Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

TOLNAI A­Z H­D 9 f­OL­N­A M­EG­Y­E­I PÁ­R­T­B­I­Z­O­T­T­S­ÁGA RÁ­K­L­A­P 3 A­XUL ÉVFOLYAM, 43. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP 1955 FEBRUÁR 20 A dolgozók javaslatainak, kezdeményezéseinek felkarolása a felszabadulási verseny sikerénel feltétele Soha nem látott lendülettel indult el megyénkben is a felszabadulási munkaverseny. Joggal elmondhatjuk •megyénk, dolgozói azzal a biztos tudattal láttak munkához hogy ez az esztendő különbözik minden eddigitől, hiszen az 1955-ös év eddigi eredményeink megszilárdításának éve, a második ötéves tervre való felkészülésnek éve, a párt har­madik kongresszusa és a Központi Vezetőség októberi hatá­rozatai megvalósításának éve. Jobb kedvvel nyúl új munka­darabért a Zománcgyár sajtoló munkása, vidámabban figye­lik a vetélő csapódását a Tolnai Textilgyár szövőnői, remény­teli szívvel kezdtek műszaki dolgozóink a jobb munkafeltéte­lek biztosításához. Az eddigieknél jobban érezzük, hogy ma­gunknak dolgozunk, magunknak építjük szép hazánkat. Három hónapig tart a felszabadulási munkaverseny, de eredményei kihatnak az egész év munkájára, hiszen évek ta­pasztalatai bizonyítják megyénkben is, hogy az első negyedév adósságát nagyon nehéz törleszteni, de az is biztos, hogy ha sikerült már az első hónapokban előnyre szert tenni, sokka könnyebb az évi terv teljesítése. Mivel ez az esztendő az el­következő ötéves terv alapos előkészítésének időszaka, az ipar megszilárdításának, a műszaki, gazdasági vezetés megjavításá­nak, egyszóval a gazdaságosabb termelésnek éve, ez határozza meg a felszabadulási verseny sajátosságát is. A Dolgozóink megnövekedett kezdeményezőkészsége segítsé­­gével és a műszakiak alkotó akaratával gyorsan hely­rehozhatjuk a múlt évi lemaradást okozta hibákat. Hiszen a Bonyhádi Zománcgyárban és a Simontornyai Bőrgyárban is közös erőfeszítéssel találták meg a módját, ha v különösebb beruházások nélkül elsősorban a meglévő tárták­ tok feltárásá­val teljesítsék túl január havi tervüket. Se szeri, se száma az életrevaló gondolatoknak, javaslatoknak, amelyeket dolgozóink tesznek és amelyek megvalósításával még több, még jobb mi­nőségű termékek hagyják el megyénk üzemeit. A nemrég megtartott termelési értekezletek, műszaki kon­ferenciák megmutatták, hogy a felszabadulási versenyt való­ban az első negyedévi tervek teljesítésének, túlteljesítésének nagy lendítőerejévé akarják tenni a dolgozók. Gondosan mér­legelték, hogy milyen műszaki, szervezési feladatokat kell meg­oldani, milyen nehézségeket kell áthidalni a tervteljesítés, a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése, a minőség megjavítása érdekében. Különösen szép példáját mutatták en­nek a Bonyhádi Cipőgyár, a Zománcgyár és a Tolnai Selyem­fonógyár dolgozói. A­z elmúlt évek tapasztalataiból meg kell szívlelnünk azt a­ az aranyigazságot, hogy a műszaki vezetők bármilyen jó körülményeket is akarnak biztosítani munkahelyeiken, ez nem vezet eredményre, ha munkájukban nem támaszkodnak a dolgozók javaslataira, kezdeményezéseire. „Több szem töb­bet lát". És a nehézségeket, azok kiküszöbölésének módszereit nem egy esetben jobban látják a közvetlen termeléssel foglal­kozó dolgozók a vezetőknél. Ezt a hatalmas segítő erőt figyel­men kívül hagyni, politikai vakság. Pedig a legutóbbi érte­kezletek fényt derítenek arra, hogy számos helyen a vezetők felületesen kezelik a dolgozók által korábban tett javaslato­­k­at, azok sorsáról nem számolnak be, ezt jogosan kifogásol­ják a dolgozók. Üzemi bizottságaink jól tudják, hogy mindenütt javaslat­könyveket kellett rendszeresíteni, de ez semmit sem ér, ha úgy kezelik, mint a Bonyhádi Cipőgyárban, ahol hónapok óta nem vezetik. Hasonló a helyzet több más üzemben is. A Purkópusztai Kendergyárban is jogosan bírálták a vezetőket a dolgozók, hogy minden értekezleten biztatják-bátorítják őket a hozzászólásra, de a felvetett javaslatok az íróasztal mélyére kerülnek, azok megvalósítását a vezetők közül senki sem kí­séri figyelemmel, azokról nem is tudnak a dolgozók. Az ilyen módszer lényegében visszautasítása a dolgozók segítő­készségé­nek, akik — mint az üzem gazdái­­*■ minden igyekezetükkel a több, jobb, gazdaságosabb termelésért harcolnak. Pedig a ve­zetők az elmúlt évek tanulságaiból tudhatják, hogy legtöbb baj, nehézség abból származott, hogy ilyen­ esetben nem fordul­tak segítségért a dolgozókhoz, sztahanovistákhoz és a mű­szakiak gyakran egymás közt voltak kénytelenek kiverejté­­kezni a megoldást. Látni kell, hogy a legékesebb szavaknál is jobban buzdít, ha a dolgozók látják: javaslataikat komolyan veszik és ami legfontosabb, meg is valósítják. Ahol így megy a munka, ott nem „néptelenek” a termelési értekezletek. A Bonyhádi Zománcgyárban legutóbb egy ilyen értekezleten — amelyet műszakonként tartanak — szinte minden dolgozója részt vett a műszaknak. 150 dolgozó közül harmincheten szó­laltak fel, a felvetett javaslatok közül harminckettő volt el­fogadható. Meg is látszik ez a Zománcgyár munkáján, amely éppen most nyerte el az élüzem címet. Az újító­ mozgalom­­ elválaszthatatlan része a szocia­­l*■ lista munkaversenynek. A versenyt, iparunk motorját, éppen a tömeges újítások, ésszerűsítések teszik forradalmi je­lentőségűvé. Ezért a szakszervezeti újítási és ésszerűsítési bi­zottságoknak és a gazdasági, műszaki vezetőknek kötelességük a leggondosabb figyelemmel kísérni minden újítást, amely a­­ termelést előbbre viszi és a munkát megkönnyíti. Üzemeink, vállalataink a kollektív szerződés előkészítésével is foglalkoz­nak, ennek alapját megint csak a dolgozók javaslatai kell, hogy adják. A javaslatok, kezdeményezések nem születnek meg ön­­maguktól, felvilágosító és szervező munka nélkül. Ha valaha szükség volt, most a felszabadulási verseny idején kétszeresen szükség van a szakszervezeti bizalmiak bíztató szavára, arra is, hogy szakmai tanácsokkal segítsék a hozzájuk tartozó cso­port dolgozóit a javaslatok kidolgozásában. Minél jobban és megalapozottabban végzik szakszervezeteink ezirányú mun­kájukat, annál nagyobbat léphetünk előre a dolgozók javas­latainak megvalósítása során, előbbre az új szakasz politiká­jának végrehajtása, népünk jólétének fokozása útján. ZRÍNYI JÁNOS SZMT-titkár. MAI SZAMBÁN: Ifjúságunk nevelésének kérdé­seiről.(2. o.)— A jegyzetkészí­tés elősegíti tanulásunkat. (2. o.) — A Szovjetunió kormá­nyának nyilatkozata az ENSZ leszerelési bizottsága albizott­ságának február 2ő-én kezdődő munkájával kapcsolatban. (3. o.) — Kulturfront. (4. o.) — Látogatás hétyen. (5. o) — Tolnai Napló gazdatan­ácsadój­a. (5. o.) — A békeszeretet jel­ 1 képei. (6. o.) . — . —­­ _ _­­ Benkovits Jánosné könyvkötő tizenöt éve dolgozik a szek-1 szárai nyomdában. Januárban 126 százalékot ért el, februári első dekádjában már 128 százalék az eredménye. Munkáját­ minőségi hiba nélkül végzi, segít a fiatalabb munkatársainak­ is a jó módszerek elsajátításában.« MEGYÉNK Tíz­éves festvállal ünnepelte az MNDSZ szekszárdi szervezete Pénteken délután ünnepelte tíz éves fennállását az MNDSZ szekszárdi szervezete. A járá­si kultúrházban megrendezett ünnepségen László Istvánné, a városi népfront-bizottság elnö­kének megnyitó szavai után Bot­yás Józsefné, az MNDSZ városi szervezetének elnöke méltatta az elmúlt tíz eszten­dő eredményeit. Hangsúlyoz­ta, a szekszíjrli asszonyok mindig tevékeny részt vettek a termelésben és a békeharc­ban egyaránt. Az ünnepi beszéd után 90 szekszárdi asszony kapta meg az MNDSZ emlékérmét, majd színvonalas műsor fejezte be a szép ünnepséget. tíéf­ e-népszavazás Megyénkben a legutóbbi je­lentések szerint több, mint 74 ezer dolgozó írta alá az atomfegyverek betiltását és Nyugat-Németország felfegy­verzésének­­ megakadályozását követelő békeíveket. Bécsen 4000, Bátaszéken 3100, Faddon 2000, Őcsényben 2200, Ozorán 1700, Pincehelyen 1700, Gyu­lajon 1800, Németkéren 1400, Nagykónyiban 1300, Magyaa­­keszin 1300, Felsőnyéken 1500 dolgozó pecsételte meg aláírá­sával is rendíthetetlen béke­akaratát. Újabb ép ít­etnek a megyében Az 1954-es év negyedik ne­gyedének tervteljesítése alap­ján él üzem lett megyénkben a Simontornyai Bőrgyár, a Tol­nai Selyemfonógyár, a Tolna megyei Nyomda és a szek­szárdi MÁV Vasútállomás. A Simontornyai Bőrgyár most már másodszor kapja meg a kitüntető címet. A Bőrgyár­ban, a Tolnai Selyemfonóban és a Tolna megyei Nyomdában szombaton délután ünnepélyes keretek közt adták át az él­üzem zászlót, a Szekszárdi Vasútállomás dolgozóinak pe­dig csütörtökön adják át. A szedresi Petőfi tsz az el­múlt évben mindössze 15 hold szerződéses növényt vetett. Az idén ezt a területet több, mint kétszeresére emelték: 32 hol­don vetnek szerződéses cukor­répát, vetőmagborsót, csemege­paprikát, iregszemcsei rövid tenyészidejű kukoricát és kí­sérletként cikóriát. A szerződéses növényekkel kapcsolatban a termelőszövet­kezet vezetői számításit készí­tettek: milyen előnyöket és mennyi jövedelmet jelent a szerződéses növények felemelt területe. A beszolgáltatás te­rén, számításuk szerint 30 má­zsa terménnyel és közel 8 mázsa hússal kelll kevesebbet beszolgáltatniuk. De jelentő­­sen növeli a­­ jövedelmet is, mert holdanként 5 ezer forin­tot kapnak a termésért kevés­bé kedvező időjárás esetén is. nlig ha kukoricával ültetnék be ugyanezt a területet, 2000 forintnál többet nehezen le­hetne kivenni a földből. A tsz vezetőit azonban az anyagi előnyökön kívül egy másik gondolat is vezette a szerződéses földterület növelé­sénél. Ezen a területen a jövő esztendőben, a jó vetésforgó következtében, kiváló minősé­gű búzát tudnak termeszteni, ami újabb anyagi előnyöket ad a szedresi Petőfi termelő­szövetkezetnek. Több mi­nt 150 ezer forint jövedelmet vár a szedres! Petőfi tsz az idén a szerződéses növényevői A Hazafias Népfrontbizottság kezdeményezésére 40 egyéni gazda társu­l gyüm­l­cs e menésre Oparhanton A pár hanton, a Hazafias Népfront-bizottság kezdeménye­­zésére 40 egyénileg dolgozó paraszt közel 70 holdon társult gyümölcstermelésre. Kuti Lajos körzeti agronómus segítségé­vel már kijelölték az erre a célra legmegfelelőbb területet. A bonyhádi gépállomás laboratóriumában megvizsgálták a talajt, s megállapították, hogy csonthájas gyümölcsük ter­mesztésére legalkalmasabb a táj. Ezért az aparhantiak úgy döntöttek, hogy dió- és őszibarack csemetéket ültetnek. Az aparhanti gazdák a gyümölcstermelő társulási cso­port elnökévé Molnár Vilmos 13 holdas gazdát, — a termelési bizottság elnökét — választották. Elhatározták: az alapszabály­nak megfelelően közösen ültetik el a csemetéket, közösen gon­dozzák a fákat, s a terményből a bevitt föld arányában ré­szesülnek. A mözsi gazdák teljesítik vállalásukat Kállai Sándor elvtárs, Mözs község tanácselnök kereste fel levelével szerkesztőségünket. Kállai el­vtárs arról ír, hogy a község dolgozó parasztjai hogyan teljesítik április 4-re tett vállalásukat. A sok jól teljesítő közül a következőket említi meg. Kalmár Lajos, a mözsi Kos­suth I. típusú tsz elnöke már teljesítette egész évi sertés, baromfi- és toj­ásbbc adását, ezenkívül kifizette I. negyed­évi adóját Pasinszki Antal dolgozó pa­raszt I. negyedévi adóját, fél­évi tojás-, baromfi és sertés­­beadását teljesítette­ Bartók József 6 holdas dol­gozó paraszt vállalásának leg­nagyobb részét már teljesítet­te. Kitisztította a vetőmagot és csíráztatott is belőle. Udvará­­ból kihord­ta a trágyát. Egész évi sertés és baromfi beadása mellett teljesítette vágómarha­beadási kötelezettségét De ugyanilyen vállalásokat tett a község 200 dolgozó pa­rasztja közül Szigli Miklós, Légrádi József, Atkári Gyula, Hegedűs János, Lehoczki Jó­zsef és még sokan. Most válik el, ki a legény igazán kezdődik a mi időnk, — ezt mondja a trak­toros, aki szereti a gépet, szeret a határban szántani-vetni. Nem is nagyon kell morfon­dírozni senkinek azon, hogy a mondás meg­felel-e a valóságnak. Tagadha­tatla­nul itt a tavasz, el kell kezdeni a tavaszi munkát Minden becsületes traktoros tudja a­ maga kötelességét.­­ Traktora után akasztja a kis utánfutó kocsit, felpakolja az üzemanyagot és bekopogtat a termelőszövetkezet vagy a ta­nácselnök irodájába, munkát kér és hozzálát a szántáshoz. A hírneves traktorosok mikor befordulnak az első barázdába, hirtelen eszükbe jut: hopp! nem választottam versenytársat! Alig várja ezután, hogy a brigádvezető arra vetődjön és mondhassa neki: „Választottam magamnak versenytársat, méghozzá Ruskovi­cs Istvánt, a sárpilisi gépállomás hírneves traktorvezető­jét-Szabadi Kálmánnal, a mözsi gépállomás egyik legjobb traktorosával történt meg az el­mondott eset. Gondolkozott előbb és írta. Vál­lalom: 1. A 162 hold tavaszi tervem helyett áp­rilis 4-ig 250 hold talajmunkát végzek el. A kampány végéig pedig 180 százalékra telje­sítem tavaszi idénytervemet. 2. Úgy iparkodom, hogy a körzetemben pontosan elvégezzem a szerződésben vállalt munkákat. 3. Holdanként 1.5 kiló üzemanyagot fa­r­kantok meg. 4. Gépem pontos k­arbantartásával elérem, hogy műszaki hiba miatt egy alkalommal sem állok meg, a tavaszi idényben semmiféle al­katrészt nem használok fel. SZABADI KÁLMÁN traktoros, Szabadi Kálmán versenykihívását megküld­te szerkesztőségünknek. Röviden még ezt írta hozzá: „Kérem a szerkesztőséget, hogy ver­senykihívásomat a lehető leggyorsabban a lap­ban közölje, hogy Ruskovics elvtárs válaszol­hasson.” A kiváló traktoros kérését örömmel telje­sítettük. Rusk­ovics elvtársnak pedig azt üzen­jük: „Ne riadjon vissza a­ nehéz feltételektől. Mutassa meg most is. — amit már olyan sok­szor megmutatott — hogy ki a legény igazán.” P­ÁROSTERSEN­ Rövidesen megindul a ter­melés a Paksi Téglagyárban. Most az előkészítés munkái folynak, a földet termelik ki, „regáloznak”­ Két brigád, Papp Zsigmond és idős Hunt József brigádja ostromolja rob­bantással és csákányozással a Sánchegy­­ oldalát. Versenyben­­ túl van egymással a két brigád, a hegy tetején kezdték el a mun­kát és most is egyforma ma­gasan vannak. Nem könnyű eldönteni, melyik az első. A múlt dekád­ben Humék négy százalékkal előzték meg Pappékat, 182 százalékot értek el Pappék 178 százalékával szemben. Most Pappékon a sor, ők akarják versenytársai­kat megelőzni. Hogy ki lesz az első, nem lehet még tud­ni, egy azonban biztos: Mun­kájuk nyomán több tégla jut majd házépítésre ebben az év­ben, mint tavaly. Az első de­kád regálozási terve 1140 köb­méter volt, a két brigád ered­ménye pedig 1633,82 köbméter, 43 százalékkal i­nő­=ítették túl tervüket. A Papp-brigád. A Hum-brigád.

Next