Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-09 / 266. szám

TOLNAI (oh.NAPLÓ XI. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM ARA 5« FILLER SZERSTHI mÁC PICTÁRTA! ECVTIÜLJETEK! A MAI SZAMBAN: Fogadás T. M. Molotov elvtársnál, a Szovjetunió kül­ügyminiszterénél (2. o.) — November 7-i ünnepségek külföldön (2. o.) — Az ..Atlasz-terv“ (2. o.) — A Haza­fias Népfront-Bizt­­­ságok munkában (3. o.) — Fiatalos lendülettel az új úton ... (3. o.) — Hogyan térjünk át a téli takarmányozásra? (3. o.) — Irtsuk a mezei poc­kot, egeret, védekezzünk a csócsároló ellen (4. o.) — 6-os számú kapu (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTJA­ÁNAK LAPJA KEDD, 1954 NOVEMBER 9 Az agronómusok becsületbeli ügye... Tíz éve annak, hogy országunk fel­szabadult, a nép legjobbjai vezeté­sével, a munkásosztállyal az élen — az elnyomott szegény parasztsággal közösen indultak el a romok elta­karítására, lerombolódott országunk újjáépítésére. Megtörtént. Ma már szocializmus építésével folytatjuk a­­ megkezdett utat. Elmondhatjuk azt is nyugodtan, hogy eredményesen. A dolgozó parasztság egy része félve figyelte hogyan osztják szét a szegényparasztok részére az uradal­mi földeket. Félve figyelte, hogyan foglalja el új birtokosa, jogos tulaj­donosa új munkahelyet és kezdett termelni, építeni, gyarapítani. Mi,­­ régi szakemberek, uradalmakban el­töltött éveink, ott töltött munkánk, munkahelyeink eltűntek. Egy részét a volt cselédemberek jogosan elzavar­ták, egy részét maguk közé fogad­ták és vállvetve kezdték meg a ter­melést. Most már nem az uraságok hasznára, hanem a nép javára. A kommunista párt már akkor hívta munkára a régi szakembereket. Azok akik abban az időben megértették az idők szavát, és akartak szakvo­nalon, akár saját példájukkal is se­gíteni, segíthettek. Segítettek is, s azokat ma is fokozottabb megtisz­teltetésben részesítik. A gépállomások, állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek egymás után nőttek ki, — mind, mind szak­embereket hívott — szükség volt rá­juk. Ma pedig elmondhatjuk, hogy hiány van mezőgazdasági szakembe­rekben. Nincs egyetlen szakember sem, akire ne lenne szükség, akinek munkáját nélkülözni lehetne, külö­nösen ma a mezőgazdaság fellendí­tése, a több és több termelés idején. Egyre több kedvezményt juttatott kormányunk szakembereinknek an­nak jeléül is, hogy szükség van mun­kájukra, számítanak szaktudásukra, bíznak jó és eredményes alkotásuk­ban. A decemberi mezőgazdaság fel­lendülését célzó határozat pedig ha­tártalan lehetőséget adott szakembe­reink tudásának, alkotó erejének ki­fejlődéséhez. Ez évben öreg és fiatal agronómusok lepték el a termelőszö­vetkezeteket, községeket, tele azzal a becsvággyal, hogy mindent kiven­ni a földből, amit ki lehet és az or­szág népe ellátására minél többet juttatni. Nem lehet még pontosan elbírálni egyes szakemberek tevékenységét, mint ahogy nem lehet egy dolgozó paraszt­embert sem egy fél év alatt jó vagy rossz gazdának minősíteni. De azt le lehet mérni, hogy nagy többsége agronómusainknak jó irány­ban indult el, vannak kezdeti ered­ményei. Miben lehet legjobban le­mérni az agronómusok munkáját mégis. Abban, hogy az őszi vetések­nél míg 1953-ban a kenyérgaboná­nak közel 60 százalékát vetettük el kalászos után, — addig 1954 őszén már sikerült ezt a számot leszorí­tani 5—15 százalékig. Le lehet mér­ni a terméseredményekben, bár ka­­­­lászosoknál ezzel nem egészen lehet dicsekedni, — helyenként pedig kü­lönösen nem, — de már a kapások termésénél inkább. Mi volt az oka a kalászosok lemaradásának, nem akarom azt most fejtegetni, de né­hány sorban mégis ki kell mondani, az őszi vetés késői elvégzése, helyen­ként az indokolatlan sok és egyol­dalú műtrágya adagolása, az őszi ve­tések ápolásának, gyomtalanításának elhanyagolása. A jelenleg folyó őszi munka, eb­ből is a vetés helyenként és a terü­let legnagyobb részén jó vetőágyba­­­ került, — ez biztató. De sajnos né­hány helyen még nincs a vetés be­fejezve, — itt aztán szégyenkezzen az agronómus elsősoriban és most már több vetőmaggal, még job­b talaj előkészítéssel pótolja azt azonnal. Folynak a zárszámadások a tsz­­ekben;­­ az egész évi munkát mé­rik fel és számolnak el minden egyes taggal, most látszik meg, ho­gyan dolgoztak, most látszik meg ki-ki hogyan vette ki részét az egész évi munkából. Most látszik meg, ki vetette jól meg gondtalan ágyát a jövőnek. Ezt a számadást egyetlen agronómus sem figyelheti külső szemlélőként, hanem b­ele kell neki fogni és vizsgálni a számok mögött, mit nem tettek meg, hol kell javítani és mit kell tenni ahhoz, hogy jövőre több jusson mindenki­nek. Lassan itt lesz a tervkészítés ide­je, csak ott lesz jó munka, ahol jól terveznek és a tervezett munkákat maradéktalanul végrehajtják. Vajon 1953-ban hogyan terveztek, hogyan hajtották azt végre, az eldől a zár­számadáskor. Az agronómusok legye­nek szószólói ott, ahol a munkafe­gyelem lazaságaiból ered esetleg a kevés jövedelemosztás. Itt a zár­­számadó közgyűlésen őszintén és ha­tározottan fel kell tárni az elköve­tet hibákat, hogy azokat mind ki lehessen küszöbölni. De nemcsak a tagok, nemcsak az agronómus fi­gyelje és figyeli a zárszámadás ered­ményeit, — figyeli azt az egész falu. Szégyenkezhetnek ott, ahol azért nem tudnak bőven osztani, mert a tagság egy része csak látogatóba járt a szövetkezetbe, — nem pedig szorgalmas munkát végezni. De szégyelheti magát az az agro­nómus is, aki elnézte, tűrte, hogy a széna megrothadjon a renden,­­­­a burgonya nagyjából lett összeszed­ve, — a takarmány nincsen takaro­san bekötözve, ahol nincs még a sió­­zás végrehajtva, ahol gazos földet szánt a traktor, ahol a napi tej­termelés csak 5—6 liter, ahol nincs kihordva a trágya ... Vajon, ahol így van, ott mit csi­náltak az agronómusok? Talán hiva­talnok módra, reggel 8 órára érke­zett és délután 5 órakor elment haza a munkahelyről? Ha ezt tette, akkor az nem válik becsületére, ott a tag­ság jogosan veti fel, hogy nem sok segítséget kapott. Az agronómusok, csak akkor tud­nak jó munkát végezni, ha minde­nütt ott vannak, ahol baj van, csak akkor végeznek jó munkát, ha min­denütt segítenek, irányítanak, szer­veznek és magas terméseredménye­ket érnek el. Ez a feladat. Minden­ki gondtalanul tud dolgozni, — min­den agronómus teljes megbecsülés­nek örvend, — minden agronómusra segít a párt, csak bizalommal for­duljanak hozzá, minden agronómust szeret a tagság, csak értük dolgozza­nak, segítsék őket nehéz fizikai munkájukban. Ha ezt úgy tesszük, akkor több lesz a jövedelemosztás, akkor több jut a népgazdaságnak, akkor sok­kal nagyobb lesz a becsület. Azt hiszem minden agronómus ezt akarja! Szűcs Lajos Sztahanovistákat avattak november 7-én megyénk üzemei A Bonyhádi Zománcművek szépen feldíszített kultúrtermében október 6-án este ünnepségre gyűltek egybe az üzem dolgozói. Óvári Dezső, az üzem igazgatója ünnepi beszédet mon­dott az egybegyűltek előtt, melyben méltatta a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom jelentőségét. Az em­lékbeszéd után a szakszervezet 25 dolgozónak átadta a sztahanovista ok­levelet, 15 dolgozó között pedig 5900 forint pénzjutalmat osztottal­ ki. A Tolna Megyei Vegyesipari és Ja­vító Vállalat 130 dolgozója a szom­bat délelőtti műszak befejezése után bensőséges ünnepség keretében em­lékezett meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 37. évfordulójá­ról. Az ünnepi beszéd után, — me­lyet Kovács Lajos elvtárs, a vállalat igazgatója mondott, — az üzem hét élenjáró dolgozóját „Kiváló dolgozó“ jelvénnyel és pénzjutalommal tüntet­ték ki, három dolgozónak pedig át­adták a sztahám­ovista oklevelet. Az ünnepség után a vállalat és a szak­­szervezet megvendégelte az üzem dolgozóit. A Tolna Megyei 73/2 Építőipari Vál­lalat dolgozói a központ kultúrter­mében gyűltek egybe. Az ünnepsé­gen részt vettek a vidéki építésveze­tőségeik dolgozói is. Rubánnyi elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára mon­dott ünnepi beszédet, ez után pedig sor került a jutalmak kiosztására. A november 7-i műszakiban elért jó eredményekért munkahelyi jutalom­­zászlót kaptak a várdombi gépállo­más építésének dolgozói. De gyönyö­rű vörös selyemzászlót kapott a Bony­hádi Zománcgyár építésén dolgozó Budai építőbrigád is a forradalmi műszakban elért kiváló teljesítményé­ért. A vállalat az ünnepségen öt sztar­hánovistát avatott. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 37. év­fordulójára rendezett ünnepséget a vállalat kultúrcsoportjának színvona­las műsora zárta be.­ ­­ A Tolnai Selyemfonó dolgozói a délutáni műszak befejezése után há­­zi ünnepséget tartottak a gyár szé­pen feldíszített kultúrtermében. — Balvári elvtársnő, az üzem párttit­kára ünnepi beszédet mondott: meg­emlékezett a szovjet nép történel­met átformáló forradalmi harcáról, melynek eredményeként 10 évvel ez­­előtt hazánk is felszabadulhatott az imperialista rabság alól. Az ünnepi beszéd után Friedrich Gyula elvtárs, a gyár főmérnöke az üzem 31 dol­gozóját kiváló munkájuk elismerése­­­ként pénzjutalomban részesített. Az ünnepségek után a dolgozók együtt szórakoztak és zeneszámokkal köszöntötték a termelés élenjáróit. t­öbb búzát vetettek a kocsolai gazdák Kocsola község dolgozó parasztjai is igyekeztek a vetéssel. Nagyon jól tudják, hogy az idejében való ve­téssel is mennyivel többet tudnak termelni. De tanul­mányozták a Központi Vezetőség útmutatásait is, s en­nek eredményeképpen többen, különösen a búzavetés­tervüket túlteljesítették, özv. Právics Jánosné például 6 holdas gazdaságában 2 és fél hold búzát vetett. Szalai János 7 holdas dolgozó paraszt közel 4 holdat vetett búzából. A községi tanács kisgyüléseken, egyéni beszélgeté­sen keresztül is tudatosította a vetés fontosságát, s a búzavetés túlteljesítésének nagy, országos jelentőségét. Ennek eredményeképpen a községben a rozs vetését már befejezték, s a búzavetés tervét is 91 százalékra teljesítették. A községi tanács most szúrópróbákat is végez kint a határban, hogy valóban elvetették-e a dolgozó parasztok a dálófelelősök által bemondott te­rületeiket. Az eddigi ellenőrzések nyomán kiderült, hogy mintegy 25—30 dolgozó paraszt teljesítette túl 200—300 -500—800 négyszögöllel búzavetés-tervét. Ebben nagy része van a tanácstagok példamutatásának. Dom­bai István a községi tanács elnökhelyettese például más­fél holddal vetett több búzát.’ Befejeztük a vetést, elsők vagyunk a begyűjtésben is — Keszőhidegkuti levél — A kormányprogram megjelenése óta a mi közsé­günkben is meggyorsult a munka. Az őszi vetést min­den egyénileg dolgozó paraszt elvégezte. Sokan többet is vetetn­ek az előirányzott területnél. Az idén trá­gyázásra is nagyobb gondot fordítottak. Minden trágyát kihordtak a földekre. Az udvarokban csak a legfris­sebb istállótrágya található. Sokan műtrágyát is hasz­náltak a vetés alá. Munkálatainkhoz főleg a vetőmű­­­ tisztításhoz nagy segítségett adott a gépállomás. Az Új Élet termelőszövetkezetnek nem nyújtott ilyen meg­felelő segítséget. Rosszul kijavított gépeket küldött hozzá, így hátráltatta a tsz munkálatait. A vetési mun­­kálatok mellett jól halad a betakarítás is. A kukorica­­töréssel már végeztünk, csak imitt-amott lehet látni egy-két tábla kukoricaszárat, de azok is rövidesen le lesznek vágva. Sokan már az őszi mélyszántási mun­kálatetet végzik. Az eredmények azt mutatják, hogy ezen a téren sem kell szégyenkezni. Sok olyan gazda­­társunk, akik más években hátul kullogtak, most ide­jében végeznek ezzel a munkával is. A kapás­ növények betakarításával egyidőben min­denki igyekezett eleget tépni állam iránti kötelezettsé­gének is. Közvetlen a szántóföldről vitték a kukori­cát, vagy a burgonyát a begyűjtőhelyre. Ennek ered­ménye lett az, hogy a járás területén a mi községünk jár élen a begyűjtésben. Iván József Keszőhidegkut Közgyűlés az újiregi Béke tsz-ben HAT ÉV TELT EL AZÓTA, hogy Újiregen néhány gazda elhatároz­ta,­­ a nagyüzemi gazdálkodást választja. Ekkor alakult meg a Bé­ke termelőszövetkezet. Ahogy az évek repültek számban, úgy nőtt a tsz tagsága, a jövedelem azonban nem nőtt úgy, ahogy szerették vol­na a tsz tagjai. A tsz-tagok látták a hibákat, d­e rendszerint nem hoz­ták nyilvánosságra. Tudták, hogy nem megfelelő a vezetés és van­nak hibák a tervszerű gazdálko­dásnál is. Nyáron az aratás okozott nehézségeket, ősszel a vetésnél vol­tak problémák. A munkafegyelem sem volt valami kielégítő. A kisebb nagyobb hibák mellett azonban a tagság nagy része arra gondolt, hogy meg fog változni a vezetés, s tervszerűbb lesz a gazdálkodás, ha megjön az elnök az iskoláról, így is lett. Takács Lajos hazatért az egyéves elnök­képző iskoláról és szélesebb látókörrel kezdett a gaz­daság tervszerűbb vezetéséhez. — Egész sor változás történt a gaz­daság minden területén hazatérte után, s ennek következményeként, megváltozott a tsz-tagok életkörül­ménye is. A napokban, amikor a tsz tagsá­ga havi közgyűlésre jött össze, Ta­kács Lajos tsz-elnöknek már volt miről beszámolni. Nem kellett csu­pán a hibákk­al foglalkoznia. Ezen a taggyűlésen az elmúlt hónap eredményeiről beszélt. — MEGVALÓSÍTOTTUK az el­múlt havi közgyűlés határozatát, — mondotta többek között. — Októ­ber 15-re elvetettük az őszi árpát, október 28-ra, — november 7 tisz­teletére — a búza vetésével is vé­geztünk. Betakarítottuk a cukorré­pát, a napraforgót és 90 hold ku­koricánk letörését és a szár levá­gását 70 százalékban elvégeztük. Az idén három szántásba vetettük gabonánkat és holdanként 100 kiló szuperfoszfátot adtunk a föld táp­erejének növeléséhez. — Ezek a változások abból adód­tak, hogy a tagság felismerte hat­éves fennállása óta a szövetkezeti gazdálkodás igazi útját és rájött annak helyességére. Megtanulta, hogyan kell gazdálkodni és melyek azok a feltételek, amelyek meg­változtatják a termelőszövetkezet arculatát. Tak­ács elvtárs a továbbiakban a tsz-tagok életkörülményeivel fog­lalkozot. — Nemcsak gazdálkodá­sunkban történt nagy változás, ha­nem tagságunk életszínvonalának növekedésében is döntő fordulat állott be. Tagságunk közül három család saját erejéből új házat tu­dott építeni és hat család rádiót vett. Emellett az egész tagság élet­­színvonala, jóléte nagyban növe­kedett. MAJD A ZÁRSZÁMADÁSRÓL beszélve a következőket mondotta: — Az eddigi becsületes munka tükrözni fogja eredményeinket a zárszámadáson. Meglátjuk, hogyan használtuk ki meglévő gazdasági forrásainkat. A munka még nem fejeződött be. Igyekeznünk kell még a hátralévő időben elvégezni az őszi mélyszántást és egyéb mun­kákat. Ha ezt tesszük, akkor rövid időn belül meg tudjuk ejteni a zárszámadást. Befejezésül hangsú­lyozta: — Az említett munkák mel­lett nagy gondot kell fordítanunk állatállományunk átteleltetésére, s meglévő takarmánykészletünkkel gazdaságosan kell bánnunk, mert állatállományunk egyik erőforrása termelőszövetkezetünk megerősödé­sének. A tsz-tagok lelkesen fogadták, Takács Lajos tsz-elnök beszámo­lóját és hozzászólásukban elmon­dották: Most érzik csak igazán, hogy érdemes tsz-tagnak lenni, ér­demes jól dolgozni, mert csak így lehetséges a tsz felemelkedése, a tagság életszínvonalának növeke­dése, a jobb és boldogabb élet meg­teremtése.

Next