Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-13 / 10. szám

4 NAPLÓ Mozart-hangvers­enyre készül a szekszárdi szimfonikus zenekar Bár nem illik hallgatózni, mégis megálltam a szekszárdi járási kultúrotthon egyik eme­leti szobájának ajtaja t­­őtt, ahonnan zeneszó, és énekhan­gok szűrődtek ki. A zenekar tehát pontosan kezdte a pró­bát, a hirdetett időben. Ilyen­formán részben kényszerűség­ből vétettem az illemszabály ellen, nem akartam zavarni a próbát. Az pedig, amit kívül­ről hallottam, jórészt kárpótolt a bűntudatért. Egy pillanatra kétségem tá­madt, hogy csakugyan Szek­­szárdon vagyok-e, hiszen a hangok arról árulkodnak, hogy egy meglehetősen szép­számú szimfonikus zenekar próbál az ajtó mögött és hall­­gat csak, most egy kellemes női hang csendül fel, Mozart Bölcsődalát énekli. Igaz tehát, nem alaptalan tervezgetések, elképzelések a kultúrház szim­­fonikus zenekaráról szóló hí­rek. Amíg a szünetre vártam, hogy közelebbről láthassam és hallhassam a zenekart, eszem­be jutott mindaz, amit láttam és hallottam eddig ennek a zenekarnak vajúdásairól. Már idestova egy éve szó van róla, hogy a járási kul­­túrházban szimfonikus zene­kar alakult, hogy próbál. A „Három a kislány" című ope­rett hirdetett előadását nagy érdeklődés előzte meg (ez al­kalommal mutatkozott volna be a szóbanforgó zenekar). A különféle akadályok közbejöt­te azonban elfújta az egész tervet a hívével együtt. De akik — emlékezve a múlt zenei hagyományaira — szí­vükön viselik a város zenei életének sorsát, nem nyugod­tak bele „a lehetetlen” lát­szatába. Minden lehetségest elkövettek, hogy a zenekari munkában számbajöhető em­bereket összeszedjék, még a környező helységekből is, és egy Mozart-hangverseny meg­hirdetésével újra munkára lel­kesítették őket. Úgy látszik be­vált az ötlet, mert immár hó­napok óta meglehetősen szép számmal összejönnek a zene többé-kevésbbé képzett és te­hetséges műkedvelői és nagy­­nagy buzgalommal, igyekezet­tel forgatják a kottákat, ta­nulgatják a Mozart-estre szánt műveket Véghelyi Miklós irá­nyításával. Meg kell említeni a kották beszerzésének kálvá­riáját is, amely ugyancsak hozzátartozik a kis zenekar küzdelmeihez, a megoldás pe­dig szintén tenniakarásukról tesz bizonyságot. Véghelyi Miklós hangszerelt, ha kellett, hiányzó szólamokat, ütemeket írt és az előzetes — enyhén szólva fölényes — kritika el­lenére sem veszítette el ked­vét sem ő, sem pedig a zene­kar tagjai. Ellenkezőleg ez még nagyobb buzgalomra sar­kalta a nemes ügy sikeréért fáradozókat. A közelgő Mozart-hangver­seny, amellett, hogy a város öntevékeny zenei életének fel­lendítésében jelentős lépés, egyszersmind a szimfonikus zenekar próbatétele is lesz. Itt dől el majd jórészt, hogy érdemes-e fáradozni, élet- és fejlődőképes-e a zenekar. A próba, amelyet részben láttam, részben hallottam, biz­tató arra nézve, hogy a Mozart est ha nem is teljes művészi értékű, de mindenesetre kelle­mes élményt szerez majd az érdeklődő, zenekedvelő közön­ségnek. Hiszen alapjában véve ez a név, Mozart, kell hogy varázserővel hasson, a másik biztosíték pedig abban rejlik, amit Bodonyi Ferenc gimná­ziumi tanár, a zenekar cselló­­sa mondott: „Nagyon akarnak ezek az emberek muzsikálni”. Most azt is nézzük meg, hogy kik ezek az emberek, akik jelentős áldozatot hoznak a zenekar sikeréért. Jórészt művelt értelmiségiek, legtöbb­jük már nem is fiatal. Többen vannak a feloszlott rendőrze­nekar tagjai közül is. Néhá­­nyan a legfiatalabb nemzedé­ket is képviselik. A kis Fol­­land Erzsi például alig 18 éves, a szekszárdi zeneiskolának egyik igen tehetséges növen­déke, aki Decsről jár be a ze­nekari próbákra. Vannak azon­ban, akik Bátaszékről Tolná­ról, Őcsényről jönnek el a hi­deg, gyakran sáros téli esté­ken. Nem előzetes lekicsiny­lést érdemelnek tehát a zene­kar tagjai, hanem inkább bá­torítást kétségkívül nagy vál­lalkozásukhoz. Légrádi Ili kel­lemes, iskolázott éneke pedig előreláthatóan előnyösen be­folyásolja a Mozart-hangver­seny sikerét. A paksi járásbíróság ítéletet hozott a biritói gabonatolvajlások ügyében Sulyok József dunaszentgyör­­gy­i lakos körzeti­­ cséplőell­enőr volt 1954. nyarán a biritói ál­lami gazdaságban, feladata volt a kombájnoktól behordott gabona lemérése, tisztítás és újabb mérés után a magtárba, illetve a terménybegyűjtőhely­­re való irányítása. Sulyok Jó­zsef ellenőri teendőit megszeg­ve a dolgozó nép vagyonát sorozatos lopásokkal károsítot­ta meg. A lopásokra szövetke­zett Pintér Ferenc szállítóbri­gádjával, a felettes ellenőrzést több-kevesebb gabonajuttatás­sal némította el. A Terményforgalmi Vállalat­hoz beszállított gabona men­­­nyiségénél mindig 6—8 zsák­­kal többet tettek fel és ezt ér­tékesítették, az árán pedig kö­zösen megosztoztak. Július elő­l ilóta például 3 esetben, össze­sen 18 zsák kenyérgabonával többet szállítottak el az ál­ami­­ gazdaságból, s ezt Pakson Bo­­lyos József paksi orgazdánál értékesítették. Ezenkívül több esetben vittek gabonát a csám­pai iskolához és Súlyok József dunaszentgyörgyi lakására. A sorozatos lopások folyamán Sú­lyok és társai, összesen 112 zsák gabonával károsították meg az állami gazdaságot. A járásbíróság Sulyok Jó­zsefet kötelességszegés és bűn­­szövetkezésben társadalmi tu­lajdon ellen elkövetett lopás bűntettéért 7 évi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre, 10 évi jogvesztésre, Sági­ Andrást és Pintér Ferencet 2 évre, 800 forint pénzbüntetésre és 5 évi jogvesztésre, Magyar Istvánt 2 évi börtönre, 500 forint pénz­­büntetésre, 5 évi jogvesztésre, Vadász Józsefet 2 évi börtönre, 600 forint pénzbüntetésre, 5 évi jogvesztésre, Bolyos Józse­fet 4 évi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre, 2000 forint va­­gyonelkobzásra, 10 évi jogvesz­­­­tésre, Mérges János, Hajdók József, Böndör János, Béda János­, Kanász Antal, Sáray Szabó Dániel, Hikédé Károly, Feil Ferenc és Katz István ■ vádlottakat 5 hónaptól másfél évig terjedő büntetésre, 400— 800 forint pénzbüntetésre, s 3—5 évi jogvesztésre ítélte. V. (Jvecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK AZ EMBERI LÉLEK MÉRNÖKEI. XL. — Szép munkát végezte­tek! ... Goncsarova a kerület legjobb állattenyésztője, mirrta_ szerű állattenyésztő telepet ren­dezett be nálattak. Ehhez volt elegendő tehetsége. És ti azt képzelitek, hogy a ti cédulátok nélkül nem tud felszólalni, — nem tudja elmondani, mit csi­nált? Ne szégyeld magad. — Goncsak­ova elvtársnő! Rosszul sikerült felszólalásod miatt ne­künk kell szégyenkeznünk... Hanem, elvtársak, még mi­előtt a szünetet megkezde­nénk, állapodjunk meg vala­miben — Martinov bosszús pillantást vetett az elnökségi asztalnál ülő Golubkovra és ezzel is elárulta: tudja, hogy a területi instruktornak, aki gyakran megfordult a kerület­ben, nem tetszik majd, amit mondani fog. Már régen nem értették meg egymást ezzel az­­ instruktorral. —­ Elvtársak, akiknek nincs hasznos gya­korlati mondanivalója, jobb, ha fel sem szólal, így nem rabolja el a saját idejét, sem másokét. Nincs szükségünk „aktivitásra'”, csak azért, hogy beírhassuk a jelentésbe: „A gyűlésen jelenlévők ennyi és ennyi százaléka szólalt fel”, ha ezek a beszédek a kutyának sem kellenek. Nyikolenko pél­dául ismét elmondta azt, amit három nappal ezelőtt már meg­írt a jelentésében. A pártak­­tíva azért jött össze, hogy a gyakorlati munkát vitassa meg, nem pedig azért, hogy szép beszédeket mondjunk ... Most tizenöt perc szünetet tartunk. Az értekezlet résztvevői cso­dálkozva néztek egymásra, az­tán lassan kifelé indultak, hogy kint rágyújtsanak. Golubkov visszatartotta Mar­tinovot: — Mi az. Pjotr Illarionovics, beteg vagy? Lázad van? Ak­kor jobb lenne, ha hazamen­nél és lefeküdnél. Itt vannak a titkárság tagjai, majd leve­zetjük nélküled az aktíva gyű­­lést. Vagy talán kudarcba aka­rod fullasztani? Azt mondod,? „Ha nem tudtok felszólalni, ne szólaljatok fel.” — Nem ezt mondtam, Go­lubkov elvtársi — Talán professzorok ülnek itt? A teremben lévők fele egyszerű kolhozparaszt. Miért ijeszted meg őket? Ez a Gon­csarova is alig tud írni-olvas­­ni! Az ilyeneket segíteni kell! — Nem a félig írástudatla­noknak mondtam ezt — vetet­­te ellene Martinov, — hanem azoknak, akik nagyon is jól írnak és olvasnak. Azoknak, akik az ilyen gyűléseket arra használják fel, hogy telezagy­­válják az emberek fejét. — Nem értem — Golubkov vállat vont. — Nem tudom, mi lesz az eredménye ennek a pártarchíva gyűléseteknek, de vigyázz, nehogy Rugyenkónak szünet után azonnal el kelljen mondania a zárszót is! — Lehet, hogy erre is sor kerül... Neked persze, Nyiko­­láj Arhipovics, ez komoly kel­lemetlenséget jelentene. Rend­­kívüli szenzáció a hozzád be­osztott kerületben! Kudarcba fulladt a párt­ aktíva gyűlése! Csak­ ketten szólaltak fel a vi­tában! Hogyan is jelentsd ezt a területi bizottságnak? Akkor, amikor magad is ott voltél! — Azt hiszem, ez a dolog ne­ked sem lenne valami kelle­mes! Rugyenkó lépett hozzájuk. — Miért nem viszi el az ör­dög az ilyen előadókat, mint amilyen te vagy, ako)f tücskös­­bogamat összehordanak — szólt rá Martinov. Rugyenko Martinov vállára tette a kezét: — Pjotr Illarionovics, nem tehetek róla, nem volt időm felkészülni! — öt éve dolgozol a kerü­letben, jól ismersz itt minden­kit, ismered az emberek nyel­vét, de itt a gyűlésen elszajkó­zod a területi bizottság hatá­rozatát. Hiszen azt m­ár min­denki régen olvasta! Egyetlen önálló gondolatod sem volt! És amilyen a beszámoló, olyan lesz a vita! — Teljesen csődöt mondott a beszélőképességem, Marti­nov elvtárs, már ötödik napja ülésezünk! Az­t hittem, te fogsz beszélni, dehát te is éppen most betegedtél meg! Szünet után Martinov figyel­meztetése ellenére elsőnek olyasvalaki szólalt fel, aki min­dig telezagyválta az emberek fejét. Nem volt olyan gyűlés a kerületben, amelyen ez a Korobkiin, a kerületi VB mező­gazdaságii osztályának a veze­tője, ne mondta volna el „lán­­goló szónoklatát.“ Korobkin hosszú, fekete szö­­vetkabátot viselt. Már kopa­szodott s ezért a homloka ma­gasnak látszott. Beszéde köz­ben az előadói asztal felett ha­donászott és úgy harsogta min­den mondatát, mintha a nagy piactéren sokezres tömeg előtt jelszavakat kiáltana ki. Hang­jától reszkettek az ablaküve­gek és összeütődtek a men­­­nyezetről lelógó csillár üveg­gyöngyei. „Elvtársak! A takarmány az állattenyésztés alapja! De egyes elvtársak ezt makacsul nem akarják megérteni és bű­nös módon lebecsülik az állat­tenyésztés érdekében végzendő takarmánybegyűjtést... Az ökör, elvtársak, igásállati. Az igásállatokra pedig vigyázni kell! A disznó, elvtársak, húst, szalonnát, bőrt és sörtét ad. A disznó igen hasznos házi állat! Hogyan viszonylunk mi a disz­nóhoz? ... Disznómódra vi­szonyítunk ... Az állattenyész­tésihez, elvtársak, meleg, jól felszerelt helyiségeikre van szükség. Meleg, tiszta istálló­ban, elvtársak, több tejet ad a tehén, mint hidegben ég pi­szokban! Egyes kolhozelnökök, elvtársak, mégis semmibe ve­szik az istállók építésének fel­adatát ... Áttérve a kolhoz­parasztok között végzendő tö­megnevelő munkára, meg kell itt őszintén mondanom, elv­társak, hogy mi rosszul foglal­­kozunk a kolhozparasztok­kal! A faliújság, elvtársak ... sajtó! A sajtó! A sajtó pedig pártunk legélesebb fegyvere! De van-e minden kolhozban faliújság? Nem, elvtársiak, nincs minden kolhozban faliújság!... Martinov olyan szenvedő ké­pet vágott, mint akinek foga hasogat. — Ehhez tehetség kell — súgta rekedten a mellette ülő Rugyeniko fülébe. — Tíz per­ce fecseg és még semmi értel­­mesét nem mondott 1... A teremből közbeszólások repüln­ek­­ a szónok felé: — Minek kértél szót, Ko­­robkin elvtárs? — Mi hasznosat mondtál? — Megállapította, hogy a disznó adja a szalonnát! — Meg hogy a tehénből fé­lik a tejet! — Megmondták, h­ogy csak az szóljon, aki hasznos, gya­korlati dolgokat tud mondani és nem rabolja el az időnket! Martinov ceruzájával né­hányszor az asztalra koppin­tott. — Ki következik? ... öt percig tartott a kínos csend. Senki sem kért szót és már-már úgy látszott, hogy a gyűlést be kell tetvesztani. Go­lubkov többször felháborodva Mar­tinovra nézett, majd nagy robajjal hátratol­ta székét és kiment, hogy rágyújtson. Ezek­ben a percekben Martinov sem érezte magát valami nagyon jól... De aztán hirtelen ma­gasba lendült egy kéz, majd még egy és aztán még három. Egyszerre öten kértek szót. (Folytatjuk) 1933. JANUAR IS. SPORT A faddi falusi sportkör tagjai télen is sportolnak Tó­th—Nagy 2:1, Nyirati—Kiss A fadesi falusi sportkör veze­tősége a­ rossz idő beálltával gondoskodott­­ a fiatalok sporto­lási lehetőségéről. Miután az időjárás hűvösre fordult, olyan sportágak­­ űzésiéhez fogtak, mely a kö­z­ség kultúrtermében is folytath­a­tó. A téli hó­n­­apok alatt különö­sen jól működik az asztalite­nisz szakoszt­ály, melyet nem­régen szerveztek újjá. Az asz­­taliteniszcsa­­ lat többek között a fajszi asztali h miszcsapatot 10:6 arányban gyűrte le. Részered­mények: Fehér—Novák 2:1, 2:0, Puskás—Tűmön 0:2, Fehér —Nagy 1:2, Tóth—Kiss 0:2, Nyirati—Tűmön 0:2, Puskás— Novák 2:0, Fehér—Kiss 1:2, Tóth—Tűmön 2:0, Nyirati—No­vák 2:0, Puskás—Nagy 2:0, Fe­hér—Tűmön 2:1, Tóth—Novák 2:0, Nyirati—Nagy 2:0, Puskás —Kiss 2:0. Dicséretet érdemel Fehér, a csapat legfiatalabb tagja, aki igen lelkesen játszott és a következő mérkőzésein, ha lámpalázát legyőzi, úgy a csa­­pat egyik legjobb embere lehet. A dombóvári Fatelitő végre már saját csapatának szeretne játékosokat nevelni A dombóvári iFatelítő labda­rúgócsapata az­­ elmúlt évben a dombóvári lator fairugó-bajnok­­ságon vett részt, amelyet veret­lenül nyert meg. .A bajnokság végén sorra kerülő osztályozó mérkőzéseken, — amely a me­gye bajnokságba k ivaló jutást dönti el — nem veh­etett részt, mivel mint kiderül­t a Fatelítő a Lokomotív tartalék csapata. A Fatelítő vezetőségét kelle­metlenül érintette a hír, ami­kor a megyei TSB-é­k elutasí­tották azt a kérelmüket, hogy az osztály élén indulh­a­ssanak. A vezetők, — mint akko­­r mon­dották, — ha ezt előre­ tudták volna, a vállalat dolgo­zóinak jóléti keretéből nem kötöttek volna a labdarugócsapatra oly nagy összeget. A megyei­ TSB azzal indokolta a Fatelítő kizá­­rását az osztályozóból, hi­gy a Fatelítő az év folyamán több játékost adott kölcsön, m­elyet a Lokomotív szerepeltetett a baj­­noki mérkőzéseken. A sportkörnek 40—50 sporto­lója van és a labdarúgáson k­í­lül röplabdáznak és asztalit­e­­­niszeznek. A vezetőség már te­r­­­vez ez évre is, mivel sok nőV dolgozója van a vállalatnak,, ezért a női röplabda csapatot is megalakítják, de természetes előbb tisztázni kell a Lokomo­­tivval, hogy beleegyeznek-e ab­ba, hogy a Fatelítő, mint ön­álló sportkör működjön, mert ha nem, az esetben a vállalat dolgozóinak jóléti keretét sport­célra kisebb százalékban hasz­nálják fel. Véleményünk szerint helyte­lennek tartjuk, hogy a Loko­motív vezetősége ragaszkodik ahhoz, hogy a Fatelítő ne mű­ködhessen önállóan. A vállalat­nál 6 évvel ezelőtt mint mezit­­lábas labdarugó csapat kezd­­ték meg a munkát és saját erejükből pályát építettek és lassan a jó vezetés és lelkiis­meretes munka nyomán jó kol­lektív szellemű csapata tett a vállalatnak. Ha nem engedé­lyezik, hogy önállóan dolgozza­­­nak és a kinevelt jó játékosok­ra a Lokomotív továbbra is igényt tart, úgy csak azt érheti el, hogy megszűnik a sportélet a Fatelí­tőnél. Helyes lenne, ha megyei TSB és egyéb illetékes szervek gon­dolkodnának, hogy tömegsport szempontjából melyik a célra­vezetőbb. A községi sportköreik minta-alapszabálya Az Országos Testnevelési és Sportbizottság december utolsó napjaiban adta ki a köz­ségi sportkörök minta-alapsza­bályát, melyet az alábbiakban közlünk: I. Általános rész. 1. A községi sportkör a köz­ség területén lakó fizikai és szellemi dolgozók önkéntes test­nevelési és sportszervezete. 2. A sportkör a demokratikus centralizmus elvén épül fel. Tagjainak széleskörű öntevé­kenységére, kezdeményezésére és építő bírálatára alapítja munkáját. 3. A sportkör a helyi DISZ- szervezettel szorosan együtt­működve a járási testnevelési és sportbizottság és DISZ-bi­­zottság irányításával és ellen­őrzésével fejti ki tevékenysé­gét. II. Célok és feladatok. 4. A sportkör célja, hogy: a) A község területén lakó fizikai és szellemi dolgozók és azok családtagjai körében nép­szerűsítse, szervezze a testne­velést és a sportot, mint a kommunista nevelés fontos eszközét, továbbá megerősítse egészségüket és képessé tegye őket az eredményesebb mun­kára, a haza megvédésére; b) Tagjait igaz hazafiságra, hazánk, a Magyar Dolgozók Pártja, a Szovjetunió iránti szeretetre nevelje és bevonja az ország társadalmi, politikai életébe. 5. E célok megvalósításának érdekében a sportkör; a) A testnevelés és­­ a sport minden ágában, elsősorban az atlétikában, röplabdában,­­lab­darúgásban, tornában, lovas­sportban, kerékpárban és úszás­ban megszervezi a tagjai szá­mára a „Munkára Harcra Kész" testnevelési rendszer alapján a sportoktatási mun­kát. Minden eszközzel segíti a népi játék­ok felelevenítését. b) Sportversenyeket, szpar­­tákiádokat rendez tagjai szá­mára és részt vesz a TSB-k, a DISZ, a sportegyesületek, va­lamint más szervezetek által rendezett sportrendezvényeken,­ c) A köztég dolgozói és azok családtagja­i részeire sportbe­mutatókat, sportünnepélyeket, előadásokat, értekezleteket, 1 ♦­ képkiállításokat, sportfilm be­­­mutatókat rendez; d) A TSB által rendezett tan­­folyamokra — a helyi DISZ- s­z­ervezettel egyetértésben —■ hallgatókat jelöl ki; . l) Tagjai sportfoglalkoztatá­­sáhhoz szükséges sportlétesítmé­nyeiket épít, fenntart, bérel. Sportszereket, felszereléseket vilik­ el és azokat karbantartja; f) A járási testnevelési és sportbizottság segítségével meg­szervezi a sportkör tagjainak sportorvosi ellenőrzését és őket egészséges, sportszerű életmód­ra nevel­i; gy öss­zeállítja az évi fejlesz­tési tér­v­ét, költségvetését, és sportnapi árát. • (Folytatjuk) CSÜTÖR­­ÖK, 1955. JAN. 13. Ügyeletesi gyógyszertár: — 11/1. számúi Állami gyógyszer­tár. Névnap: ’­1'eronika. Várható Majárás csütörtökön estig: enyhe, túlnyomóan bo­rult idő, fokfelé eső, havazás, időnként élénk­ebb északnyugati nyugati szél Várható legala­csonyabb hőmérséklet ma éj­jel: nulla—pliusz 3, legmaga­sabb nappali hő­őmérséklet csü­törtökön: északim 3—6 fok kö­zött, a déli megyékben hat fok felett. A fűtés a­lepjául szolgáló várható köz­­éph­őmérsékl­e­t Zala, Somogy, B­aranya, Tolna, Bács-Kiskuni, Csongrád, Bé­kés megyékben mégy fok fe­­lett, máshol nulla-­-plusz 3 fok között. i . .. ii.i—. i.. ■« ...... M­O­Z­I Garay filmszínház. Január A KRIMIÉLIAS HÖLGY. S­­ tin-es francia film, Dumas regénye nyomán. Csak 16 éven felülieknek! Kezdések: Vasár- és ünnepnap 4­­6 és 8 órakor. Hétköznap 6 és 8 órakor. TOLNAI NAPL­ O Szerkeszti a szerkesztőbiz­ottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó V* Terjeszti a nterTye összes postahivatala Szerkesztőségi telefonszáma: 10-10. Kiadóhivatal telefonszáma: 29*11. A szerkesztőség és kiadóhivatal ifimet Szekszárd, Széchenyi utca tft. Előfizetéseket a mestye valamennyi postahivatala felvesz. Pécsi Szikra Nyomda Pécs, Munkácsy Mihály utca 10­81. Telefon: 20-27 Nyomdáért felel: Meller Rez«6

Next