Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
19SS FEBRUAR 13 NAPLÓ Megyénk téglagyárai felkészülnek a tavaszi idényre januári tervteljesítés 153.2 százalék a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés 1954. éves tervét 86.6 százalékra teljesítette, ezáltal 9 millió téglával adott kevesebbet népgazdaságunknak, ezzel akadályoztuk a kormányprogram lakásépítési célkitűzéseinek megvalósulását. Az elmúlt év nagyarányú lemaradásának oka elsősorban a nagyfokú munkaerőhiány, különösen a mázai és dombóvári üzemekben, mivel itt különböző üzemek és bányák vannak és nagyobb az elhelyezkedési lehetőség. Másodsorban a műszaki előfeltételek rendszertelen és nem kellőképpen való biztosítása és végül a lemaradáshoz nagyban hozzájárult a szokatlan kedvezőtlen esős időjárás is. Ezért az elmúlt év tapasztalatain okulva az Egyesülés vezetősége 1955. évre vonatkozóan feladatterveket dolgozott ki a tavalyi hibák felszámolására. A feladattervben konkrétan meghatározta a tennivalókat és egész évre kidolgozta, hogy az Egyesülés vezetősége a műszaki és tervosztállyal karöltve mit akar végrehajtani a termelés emelése érdekében. Elsősorban biztosítani kell a műszaki előfeltételeket, hogy a termelés zökkenőmentesen folyjék, javítani kell a minőségen, több nagyszilárdságú és I. osztályú téglát kell égetni, valamint csökkenteni kell az önköltséget. Mindezek véghez viteléhez, s a termelékenység emelkedésében fontos szerepe van a versenymozgalomnak. A feladattervben megvannak jelölve a végrehajtásért felelős személyek, akiknek feladatuk lesz a tervben vállalt kötelezettségek végrehajtása. A feladatterv alapján a téli nagyjavítási munkákat sokkal jobban végezzük el, mint a múlt évben. Két üzemünket a Dombóvári II. számú és a Szekszárdi Téglagyárat korszerűbb présagregátummal szereljük fel, melynek eredményeképpen 4 millió téglával nő a két gyár termelése. A mázai téglagyárban az agyagi bányában földkotrót állítottunk be, melynek során a géphez az anyagellátást egyenletesebben és gyorsabban tudjuk biztosítani, azonkívül 6 fő a bányából felszabadul, ennek következtében más munkaterületre tudjuk helyezni őket és ezáltal is csökkenteni tudjuk a hazai munkaerőhiányt. A téli nagyjavítási munkák más alapokra való helyezése és a műszaki feltételek jobb megszervezése és biztosítása már most az első hónapokban érezteti hatását. Míg tavaly januárban a tervet az Egyesülés 98,7 százalékra teljesítette, addig most az 1955. januári tervteljesítésünk 153,2 százalék. Az elmúlt havi jó tervteljesítésünkhöz nagyban hozzájárult az, hogy a dolgozóink 90 százaléka csatlakozott a Rákosi Művek felszabadulási felhívásához és értékes felajánlásokat tettek hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára. A paksi téglagyárban id. Hám József és földregálázó brigádja versenyre hívta ki téglagyáraink összes földregálozó brigádját. Id. Hám József brigádja január havi tervét 105.6 százalékra teljesítette, ebben egyénileg kiemelkedik id. Hám József brigádvezető 170.6 százalékos normateljesítménnyel. A Dombóvár I. számú téglagyár földregálozó brigádja vállalta, hogy a földregálázást március 31-e helyett, március 15-re befejezik .A brigád január havi teljesítménye 149,1 százalék. Tehát a fentieket összegezve Egyesülésünknek minden lehetősége megvan arra, hogy ezévi tervünket maradéktaanul teljesítsük, sőt túlteljesítjük, hogy tavalyi adósságunkat is letörleszthessük, ezáltal is hozzájáruljunk dolgozó népünk jólétének emeléséhez. Solti János. A sombai kenyérellátásról Éppen ideje lenne, ha a megyei sütőipari tröszt tenne valamit Zomba és körzete kenyérellátásának megjavítása érdekében. Zomba község nem tartozik beadásban a megye rossz községei közé, sőt mondhatnám a legjobbak között van. Dolgozóink elvárják, hogy a dagasztógép ne legyen kitéve annak, hogy a rozsda megegye és rövid idő múlva a villanyszitával együtt ócskavasként értékesítsék, mert az ipari áramot nem lehet bekapcsolni a pékségbe. Csupán ezen múlik a szakértők szerint,hogy Zombán félnek az emberek, ha kenyérért kell menni az üzletekbe. Persze nemcsak a kenyér minősége ellen van kifogás, hanem az üzem dolgozóiról való gondoskodás terén is. Nemrégen kapott az üzem 100.000 forintos beruházással fürdőt és öltözőt. De jó lenne, ha ezeket a létesítményeket használhatnák is. De nem lehet, különösen téli időben, mert a 100.000 forintból már nem telt legalább ~2 darab Itályháza, amely nélkül természetesen senki nem használja a fürdőt és az öltözőit sem. A dagasztóhelyiségben is hideg van, a tészta nem kel meg. Ki a felelős mindezért? Az illetékesek meddig tűrik meg ezt a tűrhetetlen állapotot? Fekete Béla v. b.-titkár, Zomba. Földműves szövetkezeteink életéből Száztízezer forint évi tiszta jövedelem Az udvari földművesszövetkezet sikeresen fejezte be az 1954-es évet. A földművesszövetkezet igazgatósága egy hét múlva számol be a tagságnak évi eredményéről. Bátran állhatnak a tagság elé, mert évi tervüket 100 százalékon felül teljesítették és biztosították a lakosság jó áruellátását. A jó munkának meg is lett az eredménye. Solymár Mátyás és Tálos János könyvelők elkészítették az évi mérleget. Az igazgatóság örömmel értékelte az évi eredményt, mert 110 ezer forint tiszta jövedelme van a szövetkezetnek. Az igazgatóság jól gazdálkodott a szövetkezet vagyonával, de a jövedelmező gazdálkodást elősegítette Gárdi János boltkezelő és Szoboszlai Ilona bolti előadó jó munkája is. Azon igyekeztek, hogy a lakosságot mindig ellássák olyan árukkal, amelyre szükségük volt .Nem is volt panasz rájuk, mert minden vásárlót gyorsan, udvariasan és pontosan kiszolgáltak. Az igazgatóság most tárgyalja meg az évi munka eredményét, mert még ebben a hónapban megtartják évi rendes közgyűlésüket, ahol a tagság határoz az évi jövedelem felosztásáról. A tagság bizakodva várja már a közgyűlés napját, hiszen ők is érdekelve vannak a jövedelem felosztásából, mert majdnem minden tagnak van vásárlási könyve, amibe rendszeresen bejegyezték vásárlásaikat. A vezetőség tervezi a jövedelem felosztását, csak a tagság határozata kell ehhez. Egyrészt a tagság kapja vissza a befizetett részjegyek arányában és vásárlási visszatérítés címén. A jövedelem nagy részét pedig a szövetkezet fejlesztésére fordítják. Molnár József. Gyarapszik a bonyhádi földművesszövetkezet A közelmúltban tartotta a bonyhádi földművesszövetkezet tagsága a múlt évi beszámoló gyűlést. Néma Miklós szövetkezeti elnök ismertette a szövetkezet eredményeit bemutatta többek között, hogy a kormányprogram megjelenése óta mennyivel több közszükségleti cikk, bőségesebb árukészlet várja a dolgozókat. A mezőgazdaság fejlesztéséért is megteszi a földművesszövetkezet ami tőle telik. Már a tél folyamán több vagon műtrágyát rendelt a szövetkezet a dolgozók kérésére . A hatalmas forgalom mellett, amelyet a földművesszövetkezet lebonyolított az elmúlt évben, jelentős eredmény az új boltok, új üzletek létesítése. Új bolt nyílt Majoson, Kismányokon italbolttal gyarapodott a földművesszövetkezet. Bonyhádon ruházati szaküzlet nyílt és nemrég nyílott meg a mezőgazdasági gépüzlet is. Az elnöki beszámoló után többen hozzászóltak, sok új javaslat is hangzott el a további munkára vonatkozóan. Major Mátyás levelező, A felszabadulási verseny hírei Befejezett termelési tervét 126 százalékra, a teljes termelési tervét 114 százalékra teljesítette januárban a szekszárdi kendergyár. Legtöbbet tett ezért a szép eredményért Szalma Ferenc tilos, akinek januári átlagteljesítménye 272 százalék volt. Szalma József tilos 249 százalékos eredményt ért el. Kotálik Pálné rázós brigádjának havi átlagteljesítménye 141 százalék volt. Selejtet nem gyártottak januárban a gyár dolgozói, az előállított árut a fonodák minőségi kifogás nélkül vették át. * Teljesítették vállalásukat a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságának dolgozói is. Januári tervteljesítésük 104,9 százalék volt. A vállalat dolgozóinak 94 százaléka vesz részt a versenyben, felajánláséit mind a 237 vállalást tevő dolgozó teljesítettta. Értek el komoly eredményeket a vállalat dolgozói az anyagtakarékosság terén is. Például a dombóvári javítóműhely dolgozói 197 kiló hulladékvasat dolgoztak fel . * A dombóvári Szabadság utca 15. szám alatti, több évvel ezelőtt félbenmaradt épület munkáin dolgozó Rudi Sándor és Malhauzer Tibor kőművesek a felszabadulási verseny első hónapjában 163 százalékra teljesítették normájukat, ezzel elérték a sztahanovista szintet. Most azon igyekeznek, hogy február és március hónapokban is tartsák a sztahanovista szintet és így felszabadulásunk ünnepére megkapják a sztahanovista oklevelet. Az építkezés rövidesen befejeződik, akkor hat új lakást kapnak itt a dombóvári dolgozók. Indonézia magyar és szovjet labdarúgók meghívását tervezi Mint Dzsakartából jelenti a TASZSZ, az indonéz sportszövetség vezetősége elhatározta, hogy meghívja Indonéziába a „Dinamó 4” szovjet labdargócsapatot, ezenkívül valamelyik magyar együttse is. Az indonéz sportszövetség azt szeretné, ha a szovjet sportolók ez év áprilisában jönnének Indonéziába. Olvasóink figyelmébe! Értesítjük olvasóinkat, hogy február 16-tól kezdődően minden szerdán délután 3 órai kezdettel jogi tanácsadót tartunk szerkesztőségünkben. A tanácsadó célja az, hogy segítsük olvasóinkat bármilyen nemű panaszos ügyeik elintézésében. Kérjük olvasóinkat, hogy panaszaikkal, jogvitás ügyeikkel személyesen keressék fel szerkesztőségünket a nevezett napon, de az írásban küldött kérdésekre is válaszolunk. A tanácsadókon Dobra András megyei főügyész, dr. Szili László, a Megyei Bíróság elnöke és dr. Vida Lajos megyei bíró fognak válaszolni a kérdésekre a szerkesztőség nevében. A tanácsadó ingyenes és az elsőt február 16-án délután tartjuk a Tolnai Napló szerkesztőségében. 7 Ellenőrző séta a gyönki vásárban A VÁSÁR mindig nagy esemény, nemcsak a község életében, hanem a környék életében is. A falusi emberek gyakran a vásárban adjákveszik az állataikat, aztán itt vásárolnak be egyéb dolgokat is. Éppen ezért fontos különösen itt vigyázni, hogy ne csapják be a parasztembert, az ország különböző részeiből idesereglett árusok. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozóival járjuk a vásárt. Folyik az ellenőrzés. Az első „állomás“ egy budapesti árus, Lávar Jenő. A nyolcforintos fanyelű zsebkést tíz forinttal drágábban adta, egyéb cikkeknél is követett el árdrágítást. — „Egy pillanatra mást bíztam meg az árusítással, az illető nem tudta az árakat" — védekezik. Egy fiatalember azonnal vesz egyet. ,,Az előbb még tizennyolcat kért érte” — mondja. Nincs helye a vitának, készül a jegyzőkönyv. Ha mást is bízott meg, ő a felelős. Közben a „leértékelt“ bicskáik közül percek alatt három is elfogy. Sok az árkülönbözet az úgynevezett „bizsu"-áruknál, a gyűrűknél, függőknél, klipszeknél, brossoknál. Gyakori volt, hogy az árus, aki egyben kisiparos is „sajátkészítmény“re hivatkozott. Azonban árkalkulációt, amit ilyenkor kéznél kell tartani, nem tudott felmutatni. A LEGSÚLYOSABB eset egy kétszázforintos árdrágítás. Brozsek József budapesti férfiszabó egy 40-es kamaszöltönyt 600 forintért adott el a próbavásárlóknak. — „246 forint volt a szövet, számlával tudom igazolni* — «mondja. A számla — persze, — nincs itt, bár egy csomó számla kéznél van. A textilszakértők azonban megállapítják, hogy a ruha egy 165 forintos „Borsod” szövetből készült, 246 forintos szövet nincs is. A bélésről pedig jobb nem beszélni. Az ujjabélés például seregt áruból készült, amit nem is méterre, hanem kilóra lehet kapni, így még a hivatalos árjegyzék szerinti 405 forintos ár is sok ezért a ruháért. Brozsek József ellen bűnvádi eljárás indul árdrágítás miatt. Persze nemcsak hibát találnak a kereskedelmi felügyelőség munkatársai. Nem egy helyen megdicsérik a kereskedőt, ha előfordul olyan kisebb hiba, (árkalkuláció hiánya, vagy rövidesen lejár az egészségügyi lap érvényessége) ott jóindulatúan figyelmeztetik. Azonban éberen őrködnek azon, hogy a dolgozók ne legyenek megkárosítva, ne csapja be senki sem őket. „ÖRVENDETES dolog — mondja Halász elvtárs, a felügyelőség vezetője — hogy a Tolna megyei árusoknál egyre kevesebb a hiba, most is a jegyzőkönyvezettek legnagyobb része budapesti, vagy más megyébe való. Nem találtunk árdifferenciát az állami és szövetkezeti kereskedelemnél sem. Itt inkább az a hiba, hogy kevés áruféleséggel rakodnak ki a vásárra. Ellenőrzésünk tapasztalatai azt mutatják, hogy leggyakrabban azoknál a cikkeknél fordul elő árdrágítás, ami nem kapható az állami és szövetkezeti kereskedelem sátraiban. Pedig legtöbbnyire ezek a cikkek is központi készletből származnak.” Báró§ég hírek Baranyai János a nagytormási állami gazdaságban mint bérelszámoló, Karácsonyi József pedig mint brigádvezető dolgozott. Kihasználva az ellenőrzés lazaságát 1953. októberétől 1954. augusztusáig mintegy 10 darab bérjegyzéket meghamisítottak, a jegyzéket összesítő rovatba magasabb összeget írtak be, mint a valóságos eredmény és így a pénztár mintegy 23.000 forinttal fizetett ki többet, mint amennyi indokolt lett volna. A pénzt Karácsonyi József fizette ki a dolgozóknak, a többletpénz is nála maradt ,melyet megosztott Baranyai Jánossal. Ezenkívül Baranyai János a rábízott étkezési pénzből is elsikkasztott 2000 forintot. A gyönki járásbíróság társadalmi tulajdon elleni vétség és sikkasztás büntette miatt Baranyai Jánost 6 évi börtönre és 6 évi közügyektől való ■lvlásra, Karácsonyi Józsefet pedig 4 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. * Eljárás indult Szűcs István és Nagy Sándor nagyszokolyi lakosok ügyében, akik januárban öt sertést vásároltak különböző személyektől, de „ jártatleveiket nevükre nem haszták át és a vágási engedélyeket is a sertések régi tulajdonosai nevére kérték ki a községi tanácstól. A levágott sertéseket Budapestre szállították és ott busás haszonnal értékesítették .Az utolsó sertést már nem tudták elszállítani, mert a rendőrség őrizetbe vette és bűnjelként lefoglalta. Elvtársi segítség a vasutasoknak „A Gyapjúbegyűjtő és Textilnyersanyagkészletező Vállalat Szekszárdi Telepe a komplex-brigád mozgalomban állandóan tevékenyen részt vállalt és 1954. évben teljesített munkájával állomásunk területén, sőt a Pécsi Igazgatóság területén is, a legjobb eredményt érte el.” — így kezdődik a szekszárdi állomásfőnök szerkesztőségünkhöz írt levele, amiből azt is megtudjuk, hogy a vállalat együttműködése a vasúttal kitűnő, komoly segítséget nyújt ahhoz, hogy a vasutas dolgozók a kocsikihasználás növelése, a kocsiforduló meggyorsítása terén jó eredményeket érhessenek el. A rakodási időt 175 százalékra teljesítik, kocsikihasználásuk az előírt 60 tonna helyett 78 tonna, tehát mindkét esetben a legjobb eredményt érték el. A vállalat rakodóbrigádja tehát komoly mértékben segítette a szekszárdi állomás dolgozóit, hogy az elmúlt negyedévben teljesíthették az „éfrüzem“ feltételeket. A vállalat telepe eredetileg gyapotegrenálónak épült, ott terül el a városon kívül, az őcsényi út mellett. A megyei s.va.i. ú begyűjtés mellett jelentős textilnyersanyagkészleteket tárolnak itt, innen szállítják ezeket az anyagokat az ország különböző fonodáiba, textilgyáraiba. A rakodó brigádról többek közt azt lehet megtudni Kürti elvtárstól, a telep vezetőjétől, hogy valamennyien „belevaló gyerekek.” Igaz, ha az életkort nézzük, a 8 tagú brigád egy része idősebb emberekből, a másik része fiatalosból, nemrég leszerelt katonákból áll, de mind a nyolcan fiatalos lendülettel dolgoznak, amihez párosul az idősebbek tapasztalata, leleményessége. A vállalat a vasútnak kocsiálláspénzt nem fizetett az egész elmúlt évben. A brigád egész évi rakodási átlagideje vagononként 50 perc volt, tehát 50 perc alatt raktak ki, vagy be egy vagon árut. A pécsi MÁV igazgatóságnál ezt egyszer gyanúsnak találták, lejöttek ellenőrizni a jelentéseket, stopperrel mérték az időt, nincs-e csalás, hogy ez a brigád mindig első a versenyben. A brigád tagjai megmutatták, mit tudnak: Tizenkét perc alatt végeztek a kirakással! A brigádot éppen reggelizés közben találjuk, fél kilenc az idő. Benyit „Józsi bácsi”, a szállítási és raktárvezető: „Gyerekek, tíz perc múlva itt a vagon, kilencven zsák gyapjút kéne berakni, befér-e? — „Megpróbáljuk” — „Mikor lesz meg?” — ...“'óra alatt." — Kész a szerződés." Közben elmondják ezek a vidám, jókedvű, állandóan tréfálkozó emberek, hogyan érik el jó eredményeiket. — „Néha jól összeszidjuk egymást.” — mondta egyikük. — „De azért megértjük egymást” — teszi hozzá Kovács János, aki az idősebbek közül való. Elmondja, hogy bizony a rakodásnak is megvannak a különböző fogásai, fortélyai. Hogyan lehet minél kevesebb erővel, minél kisebb helyre minél többet berakni.“ A gyapjas zsákok ide a vagonokba gyakran össze-vissza pakolva jönnek. Mi sohasem egymásra fektetjük a zsákokat, hiszen úgy két ember kéne a rakodáshoz. Ezt más mellé állítuk ezeket a közel kétméteres zsákokat, így több is fér, és egy ember elég hozzá. Mert bizony gyakran a percekkel, még a másodpercekkel is takarékoskodni kell. Hasonló fogásai vannak a kenderbálák és a többi anyagok rakodásának is.” Közben megjött a vagon, a brigád munkához lát. Mindenki tudja a dolgát, így pillanatok alatt kész az állás, helyén van a mérleg, közben a vagont is a rámpához tolták. Félóra múlva a vagon indulhat rendeltetési helyére, a Győri Gyapjúfonó és Szövő Vállalathoz, ahol már bizonyára várják a küldeményt. „A múlt évben ötven perc volt az átlagos rakodási időnk — mondja Vetró elvtárs, a brigád vezetője — a felszabadulási versenyben ezt 48 percre csökkentjük.“ „Sikerülni fog” — teszik hozzá a brigád tagjai,