Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-29 / 231. szám

TOLNAI V. ,V.v’­ %í . XI. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM AHA 50 FILLER V/lAG PROLETÁRJA! EGYN­ÜLJETEK! A MAI SZAMBAN: A minisztertanács rendelete a tanácsok tagjainak vá­lasztásáról (2. o.) — Dédanyám bölcsője (2. o.) — A tengeted Petőfi tsz 500, az egyéni dolgozó parasz­tok 400 köbméter silót készítettek (3. o.) — Bezárta kapuit a mezőgazdasági kiállítás (3. o.) — Megalakult Bonyhádon a Hazafias Népfrontbizottság (4. o.) — Pákozd (4. o.) AZ MDP TOL­NA MEGY­EI PÁRTBIZOTTSÁGÁN­AK LAPJA SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 29 Békénk szilárd eve: a nép hadserege Ma ünnepeljük negyedszer néphad­seregünk napját, dolgozó népünk és hadseregünk közös ünnepét. Kato­náink és dolgozó parasztságunk egy­aránt nagy lelkesedéssel, új munka­sikerekkel, hősi múltunk haladó ha­gyományainak felelevenítésével ké­szültek e napra. 1951-ben pártunk és kormányunk elérkezettnek látta az időt a Néphadsereg Napja meg­rendezésére, s szeptember 29-ét a Néphadsereg Napjává nyilvánította. Pártunk azt várja, hogy mutassa meg­ dolgozó népünk, hős munkás­osztályunk, néphadseregünk széttép­­hetetlen összeforrottságát, tökéletes egységét. Valóban lássa dolgozó né­pünk, hogy ez a hadsereg az ő had­serege, hús a húsából, vér a véré­ből, amelyre bátran számíthat épülő szocializmusunk, hazánk megvédé­sében. A Néphadsereg Napját dicső elő­deink, a 48-as honvédsereg első győ­zelmes csatájának, a Pákozd-sukorói csatának 108. évfordulóján ünnepel­jük. 1848-ban forradalommal vívta ki magának a szabadságot és a füg­getlenséget az ország népe. Még nem is élvezhette a szabadság gyümöl­csét, máris rátörtek elnyomói. Az osztrák császárság előbb Jellasics rablóhordáit küldte a szabadságát védelmező magyar nép ellen, később pedig a saját és szövetséges hadse­regek hatalmas túlerejét vetette harcba, hogy hatalmát megőrizhesse, és továbbra is rabságban tarthassa hazánk népét. A véres harcok során a magyar honvédek nem egyszer be­bizonyították, hogy a hazájukat vé­delmező, igaz ügyért harcoló kato­nák, akkor is tudnak győzni az el­nyomó zsoldosok felett, ha azok túl­erőben vannak. Ilyen fényes győzel­met aratott a magyar honvédség már a­z első ütközetben Pákozdnál — 1­848. szeptember 29-én — Jellasics túlerővel támadó csapataival szem­ben. A szabadságharcnak ez volt az első nagyobb ütközete és ebben a fiatal, de forradalmi szellemmel te­lített, hősiesen harcoló honvédsereg győzelmet aratott a túlerővel rendel­kező ellenség felett. Valóban méltó ez a győzelem arra, hogy minden évben ennek az évfor­dulóján ünnepeljük a Néphadsereg Napját. Néphadseregünk katonája, a magyar nép évszázados szabadság­­harcaiban kialakult katonai eré­­nyekk­ek méltó örököse. A Rákóczi vezette szabadságharc kurucainak, 1848 vörössipkás honvédeinek, az 1919 dicsőséges Tanácsköztársaság hős vörös katonáinak izzó szabad­­ságszeretete, vitézsége, állhatatossá­ga, az elnyomók elleni gyűlölete és a néphez való törhetetlen hűsége nö­veli harcosaink hazaszeretetét, fokoz­za áldozatkész munkáját a nép, a haza ügyéért való bátor helytállás­ban, a haza védelmére való felké­szülésben. Fontos az, hogy ezekben a napok­ban még inkább erősödjék a nép és a hadsereg közti kapcsolat. Fokozzuk katonáinkban a dolgozó nép iránti szeretet és megbecsülés érzését. „Ez a nap — mondja minisztertanácsunk határozata — erősítse dolgozó né­pünk és néphadseregünk széttéphe­­tetlen összeforrottságát, buzdítsa, lelkesítse néphadseregünk honvédeit, tiszthelyetteseit, tisztjeit és táborno­kait a dicső magyar katonai hagyo­mányok követésére, a győzelmes sztálini haditudomány mind alapo­sabb elsajátítására, — erősítse az imperialisták ellen a békéért folyó világkü­zdelem magyar szakaszának harcosait.“ A Néphadsereg Napja kötelessé­geinkre, feladatainkra figyelmeztet bennünket. Arra tanít ez a nap, hogy kivívott szabadságunkat, füg­getlenségünket ma is szüntelenül védelmeznünk kell. Őriznünk kell hazánkban a 10 év alatt elért ered­ményeket, erősítenünk kell szabad hazánk védelmi erejét. A szabadság és a függetlenség védelmében ma már nem állunk egyedül. Megnö­veli erőnket az, hogy tagjai vagyunk a kilencszázmilliós béketábornak, szoros baráti kapcsolatiban állunk a haladásért és a szabadságért harcoló népekkel. A Velence-pákozdi ütközet bebizo­nyította, hogy a nemzeti összefogás döntő előfeltétele az ellenség felett aratott győzelemnek. Néphadsere­günk a béketábor országainak had­seregével együtt éberen őrködik eredményeink, szocializmust építő békés, alkotó munkánk felett.­­Dol­gozó népünk és néphadseregünk kö­zötti szoros kapcsolat nagyszerű pél­dáit adták honvédőink a mi me­gyénk területén is az elmúlt hóna­pok során. Ott harcoltak néphadse­regünk katonái együtt a dolgozó parasztokkal az aratásban, hogy mi­nél kevesebb szemveszteséggel tudja dolgozó parasztságunk betakarítani, fáradságos munkájának gyümölcseit. Számtalan termelőszövetkezet tagjau, egyénileg dolgozó parasztok gondol­nak hálás szívvel honvédeinkre ez értékes segítségért. Ezen túlmenően szinte legendás hírre tettek s­zert a mi megyénk területén is néphadsere­günk tisz­ai, a nagy veszély, az árvíz idején. Ők voltak azok, akik Bölcs­­ke, Madocsa, Tolna térségében és az ország többi veszélyeztetett terüle­tein is példamutatóan, hősi elszánt­sággal vetették magukat a küzde­lembe, s nem egyszer saját testük­kel, életük kockáztatásával állták el az útját a megvadult Duna vizének. Ezek az események a napnál is fé­nyesebben bebizonyították, hogy néphadseregünk egy a néppel, azóta az árvízkárok helyreállításában vég­zett önfeláldozó munkájuk még csak jobban elmélyíti dolgozó népünk és néphadseregünk összeforrottságát. Kivívott eredményeinket elsősor­ban annak köszönhetjük, hogy a párt vezeti, irányítja a mi hadsere­günket. Bennünket a nép azért ho­zott létre, hogy védjük érdekeit, leg­drágább kincsét, szabadságát, őriz­zük hazánk határait, biztosítsuk a szocialista építést. A párt mindent megad nekünk, amire szükség van, népünk áldozatos szeretettel, meg­becsüléssel övez bennünket. Ezért az a kötelességünk, hogy lelkesen, ön­­feláldozóan végrehajtsuk nagy pár­tunk parancsait, s ha szükséges éle­tünk árán is hűségesek maradjunk a nép ügyéhez. Szabad életünket csak úgy tudjuk megvédeni, ha erősítjük soraink kö­zött­­ a proletárnemzetköziség szelle­mét, ha követjük Rákosi elvtárs út­mutatásait, lankadatlanul, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a bé­ke frontján és mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni ,s áldozni kell. A Néphadsereg Napján az az el­határozás töltsön el bennünket, hogy sziklaszilárdan helytállunk a Szov­jetunió vezette béketábor oldalán. A dicső Szovjet Hadsereg példáját követve visszük győzelemre népünk és az emberi haladás közös, egymás­tól elválaszthatatlan nagy ügyét. Steig János ■ Lelkesen jegyes munkás, paraszt és értelmiségi A TOLNA MEGYEI TANÁCS dol­gozói méltóképpen tesznek eleget hazafias kötelezettségüknek. Az ös­­­szes dolgozók 98 százaléka eddig már lejegyzett. Elsőnek az osztály­­vezetők mutattak példát, akik kö­zül Nagy Béla ipari osztály­vezető 1976 forintos fizetéséből 1980 forin­tot jegyzett. Mohai László, a mező­­gazdasági igazgatóság dolgozója 1500, Majnai József, az oktatási osztály előadója pedig 1000 forint békeköl­csönt jegyzett.* A TOLNA MEGYEI GYÓGYSZER­TÁR Vállalat dolgozói az elmúlt években sokat kaptak államunktól. A megyei gyógyszertárak egy jó ré­szét úgyszólván teljesen átalakítot­ták és a legtöbb gyógyszerész lakást modernizálták és fürdőszobával lát­ták el. A gyógyszertári dolgozók jó munkájukkal viszonozzák államunk szerető gondoskodását, de kiveszik ré­szüket a békekölcsönjeg­yzésből is. Eddig 137 dolgozó közel 60 ezer fo­rintnyi békekölcsönt jegyzett. * A SIMONTORNYAI BŐRGYÁR dolgozói 104.450 forint békekölcsönt jegyeztek. Az eredményekhez nagy­mértékben hozzájárult a népnevelők jó munkája, akik közül dicséretet ér­­demel Cserháti József és Cserháti Erzsébet, valamint a Perger Imre és Csapó Teréz népnevelőpár. A TOLNA MEGYEI TATAROZÓ és Építővállalat dolgozói eddig 69.300 forintot jegyeztek. Az építőmunká­sok szívesen adják forintjaikat köl­csön a dolgozó nép államának, mert tudják, hogy ezzel saját jólétük eme­lését segítik elő. Szekeres Jenő és Imre József mérnökök 1200—1200 fo­rintot jegyeztek, Gyenei Ernő mű­szaki vezető 1400 forinttal járult hozzá a békekölcsönjegyzés sikeré­hez. A tervező csoport dolgozói már az első napokban lejegyeztek. Több, mint 13 ezer forint értékben, de jól halad a békekölcsönjegyzés a tamá­si építésvezetőségnél is, ahol a dol­gozók 100 százaléka már lejegyzett. Petőfi fő­ura, Sárszentlőrinc háromszor annyi békekö­csönt jegyzett, mint tavaly Sárszentlőrinc Petőfi kedvenc tar­tózkodási helye volt. Itt járt iskolá­ba, s később is szívesen­ kereste fel ezt a vidéket, ahol sok verse, töb­bek között „A magyar nemes” is megszületett. A község­ lakói most, a békekölcsönjegyzés­­ napjaiban ,s megmutatják, hogy hűségesek Pető­fi emlékéhez: kölcsönadott forint­jaikkal­ segítik az országépítés nagy munkáját. A vasárnap délelőtti ös­szesítés szerint a község közel há­­r­omszor annyi t él “kölcsönt jegyzett mint tavaly: az eddigi jegyzés ered­ménye megközelíti a 10.000 forintot. Ennek az összegnek majdnem felét, mintegy 4000 forintot a falu három termelőszövetkezetének tagsága je­gyezte. Tavaly 29 szövetkezeti tag jegyzett békekölcsönt Sárszentlőrin­­cen, az idén egyedül az Illyés Gyula tsz-ben harmincöten jegyeztek állam­kölcsönt. A tsz tagjai az idén is tapasztalhatták, hogy kölcsönadott forintjaikat kamatostól kapják vis­­­sza az államtól: jelenleg 20 családi ház épül a termelőszövetkezet terü­letén, melyek közül kettőbe már be­költöztek, de karácsonyra a többi is elkészül. « ! Régen elmúlt az árvízveszély, s­­ az okozott károk is gyógyulóban­­ vannak, de megyénk dolgozói ma­­ sem felejtik el, hogy néphadsere­­günk harcosai milyen önfeláldozóan küzdöttek az ár ellen, segítettek új károkat csökkenteni. Ma különösen­ nem felejtenek el visszaemlékezni­ hősi munkájukra, amikor néphadse­­­regünk napját ünnepeljük.­ ­ Így van ezzel Komáromi Mihály ma­docsai dolgozó paraszt is, akinek­­ néphadseregünk tagjai segítettek learatni búzáját, hogy megmentsék az árvíz elöl. 3 A bölcskei dolgozó parasztok ma különösen hálatelt szívvel emlékez­­­­nek honvédeinkre. Képünk nagysze­rű harcosainkat, a bölcskei szigeten­­ lévő gát erősítése közben örökíti meg. Jegyesnek a kórház dolgozói A közelmúltban jelent meg la­­­punkban egy rövid cikk, amely be­szédes számok bizonyításával arról adott hírt, hogy a szekszárdi kórház az idei évben mennyit szépült, vál­tozott és még milyen nagy összegű­ beruházások állnak rendelkezésre a további­ átalakításokhoz, korszerűsí­tésekhez, bővítésekhez. A kórház dolgozói tudják azt, hogy az államnak adott forintjaikkal hoz­zájárulnak az egészségügyi intézmé­­nyvíz­ fejlesztéséhez. Így a szekszár­di kórház fejlesztéséhez is. Éppen ezért már a kölcsönjegyzés első nap­jaiban legtöbben lejegyeztek. A jegy­zésben a műszaki dolgozók, az ápo­lónők és takarítónők jártak az élen. Példamutatóan, gyorsan adtak és aránylag igen szép összegeket je­gyeztek. Az orvosok közül dr. König Imre, a gyermekosztály főorvosa járt élen a jegyzésben, 3000 forint békeköl­csönt jegyzett. Dr. Erdélyi János, a kórház igazgatója pedig 2500 forintot jegyzett a haza javára. A fiatalok példáin u­ után a A paksi járás DISZ fiataljai élén­ken bekapcsolódtak a békekölcsön­jegyzés munkájába. A járás terüle­tén csak DISZ fiatalokból 33 jegyez­tető van. Madocsán 5, a gyapai ál­lami gazdaságban és a tsz-ben 8, Pakson 14, Uzdon 2, Sárszentlőrin­­­cen 6, Nagydorogon 4 kölcsön­jegyez­tető fiatal működik. A felvilágosító munka mellett sa­ját példamutatásukkal is kiveszik a DISZ fiatalok részüket a békeköl­csön-jegyzésből. Ózdán Szilágyi László a DISZ-szervezet titkára 600, Szabó László nagydorogi DISZ-tit­­kár 400 forintot jegyzett. A nagydo­rogi gépállomáson az összes fiatalok fizetésük 50 százalékát jegyezték le. A Paksi Konzervgyárban Blazsek József DISZ titkár 500, Diósi Fe­renc 400, Tóth Sándor 500, Vida István 400, Haág Júlia 400 forintot jegyzett

Next