Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-08 / 6. szám

Wilhelm Pieck: Jénetország békés és demokratikus újra­­egyesítésének döntő előfeltétele a párizsi szerződések megbuktatása“ Berlin (MTI) Wilhelm Pieck köztársasági elnök fogadta a Monet Demokratikus Köztársaság népi kamarájának küldött­ségét, amely december utolsó napjaiban részt vett a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság törvényhozó testületeinek prágai kül­dött-értekezletén. Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke, e­ küldöttség vezetője részletesen beszámolt az államfőnek a prágai értekezlet munkájáról és határozatairól. Pieck elnök a jelentés meghallgatása után kijelentette: 1,A prágai értekezlet arról tanúskodik, hogy a lengyel és a csehszlovák nép teljes bizalommal van a német nép haladó és békeszerető erői iránt. Ez a bizalom arra kötelezi az egész német népet és mindenekelőtt a német munkásosztályt, hogy teljes erejével harcoljon a párizsi háborús összeesküvés meg­hiúsításáért. Németország békés és demokratikus újraegyesí­tésének döntő előfeltétele a párizsi szerződések megbukta­tása. Lengyelország, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság együttesen küzdő német militarizmus Nyugat- Németországban megkezdett feltámasztásának megakadályozá­sáért. Országaink és népeink a párizsi szerződések ratifikálása esetén minden intézkedést megtesznek függetlenségük, békés munkájuk, nagy áldozatok árán elért vívmányaik és területi épségük hatékony biztosítására. Nem kétséges, hogy a prágai értekezlet megerősíti a német nép küzdelmét a párizsi há­borús szerződések ratifikálása és végrehajtása ellen." A nyugati hatalmak ellene vannak Németország újraegyesítésének ír­ják a nyugatnémet lapok Berlin (TASZSZ). Az ameri­kai és angol sajtóban az utób­bi időben olyan cikkek jelen­nek meg, amelyeknek szerzői igyekeznek bebizonyítani, hogy Németország kettészakítottsá­gának fenntartása szükséges, sőt elkerülhetetlen. Az ilyen­fajta kijelentések jogos felhá­borodást keltenek, am­­i kife­­jezésre jut a nyugatnémet la­pok hasábjain is. A Frankfurter Allgemeine „Kedvezőtlen szél fúj” című cikkében Lippmann amerikai szemleíró cik­kével foglalkozik. Lippmann szerint az Egyesült Államok kormányának semmi­féle terve sincs Németország újraegyesítésére. Igaz, — mu­tat rá a lap, — hogy az Egye­sült Államok külügyminiszté­riuma sietett megcáfolni ezt, de Lippmann szavainak mégis bizonyos alapja van. A Frankfurter Allgemeine más hasonló természetű nyi­latkozatokat idézve hangsú­lyozza, hogy ezeknek célja a közvélemény előkészítése az állítólagos „elkerülhetetlen rosszra”, azaz Németország kettészakítottságának állandó­sítására, nyugatnémet felfegy­verzés „szükségességének el­fogadására”, „a Nyugatnak — mondja a cikk, — inkább ér­dek­e a Szövetségi Köztársaság fegyveres erőinek növelése, mint Németország egysége.” A Hamburgban megjelenő Sonntagsblatt az angol The Times-nek és az amerikai New York Herald Tribune-nak ha­sonló kijelentéseit érintve ugyancsak rámutat a nyugati hatalmaknak a közvélemény „megdolgozására” irányuló tö­rekvéseire. AFLó az Január 5-én Moszkvában írók kívánságának megfelelően felbontották Romain Roland háborús naplóját Moszkva (TASZSZ) A Szov­­jetunió állami Lenin-könyvtá­­rában őrzik Romain Rolland­­nak, a nagy francia írónak kéziratait, amelyeket 1934/35- ben ajándékozott a könyvtár­nak. A kéziratok között talál­juk az író 1914—19 évi­­ hábo­rús naplójának 29 füzetét. Ro­main Rolland 1934 november 25-én levelet írt a Lenin-könyv­tár igazgatójának, amelyben közli, hogy a könyvtárnak jo­gában áll a rendelkezésre bo­csátott kéziratokat kiadni, vagy történelmi, illetőleg iro­dalmi művekhez segédanyag­ként felhasználni. Romain Rol­land kéziratainak feldolgozásá­ra bizottság alakult, amelynek munkájában részt vesz Zujeva, az OSzSzSzK kulturális ügyei­nek minisztere, továbbá a Le­­nin-könyvtár igazgatója, a külügyminisztérium, a VOKSz, a TASzSz munkatársai és má­sok. A Romain Rolland kéziratait tartalmazó levélcsomót az író kívánságának megfelelően 1955 január 5-én felbontották. A 29 füzetből álló napló összesen 2650 gépelt oldalt tartalmaz. A napló 1914 július 31-től 1919 július 18-ig terjed. Az író elő­szavával ellátott háborús nap­lót orosz nyelvre fordítják, majd kiadják. Michelet szenátor: „A köztársasági tanács még nem mondta ki az utolsó szót“ Párizs (MTI): A La Tribune des Nations című hetilap közli Michelet, gaulledsita szenátor­nak, volt miniszternek nyilat­kozatát, aki a többi között ki­jelentette: ami a külpolitikai téren felmerülő problémákat illeti, kijelenthetem, hogy a párizsi egyezményekkel kap­csolatban a játszma még nem ért véget A köztársasági ta­nács még nem mondta ki az utolsó szót. Az Egyesült Államok új katonai tömböt kovácsol Ázsiában Sanghaj (TASZSZ), Tokiói jelentés szerint George Joh, a Kuomintang külügyminisztere és Robertson, az Egyesült Ál­lamok távolf­eleti ügyekkel fo­glal­kozó külügyi államtit­kára a napokban Washington­ban az úgynevezett északkelet­ázsiai Katonai Szövetség (NA­TO) megalakításáról tárgyalt A Német Szociáldemokrata Párt tömegtüntetéseket szervez Berlin (MTI): Fritz Heine, a Német Szociáldemokrata Párt sajtófőnöke közölte, hogy a párt január második felében Nyugat-Németország vala­mennyi nagyobb városában és ipari központjában a párizsi szerződések ratifikálása elleni tömegtüntetések rendezését tervezi. A tömegtüntetésekkel kapcsolatos nagygyűléseken a Szociáldemokrata Párt vezetői mondanak beszédeket.­­ Több nagygyűlésen Ollenhauer, a párt elnöke is felszólal. Heine hozzáfűzte, hogy a bon­ni parlament többségének a párizsi szerződések kérdésében eddig elfoglalt álláspontja nem felel meg a német nép ak­ara­­tának. A Német Kommunista Párt január 10 és 20 között ugyan­csak az újrafelfagyvérzés el­leni tömegtüntetéseket tervez Nyugat-Németország minden vidékén. Hatojama pártolja japán kereskedelmi missziók küldését Kínába és a Szovjetunióba Peking (Új Kína): Hatojama, miniszterelnök szerdán Tokió­ban újságírók előtt kijelentet­te, hogy a japán kormány ke­reskedelmi missziókat készül küldeni Kínába és a Szovjet­unióba. Hozzátette, hogy Ja­pán hajlandó hasonló misszió­kat fogadni a két országból, hogy minden akadályt elhárít­son a normális kereskedelem útjából. Tokiói jelentések szerint Hatojama közölte, hogy fel akarja oldani a kereskedelmi korlátozásokat és szabad uta­zást engedélyez az említett két országba, a Hír szerint kijelentette, hogy „számít ezeknek az országok­nak a vásárlóerejére“ és ugyan­akkor arra, hogy a normális viszony helyreállítása Kínával és a Szovjetunióval „hozzájá­rulna a világbéke megóvásá­hoz.‘‘ 1955 JANUAR 8 Széljegyzetek a nemzetközi eseményekhez Amerikai igazságszolgáltatás A Le Monde című párizsi lap egyik tudósítója különös esetről számolt be. ... 1954 tavaszán Bradden, amerikai állampolgár Louis­­villeban (Kentucky állam) há­zat vásárolt, s azután átenged­te barátainak, a Wade család­nak. Wade-ék beköltözése le­írhatatlan izgalmat keltett az egész városrészben. Miért? — Mert Wade-ék négerek és így szomszédságukat a környéken nem tartotta kívánatosnak. Néhány nap múlva a ku­­Klux-klanisták keresztet éget­tek el Wade-ék háza előtt, be­lőttek a házba, ablakait kö­vekkel betörték. Június 27-én dinamittal felrobbantották Wa­de-ék lakását. Jefferson kerületi bíró meg­­indítota a nyomozást. Bradden és Wade kijelentették, hogy az incidens a fajvédők műve volt. A bíró erre azt a kérdést tette fel nekik, nem tagjai-e a kommunista pártnak? A káro­sultak megtagadták a választ erre a kérdésre, amelynek sem­mi k­öze sem volt az ügyhöz. Erre a „bíróval szemben elkö­vetett tiszteletlenség” miatt azonnal letartóztatták őket. A bíró hosszas töprengés után szenzációs ítéletet hozott: vádat emelt Bradden, Wade és barátaik ellen, hogy... „a kormányzati forma megváltoz­tatása” céljából kísérletet tet­tek a társadalmi rend megbon­tására. November 4-én egy másik bíró még tovább ment. Azt állította, hogy Bradden, Wade és barátaik maguk rob­bantották fel a házat, azért hogy­­ szítsák az ellenségeskedést a fehér és a fekete faj között és­­ ezáltal támogassák­ a kom­­­­munisták tevékenységét, amely­nek célja az Egyesült Államok kormányának megdöntése. Ezek után a váratlanul bű­nösöknek minősített károsulta­kat 21 évi börtönbüntetésre át­változtatható 10 ezer dollár pénzbírságra ítélte ... Ebben a történetben, mint a francia újságíró is megjegyzi, „nincs semmi rendkívüli.” Ép­pen ez a tragikus az Egyesült Államok mindennapi életé­ben, hogy már megszok­ottak­­ká váltak a faji üldözés, a kiáltó önkény, a képmutatóan leplezett törvénytiprás esetei. Tovább folytatódik a francia postások és vámtiszt­­viselők késleltető sztrájkja Párizs (MTI): A francia pos­ta dolgozóina­k késleltető sztrájkmozgalma egyre széle­sebb méreteiket ölt, a főváros­ban és a nagy vidéki városok­ban egyaránt. A dijoni pálya­udvaron lévő postahivatalban például a sztrájk következté­ben­ több, mint hatszázezer le­vél torlódott össze s a dijoni postások megtagadták, hogy túlórával biztosítsák a levelek továbbítását. A postások Alen­­coreban és Rouenben is meg­tagadták, hogy nyolc óránál többet dolgozzanak. Bordeaux­­haz a postai küldemények fel­­halmozódása olyan nagymére­tű, hogy kénytelenek voltak kisegítő személyzetet felfogad­ni. Páris X. kerületében het­venezer levelezőlap vár kikéz­besítésre. A tizennyolcezer vámtisztvi­selő is tovább folytatja késlel­tető sztrájkját, béremelési kö­vetelései érdekében. A kor­mány erre elrendelte, hogy a határállomásokon szüntessék be a vámellenőrzést. Azonban — mint egy szakszervezeti közle­mény rámutat, — ennek az lett a következménye, hogy nagy­szabású vámcsalások történ­nek, amelyek már eddig több­mi­lliárd frankkal károsították meg az államot, vagyis jóval nagyobb összeggel, mint amen­­nyi elegendő lett volna a vám­­szolgá­lati dolgozók követelé­seinek kielégítésére. A függő országok gyarmati kifosztásának politikája A pánamerikai gazdasági értekezlet eredményei Irta: V. BOROVSZKIJ Nemrég fejeződött be Rio­t amerikai pénzügyi szervezetet létrehozni, amely előmozdíta­de Janeiroban a pánamerikai gazdasági értekezlet, összehí­vását még a tavaszi caracasi pánamerikai értekezleten hatá­rozták el, az Egyesült Álla­mok küldöttségének javaslatá­ra. A caracasi értekezletén az amerikai küldöttség igyekezett kitérni a latin-amerikai orszá­giakat nyugtalanító gazdasági kérdések komoly megvitatása elől. „A m­odejanedroi gazdasági konferencia, — írta november­ben a Daily Mirror című ame­rikai lap,­­— a csalétek szere­pét volt hivatott betölteni a caracasi konferencián, ahol Dulles­ erőltette, hogy a latin­amerikai barátai a guatemalai kérdésben támogassák az Egye­sült Államokat. Dulles ■ kije­lentette, hogy Caracasban ugyan semmi különösebbet nem csináltak, de majd Rio de Janeiroban­­ sok mindent fog­nak elérni. Főleg nagy észak­­amerikai kölcsönöket és gazda­sági segélyt ígért.” Megjegyzendő, hogy Latin- Amerikában kevesen vették ko­molyan ezeket az ígéreteket. A latinamerik­ai országok fővá­rosaiban a m­odejaneiroi érte­kezletet már­ jóval összehívása előtt „a füstbe ment remények konferenciájának” nevezték el. Az értekezlet, amelyen húsz latinamerikai ország és az Egyesült Államok pénzügymi­niszterei vettek részt, teljesen igazolta ezeket a borúlátó jós­latokat. A latinamerikai országok képviselői a m­odejaneiroi érte­kezleten lényegében­ két dolgot iffcartafr: elfeörni egy pár­ná­sz országok gazdasági fej­lődését, továbbá exportáruik árait stabilizáló egyezményt kötni. Az Egyesült Államok azon­ban ezt elutasította. Ehelyett kierőszakolt egy­­ olyan határo­zatot, amelynek értelmében ezekben az országokban leszál­lítják a külföldi monopóliu­mok tőkebefektetéseiből szár­mazó jövedelmek adóterheit. Ugyancsak az Egyesült Álla­mok nyomására arra is hoztak határozatot, hogy Latin-Ame­­rikát tovább militarizálják, többek között háború esetén mozgósítják a latinamerikai or­szágok flottáit. A m­odejanei­roi értekezleten ilyenformán az Egyesült Államok monopó­liumai újabb lépést tettek a latinamerikai országok­­ gyar­mati , leigázása felé. A caracasi értekezleten Ko­lumbia küldötte kijelentette: „Latin-Amerika centeket kap dollárokért, amikor az Egye­sült Államoknak eladja nyers­anyagát, s az árából iparcik­keket vásárol az Egyesült Ál­lamoktól ..Az Imprensa Popular című lap adatai sze­rint a brazíliai kávé eladásából származó összeg háromnegyede az Egyesült Államok monopó­liumainak kezében marad.­­ Simonsen brazíliai gyáros meg­állapította, hogy Brazília csu­pán a második világháború óta több, mint 2,5 milliárd dollárt veszített kávéja eladásán. Az Egyesült Államokkal ke­­res­kedő latinamerikai országok egyre nagyobb összeggel adó­­sai az Egyesült Államoknak. Ez az adósság súlyos teherként nehezedik gazdaságukra. Bra­zília például kénytelen volt 300 millió dollár kölcsönt fel­venni az Egyesült Államoktól, hogy az amerikai exportőrök követeléseit részben kielégít­hesse. Június 30-án azonban így is 1 miliárd 960 millió dollár hiánnyal zárta fizetési mérlegét. Brazília kölcsönt kölcsön után vesz fel, nyakig merül az adósságokba és egyre jobban függ az Egyesült Álla­moktól. Ugyanekkor gazdasági helyzete egyre romlik. 1943- tól 1952 végéig belső állam­­adóssága csaknem megtizenkét­szereződöt­t. Az Egyesült Államok tőkéje monopólhelyzetre törekszik a latinamerikai piacon. A latin­­ameri­kai országok kereskedel­mi forgalmuk több, mint felét az Egyesült Államokkal bonyo­lítják le. Egymás közötti keres­kedelmi forgalmuk exportjuk­nak mindössze 6 százalékát te­szi ki. Minthogy külkereske­delmük ennyire függ az Egye­sült Államoktól, az amerikai nyersanyagvásárlások és a nyersanyagárak csökkenése ko­molyan veszélyezteti gazdasá­gukat. Az Egyesült Államoknak érthetően nem az áraik stabili­zálása az érdeke, hanem a nyersanyagáraik további csök­kenése, meg latinamerikai konkurrensei további kiszorí­tása a világpiacokról.­­ Az északamerikai monopóliumok­­nak továbbá az az érdekük, hogy gátolják a latinamerikai országok iparosodását. Nem akarják ugyanis elveszíteni Latin-Amerikát mint olyan piacot, ahol elhelyezheti ipar­cikkeiket. Nem akarja elveszí­teni La­tin-Amerikát, tőkeelhe­­lyezés szempontjából sem, hi­szen az észak-amerik­ai tőke itt sokszor 500 százalékos, sőt még nagyobb profitot is hoz. A Newyor­kban nemrég ös­­­szeült külkereskedelmi kon­gresszus nem ok nélkül elle­nezte az Egyesült Államok részvételét az elmaradt latin­­amerikai területek fejlesztésé­re létrehozott nemzetközi alap­ban. Egyik határozatában meg­állapította, hogy a külföldi or­szágoknak nyújtott ,„segély­nek” csak akkor van létjogo­sultsága, ha „a kiadásokat meghaladó politikai vagy stratégiai előnyöket hoz.” A Lattin-A­merica Today cí­mű amerikai havi folyóirat adatai szerint az Egyesült Ál­lamok 8 és fél év alatt — 1945 június 1 és 1953 december 31-e között — több, minit 8 milliárd dollár hasznot szivattyúzott ki a latinamerikai országokból. Eközben összesen 189 millió dollár „segélyt” nyújtott ezek­nek az országoknak. A tőke ilyen óriási méretű elfolyása ezekben az országok­ban rendkívül csökkenti az iparosítás lehetőségeit. Az ame­rikai tőkebefektetések célja vi­szont az, hogy fennmaradjon a latinamerikai országok elma­­r­adottsága, gazdaságuk gyar­mati szervezete. E tőkebefek­tetések nagy része a nyersanyag te­melés szolgálatában áll, s csak egyhatoda jut a feldol­gozó iparnak, méghozzá dön­tő részt olyan gépkocsigyá­­rakna­k, amelyek az Egyesült Államokból kapják az alkatré­szeket Az amerikai monopóliumok minden módon gátolják a la­tinamerikai országok nehéz­iparának és gépgyártásának fejlődését. Ez a politika máris súlyos gazdasági válságra vezetett Brazíliában, Chilében, Bolíviá­ban, Kubában és más latin­­amerikai országokban. A latinamerikai népeket egy­re jobban felháborítja az a gyarmatosító politika, amelyet az Egyesült Államok monopó­liumai folytatnak. Az észak­­amerikai imperialisták ezért Latin-Ameri­kában mindenütt nekik engedelmes terrorural­mat teremtenek meg. Az ame­rikai propaganda ugyanekkor el akarja hitetni, hogy az Egyesült Államok „segíti” La­­tin-Ameri­kát, s annak jótevő­je. Most különösen megvan az oka, hogy ezt hangoztassa, mert az amerikai tőke Ázsiá­ban is igyekszik terjeszkedni. Ezért terjesztik az ázsiai or­szágoknak nyújtandó ,gazda­sági segély” holmi „új” tervei­nek meséjét. De még a Wash­ington Post is kénytelen beis­merni, hogy ez csak propagan­da, arra való, hogy „foglyul­, ejtse az ázsiaiak fantáziáját.” A latinamerikai országok példája meggyőzően leplezi le ezt a­ propagandafogást. Meg­mutatja, hogy az Egyesült Ál­lamok monopóliumainak nem az elmaradt országok gazdasá­gi fejlesztése az érdeke, ha­nem olyan viszonyok fenntar­tása ezekben az országokban amely módot nyújt nekik a gyarmati fosztogatás folytatá­sára. Az abonyi földműves­­szövetkezet dolgozóinak versenyfelhívása a föld­művesszövetkezetekhez Az abonyi földművesszövet­kezet dolgozói versenyfelhívást intéztek az ország valamennyi földművesszövetkezetéhez ha­zánk felszabadulása tízéves év­fordulójának megünneplésére. A versenyben célul tűzték ki, hogy elnyerik a „Kiváló föld­művesszövetkezet“ kitüntetést, s a dolgozók közül többen ki­érdemlik az „Élenjáró föld­művesszövetkezeti dolgozó“ és a „Kiváló földművesszövetk­e­­zeti dolgozó” kitüntetést. Vál­lalták, hogy túlteljesítik ne­gyedévi kiskereskedelmi tervü­ket, növelik a helyi árualapot, fokozzák a saját termelésű áru­forgalmat, továbbá 130 száza­lékra teljesítik szövetkezetük negyedévi felvásárlási tervét. Az első negyedévben egy fiók­­boltot s egy italboltot nyitnak, a földművesszövetkezetek ét­termét pedig korszerűsítik. A parasztsággal eddig kiala­kult áruforgalmi kapcsolata el­mélyítésére az abonyi föld­művesszövetkezet bővíti kis­gépparkját és az első negyed­évben öt mor­solót, öt sorve­tőgépet, tíz kézive­tőgépet, tíz lókapát és tíz permetezőgépet biztosít kölcsönzési célokra.­­ Vállalásuk között szerepel az is, hogy jobb munkaszervezés­sel, az első negyedévben a ter­vezett 230 ezer forintos feles­leget 300 ezer forintra növelik. A szövetkezeti mozgalom erő­sítésére az első negyedévben 200 új taggal erősítik szövet­kezetüket és tízezer forint rész­jegy befizetéssel növelik a földművesszövetkezet köreit.

Next