Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-13 / 10. szám
3935. JANUÁR 13. N ÄPtö Ma egy éves Tolna megye első termelési bizottsága , a sióagárdi Ma egy esztendeje, kegyetlen hideg tél dühöngött A járdákról, utaikról és a lakóházak környékéről emibermagasságnyira lapátolták a piszkos havat, s az ottmaradott réteg hangosain csikorgott az emberek lábai alatt. A kultúrteremben már délelőtt meghafolták a tüzet és hiángos ropogással égett a jó száraz fa. Estére barátságos meleg fogadta a vendégeket: több, mint 200 dolgozó panaszt és prótásztasiszony jött el a gazdagyűlésre, ahol megalakították Tolna xneste első termelési bizottságát. Túlzás nélkül elmondhatjuk,hogy bizonyos fokig tapogatódzás volt még akkor a tenmaiéei bizottság feladatairól beszélni, hisz Tolnában egyáltalán nem volt még ilyen szerv, de az ország más területein is csak, akikor alakultak az elsők. Ennek ellenére Máiinger György tanácselnökhelyettes olyan értékes előadást tartott, hogy a jelenlévők döntő többsége hozzászólt, javaslataival segített. — Kedves gazdatársak! Itt nőttem fel, mindenki jól ..ismer — mondotta többek között B. Horváth József 8 holdas dolgozó paraszt. — Mindig szerettem állattenyésztéssel foglalkozni, mert a föld is akkor terem jól, ha trágyázzák, de ezenkívül a jószágállomány nagy jövedelmi forrás. Amint látom, az új tormányprogram és a mezőgazdaság fejlesztési határozat sok segítséget nyújt a dolgozó parasztságnak. Most rajtunk a sor! Azt szeretném, ha a most alakuló termelési bizottság szívén viselné az ügyet és segítségükkel fellendülne községünkben az állattenyésztés. Barsi Mihály 7 holdas dolgozó paraszt pedig így beszélt: — Én csak annyit mondok, hogy ragadjunk meg minden lehetőséget a termelésünk ’és állattenyésztésünk fellendítésére. Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor ezt mondom, hogy kimondhat? Alánul örülök az új kormányprogramnak, mert látón,. . .a párt és kormány segít nekünk, elismeri munkánkat és megbecsül. Tudom, hogy bennünk nem is fog csalódni! Még a nevüket is sék volna felsorolni, annyian szólaltak fel ezen az estén. A dolgozó parasztság egyszerű szavai azt bizonygatták, az érdeklődő tekintetek azt mutatták, hogy bíznak a pártban, a kormányban, a szavak és tettek között nem lesz különöse?. Ezen az emlékE uetes estén 50 tagú termelési bizottságot választottak s ,ezen belüll4 szakcsoportot alakítottak. Egy hét múlva összefíltek Sióagárd legjobb gazdái és nagy gonddal kidolgozták a féléves tervet. Azóta egy esztendő telt el, eseményekben és eredményekben olyasa gazdagon, amiről csak nagy vonalakban tudunk beszámolni. A termelési bizottság első dolga volt felmérni a műtrágya szükségletet és gondoskodni annek beszerzéséről. Mají«k járták elöl jóó példával, de ásásokat is mozgósítotok a fejtrágyívária és a tavaszi fogasolásra. Ennek köszönhető, hogy a többezer holdas sióagárdi határban, — a kedvezőtlen időjárás ellenére, — több, mint 9 mázsás átlag búzatermést takarítottak be. A termelési bizottság megszervezte a tavaszi vetőmagtisztítást is. A gépállomással megbeszélték, hogy két traktort egész idényre biztosít az egyénileg dolgozó puffasztók részére, hogy azok is időben végezhessenek a munkával, akik igavonóval nem rendelkeznek. Amikor pedig, közeledett ez aratás ideje, egy küldöttség ment a szedresi gépállomásra és a dolgozó parasztok saját szemükkel nézték meg: a gépállomás hogyan javította ki a cséplőgépeket, mert előző évben cséplés után kázöldültek a szakmai kazleik. A szőlőtermelő szakcsoport a védőszerek beszerzésére és a permetezésekre mozgósította a gazdáikat. Egy háromtagú permetező brigádot is szerveztek, akik a gépállomás nagy permetező gépjével isorra végezték el a kisparcelláikon ezt a fontos munkát. Az állattenyésztési szakcsoport a törzskönyvezést igyekezett elősegíteni és felterjesztették az órákra is ezt a fontos intézkedést. Amikor az csatorpa és búzavetések lassan sárgulni kezdtek, a termelési bizottság gazdagyűlésein, egyéni elbeszélgetéseken keresztül , mozgósított a szemveszteség nélküli aratásra. Hirtcelen azonban váratlan veszély fenyegette a községet: megjíStt az árvíz és a Sió kiöntééeü fenyegetett. A termelési bizottság nem veszítette el a fejét: megszervezték a közös aratást a legveszélyesebb területeken és éjjel-nappal amattik, hordták be a kévéket. Hejős János termelési bizottság elnökkel az élen sok gazda több napon át nem hunyta álomra szemét, hanem mindig ott segített, ahol a legnagyobb szükség volt a munkára. A Siót sikerült megfékezni: a határban soha nem tapasztalt gyorsasággal váltották fel a keresztsorok a ringó búzatáblákat. A dolgozó parasztok örömmel takarították be a bő termést és hamarosan elvégezjták a tarlóhántást is, s többszáz holdat vetettek be másodvetésként. Július végén egy különjáratú autóbusz 40 kiváló egyéni gazdát vitt Sióagárdról az ireg_ szemesei kísérleti gazdaságba, ahol igen sokat tanultak. Hazafelé jövet arról beszélgettek, hogy milyen jó volna otthon, a legjobb gazdák terményeit megmutatni mindenkinek és megismertetni azok munkamódszereit. A termelési bizottság csakhamar valóra váltotta a beszélgetést: október 17-én mezőgazdasági kiállítást rendeztek a faluban. A templom előtti téren gyönyörű bonyhádi vörös tankóikat, szép lávákat, sertéseket, valamint különböző baromfitörzseket mutattak be a dolgozó parasztok, s a legjobbakat díjazták, megjutalmazták a gazdát. Bent a kultúrház egyik termában gyümölcsöt, bort, zöldséget és árpát, búzát, kukoricát és egyéb terményt lehetett látni. 16 mázsás búzatermést, 45—50 mázsás kukoricát, 300 mázsás cukorrépát és 500 mázsás takarmányrépát termelő gazdák terményeit mutatták itt be. A kiállítás igen tanulságos volt, amiből nemcsak a község, de a környék dolgozó parasztjai is hasznos tapasztalatokat merítettek. Az őszi mezőgazdasági munkában szintén jó eredményeket ért el a község, november 7-re befejezték a vetést. Ezüstkalászos tanfolyam indul! A termelési bizottság munkája ezen kívül sok területen éreztette hatását. Hetenként kétszer rendszeresen megtartották a szakelőadásokért, ahol a termelési bizottsági tagok, Kilián György és mások számoltak be a termelésben és állattenyésztésben szerzett tapasztalataikról. Minden gazda olyan termelési ágról tartott előadást, amiben a legjobb eredményeket érte el ilyenkor késő éjszakáig elbeszélgettek a gazdák, nem fogytak ki az érdeklődésből. Már a nyáron, egy ilyen jól sikerült estén javasolta Fintha János, a mezőgazdasági szakkör vezetője, hogy szervezhetnek kétéves ezüstkalászos tanfolyamot, ahol igen sokat tanulhaitnak. Most aztán minden hétfőn és pénteken este pontosan megjelenik 30 élenjáró dolgozó paraszt, s nagy figyelemmel hallgatja Koppány elvtársinak, a palánk mezőgazdasági technikum egyik tanárának a szakelőadását. A sióagárdi termelési bizottságról bátran elmondhatjuk, hogy nem töltötte az elmúlt évet hiába. Most, amikor Fejős János a termelési bizottság elnöke elbeszélget összejöveteleken kívül is a tagokkal, értékelik az eredményeket és úgy döntöttek: a jó tapasztalatokat hasznosítva ez évben még eredményesebben dolgoznak. Ary Róza * 3 Appelshoffer* Ádám elvtárs temetése Eltemették Appelshoffer Ádám elvtársit, a munkásmozgalom régi harcosát, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett építőmunkást. Temetésén részt vettek az MDP Tolna Megyei Bizottsága tagjai, a helyi párt és tanács vezetői, az Építő Munkások Szakszervezetének vezetői, a különböző tsömegszervezetek vezetői, az üzemek és a község dolgozói. A Magyar Dolgozók Pártja Tolna Megyei Bizottsága nevében Petrits Ferenc elvtárs, a pártbizottság tagja búcsúzott el Appelsbaufer elvtárstól: — Nagy gyász, súlyos veszteség érte pártunkat, egész megyénk átúgoaó népét. Örökre eltávozott közülünk a forradalmi munkásmozgalom, a párt példamutató harcosa, a nagyszerű kommunista, az igaz barát, Appeishoffer Ádám elvtárs, mindenki Ádi bácsija . Mély bánat tört el bennünket hogy drága harcostársunk, nekünk az új generációnak példaképe nincs többé. — összeszorítja szívünket a gyász. Szerették, és tisztelték, akik ismerték önfeláldozó harcát húzódoztak tőle, akik nem értették emberi nagyságait, elvhűségét és gyűlölték őt azok, akik számára mindig idegen marad a nép ügye. — Appelshoffer Ádám életútja gazdag, hősi pálya volt. 1902-ben kapcsolódott a munkásmozgalomba. 1903-ban már sztrájkok szervezésében vett részt. 1908-ban a helyi nemzeti tanács tagjaként harcolt Appelshoffer elvtárs és a Tanácsköztársaság idején a Tolna Megyei Munkástanács és a helyi Népjóléti Bizottság elnökévé választották. Az ellenforradalom győzelmével börtönbe vetették. 10 évet töltött börtönben, de végig hű maradt az eszméhez, a párthoz, a néphez. A felszabadulás után a Kommunista Párt helyi szervezetének létrehozásában találkozunk újra munkájával és azóta is számtalan helyen idős kora ellenére. Hősies, áldozatos munkájáért pártunk és kormányunk az elmúlt évben a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. Megérdemelte a nagy kitüntetést, büszkén muiterfata minijenkinek. De nemcsak ő volt rá büszke, hanem ma is valamennyien, az ifjabb generáció, az idősebbéi egyaránt. — RE tette mindezekre képessé Appelsdofffer elvtársat? Az, hogy kommunista volt. De mi tette kommunistává? A mély emberszeretet. Ez vezette nyílegyenesen a párthoz, ez alakította ki benne azt a kivételes erkölcsi nagyságot, mely annál erősebbé tette őt, minél nehezebb feladatokat kellett megoldania — másokért. Ilyen ember volt és maradt halála percéig. Építőmunkás volt,harcos volt. Sajnos, volttak, akik nem támogatták eléggé munkáját. A jövőben sokkal jobban meg kell becsülnünk a forradalmi múlttal, a gazdag párt- és élettapasztalatokkal rendelkező elvtárcainkat és jobban kell hasznosítani tudásukat, értékes tapasztalaltukat. Appelshoffer elvtárs élete, munkája, nagyszerű magatartása legyen követendő példa megyénk minden dolgozója és különösen fiatalja számára. — Nem tudom befejezni a végső búcsút a szokásos Szávákkal, hogy emlékét örökké meg fogjuk őrizni. A mérhetetlen gyász érzését elnyomja bennem a büszkeség: ilyen embereket nevel a mi nagy Kommunista Pártunk. Utána az Építőmunkások Szakszervezete nevében Müller József az MSZT helyi szervezete nevében Horváth Nándor mondott búcsúztatót. — A gyászbeszédek elhangzása után helyezték a koporsót a sírba. A juhásznak jól megy dolga... „A juhásznak jól megy dolga. Egyik dombról a másikra Terelgeti nyáját, Fújja furulyáját, S bú nélkül éH világát,” felhalkult a nóta, Miklós Gábor a májusi „Kossuth“ termelőszövetkezet juhásza elgondolkodott az egyszerű kis nóta, bú nélküli életet pengető sorai felett. Mivel emberfia nem volt a közelben — hogy tévedés ne essék megmondani azt is, hogy a „Kossuth“ tsz L-alakú juhhodálya éppen a falu szélén épült. A békésen bégető állatok így rögtön a terített asztal, az édes csemegét ígérő réten, erdőn, csillapíthatták éhségüket — így két hűséges társával Olival, Rigóval, a két bozontos juhászkutyával beszélgetett. Lassan besötétedett. Miklós Gábor az örökké mosolygósarcú, vígkedélyű juhász letelepedett a hodály egyik szélvédett szögletében és rágyújtott makropipájára. A mellételepedő juhászkutya fülét hegyezve figyelte a beszédet. Tia a nóta is azt mondja, hogy a juhásznak jól megy dolga, meg aztán bú nélkül éli világát, hát akkor én sem cáfolom meg. Igaz-e Rigó? Ami azt illeti én sem, de te sem panaszkodhatsz. Ha jól végzed a munkád, ha úgy táncolsz, ahogy én fütyülök, akkor egészen jól kijövünk, igaz? Te kis szőrmék. Gyere hát közelebb, hadd simogassam meg a fejed. — Iá, iá, na a Mircsa, a szürke, nagy fülű cimbora is jelentkezik? Erigy kutyám, nézd meg, miért lármázik cimboránk. Rigó, a juhászkutya értelmesen felkapta fejét, ránézett gazdájára, majd eltűnt a sötétbe, amarra Mircsa, a szamár iázott. Íjgy van ez komám, — szólt a gyorsan visszatérő kutyához. — Tavasszal majd több munkád lesz, igaz, nekem is, de nem baj. A jövő hónapban megkezdődnek az ellések. A bárányok leválasztása után kezdjük a fejést, az anyabirkák fejérét. Ez lesz ám, még csak pénzforrás, a juhsajt. Az elmúlt évben igaz csak párezer forintot hozott, de akkor nem volt annyi anyabirkánk, mint most. Tavaszra 170 anyabirka kerül majd fejésre. Van neked fogalmad arról, hogy ez a 170 darab anyajuh félévi időszak alatt mennyi jövedelmet hoz? Megsúgom neked, de el ne áruld Mircsának, hogy papír és ceruza nélkül számítva is 28.000 forint körül gondolom. Ezt hozza csak a sajt, a gyapjút még nem is számítottam. Tavaly csak 3 kilogrammot tudtunk egy birkáról nyírni, igaz, nem etettünk úgy, ahogy kellett volna. Az idén több, legalább 3 és fél 4 kilogrammot kell egy birkának adni. Jövőre még ennél is többet. jó , a világ rendje Rigó, fejlődünk, gyarapodunk. .A jelenlegi anyabirka létszámot 200 darabra kerekítjük, hadd fejjünk több tejet, nyírjunk több gyapjút, akkor élünk igazán bú nélkül. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tolna megye felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából kiváló munkájuk elismeréséül; Szendi Pálnak a szekszárdi városi PB. első titkárának, Szabó Istvánnak, a bonyhádi járási PB. első titkárának, Iváncsik Lajosnak a megyei PB. osztályvezetőjének, Bogos Domonkosnak a bonyhádi „Dózsa Népe” tsz elnökének, Petrits Ferencnek, a Tolnai Napló szerkesztőjének, Daradics Ferencnek, a dombóvári járási PB. első titkárának a „MUNKAÉRDEMREND”; Sláhn Lászlónak, a megyei PB. munkatársának, Módi Jánosnak, a megyei PB. munkatársának, Magyar Ferencnek, a megyei PB. munkatársának, Csötönyi Gyulának, a bonyhádi járási PB. másodtitkárának, Lambert Józsefnek, a bonyhádi járási PB. osztályvezetőjének, Schlarka Józsefnek a 4 hetes pártiskola vezetőjének, A „SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM”; Hajnal Lajosnak, a paksi jási PB. osztályvezetőjének, Füves Józsefnek, a tamási járási PB. osztályvezetőjének, Jaksa Józsefnek, a szekszárdi járási PB. osztályvezetőjének, Tonigold Istvánnak, az iregszemcsei gépállomás párttitkárának, Varga Károlynak, az alsóleperdi állami gazdaság párttitkárának, Kovács Jánosnak, a gyönki járási PB. osztályvezetőjének, Pécs Mihálynak, nyugdíjas vasúti felvigyázó, Gyimesi Ferencnek, a Bonyhádi Zománcgyár párttitkárának, ilős Joósz Ferencnek, Tolna község pártszervezete vezetőségi tagjának, Hermann Károlynénak, a gyönki járási MNDSZ titkárának, Zrínyi Jánosnak, a Szakszervezetek megyei Tanácsa szervező titkárának, Sólya Jánosnak, a paksi járási DISZ Bizottság titkárának, Varga Lőrincnek, a Simontornyai Bőrgyár Ü. B. elnökének, Somogyvári Ottónak, a sióagárdi DISZ-szervezet titkárának, Gellérthegyi Mátéimnak, a szakadáti MNDSZ titkárának a „MUNKAÉRDEMÉREM” kitüntetést adományozta, melyet Darabos István, az Elnöki Tanács titkára adott át. Ismét lehet munkára jelentkezni a Sztálin Vasműhöz A Sztálin Vasmű állandó munkára 18 éven felüli férfi rakodómunkásokat vesz fel. A felvett dolgozók kizárólag vasúti kocsik ki- és berakását végzik, valamint az ezzel kapcsolatos , mellékmunkákat. A felvett dolgozók ingyenes munkaruha juttatásban részesülnek. Télen melegruhát (pufajkát), bakancsot, valamint, naponta kétszer forró teát, nyáron munkaruhát és bakancsot kapnak. A vállalat havonta ötször kedvezményes hazautazást biztosít a távollakó dolgozóknak. Szálláshelyet ingyenesen kapnak, az étkezés, a Sztálinváros, aí Közétkeztetési Vállalat útján van biztosítva, napi 860 forintért. Az üzemeltetés folyamatos, a dolgozók váltott műszakban dolgoznak, 12 órai munkaidő után 24 óra szabadidő jár. Kereset 850 forinttól felfelé, a teljesítménytől függően, de magasabb teljesítmény esetén 1400—1500 forintig, sőt efölé is emelkedhet. Jelentkezni lehet a tanácsoknál.