Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-25 / 280. szám

1954 NOVEMBER SS N A­P­C­O I­NNI»­ONNAÜ tanácsválasztásra készül Dunaköm­lőd. — Egy fiatal agronómus mun­kájáról — Jó munka jutalma a pré­mium. Megszokott mindennapi életüket már nem veri fel annyiszor a dü­börgő gépek zaja. Egyszerű szürke kis község Dunakömlőd, ott, a nem is olyan régen épült új betonút mel­lett. Nézzünk azonban egy kicsit jobban szét a község területén. Kön­­nyen észrevehetjük, hogy az első pillanatban tapasztalt csend csak lát­szólagos, a valóságban pedig eleve­nen forr, lüktet az élet. A falu ap­­raja-nagyja munkálkodik, készülő­dik a tanácsválasztásra. A tanácsház egyik irodájának író­asztalán egy nagy rajzlapot talál­tunk. Erre a­ lapra a számtalan kis úttörők egyike energikus betűkkel írta, hogy „Mit kapott községünk a felszabadulás után.“ Betonutat, ar­­tézi kutat, villanyt, filmszínházat, könyvtárat, kultúrházat, tantermet. A papírra vetett egyszerű szavak ar­ról a hatalmas fejlődésről, átalaku­lásról beszélnek, amely lehetővé tet­te, hogy a község lakossága embe­ribb körülmények között élje le éle­tét. * A község Hazafias Népfront­­programja is Dunakömlőd szebbé tételét célozza. A tervek megvaló­­sát már meg is kezdték. Sánc­hegy és a Bem apó utca mintegy 1300 méter hosszúságán kibővítet­ték a villanyhálózatot. „Építeni, szépíteni kell községün­ket, ennek a célnak érdekében először is el kell takarítanunk a romokat, ami a község szégyen­foltja. Meg kell javítani a meg­rongált járdákat és hidakat, ahol pedig nincs és szükséges, ott úja­kat kell építenünk. Ezt társadalmi munkával segítjük.” Ez a terv a megvalósulás felé közeledik. Meg­kezdték a romépületek lebontását és a lebontásból nyert anyagból pedig javítják a Petőfi és Sztálin utcák kocsiútját. fe Dunakömlődön található rengeteg romépület világosan mutatja azt, hogy az épületek tatarozásával bi­zony keveset törődtek. Aj építkezésről azelőtt pedig hal­lani sem lehetett. A tanács tervbe vette és megkezdte az állami tulajdonban lévő házak belső tatarozását. Egyenlőre három épületen végzik el — a sürgősség figyelembevételével — a javítási munkákat. Először is Hanuszka La­jos és Kupcsik József­né házának rendbehozására került sor. Uhrin Imre S holdas dolgozó pa­raszt azelőtt nem tudott, nem volt tehetsége még egy istálló felépítésé­re sem. Ma egy téglából épített pi­ros cserepes istálló hirdeti Uhrin Imre könnyebb, szebb életét. * Kecskeméten végezte mezőgaz­dasági szakiskoláját Lehóczki Ádám, a kétyi Alkotmány termelőszövetke­zet jelenlegi agronómusa. — Először állami gazdaságban dol­goztam, — mondotta az ifjú agronó­mus. — Azután kerültem ide a tsz­­hez. Nagyon megszerettem a mun­kámat és arra is törekszem, hogy a tudásom legjavával segítsem, támo­gassam az Alkotmány termelőszövet­kezet tagságát. Igen, megszerette Lehóczki Ádám a termelőszövetkezetet. Ezt ő nem­csak udvariasságból mondja. Szavait piros ceruzával húzza alá a tsz el­nöke, Péter István elvtárs. Az elnök elvtárs is elismerően nyilatkozik az ifjú szakember tudásáról és hatal­mas akaraterejéről. — Nem is olyan könnyű munka ez — mondotta Péter István elvtárs, — mint ahogy sokan elképzelik, kü­lönösen a mi tagságunkkal, akiknek legnagyobb része idősebbekből tevő­dik össze. Ezeket az embereket ne­hezebb­ összefogni. — Mi ketten — folytatta tovább — nagyon jól megértjük egymást. Minden este összeülünk — a brigád­vezető, ő meg én — és megbeszéljük a másnapi teendőket, így megy ez, amióta az agronómus elvtárs nálunk van. A beszélgetések azután feltárják az ifjú szakember távolabbi terveit is, amit az egész tagság érdekében akar megvalósítani. Az idén sajnos határidő után fejezték be a vetést. De ez jövőre nem fog előfordulni, mert úgy tervez, hogy a korán le­kerülő elővetemény után vessék az őszi búzát. Lehóczki Ádám trágyázási tervet is készít, amelyben meghatá­rozza, hogy melyik táblát trágyázzák az idén. Oda még az ősz folyamán szarvasokba hordják ki a trágyát. Több takarmány kell az állatállo­mánynak, ezért jövőre 100 hold vö­­rösherét kell és fognak vetni. * Termelőszövetkezeteinknek ko­moly jövedelmet jelentett és jelent a sertéstenyésztés. Erről a dunaföld­­vári Alkotmány termelőszövetkezet tagsága is meggyőződött. Több mint 60.000 forintot jövedelmezett a tag­ságnak csak a sertésállomány, pedig tavaly például nem is indultak olyan nagy állománnyal, összesen 93 da­rab volt a felnőtt és a növendék sertésállomány, jelenleg pedig 214. Ennek a szép szaporulatnak az el­érésében nem kis része van Juhász Ferencnek, a tsz sertésgondozójá­nak. Ketten, ő és a felesége, gon­dozzák az állományt. Mégpedig na­gyon szép eredménnyel. Ezt igazolja az is, hogy Juhász Ferenc prémium­ként 15 darab malacot kapott 140 darab malac helyett 200 darab mala­cot választott le anyakocsitól. Ezt a szép eredményt természetesen elő­segítette a nyáron elkészült új sertés fiaztató. Juhász Ferencnek és feleségének lelkiismeretes, jó munkája tehát száz­szorosan megtérült a jutalomként kapott malacokon keresztül. Megkérdezték Juhászékat, hogy mit csinálnak a 15 darab malaccal. Mind meghagyják? — Nem — felelte Juhász Ferenc. — Nyolc darab malacot — 750—800 forint páronkénti áron — a vásárban már el is adtunk. A kapott pénz egy részén ruhaneműt vásároltunk ma­gunknak. A család minden tagját el akarom látni télre való meleg holmival. A pénz másik fele egyen­lőre a ládafiában nyugszik. Ehhez adom majd azt az összeget, amit zárszámadáskor kapunk a teljesített munkaegységekre. És ha együtt lesz a pénz, akkor megint vásárolunk. Fel kell ruházkodni, mert hamar megkérdezik ám az embertől, hogy milyen gazdát szolgáltál a nyáron, ha még ruhára sem telik. A vissza­maradó 7 malacot pedig megtartom, felnevelem, majd tavasz felé, ha esetleg kell a pénz, a­kkot adok el belőlük. Igen. Könnyen mondja Juhász Fe­renc, hogy majd adok el malacot, ha kell a pénz, mert az állatok fel­nevelése, tartása nem okoz gondot. Hiszen szépen termett a háztájin is, meg a közösből is jut több mint 30 mázsa kukorica. De szépen kaptak burgonyát, zabot és árpát is. ... holza­ttu­kMeLeuÁgent... KÉT VÁLASZTÁSI nagygyűlésen láttam, úgy ült ott, mintha Arany János „Szegény jobbágyiénak ele­ven illusztrációja lenne ünnepi gunyá­ba öltöztetve. Legalábbis hátulról így tűnt, amint görnyedt háttal, fejreva­­lóját a térde közt lógatva ült ott a bölcskei választási nagygyűlésen a második sorban. Az arca azonban el­lentmond az első benyomásnak: nem a cselédember élettől, robottól, meg­aláztatásoktól keserű vonású arca, szemében nem alázat, egykedvűség, vagy elfojtott gyűlölet tükröződik, hanem az elégedett, dolgos ember derűje és akkor történetesen feszült figyelem látszott. Ki hát ez a idős ember, aki olyan figyelmesen hallgatja az ünnepi szó­nokot, mintha attól függne minden boldogsága, amit mond. De álljunk csak meg egy kicsit, hát nem attól függ? A beszélő tanács agjelölt és ő, a második sorban ülő, már elte alko­nyában járó ember is beleszólt a je­lölésbe. November 28-án, a válasz­táskor ugyancsak számít az ő szava is az egész falué között. Ha pedig a beszélő tanácstag lesz és mindazok a jelöltek, akiket a dolgozók biza­lommal küldenek az államigazgatás helyi szerveibe, akkor csakugyan va­lóság lesz mindaz, amiről beszél. Amiket mond, az mind valószínű és nagyon szép, legalábbis a mi pa­rasztunknak a helyeslő tologatásá­ból úgy látszik, hogy neki is ha­sonló gondolatai vannak. A boldogu­lás útját mutatják meg a szónok szavai olyanformán, mint a párt an­nak idején júniusban, csakhogy ez közelebbről, hiszen az ő falujára, Bölcskére vonatkoztatja a terveket, a feladatokat. ISMERKEDJÜNK MEG hát köze­lebbről a szóbanforgó parasztember­rel. Mihálovics Pál ő, a bölcskei Béke, I. típusú termelőszövetkezet egyik legderekabb, legszorgalmasabb tagja, — így nyilatkozik róla, a községi tanácselnök. — Mi hozta el ide, a nagygyűlésre, ahol politizálnak, a Mihálovics bá­csit, — érdeklődöm. — Hogy mi hozott el? Hm... — Gondolkozik, mint az olyan emberek, akik nem szokták meg, hogy a leg­bensőbb gondolataikat szavakba önt­sék, nem kenyerük a szép szó. De kell-e annál szebb, mint ahogy Mi­hálovics bácsi végülis kiböki a vá­laszt a kérdésre. — A HAZAFIAS KÖTELESSÉ­GEM hozott el, hiszen bolond ember az, aki nem megy el olyan helyre, ahol a saját sorsát intézik, különö­sen, ha ő maga is beleszólhat ebbe az intézésbe. Márpedig most bele­szólhat. Én már láttam egynéhány választást a múltban is — kalando­zik el az öreg és belemelegszik a me­­sélésbe, visszaemlékezésbe. — Régen, akkor úgy volt, hogy mindenki kia­bált, hogy ezt akarjuk, meg amazt akarjuk megválasztani. De aztán kiabálhattak, mert a végén mégis az lett, akit az urak akartak, meg a nagygazdák. Én láttam ezt egyszer a saját szememmel, amikor a forma­ság kedvéért azt mondták, hogy hi­telesítsem a jegyzőkönyvet, hogy ír­jak alá. Hát én odamentem gatyába, meg mezítláb, aztán odaírtam a ne­vem, de közben láttam az egész mes­terkedést. — Most meg, hát most mi magunk jelöljük a vezetőinket és csak miután jól meghánytuk, vetettük, hogy csak­ugyan jó lesz-e, akit jelöltünk, az­után válasszuk meg. Most már én sem járok gatyába, de mezítláb se. — No, hány mázsa kukoricája ter­mett Mihálovics bácsi? — veti oda mosolyogva a kérdést a tanácselnök. — Csak annyit mondok, — hunyo­rít hamiskásan az öreg, — hogy az­előtt jó lett volna, ha öt zsákkal kapok, most meg olyan hízóm van... MIHÁLOVICS PÁL megmutatta, hogyha a múltban nem is volt föld­je, mindig a másén dolgozott is, azért a föld embere ő és most a ma­gáéban kiválóan gazdálkodik. Azon van a termelőszövetkezet többi tag­jával együtt, hogy ne csak a szava­zatukkal, hanem a munkájukkal, minden igyekezetükkel, becsületük­kel a saját boldogulásukat és azon­túl a haza boldogulását segítsék. A dun­a­földvári Cipész KTSZ életéből h­­étfőn új részleg kezdte meg munkáját a dunaföldvári Cipész KTSZ-ben: megkezdték a gyermekcipők gyártását. Az első elké­szült cipők igen szép, tetszetős kivitelűek, erősek. Ma még nincs elég kaptafájuk, így a termelés még nem sok. Ha megkapják a szükséges kaptafákat, napi 100—120 pár gyermekcipővel segítik elő az új szakasz politikájának megvalósítását, az ors­­zág népének fogyasztási cikkekkel való jobb ellátását. A napokban új sztahanovistákat avattak az üzemben. Holmár József újító, a gumicsizmarészleg vezetője és Benkő Gyula felsőrészkészítő sztahanovista jelvényt és „Kiváló szövetkezeti dolgozó” jelvényt kapott, Müller Jánost és Balogh Lászlót sztahanovista oklevéllel jutalmazták. 5 Kiváló Szövetkezet“ vándorzászlót kapott a szekszárdi Fodrász KTSZ A szekszárdi Fodrász KTSZ III. negyedévi eredményei alapján el­nyerte a Tolna megyei KISZÖV „Kiváló szövetkezet” vándorzászla­­ját, amelyet Gyerő András elvtá­rs, a Tolna megyei szövetség elnöke vasárnap este adott át bensőséges ünnepség keretében a szekszárdi Fodrász Szövetkezet dolgozóinak. A négy éve alakult szekszárdi fodrász szövetkezet ez idő alatt ko­moly fejlődésen ment keresztül. A kezdeti nehézségek ma már a múl­té, s mind a termelésben, mind a technikai felkészültségben a terve­ket túlszárnyalva haladnak előre. Az üzlethelyiségeket és a berende­zéseket korszerűsítették. 1954-ben háromszorosára szaporították a fe­hérneműk mennyiségét és gépekre mintegy 25 ezer forintot ruháztak be. — A lehetőség határain belül — írja Hussy Károly, — egyre­ jobban figyelembe vesszük a dolgozók igé­­nyeit és igyekszünk annak eleget tenni. Annál is inkáb­b, mert a kor­mányprogram ránk vonatkozó kötele­­zettségein­ek maradéktalanul eleget akarunk tenni. Állandó szakmai ok­tatáson keresztül emeljük a szövet­kezeti dolgozók szaktudását. Ezenkí­vül alkalmat nyújtunk részükre, hogy az országos versenyeken való részvétel segítségével tapasztalatai­kat bővítve mérjék össze tudásukat az ország legjobb fodrász dolgozói­val. Ebben az esztendőben is részt­­vettünk az országos versenyen és a többszáz főt kitevő mezőnyben ko­moly eredményt értünk el. Dacára eddigi eredményeinknek még bőven vannak hibák is a ki­szolgálás minőségi területén. Ezek­nek a panaszoknak többsége a csúcs­ forgalmi időben végzett munkáknál fordul elő, amikor a dolgozók a ven­dégek­­ türelmetlenségétől is serkent­ve, igyekeznek minél több munka­egységet elérni. Ez bizony nemegy­szer a minőség rovására megy. Ilyen esetekben kellene, hogy elő­térbe lépjen a társadalmi ellenőrzés, a­­ panaszkönyv használata. Sajnos, kevesen élnek az építő bírálat jogá­val. Helyette az utcán, piacon, tár­saságban kritizálják csak a szövet­kezeti kiszolgálást, ahelyett, hogy a fenti mód segítségével adnának köz­vetlen támogatást hibáink kiküszö­böléséhez. Szövetkezetünk dolgozóinak min­den vágya az, hogy elnyerjük a dol­gozók hozzánk való ragaszkodását és szeretetét. Csak ennek birtokában tudunk igazán örülni a kitüntető „Kiváló Szövetkezet“ címnek és ván­­dorzászlónak. A magunk részéről mindent elkövetünk a hibák kikü­szöbölésére, amelyhez kérjük a szek­szárdi dolgozók jóindulatú támoga­tását. Kevesen tudják... ... hogy Dunakömlőd 30 tanácstag­­jelöltje között 8 nőt, köztük Farkas Reginát és Lőrincz Sándornét jelöl­ték. ... hogy a faddi legeltetési bizott­ság az elmúlt napokban 20 mázsa kukoricát ajándékozott az árvízká­rosultak megsegítésére. ... hogy Gyönk község fiatalsága a szekszárdi Tatarozó Vállalat hat tagból álló rohambrigádját kéri se­gítségül, hogy a másfél év óta épülő kultúrház építése végre befejeződ­jön. ... hogy Simontornya dolgozó pa­rasztsága a tavalyi 62 darab anya­kocával szemben az idén 220, a 136 darab süldő és malac helyett pedig­­ 100 darabot tart. ... hogy a dombori Szabadság Földje termelőszövetkezet körülbe­lül 40 darab hízót fog szabadpiacon értékesíteni, az első szállítmány de­cember 10-én indul a szekszárdi piacra. ... hogy Lehelvári Ferenc, a fácán­­kerti Vörös Hajnal tsz könyvelője több, mint 1700 forintot kapott a­ földművesszövetkezetnek átadott 12 darab hízott libájáért. Szülők és nevelők közös tervei a jobb tanulásért A paksi I. számú Általános Iskola nevelőtestülete és szülői munkakö­zössége, mintegy 150 növendék szü­lője közösen tárgyalták meg az I. negyedévi intőkonferencia eredmé­nyét, amely a tavalyi tanév végi eredményhez viszonyítva több tized­nyit rosszabbodott. A szülők és a nevelők együtt ke­resték a hibák okát és a javítási formát, amellyel a következő év­negyedben javítani lehet a legyen­gült fegyelmet és a tanulmányi ered­­ményeket. Sok szülő és a nevelő­­testület is abban látja a hibát, hogy a gyerekeket az iskolán kívül túl­ságosan szabadjára engedik, a már késő délután beálló, az évszaknak megfelelő korai sötétedés ellenére igen gyakran látni az utcákon mász­káló tanulókat. A sötétség, a fele­lőtlen cselekedetek melegágya és ép­pen ezért olyan határozat született, hogy a szülői munkaközösség és a pedagógusok megszervezik az este utcán tartózkodó tanulók ellenőrzé­sét. Elhatározták azt is, hogy a leg­közelebbi értekezleten az egyik ne­velő az otthoni tanulás helyes mód­szeréről tart ismertető előadást, hogy ezáltal a szülők is megismerjék a helyes időbeosztást és a tanulás módszerét. Az úttörő szervezet is sokat tehet mind a fegyelem, mind a tanulmá­­­nyi eredmény javításáért. A fent em­lített szülői értekezleten az iskola két úttörő csapat vezetője beszá­molt és az értekezlet segítségével új feladatokat szabtak az úttörő szer­vezet elé. Mindezek után meleg és közvet­len érdeklődő beszélgetés indult meg a szaknevelők, az osztályvezetők és a szülők között. Rendeletek-határidők Megkezdődött az 1954—55. évi szerződéses sertésvásárlási akció. A minisztertanács 1090/1954. (XI. 4.) számú határozata előnyös feltétele­ket állapít meg a hízott sertés szállí­tására szerződő termelőszövetkezetek­nek és egyéni termelőknek. Egyéni termelők 400 forint, mezőgazdasági termelőszövetkezetek 600 forint hiz­­halási előleget kaphatnak. A szerző­déses hízott sertés átvételi ára súly szerint 18—22 forint/kg. Az akcióban való részvételt az állami felvásárló szervek mindenütt részleteiben ismer­tetik. * További kedvezményben része­sülnek a tenyészüszőt vásárló ter­melőszövetkezetek. A közös szarvasmarhaállományuk gyarapí­tására vásárolt üsző vételárából 500 forint árvisszatérítést kapnak az előbbi számunkban már ismer­tetett szállítási kedvezményen fe­lül. Részletes tájékoztatást a járá­si állattenyésztő állomás vagy a községi tanács végrehajtó bizott­sága ad a kedvezmény igénybevé­telének feltételeiről. Az állami tartalékszőlők haszon­bérlői teljesítsék szerződésben vállalt kötelezettségeiket és most végezzék el a 90/1952. (X. 13.) M. T. számú ren­deletben is előírt pótlást és trágyá­zást. * Egy éven belül meg kell kezde­ni és két éven belül be kell fejez­ni a lakóházépítkezést a földre­form során vagy az azt követően juttatott és még be nem épített házhelyeken. Ha ezt a telek tulaj­donosa nem vállalnál — és erről írásbeli nyilatkozatot ad — a ház­helyet a tanács a saját lakóház­építés előmozdítása érdekében igény­be veheti és más igénylőnek jut­tathatja. Az eljárást a város- és községgazdálkodási miniszter 3/ 1954. (X. 30.) V. K. G. M. számú rendelete részletesen szabályozza. * 1954. január 1-től a magánsze­mélyek által végzett szekérfuvarozást igénybevevő közületek nem a Bel­­sped útján, hanem közvetlenül fize­tik ki a magánfuvarosok járandósá­gait. (1093/1954. (XI. 7.) számú mi­­­nisztertanácsi határozat.)

Next