Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-26 / 48. szám

TOLNAI MAI SZAMBÁN: A francia sajtó Faure politikájáról. (2. o.) — Hamis jajveszékelés a Hudson partján. (2. o.) — A hazai tsz pártszervezete a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításá­ról. (8. o.) — Ismét túlteljesítettük tervünket. (8. o.) — A népfront segítségével több, mint ezer kultúrmunkás dolgozik megyénk népi hagyományainak feltárásán. (4. o.) mdc Mmm­ÁRi AttzYSZÖvETEKI NAPLÓ Jk^m* wmiMm* mm* wsmgm AZ .M­DP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTS­AGÁNAK LAPJA , XII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM ______________________ ARA 38 FILLÉR SZOMBAT, 1955 FEBRUÁR 3« A begyűjtési feladatainkról Népünk ellátása a begyűjtési szervek dolgo­zóitól, a községi tanács és a falusi pártszer­vezetek vezetőitől kemény helytállást, maga­­­­biztos munkát követel. Az elmúlt évben szám­talan példa­­ bizonyította, hogy a kormány­­program megjelenése után a mi megyénk dol­gozó parasztjainak többsége is terméseredmé­nyeinek fokozásával, a beadási kötelezettségek teljesítésével válaszol a kormány sokoldalú segítségére. Mindebben nagy része van az új begyűjtési rendszer előnyeinek, mint a beadás csökkentése, a szorzószámok eltörlése, a szer­ződéses termeléssel kapcsolatos mentesítések, s az egyéb szociális kedvezmények, amelyek mind dolgozó parasztságunkat segítik. Tagadhatatlan tény, hogy a kormánypro­gram megjelenése óta sokat javult megyénk­ben is az ál­lami fegyelem betartása, s külö­nösen ez év januárjában. Január második he­tében például megyénkben 17 sertéssel szállí­tottak többet a termelők, az állami begyűjtő átvevő telepeire a betervezettnél. A januárra beütemezett sertésbeadást globálisan is túltel­jesítette megyénk. E tekintetben hasonló ered­ményekkel biztatott januárban a baromfi-, to­jás- és tejbead­ási kötelezettségek teljesítése is. Az I. negyedévre beütemezett hízott sertést, vágómarhát, baromfit, tejet és tojást megyénk csupán január hónapban már 52,8 százalékra teljesítette. Ebben az időszakiban a 19 megye közül a begyűjtési tervek teljesítésében har­madik volt Tolna megye. Ma viszont a hato­dik Nézzük meg e lemaradás legalapvetőbb okait. A begyűjtésben mutatkozó lendületes munka a begyűjtési apparátus harcos helytál­lása februárban visszaesett. Ez meg is mutat­kozott a begyűjtési munka menetén. Míg ja­nuár második hetében a sertésbegyűjtési ter­vet túlteljesítette megyénk, addig február második hetében több, mint 200 sertéssel ke­rült kevesebb beadásra a betervezettnél. S ez nagyban hozzá]­árult ahhoz, hogy megyénk a harmadik helyről visszaesett a hatodikra. A fenti adatok­ sok mindenre figyelmezte­tik a begyűjtési apparátust, a párt és a ta­nács szerveket. Mindenekelőtt azonban arra, hogy ismét felütötte fejét a spekuláció, a be­gyűjtési tervek teljesítésének rovására. A megfelelő helytállás hiányában növekszik azoknak a száma, akik ahelyett, hogy tör­vényes kötelezettségeiket teljesítenék elsősor­ban, szabadpiacon értékesítik termékeiket, elhanyagolva a beadást. Ezt a spekulációt sok helyen még egyes vállalatok emberei is elő­segítik. Őcsényben például Eszenyi Antal ál­latfelvásárló azoktól a dolgozó parasztoktól is megveszi a sertést, s egyéb állati termékeket, akik még az államinak járót nem adták be. Szakoson Pozsonyi János pénzt csikart ki a dolgozó parasztoktól, és vételi jegyeiket meg­hamisította, a szabadon beadott sertést bele­számított-, az állam iránti kötelezettségük tel­jesítésébe. A legnagyobb hiba ezzel kapcsolatban az, hogy párt- és tanácsszerveink húzzák, halas­­­szák az ilyen felvásárlók felelősségre vonását. Helyenként még azt a helytelen elvet is alkal­mazzák, hogy a szabadon fel­vásárolt állat, vagy állati termék is az állam raktárába megy. Ez igaz, azonban nem szabad elfelej­teni, s minden állami szervnek harcolnia kell azért, hogy mindent megelőzzön a törvénye­sen előírt beadás teljesítése. Fia elnézik álla­mi szerveink egyik, vagy másik dolgozó pa­rasztnak és különösen a kulákok spekuláció­ját, nemcsak az államot csapják be, hanem azokat a becsületes dolgozó parasztokat is, akik harcolnak kötelezettségük teljesítéséért. Véget kell vetni, és elsősorban községi ta­nácsainknál, annak a helytelen nézetnek is, hogy a begyűjtés népszerűtlen feladat. Vajon népszerűtlen feladat a törvényes kötele­zettség teljesítésére való mozgósítás, különö­sen olyan helyzetben, amikor számtalan be­csületes, kötelezettségét pontosan teljesítő dol­gozó paraszt igazságérzetét kell megvédeni. Vajon népszerűtlen feladat-e a tervek határ­időben való teljesítésének megkövetelése ak­kor, amikor dolgozó parasztságunk nap-nap után érzi és látja, hogy a munkásosztály, a város és az egész ország támogatja, segíti a mezőgazdaságot? Természetszerűen nem nép­szerűtlen feladat, hanem becsületes, szorgal­mas dolgozó parasztjaink, tehát parasztsá­gunk túlnyomó többségének világos, félreért­hetetlen követelésének végrehajtása. Tanácsaink, begyűjtési szerveink fontos feladata tehát most az, hogy minden beadásra kötelezett termelőt világosítsanak fel a be­adás jelentőségéről, ahol pedig ez nem hasz­nál, szerezzenek érvényt a törvénynek. Leg­főbb ideje, hogy kemény kézzel véget vesse­nek annak a sok lazaságnak, amely kupec­­kedés és az üzérkedés terén tapasztalható. A felszabadulási verseny eddigi tapasztalatait is jobban használják fel, mert azt bizonyítják, jó út arra, hogy megyénk a hatodik helyről ne csak a harmadik helyre emelkedhessen fel, hanem harcot indíthassunk az első hely megszerzéséért is. Tanácstagok a felszabadullsi verseny sikeréért Nem a nagy­köz­ségek közé tartozik megyénkben Mórágy. E kis község is kive­szi részét a felszaba­dulási verseny sikeré­ért vívott harcból. E munkában elsősorban a tanácstagok a pél­damutatók. Valamen­­nyi tanácstag vállal­ta például, hogy I. negyedévi adóját március 20-ra teljesí­ti. Vállalásuk­at már teljesítették is, mert február 18-ra vala­mennyien befizették 1. negyedévi adóju­kat. Az olyan tanács­tagok, mint Mózes József, Mucska An­tal, vagy Méri István és a többiek példáját a nem tanácstag dol­gozó parasztok is, mint Nagy János, No­­votni József, Eiler Pé­ter, Tóth Sándor, Cséfalvi Gáspár és a többiek is szívesen követik. Ugyanez áll a be­gyűjtés terén tett fel­ajánlásokra és azok teljesítésére is. Mi­­kóczi Sándor tanács­tag vállalta, hogy egész évi sertés, fél­évi baromfi, tojás be­adását teljesíti ápri­lis 4-ig, s már telje­sítette is. Kreutzer Tamás tanácstag azt vállalta, hogy a jú­niusra beütemezett sertését már április 4-re beadja. Theisz János egész évi sovány baromfi beadását telje­sítette. Ezen a terüle­ten is sokat számít a párttagok példamuta­tása. Förster Keresz­tély, Müller János és a többiek nem tanács­tagok szintén teljesí­tették a felszabadu­lás tiszteletére tett vállalásaikat. SÁRPILIS község dolgozó pa­rasztjai is bekapcso­lódtak a felszabadu­lási versenybe. Eddig már mintegy 40 gaz­da tett különböző fel­ajánlásokat a begyűj­tés, az adófizetés és a tavaszi munkákra való felkészülés terü­letén. E lendületben jó részük van a tanács­tagoknak, akik példa­mutatóan igyekeznek elől járni választóik előtt a versenyválla­lásban és adott sza­vuk teljesítésében is. Idős Steller János tanácstag például vál­lalta, hogy a felszaba­dulás tiszteletére egészévi baromfi- és tojásbeadását teljesíti s ezt már be is adta. Az ilyen példát kö­vették a nem tanács­tag dolgozó parasztok is, mint Oláh György aki egészévi sertés és félévi baromfibeadá­si kötelezettségének teljesítését vállalta a felszabadulás tisztele­tére, Gutai István fél­évi tojásbeadását már teljesítette. Glökner Konrád, Gergely Já­nos, Kiss Dániel már félévi adójukat is ren­dezték. Kiss Dánielt egyébként ebben Schmidt Pál János ta­nácstag versenyre is hívta. Az eddigiek alapján kettőjük pá­rosversenyében Kiss Dániel vezet. 150 kiváló bonyhádi vöröstarkát mutattak be a döbröközi, nagykónyi és kajdacsi állattenyésztési napon Megyénk három híres állat­­tenyésztő községében, Döbrö­­közön Nagykónyiban és Kaj­­dacson állattenyésztési napo­kat tartottak, amelyeken 150 kiváló bonyhádi vörös tarkát mutattak be a tsz-ek és egyéni gazdák. Nem volt ritka az olyan jól tejelő bonyhádi vöröstarka, mint Nagykónyiban ígért Se­bestyén egyéni gazda tehene, amely naponta 31 liter tejet ad. Döbröközön Kakas János és Békés Sándor egy-egy nemzedéket mutatott be, s az öreg jól tejelő bonyhá­di fajta tehenet „fiával” és „unokájával” együtt lehetett látni. Állattenyésztési napokon részt vettek a környékbeli ter­melőszövetkezetek és egyéni gazdák is, s megvitatták a bonyhádi tájfajta fellendítésé­nek legfontosabb kérdéseit. A három községben hetven elis­merő oklevelet osztottak ki a legszebb állatokat nevelő tsz-ek és egyéni gazdák között. A kölesdi gazdák elsők akarnak lenni Amikor először meghallottam, bár nem mondtam, de az jutott eszembe, hogy a kölesdi gazdák nagy fába vágták fej­széjüket, amikor azt határozták el, hogy községük az április 4-i versenyben járási első helyezést fog elérni. Ezt gondol­tam én, nézzük csak meg, hogyan néz ki ez a valóságban. Az elmúlt hét tanácsülésén történt, hogy elhatározták: megnyerik járásuk területén az április 4-i versenyt. A kölesdi gazdák eddig is szívügyüknek tekintették a begyűjtés teljesí­tését, az adófizetést, de ezen a tanácsülésen azt mondották, hogy ezután mindenféle tekintetben jobban akarnak dolgozni. Adott szavuk teljesítésének hatalmas lendületet adott a ki­alakult versenymozgalom. A dolgozó parasztok egymást hív­ták ki versenyre, vállalva a beadás, a mezőgazdasági munkák határidő előtti teljesítését Szabó József 7 és félholdas dolgozó paraszt, Bíró Kálmán gazdatársát hívta ki. A Szabó versenypár és a többi 450 gazdá­nak a versenye nem maradt papíron. A kölesdi gazdák nem­csak vállalnak, hanem teljesítenek is. A beindult verseny nem öncélú. Kánig Zsigmond 7 hol­das gazda versenyre hívta a község valamennyi dolgozó parasztját. A gazda éppen úgy mint a versenykihívás előtt keményen hozzáfogott a munkák elvégzéséhez. Azért arra is szakított időt, hogy segítse azokat a társait, akik nem rendel­keznek igaerővel. Kasza Sánd­orné és Rátkai Istvánná fogat­nélkülieknek kihordta udvarukból a trágyát. A sok közül ez csak egy jellemző példa arra, hogy a kölesdi gazdák nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizo­nyítják, hogy képesek a járási első helyezés megszerzésére. i—a Közel 5000 forint megtakarítást jelent a szedresi Petőfi tsz-nek a gépi munkák leszállítóit díja Megyénk termelőszövetkeze­teiben osztatlan örömet keltett a földművelésügyi miniszter legújabb rendelete, amely le­szállítja a tsz-ekben végzett gépi munkák díját. A szedresi „Petőfi” tsz-ben szerdán este a szövetkezet vezetői már azt számolták, hogy az új díjsza­bás mennyi megtakarítást je­lent számukra. Üveges János agronómus szá­mításai szerint a termelőszö­vetkezetben 122 hold vár a ta­vasszal talajelőkészítésre, 105 hold tarlóhántásra és 65 hold négyzetesen vetett kukorica gépi kapálásra. Kiszámolta, hogy 292 hold gépi m­unkát ha fogaterővel végeznék, 65.322 forint megterhelést jelentene. A régi díjszabás szerint 16.000, az új díjszabás szerint pedig 11.220 forintba kerül ezeknek a munkáknak az elvégzése.­­ A közel 5 ezer forint meg­takarításnál nagyobb érték azonban — mondja Üveges Já­nos — a gyors, időben végzett gépi munka. A 65 hold négy­zetes kukorica kapálását pél­dául tíz nap alatt sem végzi el a fogat, a gép azonban 3 nap alatt befejezi, ami holdanként 2—3 mázsa többtermelést ered­ményez. Hasonló a helyzet a takarmányrépánál is, ahol 20- 30 mázsa többtermésre számít­hatunk holdanként. A gépi­­munka másik előnye, hogy a tsz tagjai ezalatt a növényápo­lásban tevékenykedhetnek. Gazdakör alakult Újdombóváron A dombóvári Hazafias Népfront-bizottság kezdeményezésére — írja levelében Tóth Gyu­la, népfrontbizottság elnöke, — megalakí­tottuk a gazdakört Újdombóváron. Az alakuló ülésen résztvett Hornyák Márton tanácselnök és Bácskai Sándorné, az újdombóvári tanács kirendeltség-vezetője. A gazdagyűlést körül­tekintő, szervező munka előzte meg, amely­nek keretében a gazdák mindjárt ki is állí­tották a belépési nyilatkozatokat. Ezt a mun­kát a termelésben élenjáró kiváló gazdák vé­gezték, olyanok, mint Bodó József és Bura Ferenc. Az alakuló ülésen közel 50 főnyi gazda je­lent meg, akik előtt ismertettük a gazdakör alapszabályait, melyet a gazdái­ megelégedés­sel vettek tudomásul. Felszólalt Hornyák Már­ton elvtárs is, aki mélyrehatóan ismertette a gazdakörrel kapcsolatos tennivalóikat. Purger István felszólalásában ismertette a korszerű talajművelés lehetőségét, valamint a vető­magvak igénylésének, kiutalásának módoza­tait. Ezután a vezetőség megválasztására került a sor. A gazdakör elnökének egyhangúlag Soós Istvánt választották a gazdák. Vezetősé­gi tagoknak pedig Bodó Józsefet, Bura Fe­rencet, Nagy Istvánt és Hetesi Mihályt. Az alakuló ülés után poharazgatás közben még sokáig elbeszélgettek a gazdák úgy, hogy emelkedett, kellemes hangulatban ért véget a gazdakör megalakulása. Elindultak kü­lőtteink a békekongresszusra Nem mindennapi utasok várakoztak ma reggel Szekszárdon a pesti vonatra. Nem vol­tak többen 26— 30-nál. Küldöttek voltak az utasok és nagy útra indultak­ a IV. Magyar Békekongresszusra, hogy tolmácsolják me­gyénk különböző társadalmi rétegű, vallású, nemzetiségű becsületes embereinek elszánt békeakaratát. A megye különböző részein választottá­k meg őket küldöttnek és vala­mennyien a legjobb békeharcosok közül ke­rültek ki. Felelősségteljes megbízatás teljesítésére in­dultak. Mintegy 87 ezer békealáírást vittek maguk­kal és ki tudná megszámlálni azoknak az asszonyoknak, férfiaknak, fiataloknak, öre­geknek a számát, akik üzenetekkel látták el őket, akik egyhangúlag azt üzenik: békét akarunk! Az ajándékok, az egyszerű békesze­rető emberek díszes kézimunkáinak tömegét vitték magukkal a küldöttek. A Sütőipari Vállalat dolgozói finomlisztből készítettek gyö­nyö­rű mintás szívet és azt küldik a kongres­­­szusra. Volt olyan dolgozó, aki több, mint 300 békealáírást gyűjtött egymaga, egy füze­­tecskébe összegyűjtötte a dolgozók békenyilat­kozatait és ezeket egy fehér­­ békegalambbal díszített albumba helyezte el. A lángoló bé­­keszeretet fényes jelképei ezek. A küldöttek tegnap Szekszárdra érkeztek, itt gyülekeztek, de még itt is számos küldött­ség kereste fel őket, hogy tolmácsolja a dol­gozók békeakaratát. A szekszárdi tanulóifjú­ság nevében is küldöttség ment a kongres­­­szusb­a induló békeharcosokhoz és a többi közt azt hangsúlyozták, hogy ők tanulni akarnak nem pedig a háború borzalmaitól rettegni. A városi tanács dolgozói nevében Szilágyi Já­nosné és Pinkor Ferenc elvtársak keresték fel a küldötteket, jó munkát kívántak nekik, s kérték, hogy tolmácsolják az ő békeakaratu­­kat is és aláírásokkal teli albumot adtak át a küldötteknek. Több vállalat és irányító szerv táviratot küldött. * A IV. Magyar Békekongresszust ma dél­után 2 óraikor nyitják meg a Sportcsarnokban. Az első nap a tanácskozások után, este, a kül­döttek megtekintik Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját az Erkel Színházban. A tanácskozások vasárnap folytatódnak. A kon­gresszus befejezése után az Országos Béke­tanács fogadást ad a külföldi vendégek és az Országos Béketanács tagjai tiszteletére. Kül­földi vendégeink a kongresszust követő na­pokban nagygyűléseken vesznek részt a me­gyeszékhelyeken, s beszámolnak majd népeik békeharcának eredményeiről. 4 simontornyinak küi­ dntip ünnep György tőkemunkás, a Simon­tornyai Bőrgyár kiváló dolgozója. Tizenharmadik hó­napja tartja a sztahanovista szintet. Jó mun­kájáért a gyár dolgozói küldöttnek választot­ták a járási béketalálkozóra, ahol kongres­­­szusi küldöttnek is megválasztották. Ünnep elvtárs a simomtornyai békeharcosokat kép­viseli a ma megnyílt negyedik magyar­ béke­kongresszuson. Kedvezmény a kötelező biztosítás befizetésére A kötelező biztosítás 1955. évi díja február 28-ig pótlékmentesen fizethető. Mindenkinek saját érdeke, hogy a díjat fenti időpontig a kötelező biztosítási kötvényhez mellékelt be­fizetési lapon, vagy az adóügyi megbízottnál befizesse. Késedelmes fizetésnél a díjat pótlék terheli és azt közadók módjára kell behajtani.

Next