Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-09 / 292. szám
(NAPLÓ Tamás József népművész készül a feszabadulási kiállításra A népi fazekasságnak messzenyúló hagyományai vannak nálunk, s különösen a sárközi gelencsérek családfája hosszú. De a művészi ízlésbe gyakran beleszólt a szükség is: a népi fazekasnak nemcsak arra kellett törekednie, hogy szép munkák kerüljenek ki keze alól, hanem arra is, hogy a piac szükségletét fedezze. A népi fazekasság tulajdonképpen most találja meg igazi hivatását, amikor a szövetkezeten belül megtörtént a népművészek rangsorolása. A népművészt cím kötelez s ami egy ilyen népművész kezéből kikerül, annak valóban méltónak kell lennie mesteréhez s ahhoz az ősi művészi örökséghez is, amit képvisel. Erről beszél Tamás József, az egyik legrégibb szekszárdi fazekas, aki ma már mint fazekas-népművész dolgozik s munkái itthon is, külföldön is a magyar népművészet jóhírnevét öregbítik. A Tamás-családban nemzedékek mestersége volt a fazekasság, valamikor az egyik Tamás-ős Erdélyből hozta ide az edénykészítés tudományát, de a firól-fira szálló kis műhelyben a régi erdélyi motívumokat egyre jobban kiszorították a sárközi minták. Tamás József már csak ilyeneket csinál s mindegyiket pontosan ismeri is: amint végigvezet bennünket gazdag gyűjteményén, minden egyes motívumnak elmondja, sőt meg is mutatja változatait is. — Jelenleg szövetkezetbe tömörülve dolgozunk mi is, — mondja. — őszintén elmondhatom, hogy a szövetkezet, amely a vidéki fazekasból a népművész rangjára emelt, sokat segített munkámban. Anyagilag sem panaszkodhatok, művészileg pedig szinte lemérhetetlen a fejlődés, amit megtettünk, én is, társaim is. S ma már csak ilyen árut gyártunk, elsősorban és kizárólag a minőség a fontos, a művészi kivitel. Nem a tömegmunkát fizetik és becsülik, hanem a művészi alkotást. Az elmúlt hetekben iparművészeti körökben zajos vita zajlott le arról, milyen irányba kell fejlődniök népművészeinknek? Vajon elegendő-e, ha csak a meglévő ősi mintákat ismétlik, vagy pedig van előrevivő út is? Erről Tamás József így beszél: — A művészet, s így a népművészet is, soha nem jelenthet megállást. Természetesen nekünk is fejlődnünk, haladnunk k kell. Én magam is átestem ezen a fejlődésen s ma már a régi sárközi mintákat nagyon sok esetben felfrissítve alkalmazom. Sokat tanultam például a bolgár népművészeti kiállításon s a jellegzetes bolgár motívumok nálam is megjelennek itt, ott. Sok esetben talán csak én tudom, hogy idegen hatásról van szó, mert a különböző motívumok eggyé válnak a régi itteni díszítésekkel. * Ennek a fejlődésnek egyik állomása az is, hogy Tamás József a régi használati edények gyártása mellett most kávés, teáskészleteket is készít, amelyek azonban kivitelezésük formájéiban, díszítő motívumaikban a Sárköz jegyeit hordják magukon. A legfontosabb és legközelebbi feladat azonban a Háziipari Szövetkezet felszabadulási kiállítása, amelynek határideje egyre jobban közeledik. A kiállítás, mely népművészetünk nagy seregszemléje lesz, összefoglalja régi hagyományainkat s a most elért eredményeket is. Erre készül most Tamás József, hogy méltón képviselhesse nemcsak a Sárköz népművészetét, hanem saját legjobb tudását is. Pompás korsók sorakoznak a polcokon, köztük egy zöld mázas korsó is az 1945—1955-ös évszámmal s a magyar és szovjet címerrel díszítve. — Ez a kiállítás, melyre a tavasszal kerül sor, — mondja Tamás József, — egyben számadás is lesz. Itt bizonyíthatjuk be, hogyan gazdálkodtunk régi, nemes hagyományainkkal, s hogyan álltuk meg helyünket, mint népművészek. Remélem, nem vallunk szégyent. Párthírek Értesítjük az elvtársakat, hogy a felsőfokú politikai gazdaságtan I—II. évfolyam propagandistái részére a megyei konferenciát a II. téma első 4 heti anyagából december 13-án, délelőtt 9 órakor tartjuk meg a megyei Pártoktatás Házában. Kérjük az elvtársakat, hogy pontosan jelenjenek meg. MÓDI JÁNOS konferencia-vezető. If 1 IS K U CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 9 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR 11/1. sz. Áll. gyógyszertár. NÉVNAP: Natália. — IDŐJÁRÁS JELENTÉS: Várható időjárás csütörtökön estig: erősen felhős idő, több helyen még havazás, havas eső, eső. Mérsékelt délikeleti-déli szél. Az éjszakai lehűlés erősödik, nappal a hőmérséklet nulla fok körül lesz. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: mínusz 2—mínusz 5, legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön mínusz 1—plusz 2 fok között. A fűtés alapjául szolgáló várható középhőmérséklet nulla—plusz 3 fok között. V. Ovecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK A TŰZVONALBAN XIII. — Azt mondja nekem: egyáltalán ne szánts! Ejha! Ki ad nekem erre jogot? ... — Te vagy ennek a földnek a gazdája. Kalháztag vagy. — Gazda? ... — Jersov belenyúlt a zsebébe, egy csipet dohányt meg újságpapírt kotort elő, vastag cigarettát sodort és rágyújtott. — Terescsenko brigádvezető az „Új ötéves terv“ kolhozban két évvel ezelőtt a répaföld harminc hektárjába borona után vetett. Bíróság elé állították és el is ítélték emiatt. Pedig ahol szántás nélkül vetett, ott a termés huszonöt mázsa lett, ahol megszántottak, ott tíz. Aratáskor mondták is neki a kolhozparasztok: „Fellebbezz, Niíkita!“ Fellebbezett, de hogy visszavonták volna az ítéletet, azt nemigen hallottam ... így jár a magunkfajta gazda . . . Martinov figyelmesen hallgatta a traktorost. — Gyerünk oda a kazal mellé, beszélgetni akarok veletek. A traktoros, a gépkezelő, a sofőr és Martinov leült a szélvédett oldalon a szalmára. — Idefigyelj, Jersov. Érdeked-e neked, hogy a kolhozodban jó legyen a termés? — Miért ne volna érdekem? Érdekem ... — Akkor miért gazdálkodsz így a földön? A traktoros hallgatott. — A cukorrépából kevés a haszna — szólt közbe a sofőr, — abból nem kap a munkaegységre. De kérdezze csak meg, Pjotr Illarionovics, mi a véleménye a gabonáról? Melyik búzatáblán arat szívesebben, azon-e, ahol hektáronként tíz mázsa termett, vagy azon-e, ahol mondjuk, harminc? Jersov elmosolyodott. — Persze, hogy azon, ahol tíz mázsa a termés. — Magyarázd csak meg, miért? — Mi van ezen mit magyarázni? A gyerek is megérti. A kombájnvezető aszerint kap a munkaegységre, amennyit kicsépelnek. De én traktoros vagyok, nálam a hektárokat számolják. A ritka gabonában a kombájn könnyebben megy, és én akadály nélkül hajtok. Ha a normát túlteljesítem, még prémiumot is kapok. De ha olyan táblára kerülök, ahol hektáronként harminc mázsa terem, s a gabona úgy áll, mint a tömör fal, ott a kombájn nem fog teljes szélességben. Ott bizony megrekedek a traktorommal és a napi norma felét sem teljesítem, hozzá még több üzemanyagot is fogyasztok. Ha pedig esik az eső és a gabona lefekszik, akkor kész vagyok!-* — U-u úgy — csodálkozott Martinov — tizet tehát előnyösebb aratni, mint harmincat... Ötöt talán még előnyösebb? — Ahogy vesszük... Számunkra különböző minimumot állapítottak meg. A munkaegységre két és három kilót adnak. Ha jó a termés, hármat kapunk, ha rosszabb, akkor kettőt. De ha rossz a termés, több munkaegységet teljesítek, úgy, hogy nekem végeredményben mindegy ... — Kiszámítottad? — Kiszámította — nevetett a sofőr. —• Fiskális! — ha jól meggondoljuk — szólalt meg Ladigin gépkezelő — a kombájn vezető is rosszul jár, ha nagyon jó termést kell betakarítania. Közepes hozamnál ugyanannyi idő alatt több gabonát csépel ki. — Az bizonyos! — erősítgette a sofőr is. — Ha közepes a gabona, minden rendben, baj nélkül megy. De ott, ahol harminc mázsa terem, a cséplőgép sem tudja kicsépelni: vagy törik valami, vagy minduntalan megáll. Martinov sokáig hallgatott, aztán vad káromkodásba tört. — Megértette, Pjotr Illarionovics? — kérdezte tőle a sofőr. 1 — Meg. Ezelőtt is tudtam ezt, de valahogy nem vettem a szívemre. Dehát mit csinálunk mi? Hová vezet ez? ... Miféle bérrendszer az, amelynél a traktorosnak nem előnyös a nagy terméshozam? Gondolnak-e erre a földművelésügyi minisztériumban ? ... Ezer és ezer szakember tanulmányozza szakadatlanul a kolhozéletet. Hány disszertációt, hány brossurát írtak már a gépállomások és a kolhozok munkájának megszervezéséről! Megállj csak, Jersov, gondoljuk végig ezt a dolgot. Azt mondod, nem érdeked a jó termés? A te garantált minimumod kéthárom kiiló gabona, azt pedig megkapod, bármi történjék is. És ha a kolhozban például többet adnak egy munkaegységre, mondjuk négy vagy öt kilót, akikor te is annyit kapsz? Jersov és a gépkezelő nagyot nevetett. — Mit nevettek? — Volt-e nálunk a háború óta olyan eset, Martinov elvtárs, hogy valamelyik kolhozban öt kilót adtak volna? — tette fel a kérdést Jersov. — Borzov idején minden kolhozt egyformára nyírtak — mondta Ladigin. — Ha valamelyik kolhozban a termés elérte a húsz mázsát, akkor annak kellett beszolgáltatni a lemaradók helyett. Maga talán nem tudja, nem dolgozott itt Borzov "idején? A tőraktoristák és mi, gépkezelők, már nem is hiszünk abban, hogy a minimumnál többet is lehet kapni... ... Megérkezett az üzemanyag. — Jersov és a gép kezelője megtöltötte a tartályt, begyújtotta a motort és az ekét a szükséges mélységre állította. A gép könnyedére húzta az ekét, a motornak még teljes gázt sem kellett adni. Martinov haragosan nézett a traktorosra. — Nem, Jersov, ezt nem bocsátom meg neked! — kiáltott a traktoros felé, amikor a gép után haladva, a szántást nézte. — Lelkiismeretlenül mégsem lehet dolgozni, barátom! Ideküldöm a kolhozelnököt és jegyzőkönyvet vetetek fel vele. Ha nem lesz időd újra felszántani, hadd vonják csak le a kárt a munkaegységedből! Jersov úgy tett, mintha mor ment volna a szemébe, elfordult és izzadt arcát, törölgetni kezdte zsebkendőjével amely éppen olyan fekete-maszatos volt, mint vattakabátja. Martinov nyugtalanul folytatta útját a néptelen, csendes földeiken át, amelyek már a tél beköszöntét várták. „Nem állhat itt az ember minden traktoros mellett! — gondolta a titkár. — Talán a barázdát méricskéljük, a kompressziót ellenőrizzük és az ekét állítsuk folyton mélyebbre?! Így nem mehetünk semmire. Az ilyen Jelsorokat, úgy látom, csak rubellel, meg kilóval lehet jobb belátásra bírni... Pedig ez a tűzvonal: a gépállomás ! Rajta múlik a termés! Egy traktorodtól ,az emberek százainak sorsa függ. Ha akarja, annyi gabonát termel, hogy nem fér be a magtárba, de ha akarja, akkor a kolhoz gabona nélkül marad. Akárhogy trágyáznak és fejtrágyáznak is, ha az ilyen „fiskális“ nem szánt, csak kapirgálja a földet, akkor ott ugyan várhatják a jó termést! Annyi termése lesz annak a földnek, amennyi teje a bakkecskének.“ (Folytatjuk) 1954 DECEMBER 9 Folynak a sportköri esték megyénkben A megyei Traktor területi elnökség a téli hónapok folyamán gazdag, változatos programmot dolgozott ki az állami gazdaságok, gépállomások sportolóinak, sportkedvelőinek téli foglalkoztatására, szórakoztatására, továbbképzésére. A területi elnökség a megyei, illetve a járási TSB-k mellett működő agitációs és propaganda bizottságai kar öltve rendezi az állami gazdaságokban és gépállomásokon a sportköri estéket. Az elmúlt hetek folyamán már több sportköri este megtartására sor került és azokon a gazdaságok dolgozói, sportolói nagy számban része vettek. Sikerültek: Gerjenben például közel 200-an vettek részt a sportköri estén, Kanacs pusztán is megközelítette a résztvevők száma a kétszázat. Feltűnően jól sikerült még a december 6-án a bajmúdi állami gazdaságban mn tartott sportköri est is, ahol az ottani mozihelyiségben a gazdaság dolgozóiból mintegy 180-an vettek részt. Helytelen lenne, ha a sikerek mellett elhallgatnánk azt, hogy például az alóhidvégi állami gazdaságban miért nem sikerült december 5 én, vasárnap a sportköri este. Ahóhidvégen a sportélet lényegesen erősebb és szervezettebb, mint például Kajmádon, addig, míg Kajmádon a mozihelyiség megtelt az érdeklődőkkel, addig Alsóhidvégen alig egypáran voltak a sportköri esten. Az Alsóhidvégen rosszul sikerült sportköri estért nem a területi elnökség a felelős, hanem kizárólag az ásalád végi sportköri vezetők, akik csak egyszerűen tudomásul veszik azt, hogy egy bizonyos időpontban 20—25 kilométerről jönnek a sportársak, hölgy a gazdaság sportolóit, fiataljait tanítsák, neveljék, de annyi fáradságot már nem vesznek maguknak, hogy a sportköri tagokat és egyéb sportkedvelőket értesítsenek az estről. Ott, ahol a sportköri vezetők lelkiismeretes, becsületes munkát végeznek és a tagságot,sportkedvelőket értesítik az esetről , megfelelő propaganda előzi meg az ilyen estéket, ott a helyiségek zsúfolásig telnek érdeklődőkkel. A Traktor területi elnoség és fiz •agrációs és propagandabizottság a jövőben kizárólag olyan helyekre menjen sportköri esték megtartására, ahol a sportköri vezetők, garantálják azt, hogy a sportköri estét megfelelően propagálják. Megyénk területén nagyon sok állami gazdaság és gépállomás dolgozója várja a sportköri estéket, hogy ott szórakozása mellett továbbképezhesse magát. Dicséret illeti az agitális és propagandabizottság tagjait, valamint a szekszárdi Dózsa sportkör fiatal ökölvívóit, akik fáradságot nem ismerve a napi munkájuk elvégzése után a legeldugottabb helyekre is elmennek, hogy ott a magyar sportot <*?T jól sikerült sportköri esttel is előbbre vigyék. A KOSÁRLABDA TÁRSADALMI SZÖVETSÉG ÉVI BESZÁMOLÓJÁBÓL II. közlemény. Már beszámoltunk arról, hogy a Kosárlabda Társadalmi Szövetség az elmúlt vasárnap a megyei TSB helyiségében tartotta évvégi beszámoló gyűlését. E cikkünkben az elhangzott hivatalos jelentéseket kívánjuk kivonatosan ismertetni. Az ülést Szentesi Alajos a Társadalmi Szövetség elnöke nyitotta meg. A megnyitó keserűen emlékezett arról, hogy az ülésre nem küldte el képviselőjét a Tamási Petőfi, a Dombóvári Lokomotív, a bonyhádi sportkörök, de még a szekszárdi sportkörök sem hiányolta a játékvezetői kar távolmaradását amrely ezzel bebizonyította, hogy a megye kosárlabdasportja csak másodlagosan érdekli. Első, horrv mennyit lehet < kosárlabdamérkőzések vezetésével keresni. Az elnöki megnyitó után Fürjes János a szövetség titkára tartotta meg évi beszámolóját. Hangoztatta a beszámoló, hogy a Társadalmi Szövetség terv szerint működött. Hogy ennek ellenére sem sikerült a kitűzött célokat megvalósítani, az a sportkörök hibája, amelyek teljes nemtörődömséget közönyösséget tanúsítanak a szövetség munkája iránt. Pedig a szövetség a maga részéről igyekezett jó munkát végezni, amelyre az is példa, hogy az OTSB is felfigyel a Társadalmi Szövetségben folyó munkára és azt úgy értékelte, mint az országban az elsőt. Ezután a beszámoló ismertette mindazokat a rendezvényeket, amelyek a szövetség rendezésében lebonyolítást nyertek. Ezek dióhéjban a következők voltak: Téli Kupa: 5—5 résztvevővel. A férfiak küzdelmében a Szekszárdi Petőfi, a nőkében a Szekszárdi Vörös Meteor lett az első. Megyei bajnokság. A női bajnokságot első ízben nyerte a Paksi Kinizsi, a férfi csapatok küzdelmében a Szekszárdi Petőfi lett az első. Példaként megemlítette a Tamási Petőfi esetét, amely azt a példátlan kedvezményt kapta, hogy minden mérkőzését otthon játszhatta le, mégis visszalépett a küzdelmektől és még mindig tartozik argos játékvezető díjakkal. Másik példaként a Szekszárdi Vörös Meteor szabadtéri pályájét említette fel. Ismeretes, hogy a Vörös Meteor területi elnöke szabadtéri színpadot építtetett a Vörös Meteor szabadtéri kosárlabdapályájára, amely emiatt nem volt használható az elmúlt nyáron. Akadályozta a bajnokság lebonyolítását az is, hogy egyes játékosok elforgácsolják magukét más sportágakban. Emiatt nem lehetett a bajnokság lebonyolíása zavarmentes. Népköztársasági Kupa: Az előmérkőzéseken a Szekszárdi Vörös Meteor női és a Bátaszéki Lokomotiv férfi csapata győzedelmeskedett, de nem sikerült egyik csapatnak sem kiverekednie a továbbjutást. A Bátaszéki Lokomotív villanyfényes tornáján a bajai csapatok szerezték meg a g győze’met, ezzel is bizonyítva, hogy a megyei kosárlabdasport visszaesett, hanyatlott. A megyei összevont bajnokságban a Szekszárdi Vörös Meteor női csapata szerepelt sikeresebben, mert a 5. helyen végzett és egy kis szerencsével második is lehetett volna. A Bátaszéki Lokomotiv férfi csapata utolsó lett a férfiak csoportjában. A Kövendy Anna emlékversenyen Szekszárd város férfi és a szekszárdi járás női csapat szerezte meg az első helyet. Közölte a beszámoló, hogy a megyei bajnokság díjait nem tudják kiosztani, mert bár az érmeket a TSB idejében megrendelte, a Sporszerkereskedelmi Vállalat kosárlabda érmek helyett asztalitenisz érmeket küldött. Ezért a díjak kiosztására majd a minden sportkörnél megtartandó szabálymagyarázó estéken kerül majd sor. Közölte a beszámoló, hogy a szövetség elnöksége a legsportszerűbb csapatoknak a Szekszárdi Petőfi női és a Bonyhádi Vörös Lobogó csapatát ítélte. A továbbiakban Fürjes János titkár bírálta a sportköröket abból a szempontból, hogy nem kérik sportolók minősítését, holott ezt a munkát megkönnyítette a szövetség minősítési bizottsága. Minden sportkörrel közölte azt, hogy a sportkör tagjai milyen minősítésre tarthatnak számot. Ennek ellenére eddig csak a Paksi Kinizsinek a kérelme érkezett be. Közölte továbbá a beszámoló, hogy még az idei munkatervből hátra van Szekszárd város bajnoksága. Bár a hétfői napon lejárt a szervezési határidő, eddig egyetlen csapat nevezése sem érkezett be, még a szekszárdiaké sem. Végül az 1955. évi versenynaptárt ismertette a beszámoló, majd annak a reményének adott kifejezést, hogy a sportköröknek a kosárlabdasporthoz való hozzáállása gyökeresen megváltozik az 1955-ös év folyamán, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy a megyében ismét a fejlődés útjára léphessen az a sportág, amely néhány évvel ennekelőtte komoly megbecsülést szerzett a megye sportjának. Váradi Henrik és Fogarassi János beszámolóját a játékvezető és edzőkérdésről később ismertetjük. Hatalmas tömegeket mozgatott míg a megyei Tanács Oktatási Osztályának atlétikai postaversenye. A megyei Tanács Oktatási Osztálya az elmúlt hetekben a sportkörrel nem rendelkező iskolák részére atlétikai postaversenyt rendezett. A postaverseny hatalmas mértékben mozgósította a kisiskolák tanulóit ugyannyira, hogy a postaverseny keretében nem kevesebb, mint negyvenegynéhány iskola tanulói vettek részt. Érdemes felsorolni ezeket a kötéseket, amelyeknek iskolában akadt olyan nevelő, aki ezt a versenyt megrendezte és ennek eredményeit közölte a megyei Tanács Oktatási Osztályával A versenyen az alábbi községek álltaknak iskolái vettek részt: Nagymányok, Szélka* Kisdorog írmény. Cikó, Mórágy, Kakaód Mucsfa.. Maks. Ujdombóvár, Kocsola. Dióberény, Döbrököz, Szakos. Pálfa. Nagyszélhely, Kisszékely, Keszőhidegkút. Köesd, Belecska, Felsőnána. Tolnanémedi-Szentpéteri szőlőhegy. Kalaznó, Tolnanémedi, Kölesd- Borján, Száradd, Szakadat. Fácánkert-Kajmád, Sióagárd, Kövesd, őcsény. Tengelic- Felsőtengelic. Alsónána, Magyarkeszi, Szakoly, Felsőnyék és Ozora. Az egyes versenyszámokban általában 500 nál több volt az indigók száma, így pl. a VII—Vili. osztályos fiúk 60 méteres sík-* futásában 642. Mindössze a VII—Vili. osztályos lányok magasugrásban maradt alul az indulók száma az 500-on. Az eredmények természetesen nem kima* rrasók, de kezdetnek határozottan biztatók. Ha a kisiskolákkal való foglalkozást az illetékesek nem hagyják abba, ez a munka is megtermi majd a maga gyümölcseit. Az egyes versenyszámokban a legjobb eredményeket az alábbiakban közöljük: V—VI. osztály. Fiúk: 60 m síkfutás (558 induló): 1. Jakab Zoltán Keszőhidegkút 8.— 2. Ambróczi Imre Györköny 8.2. 5. Papp János Magyarkeszi és Csikvarov Vancsó Hőgyészi nevelőotthon 8.5. Távolugrás: (582 induló): 1. Papp János M*».?yarkeszi 46? cm, 2. Petrovszky Tahi, Hőgyészi nevelőotthon 410 cm, 3. Ambrózi Imre Gyönköny 405 cm. Gránitvetés helyből (599 induló): 1. Papp János Magyarkeszi 43 m, 2. Fejős Mihály Sióagárd 40 m, 3. Sági János Sióagárd 40 m Lányok: 40 m-es akadályfutás: (340 induló): 1. Bán Etelka Szakály 7.4. 2. Hermann Mária bánszentlőrinc 7.5. 3. Major Mária Sársentlőrinc és Gábor Ilona Bátaszék-Kövesd puszta 7.5^ Távolugrás (540 induló): 1. Bán Etelka Siirály 39? cm, 2. Fábián Erzsébet Kakasd 5.80 László Irén Szakály 5.78. Kislabdadobás helyből (529 induló): 1. Samu Rózsa Györköny 41.98, 2. Ternai Éva Dombóvár leány 38 m, 3. Pados Erzsébet Pálja 36.50 m. VH—Vili. osztály. Fiúk: 60 m síkfutás (60o induló) 1. Karsai Ernő Bölcske 7.8, 2. Módos István Bölcske 7.9, 3. Gal.nm.bos Ottó Györköny 8.—. Távolugrás: 1. Jordáki Gergely Kakaód 4?0 cm 2. Potyond, I.nsz ó és Páli György S őagárd 450. 5. V^kó Ferenc őcsény 445 cm. Magasugrás (578 induló): 1. Társai Ernő Bölcske cm. 2 Gván Miklós Szárazd 140, 3. Klézli József Őcsény 13? cm. Sír Ívlökés helyből 4 kg-OK golyóval: (521 induló): 1. Galambos Ottó Gvorkony 10.50, 2. Rijsinevics István Decs 9.70, 3. Bakó Ferenc Őcsény 9.65. Lányok: M m síkfutás: (56a induló): 1. Tornai Éva Dombóvári leány 9.2, 2. Markovics Mária Szakály 9.4, 3. Sárer Borbáa Bátaszék-Kövesd 8.5. Magasugrás: (415 induló): 1. Jilling Margit Sárszentlőrinc 125 cm, 2. Barsai Mária Tolnanémedi 120 cm, 3. Kertai Erzsébet Kövesd 120 cm. Kislabdadobás: (542 induló): 1. Tóth Teréz Alsónána 48 m, 2. Rákovi Mária Alsónána 42 m, 3. Hegedűs Júlianna Alsónána 38 m. NIP NIgglOR SZAIMIAK SZAMÁRA •elkülözhetetlen az ag tócsá0 MOZI Garay filmszínház: December hó 10 ig. Csehszlovák filmhét: GYÁRVÁR. Kezdések: vasár- és ünnepnap 4, 6 és 8 órakor. Hétköznap: 6 és 8 órakor. HARANGOZÓ János cipész, Szekszárdin. Várköz 8. .szám alatt, vállalok fejelést, javítást, talpalást december 6—tól. TOLNAI NAPLÓ szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Király László Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó Vállalat Terjeszti a megye Összes postahivatala Szerkesztőség telefonszáma: 2010. Kiadóhivatal telefonszáma: 2011 A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi utca 18. Előfizetéseket a megye valamennyi postahivatala felvesz Előfizetési díj: havi 11.— Ft. Baranya megyei Szikra nyomda Pécs, Munkácsy Mihály utca 10. sz. Telefon: 20-2? Nyomdáért felel: Melles Rezső