Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-05 / 30. szám
1955 FEBRUÁR 5 Munkában a Simontornyai Bőrgyár üzemi bizottsága Az „Élüzem“ Simontornyai Bőrgyár megyénkben az elsők közt csatlakozott a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak felhívásához. Nagyszert vállalásokat tettek a nagy ünnep tiszteletére az üzem dolgozói, ezek mind arra irányulnak, hogy több- és jobb minőségű, de egyben olcsóbb bőrt is kapjon a csipő- és bőrdíszműipar, megjavuljon a lakosság ellátása. Jó munkát végeztek a verseny szervezésében a szakszervezeti bizalmiak, akik a műszaki dolgozókkal együtt szinte egyéniként beszélték meg a dolgozókkal, az egyéni és brigád vállalásokat. Az üzemi bizottság azonban nem állt meg a vállalások összegyűjtésénél, jól tudják az üzemi bizottságban dolgozó elvtársak, hogy most van igazán szükség minden szakszervezeti aiktíva munkájára, hogy a vállalások ténylegesen teljesítve is legyenek. Az üzemi bizottságnak havi munkaterve van, amit pontosan betartanak.. Az üléseken rendszeresen beszámoltatják egyik, vagy másik reszortfelelőst munkájáról, megbírálják, útmutatást adnak további munkájához. Legutóbb például a termelési felelőst, Mészáros elvtársat számoltatták be. Mészáros elvtárs gyengén készült fel a beszámolóval, azonban ez nem akadályozta meg azt, hogy a termelés, a verseny kérdéseit ne vitassák meg alaposan az üzemi bizottság tagjai. Prieger elvtárs rámutatott arra, hogy hiba van a verseny értékelésével, nyilvántartásával. Nem tudja a termelési felelős, hányan tettek egyéni, vagy brigád vállalást. Többen azt kifogásolták, hogy Mészáros elvtárs nem mozgósítja aktíváit, így aztán egyedül nem tudja jól végezni a munkát. Baj van a versenynyilvánossággal is. Varga Lőrinc elvtárs, az üzemi bizottság elnöke elmondta, hogy a termelési felelősnek sokkal többet kell járni a műhelyekben, minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy aktíváival, a bizalmiakkal beszélgessen. Ugyanakkor felvetette az egész üzemi bizottság és a saját felelősségét is a versenyszervező munka lanyhulásáért. „Minden eddiginél kiemelkedőbbnek kell lennie a mostani versenyszakasznak“ — mondta. Maja felhívta a figyelmet arra, hogy most a versenyben is legalább olyan aktivistára van szükség, mint az elinduláskor a bizalmiak, szakszervezeti funkcionáriusok részéről. Elsősorban a termelési felelős hibás azért, hogy a versenynyilvánossággal baj van, de most nem lehet csak egy emberre számítani. Minden üzemi bizottsági tag feladata a verseny szervezése. Az üzemi bizottság ülése óta már van némi javulás a gyárban. Most már ismerik a dolgozók a versenyben elért eredményeket, nemcsak a táblákról, hanem a bizalmiak is elbeszélgetnek velük. A gyár hangoshíradója is időnként bemondja az eredményeket. Élénkül az üzemek közti verseny is. A gyár üzemi bizottsága tehát jól felkészült arra, hogy ezt a versenyszakaszt is győzelmesen fejezzék be, megtartsák az ősszel elnyert élüzem zászlót. NAPLÓ Vezetőségválasztó szakszervezeti gyűlés Középhidvégen Az Állattenyésztési Kutató Intézet középhídvégi kísérleti gazdaságának szakszervezete megtartotta vezetőségválasztó gyűlését. Matus András ü. b. elnök beszámolójában a gazdaság szakszervezetének, az elmúlt egy év munkájáról — eredményéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a termelési tervek teljesítésére való mozgósítás terén jó eredményt ért ez az ü. b. Ez különösen megmutatkozott az aratás, behordás és őszi betakarítások munkáin. Jó munkájáért dicséret illeti Adorján József oklevéllel kitüntetett fogatost, aki csoportjával együtt mindig kész volt segíteni. A munkaverseny terén a fogatos csoport tagjai értek el kiváló eredményt. Ezt bizonyítja az is, hogy a kitűzött céljutalomnak 40 százalékát a fogatosok kapták. A fogatosokon kívül a növénytermesztésben dolgozó gyalogmunkásaik és a traktorosok is jó munkát végeztek. Ez a dicséret mondható el az állattenyésztési dolgozókról is, — különösen a tehenészetről, — akik 1954. évi tejtermelési tervüket 1954. év novemberében már teljesítették. Jó munkát végzett a gazdaság építészeti brigádja is. Az ő kezük által épült, szépült a gazdaság. Tervüket teljesítették, amely lehetővé tette, hogy 15 család új, szép lakásban lakjon. A beszámoló további részében megemlítette, hogy a legnagyob kívánnivaló a dolgozók szociális és kulturális igényeinek kielégítése terén van. Az n. b. jó munkát végzett a dolgozók panaszainak elintézésénél. E téren Záibel elvtársat illeti dicséret, aki a vezetőségi tagok közül a legtöbbet segített. A gazdaság üzemi bizottsága több, mint 25 ezer forintot fizetett ki házassági, szülési, halálozási és egyéb segélyek formájában. Matus elvtárs beszámolóját hozzászólások követték, majd megtörtént a vezetőség tagjainak és póttagjainak újraválasztása. HÍREK — Bölcskén számos gazda földet vásárolt az elmúlt hónapokban átlagosan 8—9 forintért négyszögölét. * — Pakson termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók és értelmiségiek is járnak a gazdakörbe. * — Dr. Pataki Sándor paksi tisztiorvos irányításával áprilisban légytelenítési hónapot tartanak. Az előkészületeket már megkezdték. A szükséges vegyianyagokat kormányzatunk díjmentesen biztosítja. Áprilisban a szükséges vegyianyagokkal bepermetezik a lakásokat, gazdasági és egyéb épületeket és ezzel nagymértékben gátolni fogják a tífusz, vérhas és a fertőző betegségek terjedését.* — A tamási gépállomás Tamási, Nagykónyi, Szakály, és Koppányszántó községekben megkezdte a vetőmagok szelektorozását és úgy tervezi, hogy február 10-ig be is fejezi. * — Maroson február 5-én farsangi úttörő karnevált rendez az iskola és a szülői munkaközösség. A dombóvári járási tanács kezdeményezése csainknak még mindig komoly problémát okoz, milyen módon aktivizálják a tanácstagokat, hogyan javítsák a tanácstagok öntevékeny részvételét az állami ügyek intézésében, valamint a tömegek közti politikai munka terén. Ahhoz, hogy a tanácstagok aktívan bekapcsolódjanak a közügyek intézésébe, feltétlenül szükséges megbízni tanácstagjainkat tennivalókkal. Helyes, ha ezt a megbízatást a tanácsülés határozatilag is szabályozza. Ilyen például, hogy a begyűjtési állandó bizottság a legközelebbii tanácsülésig vizsgálja felül a begyűjtési hivatal munkáját, hogy a tervfelbontást a törvénynek megfelelően oldotta-e meg. Egy ilyen határozat a tömegek közti munkát is, meg a tanácstagok aktivizálását is nagyban elősegíti. Helyes az, amit a dombóvári járási tanács kezdeményezett. A végrehajtói bizottság határozata alapján havonta kidolgozzák a legközvetlenebb feladatukat és azt megküldik minden járási tanácstagnak, hogy azoknak legyen támaszuk, irányvonaluk, a közvetlen feladatok megoldásához. Ez az úgynevezett „tájékoztató“ röviden felöleli a begyűjtési, mezőgazdasági, pénzügyi és községpolitikai tennivalókat. Igaz, erre azt is mondhatnák sokan, hogy ez felesleges, hiszen a Tanácsok Lapja című újság a tanácsok munkanaptára című rovatában felhívja figyelmünkert a közvetlen feladatokra, ha megfontoljuk azonban mégis helyesnek kell mondanunk a dombóvári járási tanács kezdeményezését, mert az ő tájékoztatójuk speciális feladatokat tartalmaz ami a dombóvári járásban más, mint a paksiban, vagy akár a többi járásokban. A járási tanács ezenkívül tervbe vette azt is, hogy minden községi tanácsnál a hivatalvizsgálat alkalmával kéthárom napon keresztül a járási tanács két-három legjobb dolgozója tanítja a községi tanácsok dolgozóit. Mindent egybevetve, ha szerénynek látszik is e kezdeményezés, de feltétlenül helyes. Azt jelenti, hogy a dombóvári járási tanács felismerte, milyen fontos minden erejével segíteni a tanácsok munkamódszereinek megjavítását. — Megvalósítása bizonyára további fejlődést eredményez a tanácsok munkájában. Kistakács József A tancsválasztások után még inkább beszélhetünk arról, hogy több önállóságot, kezdeményező erőt, jobb munkát vár dolgozó népünk tanácsainktól Ez a várakozás jogos, annál is inkább, mert a dolgozó nép küldöttei ezúttal rég demokratikusabban jutottak a tanácsokba és új, friss szellemet vittek állami szerveink munkájába. Rövid idő telt el, de máris lehet eredményekről beszélni ezen a téren. Ezek az eredmények azonban még kezdeti stádiumban vannak, ami azt jelenti, hogy vannak tennivalóink a munka megjavítása terén. Járási és községi taná Fényesen sikerült mulatság volt szombat este a sárpilisi kultúrotthonban. Azért sikeredett olyan nagyon jól, mert nagyon sokan gondoskodtak a sikerről: az egész falu rendezte, adta a bált. De a meghívottak sem voltak kevesebben: az egész falu egyben hivatalos is volt vendégnek. Csak azok maradtak otthon, akiknek nincsen sárközi ruhájuk. Mert az volt a kikötés, s ehhez mindenki ragaszkodott is, hogy az asszonyoknak és lányoknak csak népviseletben szabad megjelenniök. Ahogy itt lassan gyülekeznek, piros, kék, narancssárga és zöld szoknyáikkal tarka rétté színezik be a kultúrotthon tánctermét. Van köztük százszor szép búzavirág, hamis szarkaláb, meg sok kicsattanóan mosolygós pipacs. Még nem szól a zene. Csak készülődnek a tamburások. De a kislányok már türelmetlenek. Bár alig nőttek még ki a földből, (nem tévedés, nem az iskolapadból), van köztük ötéves is, mint a kis bogárszemű, ennivalóan aranyos Csurgai Erzsiké, s már mulatni akarnak. Gyorsan körbeállnak hát, s a maguk nótájára vidáman karikáznak körbe. Külön állnak, később körbe a nagylányok, aztán a menyecskék is közibük fogódzkodnak, s most már az egész termet betölti a viharos, s fellegekig szárnyaló pilisi nóta: „Zöld búzában legel a tehén, Mind büszke a pilisi legény, Arra büszke, hogy pilisi lány szereti, Szereti a fene, aki megeszi Pilisi legény, akiket így e 1-parentálnak, csak egy van köztük, az is egy pöttömnyi, Csurgai Erzsike párjának beillő legényke. Hát hol vannak a többiek, a legények, a férfiak? Kovács bácsi, az együttes 70 éves szólistája, már táncolt egyet a színpadon, de utána leült beszélgetni ő is. — Milyen dolog ez Kovács bácsi, — megyek oda hozzá. — Hát meg se táncoltatja ezeket a világszép lányokat, meg menyecskéket? — Nem való már nekem — legyint az öreg. — Csinálják csak a fiatalok. — Hát látja, hogy azok meg éppen nem csinálják. —• Igaz igaz, de több a lány is — veszi mindjárt védelmébe őket. — No, meg ilyenkor a legények szívesen és gyakran látogatják a borkimérést is. Azt hiszem három generáció volt a teremben. A legkisebbek, aztán a mamák, akik ugyan már pironkodva mondták, hogy nekik ez már nem illene, az ő anyjuk ilyenkor már feketeszoknyát vett fel, de aztán mégis csak szívesen pörögtek körbe, s végül is itt voltak a nagymamák, a szülikék, akik már nem táncoltak. Legfeljebb emlékeztek. Egyébként nekik jutott a leghálátlanabb szerep is, nekik kellett hajnaltájt indítani hazafelé. S melyik lány hagyja ott szí riát! tudósítás S Egy propagandista tapasztalatai Pártunk és kormányunk hatalmas, egész népünk még gyorsabb felemelkedését biztosító céljait csak a tömegek tevékeny alkotó munkája válthatja valóra. E nagy feladatokat csak úgy lehet megoldani, ha rendkívül nagy figyelmet fordítunk, állandó és szívós politikai munkával, a felvilágosító, népnevelő, mozgósító munkára. Nagyban függ e munka minősége egy-egy területen a politikai oktatás menetétől. A politikai oktatás minősége pedig a propagandisták munkájától. Ennek szellemében igyekszem magam is segíteni községünkben a kommunisták és a legjobb pártonkívüli dolgozók tanulását. Igen fontosnak tartom a pártoktatásban azt, hogy a propagandista lelkiismeretesen készüljön fel mind az előadásokra, mind a viták vezetésére. Többéves tapasztalatom azt mutatja, hogy a felkészülés módszere egyes témánként mindig más és más. Érdekesen előadni az anyagot tehát csak úgy lehet, ha nem sablonszerűen történik felkészülésünk. Csupán abban egyezhet meg ez, hogy a megadott irodalmat, az útmutatót feltétlenül ki kell jegyzetelnünk. Emellett fel kell használnunk, s magam is felhasználom az anyagra vonatkozó sajtóközleményeket, filmeket, könyveket, s legfőképpen a helyi, akár mezőgazdasági, akár ipari jellegű, eredményeket, további feladatokat. Az előadás elkészítésénél már ennek alapján készítem el az előadást. Amikor előadásom során egy-egy főkérdés ismertetését befejeztem, felhívom a hallgatók figyelmét arra, hogy most a következő főkérdés ismertetését kezdem meg, így igyekszem megkönnyíteni hallgatóimnak a jegyzetelést és magának az anyagnak a megismerését is, nehogy az elvi kérdések tisztázatlanok maradjanak. Helytelennek tartom a propagandisták felkészülésében azt a módszert, hogy csak a foglalkozás előtti napon veszik kezükbe az anyagot. Tapasztalatom azt mutatja, s időm is így engedi meg, hogy ne egyszerre, hanem majdnem minden nap kezembe vegyem a könyveket, hogy valóban egészében áttanulmányozhassam az anyagot. A konferenciára való felkészülésnek azonban csak első része az előadás. Legalább ennyire fontosnak tartom jól felkészülni a viták vezetésére is. Ebben nagy segítségemre van és igen jól tudom hasznosítani a járási propagandista konferenciákon hallottakat. Nagyon fontosnak tartom a kérdések feltevését is, saját felkészülésem és a propagandista konferencia tapasztalata ebben nagy segítségemre van. Helyileg azonban figyelembe kell vennem és figyelembe is veszem hallgatóim felkészültségét, ismereteiket. Ezenkívül minden alkalommal felkészülök arra is, hogy helyes kisegítő kérdéseket is adhassak. Mielőtt a vitát megnyitnám, elmondom azt is, hogy egy-egy kérdésen belül mire szeretnék választ kapni. Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert a hallgatóknak megkönnyíti a felszólalást, hanem azért is, hogy ne történjen elkalandozás a tárgytól. Utána néhány percnyi gondolkodási időt adok, s az önkéntesen jelentkezőknek adom meg a szót. Módszerem eddig bevált, hallgatóim szeretnek tanulni, s igyekeznek is minden alkalommal megfelelően felkészülve megjelenni a foglalkozásokon. Elmondta: BOROS SÁNDOR propagandista, Győré. Levelezőértekezlet Pakson Szerkesztőségünk a Magyar Sajtó Napja alkalmával a paksi járásban levő levelezők részére értekezletet hívott egybe Pakson. Az értekezleten megjelent 17 levelező egybehangzóan elmondotta, hogy igen nagy segítséget nyújt számukra a sajtó a nevelésben, a munkaszervezésben, a hibák kijavításában. Elmondották, hogy a megdicsért dolgozók még nagyobb lendülettel végzik munkájukat. A vitában felszólalt Weisz Ferenc, a paksi Vörös Sugár tsz elnöke és elmondotta, hogy a kommunista sajtó munkavesen a bált, ahol olyan jól hiába, annak szerkesztésébe, érzi magát? sa dolgozók beleszólhatnak, Török Sári sem akartamért sajátjuké a sajtó, az ő menni. Kétszer is üzeni álproblémáikat, mindennapi élőnagymamája érte, aztán jött a tűket világítja meg. Ez akaszemélyesen is. Az arcánpitalista sajtónál elképzelhetősszalás, de a szemében»tetten volt. Ma már erősebb ígéret. Aztán egy táncra még szálak fűzik a szerkesztőségmaradhatott is a Sári. Bú-?hez és nem fordul elő az, hogy csú-tánc, hát nagy fergetege^a szerkesztőséghez juttatott sen szaporázta. leírására ne kapna választ, nem közben a többiek egyre törődnének ügyével. Ha a szergyakrabban* szedegették elő) ljesztőség megy ki a szövetkezsebkendőjüket, hogy megy zetükbe, akkor az rendszerint töröljék vizes homlokukat, amolyan tapasztalatokat is fellángolt meg már panaszkodó dolgot, amit ő maga nem vett tnk is, hogy fáradtak, de az ? észre, de könnyen súlyosabbért csak ellenkeztek a haza?hibák okozói lehettek volna, utat emlegető szülikékkel. S . Tamás Istvánnártanafól!kint már lassan a reggel is a várt levelező elmondotta feloldotta fehérítőjét az éjszak szólalásában, hogy ő már kukába. Hajnalodott! *özel három éve levelezője a S a zene szólt, mulatott a megyei pártsajtónak. Rámutasárpilisi nép, régimódra, rejtott arra, hogy a lap segít a gidalra — csárdásra meg J nehézségek leküzdésében. Az nótaszóra, s minden szívben?Alkotmány termelőszövetkezet újult erővel fakadt fel en?ben nehéz megértetni, hogy nek a tiszta népi kultúrának ? az állatállomány növelése kitörölhetetlen emléke, s ta Jcsak hasznára lesz a szövet kevaszra most már biztos nemezeinek. A megye számos teris 80 tagja lesz a népi együtt melőszövetkezete példájának tesüknek, mint most, hanem»bemutatásával — amit a lapbenne lesz a kis falu apraja#ban olvastak, — igyekszik a nagyja. ? tsz vezetősége meggyőzni a ÓNODY GYÖRGY kételkedőket. Cserenyecz István, a kanaesi állami gazdaság párttitkára a sajtómunka tapasztalatairól szólt, majd elmondotta, szívesen olvasna a lapban olyan írásokat, amelyek , egyikmásik községgel mélyrehatóan foglalkozna, feltárná azok hagyományait, párhuzamot vonna múltjuk és jelenük közt. Kiss Ferenc madocsai egyénileg gazdálkodó paraszt elmondotta, hogy községükben régi hagyomány már az állattenyésztés, és az új szakasz politikája adta lehetőségek felhasználásával ismét virágzásnak indul. Elmondotta az állattenyésztésben szerzett tapasztalatait és arra kérte a szerkesztőséget, minél több cikket jelentessen meg, amely az állattenyésztéssel foglalkozik, valamint azt kérte, hogy a szerkesztőség adjon rendszeresen „rendeletmagyarázót.“ Az értekezlet valamennyi résztvevője felszólalt a vitában, elmondották észrevételeiket a lap munkájáról, majd ígéretet tettek arra, hogy az eddigieknél is sokkal többször felkeresik leveleikkel a szerkesztőséget, hírt adnak a járás életéről, s részt vesznek a kommunista lap szerkesztésében. — Szekszárdon több mint 250 kisiparos békegyűlésre jött össze, ahol számos felszólalás után megválasztottak 3 küldöttet — Hepp József esztergályost, Heiermann Márton kőművest és Prantner Imre csizmadiát — a járási béketalálkozóra. * — Tolnán mintegy 40 taggal gazdaasszonykor működik. A gazdaasszonykor tagjai szabás várással foglalkozunk.