Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-12 / 242. szám
JLflU, tárgyja* Ajtósul [UNK] ' ------------- VILÁG PPVLETÁRTAt ElYtfÜLJETEK] TOLKAI A MAI SZAMBAN: Népgazdaságunk helyzete és feladatai Cl(2—3. o.) — Kezdődik a tanulás a DISZ Petőfi iskolán (3. o.) — A bátaszéki tanács gondoskodása a lakosságról (4. o.) — Jó ha tudják a gazdák (4. o.) — Könyvheti vásár a szekszárdi vállalatoknál (4. o.) I AZ M DTP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 242. SZÄM ARA 50 FILLER KEDD, 1954 OKTOBER 12 — A közszükségbeti cikkek gyártásának növekedése Az ipar elé a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata és pártunk III. kongresszusa fő feladatként a mezőgazdaság korszerű gépekkel és egyéb termelőeszközökkel való jó ellátását, közszükségleti cikkek termelésének jelentős növelését állította. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta eltelt egy és negyed év alatt történt előrehaladás a fenti célkitűzések megvalósításában. Késéssel, huzavonával ugyan, de megkezdődött és már hozott is kezdeti eredményeket az ipari termelés átcsoportosítása. A közszükségleti cikkek termelése 1954 első 8 hónapjában 12,4 százalékkal volt magasabb, mint 1953 megfelelő időszakában. A kohó- és gépipari minisztérium, amelynek területén a legnagyobb mértékű átcsoportosításra volt és van szükség. 1954 első 8 hónapjában 27 százalékkal több közszükségleti cikket ©’’ártott, mint az elmúlt év azonos időszakában és 22.2 százalékkal emelte a mezőgazdasági nagygépek, 32.4 százalékkal a mezőgazdasági kisgépek, alkatrészek és szeráruk termelését ugyanezen idő alatt. A helyi ipari állami vállalatok 57 százalékkal, a kisipari szövetkezetek 32 százalékkal termeltek többet ez év első nyolc hónapjában, mint tavaly ugyanezen időszakban és ezen belül ;s lényegesen emelkedett a lakosság •• ászáré termelt áruk, végzett javítások és ipari szolgáltatások értéke. A vizsgánkisipart is beleszámítva, a helyi ipar 1954 második felében előreláthatólag 1,1 milliárd forinttal több iparcikket, javítást és szolgáltatást juttat a lakosságnak, mint 1953 második felében. Teljesen helyesnek bizonyult a párt és kormány gazdaságpolitikájának az a célkitűzése, mely a helyi ipar és a kisipar működési területének kiszélesítésére irányult. Népgazdaságunk helyzete és feladatai A Magyar Dolgosók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége október 1—2—3-án ülést tartott. A Központi Vezetőség megtárgyalta a Politikai Bizottság beszámolóját népgazdaságunk helyzetéről, és feladatairól. A beszámolót Szalai Béla elvtárs terjesztette elő. Az ülés napirendjének 2. pontja a Központi Vezetőség kollektív munkájával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Ennek előadója Farkas Mihály elvtárs volt. A Központi Vezetőség többnapos beható vita után egyhangúlag jóváhagyta a beszámolót és megfelelő határozatokat hozott. A Politikai Bizottság beszámolója A Politikai Bizottság beszámolója melyet Szalai Béla elvtárs terjesztett A mezőgazdaság fejlesztése terén a Központi Vezetőség 1153 júniusi határozata és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat alapján az 1953—1954-es gazdasági évben számottevő kezdeti eredményeket értünk el. A parasztság termelési érdekeltségének növelésére vonatkozó intézkedéseik hatására a parasztság termelési kedve lényegesen megnőtt. A termelési bizottságok 130.000 tagjának aktív közreműködésével az elmúlt év őszén és ez év tavaszán elismerésre méltó lépések történtek a föld termőerejének növelése érdekében. Az 1953—1954 gazdasági évben mintegy kétmillió katasztrális holdnyi területet szervestrágyáztak, többet, mint a felszabadulás óta, bármelyik esztendőben. A parasztság termelési kedve növekedésének számos egyéb mutatója van: a tartalékterületeik bérbevétele, évelő kultúrák iránti megnövekedett érdeklődés, növekvő gyümölcs- és szőlőtelepítés (70 százalékkal több szőlőt telepítettek, mint az elmúlt évben) stb. A növénytermesztés terén jelentős eredmény, hogy az elmúlt gazdasági évben nagymértékben sikerült kiterjeszteni az öntözéses gazdálkodást. Az öntözött területeket 1953-ban 75.000 kat. holddal növeltük. Rizstermelő területünk elérte a 73.000 kat. holdat,hazánk Európa egyik legnagyobb rizstermelő országává vált. A kukorica vetésterülete jóval nagyobb a tervezettnél. Nőtt zöldség a Központi Vezetőség elé, bevezetőben rámutatott azokra az eredmétermelésünk is. Különösen jelentős eredmények vannak a hagyma- és s paprikatermesztés fejlődésében. A megnövekedett termelés és felhozatal nyomán a zöldségárak az előző évihez képest csökkentek. A szarvasi marhatenyésztés kivételével lényeges javulás van az állattenyésztés terén is. A sertésállomány március óta 1.100.000-rel növekedett. Ez év őszén sertésállományunk előre láthatóan eléri a 6,5—7 milliót, a felszabadulás óta a legmagasabb színvonalat. Az elmúlt egy év alatt több mint 232.000-el növekedett a juhállomány is. Örvendetesen növekszik baromfiállományunk, ennek következtében jelentősen megjavult a városok tojással való ellátása. 1953—1954. gazdasági évben javult a munka a mezőgazdaság szocialista szektorában is. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a javulás nem áll arányban államunk messzemenő támogatásával. Kalászosok közül a búza és a rozs terméseredményei az állami gazdaságokban valamelyest meghaladják az országos átlagot. Az elmúlt évihez képest a tavaszi növényápolási munkában is van javulás, ennek ellenére a kapások várható termése még mindig alacsony. A termelőszövetkezetek zöme megerősödött a múlt évi kilépések után. Nőtt az egy dolgozóra eső munkaegységek száma, a kötelező számú munkaegységet nem teljesítő tagok aránya alacsonyabb, mint a múltban bármikor. Javult a Központi Vezetőség múlt évelve, amelyek meggyőzően bizonyítják az új szakasz politikájának helyességét, év júniusi határozata nyomán a mezőgazdaság műszaki-anyagi ellátása. A mezőgazdaság jóval több gépet kapott, mint az elmúlt években. 1954-ben 50 százalékkal több műtrágyát használtak fel, mint 1953-ban, kielégítő volt a rézgálicellátás stb. Augusztus 31-ig a mezőgazdaság 1082 G—35-ös traktort, 1308 traktorekét, 948 cséplőgépet és számos egyéb gépet kapott. A parasztság által legjobban keresett termelőeszközök közül ez év első nyolc hónapjában több mint H Oü1O fogatos ekét állított elő az ipar tavaly ennek gyártása nem folyt — és több mint tizenegyszer annyi lókapát, mint az 1953. év ugyanezen időszakában. Számos új mezőgazdasági gép gyártása indult meg, így a többi között fejőgépé, permetező-porozóé, rétgyalué, stb. A felsorolt tények mutatják, hogy bár még csak az 1%aí lépéseket tettük meg a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, máris sok biztató ígéret, kedvező jelenség mutatkozik és megvannak az első eredmények. A feladat abban áll, hogy még határozottabban menjünk a megkezdett úton, ne sajnáljuk a fáradságot és áldozatokat, egy-i két éven belül azok bőven megtérülnek. A beszámoló ezután megállapította, hogy begyűjtési rendszerünk helyesnek bizonyult, ismertette a begyűjtés eredményeit, majd rátért az ipar kérdéseire. re a G—35-ös traktoroknak csak 51 százalékát, traktorekék 44 százalékát, fogatos fűkaszálók 48 százalékát, kazalozók 6? százalékát adta át. Az utóbbi időben elakadt a mezőgazdaságiba való káderátcsoportosulás is. Az állami gazdaságok fejlődése lassú. Igen laza a fegyelem. Nagy méreteket ölt a pazarlás, sok a mezei lopás. A gazdaságokban nagyban gátolja a helyi lehetőségek kihasználását a túlzott centralizmus és a tervezés bürokratikus módszere. Az állami gazdaságok és gépállomások döntő többsége rosszul használja ki az állam által rendelkezésükre bocsátott gépeket és egyéb anyagi eszközöket. 2. Az ipar nem elégíti ki az új szakasz követelményeit. Nemcsak azért, mert a mezőgazdaság számára nagy késéssel szállítja a szükséges gépeket és felszereléseket, hanem többek között azért sem, mert a közszükségleti cikkek termelése túlságosan lassan növekszik. Az év első 8 hónapjában kevesebb kerékpárt, motorkerékpárt, kályhát, húsdarálót, kartont, flanellt ©’ártottak a tervezettnél. Ipari kivitelünkben növelni kell a munkaigényes és ugyanakkor magas devizahozamot biztosító, gazdaságosabb cikkek exportját, figyelembevéve természetesen a baráti országok szükségleteit és a tőkés országokban való érékesítés lehetőségeit. Az ipari exportban a fentieknek megfelelő fordulat azonban egyelőre nem következett be. Az ipari vezetők munkájának egyik komoly hiányossága, hogy sem a belföldi szükségletre, sem az exportra való gyártás terén nem következett be lényeges javulás a termékek minőségében. A Politikai Bizottság beszámolója ezután rámutatott arra, hogy a termelés mennyiségi fejlődése túlzottan lelassult, az alapanyag termelése, viszonylagos elmaradása fokozódott. A Szénbányászat az első nyolc hónapban tervét 98.4 százalékra teljesítené. A kohászat ugyanezen idő alatt sem a martinacéltermelés tervét, sem a hengereltacélét nem teljesítette. Az építőanyagipar tervteljesítése ugyanezen időszakban 91.7 százalék. Szénből, hengereltacélból és építőanyagokból ez év első nyolc hónapjában kevesebbet termeltek, mint az előző év megfelelő időszakában. E lemaradások közül egyelőre legsúlyosabb kihatása a szénbányászatnak van. A szénbányászat adóssága, amely szeptember 1-ig közel 300 ezer tonna volt, szeptember 20-ig több, mint 350 ezer tonnára emelkedett. Ennek a helyzetnek kialakulásában nagy szerepe van a bányáknál uralkodó nagyfokú fegyelmezetlenségnek, ami a nagyszámú új munkaerő beállítása mellett elsősorban a vezetés hiányosságával függ össze. Rendkívül elhanyagolták a szénbányászat gépesítését, valamint az új, termelékenyebb munkamódszerek alkalmazását. A gépi jövesztéssel termelt szén aránya és a géppel rakott szén aránya 1952 óta csökkent. A teljesítmények csökkenéséhez hozzájárulnak sok bányában az ígért rossz munkakörülmények, a bányák elhanyagolt állapota, mely nagy részben a túlzott ütemű iparosítás következménye. Mivel a szocialista iparosítás továbbra is a szocializmus építésének fő eszköze és az ipari termelés emelése a nemzeti jövedelem növelésének fő forrása, további előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az ipari termelés egyhelyben topogásának megszüntetése. Egész népgazdaságunk felemelkedésének alapvető előfeltétele az ipari átcsoportosítás meggyorsítása és ezzel együtt az ipari termelés jelentős emelése, mindenek előtt mezőgazdasági gépekben és szerszámokban, közszükségleti cikkekben, megfelelő exportcikkekben, valamint az alapanyagtermelés viszonylagos elmaradásának felszámolása. 3. Tűrhetetlenül alakul a termelékenység és az önköltség. Pártunk III. kongresszusa népgazdaságunk fejlesztésének, az életszínvonal emelésének döntő előfeltételeként a termelés állandó emelését és az önköltség csökkentését jelölte meg. Sajnos, meg kell állapítani, hogy azt a fordulatot, amelyet a kongresszus e téren megkövetelt, gazdasági vezetőink egyelőre nem hajtották végre. Az iparban az év első felében egymilliárddal több anyagot és munkabért használtak fel, mint amennyit tervünk előírt. A minisztériumi ipar összehasonlítható termelésének önköltsége 1964 első félévében, az 1953. évi átlagos önköltséghez képest, a tervezett 02 százalékos csökkenés helyett 2,8 százalékkal növekedett. Melyek az okai az önköltség tűrhetetlen alakulásának? Mindenekelőtt az, hogy a termelékenység nem emelkedik, hanem csökken. Az egy munkás egy napra eső termelése a minisztériumi iparban az év első 8 hónapjában a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva 3,3 százalékkal csökkent. A béralaptúllépésekhez és az önköltség emelkedéséhez hozzájárul a túlzottan magas alkalmazotti létszám is. Az alkalmazotti létszám a minisztériumi iparban 1954 augusztusában 7,8 százalékkal magasabb, mint egy éve vett Az önköltségcsökkentés terén tepasztalható lemaradásnak másik fő tényezője az anyagpazarlás. Ennek méreteire elég megemlíteni, hogy a KGM vállalatai az I. félévben 136 millió forinttal, az építésügyi minisztérium, vállalatai 40 millió forinttal lépték túl a megengedett anyagköltségeket. Nem sok történt a kongresszus óta annak érdekében, hogy fokozzuk a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében. Márpedig világos, hogy enélkül előbbre nem jutunk. Gyökeres változtatásokra van szükség; helyenként az ár- és bérrendszer hibái következtében a munkások többet keresnek, ha az anyagot pazarolják, mintha azzal takarékoskodnak. A minisztertanács úgy döntött, hogy az önköltségcsökkentést figyelembe kell venni a műszaki és adminisztratív személyzet prémium megállapításánál. Ennek érvényesítése azonban rendkívül vontatottan megy. Az elmondottakból látható, hogy nálunk a termelés igen széles területein hosszú hónapok óta nem önköltségcsökkentés van, hanem önköltségemelkedés. A pártnak és a kormánynak kemény kézzel, sürgősen változtatni kell a helyzeten. 4. Nemcsak a termelésben van nagyfokú pazarlás, hanem az állami költségvetési kiadások is túl magasak. Túlzottan magas a fogyasztáson belül az úgynevezett közületi fogyasztás, más szóval a nemzeti jövedelemnek túlságosan nagy részét fordítjuk a költségvetési kiadások fedezésére. Felül kell tehát vizsgálni a fogyasztási alap elosztását és biztosítani kell, hogy azt, amink van, a lehető legnagyobb hatásfokkal, a leggazdaságosabb módon és a lakosság számaira leginkább érezhető juttatásként adjuk. Lényegesen gyorsabb volt az elmúlt években a költségvetési kiadások emelkedése, mint a nemzeti jövedelem növekedése. Az államigazgatás létszáma 1949-hez viszonyítva 164 százalékkal növekedett. Ezt a nagyarányú ugrást nem indokolják a szocialista állam jellegéből és tevékenységéből adódó új feladatok. Államapparátusunk létszáma nagyobb, mint amit a tényleges szükséglet megkövetel. Az állami költségvetésből 1954-ben sporttámogatásra fordított kiadások több, mint ötszörösét teszik ki az IFolytatás a 2. oldalon) Mezőgazdaságunk biztató fejlődése A lakosság áruellátása, az életszínvonal emelkedése Az új kormányprogram bejelentése óta eltelt 15 hónap alatt mind a munkások és alkalmazottak, mind a parasztság életszínvonala igen jelentős mértékben emelkedett 1964 I. félévében a munkások és alkalmazottak jövedelme 15,8 százalékkal volt több, mint 1953. I. félévében, ugyanakkor a fogyasztói árak 8,3 százalékkal csökkentek. Ennek megfelelően emelkedett, a reálbér átlaga 1963. I. félévéhez képest. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az 1953. I. féléve, amihez képest a reálbérek emelkedtek, a legkedvezőtlenebb volt 1949 óta, nem utolsósorban az 1952 évi rossz termés következtében. 1954 I. félévének kiskereskedelmi áruforgalma 26 százalékkal magasabb volt az elmúlt év I. félévének áruforgalmánál. A földművesszövetkezetek forgalmának növekedése ennél jóval nagyobb, 43,4 százalék. Élelmiszerekben az ellátás általában jó volt a kormányprogram óta eltelt időben. Zavartalan volt a kenyér-, liszt-, cukorellátás. A fontosabb élelmiszerek közül a hús és húskészítmények kivételével általában kielégítette a kereskedelem a lakosság igényeit. Különösen nagymértékben emelkedett a ruházati kiskereskedelmi forgalom. Népünk ebben az évben többet költ ruhára és ennek megfelelően sokkal jobban ruházkodik, mint egy évvel ezelőtt. A ruházati kiskereskedelem forgalma 64 százalékkal emelkedett egy év alatt. A kereskedelem több fontos cikkben nem tudta kielégíteni a hatalmas mértékben megnövekedett igényeket. Sok a panasz egyes közszükségleti cikkek gyenge minősége miatt. A pártnak a széles néptömegek számára vonzó politikája az új szakaszban, különösen pedig az életszínvonal gyors emelkedése 1963 második felében, megnövelte a dolgozókban a párt iránti bizalmat. Megszilárdult a párt és a munkásosztály közötti kapcsolat. Megerősödött a munkás-paraszt szövetség. Közelebb került a párt a széles néptömegekhez. Mindez a párt számára komoly politikai sikert jelentett és döntő bizonyítéka az új szakasz politikája helyességének. Milyen hiányosságok fékezik a párt helyes politikájának végrehajtását? Az elért jelentős eredmények mellett súlyos hiányosságok tapasztalhatók népgazdaságunk területén: 1. A mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. Ennek egyik oka, hogy a mezőgazdaság sem a műszaki-anyagi ellátás, sem a káderekkel való ellátás terén nem kapja meg időben azt, amit a különböző párt- és kormányhatározatok számára előírtak. A kohó- és gépiöQBL minisztérium az előírt határidő