Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-04 / 2. szám
»33 JANUAR 4 NÄPEÓ ’ÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * A tag- és tagjelöltfelvétel helyzete a paksi járásban A Központi Vezetőség júniui határozata megerősítette párunk erejét, növelte harci kész ágát. Továbbfejlesztette párunk politikai és szervezeti zilárdságát. Járásunk terüie,én is értünk el eredményt e éren. A Központi Vezetőség tagi tagjelöltfelvétellel kapcsolaos határozatainak végrehajtásban van javulás a paksi jáásben. 1953 második felében igen gyenge volt a tag. és tagjelöltelvételünk, ami jórészt abból idódott, hogy közvetlen a júliusi határozat után pártszervezeteink munkája megegyenült, nem látták feladatukat. Ez bizonyos értelemben a J. ?. B.-re is kihatott. Pártszervezeteink vezetőségei, de maiak a párttagok is féltek aömegek közé menni, féltek saját hibáikat beismerni. — Pártszervezeteink nemcsak tag- és tagjelöltfelvételi munkánál estek vissza, nemcsak ezren volt lemaradás, lemaradás vot a politikai felvilágosító munkánál, az agitációnál. Bizonyos fokú tétlenség uralkodott pártszervezeteinknél A pártvezetőségek újjáváasztásával a pártszervezeteink munkája is javult. A JB. dolgozói községenként előadásokat tartottak a pártszervezetek vezetőségeinek, ahol részletesen tisztázták a feladatokat, reszortonként megbeszélték a pártmunka terén lévő tennivalókat, és hogy milyen módszerekkel oldják meg azokat. A vezetőségi tagokkal és titkárokkal tartott megbeszélések után javult a pártmunka, javult a tag- és tagjelöltfelvétel is. Voltak olyan pártszervezeteink, mint a bikácsi falusi, a dunakömlőöi falusi és a bölcskei falusi, ahol egy-két éve nem volt tagjelöltfelvétel. De a termelőszövetkezeteink pártszervezetei sem álltak jobban. A dunaföldvári Alkotmány, a dunakömlődi Szabadság, a gerjeni Vörös Nap termelőszövetkezeteknél az elmúlt két év alatt egy tagjelöltet sem vettek fel. Ezeknél a pártszervezeteknél is „megtört a jégi", a vezetőség magáévá tette a K. V. határozatait és fokozottabban foglalkozták az élenjáró dolgozókkal, azokkal, akik megérdemlik, hogy az élcsapat tagjai legyenek. Bebizonyosodott az, hogy ha megfelelően foglalkozunk velük, pártunk megbecsült tagjaivá tudjuk őket nevelni. Járásunkban azonban még sok a javítanivaló a tag- és tagjelöltfelvételi munkában. A legnagyobb hiba az, hogy pártszervezeteinknél a tag- és tagjelöltfelvétel nem vált még a pártmunka szerves részévé, hanem a pártmunkától elvontan, kampányszerűen folyik. Hiba van a tagjelöltek taggá való nevelése terén is. Pártszervezeteink nem minden esetben bízzák meg őket feladatokkal, nem aktivizálják, nem segítik őket. Több helyen azonban nemcsak a tagjelöltek, hanem a tagok nevelését, aktivizálását is elhhanyagolják. Nem végeznek rendszeresen pártmunkát, nem veszik ki részüket a párt előtt álló feladatok végrehajtásából. Ilyen pártszervezetünk a madocsai falusi pártszervezet, ahol inkább vadászni járnak, mint pártmunkát végeznek. Nem kielégítő a pártcsoportbizalmiak munkája sem, bár az utóbbi időben javulás tapasztalható e téren. Többségük munkája abban merül ki, hogy a hozzájuk beosztott elvtársaiknak eladják a tagsági bélyeget. Nem értik megfelelően a pártcsoportok szerepét, feladatát, sem a termelés emelése érdekében, sem a tagok, sem a tagjelöltek nevelésében, így természetesen a pártonkívüliek tagjelöltté való nevelésével sem foglalkoznak kielégítően. Pártszervezeteinknél hiányosság van a tagnyilvántartásnál is, nem minden esetben hajtják végre megfelelően a K. V. határozatát az átjelentkezésekkel kapcsolatban. Ebből adódik az, hogy más járásból, megyéből átigazolt tag, és tagjelölteket nem vesznek nyilvántartásba, s így taggá való felvételük elhúzódik, persze pártmunkát sem végeznek. Mindezeket a hibákat csak úgy tudjuk kijavítani, ha a K. V. határozatait maradéktalanul végrehajtjuk. Az előttünk álló legfontosabb feladatok A K. V. 1953 december 19-i határozatában részletesen megjelölte a falusi pártmunka feladatait. A szocializmus építésének kulcskérdése a legközelebbi években a mezőgazdaság fejlesztése. A pártmunkában, de a tag- és tagjelöltfelvételben is ezen a területen állunk a leggyengébben. Politikai munkánk megjavításával továbbra is az eddigieknél gondosabban kell biztosítanunk a párt egységes tagjelölt utánpótlását, elsősorban szocialista szektorainkban és dolgozó parasztoknál. Azokat kell tagjelöltté felvennünk, akik élenjárnak a munkafegyelem megszilárdításában, példamutatók a termelésben, beadásban, adófizetésiben és akik készek követeli pártunk politikáját. A most lezajlott tanácsválasztások előkészítésében, lefolyásában rendkívül sok pártonkívüli dolgozó paraszt vett részt és eredményes munkát végzett Pártszervezeteinknek elsősorban ezekkel a pártonkívüliekkel kell fokozottabban foglalkozni olyan irányban, hogy tagjelöltekké nevejék őket. A pártcsoport bizalmáa inknak állandó feladatnak kell lennie a párttagság, tagjelöltek nevelése, az élenjáró pártonkívüliekkel való fokozott foglalkozás oly irányban, hogy azokat tagjelöltté neveljük. A tag- és tagjelöltfelvételi munkát állandósítanunk kell, úgy, hogy minden pártszervezetünkben rendszeresen vegyenek fel tag és tagjelöltet. Ne legyen a tag- és tagjelöltfelvétel kampányszerű, hanem a pártpolitikai munka szerves részévé kell, hogy váljon. A tag és tagjelöltfelvételt nem lehet különválasztani a pártpolitikai munkától. A pártvezetőségek tagjainak, a pártcsoportb bizalmi arcnak egyenként, személyenként kell foglalkozniuk a pártonkívüliekkel. Pártszervezeteink taggyűléseken, egyéni beszélgetéseken keresztül tudatosítják a pártba való belépés megtisztelő jelentőségét. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a párttagok és tagjelöltek nevelése, aktivizálása a pártépítő munka sarkalatos kérdése. Minél több az aktív példamutató párttag és tagjelölt, annál nagyobbak a pártszervezetek eredményei. Ahhoz hogy járásunkban még jobb eredményeket érjünk el, minden pártszervezet odaadó munkája szükséges és az, hogy hogy a J. P. B. biztosítsa a fentiek végrehajtását. Ha minden pártszervezetünk a K. V. határozatainak megvalósításáért harcol, az eredmény nem fog elmaradni járásunkban sem. Szabó Antal PTO vezető. Levelező-értekezlet Bonyhádon Bonyhádon a tömegszervezetek székházában december 19-én levelezőankétot tartott lapunk szerkesztősége. Az ankéton részt vettek a Bonyhádi Cipőgyár és a Zománcművek munkáslevelezői, de eljöttek a gépállomás, a termelőszövetkezetek, vállalatok, iskolák, hivatalok levelezői is, hogy elmondják tapasztalataikat a lap munkájáról. A vita bevezető után, melyet Petrits Ferenc elvtárs, a lap felelős szerkesztője mondott, megindult a vita. A jelenlévők őszintén és világosan elmondták véleményüket. Horváth József, a cipőgyár dolgozója, a lap egyik legrégibb levelezője beszámolt arról, hogy mint levelező bővítette látókörét, a beküldött cikkek megírásával pedig fejlesztette íráskészségét. Javasolta, hogy az üzemek közötti verseny felélénkítésére a vállalatvezetők és műszaki szakemberek gyakrabban írjanak cikkeket a lapban üzemük problémáiról. Csiki Ottó szerint jó lenne, ha a megyei lap többet foglalkozna a magyar irodalom Tolna megyei hagyományainak ápolásával. Back István a laphoz beküldött levelek minőségével foglalkozott. „E levelek felhívják a figyelmet olyan dolgokra, melyet az újságíró sokszor nem láthat — mondotta. — Nagyon emelné azonban a lap színvonalát, ha a bíráló cikkek nyomán vita indulna meg, s a levelezők javaslatot tennének a hibák kijavítására”. A megbeszélésen elmondták véleményüket, javaslatukat Lászlai József, a Dózsa Népe tsz tagja, Kurek István, a gépállomás párttitkára, Szabó Árpád energetikus, Nikodémusz József gimnáziumi tanár, Kolpek Lajos, Wolf Pálné, Váncsa István, Csuka Margit, Kövecses Valéria, Baráth József, Máthé Jenő, Weisz Márkus, valamennyien ígéretet tettek arra, hogy írásaikkal rendszeresen segítik a lap munkáját. „Életem leggazdagabb éve 1954 volt“ — Zakai Jakab egyénileg dolgozó paraszt év végi számvetése — Alsónyéken, a Kun-köz 118 alatt egy szép, hófehérre meszelt házat találunk. A magas deszkakerítésen nem lehet belátni, de annál jobban hullik a vidám gyermekkacagás és kiabálás. Zakai Jakab dolgozó parasztnak mindössze egy unokája van, de most, hogy disznót vágott, eljöttek a rokonok és szomszédok gyermekei is. — Egyik hízót levágtuk, hogy vidám disznótoros vacsorán emlékezzünk vissza az eredményekben gazdag 6 esztendőre, — magyarázza elégedetten mosolyogva a házigazda, miközben szívélyesen betessékel a téli konyhába. A fehénxináncos asztali tűzhely vendégmarasztaló meleget áraszt, s így barátságosabb a beszélgetés. Sok helyen vagy felfordulással jár a disznóölés, Zakaréknál azonban példás rend és tisztaság. A tisztára súrolt padlót sárközi szőnyeg borítja. A világoszöld konyhabútor egyetlen darabja sem árulja el, hogy ma mindenki könyökig jár a zsírban. Az elmúlt év eredményeiről beszélgetünk, amiről szívesen tájékoztat bennünket Zakai bácsi. — Elmondhatom, hogy életem leggazdagabb esztendeje volt 1954. — mondja határozott hangon a gazda. — Ezt a házat például két hónapja vettem, eddig bérelt házban laktam, pedig már betöltöttem az ötven évet és világéletemben mindig sokat dolgoztam. Mint máskor, idén is szorgalmasan dolgoztunk, de az eredményekhez az állam sokoldalú segítsége is hozzájárult, majd sorjában azt is elmondom. Zakarék 43.000 forintért vették az említett Kun-közi házat 3 tágas, padlás szoba, köves nyári konyha, hombár, éléskamra, tágas istálló, nagy góré, aminek az aljában van a sertésól. A baromfiól külön elkerítve, s kerekeskút látja el őket vízzel. Zakai bácsinak csak egy lánya van, de az is férjhez ment, s azoknak külön gazdaságuk van. — Most, amikor az év végére értünk, feleségemmel sokat beszélgetünk az elért eredményekről, — magyarázza Zakai bácsi. — Én csupán hat és fél holdan gazdálkodom, s egy év alatt jó eredményeket értem el. Csak most tudom igazán felmérni, hogy én — és a sokezer cselédtársam milyen sok hasznot hajtottunk a kulákoknak annak idején. — Keresztes István 75 holdas kuliknál egyedül voltam cseléd. Aki egy kicsit is jártas a mezőgazdasági munkákban, annak nem kell elmondani, hogy ez mennyi munkával jár. Cselédeskedtem, Zsiku Mihály közel 100 holdas buliknál is, így gyerekkorom óta megszoktam az állandó hajszát, a sok nehéz munkát. Amikor a felszabadulás után megkaptam a 6 és fél holdat, — mint mások, — én is gazdasági felszerelés nélkül kezdtem a munkát. Két üszőborjút neveltem, lassan tehenek lettek és velük szántottam. A feleségem vezette, én az ekét tartottam. Sokat küzdöttünk eleinte, nagyon nehéz volt a hiányos felszereléssel dolgozni, de nem volt már annyira fárasztó a munka, mert tudtam, hogy a hasznot én teszem el és a munkaidőt is én osztom be magamnak. 10 év múlva vettem egy présházat, egy ** tanyát, ahol egy szoba és konyha is van, a nyarat itt töltöttük. A harmadik évben vettem a nagy muraközi lovat s egy lóval roooofxyxxyy ^nnnQQocQooQQaoQooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx» dolgoztam, a teheneket pedig tejtermelésre, állítottam be. Később két kisebb lovat vettem s lassan — de biztosan gyarapodott évrőlévre a kis gazdaság. A kormányprogram után pedig sokoldalú lehetőség nyílt az egyéni gazdaságok fejlesztésére, s ez az év igen eredményes volt. Beszélgetés közben amint elnézem az egészségtől a csattanásig pirosarcú, szemüveges, őszülő hajú Zakai bácsit, arra gondolok, mennyit dolgozott ez az ember gyerekkora óta, s mégis olyan fiatalos, olyan vidám a tekintete és semmi fáradtságot nem árul el. Kényelembe helyezi magát az asztalnál és egyre emelkedő hangon folytatja: — A tavasszal 3 bonyhádi vöröstarka tekén, egy üsző, két ló, több sertés és sok baromfi volt az udvaron. Minden tehén megadta naponta a 15 liter tejet. A tejbeadás mellett annyi tejet vittünk a szabadpiacra, hogy hetenként nem kaptunk kevesebbet mint 500 forintot szabadtejből — De hisz akkor 20,000 forintot Arattak a badtejből egy év alatt, ?— számoltam ki gyorsan az eredményt. — Igen, — feleli Zakai bácsi, & Mse egy héten sem volt ennél kevesebb, mert nem egyszerre ellettek a tehenek, így ha egy azératon állt is, kettőt mindig fejtünk. Aztán jött a sok állami segítség. Leszerződtem például továbbtenyésztésre egy üszőt, s ezért az állast 400 forint adómat elengedett. Ez úgy jött, mintha találtam volna, mert semmit nem csináltam érte. Aztán beszélhetünk a beadási kedvezményekről Idén több mint 3 masm búzával, egy mázsa napraforgóval, 40 kiló burgonyával, 4 kiló baromfival, ugyanannyi tojással és 440 kiló kukoricával kellett kevesebbet beadnom, mint tavaly. Csupán azért, mert « évi sertésbeadási kötelezettségemet ism év végén, hanem augusztus 20. előtt teljesítette»* a kukoricabeadásból 440 kilót töröltek, ^Zsenyéken mindenki tudja, hogy ZaLUÉ Jakab kommunistához méltóan mindenből példamutatóan teljesítette a beadását. A baromfit és tojást még februárban beadtaks egész évre. A hízót szintén augusztus első, a terményt pedig betakarítás után asomua. — Én már szeptemberben nem tartoztam m államnak semmivel — dicsekszik nemes büszkeséggel Zakai bácsi. — fi tudom, hogy mi a kötelességem, és nagyon szégyelltém, ha bármilyen csekély összeggel adósa maradnék annak az államnak, amelynek köszönhetem, hogy földem, saját házam és emberséges életem van. — Amellett, hogy idén vásároltam 4S&Ó0 forintért a házat, nem vontunk meg magunktól semmit, nem kellett kuporgatni, száron kenyéren élni. Ezenkívül több apróságot is vásároltunk. Többek között például egy 1500 forintos kabátot, 700 forintért ünneplő csicsmát, közel 400-ért viselőt és több értékes holmit. Nyugodtam hajtom álomra a fejemet, mert eredményekben gazdagon zárom az évet s emellett semmi adósságom nincs. Minden alapot megteremtettem ahhoz, hogy jövőre az eddigieknél is jobb eredményeket érjek el. úgy határoztam, hogy a jövő évet szintén a beadás teljesítésével kezdem: mindjárt újév után teljesítem egész évi sovány baromfi beadásomat. ARY RÓZA Az Útfenntartó Vállalat „áprilisi 44 ” tréfája . l Az elmúlt napokban a gyönki járásban jártunk, a Gyönki pincehelyi úton egyik útelágazáshoz érkeztünk. Régi tapasztalataink alapján úgy tudtuk, hogy innen Udvari felé vezet az út. Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor az útjel? ző táblát megláttuk. A táblán * ez volt: „Nak 9 km.” Elkékpedtünk. Talán valami régi meséből életre kelt varázslót valahova Szakcs, vagy Kocsola környékére varázsolt bennünkét? vagy talán az Útfenntartó Vállalat előre elkészítette áprilisi tréfáját? Jaj azoknak az embereknek, akiknek hiányos a földrajzi ismerete és nem tudják pontosan Gyönk, vagy Dombóvár környékén vannak-e. Mindegy, 1 lesz ami lesz — gondoltuk. i Megpróbáljuk megtörni a varázslatot. Elindultunk az úton — és mintegy három kilométeres út után megérkeztünk Udvariba, „Saját falujában senki sem lehet próféta“ Az új kormányprogram megjelenése után a gépállomás ‘ körzeti agronómusi rendszer megszűnt és az agronómusok tsz-etébe kerültek, hogy tudásuknak megfelelően szakmai tanácsot adjanak a munkaszervezés, az állattenyésztés és a növénytermesztés vonalán. Major Miklós agronómusnak is teljesült régi kívánsága, hazakerült falujába, Szakadátra agronómusnak. Amikor elfoglalta munkahelyét Major elvtárs, megmutatta a megbízói levelét a tsz elnökének, Gellérthegyi elvtársnak, aki röviden csak azt válaszolta: „Saját falujában senki sem lehet próféta.“ Vajon mit jelentenek ezek a szavak, gondolta Major Miklós agronómus? De mit sem törődve ezzel, kezdte és végezte munkáját. Első dolga volt, hogy bevezesse a szakszerű takarmányozást és az egyedi etetést. Az eredmény hamarosan meg is mutatkozott. Az állattenyésztők, Gyömörei Viktor, Héfer János elvtársak megértették a helyes takarmányozás jelentőségét. Ennek lett eredménye, hogy rövid két hónap alatt 3.1 literről 6.5 literre emelkedett a fejési átlag. A hiba ott mutatkozik, hogy az igazgatói üléseket nem tartják rendszeresen, pedig sok fontos dolog van, melyet meg kellene beszélni. Ez azonban elmarad. Major elvtárs több esetben kérte Gellérthegyi elvtársat arra, hogy gyakrabban tartsanak vezetőségi ülést Az elnök azt válaszolta: mi azelőtt is így szoktuk, elég három hetenként is, úgy sincs miről beszélni, így a tsz-ben nincs kollektív irányítás, helyette egyszemélyi irányítás folyik, melyet Gellérthegyi elvtárs gyakorol. A hőgyészi gépállomáson agronómusi értekezlet volt, melyen az agronómusok megkapták a jövőbeni feladatukat, többek között azt is, hogy a gépi munkaterveket legkésőbb december 25-ig készítsék el. De a termelési tervek elkészítésének határideje is ez volt. Major Miklós agronómus szorgalmazta a tervek készítését, az elnök azonban mindig azt a választ adta, „majd meglesz karácsony után, már nem érdemes hozzáfogni”. Később pedig azt felelte: „eddig is megcsináltuk, míg te nem voltál, mit sürgeted annyira’1. A megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága felszólította az elmúlt napokban azokat az agronómusokat, akik a havi állattenyésztési és takarmányváltozási jelentést nem írták alá. Major elvtárs is kapott felszólítást, egyben utolsó figyelmeztetést. De vajon hogyan írja alá az agronómus ezeket a jelentéseket, amikor azt a háta mögött készítik, eh Vajon miért történnek meg mindezek? Nem jó agronómus Major elvtárs? Dehogynem. A hiba abból adódik, mint a tsz elnök mondotta: „saját falujában senki sem lehet próféta.’*