Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-31 / 259. szám

2 NAPCÓ PÁR­T ÉS PÁRT ÉPÍTÉS A színvonalas párt­munka biztosítéka a további jó eredményeknek a paksi Vörös Sugár tsz-ben ■ Az idei év nem nagyon „vágott be"­ a paksi „Vörös Sugár“ termelősze­­v­­kezet tagjainak. Az árvíz, a jég­kár gyengítette terméseredményei­ket. Mégis aránylag megfelelő jöve­delemmel zárták a gazdasági évet. Eddig már közel 3 1­iló kenyérgabo­nát, 1 kiló árpát, 5 kiló burgonyát, 9.50 forintot osztottak munkaegysé­genként. Kukoricából is előrelátha­­­tólag 4 kiló lesz a végleges mennyi­ség, amelyet kiosztanak, de várnak még pénzben is 2—3 forintot, hogy a többieket ne említsük — munkaegy­ségenként. Az esztendő nehézségei ellenére fej­lődött, gazdagodott a termelőszövet­kezet. Állatállományuk növekedett. Míg az előző évben csak 10 lovuk volt, most 21 van a csikókkal együtt. Szarvasmarhaállományuk 24-ről 41- re szaporodott. Az idén minden egyes tag kapott egy-egy malacot is. A tsz fejlődése az építkezésnél is meglát­szik. Építettek egy hizlalót s egy 50 férőhelyes tehénistállót. A tagok len­dületét mutatja, hogy jórészt saját erejükből, saját építőbrigádjukkal építkeztek, mert az állami támoga­tás csak egy részét fedezte az épít­kezésnek. A kormányprogramot követő ked­vezmények hatása most az őszi mun­kák idején is megmutatkozik. Az utolsó darab kukoricájukat rövid időn belül betakarítják. Az árpave­tésük már szépen zöldes, s a búza is a földben van már. Az egybehangzó vélemények alapján a paksi „Vörös Sugár’“ termelőszövetkezet a paksi járás legjobb termelőszövetkezetei között van. Nagy részük van ebben a termelőszövet­kezet kommunistái­nak. S példamutatásuk nyomán a pártonkívüliek is egy akarattal har­coltak a nagyobb terméseredmé­nyekért. Pintér Ferenc és Varga József elv­társak mint a pártvezetőség tagjai példamutatóan élenjártak a munká­ban. A többi párttagok is, mint Sik­lósi Andrásné, Pacolai Lajosné, Laca István, Klipper Ferenc nem marad­tak el mögöttük. Varga József elvtárs például 347 munkaegységet szerzett s erre kapott majd 10 mázsa kenyér­gabonát, több mint 20 mázsa bur­gonyát és sok más egyebet még a pénzen kívül. — Én meg vagyok elé­gedve — mondta — mivel még az 1 hold háztáji földemen is termett 52 zsák kukorica. Lehetne sorolni a pártonkívüliek neveit is, mint Pap Józsefét, Ma­gyarfalvi Ádámét, Németh Ferencet, szinte az egész tsz tagságáét. Külö­nösen lényeges volt a pártvezetőség segítsége, hogy az egyes brigádokba a legjobban dolgozó kommunistákat osztotta el, akik példájukkal, felvilá­gosító szavukkal magukkal ragadták a többieket is, a legfontosabb mun­kák idején. E tényből kell azonban kiindulni, ha a pártszervezet munkájában még meglévő hibákat akarjuk feltárni. A pártszervezetnek nemcsak kampány­szerűen kell a termelést politikai fel­­világosító­­ munkával, a kommunis­ták mozgósításával s a vezetés ellen­őrzésével segítenie, hanem állandóan. Általában arról panaszkodnak a párt­tagok, hogy elsősorban a pártszerve­zet titkárának Scheidl Lajos elvtárs­nak kellene következetesebben irá­nyítania a kommunisták munkáját. Ehhez azonban feltétlenül meg kell valósítani a kollektív vezetést. Te­hát nemcsak a legfontosabb munkák idején, de máskor is meg kell be­szélni a feladatokat a pártvezetőség többi tagjaival. Az értekezletek, a felsőbb szervekkel folytatott megbe­szélések anyagát Scheidl elvtárs tár­gyalja meg minden esetben a veze­tőséggel, így előre láthatják a tíz­­ben előadódó problémákat s egysé­gesen tudnak a hibák kik­üszöbölésé­­ért harcba száll­ni, vagy a jó ered­ményeket elterjeszteni. A rendszeres pártmunka, a jó ve­zetés megakadályozta volna, hogy a tavaszon is mintegy 15 tag gondolt a kilépésre. Megvan az erő a kom­munistákban a nehézségek legyőzésé­hez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor erre irányítot­ták figyelmüket 12 tsz tag időközben visszaadta a kilépési nyilatkozatot. Hogy érdemes a tsz-ben dolgozni nemcsak ebből látszik, hanem abból is, hogy több új tag is kérte fel­vételét a tsz-be. Blézer Katalin, Szinger Ferenc, Osztermeier István már dolgoznak is. Tóth Márton, Nagy Lajos és a többiek felvétele a napokban dől el. Most a zárszámadás elkészítésénél nagy feladat áll a pártszervezet, s el­sősorban a vezetőség előtt. Nem la­zulhat egy pillanatra sem a felvilá­gosító, nevelő munka. Most különö­sen jól kell érteniök a számítgatás­­hoz, hogy minden kételyt el tudja­nak oszlatni a dolgozók, a nem elég tisztán látók előtt. Ez sem lehet kampányszerű munka, s ez a párt­vezetőségen múlik. Napról-napra fel­adattal, segítséggel kell ellátni a kommunistákat, hogy idejében észre­vegyék a hibákat, s akkor mint a fenti példák is bizonyítják harcolni is tudnak kiküszöböléséért, mégpe­­dig nem eredménytelenül. Elsősorban Scheidl eflvtáns mutasson jó példát a felvilágosító munka terén, mert amint a tsz-ben mondják „böködés­­sel“ csak rontani lehet a helyzeten. Meggyőző, emberséges szóval, meg­értéssel, de a munkafegyelem lazí­tók elleni igazságos, nyílt bírálattal azonban csodákat lehet elérni. Munkában a Hazafias N­ép­frontbizottság A Hazafias Népfront helyi bizott­ságai mindenütt megkezdték a nagy­szerű, felelősségteljes munkájukat. Munkás, dolgozó paraszt, értelmiségi mind-mind­­ azon fáradozik, hogy a törvényes kötelezettségek teljesítésé­vel, a tervek túlteljesítésével egyre magasabbra emelje népünk életszín­vonalát. A népfrontbizottságok elké­szítették akcióprogramjukat, ame­lyekben községfejlesztési mozgalmat kezdeményeznek, ezenkívül a lakos­ságot közvetlenül érdeklő országos és helyi politikai, gazdasági és kul­turális kérdések megvitatásába gyű­lések, értekezletek összehívását ter­vezik és előadásokat tartanak. A ZOMBAI Hazafias Népfrontbi­­zottság akcióprogramjában részlete­sen elemzi a község fejlődésének utolsó évtizedét, majd a helyi lehető­ségeket figyelem­be véve elhatározza, hogy az élenjáró agro-, és zootechni­­kai eljárásokat— amelyek már oly sok sikert hoztak a község állatte­nyésztésében — az élenjárók tapasz­talatcsere átadásával közismertté te­szik. A termelőszövetkezetek egymás között, valamint a termelőszövetkeze­tek és az egyénileg dolgozó parasztok tapasztalatcseréje révén még maga­sabbra kívánja emelni az állatte­nyésztés színvonalát.. — Ugyanakkor széleskörű ismeretterjesztő előadás­­sorozatot is javaslatba hozott a nép­frontbizottság, különösen a szőlő és a gyümölcs szakszerű termesztésé­nek elősegítésére. Az akcióprogram kimondja: „össze­fogva az­­ őslakókat, a­­ székelyeket és a felvidékieket egységesen harcot in­dít a népfrontbizottság a júniusi ha­tározatok végrehajtásáért.’“ Az akcióprogram javasolja, hogy a kereskedelem további fejlesztése ér­dekében a fűszerrészleget válasszák le a textil- és vasáruiktól és létesít­senek a községben mezőgazdasági kis géplerakatot. Közegészségügy terén javaslatot tesz arra az akcióprogram, hogy a községben lévő fürdőmedencét bővít­sék, s a község közepén mélyfuratú kutat építsenek. A NAGYMÁNYOKI Hazafias Nép­­szentbizottság a mezőgazdasági ter­melés fejlesztése mellett a község parkosítását szorgalmazza az akció­programban. Ezenkívül a mintegy két kilométer hosszú kövesút, — am­elyet éveken keresztül nem javítottak — javítását tervezi, amelyhez társadal­mi munkát is szerveznek. Egy edző sportpálya létesítése mel­lett­ az iskola játszóterének bővíté­sét, valamint tornaterem létesítését tervezik. A GYŐRÉI Hazafias Népfrontbi­­zottság az alábbi táviratot intézte az Egyesült Nemzeteik Szervezete Titkár­ságához: „Győré község dolgozó lakossága mélyen áthatva szocialista hazájának szeretetétől és a világ népei közti bé­ke fontosságáról — tiltakozását fe­jezi ki amiatt, hogy Magyarországot eddig — többször megismételt kérel­me ellenére — nem vették fel az ENSZ-be. Követeli, hogy Magyaror­szág, mint szabad, független és kul­turált állam részt vehessen a nemzetek építő munkájában, hallathassa szavát a népek nagy családjában a béke meg­védése érdekében, tiltakozhassék a tömegpusztító fegyverek, atombomba hidrogénibomb­a, stb. alkalmazása el­len. Követeli, hogy mint békeszerető, egyenjogú államot mielőbb vegyék fel Magyarországot is az ENSZ tag­államai közé.“­ u. A KISDOROGI Hazafias Népfront bizottság is kidolgozta akcióprogram­­­ját. A község mezőgazdasági termelés fejlődéséről számot adva megállapítja, hogy a juhéi állami gazdaság nagy­szerű eredményei elérésében igen nagy szerepet játszottak a község dolgozói is. A fejlődés ennek elle­nére sem kielégítő. Az akciópro­gramban éppen ezért feladatul tűzi k­i a helyi népfrontbizottság, hogy az új agro- és zootechnikai eljárásokat népszerűsítve igyekszik a termés­átlagok növelését elérni. Az állat­­tenyésztés fejlesztése érdekében min­denek előtt a tak­armánybázis biz­tosítását tartja szem előtt a bizott­ság, amelyet nemcsak mennyiségi­leg növelni, hanem minőségileg is javítani akar. A CIKÖI Hazafias Népfrontbi­zottság elnöke, Bíró Bernét is el­juttatta levelét szerkesztőségünkbe, amelyben beszámol a bizottság mun­kájáról. A népfront-bizottság fontos feladatának tekinti a tanácsválasz­tások jó előkészítését — írja többek között Bíró Bernét. — Igyekszünk megmagyarázni a község lakosságá­nak, hogy az új tanácsválasztás a demokratikus elveket figyelembe véve történik: mindenki elmondhatja vé­leményét, előterjesztheti javaslatait.­­ A népfrontbizottság célul tűzi ki, hogy a közkutakat, hidakat, a le­gelői kutakat meg­javíttatjuk, ugyan­akkor december 21-én a község meg fogja kapni a régen várt kultúrott­­hont is. • Beszámol arról is a népfrontbizott­ság elnöke, hogy az idén sokkal több szuperfoszfátot szór ki a vetésekre a község dolgozó parasztsága, mint az előző években bármikor. Itt A FÁCÁNKERTI dolgozók — Júlia majortól Kajmádig — örömmel fo­gadták a Hazafias Népfront megala­kulását, mert ebben a szervezetben látják az egész község lakosságának összefogását, — ahol mindenki nyu­godtan elmondhatja véleményét, ja­vaslatát, bírálatát — írja levelében László Gyula a fácánkerti Hazafias Népfrontbizottság elnöke. — Most a jelölőgyűlések előkészíté­sében nyújt segítséget a népfront­bizottság, hogy a község legjobbjait jelölhessék alapos vita után a köz­ségi tanácsba. A , A MÓRÁGYI Hazafias Népfront­bizottság akcióprogramja is a me­zőgazdaság fellendítéséről szóló párt- és kormányhatározat nagyszerű cél­jaiból indul ki, s emellett segítséget kíván adni a község társadalmi és kulturális fejlődésében is. A nép­frontbizottság programja szól arról is, hogy a község határának nagy­­része kiválóan alkalmas szőlőtelepí­tésre. Éppen ezért úgy dolgoznak, hogy az elkövetkezendő időben a termelőszövetkezeteknél és az egyéni­leg dolgozó parasztoknál 50—50 hol­don végeznek új szőlőtelepítést, il­letve szőlőfelújítást. Szól arról is az akcióprogram, hogy Mórágy határában lévő nagy­­kiterjedésű akácos területek kiválóan alkalmasak a méhészkedésre. Ezért a népfrontbizottság a méhészet fej­lesztése érdekében tervbe vette, hogy tanfolyamokat indít a községben a méhészettel foglalkozni kívánó dol­gozó parasztok között. Sik Endre, a népfrontbizottság egyik tagja vállal­ta, hogy a következő hónapokban ilyen tanfolyamokat maga is vezet a méhészet iránt érdeklődő dolgozók­nak. A helyi népfronti bizottság az akció­­program ismertetésére felhasznál­ja a napjainkban lezajló tanácstagi jelölőgyűléseket is. * - ■ w 1954 OKTOBER 31 VASÁRNAPI JEGYZETEK TÍZ ÉV Tíz évvel ezelőtt, a novemberi csatákban, mint szökött munkaszol­gálatos bujkáltam a nyilasok elől. Sok ezren rejtőzködtünk így abban az időben, s nagyon soknak rájöt­tek nyomára, s minden vizsgálat, vagy tárgyalás nélkül, ott lőtték őket agyon, ahol rájuk bukkantak. Saját hazánkban voltunk bujdosók, mint kétszáz év előtt Rákóczi kurucai, de a szívünk mélyén meg tudtuk őriz­ni a hazát, amelyről tudtuk, hogy mindig egy velünk, s Vörösmarty szavával biztattuk magunkat: l­esz még egyszer ünnep a világon. Mert már akkor, a bujdosás kétségbeesé­sében is, ott égett szívünkben a kö­zeli ünnep hite, mely vigasztalás lesz és kárpótlás, a hazatalálás öröme, mely felett az értelem és a jószándék fénye ragyog, hogy behegessze az állati ösztön és embertelenség ejtet­te sebeket. Kaposvárott találkoztam az első szovjet katonával. Egy házban töltöt­tük az éjszakát, másnap reggel ő a menekülő németek után indult, én családtagjaimat kerestem. Az éjsza­kában itt-ott akna robbant l­e, tö­kéletes franciasággal, Csajkovszkij és Prokoffjev zenéjéről beszélt és Ojsztrah egyik legutóbbi koncertjé­ről. „De háború van” — mondtam, a latin mondást idézve: „inter anna silent Musae”. Mosolygott, „múló epizód”. S tiszta a lelkiismeretünk, mert nem mi akartuk.” Mindketten sárosak voltunk, csatakosak, de úgy éreztük, az eső és a felhők függö­nyén is áthatol a csillagok fénye. S ott, a kaposvári éjszakában, amíg új barátom a Romeo és Julia dalla­mát dúdolta, megértettem, hogy ha­zataláltam. Otthonunktól távol is otthon voltunk, mert egybekapcsolt bennünket Csajkovszkij zenéje és az egymásratalálás öröme. Vacsora után a háziak is körénk telepedtek, s a gazda sóhajtozva pa­naszolta el, milyen pusztítást, kárt csináltak a németek. Az országuta­kon napokon át hajtották az állato­kat, betörtek a házakba, s amikor elvonultak, épületeket gyújtottak, hi­dakat robbantottak fel. Sztepán Maszljukov maga elé néz­ve pöfékelt kurta pipájából. De ami­kor a gazda azt mondta: „Tíz év múlva sem hozzuk helyre ezt a ren­geteg kárt” — csendesen elmosolyo­dott. — Tíz év, — mondta — nagy idő. Mi tíz év alatt nemcsak felépítet­tünk, de hatalmassá tettünk egy or­szágot. Tíz év múlva szeretném, ha visszagondolnátok erre a beszélge­tésre, hogy kinevessétek ezt az okta­lan borúlátást. Másnap reggel elváltunk a Sztepán Maszljukovot soha nem láttam töb­bet. De most, tíz esztendő múlva is­mét eszembe jutott s szeretném vé­gigkísérni az országon, hogy megmu­tassam, igaza volt. A romok helyén új ország épült, emberibb és szebb, mint amilyen volt, s minden tégla, amit lerakunk előre, a jövőbe mu­tat. Akkor talán kételkedtem, de ma már tudom, hogy Sztepán Maszl­­jukovnak igaza volt, mert ő láthatta előre a mi felszabadult jövőnket is, hisz olyan országból jött, ahol csak az emelkedést, a fejlődést ismerik, tétovázás és megtorpanás nélkül. S amíg ezeket a sorokat írom, szinte magam előtt látom Sztepán Maszlju­kov mosolygós arcát, amint ezt mond­ja: „Szeretném, ha tíz év múlva vis­­­szagondolnátok erre a beszélgetés­re.” CSANYI LÁSZLÓ Új telepítésű szolők, gyümölcsösök létesítését javasolja egy népfrontbizottsági tag A Hazafias Népfronti bizottsági ta­gok megyeszerte javaslatokat tesz­nek a községek csinosítására, a ré­gen esedékessé vált tatarozások meg­tételére, a szinte meggnűveletlen hegy­oldalak erdősítésére, fásítására. Hirt János, megyei népfrontbizottsági tag paksi laikos a megyei Népfrontbi­­zottság irodájához küldött levelében ar­ra tesz javaslatot, hogy a község­ben javítsák meg a járdákat, mert azon szinte lehetetlen a kölekedés, s amint írja: a gyermekes anyák a forgalmas kocsiúton közlekednek, amiből súlyos balesetek keletkez­hetnek. Levele túlnyomó többségében azon­ban a paksi szőlők sorsával foglalko­zik. A hatalmas kiterjedésű szőlő mintegy 70 százaléka 100—150 éves ültetésű, s ezek már nem adnak olyan­­ bőséges termést, mint az újonnan telepítettek. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy Pakson évről-évre keve­sebb szőlő terem. A dolgozó parasz­tok jövedelme jelentős részét pedig éppen a szőlő és a bor biztosítja. Ahhoz tehát, hogy a szőlő termésát­laga ismét növekedjék, új telepíté­seket kell létesíteni. Ezzel párhuza­mosan tudatosítani kell a dolgozó parasztok körében azokat a nagy­arányú kedvezményeket, amelyek a szőlőtelepítéssel járnak. Hírt János levelében beszámol ar­ról is, hogy a járásban még most is vannak tartalékterületek. Ezek egy részén érdemes lenne gyümölcsöst lé­tesíteni. A gyümölcstermesztés foko­zása érdekében arra tett javaslatot, hogy az ősz folyamán és a télen gaz­dagyűléseken és egyéb más öszejö­­veteleken ismertetni kellene a gyü­mölcstermesztés nagy jövedelmező­ségét, és a termesztés agrotechni­káját. Hirt János végül javaslatot tesz arra, hogy a rossz vízzel rendelkező községben ne engedjék elfolyni a két mélyfuratú kút vizét, hanem azt csöveken más utcákba is vezessék el. A sok javaslat közül ez az egy is azt mutatja, hogyan törődnek a nép­frontbizottsági tagok községükkel, a dolgozók problémáinak megoldásá­val. Tudományos gyűlés a szekszárdi kórházban A Tolna megyei Tanács Balassa Já­­nos kórháza és a Társadalom és Ter­mészettudományi Ismeretterjesztő Társulat egészségügyi szakosztálya november 2-án este fél 7 órai kez­dettel szakirodalmi referáló gyűlést tart a kórház kultúrtermében. Az előadás tárgysorozata: 1. Dr. Szily F: Traumás rekese­­sérv esete. 2. Dr. Saárossy J: Cholecysto­cholangographia Biligraphia alkal­mazásával. 3 Dr. König I: A Heine-Medin kórképének kérdései. 4. Dr. Benes L: A folyó évi ok­tóber havi sebészkongresszus referá­lása (Az ileus kérdései). Dr Sigora Bálint TTIT titkára ' - * Családi KÁVÉPÓTLÓ dffes­zia nélkül U hattint!haiv l

Next