Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

I 1 iMB janu­ar í NAPCÓ Ciyerslista a Harmadik Békekölcsön harmadik húzásáról A 1BB.00 forintos főnyereményt nyertes HL osztály, 11.275 sorozat, M Hén. Mind a tizenhét osztályban liteor. «olásra kerültek azok a Harmadik Békekölcsön-kötvények, melyek „so­­roza­t­száma, illetve „szám­“-a, az alább felsorolt számokkal megegye­zik. A jellel jelölt számoknál az azo­nos sorozatszámú többi kötvény nye­reményösszege mind a tizenhét osz­­tályban 200 forint. Minthogy a jegy­zékben felsorolt számok mind a tizen­hét osztályra érvényesek, a jegyzék­ben feltüntetett nyereményösszegek tizenhétszerese, azaz 187 830 darab nyeremény 59.613.400 forint összeg­­ben került kisorsolásra. A nyeremények kifizetése január 3-án kezdődik. Fenti gyorslistia közvetlenül a hú­zás után készült. Ezért az esetleges számodákért felelősséget nem válla­lunk. Sorozat Szám Nyeremény 00173 01—60 500 00184 01—50 200 00277 01—50 200 00324 04+ 5.000 00368 01—50 200 00390 01—50 200 00441 01—50 200 00572 01—50 200 00575 01—50 200 00660 17+ 5.000 00678 01—50 200 00870 01—50 500 00891 01—50 200 00900 01—50 200 01015 01—50 200 01042 50+ 10.000 01190 01—50 200 01202 01—50 200 01497 01—50 200 01542 50+ 5.000 01701 01—50 200 01702 01—50 1.000 01706 01—50 200 01715 01—50 200 01753 17+ 5.000 01968 01—50 500 02000 01—50 500 02030 01—50 200 02058 05+ 5.000 02296 01—50 1.000 02436 01—50 200 02610 39+ 25.000 02639 13+ 5.000 02805 01—50 500 02906 35+ 5.000 03117 01—50 500 03318 01—50 200 03492 01—50 200 03522 01—50 200 03690 01—50 200 03714 01—50 200 03715 01—50 200 03856 01—50 500 03920 01—50 200 03947 01—50 200 03984 01—50 500 03996 01—50 200 04049 01—50 200 04068 34+ 5.000 04174 17+­­ 10.000 04232 01—50 200 04284 01—50 200 04311 01—50 1.000 04356 01—50 200 04401 01—50 200 04511 01—50 200 04550 01—50 200 04557 01—50 200 04610 01—50 200 04691 01—50 500 04711 21+ 5.000 04730 35+ 5.000 04832 01—50 1.000 04882 01—50 200 04932 01—50 200 05109 01—50 1.000 05186 01—50 200 05200 24+ 10.000 05303 01—50 200 05412 01—50 500 05859 01—50 200 05948 01—50 200 06031 01—50 200 06179 01—50 500 06182 “ 42+ 5.000 06332 01—50 200 06380 38+ 5.000 06562 01—50 200 06943 01—50 200 06970 01—50 200 07275 01—50 500 07313 01—50 200 07439 01—50 500 07464 01—50 200 07487 01—50 200 07610 01—50 200 07624 01—50 500 07715 01—50 200 07885 01—50 200 07955 01—50 200 07959 01—50 200 08164 40+ 5.000 08167 01­150 200 08255 01—50 500 08365 17+ 5.000 08409 01—50 1.000 08472 01—50 200 08507 25+ 5.000 08569 01—50 200 08770 01—50 200 08803 01—50 200 08861 01—50 500 08909 22+ 25.000 08926 01—50 200 09004 01—50 200 09109 01—50 200 09451 01—50 500 09636 01—50 1.000 09727 26+ 5.000 09800 08+ 5.000 09940 01—50 200 09942 01—50 200 10038 01—50 1.000 10049 01—50 200 10108 18+ 10.000 10141 35+ 10.000 10250 07+ 5.000 10257 05+ 5.000 A Francia Szocialista Párt igazgató­­bizottságának fegyelmi határozatai Párizs, (MTI). Az AFP jelentése szerint a Francia Szocialista Párt igazgató bizottsága csütörtökön este a párizsi egyezmények felett tartott szavazás után fegyelmi határozatot hozott az ellen a tizennyolc képvi­selő ellen, aki a párizsi egyezmények ellen foglalt állást. Az igazgató bi­zottság elhatározta, hogy Max Le­­jeune volt minisztert végleg kizárja a pártból és a többi tizenhét képvi­selőtől (köztük Naegelen volt minisz­tertől) minden megbízást megvon. (MTI) ( t 3 Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének válasza a JEGOPRESS által feltett kérdésre KÉRDÉS: „Hogyan értékeli a je­lenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvalósításának kilátá­sairól és ennek hatásáról a világ békéjére?” VÁLASZ: „Az új, 1955-ös eszten­dőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének to­­vábbi kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a né­met kérdés az, amelynek rendezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a bé­keszerető emberiség fokozza erőfeszí­téseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A bé­kére való törekvésnek állandóan ha­tó tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban, köztük a Magyar Népköztársaságban is, olyan társa­dalmi rendszer valósult meg, amel­­­lyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egy­re nagyobb azoknak a fel elős állam­férfiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — készek kö­zös erőfeszítéseket tenni a béke biz­tosítására. Közismertek a Szovjet­unió és a szocializmust építő orszá­gok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekintélyes po­­itikusai is egyre erőze­tesebben áll­nak ki a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlament­ben a párizsi egyezmények ratifiká­ciós vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő béke-világmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban ér­vényesült az utóbbi évek számos vi­tás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az indokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok kö­zötti diplomáciai, gazdasági, kultu­­rális és sportkapcsolatok fejlődésé­ben, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb or­szága viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető ö­s­­­sze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat-Németország felfegyverzésé­vel, a háborús veszélyt növelik. E fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezde­ményezett moszkvai értekezlet, ame­lyen a résztvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megterem­tésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszíté­sekre van szükség az új esztendő­ben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosí­tásában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen bék­és együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti.” NAGY IMRE a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Ném­et Kommunista Párt kongresszusa befejezte munkáját Berlin (TASZSZ) Mint az ADN hí­rügy­nök­s­ég közli, Hamburgban december 30-án a Német Kommer­nista Párt kongresszusa befejezte munkáját. Megválasztották a Német Kommu­nista Párt vezetőségét. Első titkárul Max Reimannt választották meg. A kongresszus küldöttei hosszas taps­sal fogadták ezt a közlést. A kongresszus a Német Kommu­­­nista Párt vezetőségének magválasz­­tása után elfogadta a német néphez intézett kiáltvány szövegét. Befejezésül meghallgatták Max Reimann hanglemezre felvett beszé­dét. Reimann, tekintettel a letartóz­tatás veszélyére, nem jöhetett el a kongresszusra. Ezzel a Német Kommunista Párt kongresszusa befejezte munkáját. NEMZETKÖZI SZEMLE A párizsi ratifikációs vita után Régi és vitathatatlan igazság, hogy a burzsoá parlamentnek összetétele nem fejezi ki az ország politikai erőinek tényleges viszonyát, nem tükrözi a nép valóságos hangulatát, hogy ezek a parlamentek nem a nép igazi kívánságainak megfelelő dön­téseket hoznak. De talán soha sem volt ez annyira világosan, szinte ki­­tapinthatóan érzékelhető, mint most amikor a francia nemzetgyűlés Nyu­gat-Németország felfegyverzéséről szavazó**.. Nyíltan működött a bur­zsoá parlamenti csatározások vala­mennyi gondosan titkolt fegyvere: nyíltan nyitogatták a parlamenti fo­lyosókon a csekk-könyveket, szemér­metlenül ígérgettek miniszteri és egyéb pozíciókat, fenyegették képvi­selőiket, durva nyomást gyakoroltak rájuk. Idegen államok párizsi diplo­máciai képviseleteinek tagjai nem átallották telefonon felhívni egyes francia képviselőket és figyelmeztet­ni őket „kötelességükre”1. Az angol külügyminisztérium még a burzsoá diplomácia történetében is példátlan módon, hivatalos közleményben pró­­bált diktálni a francia képviselőház tagjainak. Az uralmon lévő francia burzsoá körök még a saját maguk alkotta parlamenti játékszabályokat is felrúgták, nyíltan lábbal tiporták a házszabályokat, csakhogy létrejö­hessen az amerikai imperializmus és európai szekértolóik számára kedve­ző döntés, csakhogy ratifikálják a párizsi egyezményeket és lehetővé t­ehessék Nyugat-Németország új tám­a­dó hadseregének megszervezését. A döntés azonban, amit végülis si­került kicsikarni, siralmas eredmény ahhoz képest, amit Mendes-France és külföldi támogatói reméltek.­­ Mint a londoni Daily Telegraph írta a szavazás másnapján, „a csütörtöki többség sokkal kisebb volt, mint ál­talában várták.“­ A francia parlament 627 tagjából mindössze 287 mert vállalkozni arra hogy vállalja a felelősséget egy olyan döntésért, amely a legsúlyosabb ve­szedelemmel fenyegeti Európát, nem utolsósorban magát Franciaországot Kétszázhatvan képviselő a párizsi egyezmények ellen szavazott, 74-en tartózkodtak a szavazástól, három képviselő nem volt jelen, három pe­dig nem vett részt a szavazásban Így tehát a parlament 627 tagjából >40 foglalt ellenszavazattal vagy tartózkodással állást a náci Wehr­macht feltámasztásával szemben. Ez a többség fejezi ki a francia nép igazi akaratát és nem az a má­ik, amely egy hetes huzavona után a Wehrmacht bábáinak erőfeszítésé­vel nagy nehezen megszületett. Ez a 340 ember fejezi ki a tiltakozó francia milliók hangját, azokét a mi­­liókét, akiket küldöttségek százai képviseltek Párizsban a vita idején. Akiknek küldöttei tiltakozó hangjuk­kal betöltötték a Bourbon palota környékét. Ez a döntés olyannyira a francia nép akarata ellenére tör­tént, hogy még azok sem tagadják akik most ujjongva örülnek ennek a silány sikernek. Az angol Daily T­elegraph bevallotta, hogy , Mendes France győzelme távolról sem dia­dal.“ A Daily Mail kénytelen be­vallani, hogy „Nyugat-Németország ’elfegyverzésének szükségessége emcsak Franciaországban nem üd özük, hanem Nagy Britanniába n­em örülnek neki.“* A 260 képviselő között, aki ilyen vagy olyan okból a párizsi egyez­mények ellen szavazott, ott voltak a kommunisták, a hazájukhoz és né­pükhöz hű polgári képviselők, akik érzik azt a felelősséget, amellyel vá­lasztóiknak, az egész francia népnek — és mivel itt nemcsak francia ügyről van szó, — az egész béke­szerető emberiségnek tartoznak. — Ezek az emberek ismerik a törté­nelmet és levonják annak tanulsá­gait. Tudják, hogy a német imperia­lizmus mindig és minden körülmé­nyek között fegyverrel próbált ér­vényt szerezni akaratának és papír­rongynak tekintett minden kényel­­metlen nemzetközi szerződést. Tud­­ják, hogy Adenauer és társai Hitler szellemének hordozói, akik nem ismernek más módot a nemzetközi kérdések megoldására, csak a fegy­veres megoldást. Tudják, — hisz ezt az utóbbi napok tapasztalatai is meg­mutatták,­­ hogy Adenauerék, mi­helyt fegyver lesz a kezükben, egé­szen másképpen fognak beszélni és cselekedni. A francia nemzetgyűlés többsége mindössze 27 főnyi volt. De ez a cse­kély többség is a párizsi egyezmé­nyek elfogadásával egyenlő. Látnunk kell tehát, hogy e döntés következ­tében súlyosabbá válik a nemzetkö­zi helyzet, mert egy lépéssel köze­lebb kerülnek a megvalósuláshoz a párizsi egyezmények és közelebb kerülünk ahhoz a helyzethez, ame­­lyet a nemzetközi feszültség és a há­borús veszély fokozódása jellemez. Egyúttal azt is jelenti, hogy nehe­­zebbé válik a függőben lévő és a békét veszélyeztető megoldatlan európai kérdések, így a német kér­­dés és az osztrák kérdés megoldása. Mindez fokozott éberségre inti a béke erőit. A béke erői tisztában v annak feladataik nagyságával, de azzal is, hogy e feladatok nem meg­­adhatatlanok. Franciaország népe már eddig is megmutatta nagyszerű ■­ arcával hogy elutasítja a német felfegyverzést. A francia nép sza­­badságszerető tömegei ezt a harcot azután nem csökkenteni, hanem fo­kozni fogják, úgy, ahogyan azt a megnövekedett veszély követeli.­­ Ugyanezt teszik a többi nyugateuró­pai népek is, hiszen tudjuk, hogy sem az angol, sem az olasz népnél, de még Nyugat-Németország népé­nél sem találtak támogatásra a ná­ci hadsereg felállításának sötét ter­vei. A harc sikerének megvannak a reális feltételei, mert semmiféle egyezményt nem lehet végrehajtani a népek támogatása nélkül, a népek akarata ellenére. Emellett azt is tud­ni kell, hogy a mostani párizsi dön­tés még nem jelenti Franciaország teljes hozzájárulását, mert hátra van még a köztársasági tanács vitá­ja, de nem jelenti azért sem, mert mint Francois Billoux, a Francia Kommunista Párt képviselője mon­dotta, „az utolsó szót a francia nép fogja kimondani.“ Az európai biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet de­klarációja leszögezi, hogy Európa békeszerető államai megteszik a meg­felelő intézkedéseket, ha a párizsi egyezmények ratifikációja ezt szük­ségessé teszi. Biztosak lehetünk ab­ban, hogy a Szovjetunió­ vezette ha­talmas béketábornak megvannak a megfelelő erői és erőforrásai ahhoz, hogy az imperialisták agresszív ka­tonai erejével szemben még nagyobb erőt, egyesített erőt tudjon felsora­koztatni a béke védelmében, vala­mennyi európai nép békéjének és biztonságának érdekében. A béketá­bor egységes, erős, e tábor országai­nak népei egységesen támogatják kormányaik őszinte békepolitikáját. E tábor népei nem ijedősek, nem ülnek fel sem provokációknak, sem pánikkeltésnek, tovább folytatják békés építőmunkájukat, de fokozot­tabban gondoskodnak önvédelmük­ről. E népek békés építőmunkájuk­­­kal hatalmas támogatást nyújtanak Nyugat-Európa békeszerető népeinek a német militarizmus elleni közös harcban, mert tudják, hogy ez a harc valamennyi európai népnek, a világ minden népének egyaránt ér­deke. DARVASI ISTVÁN »4

Next