Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-19 / 15. szám

•* NAPLÓ f­alusi színjátszásun­król sz­épművelési spará­tusunk az új esztendő elején já­rásonként alapos megbeszélé­seket tartott. Ezeken az érte­kezleteken nemcsak az elmúlt év munkáját mérlegelték, ha­nem az új kormányprogramig és az azóta eltelt időszakasz kulturális munkáját elemezték a fejlődés szempontjából. Sok tapasztalat, sok ötlet, javaslat nyomán körvonalazták azután a népművelés vezetői, dolgozói az idei év tennivalóit. Alapos elemzés alá került a falusi színjátszás, a műkedve­lő színjátszás kérdése is. Sok hibát, fogyatékosságot tártak fel az értekezletek, egyben sok jó eredményes kezdeményezést népszerűsítettek. Nézzük meg, hogy ténylege­sen hogyan is áll megyénkben az egyik általános művelődés­­politikai kérdés, a falusi szín­játszás. A párt- és kormány­­határozat óta az új szakasz célkitűzéseinek megfelelően a falusi színjátszók öntevékeny munkájában egészséges eleven­ség, pezsgés, fejlődés tapasz­talható, amely jóval szélesebb alapról táplálkozik, mint a kormányprogram előtti, szinte kierőszakolt mozgalom Új tartalommal telt meg a mű­kedvelő szó, illetve tisztázódott a tévhit, a műkedvelés fogal­máról. nem kell öncélúságra, fércművek előadására gondol­nunk, amikor ezt a szót hall­juk: „műkedvelés”. Egysze­rűen a művészetet, jelen eset­ben a színház, a színjátszás művészetét kedvelők önkéntes kollektívája, olyan emberek csoportja, akik szeretik a szé­pet, maguk is foglalkozni akarnak a művészettel és ezt önképzésnek tartják, áldozatot is hoznak érte minden eset­ben. Ezt a kérdést azért szük­séges tisztázni, mivel falvaink­­ban igen sok régi műkedvelőt találhatunk, akiket megfelelő módon be lehet vonni a kul­­túrotthonok színjátszó együtte­seibe és nem kétséges, hogy a régi műkedvelők, az idősebb falusi pedagógusok bevonása hasznára válik az öntevékeny kultúrmunkának. Élő példák bizonyítják, hogy a régi mű­kedvelők aktív tevékenysége fellendítette a színjátszást pél­dául Bonyhádon, Szakoson, Bogyiszlón, Bölcskén, vagy Né­­metkéren. Okos agitációval meg kell győzni régi műked­velőinket, hogy nem csak a „Gyűrűs zsidó”, vagy a „Be­tyár kendő”-jében tudtak jól­ alakítani, hanem haladó mai darabokban is lehet, sőt csak ezekben lehet igazán mélyet, emberit nyújtani. A­z utóbbi időben lépten­­** nyomon 3 felvonásos da­rabokkal találkozunk, még ki­­seb színjátszó együtteseknél is. Hiba-e ez? Válaszolhatunk is mindjárt: nem hiba. Kétségte­len tény, hogy falun, de váro­son is erősen megnövekedett a 3 felvonásosok utáni igény. Me­gyénkben talán sokkal inkább, mint másutt, ugyanis az em­berek színház utáni vágyako­zásukat próbálják kielégíteni öntevékeny kul­túrmunkával. Merev elzárkózottság a 3 fel­vonásos daraboktól káros len­ne a mozgalom számára. Ter­mészetesen ugyanolyan káros lenne most egy másik végletbe esni az 1 felvonásosok elől el­zárkózni. Mindkét műfajból vannak már érdekes és értékes mai alkotások is, meg kell azonban mondanunk, hogy íróinknak igen sok tennivaló­juk van még, hogy megfelelően kielégítsék az igényeket és el­találják a falusi emberek „szájaizét”. Dolgozóink szeretik a klas­­­szikus darabokat is. Vannak is szép számmal népszínmű­vek, klasszikusok, még vígjá­tékot is, bár ez kevesebb, a népművelés falusi vezetőinek az a feladatuk, hogy a rendel­kezésre álló erőkhöz, feltéte­lekhez mindig a legjobbat, a legmegfelelőbbet válasszák. Nem teljes öntevékeny mozgal­munk, ha nem támaszkodunk a hagyományos kulturális for­mák felkutatására és nem al­kalmazzuk azokat is. A színjátszás minőségi fá­zisát kell kialakítani. Minden járásunkban van egy­két annyira fejlett csoport, hogy azokat rövid időn belül kevés szakmai segítséggel min­taképpé alakíthatjuk a többi együttesek elé. Ezeknek a cso­portoknak jut az iránytű sze­repe. Ki kell alakítani és hagyo­mányossá tenni a csereműso­rokat a falu és a város között, de törekedjünk a falu egymás­közti csereprogramjának biz­tosítására is. A nem éppen be­vált kultúrversenyek helyett egy öntevékenyebb, behatóbb kölcsönös hatású mozgalmat kell kialakítanunk,­eltétlenül biztosítani kell a szakmai továbbkép­zést, elsősorban a falusi szín­játszócsoportok vezetői számá­ra. Fel kell használniuk a rend­szeres önképzés minden formá­ját. A színjátszók könyvtárá­ból megszerezhetik a megfe­lelő szakkönyveket. A Népművészeti Intézet ren­dezésében a nyár folyamán színjátszórendezői tanfolyam indul. A megyei népművelési osztály is tervbe vette járáson- s kint négy-ötnapos színjátszói­­ szaktanfolyam beindítását. V. Oievikm . AZ EMBERI LÉLEK MÉRNÖKEI XLV. Az első titkár végigsétált szobáján és megállt a nagy ablak előtt. Innen, a harma­dik emeletről elébe tárultak a külvárosi, új üzemi építkezé­sek, a látóhatár széléig el­nyúló, erdőkkel szegélyezett, hóval borított mezők. Marti­­nov is az ablakhoz lépett. — A „szónok“ szó általá­ban nem rossz — mondta az első titkár. — A szónoki mű­vészetre nagy szükség van! Kár, hogy az utóbbi időben e­z a művészet kissé elsekélyese­­dett. Minden beszédet papír­ról olvasunk fel... Emlékszel a harmincas évekre? Igaz, te még gyerek voltál. — Harminckettőben léptem be a Komszomolba. Akkor is a szabályzat megsértésével, még túl fiatal voltam ... — Még nem dolgoztál az első kolhozok szervezésének idején. Azt az időt nem lehet elfelejteni! Ha mi akkoriban a parasztoknak csak úgy az orruk alá dünnyögtük volna a mondanivalónkat és nem emel­tük volna ki arcunkat a papí­rokból, vajon meggyőzhettük volna-e őket arról, hogy be­lépjenek a kolhozba? A falusi pártemberek kemény próbája volt az az idő. Ha a párttit­kár nem tudott a falusi em­berek nyelvén beszélni, ha nem tudott beszélni az embe­rekkel, ha nem tudta szóval, tettel és személyes példával magával ragadni őket, akkor egy hónapig sem maradhatott a posztján, menthetetlenül megbukott!... A fecsegést irtsd ki, Martinov elvtárs, de becsüld az igazi szónokokat! „Szónok­’, ez nem gúnynév. Minden régi forradalmár szó­nok volt. Meg kell tanítani a kommunistákat erre a művé­szetre! Az igazi szónokokat úgy kell megbecsülni, mint mindenkit, aki hagy művész a maga mesterségében!... — Ami pedig ezt a Golubkovot illeti, ő nem megy többet hoz­zátok. Bepanaszolt ő már más kerületi vezetőket is, de ezek a panaszok végül az ő fejére szálltak vissza. Golubkov nem lesz pártmunkás. Más instruk­tort osztunk be hozzátok ... Ha nálunk mindent elvégez­tél, akkor máris indulhatsz haza. Az első titkár kezet szorí­tott Martinoval. .— A napokban meglátogat­lak benneteket a kerületben — mondta búcsúzóul. Elme­gyünk együtt a „Rossz gyűlé­sekre“, amelyeket én eddig nem láthattam és együtt gon­dolkozunk azon, hogyan vál­toztathatjuk őket jóvá ... Iga­zad van, kevesebbet agitáljuk egymást és foglalkozzunk töb­bet a kolhozparasztokkal. De ne felejtsd el, élmunkástalál­­kozókat, taggyűléseket is lehet úgy szervezni, hogy semmi hasznuk­­ ne legyen. Igaz? Lé­lek nélkül felolvasni a beszá­molót, előre elkészíteni min­denkinek a felszólalást... ez valóban hivatalnoki munka­­módszer, formalizmus!... Te azonban túl heves vagy Mar­tinov elvtárs! De csak győzd szusszal! Martinov szinte megreme­gett, amikor ezt a figyelmez­tetést hallotta. De uralkodott magán és csak annyit mon­dott, hogy már harmadszor figyelmeztetik erre. — Hát ez a figyelmeztetés nagyon is illik rá. De én nem azt mondom, hogy belepusz­tulsz a nehézségekbe, csak azt, hogy vigyázz, ne­hogy kiful­ladj, nehogy belefáradj a harcba . . . Sok az akadály, me­redek a hegy, amelyet meg kell másznunk . . . Mert ez a hegy itt van előttünk, ne te­gyünk úgy, mintha nem lát­­nánik. A formalizmus és édes­testvére, a bürokratizmus, va­lamint összes vállfalai: ezek a merede­’ hegyek. Talán azt hiszed, hogy nekem itt kön­­­nyebb, mert nagyobb hatalom és több erő van a kezemben? T­oig-7; n hr& 'll.Pfrri orváént'* toN^ az erőm, de a nehézségek is nagyobbak. Itt minden na­gyobb méretekben történik, mint nálatok. Nekünk is meg­vannak a Korobkinjaink. Még­hozzá milyenek! Több korob­­kinizmus van a kisujjunkban, mint a tieitek fejében. Tanul­ni járhatnának hozzájuk! A szalmás­ séprés nagymesterei! Klasszikusok! Ha például egy titkársági ülésen állást kell fog­lalniok valamely személyes kérdésben, feláll az egyik és elkezd dörögni, hogy csak úgy cikáznak a villámok! Micsoda hanghordozás, micsoda taglej­tések és hogy villognak a sze­mei! Ha messziről látod, aeho­vá nem ér el a hangja, azt hihetnéd, hogy valakinek a hálák­ ítéletét dübörgi éppe n. Pedig mindössze csak azt ja­vasolta, hogy „figyelmezes­­sünk” valakit. Hangjáról ítél­ve Savonarola, de szavainak értelme szerint: liberális, a képmutatók pártfogója. Más­kor azt vitatjuk meg, egy­etér­­tünk-e a minisztériummal en­nek és ennek az építkezésnek határidejében, vagy tartalé­kaink felhasználásával rö­vidít­­sük-e meg a határidőt.’ Ekk­r olyan beszédet vétet jegyző­­könyvbe a gyorsíróval, amelyet azután, szükség esetén, kétfé­leképpen lehet értelme­..­.­. Ha nem tartjuk be a rövidebb­­ ha­­táridőt és ezért fejmosást ka­punk, ezt fogja mondani „Ide­jében figyelmeztettelek benne­teket, vigyázzunk, nehogy fe­lelőtlenséggel vádoljanak ben­nünket. Nézzétek meg a beszé­demet a jegyzőkönyv­hez! ’ Ha pedig megdicsérnek bennünket a határidő előtt befejezett mun­káért, ő learatja a dicséretet, mert hiszen „ő alapjában a ha­táridő rövidítése mellett fog­lalt állást.” Sőt a nevét is megpróbálja becsempészni a kitüntetendők­­ jegyzékébe. É­s mondom neked, művészek ezek!... És bizony, Martinov elvtárs, nem könnyű elsplez­­ni őket. Régi párttagok, ká­derlapjuk kifogástalan, diplo­májuk van, megjelenésük ko­moly, nevük évek óta közis­mert. És milyen összeköttet«» • seik vannak! Mert sajnos so- ViP.r ro=>.r>‘g;r)=\az !c a voW­íció­hoz folyamodnak. Egyik­nek­­másiknak Moszkvában, vala­milyen fontos helyén működik a barátja, a komája. Ha meg­bántjuk az illetőt, máris táv­iratot kapunk, telefonon „kér­nek magy­arázatot”, hogy „mi­lyen alapon történt? — ez és ez?”.. . Ha bebizonyítjuk, hogy egy aljas, elvtelen — már bocsánat a kifejezésért — szemétemberről van szó és így végre megszabadulunk tőle. l'­ív*- b'/ nincs idő mi­kv" mit látunk? Egy másik területen bukkan fel ez a senkiházi, változatlan beosztásban!... A területi bizottság első tit­kára kikísérte Martinovot: — A szócséplés még nem minden, Martinov elvtárs. Ez csak egyik válfaja a párt­munka kispolgári értelmezésé­nek. A területen előkészítjük, mondjuk, a pártkonferenciát. Az igazi kommunisták számá­ra ez a felkészülés a terület pártéletének nagy eseménye. De mennyien értelmezik ezt az eseményt a maguk kispolgári módján? Számukra csak az a kérdés, lesz-e nagy változás, azaz megmarad-e helyén az első titkár? _ Milyen változást terveznek az egyes osztályok­ban? Ilyenkor lézengenek a szobákban, sugdolóznak, szag­lásznak. „Helyén marad-e a mi osztályvezetőnk? Azt mond­ják, felajánlottak neki egy gazdasági állást. Igaz.’ Esze­rint más jön ... Csak nehogy engem is elküldjenek valahova az isten háta mögé! Milyen hülye voltam, hogy nem fo­gadtam el a mosoda- és für­dő-kombinát igazgatói állást! i Hiszen a fürdő mégis csa­k a városban van. Jól nézek ki, ha elküldenek valahová a grjaznovi kerületbe he­yettes titkárnak! Helyettesnek még hagyján! De hátha be tagnak egy osztályba! Akkor m­i lesz?” Az alig érdekli őket, hogy m­­ilyen hatással lesz a pártkon­ferencia a terület pártéle­tére, mutatkozik-e majd fejlődés, javul-e a helyzet a lemaradt kolhozokban? Csak egy dolog tartja lázban őket: hogyan be­folyásolják majd ezek a kis és nagy változások az ő múló létüket? Kipottyannak-e ma­iék fészkükből? Nem csökken­tik-e rangjukat és fizetés­ü­­ket? Nem kommunisták e­ tk, bi­rátám, hanem hivatalnokok! De ne hidd, Martinov elvtárs hogy siránkozni akarok. Csak azt mondom, hogy a kkispolgá­r életfelfogás sokféle formá­ban nyilatkozik meg és nehéz illene harcolni. Nehéz, de nem lehetetlen. Ha pedig lehet, ak­kor vegyük fel a harcot!... (Folytatjuk) FALUSI HÉTKÖZNAPOK SZERDA, JANUÁR 19 Névnap: Sára. Várható időjárás szerdán estig: ma borult idő, holnap kevesebb felhő, sokfelé még havazás, havas eső, a déli me­gyékben eső. Mérsékelt dél­keleti-déli, később erősebb északnyugati-északi szél, a Dunántúlon hófúvások. A nap­pali hőmérséklet a maihoz ké­pest csökken. Várható legala­csonyabb hőmérséklet ma éj­jel mínusz 2—plusz 1, nappali hőmérséklet szerdán nulla— mínusz 3 fok között. A­ fűtés alapjául szolgáló várható kö­zéphőmérséklet mínusz 1— mínusz 4 fok között. Távolabbi kilátások: hideg idő. , 1955 JANUAR 1» SPORT Az 1954. évi megyei eredményei, Mai cikkünkben a két gyengén szerepelt szekszárdi csapat, az Épí­tők és a Dózsa e­lmúlt évi szerep­lésével foglalkozunk. A bajnokság második csoportjának első két he­lyét foglalják el. Közülük az Építők a 8. a Dózsa a 9. helyen végzett. Lássuk tehát először az Építők tel­­jesítm­ényét. Addig, amíg a Dunaföldvári Hon­véd az őszi idényben szerepelt job­ban, addig az Építők a tavaszi idény­ben mutatott lényegesen jobb fór­­m­­át. A tavaszi idény változatosan indult a csapat számára. Vereségre győzelem, győzelemre vereség kö­vetkezett és a 7. forduló után 3 győ­zelemmel, 3 vereséggel és 1 döntet­lennel a 7. helyen találjuk. Ezután csak Si­montornyától szenvedett ve­­reséget az együttes, többi mérkő­zését megnyerte és a tavaszi forduló végén az előkelő 4. helyen végzett. A nyári szünet előtt ugyan hagy­mán­yokon súlyos vereséget szenve­dett a csapat, de mégis a 4. helyen tért nyári nyugovóra. Jól indult az idény az Építők számára augusztus­ban is. Hiszen 6:0-ra győzte le a Bátaszéki Lokomotivot, azután azon­ban egymás után 9 vereség követke­zett, amelyet csak egyetlen egyszer szakított meg a Dombóvári Lok­tomo­­tiv ellen elért 4:1 -es győzelem. Az 1954. évi bajnokságot azonban a Postás legyőzésével győzelemmel zárta a csapat. ősszel nem vo­lt egység az együt­­tesbe­n, lelki okok­ sértődéséig is közrejátszottak a nagyarányú vis­­­szaesésben, noüieg aztán a csatár­sor gólképtele­nsége is jobban kiüt­között, mint tavasszal, amikor a csatársornak sikerült mindig 1—2 góllal többet rúgnia, mint az ellen­félnek. A csapat mindössze csak 20 játé­kost szerepeltetett a bajnoki idény folyamán, így tehát a visszaesésnek nem az volt az oka, hogy túl sok já­tékos jutott szóhoz. Ha azonban azt is megnézzük, hogy ebből a 20 já­tékosból mindössze 1 jutott szóhoz valamennyi mérkőzésen (Vigh János) és ezen kívül csa­k Greil­ich, Kiss 11, Fehér, Pruzsina, Gyetvoy, Marosi, Krausz és Elekes játszott legalább mérkőzésen, és olyan játékosok, mint Nagy, Werner és Zsoldos csak 20-nál kevesebb találkozón jutottak szóhoz, látnunk kell, hogy a csapat igen sokféle felállítással kísérlete­zett. De meg kell látnunk azt is, hogy a kisebb­*fie'"'<neknek a Trivbvo'n megvolt az eredménye,­­ hogy Tóth, és t­encze személyében olyan fiatal játékosok­­ kerültek felszínre, akikre a sportkör a következő évi bajnokságban már komolyan épít­het. A sportkör egyike volt a legsport­­szerűbb együtteseinkne­k. Nem igen történhetett meg az egész­ idény fo­lyamán, hogy egy Építők játékos súlyosabb sportszerűtlenséget köve­telt volna el. Ugyan 3 játékosa is a kiállítás sorsára került, de egyik sem kapott eltiltást. A hírek szerint a tavalyi együttes erősen megcs­onkul tavaszra. Úgy hírlik, hogy Prizsina, Krausz és El­­­ermann jövőre hazamenne­k Tolnára, eltávozik Nagy, Marosi és Vigh is a Dózsába. Ennek ellenére a csapat labd­arúgóí bajnokság ü­r­án­y­osságai már meg is kezdte előkészületeit és úgy hírlik, hogy olyan együttest si­került majd a következő bajnokságra összehozni, amely méltó képviselője lesz a város labdarugósportjának. A Dózsa mélyen tudása alatt sze­repelt az elmúlt esztendőben. Ennek o­ka több tényezőben rejlik. Egy­részt a vezetőség nem állott feladata magaslatán és ennek megfelelően a nevelő­munka teljesen szünetelt. Így aztán érthető, hogy a tavalyi baj­nokságban még a 2. helyen végzett együttes nem minden zokszó nélkül szenvedte el a vereségeket és en­nek következtében nem kevesebb, mint 11 esetben kellett Dózsa játé­kossal szemben a kiállítás eszközé­hez nyúlniok játékvezetőinknek. Kö­zülük Póta, aki eddig mindig sport­szerű magatartást tanúsított, olyan súlyos sportszerfitlenségre veteme­dett, hogy a fegyelmi bizottság örökre eltiltotta a játéktól. Schlarb Frigyes 3, Berkes Ferenc és Tere­­bessy Géza két alkalommal volt a fegyelmi bizottság előtt. A 11 feiállí­­tott Dózsa játékos 33 heti eltiltást kapott és így bizonyos vonatkozás­ban érthető, hogy a sportkörnek nem kevesebb, mint 28 játékosát kellett­­ szerepeltetnie az elmúlt idény fo­lyamán. Ezek közül mindössze hár­man voltak, akik legalább 20 mérkő­zésen játszottak Éspedig Dósai 25, Géczi 21, Pólón pedig 20 alkalom­mttal jutott szóhoz. Ennek a kényszerű helyzetnek volt megítélésünk szerint köszönhető az, hogy sok fiatal ju­tott szóhoz az együttesben, akik kö­zül Majnay teljesen bejátszotta ma­gát az I-be. De Tanez, Pólón, Ju­lin­g is kitünően megállta helyét, kü­lönösen a romboló játéktípusú­ Pó­lón. A csapat meglehetősen rosszul rajtolt. A tavaszi idényben 5 alka­lommal maradt alul. A Nagymá­­nyoikkal szemben elszenvedett 4:0-as vereség, valamint Bonyháddal és Simontornyával szemben elért dön­tetlen még némiképpen érthető volt. Fájdalmasabb volt azonban a Tol­nától, Dunaföldvártól és hazai pá­lyán a Bátaszéki Lokomotivtól és a Dombóvári Lokomo­tivtól elszenve­­­dett vereség, ősszel még rosszabbul kerepelt a csapat. 7 vereség és egy döntetlen jutott osztályrészül. ^Sú­lyos vereségeik és félsikerek válto­gatták egymást. 6:1-re kapott ki a Petőfitől és Tolnától, 5:6 ra Bony­­hádtól, Bátaszéktől 5:1-re kapott ki. Csak Paks ellen mutatta meg igazi tudását. 8:1-re lépte le a Kinizsi együttesét. Évközben becsületes erőfeszítése­ket tett a sportkör a tisztulás felé. Gazsó, Pongor, majd később Tere­­bessy eltávozott Szek­szá­rdró­l. Saj­nos elvesztette a csapat egyik erős­ségét is az ifjúsági Királyt, aki egyetemre iratkozott be. A bajnokság befejezése után ko­moly edzőmérkőzésekkel igyekezett a sportkör kialakítani következő évi csapatát. A Pécsi Vörös Lobogó volt NB II-es csapata, a Budapesti Elek­tromos ellen elért nagyszerű győzel­mek, a csapat megváltozott magatar­tása arra mutatott, hogy sikerül a következő bajnoki évadra olyan csa­patot összehozni, amely méltó lesz majd az 1932-ben bajnokságot nyert csapathoz. A rossz szervezés miatt: Gyenge érdeklődés kísérte a tengelici falun sportkör vezetőségválasztását Tengelicen a kultúrházban került sor a vezetőség újjáválasztására. A gyenge szervezés miatt sajnos csak mintegy 50 tag jelent meg a kultúr­házban és közel 1 órás késéssel ke­rült sor a vezetőségválasztásra, me­lyet Zsámboki aporttárs nyitott meg. A vezetőség nevében Temesi Má­tyás vezetőségi tag ismertette a sportkör 19­54. évi munkáját. A be­­számoló szerint, a s­portkör sokat fejlődött az e­lm­ú­lt évben. A szpárták iádon a községből nagy számban vettek részt , és azoknak győztesei már a járási versen­y­en képviselték a község színeit. A já­rási verseny megnyerése után a község fiataljai ott voltak a megyei szpártakiádon, majd végül a Bu­dapesten megtartott falusi csapatok országos szpártaikiádján is. ----- A szakosztályokat kül­ön-külön érté­kelte. Először a kerékpár szakosz­tályról szólott, mely szerint ez a s­z­a­kosz­tál­y volt a legeredményesebb • „ .’** .... V illeti Bartos Györgyöt és Pataki Ist­­ván­­ — u.^auoua. a röp-audu szak­­•sztály, mely a megyei bajnokságon vett részt, a hatodik helyen vég­zett. Tehát aránylag jól működött. A jövőben a sportkör mégis többet vár ettől a szakosztálytól, mert most már olyan edzőjük van, m­int Németh Lajos, aki részt vett Tatán a kéthetes edzőtanfolyamon. Fontos feladat még, hogy a szakosztály tag­jai rendszeresebben járjanak edzé­sekre — mondotta. — A sakkszakosztály közepesen szerepelt az elmúlt év folyamán — Az atlétikai szakosztályról is megem­­lí­tte a neszamp-ó, nagy az is te­z­­epes eredményeket ért el. Tagjai közül legeredményesebb volt Ho­ iósi Józ­sef. Az atlétikai szakosztályt a vezetőség ez évben tovább akarja fejleszteni és ennek érdekében a l­abdarugópálya körül futó-, ugró­és dobó pályát készítenek. A Dózsia vezetősége ígéretet tett, hogy az el­következő hónapokban — a jó idő beálltával — minta bem­­utatókat tartanak Tengelicen. A vezetőség tervbe vette azt is, hogy a szomszé­dos községeket atlétikai páros ver­senyre hívja ki. Az asztalitenisz szakosztály, bár az edzéseit szorgal­masan tartja, mégis még sok­­ javí­tanivaló van­ ennek a szakosztálynak munkájában. A labdarugó szakosz­tályról a beszámoló úgy emlékezett meg, hogy a rossz beosztás miatt értek el gyenge eredményt. Bár a csapatnak sem ment úgy, mint kel­­lett voln­a. Az ősszel már valamit javult a csapat, de ez évben lénye­gesen többet várnak a vezetők a labdarúgó csapattól, i különösen azért, mert most már az új edző Diófási sporttárs, aki két beteg tanfolyamon vett részt, foglalkozik majd a labda­rúgókkal. Temesi Mátyás ugyancsak bejelen­­tette azt is, hogy két szakosztályt kíván a vezetőség ez évben beindí­tani, ez a torna, és teke-szakosztály lesz. Röviden ismertette a sportkör anyagi helyzetét , és azt, hogy a sportkörnek tagdíjbevétele nem volt, mivel sem könyve, sem bélyege nincs. — A rendezvényeken a bevé­telt növelni kell. Ha jól dolgozik a vezetőség, — állapította meg vé­gül, — akkor az összefogás nyomán az új öltöző is elkészülhet, melyet t ervbe vettünk és 1 év múlva már arról számolhatunk be, hogy tovább jut­ott a sportkör munkája és sport­körünk mintasportkör lesz. 4 h­"zzá’szó •S'oLat Mo’rnár I.ász’p, a DISZ járási bizottság titkára kezdte meg, aki hiányolta, hogy ilyen gyen­ge érdeklődés van a vezetőségválasztó ,ugye­n­esen, sőt azon még a Di­ feZ­tarok is kevés számban jelentek meg. Barbacsi Imre , JTSZ elnöke szintén a gyenge érdeklődésről és a passzív magatartásról beszélt. Hor­váth György a gazdaságvezetést bí­rálta, mert véleménye szerint a be­vételekkel nem jól gazdálkodtak. A hozzászólásokra Temesi Mátyás válaszolt, melyben többek között fel­hő­t a indoknak, azért van a mai gyűlésen gyenge érdeklődés, mert az 1 hónappal ezelőtt megtartott sportköri estén a Könyvterjesztő Vállalat dolgozója 4 forintos belé­pődíjat szedett. A beszámoló és hozzászólások után a Szekszárdi Petőn tornászlányai színvonalas bemutatót tartottak e tengelici közönségnek, melyet nagy tetszéssel fogadtak. A tornabem­utató után került sor a Magyarország— Nyugatnémetország, Magyarország— Brazília és a „Magyar J Sport Nagy Éve“ című film vetítésére. A vezetőiségválasztás értékelésére, későbbi számunkban még visszaté­rünk. MOZI Garay filmszínház. Január 19-ig: A KAMÉLIÁS HÖLGY. Színes francia film, Dumap regénye nyomán. Csak 16 éven felülieknek! Kezdések: Vasár- és Ünnepnap 4, 6 és 8 órakor. Hétköznap 6 és 8 órakor TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó Y. Terjeszti a megye összes postahivatala Szerkesztőség telefonszáma: 20-10. Kiadóhivatal telefonszáma: 20-11. A szerkesztőség és kiadóhivatal címet Szekszárd, Széchenyi utca­­ 8. Előfizetéseket a megye valamennyi postahivatala felvesz. Pécsi Szikra Nyomda Pécs, Munkács­y Mihály utca 10 a a. Telefon: 20-27 Nyomdáért felel: Melles Rez»5

Next