Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

1955 JÚNIUS 12 far­kas elvtárs igen kemény kezű művezető — mondják a Bonyhádi Cipőgyár „Béke” körének dolgozói. A „Kemény kezű művezető elvtárs” — Farkas Ferenc, itt ül az irodában a munka befe­jezése után és arra kíváncsi, hogyan áll köre valamennyi tervmutató teljesítésével a május havi értékelés szerint. Nem mintha ő nem tudná, mert jól ismeri a termelési eredményeket, azonban kí­váncsi a többiekre is, hogyan alakult az üzemrészek közti verseny. Szúrós szemű ember Far­kas elvtárs. Elmaradhatatlan sapkája mögül apró ráncok­ba szedett homlokán csöpög a veríték az eredményes mű­szak befejezése után. Nem mulasztom el nekiszögezni a kérdést, mi az oka annak, hogy az üzemben, illetve a körén keménykezű embernek hívják általában, sőt olyan hangok is hallatszanak, hogy a keménység mögött talán túlméretezett szigor is lap­pang. — Van benne valami igaz­ság — mondja még szoro­sabbra húzott szemöldökkel — azonban tisztában kell len­nünk azzal, hogy üzemünk milyen rossz munkát végzett tavaly, egyik tervmutatóját sem teljesítette. Laza volt a munkafegyelem. Mindebben mi is hibásak vagyunk, mű­szaki dolgozók Engedtük a fegyelmet lazítani, alig tet­tünk valamit annak megszi­lárdításáért. Beletörődtünk abba, hogy a tervet úgy sem lehet teljesíteni. A termelés előfeltétele — mondja Farkas elvtárs — a munka és terv­fegyelem betartása. Ezt pedig teljes szigorral megköveteljük minden dolgozótól. Hogyan foglalkozott sze­mély szerint Farkas elvtárs — tesszük fel a kérdést — a munkafegyelem megszilárdí­tásával, mit tett a technoló­gia betartásáért? Farkas elvtárs inkább töb­bes számban, a Béke kör kol­lektívája nevében beszél: — Elsősorban úgy, hogy körün­kön kiszélesítettük a minősé­gi ellenőrzést, az úgy­neve­zett „Ne add tovább”-moz­­galmat, ami annyit jelent, hogy minden dolgozó ellenőr­zi az előző műveletet elvégző dolgozó munkáját és amen­­­nyiben hibát talál, menetköz­ben visszaadja azt, így nem megy a cipő hibásan tovább. Személy szerint nem fog­lalkozott senkivel? — szakít­juk félbe. — Itt van például Szabó Lajos ifi dolgozó. A tavasz folyamán került a futószalag­ra és bizony minőségi mun­kája erősen kifogásolható volt. Figyelmeztettem rossz munkájára, amiért bizony eleinte duzzogott és hogy úgy mondjam, „piszkálódás­­nak” vette a dolgot. Tudtam, hogy értelmes és ügyeskezű fiatal, azonban felelőtlen a munkájával szemben. Nem hagytam abba a „piszkáló­­dást”, hanem állandóan rá­mutattam szakmai fogyaté­kosságaira, megmutattam többször, hogy az általa vég­zett műveletet hogyan kell végezni és ma már elmond­hatom, hogy Szabó Lajos jó minőségű munkát végez. Egy másik eset, Kirch János kala­páló. Neki sem tetszett az ál­landó figyelmeztetés, az oly sokszor hangoztatott „piszká­­lás”. Mégis „megtört a jég” és ma már Kirch János is a legjobb munkások közé tarto­zik. Tehát ez nagy vonalakban a „kemény kezű” elnevezés története. De talán beszéljenek Far­kas elvtárs helyett egy kicsit az eredmények. Az üzemré­szek közti versenyben az első negyedévben elsők lettek, el­nyerték ezzel a 3000 forintos jutalmat, ezenkívül a kulcs­helyi dolgozók szép prémium­ban részesültek. A legutóbbi termelési értekezleten ismét a Béke kört hirdették ki el­sőnek, nem kis öröm ez a kör dolgozóinak. Nemrégiben — ez még a felszabadulási verseny vége­­felé a márciusi párthatáro­zat után történt — Kiss Fa­zekas Pál elvtárs, a gyár fő­mérnöke hívta be az irodába. — „A szabászoknál jól megy az anyagtakarékosság, jó len­ne most már a kellék­anya­gokra is rámenni”. Mi a véle­ménye, mit­­ lehetne csinál­ni? — mondta. — „Azt hi­szem — válaszolta rövid gon­dolkodás után Farkas elvtárs — ha jól megnyomnánk, ha­vonta tudnánk egy napot meg­takarított kellékanyaggal dol­gozni. Csak egy szekrényt ké­rek, ahol el tudnánk zárni a műszak végén az anyagokat, mert bizony előfordul, hogy ha a másik műszakban egyik­másik gépről lefogy a fonal, a szeg, vagy más, ahelyett, hogy bemennének a raktárba, a közelebb lévő álló gépekről szedik le”. Talán mondani sem kell, hogy ebből a következő mű­szaki értekezleten verseny­kihívás lett, amely mozgalom aztán túlnőtt az aljaüzem fa­lain, egymás után csatlakoz­tak hozzá a többi üzemré­szek. A szekrényt nemcsak Far­kas elvtárs, hanem a többi művezető is megkapta. A gépeknél, minden anyagra gondosan ügyelnek, ne te­gyen egy fordulatot sem üre­sen a foglaló, vagy a varró­gép, ne tegyenek felesleges öltéseket a cipőn. Farkas elv­társ itt is , kemény kezű”. Legutóbb Szélig János és Laki Ferenc orrfoglalókhoz ment oda: „Tegnap öt deká­val több 9-es géptexet hasz­náltatok fel, biztosan sokat ütött üresen a gép, jobban kell vigyázni” — „Majd meg­próbáljuk”. — Másnap már betartották a normát. Néhány eredménye ennek a párhónapos mozgalomnak: A Béke kör májusban már két napot dolgozott megtakarí­tott kellékanyaggal, április­ban még „csak 13.500 forin­tot, májusban már 18.700 fo­rintot takarítottak meg. A többi körök, részlegek is egy­másfél napig dolgoztak meg­takarított anyaggal. Farkas elvtárs „öreg” dol­gozó az üzemben, hisz 1937 óta — kis megszakítással — itt dolgozik. Korára nézve azonban még nem öreg, mind­össze 35 éves. Szereti hivatá­sát és szeretik a dolgozók is, mert látják, hogy vezetésé­vel egyre szebbek az eredmé­nyek, egyre több megbecsü­lést kapnak ők is jó munká­jukért. HORVÁTH JÓZSEF cA keniMin­kezíí imiszító Élenjárnak a m­unkaversenyben a Dombóvári Fűtőház DISZ-fiataljai A dombóvári állomásra érkező, vagy onnan induló vona­tok közt gyakran vannak olyanok, melyek mozdonyát DISZ-­­ jelvény és „DISZ brigád” felirat díszíti. A Dombóvári Fűtő­ház hét nagy mozdonya fut ilyen jelzéssel, ami azt jelenti,­­ hogy a mozdony személyzete, a vezető és két fűtő, fiatalokból, DISZ-tagokból áll. „Jogosan vagyunk büszkék a DISZ brigádjainkra —­­ mondja Fülöp Lajos elvtárs, a fűtőház párttitkára, amikor ér­­­­deklődünk a fiatalok kongresszusi készülődése felől. — Abban,­­ hogy a Pusztaszabolcs — dombóvári vonal országosan második lett a túlsúlyos vonatok továbbítása terén az elmúlt hónapban, nagyrészt a DISZ mozdonyos brigádok lelkes munkájának kö­szönhető. A két legjobb brigád, Pajor Gyula és váltótársa, Korontos Miklós brigádja 411-es sorozatú gépükkel több mint négy és félezer tonna túlsúlyt továbbítottak a múlt hónapban ezen a vonalon.”­­De nemcsak a mozdonyvezető és fűtő fiatalok dolgoznak ilyen lendületesen, hanem a lakatosok, szerelők is. A fiókmű­­helyben Kötő János fiatal esztergályos elmondja: „Vállaltam, hogy a most megbetegedett Kovács Imre bácsi helyett is el­végzem a munkákat”. Kötő elvtárs azonban teljesíti másik vállalását is. Azt, hogy minimálisra csökkenti a raktárból kivételezett anyagot és munkájához hulladékot használ fel. A DISZ-fiatalok a kongresszus tiszteletére takarékossági őrjáratot is szerveztek. A szakvonal megadta a feladatokat és ezek megvalósítására tizenhét brigád alakult, mindegyik bri­gád megtette takarékossági vállalását. Takarékosan, jó minő­ségben, határidőre elvégezni a javításokat, ezt tűzték ki célul a műhelyben dolgozó fiatalok. A múlt héten szombaton ter­vezték egy időszakos mozdony­javítás befejezését. Beke István pártvezetőségi tag DISZ fiatalokból álló brigádja a javítást egy nappal előbb elvégezte. N­A­PÉ <5 ,,Schneicker úrnak igaza van“ Elsősorban talán arra adunk magyarázatot, hogy tulaj­donképpen miért is úr ez a szóban forgó Schneicker, aki Mája­son lakik és foglalkozására nézve kőműves mester? — A válasz egyszerű. Azért úr ez az úr, mert hat emberrel dol­goztatni és hat embert kizsákmányolni csak az úri világban lehetett és akkor is csak „urak” tehették. S ha Schneicker úr­nak ez még ma is módjában áll, akkor ő valóban egy „úr”. Hogy miért van neki igaza?­­ Erre már egy kissé bonyo­lultabb válaszolni. Lényegében talán ő maga ártatlan a dolog­ban. Mármint abban, hogy a Bonyhádi Községi Tanács őt találta legmegfelelőbbnek, legolcsóbbnak, hogy a kultúrotthon építkezési munkáit elvégezze. Igaz, hogy ebben az ártatlan­ságban van egy kis csalás is, mint például az SZTK bejelentés elmulasztása, s természetesen az ezzel járó befizetések nem teljesítése, no meg az adózás kijátszása stb. No de ilyen dol­gokon igazán csak a kákán is csomót keresők akadnak meg. Neki tehát igaza van abban, hogyha módot nyújtanak neki a csalásra, akkor ő — csal. Hát talán nem volt igaza, mikor el­vállalta a legolcsóbban az építkezést? — S addig, míg a meg­rendelők nem látják, hogy az ilyen „olcsóságok” a nép államát károsítják meg és módot adnak az állami fegyelem lazítására, addig az ilyen Schneickereknek igazuk lesz. Hála azonban a dolgozók éberségének, leleplezték Schneicker urat s ő úgy látszik, jobbnak látta a visszavonu­lást, mert iparengedélyét sürgősen visszaadta. Most ő is, mi is kíváncsian várjuk, hogy a bíróság — mely előtt Schneicker úr üzelmei fekszenek — hogyan bírálja el „igazát”. ARATÓ FRIGYES Biztosítsuk a nyári forgalom zavartalanságát A vasútinál a nyári forgalom sikeres lebonyolítása nem kisebb jelentőségű feladat, mint az őszi és téli forgalom volt. Nyáron növekszik a személyszállí­tás, ilyenkor éri el a vasút a csúcsfor­galmat a személyszállítás területén. Ezt a vasút már a menetrend szerkesztésé­nél is figyelembe veszi, több személy­­vonat közlekedik, mint máskor. A na­ponta közlekedő rendes személyszállító vonatokon kívül a hét végén különvo­­natokat is forgalomba helyeznek, hogy a dolgozók kirándulhassanak, szórakoz­hassanak, megismerjék hazánk külön­böző tájainak szépségeit. A vasút dolgozóitól a nyári időszak is kemény harcot követel. Nemcsak a személyszállító vonatok menetrend sze­rinti közlekedését kell biztosítani, ha­nem a zöldáruk elszállítását is. Nem mindegy, hogy a feladott zöldségféle, gyümölcs mikor ér Budapestre. Elég egy óra késés ahhoz,­­hogy az áru érté­kéből veszítsen, meg romoljon. Éppen ezért jó összefogásra, szervezett mun­kára van szükség a Sárbogárd-Bát­aszék vonal dolgozóinál, hogy az 5251 számú gyorsteher-vonat menetrend szerint köz­le­kedjék. Itt nemcsak a vasutas dolgo­zókra hárul a felelősség, hanem a szál­lító felekre is. Időben kell, hogy fel­adják áruikat, hogy azt a vasutas dol­gozók elő tudják készíteni a berakáshoz és ne forduljon elő, ami a múlt évben gyakori volt, hogy a gyorsteher­vonat­nak egy-egy állomáson 20—30 percig kell várni a feladásra, illetve a külde­mények berakására. A vasutas dolgo­zóknak pedig azt kell biztosítani, hogy a megrendelt kocsik időben rendelkezés­re álljanak.­­ A személyszállítás és a zöldáruk mel­lett megnövekedett a teherforgalmuk is. Egyes napokon az őszi csúcsforgalmat is túlhaladjuk. Naponta több­ és több vonat fut be az állomásra, melyek fel­dolgozásra várnak, melyekből irányvo­natokat kell képezni, hogy minél előbb rendeltetési helyükre értsenek. A nyári forgalom sikeres lebonyolí­tását segítstü­k tele Alkotmányunk ün­nepére és az ötödik vasutas napra tett felajánlások is. Ezek teljesítéséért kell most minden vezetőnek, kommunistá­nak, dolgozónak harcolni. A megnöve­­kedett feladatokat csak úgy tudjuk el­látni, ha ragaszkodunk a kapott utasí­tásokhoz, mint törvényhez. Pásti József Bátaszék, Vasútállomás. J I' 7 DISZ-dicsőségtábla Alig néhány nap és meg­kezdődik a DISZ II. kongres­­­szusa. Megyénk DISZ fiataljai lelkesen készülnek a kongres­­­szus méltó megünneplésére. Több üzemben kulturális és sport rendezvényeket készíte­nek elő, tagszervezéssel erősí­tik a DISZ-t, de a termelésben is példásan állják meg helyü­ket a fiatalok. A Dunaföldvári Kendergyárban a DISZ Vörös Csillag rázós brigád 114 százalékos teljesít­ményt ért el május hónapban. Farkas Anna brigádvezető pél­damutató munkával, jó szer­vezéssel segítette e szép ered­mény elérését. Márton Júlia alig két hónapja dolgozik a gyárban, lelkes ak­tívája a DISZ-szervezetnek. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a Kossuth töri brigád, — amelynek tagja —, 116 száza­lékot ért el májusban. A Tolnai Selyemfonógyárban Lampek Katalin főző a mozgalmi munkában és a termelésben egyaránt jól dolgozik. Legutóbb 109 százalékra teljesítette normáját. Magda sodró is tagja a Selyemgyári DISZ szervezet­nek. Legutóbbi teljesítménye 134 százalék. Kisipari termelőszövetkezetek a terv teljesítéséért A Tolna megye kisipari ter­­r­melő szövetkezetei is csatla­­­­­koztak a húsz budapesti ipari­­ vállalat felhívásához, ebben­­ azt vállalták, hogy éves tervü­­­­ket december 15-re befejezik.­­ Májusban már lelkesen fog­­f­tak munkához, hogy ígéretü­­­­ket valóra váltsák. Ennek ered­ményeképpen a Teveli Vegyes KTSZ 151, a Bátaszéki Kádár KTSZ 138, a Faddi, Fémipari és Vegyes KTSZ 133 százalék­ra teljesítette május havi ter­vét. Túlteljesítette a megye több szövetkezete is a­­ havi tervet, mint a Dombóvári Fa­ipari, a Nagydorogi Vegyes, a Szekszárdi Cipész, Szekszárdi Fodrász, Bonyhádi Ruházati Döbröközi Vegyes, Tolnai Ru­házati, Dunaföldvári Cipész, Tolnai Épületkarbantartó, Ireg­szemesei Vegyes, a Szekszárdi Szabó és Építőipari KTSZ-ek. A Szekszárdi Cipész KTSZ- ben mindössze két dolgozó nem teljesítette tervét, viszont kimagasló eredményt ért el Budai József 215, Sándor Já­­nosné 199 százalékos teljesít­ménnyel. A Tolnai Ruházati és Szolgáltató KTSZ-nél Strau­­bsinger József sztahanovista 179 százalékra, Széth Magdol­na 229 százalékra teljesítették május havi tervüket.. A Paksi Építőipari KTSZ „Szparta­­kusz” s­portforigácija 191 száza­lékra teljesítette havi tervét Hiba, hogy bér minden szövetkezet csatlakozott a ver­senyhez, de még mindig van olyan KTSZ, ahol ezt az ígére­tet nem tartják be. több he­lyen az elnök elvtársak nem követnek el mindent a tervtel­­jesítés érdekében. Nem ellen­őrzik hónap közben, hogyan állnak a tevteljesítéssel és így nem veszik észre, ha lemara­dás van, nem tudnak intéz­kedni. A lemaradók közt van­nak olyan szövetkezetek, ame­lyek a felszabadulási verseny­­­­ben magasan túlteljesítették tervüket, mint, például az Ozo­rai Vegyes KTSZ, mely most már második hónapja nem tel­jesíti a tervet, vagy a Dombó­vári Vasiipari KTSZ, ahol pe­dig minden előfeltétele meg­van a terv teljesítésének. A szövetkezet vezetőinek hó­nap közben is a dekádról-de­­kádra ellenőrizniük kell a­­ terv­teljesítést, természetese­n ehhez a KISZÖV-nek is meg kell adni minden segítséget, hogy menetközben még tudjunk ja­vítani az eredményeken. Földes Erzsébet.

Next