Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)
1955-03-15 / 62. szám
2 4 NAPLÓ ~ t 1935 MÁRCIUS 15 (Folytatás az 1. oldalról) hogy tovább javítsa, erősítse a kollektív vezetést, amely a párton belüli demokráciának nélkülözhetetlen előfeltétele. — Fontos feladatunk, hogy erősítsük, javítsuk belügyi, igazságügyi pártszervezeteink munkáját. Biztosítsuk a rendszeres pártellenőrzést e szervek munkája felett, s gondoskodjunk és éberen őrködjünk a szocialista törvényesség következetes betartásáról. (Taps) A beszámoló ezután a jototoolnali opportunisták káros pártellenes tevékenységéről szólt, s emlékeztetett arra, hogy az elmúlt aktívan a pártbizottság referátuma élesen fellépett, az osztályharcot ellenző liberális nézetek ellen, rámutatott, hogy az osztályharc élesedik és harcba hívta a budapesti kommunistákat az osztályellenség ellen. Az éberség terén elkövetett hibákat említette ezután a referátum. — A kommunisták ne várjanak külön utasításra, hanem álljanak ki bátran mindenütt ,és harcoljanak az ellenség ellen. Ne tűrjék, utasítsák vissza az ellenséges nézeteket, s mint anya a gyermekét, úgy védjék a pártot és a párt politikáját — mondotta. Emlékeztette a pártaktívát, hogy a KV kötelez minden pártszervezetünket és minden kommunistát, hogy minden erőnkkel erősítsük a párt kapcsolatait a dolgozó néppel Ezért is elengedhetetlenül szükséges, hogy továbbfejlesszük a vezetés fő formáját a tömegek politikai meggyőződését. Biztosítani kell, hogy minden aktivista, különösen a képzett vezető elvtársak rendszeresen kivegyék részüket a politikai nevelőmunkából. — Most döntően a pártaktivistákon múlik, hogyan értetjük meg a KV határozatát, hogyan mozgósítjuk egész népünket e határozat megvalósítására. A pártaktikán múlik elsősorban, hogyan sikerül szorosabbra zárni sorainkat és megszilárdítani a legdöntőbbet, pártunk egységét. Emlékeztetett a beszámoló a KV határozatára, arra, hogy a jobboldali nézetek, pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyessé mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben, cikkeiben, gyakorlati munkájában támogatta, bátorította ezeket az antimarxista nézeteket, sőt, elsősorban ő volt ezeknek a hirdetője. Mindezekért teljesen egyhangúlag megállapította Nagy elvtárs felelősségét. — A KV határozata megjelenése után többen felvetették, miért csak most vetjük fel ezeket a hibákat, miért nem lépett fel ezzel szemben a KV, a Politikai Bizottság már régen és miért nem fojtotta el csírájában ezeket a hibákat. Emlékezzenek csak vissza az elvtársaik arra, hogy egy héttel a kormányprogram után a budapesti pártaktíván, amelyet az egész országban a rádió közvetített és a sajtó lehozott, Rákosi elvtárs a Politikai Bizottság megbízásából számos kérdésben korrigálta Nagy elvtárs hibáit és torzításait. (Taps) — Tehát két héttel a júniusi határozat után már nyilvánosan fellépett a Politikai Bizottság Nagy elvtárs hibáival szemben, s attól kezdve különböző üléseken, beszédekben folyt a harc a jobboldali megnyilvánulással szemben. Akik úgy teszik fel a kérdést, hogy miért csak most veti fel a KV e kérdéseket, azok elárulják, hogy nem elég gondosan tanulmányozták pártunk III.kongresszusának határozatait. Kovács elvtárs ezek után utalt a kongresszusnak azokra a megállapításaira, amelyek a liberalizmusra és a jobbolali veszélyre hívják fel a figyelmet. — A mi hibánk és személy szerint az én hibám is, hogy a kongresszus határozatának ez igen fontos részéről megfeledkeztünk. S megmondom ,a jobboldalnak komoly sikere volt, hogy a baloldali veszély elleni harc fokozásával magáról csaknem teljesen elterelte a figyelmet. De volt más tényező is. Meg kell nyíltan mondani, hogy a vezető elvtársak között a budapesti pártfunkcionáriusok és a jelenlévő aktivisták között, beleértve magamat is, nagyon sokan voltunk olyanok, kiket Nagy elvtárs egyik-másik beszéde és magatartása megtévesztett. Nem vettük mindjárt észre, hogy miről van szó. Ezért sokszor a KV és a Politikai Bizottság is megszavazott és támogatott helytelen, hibás intézkedéseket. Ezt kommunista önkritikával nyíltan meg kell mondani, azért, hogy tanuljunk ebből s még egyszer ne ismételjük meg. Nem utolsósorban azért is megtörténhetett mindez, mert a mi pártunkban még mindig nagyon el van hanyagolva az ideológiai munka és pártmunkásaink elméleti szívonala még mindig messze nem kielégítő. Ez az eset is parancsolóan szükségessé teszi, hogy pártmunkásaink, akik az utóbbi időben mindenfélét tanulnak, csak az elméletet hanyagolják el, a jövőben sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak a marxista-leninista elmélet elsajátítására. — Most igen gyakori funkcionáriusok, párttagok részéről is az a megjegyzés: „na ugye megmondtam én mindent előre, világosan láttam. "Derültség). S most, íme nekem lett igazam, nem én követtem el a hibát, hanem Nagy elvtárs.;" (Derültség). Nagyon komoly hibákat követnénk el elvtársak, ha' mi most felmentenénk magunkat a saját területünk és saját magunk által elkövetett hibák felelőssége alól és minden hibánkat áthárítanánk Nagy elvtársra. Világosan látnunk kell, hogy az elmúlt másfél évben a párt és állami, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriusok, tekintélyes része jócskán követett el hibát a maga területén s most nem az a feladat, hogy ezt a hibát áthárítsuk másra, hanem az, hogy kommunista önbírálattal elismerjük, elemezzük hibáinkat és megtegyük a szükséges intézkedéseket ezeknek kijavítására. (Nagy taps.) •— A KV határozata helyesen rámutat, hogy pártunkban, a meglévő opportunista, antimarxista, antileninista irányzat az idegen osztály, a burzsoá ideológia sorainkban lélő befolyásának visszatükröződése. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy szocializmust építő országban, ahol a kapitalizmus maradványai és gyökerei igen erősen megvannak, egyes párttagokban megvan a hajlamosság arra, hogy nem is tudatosan, talán anélkül, hogy maguk is észrevennék, pártunk helyes politikájától eltávolodjanak a burzsoázia politikája felé. Ezért nekünk nem szabad az elhajlókat ellenségként kezelnünk, különösen óvakodjunk attól, hogyha valaki valamit jószándékkal felvet, ami nekünk nem tetszik, ne süssük rá meggondolatlanul az opportunista bélyeget. — Két fronton kell vívnunk a harcot, nem szabad megengednünk, hogy miközben szétverjük a jobboldali, antimarxista nézeteket, közben újra megerősödjenek a baloldali nézetek, amelyek szintén nagy károkat okozhatnak. ... — Tekintettel arra, hogy az ideológiai harcot az értelmiségiek között meghúzódó opportunisták ellen is meg kell vívnunk, külön ügyelnünk kell arra, hogy közben tovább javítsuk, és ne rontsuk meg az értelmiségiekkel a viszonyunkat. Nekünk nagyszerű, tehetséges értelmiségünk van és a szocialista építésnek a jövőben még nagyobb szüksége van mérnökökre, orvosokra, tudósokra, tanárokra, írókra, művészekre, stb., akik egyre jobban összeforrnak velünk és vállt vállmak vetve segítik építeni a szocialista társadalmat. — Elvtársak! Amikor a a jobboldali opportunizmus ellen visszük a harcot, a KV óva int bennünket attól, hogy eltereljük a figyelmet a döntő, közvetlen tennivalókról. Egészen biztos, hogy az elleniságtniek az lesz a taktikája, hogy az egyes személyek elleni harcra terelje a figyelmet, s nekünk nem szabad ebbe a hibába beleesni, nem szabad az ellenséget ezen az úton követnünk. — Döntő feladat,aprc a KV által meghatározott közvetlen feladatok megoldására, a termelésre, a párt egységének szilárdítására, a politikai tömegmunka, a tömegekkel való kapcsolat megjavítására koncentrálni figyelmünkert és erőnket, s ne menjünk bele az ellenség csapdájába. Sztálin elvtárs mondotta ugyanerről a kérdésről: „Nincs igazuk azoknak az elvtársaknak sem, akik a jobboldali elhajlás problémájának megvitatásánál a jobboldali elhajlás képviselőinek személyére élezik ki a kérdést. Mutassák meg nekünk a jobboldaliakat, vagy a békülékenyeket — mondják — nevezzék meg a személyeket, hogy leszámolhassunk velük, így nem lehet feltenni a kérdést. A személyeknek természetesen van bizonyos szerepük, de itt nem személyekről van szó, hanem azokról a viszonyokról, azokról a körülményekről, amelyek szülő okai a jobboldali veszélynek pártunkban. A személyeket félre lehet állítani, de ez még nem jelenti azt, hogy ezzel levágtuk pártunkban a jobboldali veszély gyökereit. Ezért a személyi kérdés, bár kétség kívül figyelmet érdemel, nem a döntő kérdés." (Sztálin: A leninizmus kérdései 255. oldal) — Elvtársiak! Már csak három hét választ el hazánknak a dicső Szovjet Hadsereg által történt felszabadításának tíz éves évfordulója megünneplésétől. Ez az idő egybeesik a magyar-szovjet barátság hónapjaval. Tíz év alatt népünk, pártunk vezetése és a Szovjetunió állandó hathatós támogatásával évszázados problémáikat oldott meg. A győztes októberi forradalomnak, a szovjet népnek köszönhetjük, hogy leverte népünk kezéről az évszázados bilincseket, hogy népünk, pártunk vezetésével szabadon és békésben élhet, hogy anyagi és kulturális színvonalának jelentős javulásával halad a felemelkedés, a szocializmus építésének az útján, amelyről már soha, senki le nem téríthet bennünket. (Nagy taps.) Erősítsük munkásosztályunkban, ifjúságunkban, egész dolgozó népünkben az internacionalizmus gondolatát, a népek barátságát és mindenekelőtt a soha meg nem bontható, örök szovjet-magyar barátságot. Legyen az április 4-i tömegdemonstráció a szovjet-magyar barátság megszilárdulásának felejthetetlen örömünnepe. — A felszabadulás ünnepét élesedő nemzetközi helyzetben, a háborús kalandor-politikusok fokozódó kardcsörtetése közben készítjük elő. Az impr Malisták nagy nyomást gyakorolnak ránk. Azt hiszik, gyenge pontot találnak és rést tudnak ütni nálunk a béketábor frontján. Április 4-e jó előkészítésével és a lelkes tömegdemonstrációval, a termelésben való helytállással is fejezzük ki Budapest dolgozóinak elszánt békeakaratát, s azt, hogy minden erőnkkel készek vagyunk küzdeni a német militarizmus feltámasztása ellen, az atom- és hidrogénibomba betiltásáért, hazánk és ménünk szabadságának és függetlenségének megvédéséért. Április 4-én s azután is demonstráljuk a magyar nép egységét és azt, hogy Magyarország soha nem lesz rés, hanem szilárd bástya a Szovjetunió vezette hatalmas, több mint kilencszázmilliós béketábor magyar szakaszán.~ Elvtársak! Azt hiszem, olamennyi részvevő nevében is kifejezhetem, hogy a budapesti pártaktivisták, a budapesti kommunisták teljes egészében egyetértenek a KV márciusi határozatával és szilárd egységben, egy emberként felzárkóznak a KV mögé. (Ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Minden erőnkkel méltón kivesszük részünket pártunk egységének megszilárdításában, a KV határozatának végrehajtásába!n. — A budapesti pártszervezeteknek több, mint 500.000 tagja van. Itt van a magyar munkásosztály legkipróbáltabb, legharcedzettebb része. Budapest a mi gyönyörű fővárosunk, a forradalmi mozgalom legerősebb bázisa. Ha mi, a több százezer kommunista erejét egy közös cél érdekében összefogjuk és ezt az erőt egyesítjük Budapest dolgozóinak erejével, legyőzhetetlen, minden nehézséget elsöpörni tudó, hatalmas erő ez, melyről lepereg az ellenség minden próbálkozása. (Taps.) Olyan legyőzhetetlen erőnk van, amellyel elhárítunk minden akadályt az útból, amellyel megvalósítjuk az 1955. éves termelési feladatainkat, mely bevezetője, megalapozója a második ötéves tervünknek, melyben újabb hatalmas alkotások megteremtésén keresztül feltartóztathatatlanul haladunk a szocialista Magyarország felépítése felé. A budapesti pártbizottság aktívaülése Pártunk egysége erősebb, mint valaha Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a budapesti aktíva értekezleten A budapesti pártaktíva-értekezleten a jelenlévők fergeteges tapsa és éljenzése közben felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs és az alábbiakat mondotta: zóinak színe-java egyhangúlag hitet tett a Központi Vezető Az az egyöntetűség, amellyel a Budapesti Pártbizottság első titkárának, Kovács elvtársnak a beszámolóját fogadták, valamint, az összes hozzászólók egyhangú véleménye lehetővé teszi, hogy igen röviden szóljak. (Derültség! Mindenekelőtt: nagyon sajnálom, hogy az egész ország, az egész dolgozó nép nem láthatja ezt a budapesti aktívát, ahol 4700 kommunista; fővárosunk beammunistáinake, dolga Ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal Elhalványodott bizonyos fokig annak a tudata, ami nyolc esztendőn keresztül olyan óriási erőt adott nekünk, hogy ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. (Hosszantartó taps.) Központi Vezetőségünk egységes határozata ebben a kérdésben újra teljes világosságot teremtett. Mindenki megérti, hogy ebben az országban a vezetés, a hegemón szerep a kommunista párt vezette munkásosztályé, s csak így lehetséges erőteljesen, szilárdan megvalósítani a munkás paraszt szövetséget is. A népi demokráciában nem akármilyen munkás-paraszt szövetség kell. Olyan munkás. paraszt szövetségre van szükség, melyet az ipari munkásság vezet és amelynek célja a szocializmus építése. (Nagy taps.) Ebben a tekintetben is most világos a helyzet. Hasonlóan világos, félreérthetetlen választ adott a Központi Vezetőség határozata a mezőgazdaság kérdéseire. Mi változatlanul hirdetjük és helyeseek tartjuk, amit 1953 júniusában mondottunk és amit tavaly a III. kongresszus megerősített, hogy minden erővel támogatni kel az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy a lehető legnagyobb termést érjék el. A kezükre kell járni mindabban, ami lehetővé teszi számukra, hogy gazdasági helyzetük megjavuljon, hogy több árut tudjanak a piacra hozni. Gordonkedpunk ■ kel róla, hogy a dolgozó parasztok a jövőben is megkapják mindazt a kisgépet, termelőeszközt, árucikket, amire szükségük van. De ugyanakkor aláhúzzuk — ami az utolsó másfél esztendőben sajnos elhalványodott — hogy a dolgozó parasztság számára a felemelkedése egyedüliség határozata mellett. (Hosszantartó, ütemes taps: Éljen a párt! Éljen Rákosi!) Mindnyájan átérezték annak óriási jelentőségét, hogy az elmúlt másfél esztendő nehézségei és bajai után a párt újra a helyes útra lépett. Központi Vezetőség egységes, határozott és szilárd! A Központi Vezetőség határozatai továbbviszik mindazt, amit tíz év alatt a útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, a termelőszövetkezet. Ugyanakkor világosam, megmondjuk, hogy természetesen tanultunk a mink hibáiból és a termelőszövetkezeteiknél, és abban, mint azelőtt, vigyázunk az önkéntesség betartására. Vigyázunk arra, hogy a belépőket elsősorban a jó termelőszövetkezeteik vonzó példája buzdítsa arra, hogy az egyéni gazdálkodásról áttérjenek a kollektív gazdálkodásra. Az utolsó másfél esztendőben — valjuk meg őszintén — nem előre, hanem visszafejlődött a falu szocialista szektora. Központi Vezetőségünk határozata alapján lassan, de szilárdan újra folytatjuk a mezőgazdaság szocialista átépítését A bírálat és az önbírálat kérdéseiben megerősítjük mindazt, amit 1953 júniusában mondottunk, amit III. kongresszusunk határozott és még jobban megköveteljük, különösem az alulról jövő — az egyszerű emberek, az egyszerű munkások, parasztok szájából jövő — kritika megszívlelését és meghallgatását. Rendkívül vigyázunk arra, hogy a kollektív vezetés helyes elve el ne sikkadjon, hogy vissza ne térjen, újra a régi egyéni vezetés. Kitartunk amellett a régi magyar közmondás mellett, hogy több szem többet lát. A kollektív vezetés elvét ugyanúgy, vagy még jobban őrizzük, mint ahogyan 1953-ban elhatároztuk. A Központi Vezetőség határozata a Hazafias Népfront hibáit is természetesen megkritizálta. Egyébként azonban a Hazafias Népfrontot mint széles, a nép — különösen a falusi dolgozók — nagy tömegeit átfogó mozgalmat minden erővel támogatjuk. Ugyanakkor arra is legyen gondunk, hogy egyesek ne húsz párt alkotott, továbbfejlesztik elsősorban az 1953 júniusi határozatot és a III. kongresszus határozatait. Azok a határozatok, amelyeket mi 1953-ban és tavaly a kongresszuson elfogadtunk, nem mindeniben kerültek helyesen végrehajtásra, nem egyszer eltorzultak. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Kijavítjuk az iparosítás, mindenekelőtt a nehézipar lebecsüléséből eredő hibákat.. Ez a kérdés elválaszthatatlan az ipari proletariátus kérdésétől: az ipar növekedése — az ipari proletariátus növekedése. Halhassák ki másra, mint ami a Hazáfias Népfront eredeti célja. Ebben a tekintetben sincs semmi változás. Amikor ennyire aláhúzom, hogy a lényegben nincs változás, attól tartok, hogy egyikmásik elvtársunk ,azt hiszi, hogy semmiben sem térünk vissza az 1953 előtti viszonyokhoz. Meg kell mondanom őszintén, hogy igenis egy és másra vissza fogunk térni. 1953 előtt mi egy egész sereg igen helyes akciót hajtottunk végre. Például felosztottuk a földbirtokot és odaadtuk a dolgozó parasztoknak. (Derültség, taps) Az elvtársak még emlékeznek, hogy a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban. a budapesti munkásság, de szerte az egész ország ipari munkássága hallatlan nehézségekkel küzdve, milyen lelkesen, pédaadóan, önfeláldozóan építette újra az országot. Miért engednénk az ilyen jó tradíciót feledésbe menmi? Ki ne emlékezne az 1946 márciusi hatalmas tüntetésre, amikor Budapest ipari munkásságának százezrei kivonultak az utcára, hogy segítsenek megvédeni a földet szövetségeseik, a dolgozó parasztság számára, azt a földet, amelyet az erősödő reakció vissza akart venni, tőlük. Ne, engedjünk ilyen tradíciót feledésbe menni! S folytathatnám tovább: emlékeztetek azokra az időkre, amikor a tőkéseket megvertük. Azt sem feledjük, hogy 1953 előtt kezdtük építeni a szocializmust. 1953 előtt a munkásosztállyal az élen az egész magyar dolgozó nép az újjáépítés és az áldozatkészség csodáit művelte. Mi ezeket a tradíciókat most újra fel akarjuk eleveníteni. (Nagy taps.) Különösen fel akarjuk eleveníteni a kommunista példamutatást, a kommunista áldozatvállalást és a bátor kiállást a kommunizmus ügye, a szocializmus építése mellett. Élesen, bátran ki kell államunk az igazunk mellett. — Ez a bátor kiállás volt az erőnk, amikor nem voltunk hatalmon, de amikor tudtuk, hogy —■ miénk a jövő! (Taps.) Helyre kell állítani, elvtársak, minden területen a fegyelmet, a munkafegyelmet csakúgy, mint a párt- és állami fegyelmet. A magyar dolgozó nép, élén a magyar munkásosztállyal, hosszú esztendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét. Igazuk van azoknak az előttem szóló elvtársaknak, akik elmondották hogy a dolgozók, az ipari munkások egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre a lazaságokat, teremtsünk végre rendet és teremtsük meg a szocialista fegyelmet. Meg is fogjuk teremteni! (Taps.) Az utolsó másfél-két esztendőben a tervfegyelem nagyon megromlott. Ezen változtatni kell, elvtársak. Itt néhány hozzászóló elmondotta, hogy az utolsó negyedévben már egy sor területen biztató jelek mutatkoznak. Megmondom, hogy ezek a biztató jelek egyelőre nagyon szerények a tavalyi visszacsúszáshoz mérten, s távolról sem elegendőek ahhoz, hogy megnyugvással tekintsünk rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a téren rendet teremtsünk. Nem szabad többé megelégednünk azzal, hogy a tervet általában teljesítjük, vagy túlteljesítjük, minden fontos mutatójában teljesítenünk kell, ami annyit jelent, hogy csökkenteni kell az önköltséget, emelni kell a termelékenységet, javítani a minőséget, stb. Ez a szocialista termelés döntő erőforrása. E területeken kell most gyökeres változást előidézni. Annál fontosabb ez, elvtársak, mert az idei esztendő szerény tervkitűzései bevezetői a második ötéves tervnek és mi azt szeretnők, hogy a második ötéves terv — támaszkodva az első ötéves terv iparosításának hatalmas eredményeire — ne csak arra nyújtson lehetőséget, hogy a magyar dolgozó nép életszínvonalát megfelelően emeljük, hanem — ami nem kevésbé fontos, — a nemzetközi viszonyoknak megfelelően, honvédelmünket is megerősítsük. (Taps.) (Folytatás a 3. oldalon)