Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

% NAPLÓ A Pálfai Általános Iskola életéből Pálfa, megyénk legészakibb csücskében fekszik, s a falu végétől tíz lépésre már Fejér megyében járunk. Rosszul meg­közelíthető, elzárt község. Ke­veset hallatott magáról eddig az általános iskola is, pedig volna miről beszámolnia — írja levelében Pável Tamásné tanárnő — és az alábbiakban be is számol iskolájuk életéről, a legbővebben azonban a téli szünet eseményeit írja le. „Kezdjük mindjárt a közel­múltban lezajlott felszabadu­lási ünnepséggel, amelynek fő­rendezői az általános iskola tantestülete segítségével az V. és VI. osztály növendékei vol­tak. Az úttörők vidám, öröm­teli életüket tükröző műsora után a helybeli zenekar húzta a talpalávalót, amelynek hang­jaira nemcsak a fiatalok, ha­nem az idősebbek is táncra per­dültek. Szendvics, torta, süte­mény, finom rumostea, mind csak fokozta a jó hangulatot, de nemcsak a hangulatot nö­velte, hanem az V. és VI. osz­tály takarékbetétjét is. 1.600 forint tiszta jövedelme lett a két osztálynak, örülnek ennek a pálfai úttörők, hiszen régi tervük valóra váltásához gyűj­tik a pénzt. Budapestre készül­nek három napra, sokat látni, jól szórakozni, s nem akarják külön kiadással terhelni szü­leiket, másrészt nem akarják, hogy anyagi nehézség miatt egy pajtás is lemaradjon a ki­rándulásról. A téli szünetre határozott tervvel készült a tantestület. Célunk az volt, hogy tanulóin­kat a szünetben is „kézben tartsuk”, ők pedig észben tart­sák az eddig tanultakat, de úgy, hogy azért a pihenés, a játék rovására ne menjen. Ezért az osztályfőnöki munka­­közösség egyöntetű eljárást dolgozott ki: napirendet beszél­tünk meg, ahol a szünidei ter­vet is közöltük a tanulókkal. Három fordulós verseny kere­tében szerveztük meg az is­kolába jövetelt. Ennek eredmé­nye volt, hogy a valóban be­tegek kivételével mind a há­rom napon örömmel jelentek meg a tanulók. Nem megeről­tetés, de mégis a magyar, számtan, történelem, földrajz, orosz eddig tanult anyagát fel­ölelő kérdésekre jól felkészült válaszokat kaptunk a tanulók­tól. Az irodalmi szakkör tagjai kettős, de szórakoztató felada­tot kaptak a téli szünetre. El­ső feladat: pálfai népmesegyűj­­tés, a másik pedig egy népi irodalmi mű elolvasása tet­szés szerint. Mindkettőről a beszámoló és értékelés képezi a szakkör januári munkater­vét. A szórakozást is megszer­veztük tanulóinknak. A tánc­szakkör a népművelés kereté­ben működik, heti három fog­lalkozást tartott a szünidő alatt, s nemcsak a régi szép „Pálfai botos” táncfiguráit ta­nulták, hanem modern tánco­kat is, jó zene mellett. Az idő­járás is kedvezett tanulóink­nak, hisz a legutóbbi napokig be volt fagyva a Sóstó, amely remek korcsolyapálya. Jól sik­lottak rajta a sajátkészítésű jégszánok is. Most, hogy véget­ért a téli szünet, a tanulók­ és nevelők is pihent erővel kez­dik meg az 1955-ös évet. Jelentős esemény, hogy a pálfai tantestület a szünidő alatt egyik iskoláját (a legtá­volabb fekvő két tantermeset) elcserélte a községi tanáccsal. Abban az épületben ugyanis a közeljövőben szép, nagy kul­túrotthon nyílik. Az iskola is jól járt, mert szép, egészséges, világos két tantermet kapott a többi iskolaépülethez egész közel. Ez még javítja munkánk feltételeit. Komoly munkát akarunk végezni továbbra is. A ránk bízott ifjúságot dolgos, hazájukat igazán szerető, mű­velt emberekké akarjuk nevel­ni”. Január 28-án megkezdődnek a TTIT ismeretterjesztő előadásai Szekszárdon A múlt évben már egyre több érdeklődőt vonzó ismeret­terjesztő előadásait a TTIT ez évben a Járási Kultúrház­­zal, és a városi népművelési csoporttal karöltve rendezi a Járási Kultúrházban. Az első előadás színes műsorkísérettel január 28-án lesz. Dr. Bíró János, a TTIT irodalmi szak­osztályának elnöke emlékezik meg Csokonai Vitéz Mihályról a nagy költő halálának 150. évfordulója alkalmából. Az utána következő változatos műsortervben egészségügyi, történelmi, agronómiai, filozó­fiai, földrajzi, művészeti, mű­szaki stb. előadásokat hallunk. Néhány érdekesebb téma: „A röntgen az orvostudomány szolgálatában“. „A bonyhádi tájfajta szarvasmarha tenyész­tése”. „Jelszavak és ami mö­göttük van.” „Százéves a Sió“. „Legújabb ásatásaink Tolna megyében". „Mit kell tudni az amerikai szövőlepkéről?“ „Az autó és motorkerékpáripar fej­lődése”, „A Sárköz népi kul­túrája” stb. Külön ünnepség keretében emlékeznek meg a tavasz fo­lyamán egyes évfordulókkal kapcsolatban József Attiláról, Andersen meseíróról, Schiller német költőről és drámaíróról. Szó van arról, hogy egy-egy budapesti tudós is tart elő­adást a legjobb megyei szak­embereink mellett. Kilátásban van február 17-re — egy már régebben tervezett — nagy iro­dalmi est is, Kossuth-díjas írók és művészek felléptével. A terv tehát gazdag és vál­tozatos. A sikerekhez csupán még az szükséges, hogy oldód­jék fel végre a város annyit emlegetett kultúraközönye. A plakátok szava jusson el min­denkihez, az intézmények k­ul­­túrfelelősei az odaküldött meg­hívókat azok kifüggesztésével juttassák el a dolgozókhoz, s minden kultúrát szerető em­ber munkálkodjék egy kicsit azon, hogy ismeretségi körét, barátait elhívja egy-egy elő­adásra. Csak egy kis jóakarat kell hozzá, hogy ne essék szó egyhamar a szekszárdiak kul­túra iránti közönyösségéről. Ervin, a talizmán és a fényképezőgép ERVIN, a barátom egy kissé babonás. Ha kéményseprő jön vele szemben, sietve teszi ujját kabá­tgombjára és boldogan mormolja bajusza alatt: „kéményseprőt látok, szerencsét találok“. Ilyenkor egész nap verebet lehet vele fogatni, mert meg van győződve arról, hogy rövidesen nagy szerencse éri. Ha viszont fe­kete macska szalad át az úton előtte, kétség­­beesetten zárkózik a­ szobájába, mert aznap úgysem sikerülhet semmi. Barátom nemcsak a babonás előjelekben hisz, hanem a szeren­csetárgyak, talizmánok társformáló hatásá­ban is. Ha sikerül ilyen­­ szerencsepatkót, nyúllábat szereznie, örömmámorban úszik. — Meglátod — mondja ilyenkor, — ez hoz­za meg a szerencsémet! A múltkor a Kossuth Lajos utcában talál­koztam vele. Izgatottan fogta meg a kabátom gallérját és egy OFOTÉRT üzlethez cipelt. — Látod azt a fényképezőgépet?! — muta­tott a kirakatra. — Valami csodálatos! Kitű­nő márka, mindig ilyet szerettem volna. És nézd milyen olcsó: mindössze ötszáz forint. De­ hol van nek­em erre ötszáz forintom? — le­gyintett lemondóan. A FÉNYKÉPEZŐGÉP valóban nagyon csi­nos volt és igen megbízhatónak látszott. El is határoztam, hogy megveszem. De hogyan, hiszen nekem sem hevert otthon ötszáz forin­tom. Tűnődésemből barátom harsány hangja vert fel. — Mégis meglesz az ötszáz forint! — rikol­totta. — Hogyan? — kérdeztem meghökkenve vá­­ratlan kitörésén.. — Hogyan? Segít a talizmán ... Épp ma hallottam, hogy egy öreg zuglói ószeresnél egyiptomi szerencsepénzt lehet kapni. Ha si­kerül megszereznem, sok pénz áll a házhoz. Már megyek, is. Szervusz ... Azzal elrohant. Másnap ismét találkoztam vele. Titokzatos arccal húzott egy homályos kapualj alá, s egy penészes pénzdarabot mu­tatott. A szerencsepénz kísértetiesen hasonlí­tott: egy összekarmolt, ellapított réz kétfillé­­­reshez. — Mennyibe került? — kérdeztem én. — Csak egy ötvenesbe ... megéri. Menj, félretettem neked is egyet. Jól jársz vele, mert sok pénzt hoz. Meghozza a fényképezőgép árát. Aznap kaptam fizetést. Mikor elváltunk, gondoltam egyet, ötven forint nem sok, an­­­nyit én is tudok nélkülözni. Fogtam az ötven forintot, bementem a sarkon lévő Takarék­pénztárba és takarékönyvbe tettem. NÉHÁNY HÉT MÚLVA ismét találkoztam barátommal. — Na? — kérdeztem — meghozta-e a sze­rencsepénz a fényképezőgép árát? — A fenét, hiszen hamis volt. — válaszolta reziignáltan. Aztán felragyogott az arca. — De ami késik, az nem múlik. Idenézz! — ráin­­tot ki egy méteres kötéldarabot zsebeiből. — Akasztott ember kötele. Scsori Jóskát kötötték fel rá. Tíz centi, tíz forint. Az egész csak egy százas. Kutya legyek, ha nem segít hozzá leg­alább ezer forinthoz. Ha okos ember vagy, követed a példámat. Véletlenül épp akkor kaptam megint fize­tést. Egy százast félre tudtam tenni belőle. Fogtam és azt is takarékba tettem. S ez meg­ismétlődött szinte minden fizetéskor. Barátom ilyenkor mindiig bejelentette, hogy egy-egy szerencse tárgyhoz jutott — hindu mágusok kaibil­­alkönyvéhez, száz éves nyúlfarokhoz, bű­vös számsorhoz, varázsgyűrűhöz és én mindig betettem a takarékba annyi pénzt­­— tíz, húsz, negyven forintot — amennyibe neki­m taliz­mán került. Néhány hónap alatt összegyűlt az ötszáz forint. Amikor a fényképezőgéppel együtt ki­fordultam az üzletből, belebotlottam Ervinbe. — No, kedves barátom — kérdeztem tőle, — meghozták-e szerencsédet, a fényképezőgép árát a talizmánok? — Az ördögbe is — dörmögte elkeseredetten — csuda peches ember vagyok. Nem segített egy sem. Végignézett rajtam és váratlanul elvigyoro­­dott. — De úgy látom, rajtad sem. — Dehogynepi — vágtam rá és előkaptam a fényképezőgépet. Barátom sóbálvánnyá me­­redt. — Nem, a te talizmánjaidnak — válaszol­tam, mert amikor vettél egy olyan hülyesé­get, én ugyanannyi pénzt tettem betétkönyv­be. Ha a szerencsetárgyaikra, álmoskönyvek­re, kabalákra kiad­­ott pénzt félretetted vol­na, ak­kor ma neked is megtenne a fényké­pezőgéped. BARÁTOM, ERVIN halálosan elcsápadt, az­tán szó nélkül elrohant. Hetek teltek el az­óta, de ha találkozunk, mégis elfordítja a fe­jét. Haragszik reám! nem is köszön, ez azon­ban nem változtat azon, hogy azóta már má­sodszor láttam befordulni a Takarékpénztár aj­táj­át Dézsi Lajos 1955 JANU­AR 31 ! Utolsó előtti elemző cik­­künk­kb­en a Mázai Bányász, a Paksi Kinizsi és a Hőgyészi Traktor szereplésével szándé­kozunk foglalkozni. A Mázai Bányász rendkívül szeszélyesen kezdte a tavaszi szezont. Nagyarányú győzelmek után nagyarányú vereségek következtek. 7 30 Bátas­zék ellen, de 1:5 a Szek­szárdi Petőfivel szemben. Tol­na ellen 5:0, hogy azután Si­­montornyán 5:0 arányú vere­séget szenvedjen. Ezután a más­ik végletbe csap át. Egy­­gólos győzelem Dunaföldvári és a Dombóvári Postás ellen, 1 gólos vereség Nagymányok­­tól és a Szekszárdi Építőktől. Ezután is váltogatják egymást győzelmek és vereségek, vala­mint döntetlenek és a tavaszi évadot 6 győzelemmel, 1 dön­tetlennel és 6 veres­éggel a 10. helyen zárja a csapat. A csa­pat őszi szereplése még gyen­gébb. Mindössze 3 győzelem és egy döntetlen jut osztályrészéül Súlyos fegyelmezetlenségeik történnek Mázán. Először be­tiltja a szövetség a mázai pályát, majd a csapat pálya­­választói jogát is megvonja. Mindössze 3 játékosa kerül ugyan a kiállítás sorsára, de ezek összbüntetésként 16 heti eltiltást kapnak, közülük Mar­­kovics Bála 3 hónapig nem állhat a csapat rendelkezésére. Érdekességként említjük meg, hogy a csapat gyenge sze­replése ellenére eléggé egysé­ges csapat benyomását kelti. Mindössze 20 játékos kapott helyet a csapatban a bajnoki év folyamán, amely a 28-as megyei átlagot tekintve külö­nösen jónak mondható. Ezek közül 2 valamennyi, 9 pedig legalább 20 mérkőzésen szere­pelt. A csapatban lényegesen több érték van, mint amit az elmúlt évi bajnokság mutatott. Ha az 1954. évi tapasztalatokat he­lyesen használja fel a sportkör és a nevelő munkára nagyobb gondot fordít, akkor a törek­vő bányászcsapat, amely Ker­­­sákkal és Gebhardttal komo­lyan megerősödött az elmúlt esztendő során, lényegesen si­keresebben, szerepelhet 19551- ben. Az újoncok egymással nagy harcot vívtak a kiesés elkerü­léséért is, meg azután azért is, hogy közülük melyik végez jobban a megyei bajnokság­ban. Mindketten újoncok vol­tak ugyan, de már nem először küzdhettek a megyei bajnok­ságért. A kiesést nagy fölén­­nyel kerülték el a Bátaszéki Lokomotív és a Dombóvári Postás kárára, egymás elleni küzdelmük pedig azt eredmé­nyezte, hogy a Paksi Kinizsi 20 ponttal végzett a bajnokság 11. helyén 2 ponttal megelőzve a hőgyészieket. A Paksi Kinizsi nagy reményekkel indult neki az 1954. évi megyei bajnok­ságnak. A bajnokságot meg­előző barátságos mérkőzések során a paksi együttes megle­pő eredményeket ért el és ez vérmes reményeket táplált a paksi szurkolókban. Hogy nem így történt, annak egyszerűen az a magyarázata, hogy a baj­­noki mérkőzések egészen más légkörben folynak le, mint a barátságosak ,s így a barátsá­gos mérkőzések eredményét összehasonlítási alapul nem le­het elfogadni. Jól rajtolt a pak­si csapat. A­­ járási rangadón legyőzte Dunaföldvárt, Dombóvárott döntetlent ért el a Postás ellen és csak a rutin hiánya okozta, hogy nem tudta meg­szerezni mind a két bajno­ki pontot. Ezután azonban a vereségek so­rozata következett és csak a 10. fordulóban szerzett­­ újra bajnoki pontot a Kinizsi. Ez­­u­tán ismét vereségek következ­tek és csak a nyári szünet előtt szerzett pontot a csapat, még pedig Dunaföldvárott, majd pedig a lejátszott Paks—Báta­­szék mérkőzésen. így aztán 3 győzelemmel, 2 döntetlennel a bajnokság 11. helyén találjuk. Őszre magára talált a csapat és a 12 mérkőzésből 12 pont megszerzésével 50 százalékos eredményt ért el és ezzel szinte végig tartani tudta a 11. helyet, és így a ki­esésért való küzdelemben már nem szerepelt A csapat 24 játékost szere­peltetett, akik köz­ül hárman valamennyi mérkőzésen sze­repeltek. Éspedig Darai, Mé­száros és Frenák vol­t az, aki valamennyi mérkőzésen helyet kapott a csapatban. Rajtuk kí­vül még 8-an vannak olyanok, akik 20, vagy 20-nál több mér­kőzésen jutottak szóhoz. Ezek szerint a csapat az elmúlt év­adban egységes együttes volt. A sportkör fegyelmi álla­pota is kielégítő volt, mert bár 4 játékosa is a kiállítás sorsá­ra került, ezek mindössze 3 heti eltiltást kaptak együtt­véve. Foglalkoztak Pakson az ifjú­ság nevelésével is. Az ifjúsági csapat lényege­sen jobban szerepelt az ifjú­sági bajnokságban, mint az I. a megyeiben. Szeretik Pakson a labdarúgást. Lelkes vezetőség áll a jó erők­ből álló és az elmúlt év során megfelelő tapasztalatot szerzett együttes élén. Ezért Pakson méltán várt­ák azt, hogy az együttes legalább 24 pontot szerez az 1955. évi megyei baj­nokság küzdelmeiben. Ezzel pedig előrébb végezhet az 1954. éviinél. A Hőgyészi Traktor is beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket, mert hiszen nagy fölénnyel utasította maga mö­gé az 1953. évi megyei bajnok­ság résztvevői közül a Dombó­vári Postást és a Bátaszéki Lokomotivot. Különösen a tavaszi idény­ben szerepelt az együttes nagyszerűen, amikor a 13 mérkőzésből 6-ot megnyert és a bajnokság 9. helyén kö­tött ki. Legyőzte a Dombóvári Postást 6:0-ra, a Paksi Kinizsit 4:1-re, a Dombóvári Lokomotivot 3:2- re, a Szekszárdi Petőfit 3:0-ra, Tolnát 3:2-re, Bátaszéket 5:1- re. Az őszi idényben már gyen­gébben ment a csapatnak, mert a 13 mérkőzésből már csak 2 győzelem és 2 döntetlen jutott osztályrészül, de így is tartani tudta a 12. helyet. A csapat magatartása nem volt kielégítő. Hét játékosa is a kiállítás sorsára jutott és valahogyan az az embereknek az érzése, hogy a fegyelmi bi­zottság jó szíve is közreját­szott abban, hogy a 7 kiállí­tott játékos csak 8 heti eltil­tást kapott együttvéve. A hőgyésziek szintén szere­tik­ a labdarúgást. Nemcsak a szurkolók, a fiatalság is. Hogy mégis gyengébben szerepelt az ifjúsági csapat, az annak a következménye, hogy a falusi fiatalok hétköziben nehéz testi munkát végeznek és így erőn­létben nem tudták felvenni a versenyt a többi csapattal szemben. Ha a következő baj­nokságra 1—2 helyen megerő­síti csapatát a vezetőség, ak­kor reményük lehet a hőgyé­­szieknek arra, hogy az 1955. évi megyei bajnokságból se jusson a kiesés sorsára a me­gye legjobban szerepelt Trak­tor sportköre. SPORT Az 1954. évi megyei labdarúgóba­nokság eredm­ény­ei, hiányos­ ágai Háromszázan vettek részt a bogyiszlói falusi sportkör vezetőségválasztásán Az elmúlt év folyamán a bogyiszlói falusa sportkörről nem sok jót tudtunk mondani. A labdarúgáson kívül mással nem foglalkoztak, de labda­rúgás vonalán is nagyon gyen­ge eredményeket értek el. A járási TSB attól tartott, hogy Bogyiszlón a sportkör vezető­ség választásán kis létszámmal jönnek össze a falu sportked­velői, azonban kellemes csa­lódás érte őket, mert a szek­szárdi járás községei közül Bogyiszlón voltak legtöbben a vezetőség választáson. A beszámolót Bárdos Mik­lós a sportkör elnöke tartotta. A beszámoló elismerte, hogy a vezetőség bűne, hogy a község­ben a sport színvonala az el­múlt évben visszaesett. Az el­nök munkáját nem támogat­ták és az teljesen magára ma­­radt. De bírálta a sportolókat is, akik túlzott igényekkel lép­nek fel a sportkörrel és a TSB-vel szemben. Voltak játé­kosok, akik az elmúlt év fo­lyamán többször is megtették, hogy csak az esetben mentek el mérkőzésre, ha autóbusszal utazhattak. Labdarúgáson kí­vül mással nem foglalkoztak, pedig a község fiataljai szeret­nének­­ más sportágat űzni, amit bizonyít az is, hogy a községi szpartákiádon szép számmal részt vettek. Gazdasági vonalon a beszá­moló megállapította, hogy 340 forint készpénzt hoztak át er­re az évre, ugyanakkor pedig több segítséget kérnek a TSB- től. Hiányolta a beszámoló, hogy a helybeli pedagógusok nem nyújtanak segítséget a sportkörnek. Az elnök kérte a megieklei­teket, hogy segítsék hozzá a sportkört, hogy új ala­pokra épülve egy egészséges kedvelő közönség, sportkört hozzanak létre. Eh­hez feltétlen szükséges, hogy a tagság­­ jó vezetőket válasszon. A hozzászólások során a fel­szólalók a játékosokat kriti­zálták, mert könyörögni kell nekik, hogy a versenyeken részt vegyenek. Van olyan já­­tékos, aki azt szeretné, ha az autóbusz a kapuja elé állna és még a szerelésért se kelljen el­menni. A hozzászólásokból ki­tűnt, hogy a labdarugócsapat rossz szereplése és szelleme miatt vesztették el a közönsé­get is. Az új vezetőség felada­ta lesz, hogy a sportkörben más szellem uralkodjon, hogy jobb eredményeket érjen el a sportkör és így a közönséget is visszaszerezze. Többek kö­zött felszólalt Barbacsi Imre, a JTSB elnöke is, aki ismer­tette a tagság előtt, hogy a TSB-től egész éven át látogat­ták a sportkört, de hiába, mert ott a vezetőséget csak nagyrit­kán sikerült megtalálni Fel­szerelést is kapott a sportkör a TSB-től az elmúlt évben. Egy garnitúra röplabda felsze­relés volt az, de a röplabdá­zok mégsem jelentek meg a versenyen. A TSB ezévben is elkövet mindent a sportkör fel­lendítése érdekében, de eh­hez szükséges a vezetés segít­sége és odaadó munkája. A vezetőségválasztó taggyű­léshez feltűnő sokan szóltak hozzá, mely hozzászólások mind elősegítik azt, hogy a sportkör ez évben a tavalyinál jobb eredmény­eke­t érjen el Ezután került sor a vezetőségi tagok megválasztására, mely után sor került a filmbemuta­tóra, melyet nagy tetszéssel fogadott a bogyiszlói sport. PÉNTEK, JANUÁR 21 Ügyeletes gyógyszertár: — 11/1. számú Állami gyógyszer­­tár. * Névnap: Ágnes. Várható időjárás péntek estig: ködös, párás, hideg idő, a déli megyékben néhány he­lyen kisebb havazás. Gyenge szél. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: délen mínusz 5—mínusz 10, északon mínusz 10—mínusz 1S, legma­gasabb nappali hőmérséklet pénteken nulla—mínusz 5 fok között. A fűtés alapjául szol­gáló várható középhőmérsék­let mínusz 1—mínusz 4 fok között, de Nógrád, Heves, Bor­sod—Abaúj—Zemplén, Sza­bolcs—Szatmár és Hajdú—Bi­har megyékben mínusz 5 fok alatt. MOZI Garay filmszínház: január 24-ig: HÁROSI TESTŐR. Mulatságos, színes francia film­vígjáték, Dumas világ­hírű regénye nyomán. Kezdések: 6. 8 órakor, szombaton 4,­­>. 8 órakor, vasár- és ünnepnap a matinén kívül 2, 4. 6 és 8 órakor. ÉRTESÍTJÜK a mozilátogató kö­zönséget, hogy január 22-től kezdve folyamatosan szombaton és vasár­nap több előadást fogunk tartani. Szombaton hármat, vasárnap négyet tehát az új kezdések szombaton 4, 6 és 8 órakor, vasárnap a matinén kívül 2, 4, 6 és 8 órakor. TOLNAI NAPLÓ Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó V. Terjeszti a megye összes postahivatala Szerkesztőség telefonszáma: 20-10. Kiadóhivatal telefonszáma: 20-11. A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi utca 1I. Előfizetéseket a megye valamennyi postahivatala felvesz Pécsi Szikra Nyomda Pécs, Munkácsy Mihály utca 10 sz. Telefon: 20-27. Nyomdáért felel: Melles Rez*6

Next