Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-23 / 146. szám

1955 JÚNIUS 23 NAPLÓ Kevesebb munka • emelkedő termelékenység A Tolnai Selyemfonógyár fomodótermének végén, kis különálló csoport hívja fel magára a figyelmet, öt dolgozó szorgoskodik a fonóasztal körül, az első, ami szembetűnik, hogy a két fonónő előtt lévő fonófejektől negyven szál fonal fut a motorjára, kétszerannyi, mint a többi fonónál. Hogy megy a munka? — Sokkal könnyebben, mint amikor tíz fonófejjel dolgoztam — válaszolja Takács Józsefné. — Könnyebb a csomózónak is a munkája, mert nem olyan gyakori a szálszakadás, de a főzőé is, mert a gubók főzését, átadását szinte együltében elvégezheti, nem kell forgolódni vele, mint a régi módszernél. A gyárban — Friedrich elvtársnak, a gyár vezetőjének Szovjetunióban szerzett tapasztalatai alapján — kísérletképpen kezdtek húsz fonófejas egységekkel dolgozni. Megnagyobbították a fonómedencét, a főzőüstöt a fonóval szemben helyezték el Még néhány apróbb újítás alkalmazásával sikerült elérni, hogy egy fonónak a termelése majdnem kétszeresére emelkedjék. A korábbi ‘ 80-as percenkénti motoriafordulatot 56-ra lassították le és így sikerült elérni, hogy a termelékenység emelkedjék, ugyanakkor a dolgozók sokkal könnyebben, kényelmesebben végezhessék munkájukat, a kevesebb szálszakadás eredményeképpen a minőség is javuljon. A fonónak nem kell az 55- 60 fokos vízben nyúlkálnia, mert külön gubótartó medencében vannak a gubók mielőtt fonásra kerülnének, a főző is — amikor az üstből kiemeli a gubákat, nem kell megfordulnia, hogy a fonónak adja, hanem a fonó keze ügyébe, egy köralakú lemezre teszi. A kísérlet eredményességét mutatja az is, hogy a fonók már kérték a motolla fordulatának meggyorsításáit, a percenkénti 56-ról 60-ra, mert így is győzik a munkát. Okosan gazdálkodnak a fácánkerti Vörös A haragos zöld pázsitfű, a halványsárga árvácskák, a virágos kertet körül ölelő hófehérre meszelt kerítés mutatja, hogy csinossá, barátságossá teszik a házuk táját a tsz tagok. Nem is állja meg senki dicsérő szó nélkül, aki csak elmegy a fácánkerti Vörös Hajnal tsz irodája előtt. Tavaly még nem volt virágoskert, tavaly és azelőtt sok mindene hiányzott a tsz-nek, de ma érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a fácánkerti Vörös Hajnal tsz tagjai nem egy-két évre szóló pünkösdi királyságot, hanem egy olyan életet, gazdaságot akarnak kialakítani, amely valamennyiöknek biztos megélhetést,boldog életet nyújt. A tsz tagsága, úgy határozott, hogy a termelőszövetkezet állattenyésztéssel foglalkozó tsz legyen. Különösen, a sertés és a szarvasmarhatenyésztés kialakítása a cél. Az idén is a szerződéses hízók leszállításával közel 137.000 forintra tettek szert. Ebből az összegből munkaegységre is osztottak, egyéb kiadást is rendeztek, 60.000 forintot pedig az egyszámlára írattak. A jelenlegi tapasztalat azt igazolja, hogy a legjobban bevált a fehérhús-sertés és a mangalica fajták keresztezéséből származó egyedek tenyésztése. De jövőre áttérnek a tiszta vérben való tenyésztésre is. Fehérhús-sertés és corwall fajtákat tenyésztik majd. A szarvasmarhatenyésztésnél a tehénállomány számát akarják növelni saját nevelésű növendékek beállításával. De ne feledkezzünk el a juhászatról sem. Hiszen nem is akármilyen eredményt ért el 336 birkájánál Bóvári Sándor, a juhász. A napokban fejezték be a juhok nyírását, az átlag 5,63 kilogramm volt. Csak a gyapjú 35 243,40 forintot hozott a tsz-nek. A jó állatállomány kialakítása mindemiféle szempontból jövedelmező a tagokra nézve, mert ha van állat, akkor van trágya is, amely a talajerő utánpótlás nélkülözhetetlen anyaga. A tsz Hajnal tsz tagjai földjei ma is jó erőben vannak, de azért az ősz folyamán ismét kerül itegtrágyázásra föld. A nagyobb állatállomány kialakítása pedig azt teszi lehetővé, hogy valamennyi szántóföldjük 4 évenként érett istállótrágyát kapjon. Az állatttenyésztés nagyarányú fejlesztése természetesen nem megy és nem is mehet a növénytermesztés és ezen belül a kenyérgabonatermesztés rovására. Kenyérgabonaterületük egy négyszögöllel sem lesz kevesebb, íroit az összes terület 33 százaléka. A tsz tagjai arra is ügyelnek, hogy gabonafélék jó elővetemény, lehetőség pillangósok után kerüljenek a földbe, mert gazdag termést csak ezután várhatnak . Egyszóval okosan gondolkodnak és gazdálkodnak a fácánkerti Vörös Hajnal tsz tagjai. A munkáik jó megszervezése és nem utolsó sorban a tsz valamennyi tagjának a lelkiismeretes, jó munkája hozza majd meg év végére gyümölcsét. Meg is hajlik az ember hátra, a ráncok is mélyebbek lesznek a homlokon — egyszóval nem megy olyan könnyen az a döntés. A szövetkezés, a csoportos gazdálkodás ellen nem beszél a gazda. Meg kell gondolni, mert a magyar ember úgy van ezzel Mucsján is, — hogy, no, isten jó, jó, de... És itt a bökkenő. Ha a nagy elszánást, az új megkísérlését okos szóval, jó példával nem segítik a falu kommunistái, akkor bizony nem mozdul se a föld, se a gazdája. Mucsfa olyan messzire van a világtól, de olyan messzire ott azok között a szép és gazdag dombok között, hogy majdnem csak a maga feje után élhet itt az ember. Eltelt is immár tíz esztendeje több vagy kevesebb gyerekkel, de nagyjából egyforma gondokkal. Az új „honfoglalók” sokáig nem érezték igazi földnek a földet, igazi háznak a házat — a hányatott élet bizonytalan keserűsége hánytorgott bennük, amikor a földbe szórták a magot. Bizalmatlanul pislogtak egymásra, sokáig kerülték egymást. Magyar a székelyt, székely a csángót, mátyásföldi a viharsarkit, az őslakó a telepest, — és együttesen a megmaradt németet ... Varga János, kemény életben ráncosodott telepes paraszt is így érezte, és ha szó esik róla, elő-előtör még a keserűsége. Pedig Varga János a jó gazda — maga is a könnyebbséget keresi. Ahogy hellyel kínálta délidőn a messziről jött embereket — a zománcgyári igazgatót, a pártmunkást és az újságírót, — a szíves szóra úgy adta a választ, hogy kinyitotta szívét, elmondotta életét. Itt a nagy könyv, helyenként kusza írással róva — ahol a nagy baj érte, amott meg tiszta, mint a háza fölött kibomlott júniusi nap, ötven esztendő, egy emberi élet. Beszél, kételkedik, bólogat. Ugyan, kinek a könnyebbségét hozza a csoport, kinek ad először anyagi erőt, jobb helyzetet? ... — Mindég dógös ember vótam ... tizenegy gyereket nevelek, ha nehezen is, de a mindennapi kenyeret megteremtem nekik... Itt van tizenöt hód ... gyenge főd. Igen kéne trágyázni, merhogy még csak egyszer tudtam megszórni .. — Mennyi búzát vár ettől a földtől? — Ha lesz hat mázsa átlagban hódanként... — Lehetne több is. — Lehetne, de így nem ám... — Ha nem? — kérdezi türelmetlenül a munkásból lett igazgató. — Állat kellene, meg jó erős bivaly, amikkel mélyen szánthatna az ember. — Hát a traktor? .. — Jóformán meg se fordul a parcellában .. az olyan nagybirtokba való, ahol egy tagba van száz meg megtörő hód... — Mucsfán nem lehetne ilyen nagybirtokba állni a szorgos parasztembernek? — Hát nem mondom, jobb lenne. Csak e kéne kezdeni. — Hallott-e már a csoportról? — Valamit beszéltek, hogy így meg úgy ... — De úgy, hogy magát, mint jó gazdát hívták-e — Nem ugyan, asztán, amég nem hívnak, oda nem tolakodom. A járási bizottság munkatársa valamit a füzetébe ír. Az újságíró kezdi újra a szót. — Ha most hívnák, hogy segítsen alakítani egy jó erőset? ... Varga János nagyot hallgat, nem s ő, asszonya adja vissza a választ: — Meg ké ászt gondolni. _ ?! —... Mer akárkivel nem szövetkezhet az ember ... — Majd meglátjuk, ki akar belépni ... A pártszervező élénken kérdezi: — Ismerik-e a tanácselnök feleségét? — A Garamét? ... Már mér ne ismernénk?! — Az is belép. — A’ jó ... — Hát a Bottyán Sándort? — A’ is tehetős gazda... — Hát a Selyem testvéreket? — Jó abbul kettő, de a harmadik nagyon bitongosan szántotta a sajátját is. — Azon lehet segíteni, majd összefognak és megmagyarázzák neki, hogy a közösben okosabban kell gazdálkodni, mert minden lehetőség megvan... és elég volt a nyomorúságos kínlódásból. — A’ má‘ úgy igaz ... mer’ hogy lehetne itt szocialista kösség is, ha a Vadkerti, a Kocsis, a Fehér Vizi, a Bece meg még néhány jó gazda belépne ... menne utánuk az egész falu. — Maga is . — Tán még előttük is. De nagyon nehéz az egyhangúságot megteremteni, meg én öreg ember is vagyok, ötvenkét éves — kérdés: kellek-e? — A tizenöt hold gondjának nem öreg? — Nem támogat engem senki — tér ki a kérdés elől. Az asszony a hat gyerek közül, akik most itthon tanyáznak. — először: — Asztán ki megy dugzani... az öreg? — Nem is olyan öreg az öreg, hiszen a legkisebb gyerek még pólyában van... meg aztán maga is jó erőben van még, aztán itt van a két nagyobb gyerek, jövőre újabb két gyerek... — Aha, de itthon vannak a kisgyerekek... — És az egyéniben hogy dolgozik, akkor nincs gyerek? — Gürcülünk, ahogy tudunk ... Az ember folytatja: — ... mert tegyük föl, hogy belépnék, beadnám a lovakat, tehenet, a fölszerelést, ugye, csak úgy van értelme, ha böcsülettel közösre ad az ember minden kézbéli szerszámot, meg lábasjószágot, de lehet, hogy félnek tőlem, mivel nekem tizenegy gyerekem van, oszt tán a többi úgy szól, — ennek a gyerekeire nem keresünk... De én rám nem is keresne egy se, mert ha harminc gyerekem lenne, még akkor se szorulnék rájuk, csak a magam munkájára ... Meg kell itt magyarázni mindent... Pontosan a munkaegységet, a gazdasági előnyt, mi lesz az öregekkel, mi is az a csoport-demokrácia. .. Szóval válaszolni kell a népnevelőnek. Okosan, szívósan magyarázni, példákat sorolni, hiszen jó példa számos terem már a tolnai határban is ... A bizalmatlanságot, az egymás iránti bizalmatlanságot kell eloszlatni. A magyar nehezen kezd az újnak, de ha a Varga bácsik egyszer nekiszánják magukat, akkor azt szívvel-lélekkel csinálják... És ma még maguk sem hiszik, micsoda gazdaságot és gazdagságot teremtene néhány év múlva maguknak és az országnak. Mucsfán megalakult a termelőcsoport huszonöt taggal, de ha a járási pártbizottság már korábban, jobban mozgósította volna a kommunistákat a felvilágosító munkára, minden bizonnyal kétszer annyi taggal kezdene ez a csoport, mert Varga bácsi jónéhány hozzá hasonló helyzetű parasztember nevében is mondta búcsúzóul: — Nekem ezt még így nem magyarázta senki... és ha összejönnek a családok, lehetséges, sőt több, mint valószínű, magam is köztük leszek, házam népével együtt... Nehéz a régitől elválni, nehéz megszokni százholdakban gondolkozni, nehéz kezdeni az újat... Bár ez a kezdés ma már nem a bizonytalanságnak való nekivágás... — mégis nehéz ráállni, ilyen már az emberi természet... A boldogulás útja minden szorgos dolgozó paraszt ember előtt nyitva áll, de a kommunistáknak kell segíteniük, hogy ezt az utat megtalálják Mucsfán is, csakúgy, mint a megyében mindenütt. SZAMOS R. Nehéz a választás . •. 3 A Központi Vezetőség júniusi határozatáról tárgyalt a megyei pártaktíva Mintegy ötszáz kommunista jött össze az elmúlt napokban, hogy a megyei aktívaülésen megbeszélje a Központi Vezetőség június 8-i, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól szóló határozatát, megszabja azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek a határozat végrehajtása érdekében megyénkre hárulnak. Az elnökségiben részt vett és felszólalt Dögei Imre elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a SZÖVOSZ főtitkára, a megyei pártbizottság számos tagja, a megye vezetői közül jóméhányan. A beszámoló Az aktíva-ülésen Rév András elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára tartott beszámolót. — Különös jelentőségű ez a határozat — mondotta bevezetőben — valamennyi kommunista számára, mert biztosítja pártunk III. kongresszusán hozott határozatok valóra váltását, a szocializmus felépítését. A határozat világosan megjelöli a marxista vonalat pártunk parasztpolitikájának megvalósításához, megszabja a kommunisták feladatát a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, perspektívát nyújt a falu dolgozóinak arra vonatkozólag, hogy érhetik el és hogy teremthetik meg az igazi paraszti jólétet. Majd ismertette megyénk mezőgazdaságának helyzeteit, a termelőszövetkezetek eredményeit és különösen két fontos tényezőre hívta fel a figyelmet. — A Központi Vezetőség most megjelent határozata, dolgozó népünk jobb ellátása megköveteli, hogy erőteljesen, gyorsan fejlesszük kenyér gabonatermelésünket, — mondotta. — Ezekben a napokban kettős feladatot kell megoldani, először biztosítani kell, hogy a még lábon álló gabonát idejében, a lehető legkisebb szemveszteséggel takarítsuk be. Másodszor: úgy kell előkészíteni és elvégezni az őszi kenyérgabona vetését, hogy a tervet maradék nélkül teljesítsük és nagy termést alapozzunk meg. E kettős feladat jó megoldása minden kommunistától, állami és gazdasági vezetőtől, dolgozótól komoly erőfeszítést követel. A beszámolóban jelentős helyet foglalt el a szarvasmarha-tenyésztés kérdése is. Ezzel kapcsolatban a beszámoló leszögezte: — a szarvasmarhatenyésztés egyik igen súlyos hibája, hogy a termelőszövetkezetekben az utóbbi időben nem emelkedik a tehénállomány. Ezt azzal indokolják sokan, hogy nem kifizetődő a tehéntartás. Valóban van olyan tsz, ahol a hanyag gondozás miatt kevés tejet adnak a tehenek és nem sok hasznot hoznak. De vannak termelőszövetkezetek, melyek gondos takarmányozással, ápolással 10— 15 liter tejet fejnek, itt a jövedelem többségét a tehenészet biztosítja. El kell érni, hogy az év végéig a termelőszövetkezetek a tervükben előírt szarvasmarha állománynál 5 százalékkal többet tartsanak és a jelenlegi 5,2 helyett, legalább 8 tehén jusson minden 100 hold szántóra. Rév elvtárs beszámolóját a következő szavakkal fejezte be: — Szeretném még egyszer az elvtársak figyelmét felhívni arra, hogy sok olyan nehézséget kell leküzdeniünk, amelyek gátlói a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a mezőgazdasági termelés fellendítésének. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a feladatokat csakis az osztályellenség, a kulákok elleni kíméletlen harc közben lehet megoldani. Éppen ezért, párt, állami és tömegszervezeti vezetők, az egész párttagság és minden becsületes dolgozó együttes erőfeszítésére van szükség, hogy győzelemre vigyük falun is a szocializmus építését, a mezőgazdasági termelés fellendítését. A vita A beszámolót élénk vita követte. Tizenhét elvtárs szólalt fel, akik elmondották a Központi Vezetőség határozata végrehajtásával kapcsolatos feladataikat. Tamás László elvtárs, a tamási járási tanács elnöke a következő szavakkal kezdte felszólalását: — Tudott dolog, hogy a gabonatermelés jelentőségének lebecsülésével a tamási járásban volt a legtöbb hiba. Járásunk ezért több ezer mázsa gabonával kevesebbet ad a nép államának. Ennek a jövőben nem szabad előfordulnia. A járási tanács dolgozói nevében ígéretet teszek arra, hogy kenyérgabona vetési tervét a tamási járás ez évben maradék nélkül teljesíti. Búzás Gáspár elivtárs a bonyhádi Dózsa Népe tsz párt tiltksára a következőket mondotta: “ Termelőszövetkezetünk 46 kommunistából álló pártszervezete világosan látja, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi határozata kötelezővé teszi számunkra: jobban éljünk, többet termeljünk, hogy a mi példánk nyomán nap, mintt nap újabb termelőszövetkezeteik alakuljanak. Mi, a szövetkezet kommunistái, a pártonkívüli tsz-tagokkal együtt készek vagyunk mindent elkövetni a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése érdekében. Pártszervezetünk vezetősége eredményesen vette fel a harcot a befelé fordulás ellen. A tsz vezetősége közül többen úgy vélekedtek: Nem veszünk már fel új tagokat, vagyunk elegen. Ezt a helytelen nézetet pártszervezetünk gyökerében szétzúzta és ez évben, rövid két hónap alatt 30 tag lépett szövetkezetünkbe. Az ősszel még nagyobb belépésekre számíthatunk. Bonyhádon sok egyéni gazda, főleg középparaszti azt mondata „az ősszel számíthattok ránk.“ Mi, tsz-tagefc ezt úgy segítjük elő, hogy eljárunk az egyéni parasztok közé, elbeszélgettünk velük, meggyőzzük őket a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. Szűcs Lajos elvtárs, megyei főagronómus arról beszélt, hogy a növénytermesztés hozamának megjavításával rohamosan meg lehet javítani az állataik hozamának növelését, az állatok számszerinti fejlesztését. Felhívta a figyelmet a takarmánybázis megteremtésére, a másodnövény vetésére, az állattenyésztés jövedelmezőségére. A megyei párt aktíváit táviratban üdvözölte az elmúlt napokban megalakult darlmandi, bogyiszlói, és mucsfeii termelőszövetkezet tagsága, jó munkát kívánva az aktívának. Az aktíva résztvevői ugyancsak táviratot küldtek, melyben megígérték, az új tertmelőszövetkezetek tagságának segítségüket. Az aktívaülés előtti napokban Németkéren is termelőszövetkezet alakult. Az aktíva ülés nagy lépést tett előre azon az úton, hogy a feladatok megszabásával végrehajitsuk a Központi Vezetőség határozatát és a négy új termelőszövetkezet mellé újabbak sorakozzanak fel.