Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-08 / 6. szám
Wilhelm Pieck: Jénetország békés és demokratikus újraegyesítésének döntő előfeltétele a párizsi szerződések megbuktatása“ Berlin (MTI) Wilhelm Pieck köztársasági elnök fogadta a Monet Demokratikus Köztársaság népi kamarájának küldöttségét, amely december utolsó napjaiban részt vett a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság törvényhozó testületeinek prágai küldött-értekezletén. Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke, e küldöttség vezetője részletesen beszámolt az államfőnek a prágai értekezlet munkájáról és határozatairól. Pieck elnök a jelentés meghallgatása után kijelentette: 1,A prágai értekezlet arról tanúskodik, hogy a lengyel és a csehszlovák nép teljes bizalommal van a német nép haladó és békeszerető erői iránt. Ez a bizalom arra kötelezi az egész német népet és mindenekelőtt a német munkásosztályt, hogy teljes erejével harcoljon a párizsi háborús összeesküvés meghiúsításáért. Németország békés és demokratikus újraegyesítésének döntő előfeltétele a párizsi szerződések megbuktatása. Lengyelország, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság együttesen küzdő német militarizmus Nyugat- Németországban megkezdett feltámasztásának megakadályozásáért. Országaink és népeink a párizsi szerződések ratifikálása esetén minden intézkedést megtesznek függetlenségük, békés munkájuk, nagy áldozatok árán elért vívmányaik és területi épségük hatékony biztosítására. Nem kétséges, hogy a prágai értekezlet megerősíti a német nép küzdelmét a párizsi háborús szerződések ratifikálása és végrehajtása ellen." A nyugati hatalmak ellene vannak Németország újraegyesítésének írják a nyugatnémet lapok Berlin (TASZSZ). Az amerikai és angol sajtóban az utóbbi időben olyan cikkek jelennek meg, amelyeknek szerzői igyekeznek bebizonyítani, hogy Németország kettészakítottságának fenntartása szükséges, sőt elkerülhetetlen. Az ilyenfajta kijelentések jogos felháborodást keltenek, ami kifejezésre jut a nyugatnémet lapok hasábjain is. A Frankfurter Allgemeine „Kedvezőtlen szél fúj” című cikkében Lippmann amerikai szemleíró cikkével foglalkozik. Lippmann szerint az Egyesült Államok kormányának semmiféle terve sincs Németország újraegyesítésére. Igaz, — mutat rá a lap, — hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma sietett megcáfolni ezt, de Lippmann szavainak mégis bizonyos alapja van. A Frankfurter Allgemeine más hasonló természetű nyilatkozatokat idézve hangsúlyozza, hogy ezeknek célja a közvélemény előkészítése az állítólagos „elkerülhetetlen rosszra”, azaz Németország kettészakítottságának állandósítására, nyugatnémet felfegyverzés „szükségességének elfogadására”, „a Nyugatnak — mondja a cikk, — inkább érdeke a Szövetségi Köztársaság fegyveres erőinek növelése, mint Németország egysége.” A Hamburgban megjelenő Sonntagsblatt az angol The Times-nek és az amerikai New York Herald Tribune-nak hasonló kijelentéseit érintve ugyancsak rámutat a nyugati hatalmaknak a közvélemény „megdolgozására” irányuló törekvéseire. AFLó az Január 5-én Moszkvában írók kívánságának megfelelően felbontották Romain Roland háborús naplóját Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió állami Lenin-könyvtárában őrzik Romain Rollandnak, a nagy francia írónak kéziratait, amelyeket 1934/35- ben ajándékozott a könyvtárnak. A kéziratok között találjuk az író 1914—19 évi háborús naplójának 29 füzetét. Romain Rolland 1934 november 25-én levelet írt a Lenin-könyvtár igazgatójának, amelyben közli, hogy a könyvtárnak jogában áll a rendelkezésre bocsátott kéziratokat kiadni, vagy történelmi, illetőleg irodalmi művekhez segédanyagként felhasználni. Romain Rolland kéziratainak feldolgozására bizottság alakult, amelynek munkájában részt vesz Zujeva, az OSzSzSzK kulturális ügyeinek minisztere, továbbá a Lenin-könyvtár igazgatója, a külügyminisztérium, a VOKSz, a TASzSz munkatársai és mások. A Romain Rolland kéziratait tartalmazó levélcsomót az író kívánságának megfelelően 1955 január 5-én felbontották. A 29 füzetből álló napló összesen 2650 gépelt oldalt tartalmaz. A napló 1914 július 31-től 1919 július 18-ig terjed. Az író előszavával ellátott háborús naplót orosz nyelvre fordítják, majd kiadják. Michelet szenátor: „A köztársasági tanács még nem mondta ki az utolsó szót“ Párizs (MTI): A La Tribune des Nations című hetilap közli Michelet, gaulledsita szenátornak, volt miniszternek nyilatkozatát, aki a többi között kijelentette: ami a külpolitikai téren felmerülő problémákat illeti, kijelenthetem, hogy a párizsi egyezményekkel kapcsolatban a játszma még nem ért véget A köztársasági tanács még nem mondta ki az utolsó szót. Az Egyesült Államok új katonai tömböt kovácsol Ázsiában Sanghaj (TASZSZ), Tokiói jelentés szerint George Joh, a Kuomintang külügyminisztere és Robertson, az Egyesült Államok távolfeleti ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkára a napokban Washingtonban az úgynevezett északkeletázsiai Katonai Szövetség (NATO) megalakításáról tárgyalt A Német Szociáldemokrata Párt tömegtüntetéseket szervez Berlin (MTI): Fritz Heine, a Német Szociáldemokrata Párt sajtófőnöke közölte, hogy a párt január második felében Nyugat-Németország valamennyi nagyobb városában és ipari központjában a párizsi szerződések ratifikálása elleni tömegtüntetések rendezését tervezi. A tömegtüntetésekkel kapcsolatos nagygyűléseken a Szociáldemokrata Párt vezetői mondanak beszédeket. Több nagygyűlésen Ollenhauer, a párt elnöke is felszólal. Heine hozzáfűzte, hogy a bonni parlament többségének a párizsi szerződések kérdésében eddig elfoglalt álláspontja nem felel meg a német nép akaratának. A Német Kommunista Párt január 10 és 20 között ugyancsak az újrafelfagyvérzés elleni tömegtüntetéseket tervez Nyugat-Németország minden vidékén. Hatojama pártolja japán kereskedelmi missziók küldését Kínába és a Szovjetunióba Peking (Új Kína): Hatojama, miniszterelnök szerdán Tokióban újságírók előtt kijelentette, hogy a japán kormány kereskedelmi missziókat készül küldeni Kínába és a Szovjetunióba. Hozzátette, hogy Japán hajlandó hasonló missziókat fogadni a két országból, hogy minden akadályt elhárítson a normális kereskedelem útjából. Tokiói jelentések szerint Hatojama közölte, hogy fel akarja oldani a kereskedelmi korlátozásokat és szabad utazást engedélyez az említett két országba, a Hír szerint kijelentette, hogy „számít ezeknek az országoknak a vásárlóerejére“ és ugyanakkor arra, hogy a normális viszony helyreállítása Kínával és a Szovjetunióval „hozzájárulna a világbéke megóvásához.‘‘ 1955 JANUAR 8 Széljegyzetek a nemzetközi eseményekhez Amerikai igazságszolgáltatás A Le Monde című párizsi lap egyik tudósítója különös esetről számolt be. ... 1954 tavaszán Bradden, amerikai állampolgár Louisvilleban (Kentucky állam) házat vásárolt, s azután átengedte barátainak, a Wade családnak. Wade-ék beköltözése leírhatatlan izgalmat keltett az egész városrészben. Miért? — Mert Wade-ék négerek és így szomszédságukat a környéken nem tartotta kívánatosnak. Néhány nap múlva a kuKlux-klanisták keresztet égettek el Wade-ék háza előtt, belőttek a házba, ablakait kövekkel betörték. Június 27-én dinamittal felrobbantották Wade-ék lakását. Jefferson kerületi bíró megindítota a nyomozást. Bradden és Wade kijelentették, hogy az incidens a fajvédők műve volt. A bíró erre azt a kérdést tette fel nekik, nem tagjai-e a kommunista pártnak? A károsultak megtagadták a választ erre a kérdésre, amelynek semmi köze sem volt az ügyhöz. Erre a „bíróval szemben elkövetett tiszteletlenség” miatt azonnal letartóztatták őket. A bíró hosszas töprengés után szenzációs ítéletet hozott: vádat emelt Bradden, Wade és barátaik ellen, hogy... „a kormányzati forma megváltoztatása” céljából kísérletet tettek a társadalmi rend megbontására. November 4-én egy másik bíró még tovább ment. Azt állította, hogy Bradden, Wade és barátaik maguk robbantották fel a házat, azért hogy szítsák az ellenségeskedést a fehér és a fekete faj között és ezáltal támogassák a kommunisták tevékenységét, amelynek célja az Egyesült Államok kormányának megdöntése. Ezek után a váratlanul bűnösöknek minősített károsultakat 21 évi börtönbüntetésre átváltoztatható 10 ezer dollár pénzbírságra ítélte ... Ebben a történetben, mint a francia újságíró is megjegyzi, „nincs semmi rendkívüli.” Éppen ez a tragikus az Egyesült Államok mindennapi életében, hogy már megszokottakká váltak a faji üldözés, a kiáltó önkény, a képmutatóan leplezett törvénytiprás esetei. Tovább folytatódik a francia postások és vámtisztviselők késleltető sztrájkja Párizs (MTI): A francia posta dolgozóinak késleltető sztrájkmozgalma egyre szélesebb méreteiket ölt, a fővárosban és a nagy vidéki városokban egyaránt. A dijoni pályaudvaron lévő postahivatalban például a sztrájk következtében több, mint hatszázezer levél torlódott össze s a dijoni postások megtagadták, hogy túlórával biztosítsák a levelek továbbítását. A postások Alencoreban és Rouenben is megtagadták, hogy nyolc óránál többet dolgozzanak. Bordeauxhaz a postai küldemények felhalmozódása olyan nagyméretű, hogy kénytelenek voltak kisegítő személyzetet felfogadni. Páris X. kerületében hetvenezer levelezőlap vár kikézbesítésre. A tizennyolcezer vámtisztviselő is tovább folytatja késleltető sztrájkját, béremelési követelései érdekében. A kormány erre elrendelte, hogy a határállomásokon szüntessék be a vámellenőrzést. Azonban — mint egy szakszervezeti közlemény rámutat, — ennek az lett a következménye, hogy nagyszabású vámcsalások történnek, amelyek már eddig többmilliárd frankkal károsították meg az államot, vagyis jóval nagyobb összeggel, mint amennyi elegendő lett volna a vámszolgálati dolgozók követeléseinek kielégítésére. A függő országok gyarmati kifosztásának politikája A pánamerikai gazdasági értekezlet eredményei Irta: V. BOROVSZKIJ Nemrég fejeződött be Riot amerikai pénzügyi szervezetet létrehozni, amely előmozdítade Janeiroban a pánamerikai gazdasági értekezlet, összehívását még a tavaszi caracasi pánamerikai értekezleten határozták el, az Egyesült Államok küldöttségének javaslatára. A caracasi értekezletén az amerikai küldöttség igyekezett kitérni a latin-amerikai országiakat nyugtalanító gazdasági kérdések komoly megvitatása elől. „A modejanedroi gazdasági konferencia, — írta novemberben a Daily Mirror című amerikai lap,— a csalétek szerepét volt hivatott betölteni a caracasi konferencián, ahol Dulles erőltette, hogy a latinamerikai barátai a guatemalai kérdésben támogassák az Egyesült Államokat. Dulles ■ kijelentette, hogy Caracasban ugyan semmi különösebbet nem csináltak, de majd Rio de Janeiroban sok mindent fognak elérni. Főleg nagy északamerikai kölcsönöket és gazdasági segélyt ígért.” Megjegyzendő, hogy Latin- Amerikában kevesen vették komolyan ezeket az ígéreteket. A latinamerikai országok fővárosaiban a modejaneiroi értekezletet már jóval összehívása előtt „a füstbe ment remények konferenciájának” nevezték el. Az értekezlet, amelyen húsz latinamerikai ország és az Egyesült Államok pénzügyminiszterei vettek részt, teljesen igazolta ezeket a borúlátó jóslatokat. A latinamerikai országok képviselői a modejaneiroi értekezleten lényegében két dolgot iffcartafr: elfeörni egy párnász országok gazdasági fejlődését, továbbá exportáruik árait stabilizáló egyezményt kötni. Az Egyesült Államok azonban ezt elutasította. Ehelyett kierőszakolt egy olyan határozatot, amelynek értelmében ezekben az országokban leszállítják a külföldi monopóliumok tőkebefektetéseiből származó jövedelmek adóterheit. Ugyancsak az Egyesült Államok nyomására arra is hoztak határozatot, hogy Latin-Amerikát tovább militarizálják, többek között háború esetén mozgósítják a latinamerikai országok flottáit. A modejaneiroi értekezleten ilyenformán az Egyesült Államok monopóliumai újabb lépést tettek a latinamerikai országok gyarmati , leigázása felé. A caracasi értekezleten Kolumbia küldötte kijelentette: „Latin-Amerika centeket kap dollárokért, amikor az Egyesült Államoknak eladja nyersanyagát, s az árából iparcikkeket vásárol az Egyesült Államoktól ..Az Imprensa Popular című lap adatai szerint a brazíliai kávé eladásából származó összeg háromnegyede az Egyesült Államok monopóliumainak kezében marad. Simonsen brazíliai gyáros megállapította, hogy Brazília csupán a második világháború óta több, mint 2,5 milliárd dollárt veszített kávéja eladásán. Az Egyesült Államokkal kereskedő latinamerikai országok egyre nagyobb összeggel adósai az Egyesült Államoknak. Ez az adósság súlyos teherként nehezedik gazdaságukra. Brazília például kénytelen volt 300 millió dollár kölcsönt felvenni az Egyesült Államoktól, hogy az amerikai exportőrök követeléseit részben kielégíthesse. Június 30-án azonban így is 1 miliárd 960 millió dollár hiánnyal zárta fizetési mérlegét. Brazília kölcsönt kölcsön után vesz fel, nyakig merül az adósságokba és egyre jobban függ az Egyesült Államoktól. Ugyanekkor gazdasági helyzete egyre romlik. 1943- tól 1952 végéig belső államadóssága csaknem megtizenkétszereződött. Az Egyesült Államok tőkéje monopólhelyzetre törekszik a latinamerikai piacon. A latinamerikai országok kereskedelmi forgalmuk több, mint felét az Egyesült Államokkal bonyolítják le. Egymás közötti kereskedelmi forgalmuk exportjuknak mindössze 6 százalékát teszi ki. Minthogy külkereskedelmük ennyire függ az Egyesült Államoktól, az amerikai nyersanyagvásárlások és a nyersanyagárak csökkenése komolyan veszélyezteti gazdaságukat. Az Egyesült Államoknak érthetően nem az áraik stabilizálása az érdeke, hanem a nyersanyagáraik további csökkenése, meg latinamerikai konkurrensei további kiszorítása a világpiacokról. Az északamerikai monopóliumoknak továbbá az az érdekük, hogy gátolják a latinamerikai országok iparosodását. Nem akarják ugyanis elveszíteni Latin-Amerikát mint olyan piacot, ahol elhelyezheti iparcikkeiket. Nem akarja elveszíteni Latin-Amerikát, tőkeelhelyezés szempontjából sem, hiszen az észak-amerikai tőke itt sokszor 500 százalékos, sőt még nagyobb profitot is hoz. A Newyorkban nemrég összeült külkereskedelmi kongresszus nem ok nélkül ellenezte az Egyesült Államok részvételét az elmaradt latinamerikai területek fejlesztésére létrehozott nemzetközi alapban. Egyik határozatában megállapította, hogy a külföldi országoknak nyújtott ,„segélynek” csak akkor van létjogosultsága, ha „a kiadásokat meghaladó politikai vagy stratégiai előnyöket hoz.” A Lattin-America Today című amerikai havi folyóirat adatai szerint az Egyesült Államok 8 és fél év alatt — 1945 június 1 és 1953 december 31-e között — több, minit 8 milliárd dollár hasznot szivattyúzott ki a latinamerikai országokból. Eközben összesen 189 millió dollár „segélyt” nyújtott ezeknek az országoknak. A tőke ilyen óriási méretű elfolyása ezekben az országokban rendkívül csökkenti az iparosítás lehetőségeit. Az amerikai tőkebefektetések célja viszont az, hogy fennmaradjon a latinamerikai országok elmaradottsága, gazdaságuk gyarmati szervezete. E tőkebefektetések nagy része a nyersanyag temelés szolgálatában áll, s csak egyhatoda jut a feldolgozó iparnak, méghozzá döntő részt olyan gépkocsigyáraknak, amelyek az Egyesült Államokból kapják az alkatrészeket Az amerikai monopóliumok minden módon gátolják a latinamerikai országok nehéziparának és gépgyártásának fejlődését. Ez a politika máris súlyos gazdasági válságra vezetett Brazíliában, Chilében, Bolíviában, Kubában és más latinamerikai országokban. A latinamerikai népeket egyre jobban felháborítja az a gyarmatosító politika, amelyet az Egyesült Államok monopóliumai folytatnak. Az északamerikai imperialisták ezért Latin-Amerikában mindenütt nekik engedelmes terroruralmat teremtenek meg. Az amerikai propaganda ugyanekkor el akarja hitetni, hogy az Egyesült Államok „segíti” Latin-Amerikát, s annak jótevője. Most különösen megvan az oka, hogy ezt hangoztassa, mert az amerikai tőke Ázsiában is igyekszik terjeszkedni. Ezért terjesztik az ázsiai országoknak nyújtandó ,gazdasági segély” holmi „új” terveinek meséjét. De még a Washington Post is kénytelen beismerni, hogy ez csak propaganda, arra való, hogy „foglyul, ejtse az ázsiaiak fantáziáját.” A latinamerikai országok példája meggyőzően leplezi le ezt a propagandafogást. Megmutatja, hogy az Egyesült Államok monopóliumainak nem az elmaradt országok gazdasági fejlesztése az érdeke, hanem olyan viszonyok fenntartása ezekben az országokban amely módot nyújt nekik a gyarmati fosztogatás folytatására. Az abonyi földművesszövetkezet dolgozóinak versenyfelhívása a földművesszövetkezetekhez Az abonyi földművesszövetkezet dolgozói versenyfelhívást intéztek az ország valamennyi földművesszövetkezetéhez hazánk felszabadulása tízéves évfordulójának megünneplésére. A versenyben célul tűzték ki, hogy elnyerik a „Kiváló földművesszövetkezet“ kitüntetést, s a dolgozók közül többen kiérdemlik az „Élenjáró földművesszövetkezeti dolgozó“ és a „Kiváló földművesszövetkezeti dolgozó” kitüntetést. Vállalták, hogy túlteljesítik negyedévi kiskereskedelmi tervüket, növelik a helyi árualapot, fokozzák a saját termelésű áruforgalmat, továbbá 130 százalékra teljesítik szövetkezetük negyedévi felvásárlási tervét. Az első negyedévben egy fiókboltot s egy italboltot nyitnak, a földművesszövetkezetek éttermét pedig korszerűsítik. A parasztsággal eddig kialakult áruforgalmi kapcsolata elmélyítésére az abonyi földművesszövetkezet bővíti kisgépparkját és az első negyedévben öt morsolót, öt sorvetőgépet, tíz kézivetőgépet, tíz lókapát és tíz permetezőgépet biztosít kölcsönzési célokra. Vállalásuk között szerepel az is, hogy jobb munkaszervezéssel, az első negyedévben a tervezett 230 ezer forintos felesleget 300 ezer forintra növelik. A szövetkezeti mozgalom erősítésére az első negyedévben 200 új taggal erősítik szövetkezetüket és tízezer forint részjegy befizetéssel növelik a földművesszövetkezet köreit.