Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-07 / 290. szám
1954 DECEMBER 7 Ti » WEO Lessünk mi jövőre elsők is A MINISZTERTANÁCS októberben határozatot hozott a téli gépjavításokról. E határozat kimondja, hogy a traktorok és munkagépek javítását november 11én kell megkezdeni és február 25-ig befejezni. EnV V nek szellemében kezdték meg a munkát a bölcskei gépállomáson? is. Bölcskén a nagy szerelőcsarnok előtt éppen |gy traktor dübirgött — odaérkezésem idején. Később megtudom, hogy az egyik kijavított traktort járatják be.' De lát az ember itt más kijavísítógépeket is. Nígy részét látom, a rd másik részét Keiztai János elvtárs, a gépállomás vezető mechanikusa soraim fél, — 3 cséplőgép helyett ötöt, három traktoreke helyett négyet javítottunk ki — mondja örömmel. — De két kombájn, egy daráló, három elevátor, tíz traktortárcsa, egy gyűrűs és négy sima henger, egy kévekötő avadógép, négy vetőgép is ki van javítva. EZUTÁN A PÁRTSZERVEZET munkájáról beszél, amely mint eddig is, most is szervezője, segítője volt e nagy munkák beindításának, jó elvégzésének. — Taggyűlésen beszéltük meg a gépjavítás beindítását, a kommunisták feladatait — mondja Kertai elvtárs. — A fúrt vezetőség felhívta a párttagok figyelmét, hogy tavaly is azért tudtak jó munkát végezni, azért tudták az elsők között elvégezni a gépjavítást, mert a kommunisták nemcsak példájukkal, de meggyőző szavukkal is helyt álltak. — Az elmúlt év is az ő szavuk igazát bizonyítja: jól dolgozni, tervet teljesíteni csak jól kijavított gépekkel lehet. Az eredmány most már könnyen lemérhető, hiiszen a bölcskei gépállomás teljesítette, illetve túlteljesítette tervfeladatát, s második a megye gépállomásainak versenyében. NEMCSAK ENNYIBŐL áll azonban a pártvezetőség segítsége. Ezt mutatják Kertai elvtárs szavai: „A pártszervezet javaslatára a gépjavító brigádok élére a kommunisták legjobbjait állítottuk, akik nemcsak politikailag, de szakmailag is képesek a brigádok munkáját vezetni, segíteni.” Az egyik brigád vezetője például Kiszli Ferenc elvtárs. Itt dolgozik Szalai József elvtárs is a brigádban. S hogy mennyire érzik a nagy felelősséget, az alábbi rövid beszélgetés is bizonyítja. Először is talán a helyzetet írnám le, amelyben őket találtam, — már ez is sokat mond. Egy munkadarab fölé hajolnak, s éppen idehajlik a délidő jelzése. Nem ugranak mindjárt kezet törölni. Néhány perces munka van rajta csak, s mikor kész, elégedetten nézik, mint siet vele a traktoros el. Ha ebéd utánra hagyják a javítás befejezését, talán órákat is vesztettek volna. Már pedig ők nem akarnak veszíteni egy percet sem. — Ami tőlünk telik, mindent megteszünk — mondja Kiszli elvtárs. — Igyekszünk minden alkatrészt felújítani. ITT VAN EZ A TRAKTOR IS — mutat rá a mellette levő gépre — szétszedtük, kijavítottuk, összeraktuk, s új anyag alig van benne. Jó volna, ha még egy esztergályosunk lenne, ugyanis most még mindig sokáig tart az alkatrészek felújítása. — Most Szalai elvtárs szól közbe, — a takarékosságra nagy gondunk van, meg az önköltség csökkentésére, meg arra, hogy az esztergályosunkat tehermentesítsük. Éppen ezért, ha csak lehet nem megyünk hozzá, de a raktárba sem, hanem az alátéteket és más kisebb dolgokat magunk csináljuk meg. — Egyöntetű mindkettőjük véleménye — itt kész lesz a gépjavítás időre, attól nem kell félni. — S most már indulnak a jól megérdemelt ebédjüket elfogyasztani MAGAM MÉG MARADOK néhány percre, hogy a Kertai elvtárssal megkezdett beszélgetést befejezzem. — Ahova nem tudtunk párttagot tenni a brigád élére — mondja, — ott a legjobb pártonkívüli szakembereket bíztuk meg ezzel, s a brigádjukba osztottunk be kommunistákat. A cséplőgépjavító brigád élére Kánai Istvánt tettük, s a brigádba a kommunistákból olyan elvtársak kerültek, mint Papp Sándor elvtárs. Szó kerül az esztergálásra is — valóban kevés az esztergályos, de ezen is segítünk, — válaszolja. — Egyrészt a 17-es autóközlekedési Vállalat megígérte, hogy patronál bennünket és küld egy esztergályost. Másrészt magam is segítek a régi — nem éppen jó — esztergapadon a durvább, nem olyan kényes darabokat megmunkálni. így dolgoznak a bölcskei gépállomáson és befejezésül Kertai elvtárs a következőket mondja: „Leszünk mi jövőre elsők is. Meg van hozzá minden lehetőségünk, s igyekszünk azt ki is használni. Nem muszáj mindig az iregszemcseieknek elsőknek lenni, — teszi hozzá mosolyogva". Mi a teendője decemberben a gazdának A paksi gazdáknak régi vágyuk volt«*az, hogy létrehozzanak egy gazdakört. Megalakultunk tehát és alig három héttel ezelőtt egy megfelelő helyiséghez jutottünk. A gazdák jól érzik, itt mágukat vasárnaponként, amikor, kora délutántól a késő estig elbeszélgetnek a napi politika eseményeiről, rá mezőgazdaság fejlesztéséről. A gazdák ezeken a barátságos délutánokon, estékben elmesélik egymásnak, hogyan gazdálkodnak, hogyan, milyen módon tudnak nagyobb terméseredményt elérni. Én, most ezen a gazdatanácsadón keresztül arról szeretnék beszélni gazdatársaimnak, ami nemcsak a mi gazdakörünk tagjait, hanem az egész megye gazdáit kell,, hogy foglalkoztassa, vagyis arról*,, hogy mi a teendője decemberben a gazdának. Én napokkal ezelőtt, — amikor a földeken a fagy megdermesztette az életet, — szarvasáéiba hordtam ki a trágyát azzal, hogy tavasszal szétteregetem és leszántom. Igen ám, de kissé felengedett a fagy, ismét lehetett szántani. Gyorsan szétteregettem a trágyát és azt leszántottam. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy leleményesnek kell a gazdának lenni és a decemberi enyhébb napok minden pillanatát ki kell használni a föld megjavítása érdekében. A gazdáknak azonban a trágyahordás, trágyakezelés és jószággondozás mellett egy másik fontos teendője a gazdasági szerszámok, felszerelések előkészítése a télre és a tavaszra. Mert a gazdát megismerni ám szerszámáról, összedrótozott lószerszámáról, az ilyen gazda bizony saját maga magának állítja ki a „szegénységi" bizonyítványt. Gondolnunk kell arra, hogy leghűségesebb segítőtársaink, a szerszámok, kisgépek fedél alatt vannak-e, rozsdamentesen érik-e meg a tavaszt. Azt mindegyik gazda tudja, hogy a szerszám, vagy gép rövid idő alatt tönkremegy, ha áztatja az eső, vagy veri a szél, na meg ha hó a takarója. Ezt azonban nem elég tudni, hanem tenni is kell valamit, hogy ne a kék ég legyen a fedele a széllel bélelt pajtának. Amikor még legény voltam, az apám házánál dolgoztam, bizony nem fordulhatot elő, hogy útközben leessen a kocsikerékről a símvas. — Azt mondta az apám, ha ez előfordul, megver, mert jó gazda csak az lehet és az lesz, akinek egyik szeme mindig a baj megelőzését figyeli. Bognárhoz, kovácshoz, a szíjgyártóhoz tehát most kell elvinni a kocsit, a lószerszámot, mert most nem olyan szoros a munka, mint aratás idején, de éppen most tudunk annak érdekében sokat tenni, hogy tavasztól őszig minden percet kihasználhassunk. Feil Ferenc 10 holdas gazda, Paks. A bonyhádi tájfajta törzstenyésztő termelőszövetkezetek tapasztalatcsere-értekezlete a zombai Szabadság termelőszövetkezetben Az elmúlt időévben nagy hírnévre tett szert a bonyhádi tájfajtájú magyartarka, szarvasmarha. A hazánkonégigviharzott háború nagy károkat okozott a bonyhádi tájfajta törzsállományban. . Ahogy a termelőszövetkezeti mozgalom Tolna megyében kezdett kibontakozni, az állattenyésztők egyik fő feladatuknak tartották azt, hót ez a megmaradt, de szétszórt egyedeket új törzsbe telepítsék le és ismét kialakítsák a híres bonyhádi-tájfajta szarvasmarha törzseket. A törzsek kialakításában elsősorban a termelőszövetkezetek jártak az élen. Ma már a megyében tizenkét olyan termelőszövetkezet van, amely a törzsálományát a bonyhádi-tájfajtaijú szarvasmarhára alakította ki.• Ezek a termelőszövetkezetek leküzdve a háború által okozott akadályt, ma már híres törzsállományokkal rendelkeznek, így például a Z larci Uj Élet tsz vágja a tengelici Petőfi tsz, amely közel 100 darab bonyhádi tájfajta szarvasmarhával rendelkezik. Míg a múltban a bonyhádi tájfajta tenyésztése lényegében csak a bonyhádi járásra szorítkozott, ma már kiterjedt az egész megyére. A Szekszárdi Törzsállattenyésztő Állomás állandóan figyelemmel kíséri a termelőszövetkezetek ilyen irányú törekvéseit és elősegíti a törzsállatok törzskönyvezését, ezenkívül az elért eredményeket rögzíti és ellátja a tenyésztési szakirányítást. E munkájuk eredményének tudható be az is, hogy a zombai Szabadság tsz-ben, a bonyhádi tájfajtájú törzsállattenyésztési szövetkezeteket tapasztalatcsere értekezletre hívták össze. Az értekezleten tizenkét tsz elnöke, állattenyésztési brigádvezetője és a törzsállatokkal foglalkozó tehenészek vettek részt. Az értekezleten megtárgyalták az eddig elért eredményeket, továbbá a szakmai tapasztalatokat ott összhangba hozták a különböző tsz-ek eltérő véleményét. Az értekezleten a törzsállattenyésztők egységes véleményre jutottak a termékhozam emelése, a növendékek nevelése, a takarmánybázis biztosítása, továbbá a bonyhádi tájfajta nemesítését elősegítő módszerekkel kapcsolatban. Az értekezleten különböző felajánlások is születtek, így a zombai Szabadság tsz állattenyésztői felhívást intéztek a Tolna megyében lévő bonyhádi tájfajtájú szarvasmarha tenyésztő termelőszövetkezetek felé. A termelőszövetkezetek tehenészei vállalták, hogy az 1954— 55-ös gazdasági évben törzstehenészeti átlagban négyezer kilogramm tejtermelést és 80 százalékos szaporulatot érnek el, valamint megjavítják a növendék borjak nevelésével kapcsolatosan elért eredményeiket. A zombaiak felhívását a harci Új Élet tíz tehenészei fogadták el elsőnek, és vállalták, hogy ugyanezeket az eredményeket elérik ők is, sőt túl is szárnyalják. A zombaiak felhívásához egymásután csatlakoztak a törzstenyésztő szövetkezetek és különböző vállalásokat tettek a tejtermelés további fokozására, a növendékek okszerű felnevelésére. A tehenészek és állattenyésztők valamennyien részt vállaltak ebből a harcból, melynek célja visszaszerezni a megbecsülést megyénk állattenyésztésének, elterjeszteni az egész megyében a bonyhádi tájfajtájú szarvasmarhát. Az értekezleten az is felszínre jött, hogy a termelőszövetkezetek vezetőinek, tagságának meg kell becsülni a tehenészek munkáját, mert elsősorban rajtuk múlik, milyen jövedelmet biztosít a szarvasmarhatenyésztés. Erre jó példa a zombai Szabadság tsz, ahol ebben az évben az állattenyésztés adta az összbevétel 78 százalékát, 3 YUassuk meg* • Milyen hibák gátolták a magasabb jövedelem elérésében tsz-liliket Elmondta: Pintér Dezső, a kistormási Dózsa elnöke A kistormási pózsa termelőszövetkezet tagsága felett ismét elmúlt egy gazdasági év. Ennek az évnek a tapasztalata, eredménye megmutatja, hogyan kell gazdálkodnunk a következő időkben, hogy még több és jobb legyen. A mi termelőszövetkezetünkben is voltak és vannak eredmények, én azonban nem az eredményekről akarok beszélni, hanem a hiányosságokról, amelyek a magas jövedelem elérésében fékezték munkánkat. Szándékosan beszélek a mi termelőszövetkezetünkben felmerülő hi bákról, hogy azok kijavításainak módját vitassuk meg közösen. Lehet, hogy furcsa, hogy pontosan én, az elnök vetem ezt fel. Azt szeretném, ha több termelőszövetkezeti elnök hozzászólna majd az elmondottakhoz, elmondaná, hogy náluk mi a helyzet, hogyan zajlott le az elmúlt év. Biztosan talál közös vonást mindegyőnk a maga termelőszövetkezetében, ami lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó, mindenesetre én, de azt hiszem, hogy a többi elnök is a rosszon szeretne javítani. A baj gyökere azt hiszem a munkafegyelem lazaságaiban, az alapszabály egyes pontjainak be nem tartásában található. Szinte észrevétlenül hatolt be, legalább is nem akartuk észrevenni a munkafegyelem lazulását. A tagok jöttek is dolgozni, meg nem is. Nem vontunk felelősségre egyetlen egy tagot sem azért, hogy miért megy az állami gazdaságba dolgozni, miért a háztájit dolgozza és miért nem a közöset. Ennek a következménye, hogy a közös kukorica csak egyszer lett megkapálva és 18 mázsát termett, a háztáji, melyet kétszer kapáltak, 30 mázsát termett holdanként. Nemcsak e téren, hanem a termelés vonalán is sok hiba volt és még van is. A tagság egész évi munkájára, eredményére rányomta bélyegét az örökös „menni akarás." Volt néhány olyan tagunk, aki már az év elején bejelentette, ősznél tovább nem marad. Ez munkájukon is meglátszott. Kedvetlenül dolgoztak, mint akit nem érdekel, hogy mennyi lesz. A kilépni szándékozók igen helyesen azóta meggondolták, és most közös erővel fogunk hozzá a jövő évi magas jövedelem megteremtéséhez. Éveken keresztül hiányzott földjeinkből a trágya az éltető erő. Nem véletlen tehát, hogy az idei évben csak 2 kiló búzát tudtunk osztani munkaegységenként. Igaz, talán oszthattunk volna többet is, de rendeztük adósságunkat, sőt az előző évi kölcsönt is visszaadtuk, hogy az éj évet adósság nélkül kezdhessük. — Tudjuk jól, ha sovány a föld, keveset fizet. De miért sovány az a föld, hiszen az egyik istálló előtt még ott van a tavalyi trágya, miért nem lett kihordva? Ezért a „miértért nem egy ember felelős, nemcsak Rétei Józsefet, a volt elnököt terhel a felelősség egyszemélyben, hanem az egész tagságot. A tagság legnagyobbrészt azelőtt is szántó-vető paraszt volt, tudták, kellett tudniok, hogy mit kér a föld cserébe. Én nem olyan régen, alig fél éve vagyok a tsz elnöke, látom, hol van a baj, hol kell a segítség. — Tudom, tudjuk, hogy van hiba nálunk, de mi nem akarunk a libákban végleg elveszni. Én azt hiszem, hogy sikerűlm fog változtatni a jelenlegi helyzeten, legalább is én mindent megteszek és hiszem, hogy a tagság is. Igaz, alakulásunk óta már eltelt pár év, de mégis azt gondolom, hogy nem késő, még nem késtünk el, hogy bebizonyítsuk: a jelenlegi 80 ember ki tud alakítani egy életképes, erős virágzó termelőszövetkezetet, de a gyökeres változáshoz rajtunk kívül a gépállomásnak, a varsáni gépállomásnak is segíteni kell. —r Gépállomásaink azért jöttek létre, hogy minőségi munkával segítsék a termelőszövetkezeteket, hogy nagyobb és szebb átlagtermést tudjanak felmutatni. Nemcsak a termelőszövetkezetet dicsérik meg az elért szép eredményért, hanem a gépállomást is, mert a gépállomás jó, vagy rossz munkája igazi fokmérője a tsz eredményének. Különösen most, az őszi mélyszántás időbeni és minőségi elvégzésénél számítunk a gépállomás jobb segítségére ,mint eddig. Befejeztük a betakarítást, minden erővel hozzáláttunk a trágyahordáshoz, szarvasokba hordjuk, őszi vetéseink legnagyobb részét a tél folyamán felültrágyázzuk, megpróbálunk mindenütt javítani, ahol csak lehet. Németh György, Földes Mihály és a többiek, akik úgy határoztak, hogy nem hagyják ott a termelőszövetkezetet, jobban, erősebben megfogják a többi taggal együtt a munka végét azért, hogy gyökeres változás álljon be további ételükben. Nagyon egyszerű ez kérem . .. — Hány százalékra teljesítették a burgonyabeadást? — kérdezzük Brenner Mártontól, a dunakömlődi begyűjtési nyilvántartótól. — Nem tudom pontosan megmondani — hangzik a válasz. — Ugyan miért? Hiányoznak a vételi jegyeik. A paksi földművesszövetkezettől hetek óta nem kapom meg a nyilvántartó hatóság példányát. Emiatt gyakran feleslegesen zaklatom a gazdákat. Be_idézem őket és kiderül, hogy már nem hátralékosok. — Tehát a gazdák megkapták a vételi jegyet? — Nem mindegyik. Jónéhányan csak kis papírszeletkét kaptak a helyi átvevőtől vételi jegy helyett és egyesek hetek óta várnak a krumpli árára is. Íme: micsoda fejetlenséget, zűrzavart, és elégedetlenséget csinál egykét hanyag földművesszövetkezeti alkalmazott felelőtlen munkája! Gyerünk át Paksra és nézzünk a szeme közé ezeknek a lusta, nemtörődöm embereknek. A paksi földművesszövetkezetben csakhamar előkerül Benkő ,kartárs", a dunakömlődi zűrzavar főfelelőse. Amikor a dunakömlődi helyzetről érdeklődünk tőle, nagy pátosszal kijelenti: — Nagyon egyszerű! Már holnap elintézem, kérem... Mi bizakodva távozunk, csak Brenner Márton kételkedik: — Nem hiszek nekik. Két hónapja állandóan ezt ígérgetik —mondja, így állunk tehét. Benkő .I kartársék" álnok, képmutató módon, — nyakló nélkül ígérgetnek, de felét sem váltjaik valóra. A dunakömlődi panaszok elintézését nyújtják, mint a rétest. Mi hát a teendő? Nagyon egyszerű. Még ma felelősségre kell vonni őket, kérem ... Sz. F. XII. 5.