Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-07 / 290. szám

1954 DECEMBER 7 Ti » W­E­O Lessünk mi jövőre elsők is A MINISZTERTANÁCS október­ben határozatot hozott a téli gépja­vításokról. E határozat kimondja, hogy a traktorok­­ és munkagépek ja­vítását november 11én kell megkez­deni­­ és február 25-ig befejezni. En­V V­­ nek szellemében kezdték meg­ a mun­kát a bölcskei gépállomáson? is. Bölcskén­­ a­ nagy szerelőcsarnok előtt éppen |­gy traktor dübi­rgött — odaérkezésem idején­. Ké­sőbb meg­tudom, hogy az egyik kijavított trak­tort járatják­ be.' De lát az ember itt más kijaví­sí­tógépeket is. Nígy részét látom, a rd másik­ részét Keiztai János elvtárs, a gépállomás vezető mecha­nikusa soraim­­ fél, — 3 cséplőgép helyett ötöt, három traktoreke he­lyett négyet javítottunk ki — mond­ja örömmel. — De két kombájn, egy daráló, három elevátor, tíz traktor­tárcsa, egy gyűrűs és négy sima hen­ger, egy kévekötő avad­ógép, négy vetőgép is ki van javítva­. EZUTÁN A PÁRTSZERVEZET munkájáról beszél, amely mint ed­dig is, most is szervezője, segítője volt e nagy munkák beindításának, jó elvégzésének. — Taggyűlésen be­széltük meg a gépjavítás­­ beindítását, a kommunisták feladatait — mondja Kertai elvtárs. — A fúrt vezetőség felhívta a párttagok figyelmét, hogy tavaly is azért tudtak­­ jó munkát végezni, azért tudták az­ elsők között elvégezni a gépjavítást, mert a kom­munisták nemcsak példájukkal, de­ meggyőző szavukkal is helyt álltak. — Az elmúlt év is az­­ ő szavuk iga­zát bizonyítja: jól dolgozni, tervet teljesíteni csak jól kijavított gépek­kel lehet. Az eredmá­ny most már könnyen lemérhető, hi­iszen a bölcs­kei gépállomás teljesítette, illetve túlteljesítette tervfeladatát, s máso­dik a megye gépállomásainak ver­senyében. NEMCSAK ENNYIBŐL áll azon­ban a pártvezetőség segítsége. Ezt mutatják Kertai elvtárs szavai: „A pártszervezet javaslatára a­ gépjavító brigádok élére a kommunisták leg­jobbjait állítottuk, akik nemcsak po­litikailag, de szakmailag is képesek a brigádok munkáját vezetni, segí­teni.” Az egyik brigád vezetője például Kiszli Ferenc elvtárs. Itt dolgozik Szalai József elvtárs is a brigádban. S hogy mennyire érzik a nagy fele­lősséget, az alábbi rövid beszélgetés is biz­onyítja. Először is talán a helyzetet írnám le, amelyben őket találtam, — már ez is sokat mond. Egy munkadarab fölé hajolnak, s éppen idehajlik a délidő jelzése. Nem ugranak mind­járt kezet törölni. Néhány perces munka van rajta csak, s mikor kész, elégedetten nézik, mint siet vele a traktoros el. Ha ebéd utánra hagyják a javítás befejezését, talán órákat is vesztettek volna. Már pedig ők nem akarnak veszíteni egy percet sem. — Ami tőlünk telik, mindent meg­teszünk — mondja Kiszli elvtárs. — Igyekszünk minden alkatrészt fel­újítani. ITT VAN EZ A TRAKTOR IS — mutat rá a mellette levő gépre — szétszedtük, kijavítottuk, összerak­tuk, s új anyag alig van benne. Jó volna, ha még egy esztergályosunk lenne, ugyanis most még mindig so­káig tart az alkatrészek felújítása. — Most Szalai elvtárs szól közbe, — a takarékosságra nagy gondunk van, meg az önköltség csökkentésére, meg arra, hogy az esztergályosunkat tehermentesítsük. Éppen ezért, ha csak lehet nem megyünk hozzá, de a raktárba sem, hanem az alátéteket és más kisebb dolgokat magunk csi­náljuk meg. — Egyöntetű mindket­tőjük véleménye — itt kész lesz a gépjavítás időre, attól nem kell félni. — S most már indulnak a jól megérdemelt ebédjüket elfogyasztani MAGAM MÉG MARADOK néhány percre, hogy a Kertai elvtárssal meg­kezdett beszélgetést befejezzem. — Ahova nem tudtunk párttagot tenni a brigád élére — mondja, — ott a legjobb pártonkívüli szakembereket bíztuk meg ezzel, s a brigádjukba osztottunk be kommunistákat. A cséplő­gép­j­a­ví­t­ó brigád élére Kánai Ist­vánt tettük, s a brigádba a kom­munistákból olyan elvtársak kerül­tek, mint Papp Sándor elvtárs. Szó kerül az esztergálá­sra is — valóban kevés az esztergályos, de ezen is segítünk, — válaszolja. — Egyrészt a 17-es autóközlekedési Vál­lalat megígérte, hogy patronál ben­nünket és küld egy esztergályost. Másrészt magam is segítek a régi — nem éppen jó — esztergapadon a durvább, nem olyan kényes darabo­kat megmunkálni. így dolgoznak a bölcskei gépállo­máson és befejezésül Kertai elvtárs a­­ következőket mondja­: „Leszünk mi jövőre elsők is. Meg van hozzá minden lehetőségünk, s igyekszünk azt ki is használni. Nem muszáj mindig az iregszemcseieknek elsők­nek lenni, — teszi hozzá mosolyog­va". Mi a teendője decemberben a gazdának A paksi gazdáknak régi vágyuk volt«*az, hogy létrehozzanak egy gazdakört. Megalakultunk tehát és alig három héttel ezelőtt egy meg­felelő helyiséghez jut­ottünk. A gaz­dák jól érzik, itt mágukat vasárna­ponként, amikor, kora délutántól a késő estig elbeszélgetnek a napi po­litika eseményeiről, rá mezőgazdaság fejlesztéséről.­­ A gazdák ezeken a barátságos délutánokon, estékben elmesélik egymásnak, hogyan gazdálkod­nak, hogyan, mily­en módon tud­nak nagyobb terméseredményt elérn­i. Én, most ezen a gazdatanácsadón keresztül arról sz­eretnék beszélni gazdatársaimnak, ami nemcsak a mi gazdakörünk tagjait, hanem az egész megye gazdáit kell,, hogy foglalkoz­tassa, vagyis arról*,, hogy mi a teen­­dője decemberben a gazdának. Én napokkal ezelőtt, — amikor a földeken a fagy m­egdermesztette az életet, — szarvasáéiba hordtam ki a trágyát azzal, hogy tavasszal szét­teregetem és leszántom. Igen ám, de kissé felengedett a fagy, ismét lehetett szántani. Gyorsan széttere­­gettem a trágyát és azt leszántot­tam. Ezzel csak azt akarom mon­dani, hogy leleményesnek kell a gaz­dának lenni és a decemberi eny­hébb napok minden pillanatát ki kell használni a föld megjavítása ér­dekében. A gazdáknak azonban a trágya­­hordás, trágyakezelés és jószággon­dozás mellett egy másik fontos teendője a gazdasági szer­számok, felszerelések előkészí­tése a télre és a tavaszra. Mert a gazdát megismerni ám szerszá­máról, összedrótozott lószerszá­máról, az ilyen gazda bizony sa­ját maga magának állítja ki a „szegénységi" bizonyítványt. Gondolnunk kell arra, hogy leg­hűségesebb segítőtársaink, a szerszá­mok, kisgépek fedél alatt vannak-e, rozsdamentesen érik-e meg a ta­vaszt. Azt mindegyik gazda tudja, hogy a szerszám, vagy gép rövid idő alatt tönkremegy, ha áztatja az eső, vagy veri a szél, na meg ha hó a takarója. Ezt azonban nem elég tudni, hanem tenni is kell valamit, hogy ne a kék ég legyen a fedele a széllel­­ bélelt pajtának. Amikor még legény voltam, az apám házánál dolgoztam, bizony nem ford­ulhatot elő, hogy útközben leessen a kocsikerékről a símvas. — Azt mondta az apám, ha ez előfor­dul, megver, mert jó gazda csak az lehet és az lesz, akinek egyik sze­me mindig a baj megelőzését figyeli. Bognárhoz, kovácshoz, a szíjgyártóhoz tehát most kell elvinni a kocsit, a lószerszámot, mert most nem olyan szoros a munka, mint aratás idején, de éppen most tudunk annak érde­kében sokat tenni, h­ogy tavasztól őszig minden percet kihasználhas­sunk. Feil Ferenc 10 holdas gazda, Paks. A bonyhádi tájfajta törzstenyésztő termelő­­szövetkezetek tapasztalatcsere-értekezlete a zombai Szabadság termelőszövetkezetben Az elmúlt időévben nagy hírnévre tett szer­t a bony­hádi tájfajtájú magyar­­tarka, szarvasmarha.­­ A hazánkon­­­égigvihar­­zott háború nagy károkat okozott a bonyhádi­ tájfaj­­ta törzsállományban. .­ Ahogy a termelőszövetke­zeti mozgalom Tolna me­gyében kezdett­ kibonta­kozni, az álla­ttenyésztők egyik fő feladat­uknak tar­tották azt, hót ez a meg­maradt, de szétszórt egye­­deket új törzsbe telepítsék le és ismét kialakítsák a híres bony­hádi-tájfajta szarvasmarha törzseket. A törzsek kialakításá­ban elsősorban a termelő­­szövetkezetek­ jártak az élen. Ma már a megyében tizenkét olyan termelő­­szövetkezet­­ van, amely a törzsál­omán­yát a bony­­hádi-tájfajtaijú szarvas­­marhára alakította ki.­­• Ezek a termelőszövetkeze­tek leküzdve a háború ál­tal okozott akadályt, ma már híre­s törzsállomá­nyokkal rendelkeznek, így például a Z larci Uj Élet tsz vágja a ten­gelici Petőfi tsz,­­ amely közel 100 darab bonyhádi­ tájfajta szarvas­­marhával rendelkezik. Míg a múltban a bony­hádi tájfajta tenyésztése lényegében csak a bony­hádi járásra szorítkozott, ma már kiterjedt az egész megyére. A Szekszárdi Törzsállattenyésztő Állo­más állandóan figyelem­mel kíséri a termelőszö­vetkezetek ilyen irányú tö­rekvéseit és elősegíti a törzsállatok törzskönyvezé­sét, ezenkívül az elért eredményeket rögzíti és el­látja a tenyésztési szak­irányítást. E munkájuk eredményének tudható be az is, hogy a zombai Sza­badság tsz-ben, a bonyhá­di tájfajtájú törzsállat­tenyésztési szövetkezete­ket tapasztalatcsere érte­kezletre hívták össze. Az értekezleten tizenkét tsz elnöke, állattenyésztési brigádvezetője és a törzs­­állatokkal foglalkozó tehe­nészek vettek részt. Az értekezleten megtárgyal­ták az eddig elért ered­ményeket, továbbá a szak­mai tapasztalatokat ott összhangba hozták a kü­lönböző tsz-ek eltérő vé­leményét. Az értekezleten a törzsállattenyésztők egy­séges véleményre jutottak a termékhozam emelése, a növendékek nevelése, a takarmánybázis biztosítá­sa, továbbá a bonyhádi tájfajta nemesítését elő­segítő módszerekkel kap­csolatban. Az­­ értekezleten külön­böző felajánlások is szü­lettek, így a zombai Sza­badság tsz állattenyésztői felhívást intéztek a Tolna megyében lévő bonyhádi tájfajtájú szarvasmarha tenyésztő termelőszövet­kezetek felé. A termelő­­szövetkezetek tehenészei vállalták, hogy az 1954— 55-ös gazdasági évben törzstehenészeti átlagban négyezer kilogramm tej­termelést és 80 százalékos szaporulatot érnek el, va­lamint megjavítják a nö­vendék­ borjak nevelésé­vel kapcsolatosan elért eredményeiket. A zombaiak felhívását a harci Új Élet tíz tehené­­szei fogadták el elsőnek, és vállalták, hogy ugyan­ezeket az eredményeket el­érik ők is, sőt túl is szár­nyalják. A zombaiak fel­hívásához egymásután csatlakoztak a törzste­nyésztő szövetkezetek és különböző vállalásokat tettek a tejtermelés to­vábbi fokozására, a nö­vendékek okszerű felne­velésére. A tehenészek és állattenyésztők valamen­­­nyien részt vállaltak eb­ből a harcból, melynek célja visszaszerezni a megbecsülést megyénk ál­lattenyésztésének, elter­jeszteni az egész megyé­ben a bonyhádi tájfajtájú szarvasmarhát. Az értekez­leten az is felszínre jött, hogy a termelőszövetkeze­tek vezetőinek, tagságá­nak meg kell becsülni a tehenészek munkáját, mert elsősorban rajtuk múlik, milyen jövedelmet biztosít a szarvasmarha­tenyésztés. Erre jó példa a zombai Szabadság tsz, ahol ebben az évben az állattenyésztés adta az összbevétel 78 százalékát, 3 YUassuk meg* • Milyen hibák gátolták a magasabb jövedelem elérésében tsz-liliket Elmondta: Pintér Dezső, a kistormási Dózsa elnöke A kistormási pózsa termelőszövetkezet tag­sága felett ismét el­múlt egy gazdasági év. Ennek az évnek a ta­pasztalata, eredménye megmutatja, hogyan kell gazdálkodnunk a következő időkben, hogy még több és jobb legyen. A mi termelő­­szövetkezetünkben is volta­k és vannak ered­­mények, én azonban nem az eredményekről akarok beszélni, ha­nem a hiányosságok­ról, amelyek a magas jövedelem elérésében fékezték munkánkat. Szándékosan beszélek a mi termelőszövetke­zetünkben felmerülő hi bákról, hogy azok ki­javításainak módját vi­tassuk meg közösen. Lehet, hogy furcsa, hogy pontosan én, az elnök vetem ezt fel. Azt szeretném, ha több termelőszövetkezeti el­nök hozzá­szólna majd az elmondottakhoz, el­mondaná, hogy náluk mi a helyzet, hogyan zajlott le az elmúlt év. Biztosan talál közös vonást mindegyőnk a maga termelőszövetke­­zetében, ami lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó, mindenesetre én, de azt hiszem, hogy a többi elnök is a ros­­­szon szeretne javítani. A baj gyökere azt hi­szem a munkafegye­lem lazaságaiban, az­­ alapszabály egyes pont­jainak be nem tartá­sában található. Szinte észrevétlenül hatolt be, legalább is nem akartuk észrevenni a munkafegyelem lazulá­sát. A tagok jöttek is dolgozni, meg nem is. Nem vontunk felelős­ségre egyetlen egy ta­got sem azért, hogy miért megy­­ az állami gazdaságba dolgozni, miért­ a háztájit dol­gozza és miért nem a közöset. Ennek a követ­­kezménye, hogy a kö­zös kukorica csak egy­szer lett megkapálva és 18 mázsát termett, a háztáji, melyet kétszer kapáltak, 30 mázsát­­ termett holdanként. Nemcsak e téren, ha­nem a termelés vona­lán is sok hiba vo­lt és még van is. A tagság egész évi­ munkájára, eredményére rányom­ta bélyegét az örökös „menni akarás." Volt néhány olyan tagunk, ak­i már az év elején bejelentette, ősznél to­vább nem marad. Ez munkájukon is meglát­szott. Kedvetlenül dol­­goztak, mint akit nem érdekel, hogy mennyi lesz. A kilépni szándé­kozók igen helyesen azóta meggondolták, és most közös erővel fo­gunk hozzá a jövő évi magas jövedelem meg­teremtéséhez. Éveken keresztül hiányzott földjeinkből a trágya az éltető erő. Nem véletlen tehát, hogy az idei évben csak 2 kiló búzát tud­tunk osztani munka­egységenként. Igaz, ta­lán oszthattunk volna többet is, de rendeztük adósságunkat, sőt az előző évi kölcsönt is visszaadtuk, hogy az éj évet adósság nélkül kezdhessük. — Tudjuk jól, ha so­vány a föld, keveset fizet. De miért sovány az a föld, hiszen az egyik istálló előtt még ott van a tavalyi trá­gya, miért nem lett kihordva? Ezért a „mi­értért­­ nem egy em­ber felelős, nemcsak Rétei Józsefet, a volt elnököt terhe­l a fele­­lősség egyszemélyben, hanem az egész tagsá­­got. A tagság legna­gyobbrészt azelőtt is szántó-vető paraszt volt, tudták, kellett tud­niok, hogy­ mit kér a föld cserébe. Én nem olyan régen, alig fél éve vagyok a tsz el­nöke, látom, hol van a baj, hol kell a segít­­­ség. — Tudom, tudjuk, hogy van hiba nálunk, de mi nem akarunk a libákban végleg elvesz­ni. Én azt hiszem, hogy­ sikerűlm fog változtat­ni­­ a jelenlegi helyze­ten, legalább is én min­dent megteszek és hi­szem, hogy a tagság is. Igaz, alakulásunk óta már eltelt pár év, de mégis azt gondo­lom, hogy nem késő, még nem késtünk el, hogy bebizonyítsuk: a jelenlegi 80 ember ki­ tud alakítani egy élet­­képes, erős virágzó ter­­­melőszöve­tkeze­tet, de a gyökeres változáshoz rajtunk kívül a gépál­lomásnak, a varsán­i gépállomásnak is segí­teni kell. —r Gépállomásaink azért jöttek létre, hogy minőségi munkával se­­­gítsék a termelőszövet­kezeteket, hogy­ na­­gyobb és szebb átlag­termést tudjanak fel­mutatni. Nemcsak a termelőszövetkezetet dicsérik meg az elért szép eredményért, ha­nem a gépállomást is, mert a gépállomás jó, vagy rossz munkája igazi fokmérője a tsz eredményének. Különö­sen most, az­ őszi mély­szántás időbeni és mi­nőségi elvégzésénél szá­mítunk a gépállomás jobb segítségére ,mint eddig. Befejeztük a betaka­rítást, minden erővel hozzáláttunk a trágya­hordáshoz,­ szarvasok­ba hordjuk, őszi veté­­sei­nk legnagyobb ré­szét a tél folyamán fe­lültrágyázzu­k, megpró­bálunk mindenütt ja­vítani, ahol csak lehet. Németh György, Föl­des Mihály és a töb­biek, akik úgy hatá­roztak, hogy nem h­agy­ják ott a termelőszö­vetkezetet, jobban, erő­sebben megfogják a többi taggal együtt a munka végét azért, hogy gyökeres válto­zás álljon be további ételükben. Nagyon egyszerű ez kérem . .. — Hány százalékra teljesítették a burgonyabeadást? — kérdezzük Bren­ner Mártontól, a dunakömlődi be­gyűjtési nyilvántartótól. — Nem tudom pontosan megmon­­dani — hangzik a válasz. — Ugyan miért? Hiányoznak a vételi jegyeik. A pak­si földművesszövetkezettől hetek óta nem kapom meg a nyilvántartó ha­tóság példányát. Emiatt gyakran fe­leslegesen zaklatom a gazdákat. Be_­idézem őket és kiderül, hogy már nem hátralékosok. — Tehát a gazdák megkapták a vételi jegyet? — Nem mindegyik. Jónéhányan csak kis papírszeletkét kaptak a he­lyi átvevőtől vételi jegy helyett és egyesek hetek óta várnak a krumpli árára is. Íme: micsoda fejetlenséget, zűrza­vart, és elégedetlenséget csinál egy­két hanyag földművesszövetkezeti al­kalmazott felelőtlen munkája! Gye­rünk át Paksra és nézzünk a szeme közé ezeknek a lusta, nemtörődöm embereknek. A paksi földművesszövetkezetben csakhamar előkerül Benkő ,kartárs", a dunakömlődi zűrzavar főfelelőse. Amikor a­­ dunakömlődi helyzetről ér­deklődünk tőle, nagy pátosszal ki­jelenti: — Nagyon egyszerű! Már holnap elintézem, kérem... Mi bizakodva távozunk, csak­ Brenner Márton kételkedik: — Nem hiszek nekik. Két hónap­ja állandóan ezt ígérgetik —mondja, így állunk teh­ét. Benkő .I kartár­­sék" álnok, képmutató módon, — nyakló nélkül ígérgetnek, de felét sem váltjaik valóra. A dunakömlődi panaszok elintézését nyújtják, mint a rétest. Mi hát a teendő? Nagyon egyszerű. Még ma­ felelős­ségre kell vonni őket, kérem ... Sz. F. XII. 5.

Next