Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-09 / 292. szám

(NAPLÓ Tamás József népművész készül a fe­szabadulási kiállításra A népi fazekasságnak messzenyú­­ló hagyományai vannak nálunk, s különösen a sárközi gelencsérek csa­ládfája hosszú. De a művészi ízlésbe gyakran beleszólt a szükség is: a népi fazekasnak nemcsak arra kel­lett törekednie, hogy szép munkák kerüljenek ki keze alól, hanem arra is, hogy a piac szükségletét fedezze. A népi fazekasság tulajdonképpen most találja meg igazi hivatását, amikor a szövetkezeten belül meg­történt a népművészek rangsorolása. A népművészt cí­m kötelez s ami egy ilyen népművész kezéből kikerül, annak valóban méltónak kell lennie mesteréhez s ahhoz az ősi művészi örökséghez is, amit képvisel. Erről beszél Tamás József, az egyik legrégibb szekszárdi fazekas, aki ma már mint fazekas-népmű­vész dolgozik s munkái itthon is, külföldön is a magyar népművészet jóhírnevét­ öregbítik. A Tamás-csa­­ládb­an nemzedékek mestersége volt a fazekasság, valamikor az egyik Ta­más-ős Erdélyből hozta ide az edény­készítés tudományát, de a firól-fira szálló kis műhelyben a régi erdélyi motívumokat egyre jobban kiszorí­tották a sárközi minták. Tamás Jó­zsef már csak ilyeneket csinál s mindegyiket pontosan ismeri is: amint végigvezet bennünket gazdag gyűjteményén, minden egyes motí­vumnak elmondja, sőt meg is mutat­ja változatait is. — Jelenleg szövetkezetbe tömö­rülve dolgozunk mi is, — mondja. — őszintén elmondhatom, hogy a szövetkezet, amely a vidéki fazekas­ból a népművész rangjára emelt, so­kat segített munkámban. Anyagilag sem panaszkodhatok, művészileg pe­dig szinte lemérhetetlen a fejlődés, amit megtettünk, én is, társaim is. S ma már csak ilyen árut gyártunk, elsősorban és kizárólag a minőség a fontos, a művészi kivitel. Nem a tö­megmunkát fizetik és becsülik, ha­nem a művészi alkotást. Az elmúlt hetekben iparművészeti körökben zajos vita zajlott le arról, milyen irányba kell fejlődniök nép­művészeinknek? Vajon elegendő-e, ha csak a meglévő ősi mintákat is­métlik, vagy pedig van előrevivő út is? Erről Tamás József így beszél: — A művészet, s így a népművé­szet is, soha nem jelenthet megállást. Természetesen nekünk is fejlődnünk, haladnunk k kell. Én magam is átes­tem ezen a fejlődésen s ma már a régi sárközi mintákat nagyon sok esetben felfrissítve alkalmazom. So­kat tanultam például a bolgár nép­­művészeti kiállításon s a jellegzetes bolgár motívumok nálam is megje­lennek itt, ott. Sok esetben talán csak én tudom, hogy idegen hatás­ról van szó, mert a különböző motí­vumok eggyé válna­k a régi itteni dí­szítésekkel. * Ennek a fejlődésnek egyik állo­mása az is, hogy Tamás József a régi használati edények gyártása mellett most kávés, teáskészleteket is készít, amelyek azonban kivitele­zésük formájéiban, díszítő motívu­maikban a Sárköz jegyeit hordják magukon. A legfontosabb és legköze­­lebbi feladat azonban a Háziipari Szövetkezet felszabadulási kiállítása, amelynek határideje egyre jobban közeledik. A kiállítás, mely népmű­vészetünk nagy seregszemléje lesz, összefoglalja régi hagyományainkat s a most elért eredményeket is. Er­re készül most Tamás József, hogy méltón képviselhesse nemcsak a Sárköz népművészetét, hanem saját legjobb tudását is. Pompás korsók sorakoznak a polcokon, köztük egy zöld mázas korsó is az 1945—1955-ös évszámmal s a magyar és szovjet cí­merrel díszítve. — Ez a kiállítás, melyre a tavas­­­szal kerül sor, — mondja Tamás József, — egyben számadás is lesz. Itt bizonyíthatjuk be, hogyan gaz­dálkodtunk régi, nemes hagyomá­nyainkkal, s hogyan álltuk meg he­lyünket, mint népművészek. Remé­lem, nem vallunk szégyent. Párt­hírek Értesítjük az elvtársakat, hogy a felsőfokú politikai gazdaságtan I—II. évfolyam propagandistái részére a megyei konferenciát a II. téma első 4 heti anyagából december 13-án, délelőtt 9 órakor tartjuk meg a me­gyei Pártoktatás Házában. Kérjük az elvtársakat, hogy pon­tosan jelenjenek meg. MÓDI JÁNOS konferencia-vezető. If 1 IS K U CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 9 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVN­AP: Natália. — IDŐJÁRÁS JELENTÉS: Várható időjárás csütörtökön estig: erősen felhős idő, több helyen még havazás, havas eső, eső. Mérsékelt délikeleti-déli szél. Az éjszakai le­hűlés erősödik, nappal a hőmérsék­let nulla fok körül lesz. Várható leg­alacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: mínusz 2—mínusz 5, legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön mí­nusz 1—plusz 2 fok között. A fűtés alapjául szolgáló várható középhő­mérséklet nulla—plusz 3 fok között. V. Ovecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK A TŰZVONALBAN XIII. — Azt mondja nekem: egyáltalán ne szánts! Ejha! Ki ad nekem erre jogot? ... — Te vagy ennek a földnek a gaz­dája. Kalháztag vagy. — Gazda? ... — Jersov belenyúlt a zsebébe, egy csipet dohányt meg újságpapírt kotort elő, vastag ciga­rettát sodort és rágyújtott. — Teres­­csenko brigádvezető az „Új ötéves terv“ kolhozban két évvel ezelőtt a répaföld harminc hektárjába borona után vetett. Bíróság elé állították és el is ítélték emiatt. Pedig ahol szán­tás nélkül vetett, ott a termés hu­szonöt mázsa lett, ahol meg­szán­tottak, ott tíz. Aratáskor mondták is neki a kolhozparasztok: „Fellebbezz, Niíkita!“ Fellebbezett, de hogy vis­­­szavonták volna az ítéletet, azt nem­igen hallottam ... így jár a magunk­fajta gazda . . . Martinov figyelmesen hallgatta a traktorost. — Gyerünk oda a kazal mellé, be­­szélge­tni akarok veletek. A traktoros, a gépkezelő, a sofőr és Martinov leült a szélvédett olda­lon a szalmára. — Idefigyelj, Jersov. Érdeked-e neked, hogy a kolhozodban jó le­gyen a termés? — Miért ne volna érdekem? Ér­dekem ... — Akkor miért gazdálkodsz így a földön? A traktoros hallgatott. — A cukorrépából kevés a hasz­na — szólt közbe a sofőr, — abból nem kap a munkaegységre. De kér­dezze csak­ meg, Pjotr Illarionovics, mi a véleménye a gabonáról? Me­lyik búzatáblán arat szívesebben, azon-e, ahol hektáronként tíz mázsa termett, vagy azon-e, ahol mondjuk, harminc? Jersov elmosolyodott. — Persze, hogy azon, ahol tíz má­zsa a termés. — Magyarázd csak meg, miért? — Mi van ezen mit magyarázni? A gyerek is megérti. A kombájnve­zető aszerint kap a munkaegységre, amennyit kicsépelnek. De én trak­toros vagyok, nálam a hektárokat számolják. A ritka gabonában a kombájn könnyebben megy, és én akadály nélkül hajtok. Ha a normát túlteljesítem, még prémiumot is ka­pok. De ha olyan táblára kerülök, ahol hektáronként harminc mázsa terem, s a gabona úgy áll, mint a tömör fal, ott a kombájn nem fog teljes szélességben. Ott bizony meg­rekedek a traktorommal és a napi norma felét sem teljesítem, hozzá­­ még több üzemanyagot is fogyasz­tok. Ha pedig esik az eső és a gabo­na lefekszik, akkor kész vagyok!-* — U-u­ úgy — csodálkozott Mar­tinov — tizet tehát előnyösebb arat­ni, mint harmincat... Ötöt talán még előnyösebb? — Ahogy vesszük... Számunkra különböző minimumot állapítottak meg. A munkaegységre két és há­rom kilót adnak. Ha jó a termés, hármat kapunk, ha rosszabb, akkor kettőt. De ha rossz a termés, több munkaegységet teljesítek, úgy, hogy nekem végeredményben mindegy ... — Kiszámítottad? — Kiszámította — nevetett a so­főr. —• Fiskális! — ha jól meggondoljuk — szólalt meg Ladigin gépkezelő — a kombájn vezető is rosszul jár, ha nagyon jó termést kell betakarítania. Közepes hozamnál ugyanannyi idő alatt több gabonát csépel ki. — Az bizonyos! — erősítgette a sofőr is. — Ha közepes a gabona, minden rendben, baj nélkül megy. De ott, ahol harminc mázsa terem, a cséplőgép sem tudja kicsépelni: vagy törik valami, vagy mindunta­lan megáll. Martinov sokáig hallgatott, aztán vad káromkodásba tört. — Megértette, Pjotr Illarionovics? — kérdezte tőle a sofőr. 1 — Meg. Ezelőtt is tudtam ezt, de valahogy nem vettem a szívem­re. Dehát mit csinálunk mi? Hová vezet ez? ... Miféle bérrendszer az, amelynél a traktorosnak nem elő­nyös a nagy terméshozam? Gondol­nak-e erre a földművelésügyi mi­nisztériumban ? ... Ezer és ezer szak­ember tanulmányozza szakadatlanul a ko­lhozéletet. Hány disszertációt, hány brossurát írtak már a gépál­lomások és a kolhozok munkájának megszervezéséről! Megállj csak, Jer­sov, gondoljuk végig ezt a dolgot. Azt mondod, nem érdeked a jó ter­més? A te garantált minimumod két­­hár­om kiiló gabona, azt pedig meg­kapod, bármi történjék is. És ha a kolhozban például többet adnak egy munkaegységre, mondjuk négy vagy öt kilót, akikor te is annyit kapsz? Jersov és a gépkezelő nagyot ne­vetett. — Mit nevettek? — Volt-e nálunk a háború óta olyan eset, Martinov elvtárs, hogy valamelyik kolhozban öt kilót adtak volna? — tette fel a kérdést Jer­sov. — Borzov idején minden kolhozt egyformára nyírta­k — mondta Ladi­­gin. — Ha valamelyik kolhozban a termés elérte a húsz mázsát, akkor annak kellett beszolgáltatni a lema­radók helyett. Maga talán nem tud­ja, nem dolgozott itt Borzov "idején? A tőraktoristák és mi, gépkezelők, már nem is hiszünk abban, hogy a minimumnál többet is lehet kapni... ... Megérkezett az üzemanyag. — Jersov és a gép kezelője megtöltöt­te a tartályt, begyújtotta a motort és az ekét a szükséges mélységre állította. A gép könnyedére húzta az ekét, a motornak még teljes gázt sem kellett adni. Martinov harago­san nézett a traktorosra. — Nem, Jersov, ezt nem bocsá­tom meg neked! — kiáltott a trak­toros felé, amikor a gép után halad­va, a szántást nézte. — Lelkiismeret­lenül mégsem lehet dolgozni, bará­tom! Ideküldöm a kolhozelnököt és jegyzőkönyvet vetetek fel vele. Ha nem lesz időd újra felszántani, hadd vonják csak­ le a kárt a munkaegy­ségedből! Jersov úgy tett, mintha mor ment volna a szemébe, elfordult és izzadt arcát, törölgetni kezdte zsebkendő­jével amely éppen olyan fekete-ma­­szatos volt, mint vattakabátja. Martinov nyugtalanul folytatta út­ját a néptelen, csendes földeiken át, amelyek már a tél beköszöntét vár­ták. „Nem állhat itt az ember minden traktoros mellett! — gondolta a tit­kár. — Talán a barázdát méricskél­jük, a­­ kompressziót­ ellenőrizzük és az­ ekét állítsuk folyton mélyebb­re?! Így nem mehetünk semmire. Az ilyen Jelsorokat, úgy látom, csak rubellel, meg kilóval lehet jobb be­látásra bírni... Pedig ez a tűzvonal: a gépállomás ! Rajta múlik a termés! Egy traktorodtól ,az emberek százai­nak sorsa függ. Ha akarja, annyi gabonát termel, hogy nem fér be a magtárba, de ha akarja, akkor a kolhoz gabona nélkül marad. Akár­hogy trágyáznak és fejtrágyáznak is, ha az ilyen „fiskális“ nem szánt, csak kapirgálja a földet, akkor ott ugyan várhatják a jó termést! An­­­nyi termése lesz annak a földnek, amennyi teje a bakkecskének.“ (Folytatjuk) 1954 DECEMBER 9 Folynak a sportköri esték megyénkben A megyei Traktor területi elnökség a téli hónapok folyamán gazdag, változatos prog­­rammot dolgozott ki az állami gazdaságok, gépállomások sportolóinak, sportkedvelőinek téli foglalkoztatására, szórakoztatására, to­vábbképzésére. A területi elnökség a m­e­­gyei, illetve a járási TSB-k mellett műkö­dő agitációs és propaganda bizottsá­gai kar öltve rendezi az állami gazdaságokban és gépállomásokon a sportköri estéket. Az elmúlt hetek folyamán már több sport­köri este megtartására sor került és azokon a gazdaságok dolgozói, sportolói nagy szám­ban része vettek. Sikerültek: Gerjenben pél­dául közel 200-an vettek részt a sportköri estén, Kanacs­ pusztán is megközelítette a résztvevők száma a kétszázat. Feltűnően jól sikerült még a december 6-án a bajmúdi állami gazdaságban m­n tartott sportköri est is, ahol az ottani mozihelyiségben a gazda­ság dolgozóiból mintegy 180-an vettek részt. Helytelen lenne, ha a sikerek mellett el­hallgatnánk azt, hogy például az alóhid­­végi állami gazdaságban miért nem sikerült december 5 én, vasárnap a sportköri este. Ahóhidvégen a sportélet lényegesen erő­sebb és szervezettebb, mint például Kajmá­­don, addig, míg Kaj­mádon a mozi­helyiség megtelt az érdeklődőkkel, addig Alsóhidvégen alig egypáran voltak a sport­köri esten. Az Alsóhidvégen rosszul sike­rült sportköri estért nem a területi elnök­ség a felelős, hanem k­izárólag az ásalád végi sportköri vezetők, akik csak egyszerűen tudomásul veszik azt, hogy egy bizonyos időpontban 20—25 kilométerről jönnek a spor­társ­ak, hölgy a gazdaság sportolóit, fia­taljait tanítsák, neveljék, de annyi fárad­ságot már nem­ vesznek maguknak, hogy a sportköri tagokat és egyéb sportkedvelőket értesítsenek az estről. Ott, a­ho­l a sport­köri vezetők lelkiismeretes, becsületes mun­kát végeznek és a tagságot,­­sportkedvelő­ket értesítik az esetről , megfelelő propa­ganda előzi meg az ilyen estéket, ott a he­lyiségek zsúfolásig telnek érdeklődőkkel. A Traktor területi elno­­sé­g és fiz •ag­rá­­ciós és propagandabizottság a jövőben ki­zárólag olyan helyekre menjen sportköri esték megtartására, ahol a sportköri vezetők, garantálják azt, hogy a sportköri estét meg­felelően propagálják. Megyénk területén na­gyon sok állami gazdaság és gépállomás dol­gozója várja a­­ sportköri estéket, hogy ott szórakozása mellett továbbképezhesse magát. Dicséret illeti az­­ agitál­is és propaganda­­biz­ottság tagjait, valamint a szekszárdi Dózsa sportkör fiatal ökölvívóit, akik fá­radságot nem ismerve a napi munkájuk el­végzése után a legeldugottabb helyekre is elmennek, hogy ott a magyar sportot <*?T jól si­került sportköri esttel is előbbre vigyék. A KOSÁRLABDA TÁRSADALMI SZÖVETSÉG ÉVI BESZÁMOLÓJÁBÓL II. közlemény. Már beszámoltunk arról, hogy a Kosár­labda Társadalmi Szövetség az elm­últ va­sárnap a megyei TSB helyiségében tartotta évvégi beszámoló gyűlé­sét. E cikkünkben az elhangzott hivatalos jelentéseket kívánjuk kivonatosan ismertetni. Az­ ülést Szentesi Alajos a Társada­lmi Szövetsé­g elnöke nyitotta meg. A megnyitó keserűen emlékezett arról, hogy az ülésre nem küldte e­l képviselőjét a Tamási Petőfi, a Dombóvári Lokomotív, a bonyhádi sport­körök, de még a szekszárdi sportkörök sem hiányolta a játékvezetői kar távolmaradását amr­ely ezzel bebizonyította, hogy a megye kosárlabdasportja csak másodlagosan érdekli. Első, horrv mennyit lehet <­ kosárlabdamér­kőzések vezetésével keresni. Az elnöki megnyitó után Fürjes János a szövetség titkára tartotta meg évi beszá­molóját. Hangoztatta a beszámoló, hogy a Társadalmi Szövetség terv szerint működött. Hogy ennek ellenére sem sikerült a kitű­zött célokat megvalósítani, az a sportkörök hibája, amelyek teljes nemtörődömséget közönyösséget tanúsítanak a szövetség mun­kája­ iránt. Pedig a szövetség a mag­a ré­széről igyekezett jó munkát végezni, amely­re az is példa, hogy az OTSB is felfigyel a Társadalmi Szövetségben folyó munkára és azt­ úgy értékelte, mint az országban az elsőt. Ezután a beszámoló ismertette mind­azokat a rendezvényeket, amelyek a szö­vetség rendezésében lebonyolítást nyertek. Eze­­k dióhéjban a következők voltak: Téli Kupa: 5—5 résztvevővel. A férfiak küzdelmében a Szekszárdi Petőfi, a nőkében a Szekszárdi Vörös Meteor lett az első. Megyei bajnokság. A női bajnokságot első ízben nyerte a Paksi Kinizsi, a férfi csa­patok küzdelmében a Szekszárdi Petőfi lett az első. Példaként megemlítette a Tamási Petőfi esetét, amely azt a példátlan ked­vezményt kapta, hogy minden mérkőzését otthon játszhatta le, mégis visszalépett a küzdelmektől és még mindig tartozik argos játékvezető­ díjakkal. Másik példaként a Szekszárdi Vörös Meteor szabadtéri pályájét említette fel. Ismeretes, hogy a Vörös Me­teor területi elnöke szabadtéri színpadot építtetett a Vörös Meteor szabadtéri kosár­­labdapályájára, am­ely emiatt nem volt hasz­nálható az elmúlt nyáron. Akadályozta a bajnokság lebonyolítását az is, hogy egyes játékosok elforgácsolják magukét más sport­ágakban. Emiatt nem lehetett a bajnokság l­ebon­yol­í­­á­sa zavarm­en­tes. Népköz­társasági Kupa: Az el­őmé­rk­őzése­ken a Szekszárdi Vörös Meteor női és a Báta­széki Lokomotiv férfi csapata győzedel­meskedett, de nem sikerült egyik csapat­nak sem kiverekednie a továbbjutást. A Bátaszéki Lokomotív villanyfényes tor­náján a bajai csapatok szerezték meg a g győze’met, ezzel is bizonyítva, hogy a me­gyei kosárlabdasport visszaesett, hanyatlott. A megyei összevont bajnokságban a Szek­szárdi Vörös Meteor női csapata szerepelt sikeresebben, mert a 5. helyen végzett és egy kis szerencsével második is lehetett vol­na. A Bátaszéki Lokomotiv férfi csapata utolsó lett a férfiak csoportjában. A Kövendy Anna emlékversenyen Szek­­szárd város férfi és a szekszárdi járás női csapat szerezte meg az első helyet. Közölte a beszámoló, hogy a megyei baj­nokság díjait nem tudják kiosztani, me­rt bár az érmeket a TSB idejében megrendelte, a Sporszerkereskedelmi Vállalat kosárlabda érmek helyett asztalitenisz érmeket küldött. Ezért a díjak kiosztására majd a minden sportkörnél megtartandó szabálymagyarázó estéken kerül majd sor. Közölte a beszá­moló, hogy a szövetség elnöksége a legsport­­szerűbb csapatoknak a Szekszárdi Petőfi női és a Bonyhádi Vörös Lobogó csapatát ítélte. A továbbiakban Fürjes János titkár bírál­ta a sportköröket abból a szempontból, hogy nem­ kérik sportolók minősítését, holott ezt a munkát megkönnyítette a szövetség minő­sítési bizottsága. Minden sportkörrel közölte azt, ho­gy a sportkör tagjai milyen minősí­tésre tarthatnak­­ számot. Ennek ellenére eddig csak a Paksi Kinizsinek a kérelme érkezett be. Közölte továbbá a beszámoló, hogy még az idei m­un­katervből hátra van Szekszárd város bajnoksága. Bár a hétfői napon lejárt a szervezési határidő, eddig egyetlen csa­pat nevezése sem érkezett be, még a szek­szárdiaké sem. Végül az 1955. évi verseny­­naptárt ismertette a beszámoló, majd ann­ak a reményének adott kifejezést, hogy a sport­köröknek a kosárlabdasporth­oz való hozzá­állása gyökeresen megváltozik az 1955-ös év folyamán, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy a megyében ismét a fejlődés útjára léphessen az a sportág, amely né­hán­y évvel ennekelőtte komoly megbecsülést szerzett a megye sportjának. Váradi Henrik és Fogarassi János beszá­molóját­­ a játékvezető és edzőkérdésről ké­sőbb ismertetjük. Hatalmas tömegeket mozgatott míg a megyei Tanács Oktatási Osztályá­nak atlétikai postaversenye. A megyei Tanács Oktatási Osztálya az el­múlt hetekben a sportkörrel nem rendelke­­­ző iskolák részére atlétikai postaversenyt rendezett. A postaverseny hatalmas mérték­­­ben mozgósította a kis­i­sko­lák tanulóit ugyannyira, hogy a postaverseny keretében nem kevesebb, mint negyvenegynéhány is­kola tanulói vettek részt. Érdemes felsorol­­ni ezeket a kötéseket, amelyeknek isko­lában akadt olyan nevelő, aki ezt a ver­­senyt megrendezte és ennek eredményeit kö­zölte a megyei Tanács Oktatási Osztályával­ A versenyen az alábbi községek álltak­nak iskolái vettek részt: Nagymányok, Szélka* Kisdorog írmén­y. Cikó, Mórágy, Kakaód Mucsfa.. Mak­s. Ujdombóvár, Kocsola. Dió­­­berény, Döbrököz, Szakos. Pálfa. Nagyszél­hely, Kisszékely, Keszőhidegkút. Kö­esd, Belecska, Felsőnána. Tolnanémedi-Szentpéteri szőlőhegy. Kalaznó, Tolnanémedi, Kölesd-­ Borján­, Száradd, Szakadat. Fácánkert-Kaj­­mád, Sióagárd, Kövesd, őcsény. Tengelic- Felsőtengelic. Alsónána, Magyarkeszi, Sza­koly, Felsőnyék és Ozora. Az egy­es versenyszámokban általában 500 nál több volt az indigók száma, így pl. a VII—Vili. osztályos fiúk 60 méteres sík-* futásában 642. Mindössze a VII—Vili. osz­tályos lányok maga­sugrásban maradt a­lul az indulók száma az 500-on. Az eredmények természetesen nem kima­* rras­­ók, de kezdetnek határozottan biztatók. Ha a kisiskolákkal való foglalkozást az illetékesek nem hagyják abba, ez a munka is megtermi majd a maga gyümölcseit. Az eg­yes versen­ys­zám­okba­n a legjobb eredmé­­­nyeket az alábbiakban közöljük: V—VI. osztály. Fiúk: 60 m­ síkfutás (558 induló): 1. Jakab Zol­tán Keszőhidegkút 8.— 2. Ambróczi Imre Györköny 8.2. 5. Papp János Magyarkeszi és Cs­ik­varov Vancsó Hőgyészi nevelőotthon 8.5. Távolugrás: (582 induló): 1. Papp János M*».?yarkeszi 46? cm, 2. Petrovszky Tahi, Hőgyészi nevelőotthon 410 cm, 3. Ambrózi Imre Gyönköny 405 cm. Gránitvetés helyből (599 induló): 1. Papp János Magyarkeszi 43 m, 2. Fejős Mihály Sióagárd 40 m, 3. Sági János Sióagárd 40 m Lányok: 40 m-es akadályfutá­s: (340 induló): 1. Bán Etelka Szakály 7.4. 2. Hermann Mária bá­­n­szentlőrinc 7.5. 3. Major Mária Sárs­­entlő­­rinc és Gábor Ilona Bátaszék-Kövesd puszta 7.5^ Tá­volugrás (540 induló): 1. Bán Etelka Si­­irály 39? cm, 2. Fábián Erzsébet Kakasd 5.80­­ László Irén Szakály 5.78. Kislabdadobás helyből (529 induló): 1. Sa­mu Rózsa Györköny 41.98, 2. Ternai Éva Dom­bóvár leány 38 m­, 3. Pados Erzsébet Pálja 36.50 m. VH—Vili. osztály. Fiúk: 60 m­ síkfutás (60o induló) 1. Karsai Ernő Bölcske 7.8, 2. Módos István Bölcske 7.9, 3. Gal.nm.bos Ottó Györköny 8.—. Távolugrás: 1. Jordáki Gergely Kakaód 4?0 cm 2. P­otyond, I.ns­­z ó és Páli György S­ ő­­agárd 450. 5. V^kó Ferenc őcsény 445 cm. Magasugrás (578 induló): 1. Társai Ernő Bölcske cm. 2 Gván Miklós Szárazd 140, 3. Klézli József Őcsény 13? cm. Sír Ívlökés helyből 4 kg-OK golyóval: (521 induló): 1. Galambos Ottó Gvorkony 10.50, 2. Rijs­inevics István Decs 9.70, 3. Bakó Ferenc Őcsény 9.65. Lányok: M m síkfutás: (56a induló): 1. Tornai Éva Dombóvári leány 9.2, 2. Markovics Mária Szakály 9.4, 3. Sárer Borbá­a Bátaszék-Kö­­­­vesd 8.5. Magasugrás: (415 induló): 1. Jilling Margit Sárszentlőrinc 125 cm, 2. Barsa­i Mária Tol­nanémedi 120 cm, 3. Kertai Erzsébet Kövesd 120 cm. Kislabdadobás: (542 induló): 1. Tóth Te­réz Alsónána 48 m, 2. Rákovi Mária Alsó­­nána 42 m, 3. Hegedűs Júlianna Alsónána 38 m. N­I­P NIgglOR SZAIMIAK SZAMÁRA •elkülözh­etet­len az ag­ tócsá0 MOZI Garay filmszínház: December hó 10 i­g. Csehszlovák filmhét: GYÁRVÁR. Kezdések: vasár- és ünnepnap 4, 6 és 8 órakor. Hétköznap: 6 és 8 órakor. HARANGOZÓ János cipész, Szekszárdin. Várköz 8. .szám alatt, vállalok fejelést, javí­tást, talpalást december 6—tól. TOLNAI NAPLÓ szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Király László Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó Vállalat Terjeszti a megye Összes postahivatala Szerkesztőség telefonszáma: 20­10. Kiadóhivatal telefonszáma: 20­11 A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi utca 18. Előfizetéseket a megye valamennyi posta­­hivatala felvesz Előfizetési díj: havi 11.­— Ft. Baranya megyei Szikra nyomda Pécs, Munkácsy Mihály utca 10. sz. Telefon: 20-2? Nyomdáért felel: Melles Rezső

Next