Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-23 / 252. szám

1954 OKTOBER 23 NAPCO A község vezetői elhanyagolták a dolgozó parasztok ügyeinek intézését, elnézték a kulákok mesterkedését , ezért nem megy az adófizetés Pakson Paks község az adófizetés terüle­tén nem a legjobb helyen áll, hisz a járás községei között a kilencedik helyet foglalja el. A III. negyedéves tervet is alig háromnegyed részben, és a IV. negyedévit is még csak 7,4 százalékra teljesítette. Mi lehet az oka e nagy lemaradásnak? Elsősor­ban természetesen a község vezetői­nek felelősségéről kell beszélnünk. Csak helyeselni lehet B­o­z­ó­t­i Ist­­ván elvtárs, a járási pénzügyi osztály vezetőjének azon szavait, hogy ed­dig a község vezetői elhanyagolták a dolgozó parasztok ügyeinek intézését. Ez a megállapítás az igazság, ez a megállapítás a valóság, s nem a má­sik, amelyik úgy szól, hogy Paks községben nem nagyon szerettek fi­zetni sohasem. De ne várjunk a dolgok elébe, in­kább nézzünk meg egy néhány pél­dát, hogy miért­­,nem szeretnek fi­zetni­ a paksi dolgozó parasztok.­­ Sok problémájuk van a paksi dolgo­zó parasztoknak, sok bürokratikus intézkedés nyugtalanítja őket, s ez hátráltatja az adófizetést! Sok bajuk van például azzal, hogy rendes adó­kötelezettség dupláját vetették ki rá­­juk nem egy esetben! Ifj. Pummer­­schein Ferenc Vadász utcai hét hol­­das dolgozó parasztnak például hét hold földje és egy háza helyett az adóját 14 hold föld és 2 ház után állapították meg, mert a földbirtok­rendezés során két kartont készítet­tek róla. Természetesen rájött, fel­lebbezést is adott be, s azt mondta, hogy amíg el nem intézik, ő nem fi­zet adót. Tóth Imre, Lenin utcai dolgozó paraszt is hónapokig várt arra, hogy a nemlétező lova utáni adót töröljék. Hogy mégis „szeretnek" fizetni a paksi dolgozó parasztok, azt legjob­ban a legutóbbi események bizonyít­ják. A tanács élére mintegy két hete J­a­n­c­s­ó Mártonné elvtársnő került, aki szívén viseli a dolgozók ügyeit, s erélyes fellépésére a dolgozó parasz­tok panaszait sokkal gyorsabban in­tézik a községi pénzügyi osztályon éppúgy, mint a járásin. Megindult az adófizetés. Volt nem egy olyan gaz­da, aki 20—30 forintos tévedésért 2- 3000 forintos adóját nem akarta tör­leszteni. Mikor azonban Jancsó elv­társnő határozott utasítására rendez­ték ezt a 20—30 forintos tévedést, nem egy gazda megfizette adóját.­­ Ezek után a járási pénzügyi osztály­­nál hónapok óta elfekvő kérvények halmaza is elindult az intézések útjára. E néhány példa intő megyénk töb­bi községei számára is, ahol nem megy a kötelezettségek teljesítése megfelelő ütemben, felelőtlenül, könnyelműen rávágják, hogy „itt nem szeretnek fizetni.“ Ahelyett, hogy megnéznék, hogy mennyit tet­tek a dolgozó parasztok felvilágosí­tásáért, neveléséért, s elsősorban ügyes-baj­os dolgaik emberséges el­intézéséért. Csak a dolgozó parasz­tokkal való szoros kapcsolat útján lehet elérni, hogy Pakson is minden becsületes dolgozó paraszt megértse, hogy a párt és kormány júniusi pro­gramja végrehajtásának országos nagy ügye két egymástól elválasztha­tatlan dologból áll. Mégpedig először a nép állama minden lehetőséget megad a mezőgazdaság fejlesztésén keresztül a paraszti munka megjarta­tására, a dolgozó parasztok életszín­vonalának emelésére. A júniusi ha­tározatok sikeres végrehajtása azon­ban jelenti azt is, hogy dolgozó pa­rasztjainknak adniok is kell a nép államának. „Ahova nem tettél, on­nan nem is vehetsz el“ — mondja a szól­ásmondás, így van ez az adófi­zetéssel is. A népnevelőikre vár elsősorban, hogy ezt az aranyigazságot tudatosít­sák. Más oldalról pedig, éppen a pártszervezetnek lett volna kötelessé­ge, hogy a népnevelők által felszín­re került észrevételek, problémák el­intézést nyerjenek minél hamarabb a tanácsnál. Az adófizetés területén lemaradások adódnak abból is, amint Kollár Sándor községi adóügyi megbízott mondotta, hogy a kulákok­­nak több, imrrt félmillió forint adó­hátralékuk van. Igyekeznek csak annyi jószágot tartani, amennyi a föld megművelésére elegendő, tehát a foglalás alkalmával nem találnak náluk semmi elírhetőt. Éppen ezért e tűrhetetlen helyzet felszámolására kell a népnevelőkön keresztül a párt­­szervezetnek szorosabb kapcsolatot ki­építeni a becsületes dolgozó parasz­tokkal, hogy fel tudják fedezni a ku­lákok mesterkedéseit. A társadalmi ellenőrzés megvalósítása lehet egyik legjobb módszere az olyan esetek felkutatására, mint Ulbert Józsefé. Ulbert József kuláknak 23 hold földjéhez 2 lován kívül egyetlen ál­lata sincs, de 26 ezer forint adóval tartozik. A fiánál, akinek másfél hold kishaszonbérlete van, már szép számmal találunk jószágokat. Kettő darab másfél éves csikó mellé nem­régiben vett két darab 6 hónapos csi­kót 14 ezer forintért. De van mellet­te még két darab egy éves növendék marha is, meg három darab nízó. S még ők voltak felháborodva, ami­kor az adótartozásra ezekből lefog­laltak. A napnál is világosabb, hogy ennyi jószágot másfél hold termésé­ből fenntartani lehetetlen. A társa­dalmi ellenőrzés azonban még foko­zottabban szól azokra a kulákokra, akik a harmadik, negyedik szomszéd­ban, vagy utcában tartják jószágai­­kat, s nem egyszer terményeiket is. Mindent összevetve, a jó népneve­lő, felvilágosító munka, a dolgozók­ról való gondoskodás, a nép ellen­ségeivel vívott szüntelen harc hoz­hatja meg az eredményt Paks köz­ségben is az adófizetési és más egyéb kötelezettségek teljesítése terén. Ha a község vezetői törődnek a dolgozó parasztokkal, beszélgetnek velük, ügyeiket a leggyorsabban elintézik, akkor ők is tudni fogják kötelezett­ségüket. Paks község tanácsa elin­dult ezen az úton, s ha így dolgoz­nak továbbra is, a jó eredmény nem marad el. Kommunisták az élre — harc a hibák megszüntetéséért Riport a Tolnai Textilgyárból Alig egy kilométer távolság van a két tolnai üzem, a Textilgyár és a Selyemgyár között. Mindkét üzem­ben a tolnai lakosokra jellemző be­csületes, szorgalmas emberek dolgoz­nak, mégis mi az oka annak, hogy a Selyemfonó hónapról-hónapra telje­síteni tudja termelési és önköltség­­csökkentési tervét, ugyanakkor a Textilművekben komoly lemaradás van. A III. negyedévben például 5.338 négyzetméter anyaggal marad­tak adósai népgazdaságunknak. Va­jon mi a hiba a Tolnai Textilművek­­ben? A hibák okai elsősorban a rossz munkaszervezésben keresendők,­­ ugyanis az a helyzet, hogy a Textil­ipari Tröszt jóvoltából a Tolnai Tex­­tilgyár évek óta profilírozás alatt volt.­­A tervek szerint először a me­gye gyapjútermelési adottságainak megfelelően gyapjú-, majd egy év múlva selyemsz­övő üzemmé akarták átalakítani, míg végül is a pamut­áru szövésénél állapodtak meg. Ez a bizonytalanság természetesen be­folyásolta az üzem munkáját. Úgy­szólván naponként változtak az újabbnál újabb intézkedések, s a szempontok egymást kergették. Állandósult a gépcsere­ ­ A gyár udvarán garmadával álltak az összehordott gépek (kitéve az idő­­járás viszontagságainak), alkatrész, vagy hengerhiány miatt. Javításuk­ról, az alkatrészek pótlásáról nem történt intézkedés. Hosszas huzavona után beszereltek egy-egy gépet, azon­ban a gépen dolgozó szövőnőnek jó­formán még arra sem volt ideje, hogy gépeit megismerje, újabb gép érkezett, s elölről kezdődött a szere­lés. A hibák ezután tovább folytatód­tak. Az alacsony színvonalú vezetés, a műszakiak körében uralkodó nagy­fokú bizonytalanságból következett azután a kapkodás, a szervezetlenség. A dolgozók elvesztették munkaked­vüket, mert nem tudtak keresni. Ha e vezetőség felé fordultak problémá­jukkal, ígéreteket kaptak és miután az ígéreteket nem váltották be, — megunták a „dicsőséget“, otthagyták az üzsetvrt, így kezdődött meg a munkásvándorlás, s az üzem valóságos átjáróházzá vált, amelyet mutat az is, hogy volt olyan hónap, amikor 38—40 dolgozó hagy­ta el az üzemet, s a vezetőség oppor­tunizmusára jellemző, hogy ehhez még ők is hozzájárultak. Így fonód­tak egymásba a bajok, amelyek az­után károsan befolyásolták a terme­lést, s a Textilművek megyénk üze­mei közül a szégyenteljes utolsók kö­zött kullogott, míg a községibeli Se­­lyemfonó nemcsak teljesítette, de túl is teljesítette tervét. Ennyit a bajok­ról és a hibákról, — és nézzük meg, jelenleg mi a helyzet a Tolnai Tex­tilmű­vekben. Meg kell mondani, hogy még min­dig nem fejeződött be a gépek cse­rélgetése ,amelyet igazol az a tény is, hogy az udvaron még mindig lehet üzemeltetésen kívülálló gépeket lát­ni. Molnár elvtárs az új telepvezető szerint azonban a gép-profilírozás be­fejezéshez közeledik, és bár lassan, de folyamatosan javul a helyzet. Az üzem július havi tervteljesítése 84 százalék volt, ez az eredmény augusz­tusban már 2 százalékkal emelke­dett. A szeptember havi tervteljesí­­tés 86.3 százalék volt, október első dekádjában pedig már 94.3 százalé­kos a napi tervteljesítés. Lassú, de, ahogy a számok is mutatják, felfelé ívelő a fejlődés. Elsősorban a műszaki­ hibákat kellett felszámolni Szeptember hónapban a szövőgépe­ken fokozatosan tértek át a nagy­­vetélő bevezetésére és az iránygé­pek egységes beállítására. Ezt köve­tően a déli tereimben, ahol azelőtt a legtöbb baj volt a gépekkel és leg­nagyobb volt a szálszakadás aránya, a nyüstemelő excentereket kellett megemelni. A műszaki módosítások eredményeként csökkent a szálsza­kadás, emelkedett a termelés. A mű­szaki feltételek megjavítása azután magával hozta a dolgozók bérprob­­lémainak megoldását is. Javult a napi tervteljesítés, ennek arányában a dolgozók többet is kerestek. Né­meth Ilonka ifi szövőnő például jú­­lius hónapban 31.70 forintot keresett naponta. Szeptember hónapban már 105,7 százalékra emelkedett a terme­lése, s ennek arányában emelkedett a fizetése is, jelenleg 35.49 forint a napi keresete. A jobb munkakörül­mények, a jobb kereset ezután ma­gával hozta a fluktuáció bizonyos­méretű csökkenését is, bár még min­dig akad kilépő, azonban már nem tömeges méretű, sőt az utóbbi idő­ben 4 olyan szövő ment vissza dol­gozni, akik régebben váltak ki az üzem kötelékéből. Szaporodott a szö­­vőmunkások száma a racionalizálás­­sal is. Az üzemben 16 adminisztratív dolgozóval csökkent az irodai lét­szám. Ezek közül 6 dolgozó a gépek mellé állt. Szabóné elvtársnő, üzemi írnok ma már 4 gépet kezel, Cseh Erzsébet pedig korábbi munkahelyé­re, a vetülékcsévelőbe került. Gyorsítani kell a fejlődést Kétségtelen, hogy van némi ja­vulás, ami azt bizonyítja, hogy a Textilgyáriján is tudnak, ha akar­nak. Éppen ezért tovább kell fej­leszteni az eddig elért eredménye­ket, s gyorsítani kell a fejlődést, mert ezt megköveteli az új szakasz politikája minden egyes dolgozótól. A pártszervezet útmutatásával, az üzem kommunistái álljanak az élre a hibák feltárásában, de az eddigi­nél nagyobb segítséget kell adniok a munkafegyelem megszilárdításához is. A szakszervezetnek a munkaver­­seny szervezése és fellendítése terén van még igen sok tennivalója. — A versenyt elevenné kell tenni. A műszaki vezetés f­eladata a technológiai fegyelem további meg­szilárdítása és a még gyakran elő­forduló gépál­lások megszüntetése. Meg kell szervezni a fiatal dolgozók­kal való foglalkozást és a megfelelő munkamódszerek kialakítását. Ez a feltétele annak és még sokat kell javítani a hibákon, hogy az üzem tovább fejlődjön azon az úton, amelyen az utóbbi időben elindult. fi Az őszi munkák hírei Meg kell gyorsítani az őszi szántást-vetést Az előző értékeléshez viszonyítva az őszi szántás-vetés gyorsabban megy megyénk falvaiban. A be­takarítás azonban még mindig rend­kívül lassan megy, ami megnehezíti a vetés gyors befejezését. Legutóbbi értékelésünk szerint a tamási járás az első, amely 59,6 százalékra telje­sítette vetéstervét. Az öt napban el­ért eredmény kiemelkedő, hiszen 20,9 százalékkal emelkedett a vetésterv teljesítése. Ha a múlt év azonos időszakát összehasonlítjuk a jelenlegivel, azt kell megállapítani, hogy jobban megy a munka. A dombóvári járásban például 11,2 százalékkal több búzát vetettek el, mint tavaly ilyenkorra. A termelőszövetkezeteknél azonban súlyos a lemaradás. Mert még az őszi árpa vetéstervet sem teljesítet­ték. Ugyanez áll a gyönki járás ter­melőszövetkezeteire is, amelyek ös­­­szesítve vetéstervüket, csak 26,6 szá­zalékra teljesítették. Ennél gyengébb­­ a tervteljesítés a szekszárdi járásban, ahol a termelőszövetkezetek 10,1 százalékra állnak a búzavetéssel. A fenti számok azt bizonyítják, hogy a kapásnövények betakarításá­ban, a szántás­ vetések meggyorsítá­sában rövidesen változást kell terem­teni. Vannak olyan járások, a dom­bóvári, a paksi és a gyönki, amelyek­ben a kukoricaszár be nem takarí­tása gátolja a vetést. A termelőszövetkezetek őszi kalá­szosainak elvetésében gépállomásaink eddig sokat tettek, de még mindig messze állnak a rájuk váró feladat­ teljesítésétől. E téren legjobb mun­kát végzett a tamási gépállomás, de az is csak 67.4 százalékát vetette el annak, amit szerződésileg vállalt. A legrosszabbul dolgozó sárpilisi pedig mindössze 33.9 százalékát végezte el tervének. Osztályvezetők, igazgatók, főagro­­nómusok, főmechanikusok! Jó szer­vező munkával segítsétek elő a ka­pások betakarítását és a vetések meggyorsítását. Laza a munk­afegyelem­, lassan m­sny az őszi szállás-vetés a nagyszékelyi Dózsa Népe tsz-ben Hosszan nyújtózó burgonyaprizma tárul az ember szeme elé, ahogy be­lép a nagyszékelyi Dózsa Népe tsz egyik gazdasági udvarába. Ritkaság ilyen kis udvarban annyi burgonya, „de ez még csak egy kis része" — mondják a tsz tagok. A nagyobb ré­sze még a földiben van. Több mint 3 ezer mázsa burgonyáról van itt szó. Egy hete elmúlt már, hogy sze­degetik, de bizony nem akar fogyni. Pedig ilyen termést mostanában nem takarított­­ be a környéken senki. A szövetkezet tagjai mégis panaszkod­nak. Itt tehát valahol hiba van ... A szövetkezetben összetorlódtak a munkák, a kapásokat kellene sürgő­sen betakarítani, mert ez hátráltat­ja a szántást-vetést. Menne is min­den simán, ha mindenki dolgozna, dehát ez nem így van. A növény­­termesztésben dolgozó tagok közül mindennap 20—30 hiányzik. Kedden is alig voltak húszan burgonyát szedni, holott a terv szerint ötven­­nek kellett volna­ ezt a munkát vé­gezni. Ez tehát hiba. Gyökere abban áll, hogy a szövetkezet vezetősége elné­ző, megalkuvó a munkafegyelem megsértőkkel, lazítókkal szemben. Pedig nem volna szabad elnézni, hogy egyesek nem dolgoznak, mert még 200 hold búza vetetlen, amely­nek előveteménye még nagyrészben nincs letakarítva. Nagyon helyesen mondta Hunyás József, a szövetkezet agronómu­sa: „Mi vagyunk a hibá­sak, mert nem lépünk fel erélyesen azokkal szemben, akik egy héten 3- 4 napot hiányoznak a munkából.’1 Való­ban, ha a vezetőség felelősségre vonná a szövetkezet ügyeivel szem­ben közömbösséget tanúsítóikat, egy­­csapásra megjavulna a munka. Sürget az idő, a betakarítás, a szántás­vetés nem tűr halasztást, a nagyszékelyi Dózsa Népe tsz tagjai­nak meg kell fogni a munka végét, a becsületes, jól dolgozóknak kell felelősségre vonni a hanyagokat és akkor a nehéznek látszó feladatot is könnyebben meg tudják oldani. Fácánkert: Az új agronómus szaktanácsai nyomán meggyorsultak az őszi munkálatok Községünk nemrégen új agronó­­must kapott, igazi szakembert. Mun­kájának eredménye máris mutatko­zik. Megérkezése után gazdagyűlést hívott össze, ahol tájékoztattuk a község őszi munkáinak állásáról. Igen örült, hogy előrehaladtunk az őszi munkálatokkal. A munkák to­vábbi meggyorsítása érdekében szak­tanácsokkal látott el bennünket. Többek között javasolta, hogy a jövő évi gazdasági munkálatok jobb­­minőségű elvégzése érdekében indít­sunk a télen gazdasági tanfolyamot. A javaslatot megtárgyaltuk és igen helyesnek tartottuk. Az új agronómus szaktanácsai nyo­mán meggyorsultak az őszi munká­latok is. A vetéssel ugyan le va­gyunk kissé maradva, de ezt a le­maradást igyekszünk pótolni. Úgy határoztunk, hogy november 1-re, nemcsak a vetést, de a kukoricatö­rést is befejezzük. Községünk több dolgozó parasztja, mint például Vi­rág Márton, Geisz Ádám, Mercz Ist­ván, Oláh Ferenc, Horváth János, Hornung János, Papp József és Fel­kert György már végeztek a vetés­sel, de más munkában is jó példát mutatnak. A vetés és a kukorica törése mel­lett nagy gonddal folyik a cukorrépa betakarítása. örülnek a gazdák, örömmel szállítják cukorrépatermé­süket az átvevőhelyre, mert jó ter­mést értek el belőle. Általában 120 mázsás a cukorrépa holdankénti át­lagtermése, de van olyan gazda, aki­ 190—200 mázsás átlagtermést is elér. Takács József Fácánkert, a termelési bizottság elnöke. A bonyhádvarasdi Petőfi tsz tagjai 120 mázsa burgonyát, 40 mázsa kukoricát takarítottak be egy-egy hold földről A bonyhádvarasdi Petőfi termelő­szövetkezet tagjai egész éven át szor­galmasan, becsületesen dolgoztak. Tavasszal időben elvetették burgo­nyájukat, kukoricájukat, s utána a kapálással sem késlekedtek. Mun­kájuk nem is lett eredménytelen. A bonyhádi járásban kapásokból leg­több termést takarították be. Kuko­ricából 40 mázsát, burgonyából pe­dig 120 mázsát egy-egy hold föld­ről. A vetemény letakarítása után azonnal hozzáláttak a következő munkákhoz, a szántás-vetés elvégzé­séhez. A megyei mezőgazdasági igaz­gatóság tíz szervező csoportjának a jelentése szerint már befejezték az őszi kalászosok vetésért is. A begyűjtési versenyben jelenleg a gyönki járás vezet A megyei begyűjtési hivatal érté­kelte a járási és községi begyűjtési hivatalok munkáját. Az értékelés alapján járásaink rangsora a követ­kezőképpen alakul: 1. Gyönki járás 593.6 ponttal, 2. Szekszárdi járás 588.1 ponttal. 3. Dombóvári járás 567.6 ponttal. 4. Tamási járás 558.9 ponttal. 5. Bonyhádi járás 523.2 ponttal 6. Szekszárd város 500.5 ponttal 7. Paksi járás 475.7 ponttal.

Next