünk életszínvonalának emelése, a népjólét programmjáiak megvalósítása. A szekszárdi járásban, — csakúgy, mint az ország többi részében, — a legfontosabb feladat most az, hogy harcba induljunk a pazarlás ellen, olcsóbban, többet és jobbat termeljünk. A beszámoló egyik része leszögezte: „Állami gazdaságaink méregdrágán termelnek." Osztermayer János elvtárs a basmádi állami gazdaság igazgatója felszólalásában elmondotta, hogy mi drágítja meg termelésüket. — A mi állami gazdaságunk viszonylag kis gazdaság, mégis 31 ember irányítja a termelést. Merem állítani, hogy gazdaságunkat 16 függetlenített ember, úgy, — vagy még jobban — elirányítaná, mint a jelenlegi harmincegy. Ha a gyakorlati oldalát nézzük a felszólalásának, arra a megállapításra jutunk, hogy a 18 feleslegesen függetlenített ember munkabére, ami legkevesebb 180 ezer forint évente, — az állami gazdaság gabonájának a learatását fedezte volna. Íme, ez a gyakorlati példa szemléltetően bizonyítja, hogy nem jól gazdálkodnak a kajmádiak. Nézzünk egy másik példát. A tolnaszigeti sertéstenyésztő és hizlaló vállalatnál két gépkocsinak egy függetlenített gépkocsi-előadója van. Mit jelent ez? Csak azt, hogy felelőtlenül „gazdálkodnak" a nép pénzével. Egy másik példa: A szedresi gépállomáson minden harmadik emberre jut egy improduktív munkát végző. Vagy egy harmadik példa: a furkópusztai kendergyár ebben az évben még egyetlen alkalommal sem teljesítette tervét, ugyanakkor minden alkalommal több ezer forinttal túllépte a béralapot. A felsorolt példák nem mai keletűek. Egyikről-másikról tudtak a pártvezetők, a gazdasági vezetők. Tehát azt kell mondani, hogy a párt szeme láttára pazarolják az állam pénzét. Ennek a tűrhetetlen állapotnak megszüntetéséről tanácskoztak a szekszárdi járás kommunistái, a gazdasági élet legtevékenyebb pártvezetői. — Súlyos hiba, hogy ezt eddig tétlenül néztük, — mondotta felszólalásában Bániczky György elvtárs, a szedresi gépállomás párttitkára. — De ezután nem nézzük tétlenül. A pártvezetőség közösen a gazdasági vezetőkkel, haladéktalanul számbaveszi a lehetőségeket, hozzáfogunk eddigi mulasztásaink pótlásához. Javasoljuk — és ha így nem megy, követeljük — az improduktív munkaerő csökkentését. A szedresi gépállomáson minden biztosíték megvan ahhoz, hogy ez a célkitűzés megvalósuljon. Jól működő pártszervezet van, olyan becsületes dolgozókkal emelkedett a párttagok száma, mint Pfeiffer János ifjú traktoros, aki napsütésben és viharban egyaránt helytáll. Képesek lesznek mindent elkövetni a párt III. kongresszusa határozatainak megvalósításáért. Nem megy ez ilyen könnyen a járás jónéhány termelőszövetkezetében, a sárközi állami gazdaságban és több alapszervezetnél. Helyesen mondotta az egyik felszólaló, Kemény István elvtárs, a járási pártvégrehajtó bizottságának tagja, hogy a pártkongresszus határozatainak további megvalósítását, a pártszervezetek megerősítésénél kell kezdeni. — Halaszthatatlan feladat: a pártépítési munka megjavítása, az egész párttagság pártmunkára való aktivizálása. Járásunkban a kongresszusi verseny során a gabonabetakarítás során új hősök születtek, olyanok, akik méltón megérdemlik, hogy felvegyék őket a párt sorai közé. Mégis az utóbbi időben a pártszervezetek ilyen irányú munkája nem javult, hanem gyengült. A faddi termelőszövetkezetekben például ebben az évben egyetlen új tagot sem vett fel a pártszervezet. Ugyanez áll a bajmádi állami gazdaságra is. A külső üzemegységek dolgozói közül három év óta nem vettek fel párttagot. Kemény elvtárs hozzászólásában foglalkozott a pártvezetőségi ülések és taggyűlések színvonalának emelésével is. Ezzel a kérdéssel is nagyon időszerű foglalkozni, amit bizonyít Hidegh Mihály elvtárs, a bátaszéki párt végrehajtó bizottsága titkárának felszólalása is. Az alapszervezeti titkárok közül többen és néhány párttag csak abban látja feladatát, hogy megjelenjen a gyűléseken. Az már kevésbbé foglalkoztatja a pártvezetőket és párttagokat, hogy a vezetőségi üléseken és a taggyűléseken hozott határozatok végre is legyenek hajtva. Ezt a hibát még tetőzi az, hogy a pártvezetőségi ülésen és a taggyűlésen ritkán, vagy egyáltalán nem kérik számon egy-egy kommunistától, egyegy pártvezetőségi tagtól, hogy a kapott feladatot, hogyan hajtotta végre. Ezen is, meg még sok mindenen változtatni kell. Helyesen mondotta felszólalásában Király László elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság első titkára: „Ezekben a hetekben, hónapokban olyan feladatokat kell megvalósítanunk, ami a pártszervezetek munkájának megjavítása nélkül lehetetlen. A pártszervezetek munkájának megjavítása nem lesz könnyű feladat, mert lélekzetvételre most nincs idő. A mindennapi munka közben a tömegekkel — a tömegekért kell harcba indulni, hogy az előttünk álló sokrétű feladatot sikerrel tudjuk megvalósítani. Azért kétség nem férhet amellé, hogy a szekszárdi járás kommunistái a tömegekkel közösen újabb, nagyszerű sikereket érnek majd el a III. pártkongresszus határozatainak megvalósításában. Az aktíva-értekezleten részt vett kommunisták felszólalása, lelkesedése azt bizonyítja, hogy szoros kapcsolat van a tömegekkel, megoldják a sokrétű és nagy feladatot, amelyet mindannyiunk jobblétének emelése érdekében nap, mint nap végre kell hajtani. Teljesítik felajánlásukat a Kölesdi Vajüzem dolgozói A Kölesdi Vajüzem dolgozói az anyagtakarékosságra, az önköltség csökkentésére tettek felajánlást augusztus 20-a tiszteletére. A gépkocsikísérők, Pintér László, Balái János az állásidők 10 százalékos csökkentését vállalták, melynek eddigi eredménye mintegy 600 forintot tesz ki. Kovács Józsefné sztahanovista, Lengyel László pasztörössel lépett párosversenyre, s napi 6 liter tejcsorgatásra tettek felajánlást. Vállalásukat napról-napra túlteljesítik, mert egy-egy műszak alatt 8 liter tejet takarítanak meg. Az üzem kannamosói ugyancsak a takarékosságra tettek felajánlást. Bercsényi Istvánná, Magyari Komrádné naponta 8—8 liter tejet csorgatnak össze, melyet munkaigazoló lapjukon naponta értékelnek. Az üzem dolgozói e vállalásukon kívül elhatározták, hogy beadási kötelezettségüknek is maradéktalanul eleget tesznek augusztus 20-ig. Valamennyien büszkék arra, hogy e felajánlásukat már teljesítették. Pintér János a kenyérgabona beadásán kívül egészévi tojás, baromfi, sertés és marhahús beadásának eleget tett. Boros József miután kenyérgabona, tojás és baromfi beadását már teljesítette, 2 darab tenyészkant készít a mezőgazdasági kiállításra, s úgy számítja, hogy ezzel a sertés beadásának is eleget tesz. A dunaföldvári könyvesszekrény . . • Több, mint tízezer lakosa van Dunaföldvárnak, s a könyvtárában mégis írva és olvasva se több a könyv, mint 252. Vagyis jó, ha száz emberre jut a könyv. Megdöbbentő statisztika! ... ötven ember sehogyse tud egyszerre egy könyvet olvasni! Hát a többi negyvenkilenc nem vesz kezébe könyvet? Vagy csak akkor, ha rákerült a sor? Megdöbbentő állapot!... Hiszen 1954-et mutat a naptár, s a XX. század kulturált embereinek valljuk magunkat büszkén. S maga a könyvtár is milyen!... Kereshetnéd, ha meg nem mutatnák. Egy ócska, ütött-kopott fekete szekrényhez vezet oda a kultúrház gondnoka, Horváth Mihályné. Ő a könyvtáros is egyben. — Ez az! — mondja. — Ez? — nézem az átjáróhelyiség egyik sarkába odaállított ódon bútordarabot. Hiszen ebbe alig fér könyv. — Alig bizony, — keseredik el — de ami van, az belemegy. Bele bizony. 252 könyv az egész. A ne férne bele?! Úgy hangzik ez, mint Dunaföldvár kultúréletének gyászjelentése!... — Nem kaptunk már könyvet, nem tudom, mióta. — És elég ez a könyv? Furcsálkodva néz rám: — Hát hogy lenne elég? Azért maradtak ki többen az olvasóim közül is, mert kiolvasták egykettőre az egészet. — És cserélni nem lehet a könyvállományt? — De igen. Most cseréltünk ki 75 könyvet. — És régebben? — Akkor bizony nem! Hát ez viszont hiba. Ha már ilyen butítóan szörnyű körülmények között kell dolgozniok, ha már új könyvet nem ad a járási könyvtár, annak kéne fejleszteni a járásba tartozókat, legalább cserélték volna, újra és újra frissítették volna az állományt. Csak Horváth néninek nincs sok kedve már hozzá. Ingyen dolgozik már hosszú idő óta és egyetlen egyszer sem kapott még jutalmat sem. Pedig egykét forint neki is de jól esett volna. S bizony ezer más dolga is akadna. De azért megteszi mégis. A megyei könyvtár azt mondja, nem kap prémiumot, vagy jutalmat — nevezzük bárminek ezt az összeget — mert nem éri el a „normáját“, nem teljesíti „tervét”. Hát lehet, hogy normában dolgoznak a könyvtárosok is, mint a munkások? Maradjunk abban, hogy ez helyes. De valamennyien tudjuk, hogy a gyárakban is lemarad az a munkás, akinek nem biztosítják a zavartalan anyagellátást és akinek rossz gépét nem javítják meg. Bizony segítenie kell itt!... Mert az emberek ebben a kis dunamenti városkában is megtanulták szeretni az irodalmat és szeretettel ismernék meg mindazt a szellemi magasabbrendűséget, amit az emberiség nagyjai évezredeken át megfigyeltek és bőkezűen osztogattak szét nekünk. Segíteni kéne és lehetne is. Láttam, van a paksi járási könyvtár letéti állományában elég könyv. Adni kell belőle. Nem lehet persze egyszerre százakkal növelni a könyvek számát, nem is szeretnék mást, csak azt, hogy 1964- ben ne csak újra 252-vel legyen több könyv, fejlesszék „kicsit erőteljesebben” az elkövetkezendő tíz év alatt, mint most a felszabadulás óta. ÓNODY GYÖRGY 8 Készül a megye augusztus 20-ra Augusztus 20-án megyénk minden községében a népi együttesek, kultúrcsoportok műsora, szereplése teszi színesebbé, szebbé, hangulatosabbá az ünnepet. A készülődés már a hónap elején elkezdődött. Régi darabokat, táncokat elevenítenek fel a csoportok — és ez a gyakoribb — de több helyen újakat is tanulnak. ■*£ Megyénk székhelyén, Szekszárdon lesz a legnagyobb méretű ünnepség. A tervek szerint 20—21-én 4—4 órás műsor szórakoztatja majd a Vidám Vásárra és a munkás-paraszt találkozóra a megye minden részéből összegyűlt tömeget. A műsort népi együtteseink, kultúrcsoportjaink színe-java adja. Összesen 24 vidéki és 6 helyi együttes szerepel majd a két napon. A zombai székely népi együttes, a „Székely lakodalmasat újítja fel erre az alkalomra. Lelkesen készül a nagyszokelyi úttörőkórus és úttörőzenekar is. Kedves műsorszámnak ígérkezik a nagyszokolyi és pincehelyi úttörőzenekar együttes szereplése. Az összevont zenekar helyi népdalokat játszik majd, amelyeket a pajtások és a pedagógusok gyűjtöttek. A Tolnai Textilgyár tánccsoportja is szerepel, majd, a Vidám Vásáron, az együttes a járási kultúrversenyen tűnt fel szép táncával. A dombóvári földművesszövetkezet táncegyüttese a „Jegykendő“ c. helyi tánckompozícióval mutatkozik majd be. A decsi állami gazdaság népi együttese a már régóta készülő „Jöttment“ című népi operából mutat be már elkészült részleteket. Igen szépnek ígérkezik a száztagú tolnai úttörőkórus szereplése. A gyürkönyieknek kétszeresen nagy ünnep lesz augusztus 20-a. Ezen a napon avatják ugyanis újonnan átalakított kultúrházukat. Volt ugyan Györkönyben kultúrotthon, illetve egy, ezt a hangzatos nevet viselő épület, de ebben volt a mozi is és sehogy sem felelt meg rendeltetésének. A györkönyiek nem vártak semmiféle segítséget, hanem öntevékenyen, a saját maguk erejéből megoldották a problémát. Egy épületet átalakítottak és kultúr otthonnak rendeztek be. A megyei tanács népművelési osztályát a befejezett ténnyel lepték meg, annyit írtak: „Augusztus 20-án avatjuk a kultúrházunkatf” * Koppányszántón az ünnepi műsor keretében bemutatják az országosan ismert, híres, régi koppányszántói kanásztáncot. Illés Ferencné tanítónő azért dolgozik lelkesen, hogy összehozza a falu fiatalságát és most a tánc felelevenítésével állandó, folyamatos kulturális munkát indítson el. A Tengelicen ünnepi nagygyűléssel kezdődik az augusztus 20-i ünnepség. Majd a felnőttekből és az iskolásokból álló kultúrcsoport műsorával folytatódik. A községi könyvtár ez alkalommal könyvkiállítást és könyvvásárt rendez. Augusztus 24-én délután a község három futballcsapata mérkőzik a „község bajnoka“ címért. A DISZ-fiatalok röplabdacsapata egy vendég röplabdacsapattal játszik. A sportműsor után tréfás versenyt rendeznek, lepényevést, cseréptörést, zsákbafutást. A paksi járásbíróság két ítélete A kormányprogramol megvalósítása s ezen keresztül az életszínvonal gyors emelkedése érdekében szükséges, hogy állampolgári kötelezettségének mindenki kivétel nélkül eleget tegyen. Dolgozó parasztságunk nagy része megérti, hogy mit jelent az állampolgári kötelezettség mielőbbi teljesítése. Igen sokan határidő előtt tesznek eleget beadási kötelezettségüknek, fizetik ki adójukat. Még mindig akadnak azonban olyanok, akik ezen a téren nemcsak hogy el vannak maradva, hanem rossz példájukkal másokat is arra vezetnek, hogy elhanyagolják állampolgári kötelezettségüket, sőt nem egy esetben fenyegetésig lépnek fel a kötelezettségek teljesítését törvényes eszközökkel szorgalmazó hatósági közegekkel szemben. . így tett özv. Bócz Lászlóné dunaszentgyörgyi lakos is, aki 2.000 forint adóval tartozott, s a tartozás beszedése céljából nála megjelent pénzügyi dolgozóra fejszét fogott. Agyoncsapással fenyegette, özv. Molnár Pálné ugyancsak dunaszentgyörgyi lakos is hasonló fogadtatásban részesítette a pénzügyi dolgozókat ahelyett, hogy adóját igyekezett volna rendezni. A paksi járásbíróság augusztus 11-én felelősségre vonta őket, s kiszabta rájuk a méltó büntetést. özv. Bócz Lászlónét 2 hónapi, özv. Molnár Pálnét pedig 4 hónapi börtönre és 300 forint pénzbüntetésre ítélte. Augusztus 23-tól megkezdődik az idei tanév tankönyveinek kiadása Városokban és járási székhelyeken az általános iskolai tankönyvek a helyi állami könyvesboltokban kaphatók már, a tanulók tehát jelentkezzenek az iskolában a vásárlásra jogosító tankönyvutalványok átvétele végett. A falvakban az általános iskolai tankönyvek helyben az iskolákban kaphatók, tehát a diákok szüleinek idén nem kell beutazniuk a városba a tankönyvekért, hanem az iskolai tankönyvfelelősnél megkaphatják. A középiskolai tankönyvek augusztus 23-a után ugyancsak kaphatók már akár az állami könyvesboltokban,akár helyben, az iskolai tanikönyvfelelősnél. Idén ugyanis a nagyobb középiskolákban a tankönyveket helyszíni árusítással hozzák forgalomba. EZT OLVASSUK... Réti Ervin: HÁBORU A BANÁNOK FÖLDJÉN Az Országos Béketanács legújabb külpolitikai kiadványa Guatemala népének küzdelmes életét, sorsát tárja elénk. Réti Ervin írása bemutatja azt az áldozatos harcot, amelyet a szabadságszerető guatemalai nép az amerikai imperialisták meg-megújuló kísérleteivel szemben demokratikus vívmányainak védelméért, függetlenségének megőrzéséért folytatatott. A számos érdekes képpel tarkított füzet feltárja az amerikai imperialisták bűnös szerepét a Guatemala elleni fegyveres támadásban és megmutatja, hogyan küzdenek a világ békeszerető emberei együtt Guatemala népével, e kis ország függetlenségének visszaszerzéséért. A szekszárdi járási szparta kiad döntő röplabdamérkőzése A taddi és a tengelici röplabdázok küzdelme.