Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

19SS FEBRUAR 13 NAPLÓ Megyénk téglagyárai felkészülnek a tavaszi idényre januári tervteljesítés 153.2 százalék a Tolna me­gyei Téglagyári Egyesülés 1954. éves tervét 86.6 százalék­ra teljesítette, ezáltal 9 millió téglával adott kevesebbet nép­gazdaságunknak, ezzel akadá­lyoztuk a kormányprogram lakásépítési célkitűzéseinek megvalósulását. Az elmúlt év nagyarányú lemaradásának oka elsősorban a nagyfokú munkaerőhiány, különösen a mázai és dombó­vári üzemekben, mivel itt kü­lönböző üzemek és bányák vannak és nagyobb az el­he­­­lyezkedési lehetőség. Másod­sorban a műszaki előfeltételek rendszertelen és nem kellőkép­pen való biztosítása és végül a lemaradáshoz nagyban hoz­zájárult a szokatlan kedvezőt­len esős időjárás is. Ezért az elmúlt év tapasz­talatain okulva az Egyesülés vezetősége 1955. évre vonat­kozóan feladatterveket dolgo­zott ki a tavalyi hibák felszá­molására. A feladattervben konkrétan meghatározta a tennivalókat és egész évre kidolgozta, hogy az Egyesülés vezetősége a műszaki és tervosztállyal kar­öltve mit akar végrehajtani a termelés emelése érdekében. Elsősorban biztosítani kell a műszaki előfeltételeket, hogy a termelés zökkenő­­mentesen folyjék, javítani kell a minőségen, több nagyszilárdságú és I. osz­tályú téglát kell égetni, valamint csökkenteni kell az önköltséget. Mindezek véghez viteléhez, s a termelékeny­ség emelkedésében fontos sze­repe van a versenymozgalom­nak. A feladattervben meg­vannak jelölve a végrehaj­tásért felelős személyek, akik­­nek feladatuk lesz a tervben vállalt kötelezettségek végre­hajtása. A feladatterv alapján a téli nagyjavítási munkákat sokkal jobban végezzük el, mint a múlt évben. Két üzemünket a Dombó­vári II. számú és a Szek­szárdi Téglagyárat kor­szerűbb présagregátum­­mal szereljük fel, mely­nek eredményeképpen 4 millió téglával nő a két gyár termelése. A mázai téglagyárban az agyagi bányában földkotrót ál­lítottunk be, melynek során a géphez az anyagellátást egyen­letesebben és gyorsabban tud­juk biztosítani, azonkívül 6 fő a bányából felszabadul, ennek következtében más munkate­rületre tudjuk helyezni őket és ezáltal is csökkenteni tudjuk a hazai munkaerőhiányt. A téli nagyjavítási munkák más­­ alapokra való helyezése és a műszaki feltételek jobb megszervezése és biztosítása már most az első hónapokban érezteti hatását. Míg tavaly januárban a tervet az Egye­sülés 98,7 százalékra teljesí­tette, addig most az 1955. ja­nuári tervteljesítésünk 153,2 százalék. Az elmúlt havi jó tervtel­jesítésünkhöz nagyban hozzá­járult az, hogy a dolgozóink 90 százaléka csatlakozott a Rákosi Művek felszabadulási felhívásához és értékes felaján­lásokat tettek hazánk felszaba­dulásának 10. évfordulójára. A paksi téglagyárban id. Hám József és földregálá­­zó brigádja versenyre hív­ta ki téglagyáraink összes földregálozó brigádját. Id. Hám József brigádja ja­nuár havi tervét 105.6 száza­lékra teljesítette, ebben egyé­nileg kiemelkedik id. Hám Jó­zsef brigádvezető 170.6 százalé­kos norma­teljesítménnyel. A Dombóvár I. számú tégla­gyár földregálozó brigádja vállalta, hogy a földregálázást március 31-e helyett, március 15-re befejezik .A brigád január havi teljesítménye 149,1 százalék. Tehát a fentieket összegezve Egyesülésünknek minden lehe­tősége megvan arra, hogy ezévi tervünket maradékta­anul tel­jesítsük, sőt túlteljesítjük, hogy tavalyi adósságunkat is letör­­leszthessük, ezáltal is hozzájá­ruljunk dolgozó népünk jólé­tének emeléséhez. Solti János. A sombai kenyérellátásról Éppen ideje lenne, ha a megyei sütőipari tröszt tenne valamit Zomba és körzete ke­nyérellátásának megjavítása érdekében. Zomba község nem tartozik beadásban a megye rossz községei közé, sőt mond­hatnám a legjobbak között van. Dolgozóink elvárják, hogy a dagasztógép ne legyen kitéve annak, hogy a rozsda megegye és rövid idő múlva a villany­szitával együtt ócskavasként értékesítsék, mert az ipari ára­mot nem lehet bekapcsolni a pékségbe. Csupán ezen múlik a szakértők szerint,­­hogy Zombán félnek az emberek, ha kenyérért kell menni az üzletekbe. Persze nemcsak a kenyér minősége ellen van ki­fogás, hanem az üzem dolgo­zóiról való gondoskodás terén is. Nemrégen kapott az üzem 100.000 forintos beruházással fürdőt és öltözőt. De jó lenne, ha ezeket a létesítményeket használhatnák is. De nem le­het, különösen téli időben, mert a 100.000 forintból már nem telt legalább ~2 darab Itály­háza, amely nélkül természe­tesen senki nem használja a fürdőt és az öltözőit sem. A dagasztóhelyiségben is hideg van, a tészta nem kel meg. Ki a felelős mindezért? Az illetékesek meddig tűrik meg ezt a tűrhetetlen állapotot? Fekete Béla v. b.-titkár, Zomba. Földműves szövetkezeteink életéből Száztízezer forint évi tiszta jövedelem Az udvari földművesszövet­­kezet sikeresen fejezte be az 1954-es évet. A földművesszö­vetkezet igazgatósága egy hét múlva számol be a tagságnak évi eredményéről. Bátran áll­hatnak a tagság elé, mert évi tervüket 100 százalékon felül teljesítették és biztosították a lakosság jó áruellátását. A jó munkának meg is lett az ered­ménye. Solymár Mátyás és Tálos János könyvelők elké­szítették az évi mérleget. Az igazgatóság örömmel értékelte az évi eredményt, mert 110 ezer forint tiszta jövedelme van a szövetkezetnek. Az igaz­gatóság jól gazdálkodott a szö­vetkezet vagyonával, de a jö­vedelmező gazdálkodást előse­gítette Gárdi János boltkezelő és Szoboszlai Ilona bolti elő­adó jó munkája is. Azon igye­keztek, hogy a lakosságot min­dig ellássák olyan árukkal, amelyre szükségük volt .Nem is volt panasz rájuk, mert minden vásárlót gyorsan, ud­variasan és pontosan kiszol­gáltak. Az igazgatóság most tárgyal­ja meg az évi munka eredmé­nyét, mert még ebben a hó­napban megtartják évi rendes közgyűlésüket, ahol a tagság határoz az évi jövedelem fel­osztásáról. A tagság bizakodva várja már a közgyűlés napját, hiszen ők is érdekelve vannak a jövedelem felosztásából, mert majdnem minden tagnak van vásárlási könyve, amibe rendszeresen bejegyezték vá­sárlásaikat. A vezetőség terve­zi a jövedelem felosztását, csak a tagság határozata kell ehhez. Egyrészt a tagság kapja vissza a befizetett részjegyek ar­ányában és vásárlási vissza­térítés címén. A jövedelem nagy részét pedig a szövetkezet fejlesztésére fordítják. Molnár József. Gyarapszik a bonyhádi földművesszövetkezet A közelmúltban tartotta a bonyhádi földművesszövetke­zet tagsága a múlt évi­­ beszá­moló gyűlést. Néma Miklós szövetkezeti elnök ismertette a szövetkezet eredményeit bemutatta többek között, hogy a kormányprog­ram megjelenése óta mennyi­vel több közszükségleti cikk, bőségesebb árukészlet várja a dolgozókat. A mezőgazdaság fejlesztésé­ért is megteszi a földműves­­szövetkezet ami tőle telik. Már a tél folyamán több vagon műtrágyát rendelt a szövetke­zet a dolgozók kérésére . A hatalmas forgalom mel­lett, amelyet a földművesszö­vetkezet lebonyolított az el­múlt évben, jelentős eredmény az új boltok, új üzletek léte­sítése. Új bolt nyílt Majoson, Kismányokon italbolttal gya­rapodott a földművesszövetke­zet. Bonyhádon ruházati szak­üzlet nyílt és nemrég nyílott meg a mezőgazdasági gépüzlet is. Az elnöki beszámoló után többen hozzászóltak, sok új javaslat is hangzott el a to­­vábbi munkára vonatkozóan. Major Mátyás levelező, A felszabadulási verseny hírei Befejezett termelési tervét 126 százalékra, a teljes terme­lési tervét 114 százalékra tel­jesítette januárban a szekszár­di kendergyár. Legtöbbet tett ezért a szép eredményért Szal­ma Ferenc tilos, akinek ja­nuári átlagteljesítménye 272 százalék volt. Szalma József tilos 249 százalékos eredményt ért el. Kotálik Pálné rázós bri­gádjának havi átlagteljesítmé­nye 141 százalék volt. Selejtet nem gyártottak ja­nuárban a gyár dolgozói, az előállított árut a fonodák mi­nőségi kifogás nélkül vették át. * Teljesítették vállalásukat a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazga­tóságának dolgozói is. Januári tervteljesítésük 104,9 százalék volt. A vállalat dolgozóinak 94 százaléka vesz részt a ver­senyben, felajánláséit mind­ a 237 vállalást tevő dolgozó tel­­jesítettta. Értek el komoly eredményeket a vállalat dolgo­zói az anyagtakarékosság terén is. Például a dombóvári javító­műhely dolgozói 197 kiló hul­ladékvasat dolgoztak fel . * A dombóvári Szabadság ut­ca 15. szám alatti, több évvel ezelőtt félbenmaradt épület munkáin dolgozó Rudi Sándor és Malhauzer Tibor kőműve­sek a felszabadulási verseny első hónapjában 163 százalék­ra teljesítették normájukat, ezzel elérték a sztahanovista szintet. Most azon igyekeznek, hogy február és március hóna­pokban is tartsák a sztahano­vista szintet és így felszaba­dulásunk ünnepére megkapják a sztahanovista oklevelet. Az építkezés rövidesen be­fejeződik, akkor hat új lakást kapnak itt a dombóvári dolgo­zók. Indonézia magyar és szovjet labda­rúgók meghívását tervezi Mint Dzsakartából jelenti a TASZSZ, az indonéz sportszövetség vezetősége elhatározta, hogy meghív­ja Indonéziába a „Dinamó 4” szovjet l­abdar­­gócsapatot, ezenkívül vala­melyik magyar együttse is. Az indo­néz sportszövetség azt szeretné, ha a szovjet sportolók ez év áprilisá­ban jönnének Indonéziába. Olvasóink figyelmébe! Értesítjük olvasóinkat, hogy február 16-tól kezdődően min­den szerdán délután 3 órai kezdettel jogi tanácsadót tartunk szerkesztőségünkben. A tanácsadó célja az, hogy segítsük olva­sóinkat bármilyen nemű panaszos ügyeik elintézésében. Kér­jük olvasóinkat, hogy panaszaikkal, jogvitás ügyeikkel sze­mélyesen keressék fel szerkesztőségünket a nevezett napon, de az írásban küldött kérdésekre is válaszolunk. A tanácsadó­kon Dobra András megyei főügyész, dr. Szili László, a Megyei Bíróság elnöke és dr. Vida Lajos megyei bíró fognak vála­szolni a kérdésekre a szerkesztőség nevében. A tanácsadó in­gyenes és az elsőt február 16-án délután tartjuk a Tolnai Napló szerkesztőségében. 7 Ellenőrző séta a gyönki vásárban A VÁSÁR­­ mindig nagy esemény, nemcsak a község életében, hanem a környék életében is. A falusi emberek gyakran a vásárban adják­­veszik az állataikat, aztán itt vásárolnak­­ be egyéb dolgokat is. Éppen ezért fontos különö­sen itt vigyázni, hogy ne csap­ják be a parasztembert, az or­szág különböző részeiből ide­­sereglett árusok. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozóival jár­juk a vásárt. Folyik az ellen­őrzés. Az első „állomás“ egy budapesti árus, Lávar Jenő. A nyolcforintos fanyelű zsebkést tíz forinttal drágábban adta, egyéb cikkeknél is követett el árdrágítást. — „Egy pillanatra mást bíztam meg az árusítás­sal, az illető nem tudta az árakat" — védekezik. Egy fia­talember azonnal vesz egyet. ,,Az előbb még tizennyolcat kért érte” — mondja. Nincs helye a vitának, készül a jegy­zőkönyv. Ha mást is bízott meg, ő a felelős. Közben a „leértékelt“ bicskáik­ közül per­cek alatt három is elfogy. Sok az árkülönbözet az úgy­nevezett „bizsu"-áruknál, a gyűrűknél, függőknél, klipszek­nél, brossoknál. Gyakori volt, hogy az árus, aki egyben kis­iparos is „saját­­készítmény“­­re hivatkozott. Azonban ár­­kalkulációt, amit ilyenkor kéz­nél kell tartani, nem tudott felmutatni. A LEGSÚLYOSABB eset egy kétszázforintos árdrágí­tás. Brozsek József budapesti férfisza­bó egy 40-es kamaszöl­tönyt 600 forintért adott el a próba­vásárlóknak. — „246 fo­rint volt a szövet, számlával tud­o­m igazolni*­ — «mondja. A számla — persze, — nincs itt, bár egy csomó számla kéznél van. A textilszakértők azonban megállapítják, hogy a ru­ha egy 165 forintos „Borsod” szövetből készült, 246 forintos szövet nincs is. A bélésről pe­dig jobb nem beszélni. Az uj­­jabélés például seregt áruból készült, amit nem is méterre, hanem kilóra lehet kapni, így még a hivatalos árjegyzék sze­rinti 405 forintos ár is sok ezért a ruháért. Brozsek Jó­zsef ellen bűnvádi eljárás in­dul árdrágítás miatt. Persze nemcsak hibát talál­nak a kereskedelmi felügyelő­ség munkatársai. Nem egy helyen megdicsérik a kereske­dőt, ha előfordul olyan kisebb hiba, (árkalkuláció hiánya, vagy rövidesen lejár az egész­ségügyi lap érvényessége) ott jóindulatúan figyelmeztetik. Azonban éberen őrködnek azon, hogy a dolgozók ne le­gyenek megkárosítva, ne csap­ja be senki sem őket. „ÖRVENDETES dolog — mondja Halász elvtárs, a fel­ügyelőség vezetője — hogy a Tolna megyei árusoknál egyre kevesebb a hiba, most is a jegyzőkönyvezettek legna­gyobb része budapesti, vagy más megyébe való. Nem talál­tunk árdifferenciát az állami és szövetkezeti kereskedelemnél sem. Itt inkább az a hiba, hogy kevés áruféleséggel ra­kodnak ki a vásárra. Ellenőr­zésünk tapasztalatai azt mu­tatják, hogy leggyakrabban azoknál a cikkeknél fordul elő árdrágítás, ami nem kapható az állami és szövetkezeti ke­reskedelem sátraiban. Pedig legtöbbnyire ezek a cikkek is központi készletből származ­nak.” Báró§ég­ hírek Baranyai János a nagytor­mási állami gazdaságban mint bérelszámoló, Karácsonyi Jó­zsef pedig mint brigádvezető dolgozott. Kihasználva az el­lenőrzés lazaságát 1953. októ­berétől 1954. augusztusáig mintegy 10 darab bérjegyzéket meghamisítottak, a jegyzéket összesítő rovatba magasabb összeget írtak be, mint a va­lóságos eredmény és így a pénztár mintegy 23.000 forint­tal fizetett ki többet, mint amennyi indokolt lett volna. A pénzt Karácsonyi József fi­zette ki a dolgozóknak, a több­letpénz is nála maradt ,me­lyet megosztott Baranyai Já­nossal. Ezenkívül Baranyai Já­nos a rábízott étkezési pénz­ből is elsikkasztott 2000 forin­tot. A gyönki járásbíróság tár­sadalmi tulajdon elleni vétség és sikkasztás büntette miatt Baranyai Jánost 6 évi börtön­re és 6 évi közügyektől való ■­l­v­­lásra, Karácsonyi Józsefet pedig 4 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltás­ra ítélte. * Eljárás indult Szűcs István és Nagy Sándor nagyszokolyi lakosok ügyében, akik január­ban öt sertést vásároltak kü­lönböző személyektől, de „ jár­­tatleveik­et nevükre nem h­aszták át és a vágási engedélyeket is a sertések régi tulajdono­sai nevére kérték ki a köz­ségi tanácstól. A levágott ser­téseket Budapestre szállították és ott busás haszonnal értéke­sítették .Az utolsó sertést már nem tudták elszállítani, mert a rendőrség őrizetbe vette és bűnjelként lefoglalta. Elvtársi segítség a vasutasoknak „A Gyapjúbegyűjtő és Textilnyers­­anyagkészletező Vállalat Szekszárdi Te­lepe a komplex-brigád mozgalomban állandóan tevékenyen részt vállalt és 1954. évben teljesített munkájával állo­másunk területén, sőt a Pécsi Igazgató­ság területén is, a legjobb eredményt érte el.” — így kezdődik a szekszárdi állomásfőnök szerkesztőségünkhöz írt levele, amiből azt is megtudjuk, hogy a vállalat együttműködése a vasúttal kitűnő, komoly segítséget nyújt­­ ah­hoz, hogy a vasutas dolgozók a kocsi­kihasználás növelése, a kocsiforduló meggyorsítása terén jó eredményeket érhessenek el. A rakodási időt 175 szá­zalékra teljesítik, kocsikihasználásuk az­ előírt 60 tonna helyett 78 tonna, tehát mindkét esetben a legjobb eredményt érték el. A vállalat rakodóbrigádja tehát ko­moly mértékben segítette a szekszárdi állomás dolgozóit, hogy az elmúlt ne­gyedévben teljesíthették az „éfrüzem“ feltételeket. A vállalat telepe eredetileg gyapot­­egrenálónak épült, ott terül el a városon kívül, az őcsényi út mellett. A megyei s.va.i. ú begyűjtés mellett jelentős textil­nyersanyagkészleteket tárolnak itt, in­nen szállítják ezeket az anyagokat az ország különböző fonodáiba, textilgyá­raiba. A rakodó brigádról többek közt azt lehet megtudni Kürti elvtárstól, a telep vezetőjétől, hogy valamennyien „belevaló gyerekek.”­­ Igaz, ha az élet­kort nézzük, a 8 tagú brigád egy része idősebb emberekből, a másik része fia­talosból, nemrég leszerelt katonákból áll, de mind a nyolcan fiatalos lendü­lettel dolgoznak, amihez párosul az idő­sebbek tapasztalata, leleményessége. A vállalat a vasútnak kocsiálláspénzt nem fizetett az egész elmúlt évben. A brigád egész évi rakodási átlagideje va­gononként 50 perc volt, tehát 50 perc alatt raktak ki­, vagy be egy vagon árut. A pécsi MÁV igazgatóságnál ezt egyszer gyanúsnak találták, lejöttek el­lenőrizni a jelentéseket, stopperrel mér­ték az időt, nincs-e csalás, hogy ez a brigád mindig első a versenyben. A brigád tagjai megmutatták, mit tudnak: Tizenkét perc alatt végeztek a kirakás­sal! A brigádot éppen reggelizés közben találjuk, fél kilenc az idő. Benyit „Józsi bácsi”, a szállítási és raktár­vezető: „Gyerekek, tíz perc múlva itt a vagon, kilencven zsák gyapjút kéne berakni, befér-e? — „Megpróbáljuk” — „Mikor lesz meg?” — ...“'óra alatt." — Kész a­­ szerződés." Közben elmondják ezek a vidám, jókedvű, állandóan tréfálkozó emberek, hogyan érik el jó eredményei­ket. — „Néha jól összeszidjuk egymást.” — mondta egyikük. — „De azért meg­értjük egymást” — teszi hozzá Kovács János, aki az idősebbek közül való. El­mondja, hogy bizony a rakodásnak is megvannak a különböző fogásai, forté­lyai. Hogyan lehet minél kevesebb erő­vel, minél kisebb helyre minél többet berakni.“ A gyapjas zsákok ide a va­gonokba gyakran össze-vissza pakolva jönnek. Mi sohasem egymásra fektet­jük a zsákokat, hiszen úgy két ember­­ kéne a rakodáshoz. Ezt más mellé állít­­uk ezeket a közel kétméteres zsáko­kat, így több is fér, és egy ember elég hozzá. Mert bizony gyakran a percek­kel, még a másodpercekkel is takaré­koskodni kell. Hasonló fogásai vannak a kenderbálák és a többi anyagok ra­kodásának is.” Közben megjött a vagon, a brigád mun­kához lát. Mindenki tudja a dolgát, így pillanatok alatt kész az állás, he­lyén van a mérleg, közben a vagont is a rámpához tolták. Félóra múlva a va­gon indulhat rendeltetési helyére, a Győri Gyapjúfonó és Szövő Vállalathoz,­­ ahol már bizonyára várják a külde­ményt. „A múlt évben ötven perc volt az átlagos rakodási időnk — mondja Vetró elvtárs, a brigád vezetője — a felsza­badulási versenyben ezt 48 percre csök­kentjük.“ „Sikerülni fog” — teszik hozzá a brigád tagjai,

Next