Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-04 / 2. szám
A V Egyesíteni minden ország népeinek erőfeszítéseit és a nemzetközi biztonság érdekében! a béke Raab osztrák kancellár önáltatása G. M. Matenkov elvtárs válaszai Charles E. Shuttnak, a Telenevs washingtoni vezetőjének Moszkva, jan. 1. (TASZSZ): Charles E. Shutt, a Telenews televíziós és filmhíradó részvénytársaság washingtoni íródójárnak vezetője azzal a kéréssel fordult G. M. Malenkovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez, válaszoljon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük Charles E. Shutt kérdéseit és G. M. Malenkov válaszait. KÉRDÉS: Hogyan lehetne a legjobban fenntartani a békét országaink között? VÁLASZ: A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti béke fenntartása mindenekelőtt megköveteli, hogy mind a két fél őszintén óhajtsa a békét és arra törekedjék, hogy kapcsolataiban abból induljon ki: lehetséges és szükséges a békés együttélés egymással, továbbá abból, hogy figyelembe veszi egymás kölcsönös jogos érdekeit. Ami a Szovjetuniót illeti, a fenti tételektől vezettetve, kész továbbra is minden tőle telhetőt elkövetni a Szovjetunió és az Egyesült Államok tartós és szilárd békés kapcsolatainak biztosítása, a fennálló nézeteltérések rendezése érdekében feltételezve, hogy az Amerikai Egyesült Államok részéről is ugyanilyen készség nyilvánul meg. KÉRDÉS: Azön véleménye szerint mi a legfőbb oka a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti feszültségnek? VÁLASZ: A Szovjetunió és az Egyesül Államok közötti viszony feszültségének legfőbb oka az, hogy bizonyos amerikai körök a revansvágyó nyugatnémet hadsereg feltámasztására irányuló politikát követnek, fegyverkezési versenyt folytatnak és amerikai katonai támaszpontok hálózatát építik ki a Szovjetunió és más békeszerető államok körül, amit nem lehet egyébnek, mint egy új háborúra irányuló előkészületnek tekinteni. Mindenki előtt ismeretes, hogy jelenleg, a londoni és párizsi egyezményeket megkötő nyugati hatalmak hibájából fokozódik a békét fenyegető veszély és nő a háború veszélye. Hogy ki lehessen küszöbölni a feszültséget a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyából, szilárd alapot lehessen teremteni országaink békés együttműködésének sikeres fejlesztéséhez, véget kell vetni a német militarizmus talpraállítását célzó politikának, mert a német militarizmus már eddig is mérhetetlen nyomorúságot zúdított az emberiségre, véget kell vetni a fegyverkezési versenynek és annak a politikának, amely katonai támaszpontokkal akarja körülvenni a békeszerető államokat. KÉRDÉS: Szívesen látna-e ön olyan diplomáciai tárgyalásokat, amelyek célja a távolkeleti nézeteltérések rendezése? VÁLASZ: Igen, üdvözölni kell az érdekelt államok közötti olyan tárgyalásokat, amelyeknek célja, hogy rendezzék a távolkeleti kérdések egész sorát. A genfi értekezlet tapasztalatai, amely értekezleten más hatalmakkal együtt a Kínai Népköztársaság is résztvett, azt mutatják, hogy az ilyen tárgyalások kedvező eredménnyel járnak. KÉRDÉS: Mi az ön véleménye az atomfegyver nemzetközi ellenőrzésének kérdéséről, és lehetségesnek tartja-e egy sikeres, valamennyi érdekelt fél számára elfogadható terv kidolgozását ebben a kérdésben? VÁLASZ: A Szovjetuniónak az atomfegyver kérdésében elfoglalt álláspontja jól ismeretes. A Szovjetunió az atomfegyver feltétlen eltiltását, az államok fegyverzetéből való teljes kivonását és egy megfelelő egyezmény végrehajtása fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés létrehozását kívánja. Az atomfegyver fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés létrehozását kívánja. Az atomfegyver eltiltásának és egy atomháború veszélyének kiküszöböléséhez a többi államnak nem kevésbé fűződnek érdekei, mint a Szovjetuniónak. KÉRDÉS: Szívesen látna-e ön diplomáciai tárgyalásokat, amelyek Franciaország, Nagy- Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek tanácskozására vezetnének? VÁLASZ: Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell mondani hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország az utóbbi időben mindent megtesz, hogy kizárja a lehetőséget a négy hatalom kormányfői közötti tanácskozás kérdésének pozitív megoldására. Mint ismeretes, a három nyugati hatalom arra törekszik, hogy külön úton járva, oldja meg a legfontosabb nemzetközi kérdéseket elsősorban a Németországra vonatkozó kérdéseket. Vajon nem világos-e, hogy nem lehet ilyen politikát folytatni és ugyanakkor illúziókat kelteni a népekben a négy hatalom értekezletére vonatkozólag. Tehát a dolog lényege az, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek tanácskozását ne állítsák olyan kérdések valamiféle külön megoldásának ténye elé, amely kérdéseket a négyhatalmi értekezletnek kell megoldania. KÉRDÉS: Kíván-e ön üzenni valamit ez amerikai népnek? VÁLASZ: Az amerikai népnév szívélyes üdvözletemet és legjobb újévi kívánságaimat küldöm. Megvan minden alap arra hogy fejlődjék és erősödjék a barátság az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió népei között. Az a meggyőződésem, hogy az amerikai nép méltóképpen hozzá fog járulni a népek közötti béke megszilárdításának nagy és nemes ügyéhez. Most minden népnek különösen nagy éberséggel kell figyelnie az agresszív körök mindennemű próbálkozásait. Most nincs fontosabb feladat, mint egyesíteni minden ország népeinek erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása érdekében. ,, az utolsó szó a francia népé less44 A francia béketanács felhívása Párizs (MTI): A Francia Békemozgalom Országos Tanácsa felhívást intézett a francia néphez. A felhívás a többi között ezeket mondotta: Hatszázhuszonhét francia képviselő közül 287* a német újrafelfegyverzés mellett szavazott. Ezek a képviselők szavazásukkal olyan felelősséget vállaltak, amelyért számadással tartoznak a nemzetnek. A Mendes-France-kormány, amely külföldi nyomásra kicsikarta ezt a döntést a nemzetgyűléstől, a történelemben úgy fog szerepelni, mint az a francia kormány, amely meg akarta teremteni az új Wehrmachtot. Ma a küzdelem új szakasza nyílik meg előttünk. Meg kell akadályozni, hogy a köztársasági tanács ratifikálja az egyezményeket, így kell kikényszeríteni azt, hogy a nemzetgyűlés újból vizsgálja meg őket. A mozgalomnak szélesednie kell az egész országban. A polgároknak most elsősorban a községi tanácsosok és a megyei tanácsosok felé kell fordulniuk, felkérve őket, hogy tolmácsolják a nemzet akaratát a szenátoroknak, akiket ők választanak. De bármilyen döntéseket is hozzon a parlament, Franciaország soha nem fogadja el a német militarizmus újjászületését és az atom- és thermonukleáris háború kilátását. Az utolsó szó a francia népé lesz, amely felé reménykedve fordulnak a világ békés erői. A Dán Kommunista Párt elnöke a párizsi egyezmények ratifikálásának kérdéséről Kopenhága (TASZSZ) — A „Land Og Felk” című lap közli munkatársának, Axel Larsennel, a Dán Kommunista Párt elnökével folytatott újévi beszélgetését. —• Dánia külpolitikájának döntő kérdése — jelentette ki Larsen —»az ország álláspontjának párizsi egyezményekkel kapcsolatban. Az utóbbi két hónap eseményei megmutatták, hogy a dán nép többsége azt követeli, hagyjanak fel Nyugat-Németország remilitarizálásának előkészítésével és tartsanak népszavazást ebben a kérdésben. Ilyenformán a dán parlamentnek a választók részéről nincs semmiféle felhatalmazása a párizsi egyezmények jóváhagyására. Larsen hangsúlyozta, hogy az atlanti politikusok állításaival szemben nagy jelentőségű volna, ha Dánia megtagadná a párizsi egyezmények ratifikálását, először is azért, mert az a párizsi egyezmények erkölcsi elítélését jelentené, másodszor pedig azért, mert halasztó hatással lenne a párizsi egyezmények életbeléptetésére és újabb lehetőségeket adnak a tárgyalásokra Németország egyesítéséről és egy kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről. Larsen befejezésül kijelentette, a dán nép rákényszerítheti a parlament többségét, hogy teljesítse a nép akaratát. Ehhez az szükséges, hogy azok, akik ellenzik Nyugat- Németország újra felfegyverzését, felelősségük tudatára ébredjenek és kifejezésre juttassák véleményüket. rSIAPLo Radford tábornok nyilatkozata Newyork (TASZSZ): Mint az Associated Press hírügynökség szöuli tudósítója jelenti, Radford tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke Szöulba érkezésekor kijelentette, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői nem riadnak vissza az atomfegyver használatától, ha kiújulnak Koreában a hadműveletek. Amerikai hadgyakorlatok Nyugat-Németországban Berlin (TASZSZ): Mint a berlini rádió jelenti, az amerikai megszálló csapatok Karlsruhe térségében újévkor hadgyakorlatokat kezdtek, melyek január 31-ig tartanak. Az amerikai parancsnokság kijelentése szerint a hadgyakorlatokban nehézpáncélosok is részt vesznek. Külföldi hírek DZSAKARTA „A bogori értekezlet eredményei nagyban segíthetnék a béke kiépítését” — mondotta U Nu burmai miniszterelnök hazautazása előtt a sajtó képviselőinek. A Nu kijelentette, hogy a bogori értekezleten általánosságban figyelembe vették a békés együttélés 5 alapelvét és azok valószínűleg ismét szóba kerülnek a tervezett ázsiai-afrikai értekezleten. A Dzsakartában december 30-án tartott sajtóértekezleten Mohammed Ali, pakisztáni miniszterelnök kijelentette, hogy a bogori értekezlet sikerekben igen gazdag volt. „Minden tárgyat megvitattunk és azok alkalmasak voltak arra, hogy egyhangú döntéseket hozzunk" — fűzte hozzá. Mohammed Ali reméli, hogy az ázsiai afrikai értekezlet ugyancsak sikereket ér majd el. A Tajvanra vonatkozóan feltett kérdésre a pakisztáni miniszterelnök kijelentette: „Ami Pakisztánt illeti, elismeri a Kínai Népköztársaságot. Nem ismerjük el Tajvant Kína képviselőjének”. DZSAKARTA Szukamo, Indonézia elnöke január 1-én beszédet mondott egy újévi ünnepségen, kijelentve, hogy a békés együttélés és a nemzetközi együttműködés életbevágóan fontos az egész emberiség számára. A békés együttélés — mondta „nem más, mint a jószomszédság politikájának kiterjesztése minden nemzetre és minden államra.’“ A bogori értekezletre és a jövő tavasszal tartandó ázsiaiafrikai értekezletre vonatkozólag a következőket mondta Szukamo: „Ezek az értekezletek, reméljük, megerősítik a béke ügyét és közelebb viszik a teljesüléshez az egész emberiség mélyen gyökerező vágyakozását a biztonságra”. Tiltakozások Angliában a párizsi szerződések ellen London (TASZSZ). Mint a Reuter hírügynökség jelenti, a londoni szövetkezeti központ, amely több, mint egy millió tagot számlál, bejelentette, hogy a szövetkezeti szövetség idei évi kongresszusán javaslatot terjeszt majd elő, hogy ítéljék el a londoni és párizsi egyezményeket és támogassák a nyugatnémet szakszervezeteket az egyezmények elleni harcukban. A szövetkezeti központ állást foglalt amellett, hogy a négy hatalom, Kelet- és Nyugat-Németország részvételével még a párizsi egyezményeik ratifikálása előtt folytasson tárgyalásokat. 1955 J.iMAtt 4 December 17-én Raab osztrák kancellár amerikai és kanadai útjáról visszaérkezett Bécsbe. Még a repülőtéren azon melegében summázta útja eredményeit és sokait sejtetően jelentette ki: — A jövőben szerényeknek kell lennünk ... Azt nem mondta meg pontosan, mit jelent majd gyakorlatilag, ha ezt az elvet alkalmazzák az osztrák politikában. Az óceánon túl tett kijelentései azonban némileg fényt derítenek erre is. Az osztrák kancellárnak ugyan magának is van elég baja, amerikai és kanadai útját mégis arra használta fel, hogy népszerűsítse a párizsi egyezmények mielőbbi ratifikálását, ámbár azt hinné az ember, hogy Ausztriának ehhez aztán igazán nincs semmi köze! Raab amerikai tárgyaló partnereivel együtt az „erő politikája” mellett kardoskodott Állítólag ez majd arra ösztönzi a Szovjetuniót, hogy a nyugati hatalmak feltételeit elfogadva, aláírja az osztrák államszerződést. Kanadában Raab a többi közt ezt mondta: — Európa új szervezete (vagyis: Nyugat-Németország militarizálása s a Nyugat-Németország részvételével létesítendő katonai szövetség) megjavíthatja majd az osztrák államszerződés aláírásának kilátásait. A gyengeség korántsem az, ami a szovjeteket az államszerződés elfogadására ösztönözhetné ... Ebben a kijelentésben minden a feje tetején áll. Elsősorban is az osztrák kancellár tisztában lehetne azzal, hogy reménytelen kísérlet az „erő helyzetéből” tárgyalni a Szovjetunióval. Amikor panaszkodik, hogy a „gyengeség” akadálya az osztrák államszerződés megkötésének, csupán félre akarja vezetni a közvéleményt s szeretne elsiklani a dolog lényege felett. A dolog lényege ugyanis az, hogy a Szovjetunió az osztrák kérdés olyan rendezését kívánja, amely biztosítaná Ausztria függetlenségét, megvédené Ausztriát az új Anschausst tervező nyugatnémet revansiszták agresszív igényeivel szemben. Ha ebből az egyedül helyes szemszögből nézzük a kérdést, egyszerre kiviláglik, mennyire hamis Raabnak az a kijelentése, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése („Európa új szervezete”) megjavíthatná az államszerződés megkötésének kilátásait. Ha felállítják az új Wehrmachtot, az Anschluss veszélye nyilvánvalóan nem kisebb, hanem nagyobb lesz, s az osztrák kérdés rendezése elé sem kevesebb, hanem több akadály tornyosul. Európa békeszerető országai ugyanis nem tekinthetik a nyugatnémet militaristáknak kijáró jutalomtárgynak Ausztriát. Raab egyéb óceánontúli nyilatkozatai szintén elárulják, hogy Ausztria vezető körei a legkevésbé sem törődnek országuk függetlenségével. Ausztria még el sem nyerte a teljes önállóságot, de Raab Kanadában máris a nyugati hatalmakkal való olyan szoros szövetség mellett szállt síkra, hogy „Ausztria a lehető legnagyobb mértékben Nyugat részévé váljék.” Hogy pedig senkiiben kétely ne maradhassék afelől, miről van szó, Gorbach, Raab pártjának képviselője ezekben a napokban a parlamentben szövetséget követelt a nyugatnémet militaristákkal. Azt hangoztatta, hogy ebben látja az „értelmét azoknak az áldozatoknak, amelyeket az osztrák és a német katonák hoztak a második világháborúban.” Mondani sem kell, hogy Raab „kancellár és barátai veszélyes önáltatást követnek el, amikor azt képzeli?, hogy ilyen módon meg lehet teremteni az osztrák kérdés gyors és gyümölcsöző megoldásának feltételeit. Az osztrák politikában nyilván nem a szerénység teng túl, hanem a valóságérzék kevés. Az angol közvélemény a tömegpusztító fegyverek eltiltását követeli London (TASZSZ) A hidrogénbomba eltiltásáért harcoló országos bizottság december 31-én 500.000 aláírással petíciót intézett Churchill miniszterelnökhöz. A petíció felszólítja az angol kormányt, haladéktalanul tegyen kezdeményező lépéseket, hogy hívják össze a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia vezetőinek értekezletét a tömegpusztító fegyverek eltiltásának kérdésében. A petíció kifejti, hogy a tömegpusztító fegyverek komolyan veszélyeztetik a civilizációt. A petíció felszólítást tartalmaz a fegyverzet csökkentésének s az efölötti ellenőrzés kérdésének megoldására is, A szovjet újságírók újévi üdvözlete a magyar újságíróknak (MTI) A szovjet újságírók és a Szovjetunió Kulturális Dolgozói Szakszervezetének Központi Bizottsága újévi üdvözletet küldött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. A bonni revansissták igényt támasztanak Elzász-Lotharingiára Irta: J. PRASNYIKOV A bonni revansiszták az európai közvélemény legnagyobb felháborodására már nem egyszer fenyegették meg a szomszéd államokat, többek között Franciaországot. Emlékezhetünk Bonn szolgálatába szegődött volt hitlerista tábornokoknak arra a kijelentésére, hogy amint felállítják a nyugatnémet hadosztályokat, „másként beszélnek majd Franciaországgal”. Még nem léptek hatályba a Nyugat- Németországot felfegyverző párizsi egyezmények, de a bonni militaristák máris nyíltan igényt támasztanak ősi francia területekre. A „Deutsche Soldaten Zeitung” című revansiszta lap mind gyakrabban követeli, hogy Elzásznak adjanak „politikai önkormányzatot’. A bonni revansiszták a hitleristák háborúelőtti érveivel támasztják alá követeléseiket. Emlékezhetünk, hogy Csehszlovákia megszállása előtt a nácik „a szudétanémetek jogainak megvédéséről" beszéltek. A bonni revansiszták most azt állítják, hogy az elzász-lotharingiai lakosság egy részének ,jogai csorbát szenvednek”. „Franciaország jelenleg kísérletet tesz* — írja a „Deutsche Soldaten Zeitung" — hogy az elzásziakat és Lotharingia német lakosságát megfossza elidegeníthetetlen emberi jogától, anyanyelve használatától.” ___ A bonni revansiszták ráadásul azt akarják bebizonyítani, hogy Elzász és Lotharingia nem francia területek, mert ott „régtől fogva” ősi germán törzsek éltek. A „Deutsche Soldaten Zeitung” sértésekkel halmozza el a francia népet és a francia kormányt és azt hangoztatja, hogy „Elzász önkormányzata teljesen lehetséges volna“’. Elzászt először „európai ellenőrzés” vagyis az amerikai monopóliumok és partnereik ellenőrzése alá kell helyezni. A német militaristáknak eszük ágában sincs megállni annál a követelésnél, hogy Elzászt tegyék „európai területté”. Elzász és Lotharingia, s Németországgal szomszédos egyéb területek Németországhoz csatolásáról ábrándoznak. A „német akció” nevű revansiszta szervezet vezetőinek kijelentései elárulja’1.?, hogy ilyen tervek léteznek. E szervezet feje, Loewenstein herceg, szövetségi gyűlési képviselő ismételten követelte „Nagy-Németország” megteremtését. „Nagy-Németország” a német területeken kívül Luxemburgot, Elzászt és Lotharingiát, Ausztriát, Dél-Tirolt, Csehszlovákia egy részét és Svájc több kántorját is magába foglalná,