Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

1955 JÚNIUS 12 farkas elvtárs igen kemény kezű művezető — mondják a Bonyhádi Cipőgyár „Béke” körének dolgozói. A „Kemény kezű művezető elvtárs” — Farkas Ferenc, itt ül az irodában a munka befejezése után és arra kíváncsi, hogyan áll köre valamennyi tervmutató teljesítésével a május havi értékelés szerint. Nem mintha ő nem tudná, mert jól ismeri a termelési eredményeket, azonban kíváncsi a többiekre is, hogyan alakult az üzemrészek közti verseny. Szúrós szemű ember Farkas elvtárs. Elmaradhatatlan sapkája mögül apró ráncokba szedett homlokán csöpög a veríték az eredményes műszak befejezése után. Nem mulasztom el nekiszögezni a kérdést, mi az oka annak, hogy az üzemben, illetve a körén keménykezű embernek hívják általában, sőt olyan hangok is hallatszanak, hogy a keménység mögött talán túlméretezett szigor is lappang. — Van benne valami igazság — mondja még szorosabbra húzott szemöldökkel — azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy üzemünk milyen rossz munkát végzett tavaly, egyik tervmutatóját sem teljesítette. Laza volt a munkafegyelem. Mindebben mi is hibásak vagyunk, műszaki dolgozók Engedtük a fegyelmet lazítani, alig tettünk valamit annak megszilárdításáért. Beletörődtünk abba, hogy a tervet úgy sem lehet teljesíteni. A termelés előfeltétele — mondja Farkas elvtárs — a munka és tervfegyelem betartása. Ezt pedig teljes szigorral megköveteljük minden dolgozótól. Hogyan foglalkozott személy szerint Farkas elvtárs — tesszük fel a kérdést — a munkafegyelem megszilárdításával, mit tett a technológia betartásáért? Farkas elvtárs inkább többes számban, a Béke kör kollektívája nevében beszél: — Elsősorban úgy, hogy körünkön kiszélesítettük a minőségi ellenőrzést, az úgynevezett „Ne add tovább”-mozgalmat, ami annyit jelent, hogy minden dolgozó ellenőrzi az előző műveletet elvégző dolgozó munkáját és amennyiben hibát talál, menetközben visszaadja azt, így nem megy a cipő hibásan tovább. Személy szerint nem foglalkozott senkivel? — szakítjuk félbe. — Itt van például Szabó Lajos ifi dolgozó. A tavasz folyamán került a futószalagra és bizony minőségi munkája erősen kifogásolható volt. Figyelmeztettem rossz munkájára, amiért bizony eleinte duzzogott és hogy úgy mondjam, „piszkálódásnak” vette a dolgot. Tudtam, hogy értelmes és ügyeskezű fiatal, azonban felelőtlen a munkájával szemben. Nem hagytam abba a „piszkálódást”, hanem állandóan rámutattam szakmai fogyatékosságaira, megmutattam többször, hogy az általa végzett műveletet hogyan kell végezni és ma már elmondhatom, hogy Szabó Lajos jó minőségű munkát végez. Egy másik eset, Kirch János kalapáló. Neki sem tetszett az állandó figyelmeztetés, az oly sokszor hangoztatott „piszkálás”. Mégis „megtört a jég” és ma már Kirch János is a legjobb munkások közé tartozik. Tehát ez nagy vonalakban a „kemény kezű” elnevezés története. De talán beszéljenek Farkas elvtárs helyett egy kicsit az eredmények. Az üzemrészek közti versenyben az első negyedévben elsők lettek, elnyerték ezzel a 3000 forintos jutalmat, ezenkívül a kulcshelyi dolgozók szép prémiumban részesültek. A legutóbbi termelési értekezleten ismét a Béke kört hirdették ki elsőnek, nem kis öröm ez a kör dolgozóinak. Nemrégiben — ez még a felszabadulási verseny végefelé a márciusi párthatározat után történt — Kiss Fazekas Pál elvtárs, a gyár főmérnöke hívta be az irodába. — „A szabászoknál jól megy az anyagtakarékosság, jó lenne most már a kellékanyagokra is rámenni”. Mi a véleménye, mit lehetne csinálni? — mondta. — „Azt hiszem — válaszolta rövid gondolkodás után Farkas elvtárs — ha jól megnyomnánk, havonta tudnánk egy napot megtakarított kellékanyaggal dolgozni. Csak egy szekrényt kérek, ahol el tudnánk zárni a műszak végén az anyagokat, mert bizony előfordul, hogy ha a másik műszakban egyikmásik gépről lefogy a fonal, a szeg, vagy más, ahelyett, hogy bemennének a raktárba, a közelebb lévő álló gépekről szedik le”. Talán mondani sem kell, hogy ebből a következő műszaki értekezleten versenykihívás lett, amely mozgalom aztán túlnőtt az aljaüzem falain, egymás után csatlakoztak hozzá a többi üzemrészek. A szekrényt nemcsak Farkas elvtárs, hanem a többi művezető is megkapta. A gépeknél, minden anyagra gondosan ügyelnek, ne tegyen egy fordulatot sem üresen a foglaló, vagy a varrógép, ne tegyenek felesleges öltéseket a cipőn. Farkas elvtárs itt is , kemény kezű”. Legutóbb Szélig János és Laki Ferenc orrfoglalókhoz ment oda: „Tegnap öt dekával több 9-es géptexet használtatok fel, biztosan sokat ütött üresen a gép, jobban kell vigyázni” — „Majd megpróbáljuk”. — Másnap már betartották a normát. Néhány eredménye ennek a párhónapos mozgalomnak: A Béke kör májusban már két napot dolgozott megtakarított kellékanyaggal, áprilisban még „csak 13.500 forintot, májusban már 18.700 forintot takarítottak meg. A többi körök, részlegek is egymásfél napig dolgoztak megtakarított anyaggal. Farkas elvtárs „öreg” dolgozó az üzemben, hisz 1937 óta — kis megszakítással — itt dolgozik. Korára nézve azonban még nem öreg, mindössze 35 éves. Szereti hivatását és szeretik a dolgozók is, mert látják, hogy vezetésével egyre szebbek az eredmények, egyre több megbecsülést kapnak ők is jó munkájukért. HORVÁTH JÓZSEF cA keniMinkezíí imiszító Élenjárnak a munkaversenyben a Dombóvári Fűtőház DISZ-fiataljai A dombóvári állomásra érkező, vagy onnan induló vonatok közt gyakran vannak olyanok, melyek mozdonyát DISZ- jelvény és „DISZ brigád” felirat díszíti. A Dombóvári Fűtőház hét nagy mozdonya fut ilyen jelzéssel, ami azt jelenti, hogy a mozdony személyzete, a vezető és két fűtő, fiatalokból, DISZ-tagokból áll. „Jogosan vagyunk büszkék a DISZ brigádjainkra — mondja Fülöp Lajos elvtárs, a fűtőház párttitkára, amikor érdeklődünk a fiatalok kongresszusi készülődése felől. — Abban, hogy a Pusztaszabolcs — dombóvári vonal országosan második lett a túlsúlyos vonatok továbbítása terén az elmúlt hónapban, nagyrészt a DISZ mozdonyos brigádok lelkes munkájának köszönhető. A két legjobb brigád, Pajor Gyula és váltótársa, Korontos Miklós brigádja 411-es sorozatú gépükkel több mint négy és félezer tonna túlsúlyt továbbítottak a múlt hónapban ezen a vonalon.”De nemcsak a mozdonyvezető és fűtő fiatalok dolgoznak ilyen lendületesen, hanem a lakatosok, szerelők is. A fiókműhelyben Kötő János fiatal esztergályos elmondja: „Vállaltam, hogy a most megbetegedett Kovács Imre bácsi helyett is elvégzem a munkákat”. Kötő elvtárs azonban teljesíti másik vállalását is. Azt, hogy minimálisra csökkenti a raktárból kivételezett anyagot és munkájához hulladékot használ fel. A DISZ-fiatalok a kongresszus tiszteletére takarékossági őrjáratot is szerveztek. A szakvonal megadta a feladatokat és ezek megvalósítására tizenhét brigád alakult, mindegyik brigád megtette takarékossági vállalását. Takarékosan, jó minőségben, határidőre elvégezni a javításokat, ezt tűzték ki célul a műhelyben dolgozó fiatalok. A múlt héten szombaton tervezték egy időszakos mozdonyjavítás befejezését. Beke István pártvezetőségi tag DISZ fiatalokból álló brigádja a javítást egy nappal előbb elvégezte. NAPÉ <5 ,,Schneicker úrnak igaza van“ Elsősorban talán arra adunk magyarázatot, hogy tulajdonképpen miért is úr ez a szóban forgó Schneicker, aki Májason lakik és foglalkozására nézve kőműves mester? — A válasz egyszerű. Azért úr ez az úr, mert hat emberrel dolgoztatni és hat embert kizsákmányolni csak az úri világban lehetett és akkor is csak „urak” tehették. S ha Schneicker úrnak ez még ma is módjában áll, akkor ő valóban egy „úr”. Hogy miért van neki igaza? Erre már egy kissé bonyolultabb válaszolni. Lényegében talán ő maga ártatlan a dologban. Mármint abban, hogy a Bonyhádi Községi Tanács őt találta legmegfelelőbbnek, legolcsóbbnak, hogy a kultúrotthon építkezési munkáit elvégezze. Igaz, hogy ebben az ártatlanságban van egy kis csalás is, mint például az SZTK bejelentés elmulasztása, s természetesen az ezzel járó befizetések nem teljesítése, no meg az adózás kijátszása stb. No de ilyen dolgokon igazán csak a kákán is csomót keresők akadnak meg. Neki tehát igaza van abban, hogyha módot nyújtanak neki a csalásra, akkor ő — csal. Hát talán nem volt igaza, mikor elvállalta a legolcsóbban az építkezést? — S addig, míg a megrendelők nem látják, hogy az ilyen „olcsóságok” a nép államát károsítják meg és módot adnak az állami fegyelem lazítására, addig az ilyen Schneickereknek igazuk lesz. Hála azonban a dolgozók éberségének, leleplezték Schneicker urat s ő úgy látszik, jobbnak látta a visszavonulást, mert iparengedélyét sürgősen visszaadta. Most ő is, mi is kíváncsian várjuk, hogy a bíróság — mely előtt Schneicker úr üzelmei fekszenek — hogyan bírálja el „igazát”. ARATÓ FRIGYES Biztosítsuk a nyári forgalom zavartalanságát A vasútinál a nyári forgalom sikeres lebonyolítása nem kisebb jelentőségű feladat, mint az őszi és téli forgalom volt. Nyáron növekszik a személyszállítás, ilyenkor éri el a vasút a csúcsforgalmat a személyszállítás területén. Ezt a vasút már a menetrend szerkesztésénél is figyelembe veszi, több személyvonat közlekedik, mint máskor. A naponta közlekedő rendes személyszállító vonatokon kívül a hét végén különvonatokat is forgalomba helyeznek, hogy a dolgozók kirándulhassanak, szórakozhassanak, megismerjék hazánk különböző tájainak szépségeit. A vasút dolgozóitól a nyári időszak is kemény harcot követel. Nemcsak a személyszállító vonatok menetrend szerinti közlekedését kell biztosítani, hanem a zöldáruk elszállítását is. Nem mindegy, hogy a feladott zöldségféle, gyümölcs mikor ér Budapestre. Elég egy óra késés ahhoz,hogy az áru értékéből veszítsen, meg romoljon. Éppen ezért jó összefogásra, szervezett munkára van szükség a Sárbogárd-Bátaszék vonal dolgozóinál, hogy az 5251 számú gyorsteher-vonat menetrend szerint közlekedjék. Itt nemcsak a vasutas dolgozókra hárul a felelősség, hanem a szállító felekre is. Időben kell, hogy feladják áruikat, hogy azt a vasutas dolgozók elő tudják készíteni a berakáshoz és ne forduljon elő, ami a múlt évben gyakori volt, hogy a gyorstehervonatnak egy-egy állomáson 20—30 percig kell várni a feladásra, illetve a küldemények berakására. A vasutas dolgozóknak pedig azt kell biztosítani, hogy a megrendelt kocsik időben rendelkezésre álljanak. A személyszállítás és a zöldáruk mellett megnövekedett a teherforgalmuk is. Egyes napokon az őszi csúcsforgalmat is túlhaladjuk. Naponta több és több vonat fut be az állomásra, melyek feldolgozásra várnak, melyekből irányvonatokat kell képezni, hogy minél előbb rendeltetési helyükre értsenek. A nyári forgalom sikeres lebonyolítását segítstük tele Alkotmányunk ünnepére és az ötödik vasutas napra tett felajánlások is. Ezek teljesítéséért kell most minden vezetőnek, kommunistának, dolgozónak harcolni. A megnövekedett feladatokat csak úgy tudjuk ellátni, ha ragaszkodunk a kapott utasításokhoz, mint törvényhez. Pásti József Bátaszék, Vasútállomás. J I' 7 DISZ-dicsőségtábla Alig néhány nap és megkezdődik a DISZ II. kongresszusa. Megyénk DISZ fiataljai lelkesen készülnek a kongresszus méltó megünneplésére. Több üzemben kulturális és sport rendezvényeket készítenek elő, tagszervezéssel erősítik a DISZ-t, de a termelésben is példásan állják meg helyüket a fiatalok. A Dunaföldvári Kendergyárban a DISZ Vörös Csillag rázós brigád 114 százalékos teljesítményt ért el május hónapban. Farkas Anna brigádvezető példamutató munkával, jó szervezéssel segítette e szép eredmény elérését. Márton Júlia alig két hónapja dolgozik a gyárban, lelkes aktívája a DISZ-szervezetnek. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a Kossuth töri brigád, — amelynek tagja —, 116 százalékot ért el májusban. A Tolnai Selyemfonógyárban Lampek Katalin főző a mozgalmi munkában és a termelésben egyaránt jól dolgozik. Legutóbb 109 százalékra teljesítette normáját. Magda sodró is tagja a Selyemgyári DISZ szervezetnek. Legutóbbi teljesítménye 134 százalék. Kisipari termelőszövetkezetek a terv teljesítéséért A Tolna megye kisipari terrmelő szövetkezetei is csatlakoztak a húsz budapesti ipari vállalat felhívásához, ebben azt vállalták, hogy éves tervüket december 15-re befejezik. Májusban már lelkesen fogftak munkához, hogy ígéretüket valóra váltsák. Ennek eredményeképpen a Teveli Vegyes KTSZ 151, a Bátaszéki Kádár KTSZ 138, a Faddi, Fémipari és Vegyes KTSZ 133 százalékra teljesítette május havi tervét. Túlteljesítette a megye több szövetkezete is a havi tervet, mint a Dombóvári Faipari, a Nagydorogi Vegyes, a Szekszárdi Cipész, Szekszárdi Fodrász, Bonyhádi Ruházati Döbröközi Vegyes, Tolnai Ruházati, Dunaföldvári Cipész, Tolnai Épületkarbantartó, Iregszemesei Vegyes, a Szekszárdi Szabó és Építőipari KTSZ-ek. A Szekszárdi Cipész KTSZ- ben mindössze két dolgozó nem teljesítette tervét, viszont kimagasló eredményt ért el Budai József 215, Sándor Jánosné 199 százalékos teljesítménnyel. A Tolnai Ruházati és Szolgáltató KTSZ-nél Straubsinger József sztahanovista 179 százalékra, Széth Magdolna 229 százalékra teljesítették május havi tervüket.. A Paksi Építőipari KTSZ „Szpartakusz” sportforigácija 191 százalékra teljesítette havi tervét Hiba, hogy bér minden szövetkezet csatlakozott a versenyhez, de még mindig van olyan KTSZ, ahol ezt az ígéretet nem tartják be. több helyen az elnök elvtársak nem követnek el mindent a tervteljesítés érdekében. Nem ellenőrzik hónap közben, hogyan állnak a tevteljesítéssel és így nem veszik észre, ha lemaradás van, nem tudnak intézkedni. A lemaradók közt vannak olyan szövetkezetek, amelyek a felszabadulási versenyben magasan túlteljesítették tervüket, mint, például az Ozorai Vegyes KTSZ, mely most már második hónapja nem teljesíti a tervet, vagy a Dombóvári Vasiipari KTSZ, ahol pedig minden előfeltétele megvan a terv teljesítésének. A szövetkezet vezetőinek hónap közben is a dekádról-dekádra ellenőrizniük kell a tervteljesítést, természetesen ehhez a KISZÖV-nek is meg kell adni minden segítséget, hogy menetközben még tudjunk javítani az eredményeken. Földes Erzsébet.