Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-06 / 4. szám

4 H­ÍREK CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 6 ügyeletes gyógyszertár: — 81/1. számú Állami gyógyszer­tár. Névnap: Vízkereszt. Várható időjárás csüt­­­tök estig: változó felhőzet, helyen­ként köd. Elsősorban délen több helyen még havazás, óno­s eső. Mérsékelt, időnként élénkebb északi-északkeleti seé­, hidegebb idő. Várható leg­alacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: északon mínusz 9—mí­nusz 12, délen mínusz 5—mí­nusz 8. Legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön mí­nusz 2—mínusz 5 fok között. A fűtés alapjául szolgáló várható középhőmérséklet csü­törtökön Borsod-Abaúj-Zemp­­lén, Szabolcs-Szatmár, Nógrád megyékben mínusz 5 fok alatt, máshol mínusz 1—mínusz 4 fok között lesz. — A Tolna Megyei Tégla­gyári Egyesülés az üzemek mi­nőségi termelésének elősegíté­se, a dolgozók szakmai tudá­sának gyarapítása érdekében ezekben a napokban vetíti le a „Téglagyártás" című kes­­kenyfilmet. A film egyik érde­kessége az, hogy felvételeinek nagy részét a paksi és a mázai üzemben készítették. A három dombóvári üzem dolgozói ré­szére január 4-én, 5-én, a szek­szárdi, 6-án a paksi és 7-én pedig a mázai üzemben vetí­tik a filmet.* — A bonyhádi járási kultúr­­otthonban 1954 második felé­ben a különféle­­ rendezvények és előadások, kiállítások alkal­mával 34.400 látogató fordult meg. — Tolna megye vadállomá­nyában komoly pusztítást oko­zott a dunai árvíz. A Szolnok megyei vadásztársaságok az el­pusztított vadállomány pótlá­sára és vérfelfrissítés céljára 200 darab élőnyulat és 50 da­rab fácánt küldtek. A Szolnok megyei vadászok által küldött vadak szétosztása már megtör­tént, s ebből a bátai vadász­­társaság 12 nyulat, 5 darab fá­cánt, a madocsaiak pedig 18 darab nyulat és ugyancsak 5 darab fácánt kaptak. * — Tengelicen 6.500 holdas területen fogoly- és fácánkísér­leti telep létesül. Az új kísér­leti telep igen jelentősen elő­segíti a hasznos vadállomány gyarapítását, de igen nagy fon­tosságú a mezőgazdasági ter­melés szempontjából is, mert a vadszárítvások nagy men­­­nyiségű káros rovart pusztíta­nak el. Az új kísérleti telep, amely a középhidvégi állami gazdaság kezelésében lesz, el­látja hasznos vaddal a megyét, sőt az ország más részeibe is szállít majd. * — Egyesítették az alsóhid­­végi és a középhidvégi állami gazdaságokat.* — A szekszárdi járási tanács mezőgazdasági osztálya, elnök­sége, titkársága, pénzügyi osz­tálya, munkaügyi osztálya a megyei tanács (volt megyehá­za) épületébe költözött. NAPLÓ Egy nyáron át táncolt Magyarul beszélő svéd film Gorán jómódú stockholmi fiú, az érettségi utáni nyarat nagybátyjánál tölti el falun. Csendesen múlnak a falusi napok, fiatalság vágyik már valami szórakozásra az egyhangú munka mellett. Elhatározták, hogy egy régi csűri — Gorán nagybáty­jának ajándékát — a fiatalok házává alakítják át. Nagy ellen­zője ennek a tervnek — általában minden szórakozásnak — a falu régi előítélekkel teli papja. Gorán összeismerkedik egy fiatal lánnyal, akivel hamaro­san megszeretik egymást. A falu pletykásai nyelvükre veszik őket, csak Gorán nagybátyja nem vonja meg támogatását. Felépül a csűrből előléptetett kultúrház. Megnyitó előadásán Göran és Kerstin játsszák a főszerepeket. Az előadás másnap­ján láng csap ki az új épületből, porrá ég. A pap elejtett sza­vai megfogant a falu eszelősében, aki az isteni büntetés végre­hajtójának képzelte magát. Véget ér a nyár, Göranért jön az apja, hogy hazavigye. Göran azonban nem találja helyét a városi életben, vágyik Kerstin után. Motorbiciklijén indul a lányért, hogy a családja és ismerősei előtt vallja magáénak. Boldogság ragyog a fiatalok arcán, miközben a motor robog velük a főváros, a közös élet felé. — Úgy tűnik, hogy a legteljesebb megoldás felé haladnak és akkor... a sötétből nagy fekete autó, a pap kocsija kanya­rodik elő hirtelen, elrohan mellettük és az árokba sodorja a motorkerékpárt. Görant nem éri sérülés, de a lány menthetet­len. Szerelmese karjaiban hagyja el az élet. EZT OLVASSUK... Francis Bacon: Válogatott írásai Francis Bacon, tizenhetedik századbeli angol filozófus, két művét kapja itt kézbe az olva­só: a Novum orgánum első kö­tetét és a magyarul most meg­jelenő Új Atlantisz-t. Az előb­bi Bacon legfontosabb elméleti elveiről, a második ragyogó utópisztikus elképzeléseiről ad képet. Bacon szenvedélyes erő­vel harcolt a középkor kleriká­lis, skolasztikus álfilozófiája, tudományellenes hamisításai ellen és mint Marx mondja, lángeszű meglátásával: „Min­den modern kísérleti tudo­mány igazi ősapj­a lett.” A mi világunk nemcsak az ő álmait valósította meg, de társadalmi berendezésében sokszor meg is haladta azokat. Az „Új Atlan­­tisz­’-nak így is megmaradt frissessége, ma is elevenen hat­nak nagyszerű ábrándjai a technika korlátlan fejlesztési lehetőségeiről. A kötetet össze­állította és a jól áttekinthető, az olvasáshoz sok értékes tám­pontot adó előszót Szigeti Jó­zsef írta. V. Ovecukin:­ ­7. EMBERT LÉLEK MÉRNÖKEI XXXIV. — Ennyi az egész, így tör­tént. Reggel letartóztattak. A tárgyalásig fogoly voltam. El­vették a párttagsági könyve­met, a kitüntetéseimet. Aztán elítéltek tíz évre. Fellebbez­tem a Legfelső Tanácshoz. Le­írta­m részletesen, hogyan tör­tént. Polja Csernouszova tanú­vallomását és az összes irato­kat is felkérték a bíróságtól. Egy hónap múlva kegyelmet kaptam... Megpróbáltam, hogy visszavegyenek a pártba. A kerületi pártbizottság titkára sikkor még — Borzov előtt — Szlepcsenko volt, aki minden­nél jobban utálta a botrányt és a részegséget. Ha valaki bé­kés természetű volt, nem ivott, annak mindent megbocsátott. De engem nem vettek vissza, írtam Moszkvába. Kétszer is hívtak, utaztam fel, de súlyos beteg voltam, a háború után hat hónapig feküdtem, nem tudtam lábra állni, így nem is mehettem Moszkvába, végülis az ügyem elévült... Nasztya aztán meggyógyított, úgyszól­ván a kezéből etetett. Később felajánlották nekem itt ezt a munkát: elfogadtam. Azóta vi­gyázok az erdőre ... Amikor rosszul mentek a dolgok a „Haza” kolhozban, távollétem­ben újra elnöknek választot­tak. De a kerületi bizottság nem hagyta jóvá a választást. A kolhoz pártszervezetének megerősítésére a kerületből pártfun­kcionáriust küldtek el­nökinek, így én itt ragadtam. Isznak még egy pohár teát? Kihűlt a szamovár. Dorohov felesége — himlő­helyes, csúnya, kicsi, kövér asszony — kivitte a konyhába a szamovárt. — Nem tudja, hol van most ez a Kalmikov? — kérdezte Marti­nov. — Dehogynem. A szolomen­­szki kerületben, Grisin község­ben. Az első feleségem oda­valósi ... Dorohov lehajolt, a dívány alól kihúzott még egy félliter vodkát. Tenyerével az üveg fe­nekére ütött, a dugó kirepült az üveg nyalkából, a vendé­geknek töltött egy-egy pohár­kával, magának pedig egy vi­zes pohárral — és egy hajtás­­ra bu­tta. Martinov csodálkoz­va nézett rá. — Ha már elkezdtem, elmon­dom végig — folytatta rövid hallgatás után Dorohov — hon­nan keletkezett az a pletyka, hogy én féltékenységből akar­tam agyonlőni... Az első fe­leségem, Olga, mialatt én a fronton harcoltam, egy parti­zá­ncsapatban szolgált a ka­­mensald erdőkben. Ott össze­állt egy legénnyel, Griska Szo­­bolevel. Griska szép fiú volt. Ismertem, azelőtt Muhajlov­­szkában a községi tanács el­nöke volt. Illettek egymáshoz. Feleségem ugyanis szép as­­­szony hírében állt. — Doro­hov végignézett a falon, ahol az Ogonyokból való reproduk­ciók mellett néhány fénykép is függött. — Meg akartam­­­utatni a fényképét, de nem maradt belőle egy sem. Nasz­tya elégette mind ... Megírták ezt a dolgot nekem a frontra is. Nem sokáig éltek együtt. A fiú megszédítette az asszonyt, Olga azonban hamarosan ki­ismerte és otthagyta. Ezután Griska más nőkkel kezdett ki. Ostoba volt, tüzelt benne a virtus is, szeretett hivalkodni bátorságával. Rólam meg az a hír terjedt el, hogy elestem Kievnél. Még a háború elején hazatért a mi csapatunkból egy katona és elmondta Olgá­nak, hogy saját szemével lát­ta, amikor engem eltemettek. Úgy is volt. Vittek már a kö­zös sír felé, de az utolsó perc­ben valaki észrevette, hogy még élek, lélekzem, így kerül­tem aztán a sír mélye helyett a kötözőhelyre. Onnan a hát­országba, a Volga mögé szállí­tottak. Aztán megint a front­ra kerültem... — Eszerint, Dorohov elvtárs, az asszony tulajdonképpen nem is hibás — szólt közbe a sofőr. — Lehet, hogy nem is hibás. De Griskát a németek felakasz­tották. A partizánok elmond­ták, hogy ő és egy másik hoz­zá hasonló vakmerő legény megtámadta a krisztoforovói szeszgyárat. Talán minden jól végződött volna; az őrök egy részét lelőtték, a többit bezár­ták az őrszobába és figyelmez­tették őket, ne merjenek ki­jönni reggelig, mert az ajtót és ablakokat aláaknázták. De­­hát mindketten leitték magu­kat a sárga földig. A németek félfooltam találták meg őket másnap reggel egy kikapós asszonynál, így történt... — Azon az éjszakán, amikor Kal­­milkovra lőttem, eljött hozzám Olga, Polja néni szaladt be hozzá és megmondta neki, hogy hazajöttem... Magáno­san ültem az üres házban az asztalnál — Polja néni a kór­házba sietett — a padló vé­res volt, mert ott a szobában kötözték be Kalmikov sebét, a „Walter” ott feküdt az aszta­lon, én meg szédülő fejemet könyökömre támasztva elalud­tam. Egyszer csak hideg hu­zatot érzek. Felemelem a feje­met. Az ajtó nyitva. Olga áll a küszöbön. „Édes Vaszlám — szólt hozzám — bocsáss meg nekem!” Egy szóval sem em­lítette a történteket, pedig Pol­ja néni bizonyosan elmondott neki mindent részletesen. Fel­törölte a véres padlót. „Mégha börtönbe csuknak is téged — mondta, — veled leszek ...” — Nem kellesz nekem sem most, sem a börtönben” — feleltem. Eljött hozzám akkor is, ami­kor szabadlábra helyeztek, hí­vott haza. Kért, hogy hallgas­sam meg, hogy s mint történt a dolog, de én nem akartam meghallgatni. Szívem mintha kővé keményedett volna. Volt neki egy fia is Griskától, de az meghalt az erdőben ... Azután hazautazott a szüleihez a szo­­lomenszki kerületbe Bezárta a házat és elküldte nekem a kapu kulcsét. Később, amikor itt elvállaltam az erdészséget, a házat kiadtam lakónak ... Ott, a szolomenszki kerület­ben feleségem megismerkedett Kalmikoval, most együtt él­nek. Hogyan kerültek össze, nem tudom Az az ember ott először a faraktárban dolgozott és lopott, de akkor valahogyan kikászálódott a bajból. Most pedig úgy él, mint egyszerű rokkant, nyugdíjas. Épített magának téglából házat, az udvara tele van disznókkal, li­bákkal, van zöldséges kertje, még egy Moszkvics­­ személy­kocsit is vett. Azt mondják, az apja kulák volt. Hogyan is áll­hatott össze a partizán as­­­szony ezzel az aljassal? Vagy talán a sérelem, a bánat vitte hozzá, amiért én nem bocsá­tottam meg neki? ... Hadd menjen, akár a pokolba is! Azt a látszatot akarta talán kelteni, hogy én tettem őt tönkre? ... Vagy talán egysze­rűen azért tette, hogy engem bosszantson: „Te meg akartad ölni, de ő mégse halt meg, és most az én férjem!” Dorohov ismét töltött min­denkinek a vodkából, de ma­gának megint többet öntött. Martinov a fejét csóválta és félretolta pohánkáját. — Innen van a hír, Marti­nov elvtárs, hogy párbajt vív­tam Kalmikoval a feleségem miatt. Hallottak az emberek valamit harangozni, de nem tudják, honnan jön a harang­szó ... Egyre nőtt a pletyka. Tudták, hogy majdnem meg­öltem, és azt is, hogy most az én volt feleségemmel él... No, mindez régen történt! Úgy van az, hogy az egyik nem tudja, hogyan is volt az eset, a másik megtoldja valamivel... A bíróság előtt is azt mond­ta Kalmikov, hogy engem az ő kincsei hoztak kísértésbe, Polja néni meg az én cinkos­társam. „Ez itt mind tisztes­séges zsákmány, nem szovjet embereket raboltam ki, hanem azoktól a németektől vettem el, akiket magam öltem meg.” A többit, mármint, amit akkor a napszámosokról mondott, le­tagadta ... így élek én most. Tnökretettem az életemet emiatt a nyomorult miatt! (Folytatjuk) FALUSI HÉTKÖZNAPOK TOI­ N­A­I NAPLÓ Szerkeszti a sz­erkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó V Terjeszti a mes­ye összes postahivatala Szerkesztőség telefonszáma: 20­10 Kiadóhivatal telefonszáma: 20 I­ A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi utca 18 Előfizetést kér a megye valamennyi postahivatala felvesz Pécsi Szikra Nyomda Pécs, Munkácsi Mihály utca 10 sz Telefon: 20-27 Nyomdáért felel: Meller Rezső 1955 JANUÁR « SPORT Megyénk falusi sportkörei lelkesen készülnek a vezetőség választásokra A járások területén működő test­­nevelési és sportbizottságok, valamint a mellettük működő társadalmi szö­vetségek az elm­ú­lt hetek folyamán hozzáfogtak a falusi sportkörök ve­zetőség­v­álasztásának előkészítésé­hez. Miután Szeikszárdon a járási TSB elnököknek és a járási DÍSZ titkároknak közös értekezlet volt a járásokon is megtartották a falusi sportköri vezetők és a DISZ titká­rok részére a vezetőségválasztásokkal kapcsolatos megbeszél­és­t. Különöset­ jól sikerült ez a bonyhádi és a gönki járásban. A szekszárdi járás­on a falusi sportkörök vezetői a megbeszélésen megjelentek, azonban a DISZ titkárok érthetetlen okból távolmaradtak­ erről az őket is egé­szen közelről érintő és fontos meg­beszélésről. A járási TSB aktíva hálózata, mint már mondottuk, az előkészítést az új vezetőség választásra meg­kezdte. Fad­dón például a tagság a vezetőséggel együtt helyesli, sőt kö­veteli az új vezetőség megválasztá­sát, mert mind mondották, az új vezetőségtől sokat várnak. Eddig a vezetőségnek csak 1—2 tagja dolgo­zott és így természetes a sportkör életében visszaesés állott be. A DÍSZ és a községi ta­nács ígéretet tett, hogy az eddigieknél több segítséget nyújt majd az újonnan megválasz­tásra kerülő vezetőségnek és ezen keresztül a sportkörnek. Marsiban is örömmel fogadták a TSB aktivá­tat, akiknek elmondották, hogy a hosszú időn át a járási TSB még csak feléjük sem nézett, és most jól­esik az a segítség, melyet a ISB részéről kapnak a vezetőségvá­lasztás előkészítéséhez. Magjarban már tervezgetnek arról is, hogy új szakosztályokat alakítanak, ma­­­néz a pedagógusok is segítséget nyújta­nak a sportkörnek. Érdemes m­ég megemlíteni, hogy Mucsiban a sport­köri tagok 60 százaléka DISÍZ tag. A si ortköri vezetők kérték a TSB aktívákat, hogy a járási TSB a­­ jö­vőben jobban válogassa meg a­zokat, akik a sportkörhöz mennek ki, mert régebben, amikor még a TSB nem feledkezett meg Mucsiról, olyanokat küldtek akik csak pár percig­­ beszél­ettek és utána máris mentek. Hiába éltek tőlük segítséget, felvilágosí­tást, azt sem kaptak, mert sok eset­ben még azokat a dolgokat sem tud­ták jól elmagyarázni, amiért kiküld­ték őket. Magyarkesziben is nagy a készü­lődés a vezetőségválasztásra. Bár a sportkör vezetősége eddig jó mun­kát végzett, mégis szükséges az, h­ogy új tagok is kerüljenek a veze­tőségbe. A tagság már tervezi azt, hogy majd a vezetőség­vá­las­ztáson kiket javasolnak a vezetőségbe. Itt elsősorban a tagság azokat veszi szá­mításba, akik eddig is lelkese­déssel, odaadásal dolgoztak a sportkörért. Bölcskén is készülnek a választás­ra. A tagság helyesli a választást, és bár a vezetőség jó munkát végzett, mégis úgy látják jónak, hogy a ve­zetőség felfrissítésével még jo­bb és eredményesebb lesz a munka. A köz­ségi tanács és a DISZ-szervezet igé­­retet tett arra, hogy az eddigieknél még jobb és nagyobb támogatást nyújt a falusi sportkörnek. A megye labdarúgósportjának 1954. évi eredményei, hiányosságai VI. közlemény. 2. SIMONTORNYAI VL A bőrös csapat ezúttal lényegesen jobb rajtot vett, mint az elmúlt évi bajnokságban. Általában mindig si­került magát az élvonalban tartani. Március 28-án 1 győzelemmel, 1 ^dön­tetlennel és 1 vereséggel csúszott vissza legjobban a 3. forduló után. Ekkor a 6. helyen volt. Május 30-ától mindig az első 3 között találjuk és ez időponttól kezdve már csak a Bonyhádi Vasas az egyetlen ellenfél a második helyért vívott harcban. Ez a küzdelem is­ már az őszii forduló után eldőlt és ezután már nem en­gedte maga elé a bonyhádiakat a bajnokság befejezéséiig. A csapat a bajnokság során 4 vereséget szenve­dett és emellett 6 döntetlen ered­ményt ért el. Vereséget szenvedett a következő mérkőzése­ken: Dombóvár,­ Lokomotivtól 6:1 arányban, Bátaszéki Lokomotivtól 3:2-re, Nagymányokon 3:0-ra, Tolnán 3:1-re. Döntetlenül mérkőzött az alábbi csapatokkal: Petőfi 1:1, Bonyhád 1:1, Dózsa Máza 3:5, Dunaföldvár 1:1, Paks 1:1. A csapatnak a Nagymányoki Bá­nyászt is sikerült legyőznie 2:1 arányban, amikor ősz folyamán egy­másután 6 mérkőzésen a csapat nem szenvedett vereséget. A sportkör ifjúsági­ csapata ugyan­csak nagy küzdelmet vívott a má­sodik hely megszerzéséért és a vég­küzdelemben csakugyan sikerült a sportkörnek a Nagymányoki Bányász együttesét maga mögé utasítania és a Szekszárdi Petőfi után következő má­sodik helyet megszerezni. Mint már említettük, vannak az ifjúsági csa­patnak olyan játékosai, akik hama­rosan szóba jöhetnek majd a me­gyei bajnokságban szereplő csapat összeállításánál. A Vörös Lobogó a megyei bajnok­ságért játszott csapatban 19 játékost szerepeltetett. Eggyel többet, mint a Nagymányoki Bányász és eggyel kevesebbet, mint a Bonyhádi Vasas ,ahogyan a bajnoki tabella is mutat­ja az erőviszonyokat. Ennek elle­nére az mutatkozik meg, hogy a csapat nem volt állandó az elmúlt esztendő folyamán. Sebestyén Ist­ván személyében ugyanis csak egyet­len olyan játékosa van, aki minden mérkőzésen szerepelt. Legalább 20 mérkőzésen Sebestyén Istvánon kí­vül csak 7 játékos szerepelt. Név­szerinti Ferenczi István 25, Dobrádi János 23, Mol ku­lás József 25, Baum Ferenc 20, Baum László 25, Baum István 20, Sebestyén Tibor 22. Raj­tuk kívül még 7 olyan játékosa vol­­az elmúlt esztendő során, akik 10 vagy annál több mérkőzést játszot­tak. Sebestyén János, Biró András, Kiss Ferenc, Ünnep János, Ányos József, Baum Károly és Rakóczky István. Ez tehát annyit jelent, hogy a magát 11, illetőleg 12 játékos he­lyett 15 játékos alkotta, és a csapat összeállítása elég gyakran változott — legtöbbször kényszerű okok miatt­ eltiltás, katonai szolgálat stb. Négy játékos egészíti ki ezt a sort. Ezek közül ők­ 7, Pénzes 3, Kovács é­s Jobbágy pedig 1—1 mérkőzésen ju­­tott szóhoz. A csapatnak megvan az az érde­kessége, hogy a Sebestyén és Ball ír fivérek heten szinte a csapat gerin­cének számítanak. A simontornyai együttes a harcos és kemény labdarúgásnak a híve. Sokszor azonban a keménység a durvaságba csapott át és ez a tény hogy a csapatból nem kevesebb m­int 9 esetben történt kiállítás, nem jó fényt vet a csapat sportszerű ma­gatartására. A 9 kiállított játékos 21 bajnoki mérkőzéstől nyert eltiltást, és nem kétséges, hogy ezek az el­tiltások nélkül a csapat még jobb eredményt érhetett volna el s eset­leg komoly riválisa lehetett volna a nagymányoki i bánya is a cs­apatnak. A simontornyai játékosok sportszerűt­lensége nemcsak azt eredményezte, hogy így nem szólhattak bele a baj­nokságba, hanem azt is, hogy az 1954. évi megyei bajnokság vesztett érdekességéből és a küzdelem hiánya rány­­omta bélyegét a bajnokság ala­­kulására. Voltak a csapatban olyan játékosok, akiket többször is a fe­gyelmi bizottság előtt­­ láttunk. Baum Ferenc, Dobrádi János és Sebestyén János 2—2 alkalommal is a kiállítás sorsára jutott. Ha a sportkör a kö­vetkező évben jobb eredményt akar elérni,­­akkor feltétlenül fokoznia kell a sportkör vezetőségének a ne­velő munkát, amely az 1954. évi példa alapján sok kívánnivalót hagy maga után. A mérkőzések látogatottsága Simo­n­­tornyán nem kielégítő. A község la­kói jobbára gyári munkások, akiket jobban is bele lehetne kapcsolni a sportmozgalomba. Ennek elérése ré­vén a sportkör maga is több olyan kezdeményezést v­ehetne, amelynek révén saját erejéből csinosíthatná a háború folyamán megrongált sportte­lepét. Nem­ azt mondjuk, hogy a sportkörnek nincsen szüksége támo­gatásra, de az a meggyőződésünk, ha illetékesek azt látnák, hogy van a sportkör vezetőségében­ és tagsá­gában kezdeményező erő, akkor könnyebben juttatnának támogatást a sportkörnek. A vezetőség általában szívese­n fog­lalkozott a csapattal, de hibája vi­szont a simontornyaiaknak az, hogy a labdarúgást túlzottan előnyben részesítették a többi sportágakkal szemben és ugyanakkor a többi sportágakra nem sokat áldoztak. Komoly feladat vár a sportkör ve­zetőségére a nevelés terén is. A ki­­állított játékosok tisztára­­ mosása helyett ,a sportkörnek belső fegyel­mezési eszközökhöz is kell nyúlnia annak érdekében, hogy a csapat egy­ségét a fegyelmezetlen játékosok ne bontsák meg olyan gyakran, amely körülmény a csapat számára lehe­tetlenné teszi, hogy egyenlő feltéte­lekkel küzdjön meg­ a leg­jobbakkal a megyei bajnokságért Van te­hát eredmény is és hiányos­ság is a sportkör munkájában. Ha a sportkör vezetősége a holtidényben ezeket a hiányosságokat kiküszöböli és lelkileg megújított csapattal in­dul a következő bajnoki küzdelem­be, fegyelmezett csapattal képesnek tartjuk az együttest arra, hogy a leg­jobbak ellen és becsülettel megállja a helyét. hírek a szekszárdi járásból Téli verseny a falusi sportkörök részére Az 1954. évben beütemezett terve­­zet alapján nagy lendülettel folynak a téli versenyek, az asztalitenisz sportágban. Valamennyi falusi sport­körnél megtörténtek a házibajnok,­­áígok és lebonyolódott­­ már a két körzeti és a járási döntő is, melyet Sióagárd csapata nyert meg Decs előtt. Január 9-én és 16-án kerül meg­rendezésre a sakk csap­atbajnokság körzeti és járási döntője. Ugyan­csak január 16-án rendezi a JTS’B 1 terem atlétikái bajnokság körzeti döntőjét Bátán és Tolnán. A járási döntő január 23-án Szekszárdon ke­rül megrendezésre. * A Bátaszéki Lokomotív sportkör nyerte a járás sportkörei részére kiírt MiHK versenyt és a Bátaszéki Lokomotív nyerte el a JTSB zászl­aj­át.* A járás területén a fejlesztési ter­vét a Tolnai Vörös Lobogó (Textil) teljesítette legjobban, kis különb­séggel megelőzve Bátaszéki Lokomo­tív sportkörét Meg kell említeni, hogy mind a két sportkör magasan túlteljesítette tervét, de kettőjük közötti verseny során a tornád minő­sítési szinteket elért tornászok dön­­tötték el a versenyt a Tolnai Vörös Lobogó javára. DARÁNYPUSZTAI kísérleti gazda­ság keres szakképzett agronómuso­­kat, géptechnikust, kertészt, ková­csot, bognárt, ácsot, kőműveseket, vezető­ szakácsot és szakácsnőt. Rész­­él>es önéletrajzok a szerkesztőség fülére kü­ldendők.­­ TOLNA MEGYEI Mezőgazdasági Képjavító Vállalat, Szekszárd, Kese­­­rüsi út; tra­ktonszerz­ő, esztergályos, villany­szer­elő gáz lakatos szakmun­kásokat felvesz. Vidékieknek díjta­­anul szállást, napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosít.

Next