Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-04 / 210. szám

1954 SZEPTEMBER 4 NAPCÖ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS • A tag- és tagjelölt felvételi munka elválaszthatatlan a tsz megszilárdításáért folyó hordái A kocsolai Vörös Csillag tsz pártszervezetének munkájáról A nyárvégi és az őszeleji hetekben mindeni gazdaságban összetorlódik a munka. Még jóformán be sem feje­ződik a cséplés,­­máris lehet kezdeni a nyári mélyszántást, az őszi gabonák talajelőkészítését, s a kukoricatörés­sel, íz épaszfedéssel egyidőben­­ vet­ni kell a búzát. Ez a nagy gond foglalkoztatja a kocsolai Vörös Csil­lag termelőszövetkezet apraját-nagy­­ját is, mindenekelőtt a pártszervezet, a tsz vezetőit. Van már jó tapasztalatuk ahhoz, hogyan kell, ezeket a munkákat is­­eredményesen segíteni, szervezni. A megszilárdítás, az eredmények növe­lése terént itt is komolyam éreztette hatását a párt és a kormány mező­­gazdaság fejlesztéséről szóló határo­zata, az abban lefektetett irányelvek, szakmai útmutatások és módszerek. Lényegében azonban a pártszervezet érdeme, hogy mindezeket széles kör­­ben mond­ja el a tsz-tagok között, ser­kentve , őket nagyobb erőfeszítésekre. Módszere a munkák állandó javí­tásának a versenymozgalom megszer­vezése,­ segítése volt. Ennek tudható be, hogy a tsz tagjai különösen jó munkát végeztek az aratásban, a be­­hordásban. Az aratás megkezdése előtti tsz-gyűlésen beszélték meg az alkotmány ünnepére induló verseny módozatait.­­A pártszervezet javasla­tára jutalmat is tűztek ki a legjobb eredményt elérő munkacsapatok szá­mára. " A felvilágosító szó, s az anyagi ér­dekeltséget fokozó díjaik megtették hatásukat. Lelkes verseng­és indult meg, hogy minél kevesebb szem vesz­teséggel takarítsák be munkájuk gyü­­mölcsét. Ebben a harcban négy tsz­­tag, Eppel József, Takács Ferenc, Zeiki Lajos és Tárnok Péter olyan odaadóam küzdöttek, hogy augusztus 20-án, alkotmányunk nagy ünnepén „Kiváló termelőszövetkezeti tag" jelvényt kaptak. Ezen a napon értékelték a bri­gádok versenyét is végérvényesen. — Fellinger János munkacsapata lett az első s 300 forintos jutalomban ré­szesült. Kecske József munkacsapata 200, Sárai Ferencé pedig 100 forint pénzjutalmat kapott. Több termelő­szövetkezeti tag, mint Hohner József, Effinger Jánosné, Dubinyák Vincéné a brigád legjobb dolgozója című ok­levelet kapta. Mindez meglátszik a tsz eddigi eredményein, a tagok jövedelmén is. Előlegképpen kapott eddig már Ta­kács Ferenc 20, Csizmadia István 10, Pestalics Géza 13 mázsa búzát. De lehetne sorolni a többiek nevét is. Természetesen elsősorban az állam­mal­ szembeni kötelezettségüknek tet­­tek eleget, példát mutatva a község egyénileg dolgozó parasztjainak.­­ Pénzben is 6 forintnál többet osztot­tak ki eddig munkaegységenként. A következő termelési tervükben sze­replő 100 darab sertés meghízlalása is azt a célt szolgálja, hogy tovább emelje a tagok jövedelmét, fokozva ezzel munka­kedvüket. A pártszervezetnek gondja van e nagy munkák közben arra is, hogy a tsz tagjai szorosabbra fűzzék kap­csolatukat a falu dolgozó parasztjai­val, s egyben szövetkezeti tapaszta­latukat együtt bővíthessék, gyarapít­­hassé­k. Ezt a célt szolgálja a vasár­napi közös tsz látogatásuk is. A neki Ut a Szocializmus Felé tsz portájá­ra szerveztek látogatást, tizenöt részt­­vevővel, köztük a négy kitüntetett tsz-tag és 6 egyénileg dolgozó paraszt. Kövécs Gyula, Vaszari István, Né­meth József, Gelle András, Svák Já­nosné, Szarkali János egyénileg dol­gozó parasztok vasárnap Makon győ­ződnek meg a társas gazdálkodás elő­nyeiről, nagyszerű eredményeiről. A kocsolai tsz tagjainak is jót tesz ez a látogatás, hogy gazdaságukat az erősebb, a fejlettebb tsz példája nyo­mán tovább fejleszthessék. Annál is inkább, mivel a meglévő eredmé­nyek mellett vannak a kocsolat tűz­­ben hiányosságok is. E cikken belül elsősorban csak a pártszervezet munkájának hiányos­ságaival kívánunk foglalkozni. Mint ahogy az eddigi jó eredmények is a pártszervezet, a kommunistáik mozgó­sítása, segítése nyomán jöttek létre, úgy a további fejlődés záloga is az kezükbe van letéve. A jó példa kö­vetői is egyre sokasodnak a tsz-ben, amint az a fentiekből is látszik. Nem­­csak a politikai munkának kell azon­ban erősödnie a tsz-ben, hanem ma­gának pártszervezetnek is, mégpe­dig számszerűleg is. Ez egyébként is soha nem választható szét. Nem lehet jó politikai felvilágosító munkát vé­gezni, ha közben nem neveljük a dolgozók legjobbjait az élcsapat tag­jaivá, de így van ez természetesen fordítva is. A kocsolai Vörös Csillag pártáján járva olyan érzés fog el bennünket, — természetesen nem minden vonat­kozásban, — mintha az Aratás című szovjet szépirodalmi mű lapjait for­gatnánk. Adva van egy tsz több, mint száz taggal, s a motor, a mozgósító erő, a pártszervezet 4 tagú. Eddig megtették a magukét, amint a fen­tiek is bizonyítják. De valjon elég-e ez az erő továbbra is, bizonyára nem. Éppen ezért a most következő mun­káiknál a további betakarítás, az őszi szántás, vetés előkészítésénél, végzésénél­ — amelyben hasznosítják az alkotmány-ünnepi verseny tapasz­talatait — erre a fontos feladatra is fel kell figyelniük. Van sok-sok be­csületes, kiválóan dolgozó pártonkí­­vüli tsz-tag, csak a pártszervezetnek ilyen irányban is a fentiekhez ha­sonlóan következetességgel kell dol­goznia. Csak így erősödhet igazán a tsz, csak így nőhet még nagyobbra tekintélyük, becsületük, a falu dolgo­zói előtt, olyannyira, hogy mind töb­ben akarnak velük együtt a közös gazdaságban harcolni a szebb, boldo­gabb életért. Kezdeti eredmények már vannak ezen a területen is. Kövécs Gyula, Vaszari István már kérték felvéte­lüket s a tsz taggyűlése a napalm­ban veszi fel őket. A pártszervezet további erősödése a jó eredmények növekedésén kívül fokmérője lesz az egyénileg dolgozó parasztok növe­kedő vonzalmának is. fi megye dolgozói tiltakoznak az Amerikai Kommunista Párt betiltása ellen. Egymás után érkeznek a levelek szerkesztőségünkbe, amelyekben me­gyénk dolgozói tiltakozásukat feje­zik ki az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának betiltásáért. El­ítélik a dolgozók azokat, akik ezt az aljas merényletet elkövették, akik minden áron a sárba akarják tapos­ni az emberi jogokat. A Tolnamegyei Tatarozó és Építő Vállalat tervező csoport dolgozói levelükben a követ­kezőket írják: „Mi, a Tolnamegyei Tatarozó és Építő Vállalat Tervező Csoport dol­gozói tiltakozásunkat fejezzük ki egyöntetűen az amerikai kormány terrorcselekménye ellen. Felháboro­dással vettük tudomásul, hogy az Egyesült Államok, amely demokrati­kus jogokról beszél, nap, mint nap aljasul megsérti a szabadságjogokat. Ezt bizonyítja az a rendelkezés is, amely betiltotta az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártját, a béké­ért folytatott harc zászlóvivőjét. Ez­zel a cselekedetükkel bebizonyították, hogy háborús törekvéseiket még in­kább fokozzák és a fasizmus útjára léptek. Éppen ezért tiltakozunk és követeljük a fasiszta törvény hatály­talanítását." A levelet tizenegy dol­gozó írta alá „Egyedül rajtunk múlik, hogy a könnyebb, gondtalanabb élet részesei lehessünk1” (Munkatársunk jelentése Nakról) G G­yorsan, zavartalanul megy­­ már az idén a munka a na­­ki Út a Szocializmus Felé termelő­­szövetkezetben. A dombóvári járás legjobbjai lettek, a megyében is elsők között találni a termelőszö­vetkezet nevét. Eredményes mun­ka nyomán megnőtt a termelőszö­vetkezet tekintélye az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok köré­ben is. Tavaly még kilépők voltak a szövetkezetből, idén viszont már eddig mintegy 20 dolgozó paraszt határozta el, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodást választja belép a már­ működő termelőszövetkezetbe, vagy pedig újat alakítanak. A T­aszári hajós 7 holdas dolgo­zó paraszt is úgy határo­zott, hogy a kis parcellákat felcse­réli a társas műveléssel. Még egy évvel ezelőtt is azok közé tarto­zott Taszári Lajos, akik úgy gon­dolkodtak: „kísérletezzen más az új úton, ha jól sikerül, mi is kö­vetjük példáját.” Most már a té­nyek birtokában ő is elmondotta, hogy a kezdeményezők munkáját siker koronázta. — Sok kedvezményt kaptunk mi, egyénileg gazdálkodó dolgozó vá­­­lasztok az államtól az új kormány­­program új megjelenése után, hogy gazdaságunkat fejlesszük. Élünk is ezzel a lehetőséggel. Az előttünk álló példa azonban megmutatja, hogy sokkal jobban lehet értéke­síteni ezeket a kedvezményeket a szövetkezetben. S S­okszor megcsodáltam a termelőszövetkezet sertés­­állományát, melyet nyugodtan ne­vezhetünk egyik legfontosabb jö­vedelem­forrásnak. Ha a szövetke­zetiek kitartó munkával a tavalyi 2—3 literes fejési átlagot 10 liter fölé emelik, néhány hónap alatt az állattenyésztésnek ez az ága is jö­vedelmezővé lesz. — Kiváló terméseredményeket várnak kukoricából is. A termelő­­szövetkezet elnökével igen sokat beszélgettem, elmondotta, hogy egy-egy átlagteljesítményt elérő termelőszövetkezeti tag is 10—12 mázsa búzát kap, a legjobbak pe­dig 16—17 mázsát is hazavisznek. Számos termelőszövetkezeti tagnál az új búza még a padláson éri a tavalyit is. Kelemen Ignácéknál például még mintegy 6 mázsa ta­valyi búza van, az idei osztalékot csak február felé kell beérletniök. Ezenkívül nem megvetendő a mint­egy 20 forint sem, amit munka­egységenként kapnak a szövetke­zetiek. _N­em gondtalan, de kön­­nyebb a termelőszövetke­zeti tagok élete, munkája, mint az egyénileg gazdálkodóké — mond­ja Taszári Lajos szinte levonva a tanulságot az előzőkből. — Reggel­től, késő estig dolgozunk, még­sem olyan eredményes a munkánk, mint az övék. Egyedül rajtunk mú­lik az, hogy ennek a könnyebb, gondtalanabb életnek részesei le­hessünk. A tények meggyőztek, én is a nagyüzemi gazdálkodás útjá­ra lépek, 8 Módosították, egyszerűsítették a tanácsok pénzgazdálkodását A tanácsok pénzgazdálkodásában mutatkozó hiányosságok megszünte­tésére a minisztertanács elhatároz­ta: biztosítani kell, hogy valamen­­­nyi tanács végrehajtó bizottsága már a költségvetés tervezésének idősza­kában — figyelemmel a népgazda­sági tervek irányelveire és éves pénzügyi tervszámaira — kifejez­hesse a költségvetéssel kapcsolatos reális igényeit. A tanácsok végre­hajtó bizottságai az egyes költség­vetési címek azonos rovatai között átcsoportosítást hajthatnak végre. A helyi tanácsok végrehajtóbizott­ságai az irányításuk alatt álló vál­lalatok terven felüli nyereségét, az előirányzaton felüli saját bevétele­ket, valamint az adóprémiumot sa­ját hatáskörben — a felsőbb tanács végrehajtóbizottsága engedélye nél­kül — a minisztertanács által meg­határozott szociális, kulturális, va­lamint város- és községgazdálkodási (kommunális) célokra használhatják fel. A tanácsok irányítása alatt mű­ködő helyi vállalatok irányításával kapcsolatban a határozat kimondja, hogy az egyes minisztériumok az illetékes tanács végrehajtó bizottsá­gának határozata nélkül nem adhat­nak át tanácsi kezelésbe és nem ve­hetnek minisztériumi kezelésbe vál­lalatokat. A helyi vállalatok pénz­ügyi terveit a megyei tanács végre­hajtóbizottságának illetékes szak­­igazgatási szervei, az iparági pénz­ügyi terveket pedig a végrehajtó­­bizottságok hagyják jóvá. A határozat kimondja, hogy az adóbevételi terveket a pénzügy­minisztérium irányszámai alapján a végrehajtóbizottságok­ állapítják meg, amelyeket végsősorban a mi­nisztertanács hagy jóvá. A végre­­hajtóbizottság­ feladata továbbá: ellenőrzi a pénzügyi szervezet adó­­beszedési munkájét: felülvizsgálja, hogy ez a munka a törvényesség kereteinek megfelel-e; széleskörű politikai munkával mozgósítja az adózókat az állampolgári kötele­zettségek pontos teljesítésére. A határozat befejező része a szak­­igazgatási szervek pénzügyi vonat­kozású feladatait szabályozza. Ki­mondja, hogy a pénzgazdálkodási feladatok eredményesebb ellátása érdekében valamennyi operatív pénzgazdálkodási feladatot — az adóbeszedési feladatok kivételével — a pénzügyi osztálytól a végre­­hajtó b­izottság szakigazgatási szervei­nek kell átadni. A szakigazgatási szervek költségvetési kereteikkel önállóan gazdálkodnak. A pénzügyi osztályt a pénzgazdálkodásban az eddiginél nagyobb hatáskörrel kell felruházni a megyei, járási és városi tanácsoknál egyaránt. A pénzügyi osztályok a pénzügyminisztérium és a tanács végrehajtó bizottságának kettős irányítása alatt állanak. A határozat végül kimondja: a megyei, a járási és a városi taná­csok és végrehajtó bizottságaik rend­szeresen számoltassák be a területü­kön lévő más pénzügyi szervek (Magyar Nemzeti Bank, Beruhá­zási Bank, Országos Takarékpénz­tár, Állami Biztosító) vezetőit, ellen­őrizzék a törvények, minisztertaná­csi határozatok és rendeletek vég­rehajtását. A párt és a kormány az elmúlt évben egy olyan programmot dol­gozott ki, melynek megvalósítása az eddiginél sokkal jobban előse­gíti a dolgozók életszínvonal­ának emelését. A párt és a kormány az új Programm készítésénél a dol­gozó embert tartotta szem előtt, így azok a célkitűzések is, amelyek e programoiban szerepelnek, telje­sen a dolgozó ember jobb életé­nek megteremtésére épültek fel. A Mázai Téglagyár dolgozói már évekkel ezelőtt kérték a Tol­namegyei Téglagyári Egyesülést, hogy építtessenek részükre üzemi fürdőt, hogy a napi munka után le tudják mosni magukról a pisz­kot. Az Egyesülés a gyár dogozói­­nak e kérését csak a múlt év de­cemberében tudta teljesíteni, ami­kor is több mint 200.000 forintot utalt ki e szociális célt szolgáló épület elkészítésére. A bátaszéki tatarozó még a múlt év decemberében meg is kezdte az építkezést és vállalta, hogy 1954 június végéig elkészíti az üzemi fürdőt. December végéig felhúzták az épület falait. A nagy hideg, majd munkaerőhiány miatt körülbelül 4 hónapig „állt­” az építkezés. Emiatt az idén módosí­tani kellett a vállaláson, így nem június, hanem szeptember végéig vállalták az üzemi fürdő elkészí­tését. Májusban ismét hozzákezd­tek a munkához. Augusztus végéig csaknem teljesen elkészítették a fürdőt. Körülbelül két és fél, há­rom heti munka maradt még vis­­­sza. A gyár dolgozói, mintegy százan nagyon örültek annak, hogy a Tatarozó Vállalat még a határidő előtt egy héttel elkészíti a várva-várt­­ üzemi fürdőt. Augusztus vége felé azonban belevágott a „mennykő“ az üzemi fürdőbe. Ugyanis az egyik napon az Egyesüléstől Pala elvtárs ment ki a Márai Téglagyárba, aki beje­lentette a gyár vezetőjének, Fa­ragó elvtársnak, hogy az Építés­ügyi Minisztérium utasítására le kell állni a fürdő építésével, mert az erre fordított pénzt más célok­ra kell fordítani. Az Egyesülés közben értesítette a Tatarozót is minderről és egyben kérte a vál­lalatot, hogy tegye meg a védőin­tézkedést az épületen. Úgy, hogy e héten szerdán, szeptember 1-én az építőmunkások megkezdték az ablakok és ajtók elfalazását. A gyár dolgozói meglepődve figyel­ték az építők munkáját. Felhábo­rodva érdeklődtek aziránt, hogy miért tesznek ilyet akkor, amikor már csaknem teljesen elkészítet­ték az épületet. A tatarozó dolgo­zói a gyárvezetőhöz küldték a fel­háborodott munkásokat. Faragó elvtárs röviden megmagyarázta, mi a helyzet. — Márpedig ezt nem hagyjuk! — Dühöngtek — valljuk be­­ jogosan — a dolgozók. Ilyen intézkedéseket ma már nem lehet tenni. Hiszen a fürdő már csak­nem teljesen elkészült. A téglagyár dolgozóinak felhá­borodása jogos. Éspedig azért, mert a csaknem teljesen elkészült épület már több mint 140.000 fo­rintot emésztett fel, s most egy bürokratikus intézkedés miatt az épület kihasználatlanul áll a gyár­telepen és vá­rja a „jobb sorsát". Az Építésügyi Minisztérium ezzel az intézkedésével nagy össze­get kidobott az ablakon.­­Nem beszélve arról, hogy a dolgozókról való gondoskodás ügyét is semmi­be vette. A Mátrai Téglagyár­ dolgozói kérik — de mi is szeretnénk — ha az Építésügyi Minisztérium megtalálná a helyes utat ebben az ügyben, s sürgősen biztosítaná a fürdő befejezését. Stétz János MEGJEGYZÉS „Takarékos" gazdálkodás —­ újra fürdő nélkül a Márai Téglagyár dolgozói Mű­soros-est Pakson A Paksi Vöröskereszt­ szervezete műsoros táncmulatságot rendezett augusztus végén az árvízkárosultak javára. Dr. Pataki Sándor tisztiorvos mon­dott ünnepi­­ beszédet, amelyben megemlékezett a Vöröskereszt aktí­váinak áldozatkész munkájáról. A műsorban két kis óvódás is szere­pelt és műsorszámuk nagy tetszést aratott. Kántor Antalné szavalata, mint mindig, a paksi közönségtől­ fergetes tapsot kapott. A kultúrott­hon tánccsoportja is igen szépen szerepelt. Szabó János népdalcsok­rot énekelt. Az igen ötletes és gör­dülékeny összekötő szöveget Hor­váth Istvánná írta és mondotta el. Tombola is volt, ami jónéhány forintot hozott a bevételhez. A tiszta bevételt, 2000 forintot, az árvízkárosultaknak küldte el a Vö­röskereszt.

Next