Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-19 / 143. szám
TQIMAI nücmaniauamSaemn r-".: pp W3!niiü-r. ,.j.j---------Jj ■»gaaaagMwwiiiWiii11 A szocializmus giyeaselméért, a boldog* magyar jövőért ^ -- ---------------------....------— MDP TOLNAMENYEI PARTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIL ÉVFOLYAM, 143. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 JÚNIUS 19 Készüljünk fel idejében a gabona leomlására Dús termés betakarítására készülnek megyénk mezőgazdasági dolgozói és vezetői. A szép gabona láttán jogosan büszke a falu minden dolgos embere. De a jónak ígérkező termés feletti örömnek felelősségérzettel kell párosulnia. A bőtermésnek is megvannak a maga gondjai, a bőtermés betakarításának is vannak nehézségei. A tavalyinál jóval több gabonát kell levágni, elcsépelni — ez nehéz munka, nagy feladat lesz. A tavalyinál jobban fel kell készülni rá. A gabona gyors, szemveszteség nélküli betakarítására az elmúlt hetekben és a következő hetekben kellett, és kell felkészülni. Ez különösen a mezőgazdasági szocialista szektorok vezetőire és dolgozóira ró nagy feladatot. A dolgozó paraszt ugyanis könnyebben learatja családjával, s esetleg rokonsága segítségével a maga 2—3 hold gabonáját, mint a termelőszövetkezet, vagy az állami gazdaság a több száz, vagy több ezer holdat. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben mégis nagyobb mód van a gabona gyors és szemveszteség nélküli betakarítására, mint az egyéni parasztgazdaságokban. Megyénk állami gazdaságai már rendelkeznek annyi kombájnnal, kévekötő aratógéppel, hogy gabonájukat csaknem teljes egészében géppel arathatják le. Hasonló a helyzet a termelőszövetkezetekben is. Ha a gépállomások meglévő kombájnjait, kévekötő aratógépeit a termelőszövetkezetek igénybe veszik, maximálisan kihasználták, rövid idő alatt kevés emberi erő igénybevételével, igen minimális szemveszteséggel betakaríthatják gazdag termésüket. Természetesen mindez csak akkor valósul meg, ha a gépeket megfelelően, időben kijavítják, a szükséges szervezési intézkedéseket jó előre megteszik. Ha ezt vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a felkészüléssel kapcsolatban néhány jó tapasztalat van, különösen az állami gazdaságokban. A gépek mindenütt jól kijavítva, az adottságokat figyelembe véve, a menetiránytervet jól elkészítve, a gépekhez szükséges munkacsapatot megszervezve, készen várják a gabonabetakarítás kezdését. A termelőszövetkezetek gabonája betakarításánál azonban nem ilyen jó a helyzet. A gépek kijavításával a gépállomásokon nincs különösebb probléma, bár még e téren is jócskán van tennivaló. A nyári felkészülést megelőző szemléken az illetékes szakemberek megállapították, hogy 2—3 gépállomás kivételével műszakilag jól készültek fel a termelőszövetkezetek gabonájának a betakarítására. A szervezési előkészületekkel viszont még sok helyen hiba van. Megyei szinten csak 50 százalékban van biztosítva például a kombájnok kihasználása. Az aratógépeknek több helyen már biztosítva van a terület, de még e téren is van éppen elég tennivaló. Több termelőszövetkezetben még ma is nagy a gépellenes hangulat, elbizakodás lett úrrá a tsz-ek tagjai között: — Vagyunk mi elegen, nem kell nekünk kombájn, minek fizessünk még a gépállomásnak is. Itt mindjárt meg kell mondani. Rosszul számít az a tsz vezető, aki úgy véli, hogy a többi munka mellett a gabonát is idejében, saját erejéből be tudja takarítani. Ez a nézet káros, mindenütt szakítani kell vele. A kedvezőtlen időjárás miatt kapásnövényeink elmaradtak fejlődésükben. Ebből az következik, hogy helyenként a növényápolással is elmaradtak, amit jórészt az aratás kezdeténél kell pótolni. Márpedig ha a tsz saját erejéből akarja elvégezni ezt is meg azt is, akkor vagy a gabona betakarítása, vagy a növényápolás és a takarmányféleségek betakarítása késik el. De különben is sokkal kifizetőbb a gépi munka, mint a kézierővel történő aratás. Olcsóbb, kevesebb szemveszteséggel jár és nem utolsó sorban megszabadítja az embert a nehéz, fáradságos munkától. Meg kell mondani még azt is, hogy a gépellenes hangulat eloszlatásával kapcsolatosan még gépállomásaink vezetői sem tettek meg mindent. Márpedig a minisztertanács ez évi aratás-cséplési munkákkal kapcsolatos határozata kimondja, hogy a termelőszövetkezetek gabonájának betakarításáért teljes felelősséggel tartoznak a gépállomások igazgatói, a gépállomási gazdászok. Elítélendő és káros úgy vélekedni, amint a tamási gépállomás igazgatója teszi. Ő azt mondja: „Szerződésileg ugyan nincs biztosítva a terület, de meg vagyunk győződve, hogy a termelőszövetkezetek elnökei úgy is jönnek a gépállomáshoz segítségért, mert saját erejükből nem tudják betakarítani a gabonát a termelőszövetkezetek”. Ez a megállapítás arra vall, hogy a tamási gépállomáson jórészt pusztán a véletlenre bízzák az arató-cséplőgép, illetve kévekötő aratógép erejének kihasználását. A gabona gyors és minimális szemvesztességgel történő betakarítása nagyban függ elsősorban a pártszervezetek munkájától, de azon túlmenőleg a tömegszervezetek munkájától is. Ha a pártszervezet vezetősége idejében ellenőrzi, hogy a gazdasági vezetők gondoskodtak-e a brigádok és munkacsapatok megszervezéséről, akkor az esetleges tennivalókra még idejében fel tudják hívni a figyelmet, a munka megkezdéséig még van idő az elkövetett hibák kijavítására. De ha a pártszervezet vezetősége a gabonabetakarításra való felkészülést csupán a véletlen sikereire bízza, belenyugszik abba, hogy ez a gazdasági vezetőknek kötelességük, úgy is megteszik, akkor könnyen érhetnek bennünket meglepetések: egyik munkacsapatban nincs elég kaszás, a másik munkacsapatban nincs elég marokszedő, a kombájnhoz nincs megszervezve a munkacsapat, nincs aki a gépek előtt utat vágjon és hasonló. Ezeket a folyamatos munkákat gátló szervezési intézkedéseket meg lehet, feltétlenül meg is kell előzni. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai is intenek minden mezőgazdasági dolgozót és vezetőt arra, ha idejében nem gondoskodik a felkészülésről, a későbbi kapkodás nagyon megbosszulja magát, Hűséggel a néphez, hűséggel párthoz, előre új sikerek, új győzelmek felé! A DISZ II. kongresszusának tanácskozásai pénteken az Országház kongresszusi termében folytatódott a DISZ II. kongresszusának tanácskozása. Az ülésen megjelent és felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára. Amikor Rákosi elvtárs a szónoki emelvényre lépett, hogy — szavaival élve — „a DISZ budapesti küldötteként” szóljon a kongresszushoz, a küldöttek lelkesedése nem ismert határt. Ünnepelték harcban megedzett nagy pártunkat, „az ifjúság pártját”, mely lartkatalanul harol az ifjúság érdekeiért. A küldöttek ünneplése a magyar fiatalok háláját és köszönetét fejezte ki azért, hogy a párt meg védelmezte a DISZ-t a jobboldali elhajlóktól, akik el akarták téríteni az ifjúsági szövetséget a párttól, a néptől, a haza és az ifjúság életbevágó érdekeitől. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Kedves Elvtársiak! Ifjú Barátaim! Engedjék meg, hogy mint a budapesti DISZ egyik küldötte, én is igénybe vegyem a hozzászólóknak engedélyezett időt. (Nagy taps.) Mindjárt elöljáróban fel akarom hívni a DISZ-komgresszus figyelmét arra az általános érdeklődésre, amelyet ez a kongresszus nemeseik pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja tagjai, hanem az egész dolgozó nép köreiben keltett. Az egész ország figyel most arra, amit itt, ebben a teremben a dolgozó ifjúság szüne vdrága mond és tervez. Mindjemfká számára világos, hogy ez a kongresszus és határozatai új határkövet jelentenek a DISZ fejlődésében. Terveink teljesítésében különösen számítunk a fiatalokra a diszistákra műihet ahhoz, hogy az elmúltt ne hanyagolják: húsz hónap hibáit kijavítsák,az elmaradást behozzák. Terveink teljesítésével kapcsolatban itt néhány talpraesett és helyes felszólalás mutatta, hogy milyen jelentősége van annak, ha a díszisták jól dolgoznak. Én csak egyetlen felszólalásra hivatkozom, Pozsonyi Tibor elvtárséra, aki 3 budapesti témáru és szerszámgépgyár öntödei brigádjában dolgozott, aki elmondotta, hogy kezdetiben mennyire kitoezelltéik őket. De amikor melkiigyűrkőztek a munkának, tanulmányozták a szovjet módszereket és a végén 280 százalékot értek el, s akkor ugyanazok, akik kezdetben felülről lefelé „kisöcsémezték“ őket, jelentkeztek a brigádjukba munkára. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a példa nem egyedülálló. Különösen fontos most, az új ötéves terv küszöbén, hogy a dolgozók elsajátítsák az új technikát, a fejlettebb műszaki tudást. Semmi kétség, hogy ebben a tekintetben a má disaisto iník, a fiatalok előnyben vannak. Bennük még nincs úgy begyökerezve a régi, az ő fejük jobban fog, könnyebben tanulnak és ha megértik a fejlettebb technika, a fejlettebb termelés jelentőségét, meg vagyok győződve róla, hogy nagy lökést fognak adni az új ötéves tervünknek, melynek feladatai között ott van a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus építése nemcsak a városban, hanem a falun is. Nagy figyelemmel kísértük különösem az utolsó hónapokban fejlődését és igaz örömünkre szolgált, hogy a tettek és a számok a DISZ további erősödéséről, új lendületéről adtak hírt. Itt elsősorban a termelésben elért nagyszerű eredményekre gondolok, mert ezek a legjobb mutatói a jó DISZ-munkáinak. Ha szabad nagy forradalmi költőnk, Petőfi szarvait egy kicsit variálni: a legszebb szónoklatnál is többet beszél a tett — mondjuk, a jelen esetben az a 200 ezer tonna szén, amit a díszlistáik terven felül juttattak a magyar dolgozó népnek, a szocializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. Ugyanakkor nem lehet lebecsülni az ifjúságii szövetség számszerű fejlődését sem. Tény, hogy közvetlenül a kongresszus előtti időben a DISZ taglétszáma 165 ezerrel növekedett. Ezen belül például Somogy megyében, amely sok tekintetben elmaradottnak számított, az utolsó hónapokban a taglétszám majdnem ötven százalékkal nőtt. Tehát jelentős fejlődésről van szó Ez annál örvendetesebb, mert tudvalévő, hogy hat-nyolc hónappal ezelőtt a DISZ a jobboldal és a jobboldali elhajlók pergőtüzében állott és bizony a pártnak teljes mellel kellett kiállnia a DISZ-ért, hogy megmutassa mindenkinek, a DISZ pedig a mi édes gyermekünk, nem hagyjuk cserben, ellenkezőleg, teljes erővel támogatok. (Hosszantartó, ütemes taps. Éljen a párt! Hurrá! DISZDISZ! Hurrá!-felkiáltások. Mindenki feláll.) Az azóta eltelt hónapok at mutatják, hogy a DISZ ezektől a támadásoktól nem gyengült, ellenkezőleg: szorosabbra zárta sorait, új fejlődésnek indult és ez a legmegfelelőbb válasz minden hasonló támadásra. A beszámolóban és a hozzászólók szavaiban is megfelelő helyet kapott a szocialista építés, a termelés kérdése. És itt nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy milyen óriási jelentősége van számunkra az ifjak példamutatásának. Ez különösen azért fontos, mert hiszen az utolsó húsz hónapban azoknak a jobboldali hibáknak a következményei, amelyek pártunk és népi demokráciánk életének különböző területein jelentkeztek, bizony a termelésben se alaposan megmutatkoztak és e bajok kijavításában nagy szerep vár a mi telkes disszistánkra. Nemcsak arról van szó, hogy vissza kell állítani a népgazdasági terv tekintélyét. A termelési terveket maradéktalanul teljesíteni, s ahol lehet, túl kell teljesíteni, méghozzá pontosan, minden mutatójával együtt — úgy, hogy a termelékenység nőjön, az önköltség csökkenjen, hogy javuljon a minőség. Takarékoskodni kell minden téren, mert bizony eddig ennek elég gyakran az ellenkezője történt. Vissza kell állítani az állampolgári fegyelmet, a munka- és a technológiai fegyelmet is, és ezen a téren különösen a fiatalokra, a diszistáikra számítunk. Vonatkozik ez természetesen az iskolákra, az egyetemekre is. Az utolsó húsz hónapban elég kár esett ott is és a mi diszistáink, akik az iskolákban és az egyetemeken dolgoznak, legyenek tudatában annak, hogy nekik is meg kell feszíteniük az ereszt éttereik a mezőgazdaság szocialista átépítésének néhány kérdésére. Helyes, hogy a DISZ kongresszusa olyan széles teret szentelt a mezőgazdaság szocialista átépítésének. Egyre világosabb, hogy ez a parasztság felemelkedésének és ezzel együtt a szocializmus építésének egyik legfontosabb soron,következő kérdése. Azért határozta el ezt a múlt évben pártunk kongresszusa és ezért fordít ekkora figyelmet rá a DISZ jelenlegi kongresszusa. A mezőgazdaság szocialista átépítésén belül természetesen a legfontosabb a termelőszövetkezeti mozgalom. Elsősorban erre kell a hangsúlyt helyezni és ebben a tekintetben ezen a kongresszuson nincs is hiba. Az a benyomásom azonban, amikor elolvastam a DISZ kongresszusának beszámolóit és a hozzászólásokat, hogy az elvtársiak a döntő kérdés mellett kissé elhanyagolják a nem kevésbé fontos tényezőket, amelyek ugyancsak a mezőgazdaság szocialista szektorának további fejlődésével kapcsolatosak: az állami gazdaságok és a gépállomásaik ügyét. Nálunk a mezőgazdaság szocialista átépítésének egyik gátlója éppen az, hogy a gépállomások, s különösen az állami gazdaságok nem állnak feladatuk magaslatán. Az állami gazdaságoknak mintagazdaságoknak kellene lenniök és mindenki tudja, hogy bizony ettől még messze vagyunk. A gépállomásokon is van elég megoldatlan nehézség. Ha ezen a téren nem tudunk alapos változást előidézni, akkor lassabban fog fejlődni a termelőszövetkezeti mozgalom is, annak ellenére, hogy ma már alig van megye, ahol ne lenne tíz-húsz, vagy harminc olyan minta-termelőszövetkezet, ahol a vak is láthatja, hogy a termelőszövetkezet milyen fölényben van az egyénileg dolgozó paraszti gazdaságok fölött. Ezért szeretném a DISZ kongresszus figyelmét felhívni arra, hogy a falu, a mezőgazdaság szocialista átépítésében e «a gépállomásokat és az állami gazdaságokat sem. Amennyire fontos, hogy minden termelőszövetkezetben ott legyen a DISZ-szervezet, és mindenütt, mint a párt jobbkeze segítse előrevinni a fejlődést, ugyanolyan fontos, hogy minden gépállomáson és minden állami gazdaságban ugyancsak ott legyen a DISZ- szervezet és ne csak jó munkájával, hanem tagjainak általános magatartásával segítsen kiküszöbölni a hibákat, segítsen megvédeni a társadalmi tulajdont, harcoljon a lazaságok, a normalazítások, a bércsalás ellen, de a szabadosság, a kocsmázás és más hibás, káros jelenségek ellen is. Nagyon helyes, hogy a DISZ kongresszusának beszámolói kellően hangsúlyozzák az egyénileg dolgozó parasztok fiaival és lányaival, az egyénileg dolgozó parasztifjúsággal való foglalkozás fontosságát. Ez még hosszú esztendőkön keresztül — amíg lényegében a parasztság túlnyomó többsége át nem áll a szövetkezeti termelésre — fontos kérdés lesz. Nagyon helyes, hogy ezen belül még külön szóltak a parasztlányokkal való foglalkozásról. Nekünk olyan DISZ kell a falun, amelybe a szülők nemcsak a fiaikat engedik el, sőt küldik be, hanem olyan, amelybe a lányaikat is örömmel, jókedvvel küldhetik, abban a tudatban, hogy a DISZ-ben csak jót tanulnak, a DISZ segíti a nevelésüket, segíti az egyszeri parasztlányokat is abban, hogy egészséges, erkölcsös, dolgos tagjai legyenek a népi demokráciának. Ezért nagyon helyes, hogy mind Szakali elvtárs, mind Gosztonyi elvtárs beszámolója ezt a kérdést a maga, teljes jelentőségében felvetette. Általában minden DISZ-szervezetben, a falun és a városban egyaránt, ügyelni kell arra, hogy a DISZ-szervezet ne csak a fiatalokat vonzza, hanem a szülőket is. Az elmúlt esztendőkben, különösen pedig a felszabadulás urói menőben az ifjúsági mozgalmaik fejlődésének az volt az egyik legnagyobb gátja, hogy nem törődtek eléggé ezzel. Most, amikor a DISZ erős és rátérhet minden hibájának kijavítására, nagyon helyes, hogy ezeket a kérdéseket is előtérbe helyezték. Meggyőződésem, hogy ha a szavak nem maradnak papíron, hanem valóban ilyen lesz a szellem a DISZ- szervezetekben, a városban csakúgy, mint a falun, a DISZ-nek ez óriási segítséget fog jelenteni, ugrásszerűen megnő befolyása, jelentősége, de taglétszáma is. (Hosszantartó, lelkes taps.) Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és gépállomáson legyen ott a DISZ-szervezet A DISZ az ifjúság minden jogos igényét okosan, helyesen, a szocializmus építésének hatalmas sodrába beágyazva elégítse ki A DISZ kongresszusnak egyik fő célkitűzése, hogy a Dolgozó Ifjúság Szövetsége tömegbefolyásának kiszélesítésével, konkrét, kézzelfogható £ eli Folytatás a 2. oldalon}