Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-04 / 2. szám

»33 JANUAR 4 N­Ä­P­E­Ó ’ÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * A tag- és tagjelöltfelvétel helyzete a paksi járásban A Központi Vezetőség júniu­­i határozata megerősítette pár­un­k erejét, növelte harci kész ágát. Továbbfejlesztette pár­unk politikai és szervezeti zilárdságát. Járásunk terüie,­én is értünk el eredményt e éren. A Központi Vezetőség tag­­i tagjelöltfelvétellel kapcsola­­o­s határozatainak végrehajtá­sban van javulás a pa­ksi já­­ásben. 1953 második felében igen gyenge volt a tag. és tagjelölt­elvételünk, ami jórészt abból id­ódott, hogy közvetlen a jú­liusi határozat után pártszer­­vezeteink munkája megegyen­­­ült, nem látták feladatukat. Ez bizonyos értelemben a J. ?. B.-re is kihatott. Pártszer­vezeteink vezetőségei, de ma­iak a párttagok is féltek a­ömegek közé menni, féltek saját hibáikat beismerni. — Pártszervezeteink nemcsak t­ag- és tagjelöltfelvételi mun­kánál estek vissza, nemcsak e­zren volt lemaradás, lemara­­dás vot a politikai felvilágo­sító munkánál, az agitációnál­­. Bizonyos fokú tétlenség uralkodott pártszervezeteinknél A pártvezetőségek újjává­­asztásával a pártszervezeteink munkája is javult. A J­B. dol­gozói községenként előadáso­kat tartottak a pártszervezetek vezetőségeinek, ahol részlete­sen tisztázták a feladatokat, reszortonként megbeszélték a pártmunka terén lévő tenni­valókat, és hogy milyen mód­szerekkel oldják meg azokat. A vezetőségi tagokkal és tit­­károkkal tartott megbeszélé­sek után javult a párt­munka, javult a tag- és tagjelöltfelvé­­tel is. Voltak­ olyan pártszer­vezeteink, mint a bikácsi fa­lusi, a dunakömlőöi falusi és a bölcskei falusi, ahol egy-­két éve nem volt tagjelöltfelvétel. De a termelőszövetkezeteink pártszervezetei sem álltak job­­ban. A dunaföldvári Alkot­mány, a dunakömlődi Szabad­ság, a gerjeni Vörös Na­p ter­melőszövetkezeteknél az­­ el­múlt két év alatt egy tagje­löltet sem vettek fel. Ezeknél a pártszervezeteknél is „megtört a jégi", a vezetőség magáévá tette a K. V. határo­zatait és fokozottabban fog­lalkozták­ az élenjáró dolgo­zókkal, azokkal, akik megér­demlik, hogy az élcsapat tag­jai legyenek. Bebizonyosodott az, hogy ha megfelelően fog­lalkozunk velük, pártunk meg­becsült tagjaivá tudjuk őket nevelni. Járásunkban azonban még sok a javítanivaló a tag- és tagjelöltfelvételi mun­kában. A legnagyobb hiba az, hogy pártszervezeteinknél a tag- és tagjelöltfelvétel nem vált még a pártmunka szerves részévé, hanem a pártmunká­­tól elvontan, kampányszerűen folyik. Hiba van a tagjelöltek tag­gá való nevelése terén is. Párt­­szervezeteink nem minden eset­ben bízzák meg őket fel­adatokkal, nem aktivizálják, nem segítik őket. Több helyen azonban nemcsak a tagjelöl­tek, hanem a tagok nevelését, aktivizálását is elhhanyagolják. Nem végeznek rendszeresen pártmunkát, nem veszik ki ré­szüket a párt előtt álló felada­­tok végrehajtásából. Ilyen pártszervezetünk a madocsai falusi pártszervezet, ahol in­kább vadászni járnak, mint pártmunkát végeznek. Nem kielégítő a pártcsoport­­bizalmiak munkája sem, bár az utóbbi időben javulás ta­pasztalható e téren. Többségük­ munkája abban merül ki, hogy a hozzájuk beosztott elv­­társaiknak eladják a tagsági bélyeget. Nem értik megfelelően a pártcsoportok szerepét, felada­tát, sem a termelés emelése ér­dekében, sem a tagok, sem a tagjelöltek nevelésében, így természetesen a pártonkívüliek tagjelöltté való nevelésével sem foglalkoznak kielégítően. Pártszervezeteinknél hiá­nyosság van a tagnyilvántar­­tásnál is, nem minden esetben hajtják végre megfelelően a K. V. határozatát az átjelent­kezésekkel kapcsolatban. Eb­ből adódik az, hogy más járás­ból, megyéből átigazolt tag, és tagjelölteket nem vesznek nyil­vántartásba, s így taggá való felvételük elhúzódik, persze pártmunkát sem végeznek. Mindezeket a hibákat csak úgy tudjuk kijavítani, ha a K. V. határozatait maradékta­lanul végrehajtjuk. Az előttünk álló legfontosabb feladatok A K. V. 1953 december 19-i határozatában részletesen megjelölte a falusi pártmunka feladatait. A szocializmus építésének kulcskérdése a legközelebbi években a mezőgazdaság fej­lesztése. A pártmunkában, de a tag- és tagjelöltfelvételben is ezen a területen állunk a leggyengébben. Politikai munkánk megjaví­tásával továbbra is az eddigiek­nél gondosabban kell biztosí­tanunk a párt egységes tag­jelölt utánpótlását, elsősorban szocialista szektorainkban és dolgozó parasztoknál. Azokat kell tagjelöltté felvennünk, akik élenjárnak a m­unkafegye­lem megszilárdításában, pél­damutatók a termelésben, be­adásban, adófizetésiben és akik készek követeli pártunk politi­káját. A most lezajlott tanácsválasztások előkészítésében, lefolyásában rendkívül sok pártonkívüli dol­gozó paraszt vett részt és ered­ményes munkát végzett Párt­­szervezeteink­nek elsősorban ezekkel a pártonkívüliekkel kell fokozottabban foglalkozni olyan irányban, hogy tagjelöl­tekké nevejék őket. A pártcsoport bizalmáa ink­na­k állandó feladatnak kell lennie a párttagság, tagjelöltek ne­velése, az élenjáró pártonkí­vüliekkel való fokozott foglal­kozás oly irányban, hogy azo­kat tagjelöltté neveljük. A tag- és tagjelöltfelvételi munkát állandósítanunk kell, úgy, hogy minden pártszerve­zetünkben rendszeresen vegye­nek fel tag és tagjelöltet. Ne legyen a tag- és tagjelöltfelvé­tel kampányszerű, hanem a pártpolitikai munka szerves részévé kell, hogy váljon. A tag és tagjelöltfelvételt nem lehet különválasztani a pártpo­­litik­ai munkától. A pártvezetőségek tagjainak, a pártcsoportb bizalmi arcnak egyenként, személyenként kell foglal­kozniuk a pártonkívüliek­kel. Pártszervezeteink taggyű­léseken, egyéni beszélgetése­ken keresztül tudatosítják a pártba való belépés megtisztelő jelentőségét. A szocializmus építésének je­lenlegi szakaszában a pártta­gok és tagjelöltek nevelése, ak­tivizálása a pártépítő munka sarkalatos kérdése. Minél több az aktív példamutató párttag és tagjelölt, annál nagyobbak a pártszervezetek eredményei. Ahhoz hogy járásunkban még jobb eredményeket érjünk el, minden pártszervezet odaadó munkája szükséges és az, hogy hogy a J. P. B. biztosítsa a fentiek végrehajtását. Ha min­den pártszervezetünk a K. V. határozatainak megvalósításá­ért harcol, az eredmény nem fog elmaradni járásunkban sem. Szabó Antal PTO vezető. Levelező-értekezlet Bonyhádon Bonyhádon a tömegszerve­zetek székházában december 19-én levelezőankétot tartott lapunk szerkesztősége. Az an­kéton részt vettek a Bonyhádi Cipőgyár és a Zománcművek munkáslevelezői, de eljöttek a gépállomás, a termelőszövet­kezetek, vállalatok, iskolák, hivatalok levelezői is, hogy el­mondják tapasztalataikat a lap munkájáról. A vita beve­zető után, melyet Petrits Fe­renc elvtárs, a lap felelős szer­kesztője mondott, megindult a vita. A jelenlévők őszintén és vi­lágosan elmondták vélemé­nyüket. Horváth József, a ci­pőgyár dolgozója, a lap egyik legrégibb levelezője beszámolt arról, hogy mint levelező bő­vítette látókörét, a beküldött cikkek megírásával pedig fej­lesztette íráskészségét. Java­solta, hogy az üzemek közötti verseny felélénkítésére a vál­lalatvezetők és műszaki szak­emberek gyakrabban írjanak cikkeket a lapban üzemük problémáiról. Csiki Ottó sze­rint jó lenne, ha a megyei lap többet foglalkozna a magyar irodalom Tolna megyei hagyo­mányainak ápolásával. Back István a laphoz beküldött le­velek minőségével foglalko­zott. „E levelek felhívják a figyelmet olyan dolgokra, me­lyet az újságíró sokszor nem láthat — mondotta. — Nagyon emelné azonban a lap színvo­nalát, ha a bíráló cikkek nyo­mán vita indulna meg, s a levelezők javaslatot tennének a hibák kijavítására”. A megbeszélésen elmondták véleményüket, javaslatukat Lászlai József, a Dózsa Népe tsz tagja, Kurek István, a gép­állomás párttitkára, Szabó Árpád energetikus, Nikodé­­musz József gimnáziumi tanár, Kolpek Lajos, Wolf Pálné, Váncsa István, Csuka Margit, Kövecses Valéria, Baráth Jó­zsef, Máthé Jenő, Weisz Márkus, valamennyien ígére­tet tettek arra, hogy írásaik­kal rendszeresen segítik a lap munkáját. „Életem leggazdagabb éve 1954 volt“ — Zakai Jakab egyénileg dolgozó paraszt év végi számvetése — Alsónyéken, a Kun-köz 118 alatt egy szép, hófehérre meszelt házat találunk. A magas deszkakerítésen nem lehet belátni, de annál jobban hullik a vidám gyermek­kacagás és kiabálás. Zakai Jakab dolgozó parasztnak mindössze egy unokája van, de most, hogy disznót vágott, eljöttek a roko­nok és szomszédok gyermekei is. — Egyik hízót levágtuk, hogy vidám disznó­toros vacsorán emlékezzünk vissza az ered­ményekben gazdag 6 esztendőre, — magyaráz­za elégedetten mosolyogva a házigazda,­­ miközben szívélyesen betessékel a téli kony­hába. A fehénxináncos asztali tűzhely vendég­­marasztaló meleget áraszt, s így barátságo­sabb a beszélgetés. Sok helyen vagy felfordu­lással jár a disznóölés, Zakaréknál azonban példás rend és tisztaság. A tisztára súrolt padlót sárközi szőnyeg borítja. A világoszöld konyhabútor egyetlen darabja sem árulja el, hogy ma mindenki könyökig jár a zsírban. Az elmúlt év eredményeiről beszélgetünk, amiről szívesen tájékoztat bennünket Zakai bácsi. — Elmondhatom, hogy életem leggazda­gabb esztendeje volt 1954. —­ mondja hatá­rozott hangon a gazda. — Ezt a házat például két hónapja vettem, eddig bérelt házban lak­tam, pedig már betöltöttem az ötven évet és világéletemben mindig­ sokat dolgoztam. Mint máskor, idén is szorgalmasan dolgoztunk, de az eredményekhez az állam sokoldalú segít­sége is hozzájárult, majd sorjában azt is el­mondom. Zakarék 43.000 forintért vették az emlí­tett Kun-közi házat 3 tágas, padlás szoba, köves nyári konyha, hombár, éléskam­ra, tágas istálló, nagy góré, aminek az aljá­ban van a sertésól. A baromfiól külön elke­rítve, s kerekeskút látja el őket vízzel. Zakai bácsinak csak egy lánya van, de az is férjhez ment, s azoknak külön gazdaságuk van. — Most, amikor az év végére értünk, fele­ségemmel sokat beszélgetünk az elért ered­ményekről, — magyarázza Zakai bácsi. — Én csupán hat és fél holdan gazdálkodom, s egy év alatt jó eredményeket értem el. Csak most tudom igazán felmérni, hogy én — és a sokezer cselédtársam milyen sok hasznot hajtottunk a kulákoknak­ annak idején. — Keresztes István 75 holdas kuliknál egyedül voltam cseléd. Aki egy kicsit is jár­tas a mezőgazdasági munkákban, annak nem kell elmondani, hogy ez mennyi munkával jár. Cselédeskedtem, Zsiku Mihály közel 100 holdas buliknál is, így gyerekkorom óta meg­szoktam az állandó hajszát, a sok nehéz mun­­­kát. Amikor a felszabadulás után megkaptam­­ a 6 és fél holdat, — mint mások, — én is gazdasági felszerelés nélkül kezdtem a mun­kát. Két üszőborjút neveltem, lassan tehenek lettek és velük szántottam. A feleségem ve­zette, én az ekét tartottam. Sokat küzdöttünk eleinte, nagyon nehéz volt a hiányos felszere­léssel dolgozni, de nem volt már annyira fá­rasztó a munka, mert tudtam, hogy a hasznot én teszem el és a munkaidőt is én osztom be magamnak. 1­­0 év múlva vettem egy présházat, egy ** tanyát, ahol egy szoba és konyha is van, a nyarat itt töltöttük. A harmadik évben vettem a nagy muraközi lovat s egy lóval roooofxyxxyy ^nnnQQocQooQQaoQooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx» dolgoztam, a teheneket pedig tejtermelésre, állítottam be. Később két kisebb lovat vettem s lassan — de biztosan gyarapodott évről­­évre a kis gazdaság. A kormányprogram után pedig sokoldalú lehetőség nyílt az egyéni gaz­daságok fejlesztésére, s ez az év igen eredmé­nyes volt. Beszélgetés közben amint elnézem az egész­ségtől a csattanásig pirosarcú, szemüveges, őszülő hajú Zakai bácsit, arra gondolok, men­­nyit dolgozott ez az ember gyerekkora óta, s mégis olyan fiatalos, olyan vidám a tekintete és semmi fáradtságot nem árul el. Kényelem­be helyezi magát az asztalnál és egyre emel­kedő hangon folytatja: — A tavasszal 3 bonyhádi vöröstarka tekén, egy üsző, két ló, több sertés és sok baromfi volt az udvaron. Minden tehén megadta na­ponta a 15 liter tejet. A tejbeadás mellett an­­­nyi tejet vittünk a szabadpiacra, hogy heten­ként nem kaptunk kevesebbet mint 500 forin­tot szabadtejből — De hisz akkor 20,000 forintot Arattak a­ badtejből egy év alatt, ?— számoltam ki gyor­san az eredményt. — Igen, — feleli Zakai bácsi, & Mse egy héten sem volt ennél kevesebb, mert nem egyszerre ellettek a tehenek, így ha egy azé­­­raton állt is, kettőt mindig fejtünk. Aztán jött a sok állami segítség. Leszerződtem például továbbtenyésztésre egy üszőt, s ezért az állast 400 forint adómat elengedett. Ez úgy jött, mintha találtam volna, mert semmit nem csi­­náltam érte. Aztán beszélhetünk a beadási kedvezményekről Idén több mint 3 m­asm búzával, egy mázsa napraforgóval, 40 kiló bur­­­­gonyával, 4 kiló baromfival, ugyanannyi tojás­­­sal és 440 kiló kukoricával kellett kevesebbet beadnom, mint tavaly. Csupán azért, mert « évi sertésbeadási kötelezettségemet ism év végén, hanem augusztus 20. előtt teljesítette»* a kukoricabeadásból 440 kilót töröltek, ^Zsenyéken mindenki tudja, hogy ZaLUÉ Jakab kommunistához méltóan minden­ből példamutatóan teljesítette a beadását. A baromfit és tojást még februárban beadtaks egész évre. A hízót szintén augusztus első, a terményt pedig betakarítás után asomua. — Én már szeptemberben nem tartoztam m államnak semmivel — dicsekszik nem­es büszkeséggel Zakai bácsi. — f­i tudom, hogy mi a kötelességem, és nagyon szégyelltém, ha bármilyen csekély összeggel adósa marad­nék annak az államnak, amelynek köszönhe­tem, hogy földem, saját házam és emberséges életem van. — Amellett, hogy idén vásároltam 4S­&Ó0 forintért a házat, nem vontunk meg magun­k­tól semmit, nem kellett kuporgatni, száron kenyéren élni. Ezenkívül több apróságot­ is vásároltunk. Többek között például egy 1500 forintos kabátot, 700 forintért ünneplő csics­mát, közel 400-ért viselőt és több értékes hol­­­mit. Nyugodtam hajtom álomra a fejemet, mert eredményekben gazdagon zárom az évet s emellett semmi adósságom nincs. Minden alapot megteremtettem ahhoz, hogy jövőre az eddigieknél is jobb eredményeket érjek el. úgy határoztam, hogy a jövő évet szintén a beadás teljesítésével kezdem: mindjárt újév után teljesítem egész évi sovány baromfi be­adásomat. ARY RÓZA ­ Az Útfenntartó­­ Vállalat „áprilisi 44 ” tréfája . l Az elmúlt napokban a gyön­­­­ki járásban jártunk, a Gyönk­­i pincehelyi úton egyik útelága­­­­záshoz érkeztünk. Régi tapasz­­t­­alataink alapján úgy tudtuk,­­ hogy innen Udvari felé vezet­­ az út. Nem akartunk hinni a­­ szemünknek, amikor az útjel­­? ző táblát megláttuk. A táblán * ez volt: „Nak 9 km.” Elké­k­­pedtünk. Talán valami régi­­ meséből életre kelt varázsló­t valahova Szakcs, vagy Kocsola­­ környékére varázsolt bennün­­­­két? vagy talán az Útfenn­tartó Vállalat előre elkészítet­te áprilisi tréfáját? Jaj azok­nak az embereknek, akiknek hiányos a földrajzi ismerete és nem tudják pontosan Gyönk, vagy Dombóvár kör­­­­nyékén vannak-e. Mindegy, 1 lesz ami lesz — gondoltuk. i Megpróbáljuk megtörni a­­ varázslatot. Elindultunk az­­ úton — és mintegy három ki­­­­lométeres út után megérkez­­­­tünk Udvariba, „Saját falujában senki sem lehet próféta“ Az új kormányprogram meg­jelenése után a gépállomás­ ‘ körzeti agronómusi rendszer megszűnt és az agronómusok tsz-etébe kerültek, hogy tudá­suknak megfelelően szakmai­­ tanácsot adjanak a munka­­­­szervezés, az állattenyésztés és­­ a növénytermesztés vonalán. Major Miklós agronómusnak is teljesült régi kívánsága, ha­zakerült falujába, Szakadátra agronómusnak. Amikor elfog­lalta munkahelyét Major elv­­­társ, megmutatta a megbízó­­i levelét a tsz elnökének, Gel­lérthegyi elvtársnak, aki rö­­v­iden csak azt válaszolta: „Sa­ját falujában senki sem lehet­­ próféta.“ Vajon mit jelente­­nek ezek a szavak, gondolta­­ Major Miklós agronómus? De mit sem törődve ezzel, kezdte és végezte munkáját. Első dolga volt, hogy beve­zesse a­­ szakszerű takarmányo­zást és az egyedi etetést. Az eredmény hamarosan meg is mutatkozott. Az állattenyész­tők, Gyöm­örei Viktor, Héf­er János elvtársak megértették a helyes takarmányozás jelentő­ségét. Ennek lett eredménye, hogy rövid két hónap alatt 3.1 literről 6.5 literre emelkedett a fejési átlag. A hiba ott mutatkozik, hogy az igazgatói üléseket nem tart­ják rendszeresen, pedig sok fontos dolog van, melyet meg kellene beszélni. Ez azonban elmarad. Major elvtárs több esetben kérte Gellérthegyi elv­társat arra, hogy gyakrabban tartsanak vezetőségi ülést Az elnök azt válaszolta: mi az­előtt is így szoktuk, elég három hetenként is, úgy sincs miről beszélni, így a tsz-ben nincs kollektív irányítás, helyette egyszemélyi irányítás folyik, melyet Gellérthegyi elvtárs gyakorol. A hőgyészi gépállomáson ag­ronómusi értekezlet volt, me­lyen az agronómusok megkap­ták a jövőbeni feladatukat, többek között azt is, hogy a gépi munkaterveket legkésőbb december 25-ig készítsék el. De a termelési tervek elké­szítésének határideje is ez volt. Major Miklós agronómus szor­galmazta a tervek készítését, az elnök azonban mindig azt a választ adta, „majd meglesz karácsony után, már nem ér­demes hozzáfogni”. Később pe­dig azt felelte: „eddig is meg­csináltuk, míg te nem voltál, mit sürgeted annyira’1. A megyei tanács mezőgazda­­sági igazgatósága felszólította az elmúlt napokban azokat az agronómusokat, akik a havi állattenyésztési és takarmány­változási jelentést nem írták alá. Ma­jor elvtárs is kapott felszólítást, egyben utolsó fi­gyelmeztetést. De vajon ho­gyan írja alá az agronómus ezeket a jelentéseket, amikor azt a háta mögött készítik, eh Vajon miért történnek meg mindezek? Nem jó agronómus Major elvtárs? Dehogynem. A hiba abból adódik, mint a tsz elnök mondotta: „saját falujá­ban senki sem lehet próféta.’*

Next