Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-27 / 22. szám
TOLNAI fruo pmicrAaMBBtEr SKJCTBn APLO MAI SZAMBÁN: Gazdaságosan, olcsóbban, jobban termelni ■— ez a népjólét emelésének döntő forrása! (2.— 3. o.) — Termelőszövetkezeteink életéből. (3. o.) — Felszabadulási verseny a Bonyhádi Zománcgyárban. (3. o.) — A kormányos... (3. o.) — Jelentés a téli gépjavításról. (4. o.) — Kulturális hírek a bonyhádi járásból. (4. o.) AZ MDP TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁ GA NAIC LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1955 JAN. 21 Békéért — a felszabadulási verseny sikeréért! Készülődés a IV. Magyar Békekongresszusra Megyeszerte készülnek a IV. Magyar Békekongresszusra. A készülődés egybeesik a német militarizmust újjáélesztő szerződések elleni harccal. Ez a magyarázata annak, hogy soha nem volt ilyen nagy jelentősége a békemozgalomnak, mint éppen napjainkban. Az idősebb nemzedék, két, a fiatalabb pedig egy véres, pusztító világháborút élt át. Alig akad család, amelyik ne siratná hozzátartozóját. Borzalmas, megrendítő emlékek még évek és évtizedek múltán is a háború eseményei. Olyan emlékek, amelyek ma, amikor nyugaton újabb háború tüzét szítják, összeforrasztanak minden érző és gondolkodó embert vallásra, pártállásra, nemzetiségre, nemre és korra való tekintet nélkül, összeforrasztanak, egységes táborba tömörítenek, és ez az oka annak, hogy eddig nem sikerült kirobbantani a nyugati halálgyárosoknak az újabb világháborút. Az országos békekongresszust megelőzően községeink lakói kisgyűléseken jönnek össze egy-egy háznál. Nem hivatalos, zártkörű értekezletek ezek, hanem a békét szerető emberek baráti megbeszélései, tanácskozásai. Hogy miről beszélgetnek itt? Természetesen a béke kérdéséről: egyik személyes élményét mondja el a háború borzalmairól, mint Ettig Károlyné, nagymányoki békeharcos, aki a békegyűlésen elmondotta, hogy milyen nagy fájdalmat jelentett számára, hogy a II. világháborúban elvesztette idősebbik fiát. Egy másik a nemzetközi helyzetről beszél. Különösen sok szó esik a nyugati hatalmak párizsi békeellenes szerződéseiről, amely fegyvert ad Hitler utódainak, a nyugatnémet háborús gyújtogatók kezébe. Beszélnek békés építőmunkánk eredményeiről, az elnyomásban sínylődő népek békéért folytatott harcáról. februárban járásonként is tartanak békegyűléseket. Ezeken a községek küldöttei vesznek részt, akiket a községek békegyűlésein jelölnek. Ők képviselik majd az egész járás békemozgalmát. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a békét szerető emberek jól megnézik, hogy kit bíznak meg ilyen megtisztelő feladattal, és kit küldenek a járási békegyűlésre. Nem nemzetiségét, nemét, vagy pártállását vizsgálják, hanem azt nézik meg, hogy milyen becsületes gondolkodású, érzésű, óhajtja-e igazán, szívből a békét és hajlandó-e küzdeni a béke nagy, szent ügyének diadalmaskodásáért, hogy még erősebben gyökerezzen az emberekben a béke óhaja. A küldöttek tehát becsületességükről, békeakaratukról ismeretesek. A kajmádi állami gazdaságban például Kovács János vezető agronómust és Nagy Ignác tehenész brigádvezetőt küldik a járási béketalálkozóra. Munkájukkal, becsületességükkel már számos tanújelét adták annak, hogy méltók erre a megtiszteltetésre. De ott találjuk a járási béketalálkozók küldöttei között Lovas László bátaszéki plébánost is, aki igen szorgalmasan tevékenykedik a béke ügyéért, állandóan plántálja a község lakóiban a békeszeretetet. Hollósi György alsónánai dolgozó, paraszt, békebizottsági titkárt is megválasztották küldöttnek a járási béketalálkozóra. Hollósi György 1949 óta aktív tagja a béke ügyéért folyó harcnak: mint titkár irányítja, szervezi a község békemozgalmát, fáradtságot nem ismerve dolgozik a béke ügyéért. éhány név a sok közül, akiket a békeszerető emberek a járási béketalálkozóra küldenek. Mégis tükröződik, hogy megyénk lakói szinte töretlen egységet alkotnak a békemozgalomban, összekovácsolódtak a béke ügyéért folytatott világméretű hatalmas erőfeszítésekben. Béke-népszvaxás megyénkben Dunaföldváron is megkezdődött a békealáírásgyűjtés. Esténként békebeszélgetéseket tartanak, ahol felvilágosítják a dolgozókat az újabb háború veszélyéről, amelyet a nyugati hatalmak idéztek elő különböző háborús szerződéseikkel, és ennek következtében az atom- és hidrogénfegyverek gyártásával. A Szovjetunió és a békeszerető országok már számtalan alkalommal hivatalos javaslatot tettek e borzalmas fegyver betiltására és az atomenergia békés célokra való felhasználására. A nyugati hatalmak, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal, nemhogy tárgyalnának erről a kérdésről és beszüntetnék e szörnyű fegyverek gyártását, hanem kiszélesítik. Erre mutat az is, hogy Nyugat-Németországnak jogot adtak atomkutatásokra is, amellett, hogy hadsereget állíthat fel. Dunaföldvár lakói egyre inkább megértik ezt és aláírásaikkal is tiltakoznak az atomfegyverek gyártása ellen. Ezzel egyidőben békeplakátokat és békealbumot készítenek a községben a békebizottság irányításával. A békealbumot olyan felvételekből állítják össze, amely bemutatja a község békemozgalmát és az egyes békeszerető emberek tevékenykedését a béke érdekében. Az albumot elküldik a IV. Magyar Békekongresszusra. * Szekszárdon Belágyi Ádám, a XXII-es körzet tanácstagja már mintegy 80 békealáírást gyűjtött. Egy alkalommal Zserdineknél volt békebeszélgetésen. Jelen volt Zserdinék általános iskolás kislányának, Mariannának két barátnője, Godó Mária és Klézli Rozália is. Mindketten a szomszédban laknak. Végighallgatták a beszélgetést, látták azt is, amikor a Zserdin család aláírta a békeívet. Utána kérték Belágyi bácsit, hogy menjen át hozzájuk is, mert ők is szerették aláírni a békeívet. Belágyi Ádám természetesen felkereste mindkét családot, elbeszélgetett velük is olyan nemzetközi kérdésekről, amelyek napjainkban nagymértékben előtérbe helyezik a békeharc szükségességét. A beszélgetés után a felnőttek, de még az iskolás kislányok is aláírták a békeívet. Megkezdődött az aláírás f gyűjtés a szekszárdi kereskedelmi dolgozók körében is. Emellett gyűlésen, szervezetten is kifejezésre akarják juttatni békeakaratukat. Ezért február 1-én este békeestet rendeznek a Szabadság szálló kultúrtermében. A békeest teljes műsorát közvetíteni fogják a város különböző helyein elhelyezett hangszórókon keresztül.* Harrmann Ferenc szekszárdi IV. osztályos tanuló kérte a békealáírást gyűjtő népnevelőt, hogy ő is aláírhassa a békeívet. A népnevelő azt mondotta neki: „te még úgy sem tudod, miért kell aláírni, ezért elég, ha csak a szüleid írják alá “ A kis Hartmann Ferenc megcáfolta a népnevelő véleményét: elmondta, hogy mit hallott az iskolában és a szüleitől a béke kérdéséről és kiderült róla: jobban tudja, hogy miért szükséges az aláírásgyűjtés, mint sok felnőtt. A népnevelő ezek után már nem habozott, hanem eléje tette a békeívet és ifjú Hartmann Ferenc aláírta nevét... Nyolcvan dombóvári vasutas levele francia barátaikhoz A dombóvári pályafenntartási főnökség 80 dolgozója levelet küldött Franciaországba az Aux travailleurs des Ateliers de Vaggons S. N. C. F. Villeneuve, Saint Georges vasutas vagonműhely dolgozóinak, amelyben a többek között így írnak: ..Mi, a dombóvári pályafenntartási főnökség dolgozói sok szeretettel köszöntünk beneneteket. Tiltakozunk a nyugatnémet felfegyverzés ellen s nem engedjük, hogy szép hazánkat, békés építőmunkánkat atomháború pusztítsa. Kérünk benneteket ti is tiltakozzatok az atomfegyver használata ellen, s ne engedjétek, hogy vérfürdőt rendezzenek hazátokban. A háborút emberek csinálják, emberek meg is akadályozhatják. Ha mindnyájan összefogunk, a béke ügye nyerni fog, s megvalósítjuk a világbékét. A dombóvári pályafenntartási főnökség 89 dolgozója. Az alsóleperdi állami gazdaságban befejezték a koratavaszi vetőmagok tisztítását Az alsóleperdi állami gazdaság dolgozói többek között azt is vállalták felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére, hogy a koratavaszi vetésű növények vetőmagját legkésőbb február 20-ig kitisztítják. Az alsóleperdiek ezt a vállalást egy kicsit elhamarkodtak, azaz, hogy február 1-re is vállalhatták volna, hiszen már ezelőtt 3 héttel elkezdték a vetőmagvak tisztítását. Azt pedig meg kell hagyni, hogy az alsóleperdi állami gazdaság dolgozói, ha hozzáfognak egy-egy munkához, azt nagyon hamar elvégzik. Így a vetőmagok tisztítását is hamarosan befejezték. Január 24-én érdeklődtünk az állami gazdaság kiváló főagronómusától, Tóth György elvtárstól, s ő ekkor azt mondta, még egy napi munka van a magtárban, s a kukorica kivételével minden magunk készen van a vetésre. Ezért dicséretet érdemelnek az alsóleperdiek, mert nem kevesebb, mint 4.290 hold földhöz szükséges tavaszi vetőmagot tisztítottak ki. Hőgyészen huszonhét dolgozó paraszt tett felajánlást április 4 tiszteletére Felszabadulásunk 10 éves évfordulójára kialakult munkaverseny során számos jó kezdeményezés született üzemeinkben, gépállomásainkon, állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben. Több gép, jobb munka, több termény — ezt tükrözte a felajánlásokban a dolgozók elhatározása. Hát az egyéni dolgozó parasztság? Ők sem akartak kimaradni ebből a nagyszerű munkából. Akik felismerték, hogy a munkásság felajánlásai őket segítik a nagyobb termés, a nagyobb jövedelem elérésében, nem maradtak tétlenek. Ők viszont olyan felajánlásokat tettek, amelyek a munkásokat segítik és melyek lehetnek ezek? A kötelezettségek idő előtti teljesítése, hogy a gyárak, üzemek dolgozóinak asztalára elegendő hús, zsír, tej és kenyér jusson. Számtalan dolgozó paraszt tett már felajánlást és tesz még ezután is. Vannak ugyan még olyanok köztük, akik ezt titokban akarják tartani, akik azt mondják, szívesen tesznek felajánlást, de ne kerüljön az nyilvánosságra. így tett felajánlást több hőgyészi dolgozó paraszt. Pedig nincs igazuk, ők érdemesek arra, hogy az emberek megismerjék nevüket. Ugyanúgy a munka hősei ők is, mint a terven felül teljesítő bányász vagy vasmunkás. Mutassuk be mégis ezeket a gazdákat. Follkmann Konrád vállalta, hogy április 4-re teljesíti félévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségét. László Ferenc szintén félévi tojás- és baromfibeadásának teljesítését vállalta. Nagy Jenő pedig a félévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségének teljesítése mellett vállalta azt is, hogy évi sertésbeadásának is eleget tesz, pedig a terv szerint nem is kellene még leadni sertését. Tóth Károly és Ulrich József félévi adójuk rendezését vállalták április 4-e tiszteletére. Velük együtt 27 dolgozó paraszt tett felajánlást Hőgyészen ezideig. Ezek a gazdák azt is bebizonyítják, hogy felajánlásuk nem üres szóbeszéd. Nagy Jenő már leadta sertését. Follkmann Konrád pedig félévi baromfi beadását teljesítette. Ezek az eredmények pedig egyáltalán nem érdemlik meg, hogy elhallgassuk, titokban tartsuk őket. ( Béke-est Bonyhádon Bonyhádon a Szövetkezetek Bizottsága küldöttválasztó béke-estet tartott, melyen 72 szövetkezeti dolgozó vett részt. Ezt összekötötték egy irodalmi előadással, melyet Erményi Imre pedagógus tartott meg, ismertette Ady Endre munkásságát és költészetét. A nemzetközi békeharc jelentőségéről és fontosságáról Halász József tartott előadást, majd a szövetkezetek MNDSZ asszonyai aláírásokat gyűjtöttek a Béke Világtanács bécsi felhívására, tiltakozásul a nyugatnémet felfegyverzés és az atomháború előkészítése ellen. A felhívást minden jelenlévő aláírta. A gyűlés résztvevői egyben megválasztották békeküldöttjüket is a február 6-i járási küldöttgyűlésre, Lafferthon Imre kétszeres sztahánovistai ácsot, akit egyhangúlag fogad*tak el, | Kétszáznyolcvan mázsa export szárított hagyma terven felül * Kétszáznyolcvan mázsa, exportra készülő szárított hagymát gyártottak terven felül már ebben az évben a Paksi Konzervgyárban. Herger Ferencné szárítóbrigádja a felszabadulási versenyben vállalta, hogy normájukat állandóan 130 százalék felett teljesítik, az elsőosztályú minőségi szárított áruk arányát a korábbi 65—70 százalékról 85 százalékra emelik. Ígéretüket beváltották, 85 százalékban került ki gépükről, a II. 1 számú Schilde-szárítóról elsőosztályú áru. A gépből kijövő árut gondosan válogatják, osztályozzák, s hogy megfeleljen az export-előírásoknak.