Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-06 / 4. szám
1955 JAN LAK 6 Ami a nyolc fegyelmi határozat mögött van... A PAKSI JÁRÁSI pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjét az új esztendő harmadik napján ritkán látott ,,vendégek“ 'keresték fel. Takács József és még négy munkatársa, akiket fegyelmi úton, alapos indok nélkül olyan munkakörbe helyeztek át, ahol lényegesen kevesebb a kereset. A dolgozók, akiket a brigádvezető január első munkanapján nem állított munkába, kérték a pártbizottság osztályvezetőjét, hogy vizsgálja, vagy vizsgáltassa ki, hogy mi megy az ő vállalatuknál, a dumaföldvári Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat bölcskei telepénél. Az osztályvezető kiküldte egyik munkatársát, Tábori Ljászló elvt társat, akivel együtt mentem én is. Megnéztük, hogy valójában mi is a helyzet a sablonra készült fegyelmi határozatokkal kapcsolatosan. Elmondom... — Nekünk aztán beköszöntött az új esztendő, — így fogadott bennünket Ceke János, a vállalat egyik kocsisa, aki szintén beleesett a „szórásba“, ahogy itt mondják. Mikor megkérdeztük, hogy miért, azt felelte: — Tudják, minket „felokosítottak“, azt mondták, hogy ne merjünk az orrunknál tovább látni, mert akkor el vagyunk veszve. így aztán nem beszélünk, mert akit a kígyó már egyszer megcsípett, az fél agyüktől is. De van-e ezeknek az embereknek egyáltalán okuk, hogy féljenek megmondani az igazat? Sajnos van, de még mennyire, hogy van! Aki 10 perccel, vagy esetleg félórával később ér az istállóba lovat pucolni, mint 5 óra, az másnap megkapja a fegyelmi határozatot, mely ellen a telepvezető szerint mehet az istenhez panaszkodni. Holott a munkaidő reggel 0 órakor kezdődik. Tóth János fogintos csoportvezető például semmit sem vétett és mégis a következő ..figyelmeztető“ fegyelmi határozatot kapta: ..A szaktársat írásbeli megrovásban részesítem. Ismételten késve érkezett, minek következtében a gondjaira bízott állami vagyon lovak és jármű kellő gondozását ellátni nem képes. Figyelmeztetem utoljára, hogy újaop munkakörében a legfegyelmezettebben lássa el feladatát, mert különben kénytelen leszek meghozni a legsúlyosabb fegyelmi határozatot. Faragó Mihály telepvezető:“ EZ A FEGYELMI HATÁROZAT azt akarja mondani, hogy Tóth Jánost már többször figyelmeztették, hogy munkáját becsületesebben lássa el. De ami a legérdekesebb, még egyszer sem fiigyelmeztették, sőt megdicsérték, mert az új esztendő első vasárnapján is dolgozott. No, de mit tehet mindez ellen Tóth elvtárs, ha egyszer nem tetszik a telepvezetőnek, illetve helyettesének, hogy ő hajtja azt a két lovat. A többi kocsis, akiket ugyan csak elbocsátottak, ennyit vagy ennél valamivel többet vétett. Azt nem akarjuk külön-külön felsorolni. Elég ehhez annyit megjegyezni, hogy ezzel az intézkedéssel „bakot lőtt“ a telepvezető ... A párt járási bizottsága javaslatára a bölcskei telep központja megvizsgálta az ezzel kapcsolatos tényeket. A felsőbbség sokat tanult a vizsgálat eredményeiből, de ha megírjuk ,más is sokat tanul. Tehát kezdjük: ELÖLJÁRÓBAN hadd jegyezzük meg, hogy a vállalat kiküldött főkönyvelője, jogi előadója és az összes telepek igazgatójának helyettese egyetértettek Faragó Mihály fegyelmi határozatával. Azt mondta a mindenható főkönyvelő, Mojsza László: „Valahogyan rendet kell teremteni. Ennek a telepnek azért volt tavaly is a fogatokra annyi ráfizetése, mert a fogatosok ellógták az időt, csaltak, lopták a nép vagyonát. Jóllehet a főkönyvelőinek igaza van. No, de akkor hogy lehet ilyen felelőtlenül intézkedni? A kocsisokat elbocsátják, mert 10 perccel , vagy esetleg fél órával rövidebb ideig kefélték a lovat, az állatok pedig egész nap az istállóban nyerítenek. Vajon melyikre van nagyobb ráfizetés? Természetesen az utóbbira. Hogy több legyen a bizonyíték a vezetők igaza mellett, Kertai János, a vállalat helyettes vezetője kijelentette, hogy a bölcskei telepről a naponta érkező két vagon takarmány 15 százalékát ellopják. Talán sohasem mondta volna jobbkor ezt. Baranyai és Csepregi elvtársak, — akik szintár útjában vannak a vezetőknek — megragadták az alkalmat, szemébe mondták a vezetőségnek, hogy ki lopja az állam vagyonát. — „Maguk a vezetők lopják — mondotta Csepregi elvtárs, — valamennyien láttuk, mikor Faragó Mihály már két alkalommal is egyegy zsák kukoricadarát tett a fiákéia és elvitte.“ — Faragó nem tudott egy szót sem szólni, csak rágta a szája szélét. — Szemébe mondták a dolgozók azt is, hogy nem mindig kapják meg pontosan a füzeté, nem tudja a telep vezetősége kimutatni, hogy melyik dolgozó fizetését minek alapján bér,számfejtették. A főkönyvelő nem is igen ismeri az ezzel kapcsolatos helyzetet, de azért ő is elmondta a mondókáját, az volt a hozzászólása, hogy a bölcskei telep vezetői eddig mindig csaltak a dolgozók javára. „Mert a bolondnak mondják, ne nekem, hogy a mezőgazdaságban 800, 1000 forintot lehet csalás nélkül keresni.“ Ezzel aztán semmiképpen sem lehet egyetérteni. DE HA MÁR a csalásnál ártunk, akkor nézzük meg azt is, kik ellenőrzik a bölcskei telepen, hogy a dolgozók ne csaljanak. Faragó Mihály, volt ecetgyáros — ő a telepvezető! Réti Béla, akit azért helyeztek fegyelmi úton ezelőtt két évvel az állami gazdaságok központjából a Sárközi Állami Gazdaságba, mert megkerülte a törvényt, becsapta a nép államát. Két hónappal ezelőtt innét is fegyelmi úton bocsátották el, mert ismét fény derült csalásaira — ő Faragó helyettese! Azt hiszem, ehhez nem kell külön kommentár. Ők ketten úgy „vigyáznak“ a nép vagyonára, mint a szemük fényére és ha minden jól sikerült Bölcskén, Baracskai Sándor zúgkocsmárosnál mulatnak egy nagyot. Eközben, a dolgozók, akiket Faragó és Réti csirkefogóknak és gazembereiknek tartanak, zsákolnak, a nehéz fizikai munkát végzik. Jó szó helyett mégis azt kapják meg a vezetőktől, hogy „nem akarnak dolgozni.“ De a csattanó válasz kórusban hangzik: „Mi akarunk és fogunk is dolgozni, ha itt nem, máshol“ — mondják az elbocsátott kocsisok. BÚCSÚZÓUL azt kérdezte tőlünk a vállalati helyettes vezetője, Kertan János, hogy szerintünk hogyan lehetne a vállalatnál rendet teremteni, miként lehetne a munkafegyelmet megszilárdítaná. Erre nekünk az a válaszunk: előbb meg kellene tisztítani a vállalatot a befurakodott ellenségtől. A dolgozókat meg kell becsülni. A szép szót nem fegyelmivel kellene helyettesíteni. — Nem olyan embert kell küldeni a központból az ilyen fegyelmi ügyek kivizsgálására, mint Mojsza László, aki szerint a hideg vizet sem érdemli meg az a dolgozó, akit 1055- ben szép szóval kell nevelni. Olyan embert küldjön a bölcskei dolgozók panaszát kivizsgáld a központ, aki egyaránt szem előtt tartja a dolgozók és az állam érdekeit. A bonyhádi járási kultúrház . \x elmúlt évi munkája v "Major ‘Mátyás, a bonyhádi járási kultúrotthon igazgatója levelében visszapillant a kultúrház elmúlt évi munkájára, főleg a második félévi időszakra és röviden arról ad számot: „Munkánkat tervszerűség, a dolgozók igényeinek kielégítésére való törekvés jellemezte. A második félévben teljesítettük tervünket. Néhány számadattal vázolom az eredményeket. A második félévben 43 ismeretterjesztő előadás volt, ebből 29 a járási kultúrházban, 11 a járás székhelyén és 8 a járás különböző községeiben. Az előadások közül legnépszerűbbek az irodalmi és a zenei előadások voltak. A falvakban leginkább megkedvelték Szakács Antal általános iskolai tanár előadásait. Az előadásokon résztvevők száma összesen 2,659 fő. Három kiállítást rendeztünk. Legjobban sikerült a székely kiállítás, majd pedig a budapesti képzőművészeti kiállítás. A kiállítások látogatóinak száma összesen 4.960. Műsoros est az év folyamán 23 volt, ebből 1 német nemzetiségi. Műsorainkat 12,026-an nézték meg. Táncolni minden vasárnap volt alkalmuk a fiataloknak. Szakköreink tevékenyen működtek. Főként a zeneszakkör, amely az utóbbi időkben több alkalommal szerepelt a nyilvánosság előtt. Komoly munkát végzett a fotószakkör, különösen a választások előkészítésében. A fúvószenekar tagjai is iparkodtak az ünnepélyek színvonalát emelni. Színjátszó szakkörünk a negyedik negyedévben alakult és máris szép eredményeket mutatott fel. Tánciskoláink is látogatottak voltak. Tánctanárunk eljutott a járás legkisebb községeibe, például Cikó és Murga is kapott táncoktatást. Évi bevételi tervét csaknem 100 százalékban teljesítette a kultúrház. Évi terve 140 ezer forint, teljesítve 137.231 forint. Az 1955-ös évben szép tervekkel indulunk. A nagy udvart parkosítjuk, tekepályát építünk, majd beton tánchelyet építünk és szabadtéri színpadot emelünk. Közelebbi tervünk, hogy a farsang folyamán több bált rendezünk, amelyet részben a régi farsangi hagyományokat fogják felújítani. Még januárban megszervezzük az új tanácstagok találkozóját NAPLÓ Leváltották a Biitói állami Gazdaság igazgatóit Kovács Gyula a biritói állami gazdaság igazgatója több alkalommal elnézte, hogy az állami gazdaságból szanaszét hordják a nép vagyonát, sőt nem egy alkalommal maga is részese volt a csalásoknak. A Keletdunántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága Kovács Gyula és társai ügyében vizsgálatot indított. A vizsgálat során megállapították, hogy Kovács Gyula és társai nem méltók beosztásukra. A Földművelésügyi Minisztérium vezetői sürgősen intézkedtek. Kovács Gyulát állásából leváltották. Ezenkívül felmentették állásából és más munkaterületre helyezték át a gazdaság volt főállattenyésztőjét és volt főmérnökét. Az év végén háron Kölcsönös Segítő Tercmkpénztár a falu i a megyében Működik már a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár az O. T. P. központnál, a MÁV Dombóvári Államásnál és a Paksi Konzervgyárnál. A paksi konzervgyár dolgozóinak Kölcsönös Segítő Takarékpénztára az év utolsó napjaiban alakult, 58 taggal. A tagok átlagosan havi 15 forint befizetésére vállalkoztak. Egy egész sor üzemben, vállalatnál van folyamatban a pénztár megszervezése, például a Tolnai Textilműveknél már eddig 40-en jelentkeztek belépésre. Kommunisták a mezőgazdaság fejlesztéséért Három gépállomás pártszervezeteinek taggyűléséről A megyénkben ritkán fordult elő az, hogy a gépállomások versenyének első és második, valamint a 6. helyezettje egy járásban legyen. Ezt a ritka sikert a paksi járásban lévő nagydorogi, bölcskei és a dunaszentgyörgyi gépállomások érték el. A párttagok és pártonkívüliek, vezetők és beosztottak odaadó, lelkiismeretes munkájának gyümölcse ez. A taggyűlések — a párt megbízatás Az elmúlt napokban a három gépállomáson a kommunisták taggyűlést tartottak. Akaréiban 2 napirendi pontot tárgyaltak meg ezeken a taggyűléseken: a pártszervezet 3 hónapos munkaterve végrehajtásának tapasztalatait, valamint a gépjavítás és a traktorosok neveléséről volt szó. Mindhárom taggyűlésen a kommunisták feltétlen eredménynek értékelhették, hogy a kommunisták a pártmegbizatásokat általában jól megvalósították. A pártszervezetek minden brigádba 1—2 kommunistát küldtek azzal a pártmegbizatással, hogy a brigádok a mennyiségi terv teljesítése mellett a minőségi munkát is biztosítsák. A vita során szinte mind a három taggyűlésen elmondották, hogy a pártmegbizatás igen gyümölcsözően, serkentően hatott a munkák ütemének meggyorsítására. A taggyűléseken a hibákat, hiányosságokat is feltárták. Ugyanakkor nem elégedtek meg a hibák feltárásával. Elmondták a kommunisták,hogy az előző évekkel ellentétben megőrzik majd a megyei elsőséget. Ha kell, a saját műhelyükben előállítják a hiányzó alkatrészeket. A dunaszentgyörgyi rendkívüli taggyűlés A dunaszentgyörgyiek legalább annyira büszkék a 6. helyre, mint a nagydorogiak az első és a bölcskeiek második helyre. November végén az egyhavi munka után bizony az utolsó helyen voltak a versenyben. A pártszervezet rendkívüli taggyűlésre hívta össze a kommunistákat. Az igen aktív taggyűlésen sok javaslat hangzott el. Az anyagtakarékosságra, a jobb munka szervezésére és sok más „apró ügyben" mondották el észrevételeiket a kommunisták. A pártszervezet vezetősége és a gépállomás szakvezetői e javaslatokat megvalósítva, dekádról-dekádra, egyre előbbre törtek a gépállomások versenyében, és e hónap első napjaiban elérték a hatodik helyet. A taggyűlések hiányosságai A sok-sok bírálat, az előzőkhöz több javaslat igen értékessé tette a taggyűléseket. A kommunisták harci tanácskozásai azonban még eredményesebbek lettek volna, ha taggyűléseket még tervszerűbben készítették volna elő. Több célkitűzést nem valósítottak meg a pártszervezetek vezetőségei a három havi tervben feltüntetettek közül, mégis egyetlen gépállomáson sem vonták felelősségre a pártvezetőség tagjait e mulasztásokért. A bölcskei gépállomás pártszervezetének tervében többek között az is szerepelt, hogy a pártszervezet titkára. Besenczi István elvtárs, a Központi Vezetőség és a kormány határozatairól rendszeresen tájékoztatja a pártszervezet vezetőségének többi tagját. Ezt nem tette, de egyetlen bíráló szót sem kapott ezért a taggyűléstől. Arról sem szóltak egyetlen taggyűlésen sem, hogy hogyan hajtották végre az előző tanácskozás határozatait. A legutóbbi taggyűlések határozatai, a kommunisták lelelkesedése, odaadó munkája arra enged következtetni, hogy a paksi járásban lévő három gépállomás már most a gépjavítások idején jól készül fel a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatok megvalósításának elősegítésére. (B. 3.) Több segítséget a dunakömlődi falusi könyvtárnak Dunakömlődön egyszerű falusi lány, Deákfalvi Irma a könyvtáros. Hétköznapjait a virágos kis óvoda apró népével tölti, mint gondozónő, vasárnap délelőtt pedig kinyitja a falusi könyvtárat és fogadja az olvasókat. Beszédéből kiviláglik, hogy ő maga is szereti a könyvet. A könyvtár egyik legszorgalmasabb olvasója, természetesen ennélfogva ismeri is a könyvállományt. Nem jön zavarba, ha véleményt kérnek tőle egyegy regényről, de az sem bánja meg, hogy hallgatott a könyvtárosra, akinek ő segít olvasnivalót választani. Deákfalvi Irma tisztában van a könyv értékével, fontosságával a falusi nevelőmunkában. Éppen ezért büszke rá, hogy a legszorgalmasabb olvasói parasztemberek. — Nagy Sándor szinte minden héten meglátogatja a könyvtárat és kölcsönzéskor mindig megtárgyaljuk vele az elolvasott könyv tartalmát, mondanivalóját és az érdekesebb részleteket — mondja a könyvtáros. Persze nemcsak Nagy Sándorral, hanem a többi olvasóival is elbeszélget. Kedves barátságos modorával nyeri meg a falusiakat. Amint mondja, jelenleg 120 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak. Ez dunakömlődi viszonylatban meglehetősen szép szám még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek az olvasóknak jórésze tanuló. A gyermekek ugyanis amikor meglátogatják a könyvtárat legtöbbször a szüleik számára is visznek olvasnivalót. December hónapban például 193 kölcsönzése volt Deákfalvi Irmának. Nézzük meg azonban magát a könyvtárat, hogy lássuk, mit találnak a dunakömlődiek ott, ha a hosszú téli estékre valami olvasnivaló után vágyakoznak. Itt bizony nincs minden a legnagyobb rendben. A könyvtár állomány összesen 261 kötet, tehát ha minden olvasó két darab könyvet visz el egy-egy alkalommal, akkor szinte állandóan üres a könyvtár, mint ahogy csakugyan így is van. A meglévő állomány is régi már, az olvasók szinte mindent elolvastak, ami érdekelte őket. Mondhatjuk, hogy a falu olvasni szerető dolgozói „átrágták" már az egész kis könyvtárat. Bővíteni, frissíteni kellene most már egyre gyakrabban — az igényeknek megfelelően — a könyvállományt. A paksi járási könyvtárnak azonban úgy látszik nem sok gondja van erre — ami Deákfalvi Irma szavaival bebizonyosodik. — Nem is nagyon ismerem« a járási könyvtár munkatársait — panaszolja. — Ide hozzánk ritkán jönnek, nem is tudnám megmondani, hogy mikor jártak itt utoljára ilyenféle ellenőrzésre, hogy meg vagyunk-e elégedve, milyen kéréseink, igényeink vannak? Én szoktam bemenni néha, a legutóbb is, amikor Pakson jártam, 25 darab új könyvet hoztam magammal. Ezeket én magam válogattam össze a járási könyvtárban, hiszen én tudom, hogy olvasóink mit keresnek leginkább. El is vitték, mihelyt hazahoztam, valamennyi könyvet. A decemberi kölcsönzés emelkedése jórészt ennek köszönhető. Ez a példa beszédesen megmutatja, hogy Dunakömlődön többen és többet olvasnának, ha a járási könyvtár gondoskodna róla ,hogy a háromnégy esztendős könyvállományt gyakrabban cserélje, frissítse, bővítse. Elsősorban ezzel lehetne az olvasómozgalmat tovább szélesíteni Dunakömlődön, hiszen a másik adottság, a lelkiismeretes, eleven, ötletes könyvtáros megvan. Természetesen őt is serkentené, ha nem kellene olyan gyakran ninccsel, nemmel válaszolnia egy-ear kéréese,