Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-02 / 234. szám
2 A Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdésével foglalkozó londoni tanácskozás London (TASZSZ) A Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdésével foglalkozó londoni kilenchatalmi értekezlet szeptember 30-án folytatta munkáját. Sajtójelentésekből kitűnik, hogy a tanácskozáson három napon át folytattak kísérleteket Nyugat-Németország felfegyverzése olyan tervének kidolgozására, amely nem keltene az európai közvéleményben viharos felháborodást. Mint a sajtójelentésekből kitűnik, az Egyesült Államok állandóan igen erős nyomást gyakorolt a tanácskozás résztvevőire, hogy olyan tervet erőszakoljon reájuk, amelynek keretében az összes „biztosítékok” és „korlátozások" csak formális jelentőségűek lennének és nem akadályoznák az Egyesült Államok fő célját: az erős nyugatnémet hadsereg megalakítását. „Az európai védelmi szervezet, amelyben Nyugat-Németország is részt vesz — írja King, a „Reuter“iroda hírmagyarázója, — most már úgy látszik biztosítva van. Nem világos azonban, hogyan oszlathatja el a német militarizmus újjászületésének veszélyét és hogyan hathat a francia parlament döntésére Edennek az a kijelentése, hogy Anglia kötelezettséget vállal, hogy 44 éven át a kontinensen tart négy hadosztályt és egy repülőalakulatot.” A sajtó emlékeztet Spaak belga külügyminiszter tervére is, amely — a „Reuter” iroda szerint „kompromisszumot jelent egyrészt a német militarizmus újjászületése ellen irányuló merev korlátozások között, amelyekre Franciaország törekedett, másrészt pedig a kevésbé merev korlátozások között, amelyek mellett a többi nyolc ország állást foglal”. Mint sajtójelentésekből kitűnik, bizonyos köröknek érdekük, hogy Eden tervét és Spaak „kompromisszumos” tervét olyan alapnak tüntessék fel, amelyekre építve teljes megegyezést lehet elérni a kilenc állam tanácskozásán. A burzsoá sajtó széleskörű propaganda-hadjáratot kezdett. Azt állítja, hogy ezek a javaslatok megszüntetik azt a veszélyt, amely Franciaországot és a többi európai országot, a nyugatnémet militarizmus újjáteremtése által fenyegeti. Adenauer a londoni értekezlet befejezése után kész tényeket tár a bonni parlament elé Berlin (MTI) Adenauer kancellár közölte Ehlersszel, a szövetségi gyűlés elnökével, hogy október 5-én, kedden külpolitikai kormánynyilatkozatot akar tenni a bonni parlamentben. Adenauer most már azt is kész megengedni, hogy a kormánynyilatkozat elhangzása után végre sor kerüljön a parlamentben a több ízben elhalasztott külpolitikai vitára. Bonni ellenzéki körökben, de a kormánypártok ingadozó képviselőinek körében is felháborodással fogadták Adenauer cinikus tervét, hogy miután a kilenchatalmi értekezlet előtt nem volt hajlandó meghallgatni a szövetségi gyűlés véleményét, most nyomban Londonból való visszatérése után kész tényeket tárjon a parlament elé. A washingtoni franciaamerikai tárgyalásokról Washington (TASZSZ) Washingtonban befejeződtek a francia-amerikai tárgyalások. A tárgyalások szeptember 27-től 29-ig folytak Indokínáról. A sajtójelentésekből kitűnik, hogy Indokína politikai, katonai és gazdasági problémáit tárgyalták meg. A sajtónak közzétételre átadott közlemény szerint Franciaország , meghatározandó méretben tart fenn fegyveres erőket Laoszban, Kambodzsában és Dél-Vietnamban. A közleményből kitűnik, hogy az Egyesült Államok fogja fedezni a francia csapatoknak e három államban való tartózkodását és támogatni fogja ezen államok mindegyikének fegyveres erőit. Sajtókörökben felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy ez a megállapodás megsérti a vietnami hadműveletek megszüntetéséről szóló genfi egyezmény szellemét. Ezenkívül — a közlemény szerint — az Egyesült Államok jogot nyert arra, hogy közvetlenül , „segítse” Laoszt, Kambodzsát és Dél-Vietnamot. Mint ismeretes, ezt a „segítséget” eddig Franciaországon keresztül nyújtották. INAPCO Rövid hírek ABADAN Az „AFP” jelenti, hogy csütörtökön üzembe helyezték az abadani olajfinomító hetvenötös részlegét. Ez a második olajfinomító részleg, amelyet a nemzetközi konzorciummal lefolytatott tárgyalások befejezése óta újból üzembe helyeztek. TEL-AVIV Az „AFP“ jelentése szerint az izraeli hadsereg szóvivője közölte, hogy jordániaiak szerdán este megöltek egy Jeruzsálem körzetében őrtálló izraeli katonát és egy másikat megsebesítettek. MONTEVIDEO Montevideo textilgyári munkásai szeptember 29-én 24 órás sztrájkot tartottak. A sztrájkolók béremelést követelnek. A „Funsa” gumigyár és a város valamennyi pékségének munkásai szeptember 29-én ugyancsak sztrájkoltak. Szeptember 29-én kenyér és egyéb pékáru nem került forgalomba. Palmiro Tollúi Ili beszéde a Montesi-ügy politikai vonatkozásairól Róma (MTI) Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára az olasz képviselőházban folyó vitában beszédet mondott a Montesi-ügy politikai hátteréről és a kormánynak az üggyel kapcsolatos felelősségéről. Togliatti elsősorban rámutatott arra, hogy komoly felelősség terheli Piccioni volt külügyminisztert, mert vonakodott lemondani és több ízben is beavatkozott a bírósági eljárásba fia érdekében. Hangsúlyozta továbbá annak a ténynek súlyosságát, hogy a Scelbia—Saragat-kormány nem hajlandó hozzájárulni annak a parlamenti vizsgálatnak a lefolytatásához, amelynek feladata lenne fényt deríteni a botrány politikai hátterére. Ezután elmondotta, hogy a kormány igyekezett akadályozni a bíróságok munkáját és a sajtónak az igazság kiderítése érdekében folytatott kampányát. * A helyzet elemzése után Togliatti az alábbi politikai következtetéseket vonta le: „Véleményünk szerint felelősség terheli mind a kormányt, mind pedig a parlamenti többség legnagyobb pártját és a vele szövetkezett többi pártot. A kormány, ezek a pártok felelősek az elfajulás és a korrupció légkörének kialakulásáért, amely ehetővé teszi, hogy csalók, kalandorok, sőt talán még bűnözők is szoros baráti és üzleti kapcsolatba kerüljenek a kormány és a politikai élet vezetőivel.” „A korrupt, elfajult rendszer csak úgy tudott kialakulni, hogy mintegy kiközösítették az ország lakosságának tekintélyes részét, szervezett üldözést indítottak ellene. Pedig ezek az emberek az ország szavazóinak több mint egyharmad részét képviselik, a gazdaságilag és politikailag aktív lakosságnak pedig több mint a felét.” „Az elfajulás megszüntetése végett meg kell változtatni azt az egész politikai irányt, amelyben a különböző olasz kormányok 1948 óta haladtak. Ezen túlmenően ismét kapcsolatot kell teremteni az ország egészséges erői és a demokratikus baloldal, a kommunistákat és szocialistákat követő nagy népi erők között. Mindaddig, amíg ez meg nem történik, nem lehet komolyan felvenni a harcot az elfajulás és a korrupció ellen.“ „A másik feladat: meg kell állapítani a botrányban legjobban kompromitált személyek felelősségét és ennek megtörténte után azonnal félre kell őket állítani. Olyan kormányt kell adni az országnak, amelyre — még ha a jelenlegi többségi pártokra épül is — nem nehezedik a vakság és a bűnpártolás súlyos gyanúja. Az új kormány élén nem állhat Scelliához hasonló személyiség. „Az olasz nép becsületes és azt akarja, hogy a korrupt elemeket söpörjék el és diadalmaskodjék az igazság. Biztosak vagyunk abban, hogy győzni fog a nép akarata, amely a törvények és a köztársasági alkotmány tiszteletben tartását követeli.” 1954 OKTABER 2 Üdvözlő távirat a román néphadsereg napja alkalmából EMII. BODNARAS hadseregtábornoknak, a Román Népköztársaság fegyveres erők miniszterének, Bukarest. A román néphadsereg napja a magyar néphadsereg harcosai és parancsnokai, valamint a magam nevében szívélyes üdvözletemet küldöm önnek és a baráti román néphadsereg egész személyi állományának. Szívből kívánjuk, hogy a baráti román néphadsereg újabb sikereket érjen el a harci és politikai kiképzésben és továbbra is szilárd biztosítéka legyen a román dolgozó nép békés alkotó munkájának. Budapest 1954. évi október hó 2-án. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. ff. Dr. John: „Adenauernak távoznia kell helyéről, hogy Nyugat-Németország új politikát kezdhessen" Berlin (MTI): Dr. Otto John, a Nyugatnémet Alkotmányvédelmi Hivatal volt elnöke nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat, amelyet a német demokratikus sajtó vezető helyen közöl, a többi között a következőket állapítja meg: — Adenauer konokul és megátalkodottam folytatja a dicstelen „erőspolitikát”, amellyel Hitler egy ízben már szerencsétlenségbe döntött bennünket. A Szövetségi Köztársaság politikája nyugatnémet hadosztályok felállításának követelésében merül ki. Ez a politika háborúval fenyeget. — A bonni parlamentnek a Jahnügyben folytatott vitája újra igazolta, mennyire helyes volt elhatározásom, hogy a Német Demokratikus Köztársaságiba jövök és innen folytatom a küzdelmet a fenyegető háború ellen és Németország újraegyesítéséért. Akadnia kellett valakinek, aki félreveri a vészharangot és óva inti a németeket Adenauer őrült „erőpolitikájától“, amely csak Németország teljes pusztulásához vezet, het. — Számunkra, németek számára most az a legfontosabb, — és ez véleményem szerint az utolsó esély, amelyet a sors nyújtott nekünk, hogy elfogulatlanul megvizsgáljuk jelenlegi helyzetünket, valamint a német újraegyesítés békés módozatait, — hogy felismerjük új életünk felépítésének lehetőségét a keleti és nyugati világ között, és megvalósítsuk ezt a lehetőséget. Nincs igazi és meggyőző ok annak megakadályozására, hogy a Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között tárgyalások kezdődjenek. Ezek a tárgyalások kölcsönös jóakarattal döntő eredményeket hozhatnak. Azok is, akik ma még elutasítják a tárgyalások gondolatát, előbb-utóbb belátják majd, hogy a német újraegyesítés felé vezető úton a keleti és nyugati németek eszmecseréje az első lépés. Ezt a lépést minél hamarabb meg kell tenni. Adenauer eddig meghiúsított minden tárgyalást Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság között. Adenauer elmélyítette Németország kettészakítottságát és megzavarta az európai népek nyugalmát. A politikában nem a jámbor óhaj és nem az állítólagos jószándék, hanem kizárólag az elért hatás és eredmény a döntő. A bonni kancellár tevékenysége katasztrofális volt Németország és Európa számára. Adenauernak távoznia kell helyéről, hogy Nyugat-Németország a béke és a nemzeti egység megteremtésére irányuló új politikát kezdhessen — hangoztatja nyilatkozatában dr. John. Megegyezés jött létre Hanoi és vidékének kiürítéséről Párizs (MTI): Francia lapjelentések szerint a vegyes fegyverszüneti bizottságban megegyezés jött létre Hanoinak, Tonkin tartomány fővárosának és körzetének a francia expedíciós erők által történő kiürítéséről. Eszerint október 6-án a franciák kivonulnak Hadong és október 9-én Hanoi városából. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya közölte, hogy október 10-ig Hanoiba irányítja a megfelelő közigazgatási személyzetet és rendfenntartó erőket. V. A délutánt is a fal tövében kuporogta végig. Büszke volt és úgy érezte, hogy hőstettével máris megmentette a falut. — Ezek most már biztosan a homoknak mennek — töprengett. — Akkor meg jobb, ha nem vagyok a kezük ügyében! Elhatározta, hogy éjjel megszökik. Mielőtt besötétedett, szükség ürügyével elballagott a plébános szérűjére. Ott csak sövénykerítés volt, de öröl mindenütt. Jó szemügyre vette a kerítést, öreg volt és a sok telet kibírt vesszőfonás töredezett. — Recsegni fog, ha kinyomom — töprengett. Aztán észrevette, hogy a kapu alatt, ahol a kerék mély árkot vágott a földbe, van akkora hely, hogy óvatosan kibújhat rajta. Azon túl kazlak. Ott már megbújhat és nagy vigyázattal a kertek alatt elosonhat. Estére neki is adtak a főtt birkahúsból, amely nagy kondérokban puhult a templomtéren. Éhes volt, de szűk lett a gyomra, valahányszor a szökésre gondolt. — Nagy a tét. Ha ott maradok és ezek belegázolnak a homokba, hát Isten irgalmazzon nekem. Ha megszököm és elcsípnek, megint csak.. úgy vélte, mégis csak jobb, ha szökik, így van reménye, úgy biztosan elpusztítják. Lassan elpihent a zsivajgás. Apró őrtüzek égtek és álmos őrök rótták néhány lépésnyi sétájukat. Sötét volt. Csak úgy látta a fákat, bokrokat, ha alulról nézett fölfelé. Az égbolt világosságából kirajzolódtak a tárgyak. Lassan mászni kezdett. Négykézláb óvakodott előre. Ujjával minden száraz gallyacskát óvatosan elsöpöri maga elől. A sövénykerítésig elvezette a kőfal. Azután , a sövény vezette tovább a kapu felé. Néha örökkévalóságnak tűnő percekig lapult a földön, amikor a sövény másik oldalán az örök dobogó léptei közeledtek. Végre a kapuhoz ért. A rácsos kapun túl két alaktalan test sötétedett. Hosszú puskájuk az ég felé meredve árulta el, hogy a kijárat tövében gunnyasztó katonák. István olyan közel került hozzájuk, hogy szinte a lélegzetüket is hallani vélte. Remegve próbált hátrahúzódni, de félt, hogy csizmája orrával megzördít valamit. Szeretett volna a földbe simulni. — Ez a halál! — koccant össze a foga. Az egyik őr megmozdult. — Tüzet kéne gyújtani —mondta. — Ott a szalma, hozzál! A feltápászkodó szerezsán csörömpölését kihasználva, István is hátrább csúszott. — Ha ezek tüzet gyújtanak, idevilágít és meglátnak — és még hátrább húzódott. A szalmatűz magasan lobogva szórta a pernyét, gyorsan elhamvadt. Többször fordult a szerezsán, aztán megúnta és a kerítés száraz ágait kezdte tördelni, éppen István feje fölött. A férfi átkozta a pillanatot, amikor a szökést elhatározta. Reszkető szájjal, hangtalanul őrölte a gyermekkorában tanult imádságokat. Mindet sorra vette, amire emlékezett, még a ministrációt, meg az evés előtti áldást is elrebegte. Lehet, hogy ezek használtak, vagy a pattogva égő hüvelyknyi száraz ágak, de a két szerezsán nem mozdult többet. Féloldalt könyökölve nézték a tüzet. Aztán elszunyókáltak. Ott feküdtek a keréknyomban. Az idő meg múlott, közeledett a piro kadat, István megfordult és lopva kúszott vissza a fal mellé.Nagy nagy közömbösség telepedett rá. —• Úgy lesz, ahogy meg van írva! — sóhajtott keserűen, elképzelte, szinte látta, amint a pergő homokot tapossa a sereg, ő megy előttük. A homok húzza a lábát, nehéz benne a járás. Aztán már nem is egyedül megy. Karjában sarkosan vánkosba kötve kis porontyot visz. Fekete a haja, a szeme mint az anyjáé. El akarja rejteni, mert tudja, hogy megölik. Futni kezd. Szalad, szalad a süppedő homokban. Lábát ólomként húzza az összefutó sok apró szem, kezében ott a gyerek. Hátrapillant. Csahos nagy kutyák ügetnek a nyomában. Fojtogató félelem szorítja el torkát. Fut, fut. A lába már térdig merül a homokiba, sehol ember, csak csattogó fogú kutyák. Már leheletüket érzi a hátán. Utolérik. Nagyot ordítva szorítja magához a gyereket. Felébredt. A falon túl tényleg ugattak a kutyák. Vacogott a foga a hajnaltól, ingét mintha dézsába nyomták volna. Merő víz a gyötrelemtől. — Megszületett-e vajon? — rázkódott meg — Talán éppen most. — Meglehet. De nem ért rá töprengeni. A kürtök megszólaltak és nyüzsögni kezdett a falu. A plébánia ajtaja egymás után csapódott a ki-be járkáló tisztek után. A kürtösök nemsokára sorakozót fújtak, a dobosok is pergették a gyülekezőt. A szerezsán csapatok gyorsan szerelőzködtek. A martalócokat lovasok hajtották ki az udvarokból, ahol az elmenekült szegények felprédált holmijából próbáltak valami érdemeset szerezni. Sok tarisznya volt nehezebb, soknak húzta a vállát jobban a borjú, mint amikor egy nappal előbb a Dráva kompjával a barcsi partra ugrott. Istvánt egy gyalogos kísérte a tisztek csoportjához. — Te mész a csapatok élén! Mutatod az utat! — De cafatokra tépetlek, ha nem a legrövidebb irányiba vezetsz ég nem a legjobb úton! Mars! — fejezte be harsányan. lóraszállt parancsnokok előre, ügettek, hogy a csapatok elvonulását megszemléljék. Először tíz lovas szerezsán kocogott. Utánuk a gyalogos elővéd, éléh Istvánnal. Az első század után két ágyút vontattak a hatos fogatok. Azután hosszan kanyargott a szedettvedett horvát felkelő had. A menetet szekerek tíz lovastól kísért sora zárta le. A fegyelem alatt tartott csapatok előtt fiatal dobosok pergették a dobot. A felkelők halk zsivajjal cipelték manhájukat. Egyszer — talán a nyíressel egyvonalban — elnyújtott nótát kezdett valamelyikük. A hátulsó sorokból tambura válaszolt. A zsivaly lassan dalba olvadt és az izzadó sereg már ott kígyózott a tarnócai úton. A homokot befedő gyepréteget mind mélyebbre taposták és a többszáz ember nyomában nyikorgó szekerek küllője már fentről pergette a homokot. A hegyi utak kövéhez szokott lovacskák, táncoló izmokkal vonták a mind mélyebbre süppedő szekereket. Egy óra múlva az első század és az utána beosztott ágyuk között is nőni kezdett a távolság. A hat ló már nem ficánkolt büszkén. Szerszámjuk mellett fehér hab verődött és egyre gyakrabban csattant rajtuk a korbács. Az ének is elhalkult, ahogy a mind süppedősebb homok elnehezítette a fűzött bocskoros lábakat. A fehérkabátos és törzskara a két ágyú után lovagolt. Egykedvűen ringott nyergében, csak néha szólt előre a tüzéreknek. — Ostort neki! A tüzért sem kellett biztatni. De homokba merülő patájú lovak mind nehezebben mozogtak. Hátulról is szájról-szájra kiáltották:— Lemaradtak a szekerek! — Álljunk meg! A parancsnok egy kis halom tetejéről nézte végig a menetet. A mindinkább széthúzódó felkelő csalatok mögött többszáz méterre elmaradt a vonat. (Folytatása következik) Írta: ÖRSI FERENC