Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-10 / 293. szám

4 A „Csongor és Tünde“ a bonyhádi gimnáziumban A kultúréletnek szép hagyományai vannak a Bony­hádi Általános Gimnáziumban. A tanév kezdete óta kéthetenként váltják egymást a színvonalas műsoros estek. Népköltészeti és­ szavalóverseny, vetítettképes előadás Pécs műemléké­­ről, hanglemezes Beethoven­­ismertetés, vidám, műsoros teadélután, a választások a magyar irodalom tükrében — a legváltozatosabb for­mában szolgálták az ifjúság tanulmányait kiegészítő, esztétikai, politikai, tudományos nevelését, és nemes szórakozását. Haladó hagyomány és jövőt építő jelen szép egy­ségbe forrott össze a felszabadulás emlékére és egy­ben Vörösmarty születésének évfordulójára rendezett műsor alkalmával. Az ünnepély középpontjában a több helyi kutató munkájára támaszkodó előadás állt Bony­­hád múltjáról és jelenéről. Az előadás széles körképet festett a csendes vidéki helység elfelejtett múltjában viaskodó történelmi erőkről és rávilágított arra a mélyreható változásra, amelyet a község életébe a fel­­szabadulás hozott. Az ifjúság zongoraszámai, szava­latai, az iskolai énekkar művészi szereplése azt bizo­nyítja, hogy az ifjúság átérezte a nagy nap jelentősé­gét. Ennek az őszinte átélésnek a sodra biztosította a „Csongor és Tünde” előadott részleteinek sikerét is. A színpadon felcsendültek Vörösmarty muzsikáló mon­datai, játékos, dallamos, légies sorai, a magyar nyelv diadala. S mintha testet öltött volna ez a nyelv, tün­dérek népesítik be a színpadot. Előbb csak egy­ úgy siklik, táncol, hajladozik, mint a lomb közt játszó napsugár. Aztán a többi, s kezdődik a nemtők já­téka. Libbenésük, mozdulataik híven kísérik a játékos sorok könnyed ritmusát. Zeng Vörösmarty nyelve s szívja magába száz, meg száz diák. — De változik a kép. v A hármas út vidékén vagyunk, s a boldogságot ke­reső Csongor előtt gőgös vándorok vonulnak el: a kalmár, a fejedelem, a tudós. Vörösmarty nyelve most méltóságteljesen zeng, dölyföt és gúnyt sugároz. Cson­gor szavai pedig előre éreztetik a gőg kudarcát. S valóban a következő kép hódítása, vagyona és áltudo­mánya romjain mutatja a levitézlett vándorokat. — Mintha csak az ingó, recsegő kapitalizmus halálharang­ja szólna: „Koldus a gazdagság, a hatalom leszállt fo­káról, hamvadott üszők a tudománynak napszövet­­neke.” Talpraesett összekötőszöveg hidalja át a hézago­kat. A gondos tanári rendezői munka és a III. humán osztály lelkesedése megmutatta, megéreztette, hogy Vörösmarty költészete több porosodó, aranycirádás kö­teteknél. Vörösmarty költészete nyelvünkbe beleivódott szépség és szívünkben dobogó érzés. Tanítása korunk­ban izmosodó erő és értelmünkben ragyogó világos­ság. Párthírek Értesítjük az elvtársakat, hogy a felsőfokú politikai gazdaságtan I—II. évfolyam propagandistái részére a megyei konferenciát a II. téma első 4 heti anyagából december 13-án, délelőtt 9 órakor tartjuk meg a me­gyei Pártoktatás Házában. Kérjük az elvtársakat, hogy pon­tosan jelenjenek meg. MODI JANOS konferencia-vezető. A tanácsvá­­sztás óta élénket(!) a kultúr­­munka a tamási járásban A tamási járás kulturális életének élénküléséről, új kezdeményezésekről számol be levelében Magyar­széki József, a járási népművelési előadó. — Új csoportok születtek az utóbbi időben a járás területén — írja. — A Nagykónyihoz tartozó Medgyes­­pusztán, ahol egy termelőszövetkezet működik, meg­alakult a DISZ-szervezet kultúrcsoportja. A fiataloknak igen szép terveik vannak. Jelenleg Gárdonyi „A bor” című művét tanulják. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az iregszem­­csei kísérleti gazdaság kultúrcsoportját, amely szín­játszó és táncrészlegből áll. A csoport már bemutatko­zott Iregszemcse dolgozóinak és most a tervek szerint vendégszereplő körútra indul műsorával. A tanácsválasztás után tapasztalható a járás cso­portjainál bizonyos fellendülés. Miért? Ki segíti őket? Mi adta ezt a lendületet? Ezekre a kérdésekre azzal válaszolhatunk, hogy a községi Hazafias Népfront-bi­zottságok a tanácsokkal együtt segítik, támogatják a kultúrotthonok munkáját. Jelentős változás állott be a járás területén a DISZ-szervezetek kultúrcsoportjainál. Ezeknél az együt­teseknél a fent említett segítség mellett feltétlenül számításba jön az új járási DISZ-titkár lelkes mun­kája. Az elalvófélben lévő szervezeteket sorra életre­­hozza. Most már csaknem minden községben talál­hatunk DISZ kultú­r­csoportot, amelyek egyre inkább közelednek a kultúrotthon fellé. Egyik-másik csoport csereműsort tervez. Az ozoraiak például Pincehelyre, az iregszemcseiek Újiregre szándékoznak menni leg­közelebb. A Hazafias Népfront-bizottságok segítségével a kultúrotthonok megrendezik az „Új tanácstagok talál­kozójáét. A tervek között szerepel az is, hogy január­ban a járás négy­ községében kultúrversenyt rende­zünk. A versenyhez szükséges anyagi bázist a kultúr­­otthonok központi segítség nélkül maguk teremtik elő. Olyan jelenséggel is találkozunk, hogy a dolgozó parasztok maguk kezdeményezik a gazdai körök meg­szervezését, ahol ők találkozhatnak rendszeresen. Erre a kezdeményezésre egy példát is ír mindjárt Magyarszéki József. A Szakály községből megjelent a járási népmű­velési csoportnál Kovács Pál dolgozó paraszt és miután hivatalos dolgát elintézte, még megjegyezte: „Hallot­tam a rádióból, hogy a kultúrotthonban gazdakört is lehet alakítani.” A szakályi gazdakör szervezése azóta folyamatban van. Ezek a jelenségek arra engednek következtetni, hogy a dolgozók — ha lassan is, de — közelednek a kultúrotthonok felé. Most már a kultúrotthonok veze­tőinek ügyességén, a kultúrotthonok munkásainak te­vékenységén is igen sok múlik, hogy valóban a dol­gozók második otthonává tegyék a kultúrházat. Megbeszélést tartott az MSZT szekszárdi pedagógiai szakosztálya A pedagógusok elsősorban a kö­zösségi nevelés és az egységes ne­velőtestület kialakításának kérdései­ről vitatkoztak, majd több javaslat hangzott el. Az osztályfőnöki órák­hoz eddig semmiféle óravázlat nem készült, ezért a pedagógusok kérték, hogy központilag dolgozzanak ki egy olyan vázlatot, amely irányt mutatna az osztályfőnöki órák menetéhez. Többen javasolták, hogy a Szovjet­unió iskoláinak mintájára nálunk is alakítsák meg a tanulóbizottságot és a pedagógiai tanácsot, míg az általá­nos iskolai­ nevelők részéről olyan javaslat hangzott el, hogy szovjet mintára nálunk is térjenek át foko­zatosa­n a 7 éves kornál kezdődő tan­kötelezettségre. Kedden este megbeszélést tartott a Magyar-Szovjet Társaság szekszár­di szervezetének pedagógiai szakosz­tálya, melyen 46 nevelő vett részt. IN A P CO I­ IKER PÉNTEK, DECEMBER 10 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR: 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP: Judit. — IDŐJÁRÁS JELENTÉS: — Várható időjárás pénteken estig: — Növekvő felhőzet, több helyen köd. Főleg a Dunántúlon havazás, havas eső, eső. Időnként élénk déli, dél­nyugati szél. Az éjszakai lehűlés mérséklődik. A nappali felmelege­dés a déli megyékben csökken, másutt alig változik. Várható leg­alacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: keleten mínusz 1—mínusz 4, máshol nulla—plusz három, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken plusz 3—plusz 6 fok között. A fűtés alap­jául szolgáló várható középhőmérsék­let nulla—plusz 3 fok között. M­O­Z­I Garay filmszínház: December hó 10 I Csehszlovák filmház: GYÁR VAR­­I Kezdések: vasár- és ünnepnap *, b­é$ 8 I Órakor Hétköznap: 6 és P órakor 1954 DECEMBER 10 S­PORT Kétcsoportos megyei bajnokságot rendez az 1955-ös évben a megyei TSB Nagy jelentőség­ű határozatok a Labdarúgó Társadalmi Szövetség hétfői elnöki ü­lésén. Az elmúlt hétfőn tartotta a megyei TSB mellett működő Labdarugó Társadalmi Szö­vetség december havi elnöki ülését. Az ü­lé­sen a szövetség tagjai jelentek meg, de részt vett ezen Lépő László, az MTNB el­nöke is. Beható, kétórás eerm­ecsere után a szövetség az 1955. évi bajnokságra vonat­kozóan a következő határozatot hozta: 1. Tekintettel arra, hogy a négy éven át megrendezett megyei bajnokságok a má­sodikat kivéve, nem hoztak fejlődést, egy olyan átmeneti bajnoki rendszer kialakítá­sáról kell gondoskodni, amely a megye labdarugósportjában mennyiségi fejlődést indít meg. Lehetősége­t kell tehát adni az olyan községek labdarugósportja számára is a megyei bajnokságban való részvételre, amelyek már nem tudtak továbbfejl­ődn, nem­ egy esetben azért sem, mert az ellen­felek egy najt­y része csak a hazai mérkő­zéseket volt hajlandó lejzászani. De gon­dolni kell arra is, hogy a sportkörök­ uta­zási költségeit miként lehetne csökkenteni. A fentiek érdekében a Labdarugó Társa­dalmi Szövetség elhatározta, hogy az 1955- ös bajnoki évben két csoportos megyei bajnokságot ír ki. ^ 2. Ennek a határozatnak a megvalósítása érdekében észak-déli irányban kettévágja a megyét és keleti- és nyugati-csoportot lé­tesít. 3. Kötelezi a megyei bajnokság mindkét csoportjában résztvevő sportköröket, hogy a megyei bajnokságban indítandó csapaton felül ifjúsági csapat indításáról is gondos­kodjanak, amely párhuzamos sorsolással játssza majd le mérkőzéseit. Az ifjúsági bajnokságiban 1955 ben csak az 19­>4-ben, vagy a későbbi években születettek szere­peltethetők. 4. Az ifjúsági csapatnak a bajnoki talál­kozón való meg n­em jelenése miatt a szö­vetség a vétkes sportkör megyei bajnokság­ban szereplő csapatától kettő helyett csak 1 büntetőpontot von majd le. 5. A két csoportos megyei bajnokságban az alábbiak jogosultak indulni: a) A megyei bajnokságban az 1954-es év­ben állva maradt sportkörök. b) Az 1954. évi megyei bajnokságba jutott sportkörök. (Az osztályozó mérkőzések ered­ményeképpen.) c) Az 1954. évi megyei bajnokságból ki­esett sportkörök. d) Az osztályozó mérkőzéseken részt vett spo­rtkörök. e) Egyéb címen jelentkező azok a sportkö­rök, amelyeknek mind játékosanyag, mind pedig a szükséges anyagi erő rendelkezé­sükre áll. A fentiek alapjain az a, b, és c. pontok figyelembevételével a következő sportkörök nyertek beosztást a nyugati és a keleti csoportban. Kelet­i csoport: Dunaföldvári Honvéd, Paksi Kinizsi, Tol­nai Vörös Lobogó,­­Szekszárdi Építők Szek­szárdi Dózsa, Szekszárdi Petőfi, Őcsényi Falusi Sport Kör, és Bátaszéki Lokomotiv, összesen 8 sportkör. A hiányzó 4 hely be­töltése folyamatban van. A Kölesdi Falusi Sport Kör, valamint a Szekszárdi Lendület és a Paksi Traktor a bajnokságban való részvételre nem jelentkezett. Jelentkezett aztonban a részvételire a Bölcskei Falusi Sport Kör, amely a paksi járási bajnok­ságban a második helyen végzett, valamint a Szekszárdi Vörös Meteor, amely a Szék­­agárdi Lendület mögöt­t nyert helyezést. A további helyek betilt­és­én­él legutóbb a Decsi és a Faddi Fal­od Sport Körök jöttek tekintetbe, amelyek a megye egy-egy 6— 50000 lakosú községét­ képviselik majd a megyei bajnokságban. Nyugati Csoport: SimorLÖornyai VL, Hőgyészi Traktor, Dom­bóvári Lokomo­tiv, Nagymányoki Bányász, Mázai Bányász, Bonyhát­i Vasas, Dombóvári Fáklya és Dombóvári 1*0$tás. A hiányzó helyek betöltésénél elsősorban a Pincehelyi Traktor, a Dombóvári Kinizsi, a Bonyhádi VL és a Tamási Traktor jött tekintetbe. Utóbbi azért, mert járási­ székhely és nin­csen megfelelő labda na­gy sport­ja azóta, amióta a Petőfi kiesett a­­ megyei bajnokság­ból. A Pincehelyi Traktor azonban ne­m jelentkezett, így a szövets­ég a helyét elrr másik dombóvári csapattal­, a Dombóvári Szpartakusszal kívánja betölteni. Tamásiban is most folynak a tárgyl­ások a Tamási Traktor megalakítása érd­e­kében, amely a tamási labdarugósportot a megyei bajnok­­­ságban képviselné A tervek szerint a két csoportos mó­­•­­ bajnokság utolsó 3—3 helyji­zettje esne ki, hogy helyet adjon a járási bajnoknak, amennyiben az 1956-os év ut­án is érvényben maradna a kétcsoportos bajnokság. Nagy pártja van azonban annak az elgondolásnak is, hogy ez a két csoportos Bajnokság csak egyetlen évig álljon fenn és ennek lezajlása után essen ki a bajnokság utolsó 5—5 he­lyezettje és a kiesőkkel, valamint a járási bajnokokkal és esetleg helyezettekkel­ nyer­jen megalakítást az OTSB­­ kívánságának megfelelően a II. osztály. A Labdarugó Társadalmi Szövetség hatá­rozataival később fogunk fo­gla­lkozni. Egyetlen vereség ütötte el a Tolnai Vörös Lobogó asztalitenisz csapatát az Országos Bajnoks­ágba való jutástól A tolna me­gyei csapatokat üldöző balsze­rencse ezúttal a Tolnai Vörös Lobogó férfi asztalitenisz csapatát verte ,,pártfogásba“. Ismeretes,­ hogy az elmúlt vasárnap Pécsett rendezték meg a megyék bajnokainak rész­vételével az Országos Bajnokságba való ju­tásért a mérkőzéseket. A női csoportban a Nagym­ányoki Bányász női csapatának kel­lett volna rajthoz állnia, a Bányász azon­ban érthetetlen okból nem jelent meg­ a mérkőzésen. A férfiak osztályozó mérkőzé­sén a megyét a Tolnai VL együttese kép­viselte. A megye bajnokságában élen vég­zett együttesnek minden jogcíme megvolt ahhoz, hogy sikerüljön kiverekednie az Or­­szágos Bajnokságba való jutást. Sajnos nem így történt. A Pécsi Postás elleni mér­kőzésen egyetlen vereségen múlott az, hogy a mérkőzést a tolnai csapat végeredmény­ben elvesztette és ezzel a Pécsi Postás ju­tott az Országos Bajnokságba. — Rész­letes eredmények a következők: Nagykanizsai Bányász—Kaposvári Dózsa 11:7. Tolnai VL—Nagykanizsai Bányász 11:4, Pálinkás 2, Luszka dr. 2, Molnár 2, Link 1, a Luszka őr.—Molnár pár 2 és a Link— Koromvári pár ugyancsak 2 győzelmet ara­­tott. Pécsi Postás—Kaposvári Dózsa 11:6, Pécsi Postás—Nagykanizsai Bányász 11:7, Tolnai VL—Kaposvári Dózsa 11:6, Luszka dr. 4. Koromvári és Link 2—2. ,a Link— Koromvári pár 2, a Luszka dr.—M­olnár pár 1 győzelmet aratott. Pécsi Pestis—Tolnai VL 11,9. Luszka dr. ismét 4. Link­ 2, Pá­­linkás 1, a Luszka dr.—Molnár pénz 2 győ­zelmet aratott. Végeredményben: 1. Pécsi Postás 6 pont, 53:22 győzelmi arány,­ 2. Tol­nai VL 4 pont 31:21 győzelmi arány, *3. Na^V" kanizsai Bányász 2 pont, 4. Kaposvár# Deass pont nélkül. TOLNAI NAPLÓ szerkeszti a szerkesztőbizottság- Felelős kiadó Király László Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó Vállalat Terjeszti a megye Összes postaimra Szerkesztőség telefonszáma: 20­10. Kiadóhivatal telefonszáma: 20-n A szerkesztőség és kiadóhivatal cím*1 Szekszárd, Széchenyi utca 18 Előfizetéseket a megye valamennyi posta­hivatala felvesz Előfizetési díj­­bar­ is.— Ft Baranya megyei Szikra nyomda Pécs, Munkácsy Mihály utca 10 sz. Telefon: 20-27 Nyomdáért felel: Meller Rezső V. Ovecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK TŰZVONALBAN XIV. Nem lehet csupán az emberek lel­kiismeretére építeni. Nem angyalok­kal van dolgunk,­­ hanem emberek­kel. Nevelni kell a gépkezelőket is. Sok munka lesz még velük! De a bérrendszert is meg kell változtatni. Ezen gondolkozni kell. Talán ki le­hetne dolgozni olyan rendszert, mely biztosítja, hogy mennél nagyobb a termés, annál többet adnak a mun­kaegységre! Erről írni kell a területi bizottságnak. De a mi területi bizott­ságunkban nem szeretik az efféle le­veleket. Azt fogják mondani: megza­varodott ez a fiatal párttitkár. Más titkárok is dolgoztak a mostani bér­rendszerrel és mégis rendben ment minden. Ez a fiatalember mindent újjá akar szervezni!... Ennek a Jersovnak pedig szamár­ságot mondtam: „Ahol nem kell, ott egyáltalán ne szánts!" De kinek mondtam ezt? Egy egyszerű kolhoz­parasztnak. Pedig még a kolhozelnö­­kök közül sem mer mindegyik en­­­nyire „önálló” lenni. Nálunk a répa­földekkel, délen meg a napraforgó- és a kukoricaföldekkel van gond ... Itt van például a föld, a kapások után. Okos paraszt soha nem szánt újra kapások után, ha előzőleg jól meg­munkálta a földet, ha kipusztította a gyomnövényeket, és visszatartotta a nedvességet. Az ilyen földet nem szabad a következő vetésig megboly­gatni. A kukorica és a napraforgó után csak össze kell szedni a szá­rat és borona nyomán búzát lehet vetni. Akármilyen is az időjárás, ilyen földön jó lesz a termés, száraz esztendőben pedig kétszer annyi lesz, mint az őszi szántás után. De ha most a kolhozelnök a volt répaföl­dön boronával mer „szántani” akkor mi lesz? A búza még ki sem kelt, még nem lehet tudni, kinek van iga­za, az elnöknek-e — a régi földmű­vesnek, — vagy azoknak a hivatal­nokoknak, akik a vetési utasítások végrehajtásán őrködnek, de az ügyésznél már kész az „akta", benne a vád: megsértették az agrotechnika kötelező szabályait! Pontosan úgy, ahogy azzal a brigádvezetővel tör­tént, akiről Jezsov beszélt. Ha pedig mi, kerületi vezetők, megbocsátunk ennek a „szabálysértő” kolhozelnök­nek, akkor mi kapunk a fejünkre. Megnézik a kimutatást és látják: a vetési tervet száz százalékra teljesí­tették, de a tavaszi szántást nem. „Milyen csoda történt itt nálatok? Hogyan vetettetek, hiszen a föld fel sem volt szántva? Itt, barátaim, va­lami nincs rendben! Gyerünk, ve­gyünk fel jegyzőkönyvet! Néha olyan részletesen szabályoz­zuk utasításainkkal és határozataink­kal, hogy mikor vessenek, hogyan vessenek, hogyan arassanak, mintha attól félnénk, hogy utasításaink nél­kül a kolhozparasztok egy lovat sem tudnának befogni. Mintha nem is pa­rasztokkal volna dolgunk. Ezzel elfe­cséreljük a saját időnket, amellett megbénítjuk az emberek okos kez­deményezését. Ha nem bízunk a kol­hozelnökökben és a gépállomás ve­zetőiben, akkor ne tegyük meg őket vezetőknek. A mezőgazdasághoz ru­galmas észjárás, bátorság és találé­konyság kell. Itt, éppúgy, mint az ütközetben, harc közben kell dönte­ni. Az egyik év nem olyan, mint a másik. íróasztal mellől nem lehet mindent előrelátni. Hol korán kö­szönt be a tavasz, hol meg késik, egyik évben szárazság van, a másik­ban meg túl sok az eső. Vagy mi van akkor, ha például gyakori zivatarok akadályozzák az aratást és lófogatú aratógépekkel akarják learatni a kombájn számára kijelölt táblákat?! Azt mondják akkor: ,,gépesítésel­le­nes hangulat!" Pedig mindenki előtt világos, hogy ilyenkor nemcsak a ló­fogatú aratógépet, hanem a kaszát és a sarlót is harcba kell vetni, hogy megmentsük a termést! Nálunk nem úgy van mint az ipar­ban, ahol a munkanap végén össze­számolhatják az eredményt — a ter­mék kész. A paraszt egész éven át dolgozik s csak a gazdasági év vé­gén mutathatja meg, hogy mit ter­melt. A faluban a csibéket össze­­számolják meg. Nem kellene hát úgy sietni, amikor a megrovásokat osz­togatják a „szabály megsértéséért”. Türelmesebben kellene megvizsgálni azokat a „szabálytalanságokat”, ame­lyeket azzal követnek el az emberek, hogy jobbat akarnak, mint az elő­írás. Büntetni vagy jutalmazni a termelés teljes eredményéért kell, nem pedig a mezőgazdasági idény­munkák valamely kiragadott részle­téért. A legfélelmetesebb ellenség ma a formalizmus — gondolkozott tovább Martinov és hátradőlve az ülésen, le­csukta a szemét. — Bizony, barátom, Pjotr Illarionovics. Ha igazán jól akarsz ebben a kerületben dolgozni, s nem az a célod, hogy éppencsak eltöltsd valahogy a hivatalos időt, akkor nem lesz könnyű dolgod! Mert sokféle ága-boga van ám annak a formalizmusnak. Nem egyszer kell majd kézitusát vívnod ezzel az ellen­séggel ... Ha a vezetés formális, ak­kor a lemaradó kolhozokat nem le­het kihúzni a kátyúból.. írhatsz akár száz határozatot: „rámutatunk ar­ra...” „kötelezzük, hogy ..." „javasol­juk, hogy ...” Kicsinyes gyámkodás­sal nem helyettesítheted a kolhozpa­­rasztoknak a jó munkában való tény­leges érdekeltségét. A kolhoz ter­melésének sorsa a gépkezelők kezé­ben van. Nekik pedig — úgy látszik — előnyösebb hektáronként tíz má­zsát termelni, mint harmincat. Ezt a kérdést meg kell oldani! Ezt a cso­mót ki kell bogozni, össze kell hívni a kommunista gépkezelőket a kerü­leti bizottságba, és velük kellene meg­tanácskozni ezt a dolgot... — Elbóbiskolt, Pjotr Illarionovics? — kérdezte a sofőr, — Nem — Martinov kinyitotta sze­­­mét —• csak elgondolkoztam... — Esik a hó. Martinov kissé kinyitotta az abla­kot, hogy kidobja az elhamvadt ci­garettavéget. A résen befütyült a szél. A mező már elsötétedett, nagy pelyhekben, sűrűn esett a hó. — Kosztya, a „fiskális", jól kiszá­mította! — mondta a sofőr, akinek két szava volt a legmagasabb fokú emberi ravaszság jellemzésére: „fis­kális” meg „alkimista”. — Pontosan úgy lesz, ahogy remélte. Reggelre az egész határt fehér lepel borítja és senki sem fog a barázdában kapir­­gálni. — Nem úgy van az, Vaszilij Iva­ i­nics — felelte rövid hallgatás után Martinov. — Ami fekete, az a hótól sem lesz fehér. Amit rosszul csinál­tunk, az a papírra írt kimutatástól sem javul meg. Eljön a nyár, és a termés majd megmutatja, hogy dol­goztunk. — Helyes, Pjotr Illarionovics! —­ Ahogy mondják, majd elválik a val­latásnál ... — Úgy, úgy... A sofőr bekapcsolta a világítást. A Pobeda elhagyott dűlőúton regien­gett. A tovasuhanó gépkocsi villanó fényszórója felriasztotta a hóvihar elől a bokrokban megbúvó foglyokat és a hirtelen időváltozástól megza­­­varodott fiatal nyulakat, amelyek most láttak életükben először havat. (Folytatjuk)

Next