Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

TOLNAI mUamaáumtmrSiJEmri A MAI SZAMBÁN: Díszünnepség az Operaházban hazánk felsza­badulásának tizedik évfordulója alkalmából. (2—5. o.) — Fogadás a Magyar Népköztáá­rsa­ság moszkvai nagykövetségén. (5. o.) — V. M. Molotov nyilatkozata Valerij Liszikov ügyé­ben. (6. o.) — Korszerű izzasztórendszerek a kapitalista vállalatoknál. (6. o.) — Gépállomá­saink nagy erőpróbája. (7. o.) MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1955 ÁPRILIS 6 Hatalmas lelkesedéssel ünnepeltek megyénk felszabadulásunk 10. évfordulóján dolgozói Színpompás felvonulásokkal, vörös és nemzetiszínű­ zászlók erdejében kezdődött megyénkben is a felszabadulás 10. eszten­dejét köszöntő nagy nap. Szerte a megyében a szovjet hősö­ket éltette a sok-sok ezres tömeg lelkes tapsa, éljen kiáltása. A forró szeretet és hála megnyilatkozásai hangzottak el pár­tunk felé is, amely a felszabadulás utáni eredményeink, nagy­szerű győzelmeink szervezője, lelkesítője volt s az ma is, hős munkásosztályunk élén. Hitvallás volt ez a nap a békéért harcolók 900 milliós ha­talmas béketábora mellett is, amely eredményeit nagyban an­nak köszönheti, hogy szilárd bástyája a nagy Szovjetunió. — Szeretettel, odaadással, termelésünk állandó növelésével segít­jük ezt a naelv békeharcot. — ez volt a felvonulók nagy töme­gének egységes véleménye. A beszédeket, a koszorúzási ünnep­ségeket követő tapsban és éljen felkiáltásokban azonban ben­ne volt az is, hogy eddigi eredményeinket, melyet minden község élénken példáz a mi megyénkben is, ha kell fegyverrel a kézben, életünk feláldozásával is megvédjük. A hála, a szeretet üdvözletei mellett erős fogadásunk száll a Szovjetunió és az összes békeszerető országok és minden bé­két akaró ember felé. Erőnket nem kímélve küzdünk tovább­ra is nagy pártunk vezetésével a szocializmus felépítéséért, a béke biztosításáért. Szeks­árd hangsúlyozta, hogy ezekkel az eredményekkel azonban nem vagyunk megelégedve, még többet akarunk, s ehhez fel­tétlenül szükséges, hogy a paksi járás területén is a­­ felszaba­dulási munkaverseny eddigi eredményeit még tovább fokoz­zuk. Az ünnepi beszédet követő hatalmas taps és éljenzésben benne volt Paks község dolgozóinak elmúlhatatlan szeretem és hálája a felszabadító hatalmas szovjet nép, s az új élet küz­delmeit megszervező párt iránt. Egymás után rakták le a ke­gyelet és hála jeléül koszorúikat a járási pártbizottság, járási tanács, községi tanács, a Magyar-Szovjet Társaság, az iskolák küldöttei,. A járási székhely nagyszerű hősi emlékművénél a járás több községe is, mint Dunaszentgyörgy, Madocsa, Né­metkér, Gerjen, Dunakömlőd, dolgozói is küldöttséggel képvi­seltették magukat az ünnepségen és szintén megkoszorúzták a Duna parton álló szovjet hősi emlékművet. Délután és este Paks község dolgozói sport és kulturális eseményekkel ünnepelték felszabadulásunk 10. évfordulóját. Tamásiban Már április másodikán, szombaton ünnepi hangulat lett úrrá a városon. A szek­szárdi középületeken, lakóhá­zakon itt-ott megjelentek az első korai zászlók. Kirakatok­ban és másutt is buzgón díszí­tettek, hogy a város képe is kifejezze április 4-e, legna­gyobb nemzeti ünnepünk je­lentőségét. Szinte titkos ver­sengés folyt a hivatalok, üze­mek dolgozói között, hogy ki­nek a dekorációja a legszebb, a legkifejezőbb. Több helyen is láttuk, hogy a szovjet ka­tonákat gyermekekkel a kar­jukon ábrázolták. Így marad­tak meg tehát népünk emlé­kezetében a 10 év előtt bevo­nuló felszabadító szovjet kato­nák, akik barátként jöttek és sajátjukként szerették a ma­gyar gyermekeket. Másodikén és harmadikén meleghangulatú háziünnepsé­geket rendeztek az üzemek, vállalatok, iskolák, amelyeken szűkebb körben emlékeztek a 10 év előtti időkre és mél­tatták az egy évtized alatt el­ért eredményeket. Ezeken az ünnepségeken jutalmazták meg az élenjárókat, a kiváló munkát végzőket. A harmadi­kon este megtartott emlékün­nepélyen már sok ember mel­lén csillogott a párt, a dolgo­zó nép elismerésének, megbe­csülésének jelképe, amellyel munkájuknak adózott. Az ünnep előestéjén a vá­ros DISZ fiatalsága fáklyás, lampionos felvonulást rende­zett, amelyen lelkesen vett részt Szekszárd dolgozó és tanulóifjúsága, majd a Sztálin téren rakott tábortűz lángjai mellett emlékeztek meg a fia­talok felszabadítóinkról és fel­szabadulásunkról. Ugyanezen az estén rendez­te a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Népfront a járási kultúrotthon­ban az emlékünnepélyt. Az ünnepély elnökségében helyet foglaltak a megyei pártbizott­ság titkárai, több tagja, a megyei és városi tanács veze­tői, köztük Uborov alezredes szovjet vendég. A járási kul­túrotthon zsúfolásig telt nagy­termének közönsége lelkes tapssal köszönte meg Király László elvtárs, a megyei párt­­bizottság első titkárának ün­nepi beszédét. A beszéd után a DISZ központi, kétszeres VIT-díjas művészegyüttese szerepelt. Az együttes ének, tánc, és zeneszámai nagy si­kert arattak. Az április negyedikei felvo­nuláson szinte az egész város részt vett. Kollektíven vonultak fel az üzemek, hivatalok, vál­lalatok dolgozói. Nagy tetszést keltett a helyi honvédség ki­vonulása. A Sztálin téren megtartott ünnepi nagygyűlésen Dögei Imre elvtárs, az MDP Köz­ponti Vezetőségének tagja, a SZÖVOSZ főtitkára mondott ünnepi beszédet. Ezután az egész tömeg a szovjet hősök emlékművéhez vonult le, ahol a katonai díszszemle után egész koszorúheggyel borítot­ták be az emlékművet. A tö­meg az utolsó koszorú elhe­lyezéséig együtt maradt. Az ünnep délutánján sport­játékok szórakoztatták a város dolgozóit, is a rendezvények egész sorá­val emlékeztek meg a dolgo­zók hazánk felszabadulásának 10. évfordulójáról. A felszaba­­lás 10. évfordulója előestéjén a DISZ rendezésében mintegy 350 fiatal részvételével fáklyás felvonulásban gyönyörködhe­tett a község lakossága, majd a tanulók nagysikerű kultúr­műsort mutattak be. Mintegy 2000 ember gyűlt össze 4-én délelőtt, hogy részt­­vegyen az ünnepi nagygyűlé­sen. A környező községekből is sok dolgozó paraszt eljött, hogy a nagyszabású ünnepség tanúja lehessen. Az ünnepi szó­nok Sajgó Ferenc elvtárs, a megyei tanács elnökhelyette­se részletesen ismertette a község 10 éves fejlődését, kezd­ve a földbirtokok szétosztásá­tól napjainkig, a munkásosz­tály nyújtotta sokoldalú segít­ségig. A kétezres tömeg lelkesen éltette a pártot, amely az el­múlt évtized harcainak szer­vezője, irányítója volt, amely­nek minden sikerünket kö­szönhetjük. Az ünnepi nagygyűlésen a termelőszövetkezeti és egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok lelkes helyeslése köze­pette osztotta ki Sziaczki Jó­zsef elvtárs, a gépállomás igaz­gatója a felszabadulási mű­szak győzteseinek, a legjobb eredményt elért traktorosok­nak a jutalmakat és a dísz­okleveleket. A párt- és a tömegszerve­zetek képviselői, a termelőszö­vetkezet és a gépállomás dol­gozói, vállalatok és hivatalok alkalmazottai helyezték el ez­után a kegyelet koszorúit a szVjet hősök emlékművére, majd a honvédség díszszaka­sza vonult el a koszorúk­övezte emlékmű előtt. A munkásosztály a felsza­badulás 10. évfordulóján újabb létesítményt adott Tamási s ezen keresztül az egész járás dolgozói részére. A mintegy 1.400.000 forint beruházással épült korszerű emeletes áru­házban több, mint 4 millió forint értékű ipari term­el­­vény között válogathattak a megnyitó alkalmával a vásár­lók. Hazáink felszabadulásának 10. évfordulóján, hét­főn már a kora reggeli órákban megélénkült az ünnepi díszbe öltözött Előző este már megkezdődött az ünnepség a DISZ rendezésé­ben tartott fáklyás felvonulással és tábortűzzel Április 4-én már jóval a kitűzött időpont, 10 óra előtt népes csoportokban gyülekeztek Paks község dolgozói a községi pártbizottság épü­lete előtt. Egymás után érkeztek a népes csoportokban, zászlók­kal az üzemek, a termelőszövetkezetek, az egyénileg dolgozó parasztok, hivatalok dolgozói. A Paksi Téglagyár dolgozói például a zászlók mellett táb­lát is hoztak, mely büszkén hirdette, hogy a felszabadulási műszak eredménye üzemükben 186,8 százalék. Más csoportok szebbnél-szebb csokrokat, koszorúkat hoztak, hogy az egész járás minden becsületes dolgozója nevében letegyék hálájuk és soha el nem múló szeretetük jeléül a felszabadító szovjet Hősök impozáns emlékművénél. Tíz órakor, a több, mint kétezres felvonulók serege a szovjet hősi emlékmű elé érkezett, ahol Rév András elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság másodtitkára tartott ünnepi beszédet. A m­agyar és szovjet Himnusz elhangzása után mél­tatta dolgozó népünk s benne a paksi járás dolgozóinak is el­ért nagyszerű eredményeit, amelyek mind-mind lehetetlenek­ettek volna a felszabadító szovjet harcosok áldozata, pártunk vezetése, nagyszerű munkásosztályunk és a vele szövetséges dolgozó parasztság munkája nélküli _ Cft.völuiián a párt és állami vezetők nem igen emlékeznek ilyen nagy tömegmegmozdulásra, mint ami­lyen felszabadulásunk 10. év­fordulójának napján volt. Már a kora délelőtti órákban be­népesültek az utcák és min­denki a legszebb ruháját öltöt­te fel. Gyönkön a szovjet hősök emlékműve elég távol esik a község központjától és ráadá­sul egy hegyi, vízmosta út ve­zet oda. A község dolgozói mégis azt javasolták, hogy oda vonuljanak ki ünnepelni, hogy ez alkalomból meg is koszorúz­­hassák az emlékművet. A me­net élén a község hivatalai­nak, tömegszervezeteinek kép­viselői mentek és vitték a hála és szeretet jelképeit, a szebb­nél-szebb koszorúkat. Az ünnepélyen Perecsi Fe­rencné elvtársnő, a Megyei hazánk felszabadulásának 10. évfordulója előestéjén a szo­cialista szektorok dolgozói házi ünnepségeket tartottak. Meg­emlékeztek itt felszabadulá­sunk születésnapjának évfor­dulójáról. A gépállomáson ezen a napon adták át 15 dol­gozónak 10 éves munkája el­ismeréséül az okleveleket. Felszabadulásunk évforduló­jának napján már a kora reg­geli órákban nagy volt a sür­gés-forgás a község főterén. Fiatalok, idősek egyaránt leg-Pártbizottság munkatársa mon­dott beszédet. Megemlékezett a dicső Szovjet Hadseregről, az elesett szovjet hősökről, akik életüket áldozták szabad­ságunkért s akiknek tiszteleté­re a gyönki dolgozók is em­lékművet állítottak. Mint nem­zeti történelmünk legnagyobb napját, úgy jellemezte április 4-ét, mert ez nyitotta meg szá­munkra a felemelkedés és ha­ladás felé vezető utat. Gyönk dolgozó parasztsága állampolgári kötelezettségei­nek becsületes teljesítésével ünnepelt. Felszabadulásunk napjáig Gyönk feltört a járás legjobb községei közé a be­gyűjtésben és adófizetésben. A szovjet hősök emlékmű­vénél tartott ünnepély után át­adták a forgalomnak a község főterén újonnan épült korsze­rűen berendezett földműves­szövetkezeti éttermet, szebb ruhájukat vették maguk­ra, úgy vettek részt az ünnepi felvonuláson. A felvonulást külön széppé tette a helybeli Gyapjútenyésztő Vállalat lovas felvonulása. A felvonulás után a községi kultúrház zsúfolásig megtelt. Itt hallgatták meg a dolgozók Pál László elvtárs, a Tolna megyei BM főosztály pártbi­zottsága első titkárának ünne­pi beszédét. Az ünnepség szí­nes sport- és kultúrműsorral fejeződött be. Hőríyészeii Konyhádon Az üzemek, termelőszövetkezetek, vállalatok dolgozói, az iskolások négy irányból rendezett sorokban vonultak fel a Sztálin térre, az ünnepség színhelyére. A zománcgyári dolgozók menetét Incze Károly és Frei Anna kiváló dolgozók nyitották meg. Utánuk az ifjúmunkások hozták azt a hatalmas táblát, melyen a következő felirat volt:­­„Üzemünk dolgozói 199,4 százalékos negyedéves tervteljesítés­­sel járultak hazánk felszabadulásának 10 éves évfordulója méltó megünnepléséhez. A cipőgyáriak piros és nemzetiszínű zászlókkal, táblákkal jöttek. Az első sorokban a női sztahanovisták meneteltek, köz­tük Landher Mária, akinek eddig már több kitüntetése van, most az április 4-i versenyben elért eredményeiért megkapta a szakma kiváló­­ dolgozója jelvényt. Az üzem az április 4-i versenyszakaszban törlesztett adósságából, első negyedéves tervét 102,6 százalékra teljesítette, ezt hirdeti az a tábla, ame­lyet a fiatalok hoznak. Pontosan fél tízkor kezdetét veszi az ünnepség, felhang­zik a Himnusz, s mintegy 2000 ember hallgatja meg Szügyi Elek elvtárs, a megyei pár­t-végrehajtó bizottság harmadtitká­rának ünnepi beszédét. A nagygyűlés után Bonyhád­­ dolgozói a 6-os műút melletti szovjet hősi emlékműhöz vonultak, ahol a Zománcgyár zene­kara eljátszotta a szovjet és a magyar Himnuszt, s a bony­hádi dolgozók hálájuk és kegyeletük jeléül koszorúkkal hal­mozták el a szovjet hősök emlékművét. Kataszék Április 4-e, hazánk felszaba­dulásának 10. évfordulója mél­tó megünneplésére díszbe öl­tözött a község. A kora reggeli óráikban ze­neszó köszöntötte a vasútállo­másra érk­ező utasokat és ké­sőbb a község különböző utca­szakaszain zengett a dal, hir­detve egy község lakóinak boldog ünneplését. A megtartott ünnepélyen szinte a község apraja-nagyja részt vett. Az általános iskola úttörőitől kezdve a községi pártszervezet tagjai, a tanács, a MÁV, az erdészet, a külön­böző vállalatok dolgozói, ter­melőszövetkezetek és csopor­tok tagjai együtt, egy ember­­ként ünnepelték annak a nap­nak 10. évfordulóját, amely a szabadságot hozta. Lux Sándor, a megyei be­gyűjtési hivatal vezetője ün­nepi beszéde után Pécsi Mi­hály, a Magyar-Szovjet Társa­ság helyi szervezetének elnö­ke az eddig végzett kiváló mun­kájáért oklevelet és kitüntetést kapott. Ezután az ünnepély több, mint ezer résztvevője a szovjet hősök emlékművéhez vonult, ahol elhelyezték ko­szorúikat. Kistormás dolgozói is lelkesen készültek a nagy ünnepre. Hogy ezt meg­állapíthattuk, nem kellett még csak érdeklődni sem a község vezetőitől, dolgozóitól, vagy végignézni az egész napi mű­sort. Ehhez elég volt egysze­rű járókelőként végigmenni a falun a kora reggeli óráikban. Az asszonyok, lányok a há­zak előtt szorgoskodtak, se­perték az utcát és dekoráltak. Volt, aki csak virágokkal dí­szítette ki a kerítést és az ab­lakokat, de nem akadt a köz­ségben olyan ház, ahol ne mutatkozott volna meg a kül­sőkben is: nagy ünnep van ma, nemzeti történelmünk leg­nagyobb ünnepe. Legtöbb ka­pura vörös és nemzetiszínű zászlót tűztek. Amint végig­nézett az ember a hosszú ut­cán, valóságos zászlóerdőt lá­tott maga előtt. Kistormás megyénkben az elsők között lett szövetkezeti község. Lakóinak túlnyomó része termelőszövetkezeti tag, a biztos felemelkedés egye­düli útján halad. A község dolgozói tudják: jólétüket, bol­dogságukat felszabadulásunk­nak köszönhetik és a Szov­jetunió önzetlen segítségének A gyönyörű, egész falura ki­terjedő dekorációval azt igye­keztek kifejezni, hogy mély gyökeret vert bennük felsza­badulásunk emléke és hűek felszabadítónkhoz és támoga­tónkhoz, a nagy Szovjetunió­hoz, hűek pártunkhoz és szo­cializmust építő országunkhoz. Mintegy hétszáz dolgozó vo­nult fel Nagydorogon a szovjet hősök emlékművé­­hez, hogy­ a felszabadulási ün­nepségen megemlékezzék a szabadságunkért elesett hős szovjet katonákról. Eljöttek a környező községek, Pusztahen­­cse, Györköny, Bikács, Kaj­­dacs, Sárszentlőrinc dolgozói­nak küldöttei, hogy elhelyez­­zék a hála és megemlékezés virágait az emlékmű talapza­tán. A nagygyűlés ünnepi szóno­ka Lúgos József elvtárs volt, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának munkatársa. — Részt vett az elnökségben és felszólalt a nagydorogi kom­munista pártszervezet egyik alapító tagja és 1945-ös első titkára, a világtalan idős Sán­­tha József is, aki az 1945-ös eseményekre és a tíz szabad esztendő történelmére emlékez­tette az egybegyűlt dolgozókat. Méltóan ünnepelték meg a tíz éve kapott szabadságot Hremeth­ér dolgozói is. Zászlók, jelszavak alatt vonultak fel a község legnagyobb terére, ahol az ün­nepséget tartották. „Joggal­­ ne­vezhetjük az 1945-ben megin­dult újjáépítést új honfogla­lásnak — mondotta Czeber Árpád elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese — és ez a hon­foglalás 1945-ben Németkéren is elkezdődött. Felosztottuk az Erdélyiek, Szluhák, Mádi Ko­vácsok­­ kilencezer holdját, amit jogos tulajdonosaik, a dolgozó parasztok kaptak meg.’* Ismer­tette a község tízévi fejlődésé­nek eredményeit:. ..Ma már a lakosság mintegy 90 százaléka tagja a község kilenc termelő­­szövetkezetének. Villanyt, kul­­túrotthont, mozit, autóbuszjá­ratot kapott többek közt a köz­ség.“ — Az ünnepségen szín­vonalas kultúrműsort adtak az óvodások és iskolások.

Next