Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-21 / 224. szám

fIW.MIT VILÁG PROLETÁRJA! ÍGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBAN: Megnyílt az országgyűlés új ülésszaka (2. o.) — Gyors­­lista a Negyedik Békekölcsön első húzásáról (2. o.) — A bonyhádi járás DISZ-szervezetei készülnek az okta­tásra (3. o.) — Tervük csak a tsz-ben válhat valóra — ezért vonták vissza kilépésüket Keresztesék (3. o.) — Az önköltségcsökkentés harc kérdése a bátaszéki Tata­rozónál (3. o.) — A szüret helyes és szakszerű le­bonyolítása (4. o.) L—*— • AZ M­D­P TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁG­ÁN­AK LAPJA XL ÉVFOLYAM, 224. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1954 SZEPTEMBER 21 £ Magyar Hipéüztársaság kormányának beadványa az ENSZ közgyűléséhez A magyar kormány a magyar nép kívánságának ad kifejezést, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűléséhez fordul és újból ki­nyilvánítja azt az óhaját, hogy részt vehessen az ENSZ munkájá­ban és álláspontját ott kifejtve, ak­tív részesévé váljék a nemzetközi feszültség enyhítésére és a tartós béke biztosítására irányuló erőfeszí­téseknek. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének fontos szerepe van a béke fenntartásában. E feladatának tel­jesítéséhez fokozott lehetőséget­­ nyújt az, hogy a berlini és genfi értekezletek eredményei nyomán az utóbbi időben a nemzetközi feszült­ség bizonyos enyhülése következett be. A magyar kormány 1947 óta több­­ízben eredménytelenül kérte felvé­telét az ENSZ-be. A Magyar Nép­­köztársaság e jogos igénye teljesí­tésének elodázása ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Szervezete szá­mos tagállamának ama korábbi ál­lásfoglalásával, amelyben ezek az államok ismételten ígéretet tettek arra, hogy támogatni fogják Ma­gyarországnak az ENSZ tagjai so­rába való felvételét. Sajnálatos tény, hogy hét év óta nem sikerült elérni a magyar nép e jogos igényé­nek teljesítését, annak ellenére, hogy ez az igény az ENSZ alapokmányán alapul, amely kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek tagsága nyitva áll minden békeszerető állam előtt, amely vállalja az alapokmányban foglalt kötelezettségeket. A Magyar Népköztársaság kor­mányának minden eddigi tényke­dése és törekvése összhangban áll az Egyesült Nemzetek Szervezete alapelveivel. A Magyar Népköztár­­saság az ENSZ alapokmányában le­fektetett szabadságjogokat alkotmá­nyában törvénybe iktatta és meg­határozta biztosításuk módját. A Magyar Népköztársaság külpolitiká­ját a békére, a nemzetek közötti megértésre való törekvés jellemzi. A magyar kormány minden erőfe­szítése arra irányul, hogy az egyen­jogúságnak és az érdekek kölcsö­nös tiszteletben tartásának elve alap­ján együttműködjék minden más országgal a béke megszilárdításának érdekében. A Magyar Népköztársa­ság kiveszi részét a nemzetek kö­zötti gazdasági és kulturális együtt­működésből és nemzetközi kapcso­latainak mindenirányú kiszélesítésé­re törekszik. Bár nem tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, tevékenyen részt vesz több mint száz nemzetközi szervezetnek, így az ENSZ különböző szervezeteinek és bizottságainak munkájában is. A Magyar Népköztársaság béke­szerető politikájának elismerésekép­pen az ENSZ közgyűlésein a Szov­jetunió, India, Lengyelország, Ar­gentina, Csehszlovákia, Svédország és több más állam állást foglalt felvétele mellett. Ugyanígy több nemzetközi szervezet, így legutóbb az Interparlamentáris Unió is ha­tározatot hozott új tagoknak, köztük Magyarországnak az ENSZ-be való felvétele ügyében. A Magyar Nép­­köztársaság kormányának meggyő­ződése, hogy az új tagok, köztük Magyarország felvétele nemcsak a felvételt kérelmezőknek érdeke, ha­nem az ENSZ valamennyi tagjának is, mert az új tagok felvétele hoz­zájárul az alapokmány elveinek meg­valósításához, az ENSZ világszerve­zet-jellegének megerősítéséhez, a vi­tás kérdések megoldásához és ezzel a nemzetközi feszültség enyhítésé­hez. A Magyar Népköztársaság kormá­nya reméli, hogy az ENSZ-közgyű­­lés jelenlegi ülésszaka az alapok­­­mány szellemében hozzá fog járulni a magyar nép megalapozott kíván­ságának teljesítéséhez. Budapest, 1954 szeptember 17. NAGY IMRE a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Két tanácstag? követendő példáin To­hód községben mindenki ar­ról ismeri Fenyvesi András és Rein Ádám 8 holdas dolgozó vála­szt tanácstagokat, hogy kommu­nis­­tához méltóan gazdálkodnak, s jó munkájukkal példát mutatnak, a község dolgozói előtt. A tanácsba is azért választotta be a község la­kossága, mert bízott abban, hogy ott sem feledkeznek meg arról, hogy párttagok és jó példával fognak élenjárni. A két élenjáró gazdában nem is csalódtak választóik, mert a­­ tanácsban is megállták a he­lyüket, nemcsak a tanácsüléseken vettek részt, hanem elvégezték azo­kat a feladatokat is, mellyel a tanácsülés megbízta őket, példamuta­tásukon keresztül mozgósították gazdatársaikat az előttük álló felada­tok megoldására. A mezőgazdasági munkák mielőbbi elvégzésére és az állam iránti kötelezettségük tel­jesítésére. A minisztertanács határozatának megvalósítását már a múlt év őszén megkezdték. Az ősszel megtr­ágyázták­ földjeiket, a kenyérgabo­nát már jól megművelt földbe vetet­ték. Nem is maradt el munkájuk gyülmöcse, a jó termés; búzából 9,5 mázsás átlagtermést értek el. Az állam iránti kötelezettség teljesíté­sében is jó példát mutattak. Nem­csak gabonából, hanem élőállatból és állati termékből is teljesítették egész évre beadási kötelezettségüket. Sok tabódi gazda irigyelhetné őket, mert mások alig 5 mázsás átlagtermést értek el, s nem egy olyan gaz­da is akad, mint Győrfi Ferenc, akinek még múlt évi hátraléka is van. Ezért szégyenkezni kell a falu előtt, míg a két tanácstagot szeretet és megbecsülés veszi körül. L. A. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet hozott a nyugdíjak rendezéséről A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közli: Az öreg és rokkant dolgozók élet­színvonalának emelése, a nyugdíja­sok helyzetének rendszeres javítása a kormányprogramm fontos célkitű­zése. A kormány az elmúlt években több ízben is emelte a nyugdíjakat az idén áprilisban végrehajtott ren­dezés pedig a nyugdíjasok nagy ré­szénél mintegy harminc százalékos emelést jelentett. A dolgozók az utóbbi időben ismét nagy számban fordultak különböző párt-, állami és szakszervezeti szer­vekhez azzal a kéréssel, hogy a nyug­díjasok helyzetét további intézkedé­sekkel tegyék kedvezőbbé s biztosít­sák, hogy öregkorukban a jelenle­ginél nagyobb összegű nyugdíjban részesülhessenek. A Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősége rész­letesen foglalkozott a dolgozók ez­­irányú kéréseivel. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács előterjesztésére szeptember 18-án tartott ülésén elfo­gadta a nyugdíjak új szabályozására vonatkozó törvényerejű rendeletet. A rendelet igen jelentős intézke­déseket tartalmaz az öreg és rokkant dolgozók, az özvegyek és árvák ellá­tásának megjavítására és az eddigi­nél lényegesen kedvezőbb feltétele­ket biztosít a jövőben nyugdíjba me­nők számára. A rendelet általában a bérből és fizetésből élőkre, a munka­­viszony arapján nyugdíjban részesü­nkre vonatkozik. Az új rendelet életbelépését — ok­tóber elsejét követően nyugdíjazás­ra kerülő dolgozók alapnyugdíjként fizetésük ötven százalékát kapnák Ezenfelül az 1945 után munkában töltött évekre évi egy százalék nyug­­díjkiegészítés jár. A nyugdíjjogo­sultság megszerzéséhez továbbra is tíz év szolgálati idő szükséges. Az ily módon megállapításra kerülő nyug­díj legkisebb összege általában havi ötszáz forint, kivételt képeznek egyes alacsony — havi 660 forintnál kisebb — keresetű dolgozók, akiknek leg­alacsonyabb nyugdíját fizetésük 75 százalékában állapították meg. A nyugdíj a nőket 55, a férfiakat 60 éves koruktól illeti meg. Az eddigi rend­eletek szerint az 55, illetve 60 éves korban nyugdíjba menő dolgozók fizetésük 15 százalé­kát kapták alapnyugdíj címén, a leg­kisebb nyugdíj összege pedig havi 200 forint volt. Az új rendezés tehát azt jelenti, hogy például a havi 1200 forint fizetésű, hatvan éves korában nyugdíjba menő dolgozó a jövőben havonta háromszor akkora , hat­­százhatvan forint nyugdíjat kap mint amennyit eddig kapott volna. A nyugdíj meghatározott legkisebb összege pedig azt biztosítja, hogy például a havi 7—800 forintot kere­ső dolgozó is legalább havi ötszáz fo­rint nyugdíjat kap. Az új feltételek alapján megálla­pított nyugdíj lehetővé teszi, hogy a jól megérdemelt pihenést választhas­sák azok az idős dolgozók is, akik eddig nem mentek nyugdíjba. A fentiek szerint megállapított nyugdíj azokat illeti, akik nyugdíja­zásuk után nem dolgoznak. Ezek nyugdíjának folyósítása, ha ismét munkába állnak, munkaviszonyuk idejére ideiglenesen szünetel. Egyes, különösen nehéz munkafeltételek kö­zött dolgozók, így elsősorban a föld alatt dolgozó bányászok, egészségre ártalmas munkakörben dolgozók (ko­hászok, üvegfúvók, stb.) továbbá a rokkantsági nyugdíjban részesülők a felemelt összegű nyugdíj ötven száza­lékát, a baleset következtében meg­rokkantak pedig 75 százalékát akkor is megkapják, ha munkába állanak Az özvegyi nyugdíj pedig abban az esetben is teljes összegben jár, ha az özvegy dolgozik. Az új törvényerejű rendelet nagy mértékben emeli a rokkantak nyug­díját is. Különösen magas nyugdíjat kapnak azok, akik üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következ­tében rokkantak meg. Ezeknél az alapnyugdíj fizetésük nyolcvan szá­zalékáig emelkedhet és az alapnyug­díjhoz az 1945 óta eltelt évek után évi egy százalékos nyugdíjkiegészí­tést is kapnak. A rendelet biztosítja, hogy azok a dolgozók, akik részére az eddigi sza­bályok szerint a nyugdíjat korábban már megállapították, nyugdíjukat változatlan összegben megkapják akkor is, ha tovább dolgoznak. Ha azonban a munkából kiválnak, vagy már ma sem dolgoznak, nyugdíjpót­lékot kapnak. Akik 1954 július 1-én vagy később váltak ki a munkából, harminc százalékos pótlékot kapnak 1954 október elsejétől, illetve munka­viszonyuk későbbi megszüntetésé­nek időpontjától kezdve. A pótlékkal növelt nyugdíj ez­­ esetben sem lehet kevesebb a havi öt­száz forintnál. De ezekre is vonat­kozik az a rendelkezés, hogy­­ a nyugdíj nem haladhatja meg kere­setük 75 százalékát. A már nyugdíjban lévők közül, azok, akiknek munkaviszonya 1954 július elsejét megelőzően szűnt meg, 1954 november 1-től kezdve 25 szá­zalék nyugdíjpótlékban részesülnek. Változatlan összegben megkapják korábban megállapított nyugdíjukat: a régi mezőgazdasági járadékosok és azok, akik az öregségi korhatárt még nem érték el. Az utóbbiak a korhatár elérése vagy megrokka­nás esetén a 25 százalékos pótlékra is igényt szereznek. Amennyiben a pótlékban részesült nyugdíjas ké­sőbb ismét munkába áll a munka­­viszonya idejére az alacsonyabb nyugdíjat kapja. Azok a dolgozók, akik a régi ren­delkezések alapján nyugdíjra jogo­sultak és nyugdíjigényük folyó évi szeptember hó 30-ig megnyílik (ni. azok, akik 60. életévüket betöltöt­ték), választhatnak a régi és új ren­delkezések alapján járó nyugdíj kö­zött. Azok, akik a régi rendelkezés szerint kérik nyugdíjukat, igényüket október 31-ig bezárólag bejelenthe­tik a­ szakszervezeti társadalombiz­tosítási központ területi szerveinél. Ebben az esetben az eddigi szabá­lyok szerint állapítják meg nyugdí­jukat, tehát azt munkaviszony fenn­állása esetén is megkapják, de nem részesülhetnek az új nyugdíjasokat megillető kedvezőbb feltételekben. Nagy mértékben javul az új ren­delet végrehajtása következtében a nyugdíjas özvegyek és az árvák helyzete is. Nyugdíjuk az eddig meg­állapított összegnél 25 százalékkal lesz magasabb. Ezzel több mint 160.000 özvegy és árva részére nyújt az állam magasabb összegű ellátást. A nyugdíjak fent ismertetett je­lentős emelése nemcsak a nyugdíja­sok életszínvonalát növeli, de ko­moly segítséget nyújt azoknak a dolgozóknak is, akiknek családjá­ban nyugdíjasok élnek és ellátásuk­ról részben nekik kell gondoskod­nak. A párt és a kormány új intézke­dései valamennyi dolgozó számára lehetővé teszik, hogy öregkorára megélhetését biztosítsa. A jelenleg munkában álló és ez­után munkába kerülő dolgozók, idő­sek és fiatalok egyaránt, olyan ös­­­szegű nyugdíjat kapnak öregségük idejére, amely életkörülményeiket lényegesen megjavítja. Így például az a dolgozó, aki a felszabadulás óta folyamatosan munkában áll és 1954- ben nyugdíjba megy, megkapja fize­tésének ötven százalékát, továbbá az 1945 óta munkában töltött évek után egy-egy százalék nyugdíjpótlékot, tehát összesen munkabérének öt­venöt százalékát. Az új nyugdíjrendszer jelentős új terheket ró az államra. Indokolt te­hát, hogy a dolgozók ezeknek a ter­­heknek egy kisebb részét maguk vi­seljék, míg a nyugdíjteher növeke­désének túlnyomó részét továbbra is az állam vállalja. Ezért a rendelet szerint a dolgozók 1954 októberétől kezdődően havonként kettő százalék nyugdíjjárulékot fizetnek. Ilymódon a már eddig is fizetett egy százalé­kos jövedelemadóval együtt összesen illetményük három százalékával já­rulnak hozzá a nyugdíjterhek vise­léséhez. A nyugdíjpótlékra jogosultak szeptember végéig az országos nyug­díjintézettől külön értesítést kapnak, amely a nyugdíjpótlék igényléséhez szükséges tudnivalókat tartalmazza, így a nyugdíjasok részéről semmi­féle külön utánjárás nem szükséges. Azok a dolgozók, akik ezután men­nek nyugdíjba, nyugdíjjogosultságuk és a részükre járó nyugdíjösszeg megállapítását az eddigi gyakorlat­nak megfelelően a szakszervezeti társadalombiztosítási központ terü­leti szerveinél kérjék. Az új nyugdíjrendszer, a maga­sabb nyugdíj népi demokráciánk új nagy vívmánya. Ezzel ismét jelen­tős lépést tettünk előre a dolgozók­ról való gondoskodás, az öregek anyagi helyzetének megjavítása te­rén. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletének alapján az új nyugdíjrendszer részleteit szabályozó végrehajtási rendeletet a minisztertanács bocsátja ki. K­ÉPEK A KIÁLLITÓRÓL A dunakömlődi Szabadság termelőszövetkezet bronz­­pulyka-törzse II. díjat nyert Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a dunakömlődi Szabadság tsz libái I. díjat nyertek Nagy sikerrel mutatták be a hőgyészi állami gazdaság sárga-magyar baromfi növendékállományát.

Next