Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)
1954-10-23 / 252. szám
1954 OKTOBER 23 NAPCO A község vezetői elhanyagolták a dolgozó parasztok ügyeinek intézését, elnézték a kulákok mesterkedését , ezért nem megy az adófizetés Pakson Paks község az adófizetés területén nem a legjobb helyen áll, hisz a járás községei között a kilencedik helyet foglalja el. A III. negyedéves tervet is alig háromnegyed részben, és a IV. negyedévit is még csak 7,4 százalékra teljesítette. Mi lehet az oka e nagy lemaradásnak? Elsősorban természetesen a község vezetőinek felelősségéről kell beszélnünk. Csak helyeselni lehet Bozóti István elvtárs, a járási pénzügyi osztály vezetőjének azon szavait, hogy eddig a község vezetői elhanyagolták a dolgozó parasztok ügyeinek intézését. Ez a megállapítás az igazság, ez a megállapítás a valóság, s nem a másik, amelyik úgy szól, hogy Paks községben nem nagyon szerettek fizetni sohasem. De ne várjunk a dolgok elébe, inkább nézzünk meg egy néhány példát, hogy miért,nem szeretnek fizetni a paksi dolgozó parasztok. Sok problémájuk van a paksi dolgozó parasztoknak, sok bürokratikus intézkedés nyugtalanítja őket, s ez hátráltatja az adófizetést! Sok bajuk van például azzal, hogy rendes adókötelezettség dupláját vetették ki rájuk nem egy esetben! Ifj. Pummerschein Ferenc Vadász utcai hét holdas dolgozó parasztnak például hét hold földje és egy háza helyett az adóját 14 hold föld és 2 ház után állapították meg, mert a földbirtokrendezés során két kartont készítettek róla. Természetesen rájött, fellebbezést is adott be, s azt mondta, hogy amíg el nem intézik, ő nem fizet adót. Tóth Imre, Lenin utcai dolgozó paraszt is hónapokig várt arra, hogy a nemlétező lova utáni adót töröljék. Hogy mégis „szeretnek" fizetni a paksi dolgozó parasztok, azt legjobban a legutóbbi események bizonyítják. A tanács élére mintegy két hete Jancsó Mártonné elvtársnő került, aki szívén viseli a dolgozók ügyeit, s erélyes fellépésére a dolgozó parasztok panaszait sokkal gyorsabban intézik a községi pénzügyi osztályon éppúgy, mint a járásin. Megindult az adófizetés. Volt nem egy olyan gazda, aki 20—30 forintos tévedésért 2- 3000 forintos adóját nem akarta törleszteni. Mikor azonban Jancsó elvtársnő határozott utasítására rendezték ezt a 20—30 forintos tévedést, nem egy gazda megfizette adóját. Ezek után a járási pénzügyi osztálynál hónapok óta elfekvő kérvények halmaza is elindult az intézések útjára. E néhány példa intő megyénk többi községei számára is, ahol nem megy a kötelezettségek teljesítése megfelelő ütemben, felelőtlenül, könnyelműen rávágják, hogy „itt nem szeretnek fizetni.“ Ahelyett, hogy megnéznék, hogy mennyit tettek a dolgozó parasztok felvilágosításáért, neveléséért, s elsősorban ügyes-bajos dolgaik emberséges elintézéséért. Csak a dolgozó parasztokkal való szoros kapcsolat útján lehet elérni, hogy Pakson is minden becsületes dolgozó paraszt megértse, hogy a párt és kormány júniusi programja végrehajtásának országos nagy ügye két egymástól elválaszthatatlan dologból áll. Mégpedig először a nép állama minden lehetőséget megad a mezőgazdaság fejlesztésén keresztül a paraszti munka megjartatására, a dolgozó parasztok életszínvonalának emelésére. A júniusi határozatok sikeres végrehajtása azonban jelenti azt is, hogy dolgozó parasztjainknak adniok is kell a nép államának. „Ahova nem tettél, onnan nem is vehetsz el“ — mondja a szólásmondás, így van ez az adófizetéssel is. A népnevelőikre vár elsősorban, hogy ezt az aranyigazságot tudatosítsák. Más oldalról pedig, éppen a pártszervezetnek lett volna kötelessége, hogy a népnevelők által felszínre került észrevételek, problémák elintézést nyerjenek minél hamarabb a tanácsnál. Az adófizetés területén lemaradások adódnak abból is, amint Kollár Sándor községi adóügyi megbízott mondotta, hogy a kulákoknak több, imrrt félmillió forint adóhátralékuk van. Igyekeznek csak annyi jószágot tartani, amennyi a föld megművelésére elegendő, tehát a foglalás alkalmával nem találnak náluk semmi elírhetőt. Éppen ezért e tűrhetetlen helyzet felszámolására kell a népnevelőkön keresztül a pártszervezetnek szorosabb kapcsolatot kiépíteni a becsületes dolgozó parasztokkal, hogy fel tudják fedezni a kulákok mesterkedéseit. A társadalmi ellenőrzés megvalósítása lehet egyik legjobb módszere az olyan esetek felkutatására, mint Ulbert Józsefé. Ulbert József kuláknak 23 hold földjéhez 2 lován kívül egyetlen állata sincs, de 26 ezer forint adóval tartozik. A fiánál, akinek másfél hold kishaszonbérlete van, már szép számmal találunk jószágokat. Kettő darab másfél éves csikó mellé nemrégiben vett két darab 6 hónapos csikót 14 ezer forintért. De van mellette még két darab egy éves növendék marha is, meg három darab nízó. S még ők voltak felháborodva, amikor az adótartozásra ezekből lefoglaltak. A napnál is világosabb, hogy ennyi jószágot másfél hold terméséből fenntartani lehetetlen. A társadalmi ellenőrzés azonban még fokozottabban szól azokra a kulákokra, akik a harmadik, negyedik szomszédban, vagy utcában tartják jószágaikat, s nem egyszer terményeiket is. Mindent összevetve, a jó népnevelő, felvilágosító munka, a dolgozókról való gondoskodás, a nép ellenségeivel vívott szüntelen harc hozhatja meg az eredményt Paks községben is az adófizetési és más egyéb kötelezettségek teljesítése terén. Ha a község vezetői törődnek a dolgozó parasztokkal, beszélgetnek velük, ügyeiket a leggyorsabban elintézik, akkor ők is tudni fogják kötelezettségüket. Paks község tanácsa elindult ezen az úton, s ha így dolgoznak továbbra is, a jó eredmény nem marad el. Kommunisták az élre — harc a hibák megszüntetéséért Riport a Tolnai Textilgyárból Alig egy kilométer távolság van a két tolnai üzem, a Textilgyár és a Selyemgyár között. Mindkét üzemben a tolnai lakosokra jellemző becsületes, szorgalmas emberek dolgoznak, mégis mi az oka annak, hogy a Selyemfonó hónapról-hónapra teljesíteni tudja termelési és önköltségcsökkentési tervét, ugyanakkor a Textilművekben komoly lemaradás van. A III. negyedévben például 5.338 négyzetméter anyaggal maradtak adósai népgazdaságunknak. Vajon mi a hiba a Tolnai Textilművekben? A hibák okai elsősorban a rossz munkaszervezésben keresendők, ugyanis az a helyzet, hogy a Textilipari Tröszt jóvoltából a Tolnai Textilgyár évek óta profilírozás alatt volt.A tervek szerint először a megye gyapjútermelési adottságainak megfelelően gyapjú-, majd egy év múlva selyemszövő üzemmé akarták átalakítani, míg végül is a pamutáru szövésénél állapodtak meg. Ez a bizonytalanság természetesen befolyásolta az üzem munkáját. Úgyszólván naponként változtak az újabbnál újabb intézkedések, s a szempontok egymást kergették. Állandósult a gépcsere A gyár udvarán garmadával álltak az összehordott gépek (kitéve az időjárás viszontagságainak), alkatrész, vagy hengerhiány miatt. Javításukról, az alkatrészek pótlásáról nem történt intézkedés. Hosszas huzavona után beszereltek egy-egy gépet, azonban a gépen dolgozó szövőnőnek jóformán még arra sem volt ideje, hogy gépeit megismerje, újabb gép érkezett, s elölről kezdődött a szerelés. A hibák ezután tovább folytatódtak. Az alacsony színvonalú vezetés, a műszakiak körében uralkodó nagyfokú bizonytalanságból következett azután a kapkodás, a szervezetlenség. A dolgozók elvesztették munkakedvüket, mert nem tudtak keresni. Ha e vezetőség felé fordultak problémájukkal, ígéreteket kaptak és miután az ígéreteket nem váltották be, — megunták a „dicsőséget“, otthagyták az üzsetvrt, így kezdődött meg a munkásvándorlás, s az üzem valóságos átjáróházzá vált, amelyet mutat az is, hogy volt olyan hónap, amikor 38—40 dolgozó hagyta el az üzemet, s a vezetőség opportunizmusára jellemző, hogy ehhez még ők is hozzájárultak. Így fonódtak egymásba a bajok, amelyek azután károsan befolyásolták a termelést, s a Textilművek megyénk üzemei közül a szégyenteljes utolsók között kullogott, míg a községibeli Selyemfonó nemcsak teljesítette, de túl is teljesítette tervét. Ennyit a bajokról és a hibákról, — és nézzük meg, jelenleg mi a helyzet a Tolnai Textilművekben. Meg kell mondani, hogy még mindig nem fejeződött be a gépek cserélgetése ,amelyet igazol az a tény is, hogy az udvaron még mindig lehet üzemeltetésen kívülálló gépeket látni. Molnár elvtárs az új telepvezető szerint azonban a gép-profilírozás befejezéshez közeledik, és bár lassan, de folyamatosan javul a helyzet. Az üzem július havi tervteljesítése 84 százalék volt, ez az eredmény augusztusban már 2 százalékkal emelkedett. A szeptember havi tervteljesítés 86.3 százalék volt, október első dekádjában pedig már 94.3 százalékos a napi tervteljesítés. Lassú, de, ahogy a számok is mutatják, felfelé ívelő a fejlődés. Elsősorban a műszaki hibákat kellett felszámolni Szeptember hónapban a szövőgépeken fokozatosan tértek át a nagyvetélő bevezetésére és az iránygépek egységes beállítására. Ezt követően a déli tereimben, ahol azelőtt a legtöbb baj volt a gépekkel és legnagyobb volt a szálszakadás aránya, a nyüstemelő excentereket kellett megemelni. A műszaki módosítások eredményeként csökkent a szálszakadás, emelkedett a termelés. A műszaki feltételek megjavítása azután magával hozta a dolgozók bérproblémainak megoldását is. Javult a napi tervteljesítés, ennek arányában a dolgozók többet is kerestek. Németh Ilonka ifi szövőnő például július hónapban 31.70 forintot keresett naponta. Szeptember hónapban már 105,7 százalékra emelkedett a termelése, s ennek arányában emelkedett a fizetése is, jelenleg 35.49 forint a napi keresete. A jobb munkakörülmények, a jobb kereset ezután magával hozta a fluktuáció bizonyosméretű csökkenését is, bár még mindig akad kilépő, azonban már nem tömeges méretű, sőt az utóbbi időben 4 olyan szövő ment vissza dolgozni, akik régebben váltak ki az üzem kötelékéből. Szaporodott a szövőmunkások száma a racionalizálással is. Az üzemben 16 adminisztratív dolgozóval csökkent az irodai létszám. Ezek közül 6 dolgozó a gépek mellé állt. Szabóné elvtársnő, üzemi írnok ma már 4 gépet kezel, Cseh Erzsébet pedig korábbi munkahelyére, a vetülékcsévelőbe került. Gyorsítani kell a fejlődést Kétségtelen, hogy van némi javulás, ami azt bizonyítja, hogy a Textilgyáriján is tudnak, ha akarnak. Éppen ezért tovább kell fejleszteni az eddig elért eredményeket, s gyorsítani kell a fejlődést, mert ezt megköveteli az új szakasz politikája minden egyes dolgozótól. A pártszervezet útmutatásával, az üzem kommunistái álljanak az élre a hibák feltárásában, de az eddiginél nagyobb segítséget kell adniok a munkafegyelem megszilárdításához is. A szakszervezetnek a munkaverseny szervezése és fellendítése terén van még igen sok tennivalója. — A versenyt elevenné kell tenni. A műszaki vezetés feladata a technológiai fegyelem további megszilárdítása és a még gyakran előforduló gépállások megszüntetése. Meg kell szervezni a fiatal dolgozókkal való foglalkozást és a megfelelő munkamódszerek kialakítását. Ez a feltétele annak és még sokat kell javítani a hibákon, hogy az üzem tovább fejlődjön azon az úton, amelyen az utóbbi időben elindult. fi Az őszi munkák hírei Meg kell gyorsítani az őszi szántást-vetést Az előző értékeléshez viszonyítva az őszi szántás-vetés gyorsabban megy megyénk falvaiban. A betakarítás azonban még mindig rendkívül lassan megy, ami megnehezíti a vetés gyors befejezését. Legutóbbi értékelésünk szerint a tamási járás az első, amely 59,6 százalékra teljesítette vetéstervét. Az öt napban elért eredmény kiemelkedő, hiszen 20,9 százalékkal emelkedett a vetésterv teljesítése. Ha a múlt év azonos időszakát összehasonlítjuk a jelenlegivel, azt kell megállapítani, hogy jobban megy a munka. A dombóvári járásban például 11,2 százalékkal több búzát vetettek el, mint tavaly ilyenkorra. A termelőszövetkezeteknél azonban súlyos a lemaradás. Mert még az őszi árpa vetéstervet sem teljesítették. Ugyanez áll a gyönki járás termelőszövetkezeteire is, amelyek összesítve vetéstervüket, csak 26,6 százalékra teljesítették. Ennél gyengébb a tervteljesítés a szekszárdi járásban, ahol a termelőszövetkezetek 10,1 százalékra állnak a búzavetéssel. A fenti számok azt bizonyítják, hogy a kapásnövények betakarításában, a szántás vetések meggyorsításában rövidesen változást kell teremteni. Vannak olyan járások, a dombóvári, a paksi és a gyönki, amelyekben a kukoricaszár be nem takarítása gátolja a vetést. A termelőszövetkezetek őszi kalászosainak elvetésében gépállomásaink eddig sokat tettek, de még mindig messze állnak a rájuk váró feladat teljesítésétől. E téren legjobb munkát végzett a tamási gépállomás, de az is csak 67.4 százalékát vetette el annak, amit szerződésileg vállalt. A legrosszabbul dolgozó sárpilisi pedig mindössze 33.9 százalékát végezte el tervének. Osztályvezetők, igazgatók, főagronómusok, főmechanikusok! Jó szervező munkával segítsétek elő a kapások betakarítását és a vetések meggyorsítását. Laza a munkafegyelem, lassan msny az őszi szállás-vetés a nagyszékelyi Dózsa Népe tsz-ben Hosszan nyújtózó burgonyaprizma tárul az ember szeme elé, ahogy belép a nagyszékelyi Dózsa Népe tsz egyik gazdasági udvarába. Ritkaság ilyen kis udvarban annyi burgonya, „de ez még csak egy kis része" — mondják a tsz tagok. A nagyobb része még a földiben van. Több mint 3 ezer mázsa burgonyáról van itt szó. Egy hete elmúlt már, hogy szedegetik, de bizony nem akar fogyni. Pedig ilyen termést mostanában nem takarított be a környéken senki. A szövetkezet tagjai mégis panaszkodnak. Itt tehát valahol hiba van ... A szövetkezetben összetorlódtak a munkák, a kapásokat kellene sürgősen betakarítani, mert ez hátráltatja a szántást-vetést. Menne is minden simán, ha mindenki dolgozna, dehát ez nem így van. A növénytermesztésben dolgozó tagok közül mindennap 20—30 hiányzik. Kedden is alig voltak húszan burgonyát szedni, holott a terv szerint ötvennek kellett volna ezt a munkát végezni. Ez tehát hiba. Gyökere abban áll, hogy a szövetkezet vezetősége elnéző, megalkuvó a munkafegyelem megsértőkkel, lazítókkal szemben. Pedig nem volna szabad elnézni, hogy egyesek nem dolgoznak, mert még 200 hold búza vetetlen, amelynek előveteménye még nagyrészben nincs letakarítva. Nagyon helyesen mondta Hunyás József, a szövetkezet agronómusa: „Mi vagyunk a hibásak, mert nem lépünk fel erélyesen azokkal szemben, akik egy héten 3- 4 napot hiányoznak a munkából.’1 Valóban, ha a vezetőség felelősségre vonná a szövetkezet ügyeivel szemben közömbösséget tanúsítóikat, egycsapásra megjavulna a munka. Sürget az idő, a betakarítás, a szántásvetés nem tűr halasztást, a nagyszékelyi Dózsa Népe tsz tagjainak meg kell fogni a munka végét, a becsületes, jól dolgozóknak kell felelősségre vonni a hanyagokat és akkor a nehéznek látszó feladatot is könnyebben meg tudják oldani. Fácánkert: Az új agronómus szaktanácsai nyomán meggyorsultak az őszi munkálatok Községünk nemrégen új agronómust kapott, igazi szakembert. Munkájának eredménye máris mutatkozik. Megérkezése után gazdagyűlést hívott össze, ahol tájékoztattuk a község őszi munkáinak állásáról. Igen örült, hogy előrehaladtunk az őszi munkálatokkal. A munkák további meggyorsítása érdekében szaktanácsokkal látott el bennünket. Többek között javasolta, hogy a jövő évi gazdasági munkálatok jobbminőségű elvégzése érdekében indítsunk a télen gazdasági tanfolyamot. A javaslatot megtárgyaltuk és igen helyesnek tartottuk. Az új agronómus szaktanácsai nyomán meggyorsultak az őszi munkálatok is. A vetéssel ugyan le vagyunk kissé maradva, de ezt a lemaradást igyekszünk pótolni. Úgy határoztunk, hogy november 1-re, nemcsak a vetést, de a kukoricatörést is befejezzük. Községünk több dolgozó parasztja, mint például Virág Márton, Geisz Ádám, Mercz István, Oláh Ferenc, Horváth János, Hornung János, Papp József és Felkert György már végeztek a vetéssel, de más munkában is jó példát mutatnak. A vetés és a kukorica törése mellett nagy gonddal folyik a cukorrépa betakarítása. örülnek a gazdák, örömmel szállítják cukorrépatermésüket az átvevőhelyre, mert jó termést értek el belőle. Általában 120 mázsás a cukorrépa holdankénti átlagtermése, de van olyan gazda, aki 190—200 mázsás átlagtermést is elér. Takács József Fácánkert, a termelési bizottság elnöke. A bonyhádvarasdi Petőfi tsz tagjai 120 mázsa burgonyát, 40 mázsa kukoricát takarítottak be egy-egy hold földről A bonyhádvarasdi Petőfi termelőszövetkezet tagjai egész éven át szorgalmasan, becsületesen dolgoztak. Tavasszal időben elvetették burgonyájukat, kukoricájukat, s utána a kapálással sem késlekedtek. Munkájuk nem is lett eredménytelen. A bonyhádi járásban kapásokból legtöbb termést takarították be. Kukoricából 40 mázsát, burgonyából pedig 120 mázsát egy-egy hold földről. A vetemény letakarítása után azonnal hozzáláttak a következő munkákhoz, a szántás-vetés elvégzéséhez. A megyei mezőgazdasági igazgatóság tíz szervező csoportjának a jelentése szerint már befejezték az őszi kalászosok vetésért is. A begyűjtési versenyben jelenleg a gyönki járás vezet A megyei begyűjtési hivatal értékelte a járási és községi begyűjtési hivatalok munkáját. Az értékelés alapján járásaink rangsora a következőképpen alakul: 1. Gyönki járás 593.6 ponttal, 2. Szekszárdi járás 588.1 ponttal. 3. Dombóvári járás 567.6 ponttal. 4. Tamási járás 558.9 ponttal. 5. Bonyhádi járás 523.2 ponttal 6. Szekszárd város 500.5 ponttal 7. Paksi járás 475.7 ponttal.